Voldemort t�voz�sa ut�n sok�ig �gy maradtunk:

Denem elhalv�nyulva nyugodott a hideg k�veken, egy tintat�csa kell�s k�zep�n.

Apa a s�t�t jegyet f�rk�szte a karj�n, �s b�skomoran nagyokat s�hajtott.

Anya az asztalra borultan hangtalanul zokogott, �s �kl�vel �jra �s �jra les�jtott egy t�ny�rra, amelyb�l kor�bban Jason evett.

�n fent �ltem a konyhaszekr�nyen �s felv�ltva n�ztem �ket.

Csak akkor t�rtem vissza a val�s�g s�pped�s talaj�ra, amikor Denem fels�test�n csattanva �tesett a k�s. Ekkor mell� t�rdeltem, �s f�l� hajolva az arcomon foly� v�rt a seb�be kentem, amit�l aranyl� f�nnyel behegedt a h�t�n t�tong� sz�r�s �s fokozatosan alakot �lt�tt. Miut�n rendbe j�tt, hanyatt fekve mag�ra r�ntott…

K�pni-nyelni nem tudtam. Megpofozott �s felugorva kirohant a h�ts� ajt�n.

- Kapd be a faszomat, h�lye bunk� �llat, gy�l�llek!! – �v�lt�ttem ut�na �g� orc�mat szorongatva.

Any�hoz rohantam �s s�rva az �l�be vetettem magam. Apa is odaj�tt hozz�nk, �s k�nnyes szemmel �t�lelt minket, hogy bel�nk �ltesse az �jf�le biztons�g harmatgyenge �rzet�t…

�

Anya �s apa �jf�lig takar�thatt�k a romokat, amiket Voldemort nagy kegyesen itt hagyott nek�nk. Anya most m�g elsz�ntabb volt a kar�csony megment�s�t illet�en, noha minden f�ztj�t kuk�ba �nt�tte, �s az �tk�szletet, amit a Hal�lfal�k haszn�ltak, haragj�ban darabokra t�rte. �n ezalatt a szomsz�d szob�ban, a nappaliban kuporogtam, �s mint gyerekkoromban, beb�jtam a kar�csonyfa m�g�. N�ha felny�ltam a z�ld t�sk�k k�z� rumos kal�cs�rt vagy whiskey-vel t�lt�tt sz�v�p�lcik��rt, �s addig-addig t�mtem magam, am�g meg nem sz�nt l�baim vad remeg�se.�

Ap�m hal�lfal� lett. Ap�m Voldemort embere lett. Ap�m feketem�gus-szolga lett.

Ap�m s�t�t var�zsl� lesz.

Semmit sem mertem megtenni, amivel k�nny�thettem volna magamon: se �rni James�knek, hogy s�rg�sen j�jjenek �rtem, se �rni Dumbledore-nak, hogy v�szhelyzet van. M�g ahhoz sem volt merszem, hogy felmenjek a szob�mba �s titokban dehoppon�ljak a mugli bar�tn�mh�z, akinek meg�g�rtem, hogy elk�s�rem az �jf�li mis�re. Az valami mugli cerem�nia volt, �s �ll�t�lag nagyon sz�p…

Bossz�t fogok �llni Denemen, bossz�t fogok �llni Voldemorton, de a legnagyobb m�rt�kben Jason�n!

Ha ezt Dumbledore megtudja! Denem meg ne k�pzelje, hogy ezek ut�n megtartom!

N�ha elb�biskoltam, de ilyenkor m�g azel�tt felriadtam, hogy �lom sz�llt volna a szememre. Hajnali egykor, amikor sokadj�ra magamhoz t�rtem, Denem l�bait pillantottam meg a fa t�loldal�n.

- Nem j�nn�l el�? Gyerekes vagy – g�nyol�dott, �s az �gak k�z�l r�m villantotta hideg tekintet�t.

Leakasztottam a k�zelb�l egy s�rnyal�k�t �s a m�sik ir�nyba fordulva csendesen szopogatni kezdtem.

- Ne akard, hogy r�d bor�tsam!

Nem �rdekelt semmi, m�g ha meghalok, az sem.

- Voldemort parancs�ra m�t�l fogva nekem engedelmeskedsz!

Elpattant n�lam az ideg:

- Nyald ki a seggem, faszszop�! – ki�ltottam, �s m�g miel�tt � tette volna meg, magamra d�nt�ttem a kar�csonyf�t.

A gyerty�kb�l mind r�m folyt a t�zforr� viasz. A t�sk�k felkarcolt�k a b�r�met �s �tb�kt�k a ruh�imat, n�h�ny d�sz pedig a fejemen t�rt sz�t. Els�t�t�lt k�r�l�ttem a vil�g.

�

Amikor kar�csony els� napj�n fel�bredtem, teljes meggy�z�d�sem volt, hogy este t�l sokat ettem, az�rt �lmodtam �ssze ekkora baroms�gokat. Amikor megl�ttam magam f�l�tt Denemet �s any�t, ahogy hideg vizes t�r�lk�z�kkel pakolj�k a testemet, m�r nem rem�nykedtem: apa hal�lfal� lett, �n meg Jason pr�d�j�v� �s Denem rabszolg�j�v� v�ltam.

Any�t, ap�t, Denemet, mindenkit f�lrel�ktem �s vis�tottam, ahogy csak tudtam. Ebben csak kis szerepet j�tszott a j�ghideg borogat�s a fels�testemen, mert a t�nyleges ok a tot�lis fuccs volt.

Az �letem bekrep�lt, v�get �rt, t�nkrement.

A kar�csonyi aj�nd�kokat, amiket a bar�taim �s a sz�leim halmoztak az �jjeliszekr�nyemre, kiv�gtam az ablakon (sajnos csukva volt �s nem t�r�tt ki), azt�n fogtam a paplanomon fekv� napl�t �s felb�sz�lve ugr�lni kezdtem rajta. Hi�ba pr�b�ltak le�ll�tani azzal, hogy l�zam van, meg hogy Voldemort kiny�r �rte, tettem r�.

Amikor kif�radva nekit�ntorodtam a szekr�nynek, ahonnan r�m potyogtak a bekeretezett f�nyk�pek, melyeken Lilyvel �s Tekerg�kkel voltam a Roxfort udvar�n, feljajdultam �s becs�rtettem a f�rd�be.

- Wood! K�vetelem, hogy engedj be! – d�r�mb�lt be Denem, de �n addigra odatoltam a mos�g�pet az ajt� el� �s belerogytam a k�dba.

- Liza, fogadj sz�t neki! – ki�ltott be anya, de vissza sem b�ffentem.

Magamra engedtem a vizet �s �r�k hosszat zokogtam.

M�t�l kezdve Hal�lfal� csal�dban �lek, mint Nott, mint Malfoy, mint Avery 1- 2 �s a t�bbiek. M�t�l kezdve semmi k�z�m nem lehet a r�gi bar�taimhoz, m�t�l kezdve megsz�ntem l�tezni sz�mukra. Ha ezt megtudj�k… ha �n is parancsot kapok, hogy k�mkedjek griffend�lesek ut�n… ha a RAVASZ ut�n nekem is k�telez� lesz bel�pnem…

Ez az: k�mkedni fogok. Mindent meg fogok tenni �rte, hogy Voldemort elbukjon �s v�get �rjen ez az �r�let.

- Wood! Azonnal nyisd ki!

A fejemre csavart k�t�sek sz�p lassan le�ztak. Egy �vegg�mb cs�ny�n megsebes�tett. Megindult a v�rem is, de k�sz voltam beled�gleni egy k�d j�ghideg v�zbe, ha ezzel legal�bb egy ellens�gem sz�m�t�sait kereszt�l h�zhattam. �s ezzel a fog�ssal h�rom legyet �thettem volna egy csap�sra: Denemet, akinek �gy k�rba veszett volna a csel�dje, Voldemortot, akinek �gy nem lett volna kivel zsarolnia az �seimet, �s Jas�nt, akinek meg nem lett volna kit meger�szakolnia a csal�dj�b�l.

- Wood, ha ki mered ny�rni magad, �n…

Te nem tudsz mit csin�lni, mert nem te vagy az Isten.

Meggondoltam magam: ink�bb visszamegyek a Roxfortba �s k�p�k Dumbledore-nak, hogy e h�rom semmirekell�t bosszantsam. Kim�sztam a k�db�l (de t�nyleg m�sztam, nem kisz�lltam) �s f�rd�k�penyben t�voztam.

Denem nagyot n�zett, amikor meg�lltam vele szemben �s gy�ny�r�en kereszt�l n�ztem rajta. Na nem az�rt, mert �tl�tsz� volt, hanem mert ez lett az �j flegmas�gom: Denem hangj�t meghallani, de a k�vetel�seit m�sk�ppen teljes�teni…

- Helyes – fonta �ssze maga el�tt a karjait, �s egy nagy kupacra b�k�tt az �gyam k�zep�n.

Csupa mugli cucc volt: mugli k�nyvek, mugli tetrisz, focilabda, tenisz�t�k �s egy f�nyk�pez�.

- Ezeket dobd ki. Nem akarom t�bb� l�tni �ket.

Fel�lem! A tal�rja is ott volt az �gyamon, h�t belecsavartam az �n dr�gas�gaimat �s most m�r t�nyleg mindent kiv�gtam az ablakomon. Denem h�pogott egy darabig, azt�n nekem t�madt:

- Te idi�ta! – zil�lta, �s a hajamn�l fogva az ablakhoz r�ntott. – Szeretn�l ut�na menni, he?

Kinyomta a fejemet az udvar f�l�. Magamban b�ztattam csak, hogy l�kj�n rajtam egyet, direkt nem sz�ltam hozz�.

- Tanulj meg viselkedni! – azzal kivonult a szob�mb�l �s magamra hagyott.

�

D�lben sem j�rt nagyobb szerencs�vel, amikor norm�lis t�pl�lkoz�sra „b�ztatott”. Csak egy pillanatra n�zett m�sfel�, m�ris a haj�ba sz�rtam a rizs�mat (vagy rizsemet?), ami�rt ap�m �s any�m elismer� pillant�ssal jutalmazott, de amikor Denem leellen�rizte �ket, persze t�ntet�en a t�ny�rjukba m�lyedtek.

Rabtart�m j�volt�b�l megmaradhatott a kar�csonyi d�sz�t�s marad�ka, s�t, Denem az �n szob�mat kiv�ve sehol m�shol nem rendezkedett. Vagy mert nem mert feleselni ap�m�kkal, vagy mert nem kapott r� kifejezett parancsot �s nem akarta f�l�slegesen izzasztani mag�t.

Amikor d�lut�n h�romkor r�m rontott, m�r semmi sem volt a haj�ban. K�s�rletet tett egy komoly elbesz�lget�sre, de miut�n a f�lemet sem rezd�tettem, letett eme nemes sz�nd�k�r�l �s �jabb egy �r�ra b�k�n hagyott.

Amikor legk�zelebb bej�tt, furcsa paranccsal �llt el�:

- Ki akarok menni. Te is velem j�ssz! – k�z�lte ezt olyan hangnemben, mintha a kuty�j�t ugr�ltatta volna.

Fel�lt�ztem �s k�vettem �t a szabadba. Nem tudtam �s nem is �rdekelt, mit akart ott a t�rsas�gomban, de vele mentem mindenhov�. Amikor kell�k�ppen elt�volodtunk a h�zt�l �s m�r es�lyem sem volt berohanni, olyasvalami t�rt�nt, amir�l �lmodni sem mertem: egy h�goly� puffant a h�tamba.

Ha azt v�rta, hogy fel� fordulva r�vigyorogjak, ostoba volt. Csak �lltam ott leeresztett karokkal �s hagytam magam megdob�lni.

- Sz�rakozni j�ttem – f�rmedt r�m idegesen. - Voln�l sz�ves csin�lni valamit?

Valamit? Mit csin�ljak?

H�tat ford�tottam neki felk�n�lva a m�sik felemet, hogy azt is j�l telesz�rhassa. Nem volt valami k�m�letes el�l sem, er�seket, kem�nyeket dobott. F�jt is a mellem meg a combom, de ezt a vil�g�rt sem adtam volna a tudt�ra.

Bumm! Nekem szaladt �s leter�tett. Elkezdte a fejemre lap�tolni a havat, h�tha fullad�s ellen�ben m�r hajland� leszek valamicske ellen�ll�st tan�s�tani, de m�g akkor sem kezdtem fic�nkolni, amikor gy�ny�r�en eltemetett.

Nem v�rta ki, hogy meghaljak. Sajnos. �tg�rd�tett a h�tamra �s lefek�dt mell�m.

- Wood… nem az�rt mondom, de ritka ostoba vagy.

A te v�lem�nyed az utols�, amire adni fogok, de mondd csak…

- Ha nem vetted volna �szre, a kezemben van az �leted. Hozz�teszem, a lehet� legjobb helyen.

Annyit mondok, ezen vitatkozhatn�nk…

- De ha nem leszel h�l�s �rte, �gy…

�letemben el�sz�r hal�lra r�m�tett. V�gigsim�totta a nyakamat �s hirtelen, pokoli tekintet�t r�m vetve, belemarkolt.

Fojtogatni kezdett.

A keze ut�n kaptam �s lel�ktem magamr�l. Hideg kacajt hallatva od�bb gurult:

- Tudtam �n, hogy m�k�dni fog. Wood, te is csak a b�bom leszel…

Fel�ltem �s s�t�ten r� meredtem. Nem sz�ltam egy sz�t sem.

- �s most el k�ne egy kis gyakorl�s! Crucio!

Perceken �t vis�tozva dob�l�ztam a h�ban. Minden tagom elviselhetetlen t�zben �gett, a csontjaim perzseltek, ropogtak… amikor az �tok megsz�nt, m�g mindig apr� t�sz�r�sokat �reztem a h�somban.

Denem f�l�m hajolt �s k�nnyes arcomba lehelte:

- Igaz�n j� bar�t vagy, Wood…

Kisim�tott egy tincset az arcomb�l �s otthagyott.

�

Mire visszav�nszorogtam a h�zba, teljesen bes�t�tedett. Legnagyobb d�bbenetemre Denem a sz�leimmel csevegett �s nevetg�lt a konyh�ban. Amikor bet�molyogtam a helyemre �s hitetlenkedve v�gign�ztem rajtuk, r�j�ttem a titok nyitj�ra: mindkettej�kre Imperi�t sz�rt a szem�tje! M�s lehets�ges magyar�zat nem l�tezett.

Vacsora alatt meg sem sz�laltam, annyira f�jt testem-lelkem egyar�nt. Az, hogy any�mt�l m�g egy sajn�lkoz� pillant�st sem kaphattam, mert Denem a szeretet e legapr�bb megnyilv�nul�s�t is megtagadta t�lem (nemcsak a szabads�gomat), teljesen megt�rt. Sz�p csendben megettem mindent �s elmentem lefek�dni.

Alig jutottam el az �gyamig, az utols� m�tereket m�r sz�delegve tettem meg.

�

M�r �r�k hosszat kesereghettem, amikor kopogtak. Nem f�radtam besz�ddel, aki igaz�n akart, �gyis akad�lytalanul bel�phetett.

- Ne kapcsolj villanyt!

Denem volt az. Le�lt mell�m az �gyra �s kertel�s n�lk�l beny�lt a takar�m al�. �sszerezzentem. Meleg, ism�tlem: meleg keze a h�tamhoz �rt, �s finoman rajzolgatni kezdett r�…

- Nem szeretn�m, ha a mai m�g egyszer megism�tl�dne – sz�lalt meg fenyeget�en halkan. - Ha holnap nem viselkedsz norm�lisan, m�g tov�bb foglak k�nozni.

Vagyis �gy is-�gy is meg fog k�nozni. Igaz�n finoman fogalmaz, ha az ember nem figyel oda rendesen…

V�rjunk csak? Mit csin�l ez az ujjaival? Mintha bet�ket �rna r�m!

Ezent�l b�rmit is mondott, csak a h�tamra koncentr�ltam.

N E F � L J

Kikapcsolta a melltart�mat �s leh�zta r�lam. Felmutatta, perverz mosollyal v�gigm�rte �s kiment.

�t kellett �rt�kelnem magamban a dolgokat.

Kigy�lt az �gi f�ny: hiszen Denem eg�sz nap arra c�lozgatott, hogy � is megfigyel�s alatt �ll, de b�znom kell benne, mert tudja, mit csin�l! Az �sszes tette azt a c�lt szolg�lta, hogy Voldemort b�k�n hagyjon minket a sz�net h�tralev� r�sz�ben, �s egy darabban visszajussunk a Roxfortba. A tekintetemmel megkerestem a napl�t, amit gazd�ja m�g most is a szob�mban t�rolt, �s gondolatban testv�riesen megpaskoltam: egy cip�ben j�runk!

�

Egy h�ttel k�s�bb nagyj�b�l ugyanitt tartottunk. Denem j�tszotta a kiskir�lyt; n�hanapj�n leimperi�zta ap�mat vagy any�mat, mik�zben engem s�t�ni kacajjal megk�nzott, �s �gy ennyi… Nem �zent t�bb�, nem ism�telte el, hogy az �n p�rtomat fogn�; teljesen magamra hagyott a f�lelmeimmel �s az egyre tart�sabb f�jdalmat okoz� Cruci�ival. Ha valaki keresett minket, Imperio alatt elmondatta vel�nk, hogy „�ppen” nem �r�nk r�, �s ilyenform�n mindenkit gyan�tlanul elk�ld�tt. Senkinek sem t�nt fel, hogy valami nem stimmelne Potter�k szomsz�dj�ban, senkinek az �g egy kerek vil�gon…

Kiv�ve Siriust.

Komolyan mondom, t�zezerszeresen �ldottam Istent, ami�rt teremtett nek�nk var�zsl�knak anim�gi�t!

Egy d�lut�n, amikor Tommal az erd�ben s�t�ltunk, szembe futott vel�nk egy nagy fekete kutya… Nekem sem kellett t�bb, elkezdtem j�tszani a szerepem, hogy Denem mindig �gy feleljen (persze a tudta n�lk�l), ahogyan akartam.

- Ne! Meg fog harapni! – ki�ltottam �s megtorpantam.

Denem kegyetlen mosolyt villantott r�m �s direkt a kutya el� sietett. Megfogta a f�l�n�l �s finoman odah�zta hozz�m, hogy v�lt iszonyomat kihaszn�lja.

- Simogasd meg, Wood! – parancsolt r�m er�lyesen, mire bizonytalannak tettetett mozdulattal Sirius kutya bund�j�ba t�rtam.

„K�ny�rg�m Black! Most az egyszer r� kell j�nn�d az igazs�gra! Bajban vagyok! Csak te seg�thetsz rajtam!” Magamban eff�le foh�szt int�ztem Siriushoz, �s egy pillanatra elv�ltoztattam az arcomat: k�ny�rg�en s�t�t szem�be tekintettem, h�tha �gy meg�rti, hogy szorult helyzetben vagyok.

Kicsit hagyta m�g, hogy �gyefogyottan simogassam, azt�n morgott egyet �s elszaladt. Denem futni hagyta, nem t�r�d�tt vele, hiszen m�s �llatokkal is tal�lkoztunk m�r erdei barangol�saink sor�n, akiknek semmi k�z�k nem volt hozz�nk (ki gondolta volna, egy kuty�nak lehetett). Nem �lte meg �ket, nehogy felt�nj�n valakinek a tetem�k, meg azt�n… ja, h�t nem volt annyira er�szakos t�pus, b�r a k�nz��tkot is valahonnan vennie kellett…

M�snap reggel James �s Sirius az ablakom alatt tipr�dtak. Arra �bredtem, ahogy kavicsokkal dob�lt�k az �vegemet, h�t felkeltem �s kikiab�ltam:

- J� reggelt! Hogy s mint?

�sszen�ztek.

- Ezt mi akartuk k�rdezni, de k�sz�nj�k j�l – v�laszolt James elgondolkodva.

- �s te? – ki�ltotta Sirius.

- Eg�szs�g�gyileg j�l.

M�shogyan nem, de a fi�k �gyis r�j�ttek a visszanyelt folytat�sra.

A k�vetkez� k�rd�st megel�z�en Denem m�r ott kuporgott a l�bam mellett, hogy a sr�cok ne l�ss�k meg, ahogy a combomba m�lyesztette a p�lc�j�t… vagyis a p�lc�mat. Elszoktam a kifejez�st�l, mi�ta �lland� jelleggel mag�n�l tartotta.

- �s a dr�ga sz�leid? – faggat�zott Potter.

- Hasonl�an – mosolyogtam r�juk „�rtatlanul”.

- D�lut�n �tj�ssz? – sz�lt fel Blackie lelkesen.

- Nem. Any�m�kkal elutazunk.

Elk�sz�ntek �s sz�pen hazamentek. �gy gondoltam, minden sz�ks�geset k�z�ltem vel�k, �gyhogy sz�p nyugodtan visszafordultam Denemhez �s semmit mond� arccal r�n�ztem.

Tess�k, h�t nem Crucio lett a jutalma?

�

Azt hiszem, most el�sz�r el�jultam.

Amikor magamhoz t�rtem az �gyamon, anya valamilyen b�d�s ken�ccsel massz�rozta a h�tamat, mondv�n, hogy Denem k�ldte �s hogy j�t tesz. Nem voltam meggy�z�dve r�la, hogy igazat mondott, mert m�r a zs�ros anyag szag�t�l is rosszul voltam. Hab�r… �gy Isten igaz�b�l semmit sem �reztem. Denem �tka kis�t�tte az idegeimet? Fak�r lettem? Nem baj, azzal csom� p�nzt lehet keresni a muglik k�z�tt.

James�k nem j�ttek t�bbet. S�rtam �s nevettem rajta, mert b�r rettent�en hi�nyoztak, �r�ltem neki, hogy nem keveredtek m�g nagyobb bajba miattam. M�r azzal is sokat kock�ztattak, hogy egyszer sz�ba �lltak velem.

Azt�n j�tt egy bejelent�s, ami bearanyozta a legborong�sabb napjaimat: Denem felhagyott a k�nz�sommal, �s a sz�net utols� k�t napj�ra egyed�l azt a feladatot adta, hogy hagyjam any�t magam k�r�l sertepert�lni, mert minden nyomnak el kell t�nnie a testemr�l, miel�tt visszat�rn�k a Roxfortba. Mialatt anya kenegetett (nem volt rajta Imperio), Denem bel�m sulykolta, hogy mit tehetek �s mit nem, ha holnaput�n kil�pek a h�z ajtaj�n. A lista itt megtekinthet�:

�

Mit tehet Wood an�lk�l, hogy meg�ln�k:

1. l�gz�s

2. pislog�s

3. alv�s

4. t�pl�lkoz�s

5. em�szt�s

Egy�b l�tfontoss�g� �letfunkci�k megengedettek

�

Mit nem tehet Wood, ha nem akarja meg�letni mag�t:

1. nem �llhat sz�ba senkivel Denem fel�gyelete n�lk�l

2. nem levelezhet senkivel Denem fel�gyelete n�lk�l

3. nem mehet sehov� Denem fel�gyelete n�lk�l

4. nem lehet h�lye �s meggondolatlan

5. nem pr�b�lkozhat ezek k�z�l semmivel

�

Alaposan megmozgatta a fant�zi�mat, hogy Denem vajon mi�rt vette olyan komolyan a pr�dik�tor szerep�t, pont, amikor f�lmeztelen voltam. Az meg, hogy mit csin�lt az elkobzott melltart�mmal (br�h�, a kedvencem volt), �r�k rejt�ly maradt…

�

Mik�zben csigalass�s�ggal bepakoltam a holmimat, visszasz�moltam: m�r csak t�z �ra alv�s �s �t �ra itthonl�t v�lasztott el az indul�st�l, azt�n visszamegyek a Roxfortba �s kezdet�t veszi a nagy hadm�velet!

Ha azt hittem, hogy innent�l fogva minden egyszer� lesz, h�lye voltam. Utols� este nem v�rt vend�g hoppon�lt a nappalinkban: Voldemort Nagy�r j�tt szem�lyesen, hogy k�gy�szem�vel a k�rm�nkre n�zzen. �n �ppen Denemmel veszekedtem, mert nem akartam az � ruh�it is cipelni, amikor a csukly�s alak t�relmetlen�l toppantott m�g�tt�nk:

- Nocsak, Tom Denem! T�zr�l pattant h�lgyet fogt�l ki magadnak.

Mindketten �sszerezzent�nk, de �n m�g el is h�tr�ltam t�l�k.

- Elisabeth-hez j�ttem – jelentette a s�t�t var�zsl� h�v�sen, �s otthonosan helyet foglalt a kanap�n.

Le�lt�nk vele szemben k�t k�l�n fotelba �s hallgattunk. A sz�vem valahol a kisl�bujjamban dobogott; nem voltam se �l� - se holt a v�r�s �riszek kutakod� pillant�s�t�l…

- Nyilv�n megfordult a fejedben, hogy a kast�lyban seg�ts�get k�rj valakit�l – kezdte Voldemort kertel�s n�lk�l.

S�padtan les�t�ttem a fejemet. Ez a f�rfi �tl�tott rajtam. Olyan voltam sz�m�ra, mint a legtiszt�bb ablak�veg.

- Nem fogom elism�telni sz�zszor, hogy mi�rt nem teheted.

Megfagyott a leveg� a t�d�mben. K�ptelen voltam elfogadni, hogy nem l�tezett ki�t ebb�l a pokolb�l. �letem v�g�ig a s�t�t er�k fogja leszek? Az a v�gzetem, hogy Voldemort csatl�sai k�z� szokjak, �s �n is gyilkos sz�rnyetegk�nt tengessem a napjaimat, mint a Hal�lfal�k? M�g j�r�kerettel is muglikat kell hajkur�sznom?

Nem, nem, nem. Ha ezzel a tudattal kell l�teznem, hamarosan meg�r�l�k �s v�gzek magammal. Musz�j rem�nykednem, mert an�lk�l nincs tov�bb.

- Am�g ezt nem fogadod el… nem leszel szabad. Te pedig tedd, amit parancsoltam!

Fut� pillant�st vetett Denemre �s t�vozott.