A vonat egy d�ccen�ssel elindult.

A keskeny folyos�r�l b�cs�t intettem any�m�knak, majd a bar�taimat keresve bek�mleltem a vid�m di�kokt�l pezsg� f�lk�kbe. Irigyen lestem, mint mutogatt�k egym�snak a kar�csonyi fot�ikat �s a szuperebbn�l szuperebb aj�nd�kaikat, vagy, ahogy egym�s cukkol�s�ra �tkoz�d�sba kezdtek.

Szok�s szerint a szerelv�ny v�ge fel� tartottam, mert nek�nk, l�nyoknak, �s mellesleg a Tekerg�knek is, ott volt a t�rzshely�nk, hacsak nem valamilyen tudatlan els��ves csapat kit�rt minket.

Kopogtam �s bel�ptem.

Az utols� kabinban ott �lt Potter, Black, Lupin �s Pettigrew karba tett k�zzel, valamint Lily, aki az ablaknak d�lve sz�mon k�r� pillant�ssal fogadott.

- Sajn�lom, k�zbej�tt valami – v�dekeztem, �s a l�d�mat a benne rejt�z� napl�val egy�tt kiz�rtam a folyos�ra. Ezt kapja ki Denem!

- Tudjuk – b�lintott Sirius.

Zavaromban a sarkamon himb�l�ztam.

- Mit tudtok? – k�rdeztem �vatosan.

- Hogy egy fi� terroriz�l, akinek a szem�lyle�r�sa k�s�rtetiesen hasonl�t Denem�hez, �s hogy az eg�sz csal�dod furcs�n viselkedik. Sz�val hogy bajban vagy – k�z�lte a v�r�s haj� boszork�ny ellens�gesen. Elk�pzelni sem tudtam, mi�rt viselkedett �gy velem, mikor most mindenn�l jobban sz�ks�gem lett volna a t�mogat�s�ra. Csak nem a sz�net el�tti�rt?

- Ap�m Hal�lfal� lett. K�nyszer�tett�k – b�ktem ki nagy nehezen.

Sirius fuldokolva el�red�lt, James s�padtan a kez�be temette az arc�t, Remus felugrott �s �t�lelt, Pettigrew pedig elfordult; gondolom, hogy �rtelmezze a mondatot. Lily, akit�l a legt�bbet v�rtam volna, leroskadt Lupin hely�re �s bor�s fejjel elmerengett.

Holds�p m�g sok�ig �lelgetett. Miut�n magunkhoz t�rt�nk (�n a d�bbenetb�l, hogy ezt csak �gy kimondtam, �s nem t�rt�nt semmi), Sirius leh�zott az �l�be �s a f�lembe s�gta, hogy ez mit sem v�ltoztat hatunk kapcsolat�n. A bar�ts�gunk megmarad, mert hat �ve szil�rdabb alapokra �p�tett�k, mint hogy most az els� jelent�sebb fennakad�sn�l h�tat ford�tsunk egym�snak.

Igaza volt, ezekben a balj�s id�kben m�g jobban �ssze kellett tartanunk. James h�tba veregetett �s felki�ltott:

- �s te ez�rt vagy �gy oda?

Mi�rt, h�t nem el�g baj ez nekem?

- Megoldjuk – b�lcselkedett Lupin.

- �gy van – csatlakozott hozz� Lily elsz�ntan. H�l�san biccentettem neki. - De most jobb lesz, ha kiv�rjuk, hogy mi t�rt�nik.

H�t azt tett�k: �n Sirius �l�ben, Lily Potter�ben, Remus pedig Pettigrew-�ban, egysz�val h�rom p�rban szund�tottunk egyet. J�, j�, csak vicc volt, de t�nyleg elb�biskoltam Sirius mellett, amit � gal�dul kihaszn�lt, �s az �gyesked�s�vel el�rte, hogy �lmomban a l�b�ra d�ljek. K�t �r�val k�s�bb arra �bredtem, hogy f�l�ttem �s k�r�l�ttem mindenki hortyogott.

Nem is, csak Sirius meg Pettigrew aludt, de �k ketten olyan hanger�vel sz�vt�k be �s h�r�gt�k ki a leveg�t, hogy abba az eg�sz vagon beleremegett. James, Lily �s Remus a szemk�zti �l�sh�rmason besz�lgettek. �lmosan megd�rg�ltem a szememet �s f�lelni kezdtem.

- Ha a Mardek�rt�l nem kaptunk volna ki…

Sz�val kviddics.

- Ez�rt az egy�rt t�nyleg nem leszel vele eln�z�, mi? – k�rdezte Remus szel�den

Fel�ltem �s v�gign�ztem rajtuk. Mind ijedt k�pet v�gtak, de megnyugtattam �ket, hogy nem hallottam semmit. Nem akartam �sszeveszni Jamesszel, mert ezen �n m�r r�g t�l voltam.

Este a prefektusi f�rd�ben kerestem magamnak mened�ket Voldemort ismeretlen kil�t� k�mjei el�l, hogy v�gre-valah�ra k�nt�rfalaz�s n�lk�l elbesz�lgethessek Denemmel. M�r nagyon v�gytam egy norm�lis „egy�ttl�tre”, an�lk�l, hogy megk�nozna, utas�tgatna �s �gy tenne, mintha tiszta sz�vb�l gy�l�lne…

Megnyitottam t�z-tizen�t csapot, a napl�t a medence sz�l�re dobtam �s felt�r� s�hajjal elmer�ltem a habokban. Alig hogy f�lmeztelen testem elt�nt a sz�nes bubor�kok k�z�tt, a kis fekete k�nyv fellapoz�dott, �s kil�pett bel�le az �n dr�ga rossz mardek�ros cimbor�m. Elmosolyodtam �s k�zelebb �sztam a medence sz�l�hez.

- Szia… - k�sz�nt�ttem b�tortalanul, �s feln�ztem r�.

Gyanakv�an k�rbetekintett, azt�n feszengve le�lt el�m.

- Tudja valaki, hogy idej�tt�l? – k�rdezte a biztons�g kedv��rt.

- Aha. Lily, de nem l�tta, hogy lehoztalak.

Nem lett t�le nyugodtabb, de b�lintott.

- Gondolkodtam… - mondta azt�n komoly arccal.

- Min?

- A helyzet�nk�n.

- � – mondtam nagyon �rtelmesen, �s h�tr�bb �sztam.

Im�dtam ezt a helyet. Olyan hangulata volt, mint egy r�mai f�rd�nek, csak egy kicsit t�bbet tudott: ah�ny arany csap volt, annyif�le illat� �s sz�n� f�rd�v�z �raszthatta el a t�glalap alak� m�lyed�st; �s az sem volt mindennapos, hogy egy sell� illegette mag�t a helyis�g f�fal�n l�g� k�pen. Rendk�v�l b�josnak tal�ltam.

A kicsap� hull�mokat Denem morg�sa �dv�z�lte: nem siker�lt idej�ben mag�hoz vennie a fekete f�zetet, �gy azt a lila �radat besodorta hozz�m.

- Kicsit jobban is figyelhetn�l! – m�rgel�d�tt.

Lebuktam a napl��rt �s kihaj�tottam neki

- �s mire jutott�l? – �rdekl�dtem lust�n.

Mozdulnom sem kellett, a s�r� habr�teg tetej�n nyugodtan ringat�zhattam, hisz olyan volt, mint a muglik gumimatraca.

- Hogy �t kell �llnod.

Belefordultam a v�zbe.

- Hogy mi? – t�rtem el� fuldokolva.

- Nincs m�s v�laszt�sunk! – sz�lt kem�nyen. – Ha nem teszed, azzal csak a saj�t �letedet nehez�ted meg, �s kock�ra teszed m�sok�t is.

- Nem! – r�ztam a fejem d�h�sen.

Fekete szememb�l k�nnyen kiolvashatta, hogy ezen a t�ren megingathatatlan akartam lenni.

- H�t nem �rted? �t nem lehet legy�zni. Nem fog elbukni soha – k�z�lte unott k�ppel.

- De h�t mi�rt? – s�jtottam le a v�zfelsz�nre haragosan.

- Mert halhatatlan.

Elfek�dt a vizes padl�n �s v�kony karjait �sszefonta a feje alatt. Z�ld szem�t lehunyta, arcvon�sait b�k�ss� rendezte �s hallgatott. Mintha a saj�t visszhangj�t figyelte volna, am�g az el nem halt a feh�r falak k�z�tt… szabadon…

�t�sztam a medence m�sik fel�re �s belekapaszkodtam az arany l�tr�ba. �gy lebegtem hossz� perceken �t… p�tt�mnyire zsugorodott sz�vem keser� v�rt pump�lt a tagjaimba, hogy mindenemben �rezhessem az utols�, mindent els�pr� csal�d�s �z�t. Ha Denem igazat mondott, akkor t�nyleg �r�kre ellobbant a rem�ny l�ngja, �s nem maradt mivel �jra�lesztenem.

- Honnan tudod?

- R�g�ta ismerem �t – v�laszolt sz�ntelen hangon. - N�la voltam harminc �vig.

- Hogy csin�lta? – k�rdeztem m�g mindig h�ttal neki.

- Azt nem tudom elmondani.

S�padtan n�ztem, mint hullattak al� a v�zcseppek a l�tra fels� fok�r�l. Szokatlanul sok�ig csendben maradtunk.

- S�rsz?

Megr�ztam a fejem �s kim�sztam a v�zb�l. Amikor szembetal�lkoztunk, tudtam, hogy nem hitt nekem �s k�nnyeket keresett, de jelenleg k�ptelen lettem volna s�rni… el�tte? Nem. Az arcom olyan volt, mint a l�bam alatt a k�; feh�r �s merev.

- M�r nincs kedved vitatkozni? – Denem lepasszolt nekem egy t�r�lk�z�t �s fel�llt. – Pedig �lveztem volna, ha legal�bb ezt az egy j� szok�sodat megtartod - tette hozz� g�nyos f�lmosollyal. – Kis csel�dem…

A v�g�t m�r a f�lemhez hajolva suttogta. Megborzongtam, de egy�ttal olyan tombolni akar�s k�lt�z�tt bel�m – mintha a szemtelen megsz�l�t�s felszak�totta volna indulataim g�tj�t -, hogy e kett� k�z�l az ut�bbi d�nt�tte el a v�laszreakci�mat. Nekiiramodva bel�ktem Denemet a medenc�be, � meg, mivel �ppen a v�llamon nyugtatta kez�t, mag�val r�ntott.

Szerencs�re a hull�mok r�vid id�n bel�l mindkett�nket felsz�nre dobtak; Denem tal�rja �gy is kis h�j�n megfojtott, mialatt �sszegabalyodva felfel� evick�lt�nk. Miut�n a tulajdonosa k�r�rvendve letekerte r�lam a vizes anyagot, �n d�h�s szisszen�ssel elmarkoltam a grabanc�t �s lenyomtam a v�z al�.

Fekete haja �gy vonaglott a v�z alatt, mint megannyi testes pi�ca. Csak �gy bugybor�kolt a v�z f�l�tte, de nem adta olcs�n a b�r�t � sem. �t�lelte a l�baimat �s el�re lend�lve f�l�m kerekedett.

Placcs! H�ttal s�llyedni kezdtem. A nyom�s az orromba pr�selte a vizet; olyan volt, mintha a habf�rd�vel vegy�tett folyad�k v�gigszurdalta volna a l�gcs�vemet. Denem felr�ntott �s el�rehajtotta a fejemet, hogy minden oda nem ill� anyag a rendeltet�sszer� hely�re folyjon bel�lem. K�h�cselve a v�ll�ra hajtottam a fejem.

- Wood…

M�g f�lig meg voltam halva, de ne zavartassa mag�t…

- Mi�rt vagyok ilyen meleg?

Ha baj van a nemi identit�s�val, ne engem k�rdezzen., forduljon szexol�gushoz.

Oh�! Hiszen a nyaka majdnem ugyan�gy �rasztotta mag�b�l a meleget, mint az �n testem b�rmely porcik�ja. Hidegebb volt a v�zn�l, de a kor�bbi tapasztalataimhoz k�pest… az egyik kezemmel felny�ltam a homlok�hoz: ott is ugyanilyen h�m�rs�klete volt. M�r kis h�j�n emberi.

- Nem lehet, hogy…

Gondolkodjunk csak: mikor lett langyos? Amikor Roxmorts ut�n v�letlen�l a seb�be cs�ppent a v�rem. Mikor lett meleg? Amikor Voldemort elt�voz�sakor a tanult m�don meggy�gy�tottam.

Nyeltem egyet �s visszakapaszkodtam a nyak�ba.

- Hogy kezdesz �lni? – fogalmaztam kiss� k�tked�n.

Nem v�laszolt.

- Denem, �bren vagy m�g?

- Igen. Elfelejted, hogy sosem alszom – r�tt meg keser�en.

Megint nyeltem egyet:

- Nem lehet, hogy lassan r� k�ne szoknod? El�g f�radtnak t�nsz.

Most � volt az, aki b�tortalanul v�laszolt.

- Wood, azt hiszem… elmegyek aludni.

Reggel el�g sz�vbajosan t�rtem magamhoz, mert elfelejtettem, hogy Denem itt aludt az �gyamban. Kellemes �breszt� volt hajnali hatkor…

T�nyleg aludt, olyan �desen, mint egy kisfi�. Fekete haja rakonc�tlanul a homlok�ba hullott, s f�lig nyitott sz�j�n �t meleg leveg� �ramlott az arcomba. A takar� sz�l�t a mellkas�hoz szor�totta, �s mivel annak nagyobb r�sz�t �n birtokoltam, felh�zta maga el� a l�bait �s megpr�b�lt min�l nagyobb fel�leten al� furakodni. N�ha felmordult. F�zhatott, mert sokat mocorgott. Betakartam kikandik�l� tagjait �s csak n�ztem.

Jesszusom! Ugye nem?

Nem, nem, nem, nem! Ez nem az, amire gondolok.

Ez a m�la kifejez�s az arcomon, ez a szende vigyor, ez az �r�letes sz�vdobog�s…

Na nem.

Mi�rt nem?

1. Tom Denem egy eml�k – igaz, ami igaz, kezd �letre kelni…

2. Tom Denem mardek�ros, a lehet� legv�rbelibb �rtelemben. B�r nem az az unintelligens t�pus, �s nem is �tkoz�dik ok n�lk�l…

3. Tom Denem �nz�, mag�nak val�, �ltal�ban mogorva �s besavanyodott. De ha jobb percei vannak, eg�szen j� fej �s kifejezetten aranyos…

Ez nem �r.

H�tat ford�tottam neki �s megpr�b�ltam visszaaludni.

- Wood… - motyogta m�g�ttem, �s hirtelen…

Basszki! Ez r�m fek�dt! Eressz el!!

- Te olyan j� l�ny vagy…

�bren sosem mondan�d, mi?

- �bren vagy? – �s ezt m�g � k�rdezi?

- Igen – d�rm�gtem bossz�san. - Lesz�lln�l r�lam?

Leg�rd�lt r�lam �s elvigyorodott.

- Olyan j�t aludtam! �lmodtam is.

- Mit? – k�rdeztem r�gt�n, hogy kedv�t ne szegjem, de egy kicsit k�z�mb�sre sikeredett.

- Hogy elj�tt�l a napl�mba �s felaj�nlottad, hogy egy h�tre bek�lt�z�l a helyemre – suttogta lelkesen -, �n meg addig szabad emberk�nt �lhettem a vil�gban. �s minden olyan volt, mintha �ln�k…

Fel� fordultam.

- Micsoda szentimentalista lett�l…

R�viden felnevetett �s a homlok�ra h�zta a tenyeremet.

- �rzed?

B�lintottam �s boldogan r�mosolyogtam.

Micsoda k�l�nleges l�ny… p�r �ra alv�st�l �s egy sz�p �lomt�l �gy �rezte, �v� lett a vil�g! Nem voltak nagyra t�r� v�gyai, a fogs�gban t�lt�tt id� lereszelte b�rci t�rekv�sit. A hatalom�hes Tom Denem m�r csal annyit szeretett volna, hogy � is norm�lis tin�dzserk�nt �lhessen, hogy ehessen, ihasson, aludhasson, mint az �tlagemberek. Ki akart rajta k�v�l ilyen keveset? Az isme�seim luxusj�v�r�l, t�k�letes �ll�sr�l �s p�lda�rt�k� csal�di �letr�l �br�ndoztak, felesleges kieg�sz�t�sekre pazarolva idej�k j� r�sz�t, mialatt � csak szabadulni akart… �s m�g �n el�gedetlenkedtem.

- Egyszer kiszabadulsz, megl�sd… - simogattam meg a homlok�t b�ztat�sk�ppen.

Komolyan hitt a szavaimban.

- Wood…

M�r lefekv�shez k�sz�l�dtem.

- Semmi… - mondta k�l�n�sen ragyog� szemekkel, �s a h�tamba f�rva a fej�t, p�r perc m�lva elaludt.

Denem �jabban minden �r�n a padom mellett �llt. Most nem l�tt�k m�sok, �n pedig nem �rultam el Lily�knek, hogy t�rsas�got kaptam a szem�ly�ben. El�g zavar� volt, ahogy karba tett k�zzel vizsg�lta, mint dolgozom, de a d�lut�ni tan�t�sra hozz�szoktam lefitym�l� grimaszaihoz, f�l�nyes f�jol�s�hoz �s ahhoz, amikor lehunyt szemmel fels�hajtott, hogy elviselje gyatra p�lcamozdulataimat. Ezek az er�ltetett t�relmi jelenetek voltak a legnevets�gesebbek.

B�b�jtanb�l meglepet�s-dolgozatot �rtunk. A tesztlapon csup�n hat k�rd�s volt, teh�t egyszer� volt a fel�ll�s: ki h�nyra tud v�laszolni, annyast kap.

Minden megold�s ut�n bizonytalan pillant�st vetettem r�. Bevallom, sz�netben ki sem nyitottam a k�nyveimet, �s amire tavalyr�l eml�keztem, az egyr�szt bizonytalan, m�sr�szt pontatlan, harmadr�szt lehet, hogy rossz volt.

Negyedik k�rd�s - negyedik v�lasz. Oldalra sand�tottam: Denem rosszull�ttel k�szk�dve harapd�lta az als� ajk�t, azt�n fejcs�v�lva a sz�kem m�g� l�pett.

- Ezt h�zd �t, de s�rg�sen! – k�vetelte felindultan.

Ijedten Lilyre n�ztem: v�r�s haj� padt�rsam �s a teremben mindenki m�s zavartalanul tov�bb k�rm�lt. Teh�t nemcsak nem l�tt�k, hanem nem is hallott�k �t.

Visszat�rtem a lapomhoz. Tulajdonk�ppen irt�zatos baroms�got vetettem pap�rra, �s ahogy ezt beismertem, kezdtem �gni, mint a Reistag… Denem biztosan kir�h�g majd, ha nem lesz a k�zelemben.

- Azt v�rod, hogy ledikt�ljam? – k�rdezte undok st�lus�ban.

B�lintottam.

El�m s�t�lt �s a padomra t�maszkodva besz�lni kezdett. Nem volt benne sok k�sz�net, mert minden szava g�nyos mosolyon �t k�gy�zott a f�lembe, hogy odabent m�g elviselhetetlenebb� tegye a sz�gyen�rzetet.

Nem tehettem r�la. Hi�ba hajtogattam ezt, nem seg�tett. A k�r�lm�nyek voltak a hib�sak, nem �n. A fen�t! Ez nem v�ltoztatott azon a t�nyen, hogy buta, buta, buta voltam! Hogy legsz�vesebben elb�jtam volna a vil�g szeme el�l, hogy ne l�ssam Denem len�z� pillant�s�t, vagy a falba vertem volna a fejemet, hogy kivessem bel�le a h�lyes�get.

- Wood – sz�lalt meg Denem.

M�r nem �rtam, hi�ba t�pte a sz�j�t. A kezemre tette a kez�t �s megszor�totta.

- M�skor majd jobban megy. Ne r�g�dj! Egy kudarc nem a vil�g – k�zelebb hajolt az arcomhoz �s m�lyen a szemembe n�zett. - Az emberek az�rt emberek, mert hib�znak, �s az�rt nevetik ki egym�st, mert �r�lnek, hogy abban a helyzetben nem �k maradtak alul.

A megl�t�sa, vagy ink�bb dr�gak�k�nt ragyog� tekintete hipnotikusan hatott r�m. B�multam r�, mint valamif�le napkeleti b�lcsre, aki nagy igazs�got adott h�r�l nekem. De hi�ba, ez nem v�ltoztatott semmin, �s nem mulasztotta el a f�jdalmamat.

�sszeszor�tottam a sz�mat �s lepislantottam a kezeinkre. Olyan hossz� ujjai voltak, hogy teljesen betakarta vel�k a k�zfejemet…

- Akkor te mi�rt n�zel le engem? – t�togtam azt a kez�t f�rk�szve, amelyiket az eny�men pihentette.

- Az�rt, mert tapintatlan vagyok.

Ez igaz – gondoltam keser�des sz�j�zzel, �s pontot tettem az utols� mondatra. Ezt bizony elcsesztem, mert m�g Elfogadhat� sem lesz meg.

Denem h�tral�pett, hogy a dolgozatszed� ne menjen �t rajta. K�z�ny�s k�ppel v�gigm�rt �s felsz�v�dott.

�tv�ltoztat�stanon nem volt ott. Csak f�l�ra eltelt�vel bukkant fel a sz�kem m�g�tt, hogy a f�lembe s�gja:

- Tedd, amit mondok!

Eddig is azt tettem, ha nem vette volna �szre.

- �rd! – parancsolta h�v�sen

Tiszta pergament vettem magam el� �s f�l� k�sz�tettem a penn�mat.

- Az oroszl�n karma a kez�nkbe hullott. Ha k�v�nod, ma �jszaka �tadjuk neked a ki�ton – dikt�lta �rzelemmentes, szobormerev arccal.

Nem mertem megk�rdezni, hogy m�gis mit jelentett ez, �s hogy a t�bbes sz�mba �n is beletartoztam-e. F�ltem, hogy McGalagony megb�ntetne a besz�d�rt, vagy hogy Lily meghallan�, hab�r… att�l m�g jobban tartottam, hogy a tudtom n�lk�l belevonnak valamilyen s�t�t tervbe.

Ezek szerint k�tf�le f�lelem l�tezett. Az egyik cselekv�v� tett, a m�sik megb�n�tott, �s �n most az ut�bbi �ldozat�ul estem. Amikor csenget�s ut�n a di�kok kit�dultak az ajt�n, Denem fogta az �sszehajtogatott levelet �s �szrev�tlen�l Avery zseb�be cs�sztatta.

�s att�l a perct�l kezdve tudtam: ennyi volt.

Bent voltam.