Nem akartam t�l�lni, nem akartam hossz�-hossz� id�n kereszt�l a lelkem romjain teng�dni, a legnagyobb nyomor�s�gban. H�t m�g ahhoz sem volt jogom, hogy belepusztuljak a hal�lomba?
Sz�vem szerint halott voltam. Mi�rt nem hagytak ott a t� partj�n az �n csod�latos j�gkopors�mban? Sz�nalomb�l megtehett�k volna, ha igaz�n szerettek. H�t nem volt-e jobb ledobni a nagy terhet, mint felemelni, felk�zdeni a meghajlott h�tra? Nekik is, nekem is k�nnyebb lett volna �gy: a l�ny, aki t�bb� nem akart talpra �llni, tot�lisan kifek�dt. Isten, Isten, le van a gond vele, legal�bb nem szenved tov�bb!

A gyeng�lked� feh�rje el�zte a szememb�l az �lmot, �s visszah�vott az �l�k birodalm�ba.
K�ny�rtelen feh�r f�ny…
- H�nyadika van? – k�rdeztem rekedten.
Mintha sz�gesdr�t szorult volna a torkomra. K�h�gve fel�ltem.
- Huszadika, angyalom. T�d�gyullad�sod volt – futott az �gyamhoz a Madam, �s a h�m�rs�kletemet vizsg�lva a homlokomra tette a kez�t.
M�r egy hete itt… Nem akartam hinni a f�lemnek. A parton �gy t�nt, hogy meghaltam, de sz�momra csak egy perc volt az eg�sz. Most meg kider�lt, hogy h�t napot �ltem az�ta.
Egy hete vett�k el a legnagyobb kincsemet. Az�ta �ntudatlanul fek�dtem ebben a k�rteremben.
- A bar�taid pillanatokon bel�l itt lesznek – z�kkentett ki gondolataimb�l a javasasszony, �s fel�m ny�jtott egy poharat. - Te csak idd meg ezt �s fek�dj!
V�g�l is, ha m�r �gy alakult…
Felhajtottam az orvoss�ggal t�lt�tt kup�t �s led�ltem.
- Ne agg�dj semmi�rt, dr�g�m! – b�ztatott szel�den, de k�nnyes tekintet�t nem tudta elrejteni el�lem. Sz�val tudta. - Hidd el, mindent elrendezt�nk.
�sszeszor�tott sz�jjal b�lintottam.
- Nem lesz itt semmi baj.
Megsimogatta a karomat �s elvonult a szemk�zti �gyhoz.
- Te jobban vagy, bogaram? – k�rdezte a gomb�cc� gy�rt dunyh�t�l.
Bogaram? Csak egy valakit szokott �gy h�vni, �s az…

- Remus! – sz�laltam fel reszel�sen, �s feljebb cs�sztam a p�rn�mon. � is �gy tett. S�padt feje, sz�k�sbarna haja el�t�nt a takar� al�l, a szok�sos szende f�lmosollyal. - Mi�rt nem sz�lt�l? – k�rdeztem csal�dottan.
V�gigh�zta az ujj�t egy ronda forrad�s ment�n, mely a sz�ja vonal�ban kett�szelte az arc�t.
- Nagyon cs�nya, igaz? – s�hajtott b�natosan.
- Igen, de begy�gyul – vigasztaltam automatikusan, mert egy-egy holdt�lte ut�n mindig kedves szavakra szomjazott. A csapat egyetlen n�nem� tagjak�nt (Lily sosem vallotta mag�t Tekerg�nek) az �n reszortom volt p�tyolgatni �t, b�r ez ink�bb ford�tva volt igaz. Ah�ny helyzetet megmentett nekem hat �v alatt, m�r nem is sz�moltam…
Azt a bolondos els��ves kiscsajt, aki valaha voltam, a kritikus pillanatban � szedte le a csillagvizsg�l� mellv�dj�r�l. Eml�kszem, felm�sztam a k�korl�tra, hogy megn�zzem, milyen magasan is vagyunk… h�t ja, akkoriban m�g er�sebbek voltak a fi�s be�t�seim. James csak nevetett, Sirius meg hatalmasra kerekedett szemekkel b�mult r�m, hogy l�ny l�temre milyen b�tor tettre sz�ntam magam. A fels�testemmel m�r a semmibe l�gtam, �s az a rossz mozdulat bek�vetkezett: cs�szni kezdtem lefel�, de m�g sikoltani sem maradt id�m, m�ris Remuson tal�ltam magam.
Remus nyurga, s�patag kisfi� volt. Sosem hallatta a hangj�t tan�r�kon k�v�l (velem �s Jamesszel ellent�tben, mert akkoriban m�g Sirius is f�l�nk kisk�ly�k volt), �s senki sem l�tott benne h�st, a legt�bben m�g b�tors�got sem. Csendesen �cs�rg�tt a klubhelyis�g f�lrees� zug�ban, nem nyitott az emberek fel�, de ann�l szorgalmasabban tanult. Ebb�l �llt az els� h�napja.
Ber�ntott, r�estem, �sszen�zt�nk. Att�l kezdve James p�rtfogoltja lett.
- A tied is – mutatott a sz�v�re, amib�l meg�rtettem, hogy a lelki sebeimre gondolt.
- Nem hiszem – ingattam a fejem elkomorulva.
- De hidd el! – makacskodott.
- De nem hiszem!
Madam Pomfrey rosszm�j�an ciccentett �s kettesben hagyott minket.

- Majd �n elhitetem veled! – ler�gta mag�r�l a takar�t, mez�tl�basan �tcaplatott hozz�m �s az �gyamra telepedett.
B�rtam Remus kamaszos fell�ngol�sait, b�r n�la k�zel sem voltak olyan vesz�lyesek, mint Siriusn�l. Ha Sirius k�t�tte az ebet a kar�hoz, ott azonnal engedni kellett. Remusn�l nem volt ez �gy; de az ember el�bb vagy ut�bb �gyis hallgatott r�, mert igazat mondott.
Remus ekkor nagy leveg�t vett, felhajtotta a takar�mat �s beb�jt al�.
- Mi… mi’ csin�lsz? – nyekeregtem zavartan.
- F�ztam… - mondta f�lig v�r�sen.
Sz�val f�zott. Aha, vettem.
- N�zd, Elisabeth! – kezdte lehajtott f�vel.
Ajaj. Ha �gy sz�l�tanak, az sosem jelent j�t.
- K�rlek, Remus, ne h�vj �gy… - ny�gtem elf�l� hangon. – H�vj Tailornak, k�rlek!
Esengve a szem�be pislantottam. Kicsit habozott, azt�n b�lintott.
- Amikor megtudtam, hogy �r�k �letemre sz�rnyeteg maradok, �n… �n ugyanakkor�t zuhantam, mint te – fejtegette gy�moltalanul.
Tal�n arra sz�m�tott, hogy egyszer csak elpattan n�lam a c�rna �s b�ntani fogok valakit; saj�t magamat vagy �t.
- Meggy�z�d�sem, ha �n k�pes voltam kim�szni a g�d�rb�l, te is k�pes leszel r�
- Mi�rt?
Mire alapozta a v�lem�ny�t? Mi�rt hasonl�tgatott mag�hoz? Nem �rtett � semmit! Semmit…
- Mert seg�teni fogunk neked. Bar�tok vagyunk! Tudod, hogy a vonaton �g�retet tett�nk, hogy nem hagyunk cserben – eml�kezetett mag�hoz h�zva.
L�gy mozdulatai nem riasztottak. Nem.
Meglepett, hogy ilyen egyszer�en a mellkas�ra vonhatott, an�lk�l, hogy kivert volna a v�z �s rosszra gondoltam volna, hiszen m�giscsak f�rfib�l volt.
- Remus… - suttogtam lehelet halkan.
Biztons�gra leltem a karjai k�zt. A bel�le �rad� forr�s�g megnyugtatott �s hihetetlen b�k�t teremtett a fejemben. Minden bajom eltompult.
Amikor j�s�ga el�rte a bens�met is, s�hajtozva langyos k�nnyekre fakadtam: most nem �gy s�rtam, mint egy f�l�r�lt, megt�bolyodott n�, akit a f�jdalom �kle r�z; nem �gy, mint a zivatar, hanem mint csendes, ny�rv�gi es�. Hallottam a sz�vdobban�sait, s � �vatos cir�gat�ssal �reztette velem, hogy a t�rt�ntek ellen�re ugyan�gy szeretett.
H�t nem undorodott meg t�lem! H�l�s voltam neki.
Ezent�l mindig vele akarok lenni, hogy soha t�bbet ne t�rhessenek vissza a r�m�lmaim, hogy csak � legyen �s az �ldott j� melege… az � testi-lelki melege, ami k�v�lr�l-bel�lr�l meg�rintett, v�gigsimogatott.

- Te olyan j� vagy! - szakadt ki bel�lem a ki�lt�s.
Elpirult. �des foltok jelentek meg feh�r orc�j�n.
- Jaj, Woody, ne l�gy ilyen �rz�keny… - motyogta elcsukl� hangon.
- Remus, ugye vigy�zol r�m?! Ugye nem hagyod, hogy megint b�ntsanak?! – Megragadtam a pizsam�j�t �s indulatosan cib�lni kezdtem. – Ugye seg�tesz nekem?!
- H�t persze! Persze, hogy sz�m�thatsz r�m!
Lefejtette mag�r�l az ujjaimat �s finoman betakart az �lel�s�vel.
- Remus, �ld meg Voldemortot! �ld meg nekem!
H�rg� �v�lt�semre a Madam kirontott a szob�j�b�l, hogy �nsajn�latot nem ismerve le�ll�tson, m�g miel�tt kik�pn�m a t�d�met. Ezzel csak az volt a baj, hogy engem nem �rdeklelt a mondanival�ja, mert a saj�tomat sokkal fontosabbnak �rt�keltem:
– �ld meg Jasont �s �ld meg Denemet!
Ahogy a gy�gy�t� visszaer�ltetett a p�rn�mra, ruh�n kereszt�l v�gigkarmoltam Remus h�t�t. Amikor a k�rmeim v�gigsz�ntott�k a sebeit, felszisszent, de nem haragudott meg, mert borosty�nszemei h�en ragyogtak r�m, b�r a f�jdalomt�l k�nny csillogott benn�k.
- Remus, nem akarok �lni!!
� elengedett, de �n m�g mindig kapaszkodtam volna bele. Nem akarok elv�lni t�le, ne! Az ujjaim lefutottak r�la, de ut�na kaptam: v�letlen�l gyomorsz�jba v�gtam a f�l�m hajl� n�t, aki a s�ly�val pr�b�lt lent tartani.
- Remus!!
A Madam a fog�t sz�vva elfordult, �n meg kihaszn�ltam a szabadul�st �s �jra Remus nyak�ba vetettem magam.
- Siriust… Jamest… Lilyt… Remus!
Elb�jtam a karjai k�z� �s bekussoltam.
Tailor m�rlegelt.
L�ssuk csak a teend�list�mat:
1. K�z�lni a bar�tokkal, hogy nem akarok �lni. Pipa
2. Megk�rni a bar�tokat, hogy �lj�k meg Voldemortot, Jasont �s Denemet. Pipa
3. Felk�sz�teni a bar�tokat a depresszi�s �ngyilkoss�gomra. –
Ez lesz a k�vetkez� mozzanat.

Ekkor Sirius mondhatni ajt�st�l leg�zolt minket.
A ki�ltoz�som hozhatta ide, mert zaklatottan, s nem megk�nnyebb�lt mosollyal �rkezett. Fekete haja l�gy selyemk�nt hull�mzott m�g�tte, s s�t�t szemp�rja, mely r�m vet�lt, aggodalomt�l t�zelt:
- Wooood! – b�d�lte el mag�t mack�s hangj�n, �s gyakorlatilag sz�tszedett. Kezdte a karjaimmal, amelyekn�l fogva kir�ntott Remus �lel�s�b�l, azt�n a l�bammal, amit er�szakkal a magasba lend�tett, majd amikor az �l�be ker�ltem �s le�lt velem, kiszor�totta bel�lem a szuszt.
- Woody baba! Woodu baba visszat�rt k�z�nk! – kurjantotta meghatottan. – M�t�l fogva Sirius b�csi fog vigy�zni r�! – s�gta a f�lembe, �s hirtelen…
Ajkait harmatgyeng�den a sz�mra tapasztotta �s kis r�st nyitott mag�nak, hogy leveg�t lopjon t�lem.
Megcs�kolt. R�viden, bizserget�en, odaad�an.
H�t err�l �radoztak annyit a l�nyok! A nagy Sirius Black cs�kja… egy szenved�lyes fi��, akiben tombol a v�gy �s a szerelem, akinek a karjai �sszeroppanthatnak an�lk�l, hogy tiltakozhatn�l - mert nem b�rsz �s nem is lenne r� id�d -, de m�gsem teszik. Az izmos karok megv�denek, felhev�tenek. Elveszel k�zt�k.
Sirius �rz�ki szeret�, romantikus alkat; Sirius aranyos, h�nyattatott sors�, boh�m, de szeretnival� kisgyerek; Sirius f�rfiasan hat�rozott, a n� a kicsi bab�ja, akit megszeretget…
Sirius t�l j� ahhoz, hogy igaz legyen, nekem pedig nem kell az � igazs�ga.

Mintha a plafont n�zve felderengett volna el�ttem az a bizonyos smaragdtekintet… Halv�ny ajkak mosolya sz�k�tt az eml�kezetembe, �s egy pillanatra azt k�v�ntam, hogy ez a gondolatban felid�zett sz�j magyar�zkodni kezdjen, form�ljon b�lcs szavakat �s adja vissza, amit elvett!
Hol van? Mit csin�l, mit gondol, mit tervez most? Mi�rt?!
De �n kihaj�tottam, mint ahogy a h�vatlan vend�get szok�s: nem volt marad�sa a fejemben.
El akarom felejteni �t!
- Gy�l�l�m �t! – vony�tottam Tappmancs tal�rj�ba, �s addig er�lk�dtem, am�g �tkozott arc�t v�gleg sz�m�ztem az elm�mb�l. Rosszul voltam m�g a neve gondolat�t�l is.

- J�l van, Woody, nincs semmi baj…
Ringatni kezdett �s a sz�v�re h�zta a fejemet.
�gy �lt�nk f�l�r�n �t. Hallgattam mellkas�nak lassul� indul�j�t, szuszog� l�gz�s�t, magamba sz�vtam simogat�s�nak meleg�t �s kikapcsoltam.
Amikor legk�zelebb kinyitottam a szemem, egy mogyor�barna tekintetet l�ttam az arcom el�tt, egyenesen r�m szegez�dve.
- James…
James b�lintott �s puha ujjaival a f�lem m�g� igaz�totta fekete hajamat.
- Tappmancs, az�rt betakarhattad volna! – vetette oda bar�tj�nak, az meg felmordult.
- Jobb k�s�bb, mint soha! – hallottam Holds�p okoskod�s�t Sirius mell�l.
Benyomtak a takar� al� �s letelepedtek k�r�m. �gas pajt�s felr�zta a p�rn�mat, hogy m�g k�nyelmesebben pihenhessek, Remus t�r�lt-fordult, meglepett egy poh�r t�kl�vel, Sirius pedig egy csokor vir�got var�zsolt a kezembe:
- Ezt meg mi�rt kaptam? – k�rdeztem ellens�gesen.
- Mert beteg vagy. Az�rt – t�j�koztatott �, �s kit�pte a markomb�l csics�s vir�gk�ltem�ny�t, hogy egy feld�lt mozdulattal v�z�ba rakja. – De ne k�sz�nd meg a vil�g�rt se! – motyogta a bajsza alatt.
Elengedtem a f�lem mellett fojtott hang� bosszankod�s�t �s Holds�pra sand�tottam. � cinkos mosollyal r�m kacsintott.
- Lily is j�n majd, de Dumbledore h�vatta – mondta k�zben James.
�.
�.
Ez azt jelenti, amit jelent?
Val�sz�n�leg az arcomra is ki�lt a sz�gyenkez�s, hogy azok ketten most �ppen ARR�L besz�lgetnek; �s a f�lelem is a von�saim r�sze lett, mert irt�ztam egy �jabb „elbesz�lget�st�l”. Sirius b�logatni kezdett:
- A j� �reg seg�teni fog rajtad. Neki mindenre van ellenszere.
Aha.
- K�sz�n�m a felkonfer�l�s�t, Mr. Black!
- Uff! – ny�gtem az ajt�hoz fordulva, mert ki m�s, mint a nagys�gos Dumbledore �r l�pte �t a gyeng�lked� k�sz�b�t… emlegetett szam�r, t�l intelligens.

A diri komoly arckifejez�se rossz �rz�ssel t�lt�tt el. Miut�n helyet foglalt a szomsz�dban �s r��r�sen elsim�totta maga mellett a takar�t, kik�ldte a fi�kat azzal a bugyuta �r�ggyel, hogy hozzanak nekem s�tem�nyt a konyh�r�l.
H�t ennyire h�ly�nek n�z minket? A man�k k�sz �r�mmel felhozn�k, csak f�ttyenteni k�ne nekik, �s m�ris itt hajlongan�nak a rendel�s�rt. Pont minket pr�b�l �tverni, mikor �vente minimum t�zszer megfordulunk itt?
Ezt a baroms�got, n�gy emeletet futtatni a fi�kkal! Mondta volna nekik, hogy v�rakozzanak a folyos�n!
Remus szomork�san lehajolt hozz�m �s megpuszilt. Pr�b�ltam marasztalni �t k�rlel� pillant�sommal, de Dumbledore szava olyan volt neki, mint a Szent�r�s, m�g ha szeg�nyk�m bicegett is a tegnapel�tti holdt�lte miatt, melynek fizikai nyomait m�g mindig mag�n viselte. Nem tudom, mit fog sz�lni hozz� Madam Pomfrey, hogy Dumbledore f�lbetegen kizavarta. Rem�lem, alaposan lecseszi �rte.
James �s Sirius ugyancsak kislattyogtak: id�n sok volt a rossz f�juk az iskola t�zhely�n… nem akart�k, hogy kiboruljon a bili.

- Nagyon sajn�lom, ami veled t�rt�nt… - kezdte Dumbledore �regesen halkan.
Nem feleltem. H�t akkor �n mit �reztem, szerinte? A sajn�lat�val meg semmire nem mentem, k�sz�ntem sz�pen, mert az �nsajn�latom b�ven el�g volt nekem (�s ahogyan l�ttuk, az im�nt m�g Remusnak is jutott bel�le).
Dumb k�t dologgal tehetett volna boldogg�: ha visszacsin�lta volna az eg�szet, kezdve att�l, hogy Jason megkerg�lt; vagy ha t�lc�n k�n�lta volna nekem Voldemort, Jason �s Denem fej�t. J� �tv�gyat, Miss Wood! �gyis vacsoraid� van.
- Tudom, hogy nem szeretn�l besz�lni r�la.
- Akkor meg minek er�lteti? – f�rmedtem r� nem t�l udvariasan.
- Mert k�s�bb m�g nehezebb lesz.
Ezt meg honnan szopta? Nem k�v�ntam vitatkozni:
- Nincs sz�ks�gem lelkiz�sre. Sem most, sem k�s�bb – k�z�ltem ezt olyan kioktat� st�lusban, hogy McGalagony is megirigyelte volna. Dumbledore felvonta a szem�ld�k�t �s felh�borodottan elmosolyodott:
- Ezek konkr�tumok lesznek, Miss Wood – v�dte mag�t kitartott kezekkel. - Sz�raz t�nyek, mert maga azokat szereti.
Kif�jtam a benn tartott leveg�t �s nem sz�ltam.
- Szeretn�m megk�rdezni, hol a napl�, Tom Denem napl�ja?
Hirtelen csontsz�raznak �reztem a torkomat. Megk�sz�r�ltem; pr�b�ltam arr�bb gur�tani a garatomba szorult gomb�cot, hogy n�mi leveg�h�z jussak. T�bb�-kev�sb� siker�lt:
- A szob�mban – feleltem sz�ntelen hangon.
B�lintott �s megigaz�totta a szem�veg�t.
- Tom Denem el�rulta kegyednek, hogy milyen nevet v�lasztott mag�nak?
�rtetlen�l megcs�v�ltam a fejemet.
- Kirak�zzon a bet�kkel, Miss Wood! Seg�tek – aj�nlkozott a j� �reg, �s �ts�t�lt hozz�m.
Meglend�tette a p�lc�j�t �s fekete bet�kkel a paplanomra festette: TOM ROWLE DENEM Ezut�n p�ccintett egyet: NEVEM VOLDEMORT
- H�t ez nagyon vicces – nevettem el magam minden �r�m n�lk�l. – H�t ez… ez azt hiszem…
Nem hittem semmit. M�r r�g r� kellett volna d�bbennem, hogy Denem nem v�letlen�l t�lt�tt 30 �vet Voldemort birtok�ban, hogy Voldemort nem v�letlen�l vallotta mag��nak Mardek�r eszm�it, �s Tom Denem, a rejt�lyes eml�kfi�, nem v�letlen�l volt Mardek�r Ut�da. Belegondolva, ez �gy volt kerek. Tom Voldemort, Voldemort Tom.
„Ha emberi k�ls�t venn�k, vonz�nak tal�ln�l, hidd el!”
Ez a Voldemort t�nyleg vicces fazon!

- Jason nev�b�l mi j�n ki? – k�rdeztem kacagva.
- L�tom, Miss Wood, a szarkazmusa �pen maradt – biccentett az igazgat� keser�des mosollyal.
- K�sz�n�m, professzor.
- Mit gondol, Miss Wood… jelentett �n valamit ennek az embernek?
- Nem. Az a diszn� v�gig �tvert – heher�sztem a saj�t ostobas�gomon mulatva. - �s �n m�g beleszerettem!
Az �r�k szerint a szerelem akkor hal k�nhal�lt, ha az egyik f�l sz�gyellni kezdi a m�sikat. H�t nekem �gett a pof�m, hogy k�pes voltam belez�gni egy ilyen rongy emberbe, nem, sz�rnyetegbe! Ki kellett mondanom, gy�nnom kellett Dumbledore-nak. Le akartam mosni magamr�l a Hal�lfal�k mocsk�t. Denem a lelkemet, Jason a testemet s�rozta be.
- Nem Jason kellett nekik, mert � m�r kimaradt.
Mint a v�rfolyam, meg�radtak bel�lem a szavak.
- �n kellettem, hogy megszerezz�k azt a kardot a Teszlek S�vegb�l.
Mint az �t��rb�l, �gy spricceltek ki bel�lem az �jabb k�rd�sek.
- Mi volt az a kard? Voldemort elvitte. Vissza tudom szerezni? A napl� m�g n�lam van. Hogyan �ljem meg Denemet? Az ilyen szennylapnak pusztulnia kell.
Dumbledore nem gy�zte kapkodni a fej�t, de enn�l a r�szn�l k�zbesz�lt:
- Most jobb lenne, ha lepihenne, Miss Wood – vette elej�t egy �jabb rohamnak, �s miut�n aty�skod�an �sszeborzolta a hajamat, kiment a feh�r k�rteremb�l. Otthagyott a k�rd�sekkel, a k�ts�gekkel, az eml�kekkel, melyek megostromolt�k d�gl�d� agyamat.
Semmire nem v�laszolt. Semmit nem seg�tett. Elvitte az inform�ci�kat, amikre sz�ks�ge volt, �s felvil�gos�t�s n�lk�l t�vozott.
- V�n szaros… - motyogtam ut�na gy�l�lk�d�n, �s visszahanyatlottam a p�rn�mra. Nem telt bele �t percbe, m�r aludtam is.