Elisabeth Tailor Wood - Voldemort

K�v�ncsi voltam r�, vajon az �n h�rmasomb�l is kij�n-e a rettegett n�v? Vajon ha igen, az azt jelenti, hogy ugyan�gy lehetek rossz is, mint �? Egyed�l az M hi�nyzott, de ha fejre �ll�tottam a W, m�r megvolt, viszont akkor a V hi�nyzott, amit a W sz�tszed�s�b�l nyertem. Mindezt lesz�m�tva, ha nagyon akartam, �n is �sszerakhattam magamnak Tom Denem fed�nev�t.

- Voldemort – �zlelgettem a sz�t, mint valamilyen orrfacsar� b�zt �raszt�, szil�nkos p�pet.

Megsz�llottja lettem ennek a n�vnek. Voldemort. A Hal�l Sz�rnyal�sa. Voldemort. Az �letem megnyomor�t�ja, a csal�dom t�nkretev�je, a mugli sz�rmaz�s� bar�taim ellens�ge, az angyalarccal k�s�rt� d�mon a r�m�lmaimban.

- Voldemort – suttogtam �jszaka, ha nem b�rtam lehunyni a szemem.

- Voldemort – mondogattam nappal, ha a bar�taim elfordultak, �s az egyed�ll�t �rnya figyelmeztet�en v�llon veregetett: dolgozz! Dolgozz, Wood, hogy lek�zdhesd a mumusodat! Tanuld meg az �gyad alatt tartani, el�rhetetlen messzes�gre t�led; ne hagyd, hogy felny�lva ler�ntson mag�hoz! Dolgozz, Wood, hogy egy napon te bukhass le hozz�, hogy a p�rn�ddal �r�k �lomra �leld!

Ha kialudtak a f�nyek, f�lelemmel form�lt�k ajkaim: Voldemort. A l�gy z�mm�g�se, a leggy�v�bb eg�r cincog�sa hurrik�n�v�lt�s volt remeg� hangomhoz k�pest, ahogy a nagy valakit megsz�l�tottam: Voldemort. Ez f�jdalmas s�haj volt ijedt ny�k�g�sbe hajolva, de nappal nem f�ltem kimondani, akkor egy gyilkolni k�sz�l� fanatikus monol�gj�val bec�zgettem.

Nappal a hal�l�t terveztem, �jszaka bujk�ltam el�le. Ha alkonyodott, �llig magamra h�ztam a takar�t �s a p�rn�mba temetkeztem, hogy ne l�ssam a gyeng�lked� fekete �rnyait, melyekben �jra �s �jra felfedeztem Jason vagy Voldemort s�t�t test�t. A gy�l�let �s bossz�v�gy �r�lethez hasonlatos �llapotba tasz�tott…

A bar�taim j�l l�tt�k rajtam, hogy m�r nem vagyok �nmagam. K�rdezgettek, hogy m�gis hogyan seg�thetn�nek rajtam - seg�tsek, hogy seg�thessenek -, de �n hallgattam. K�rtem, hogy hozzanak f�stlit az �vegh�zt�l, de azt felelt�k, nem lenne c�lravezet� Madam Pomfrey orra alatt r�gy�jtanom. Igazat adtam nekik, m�s �tletem viszont nem volt…

Eltelt �t nap. M�r nem voltak f�jdalmaim, h�emelked�sem is csak est�nk�nt, de m�r nem kellett csillap�tani, reggelre gy�gyszer n�lk�l kiizzadtam.

Hat nap. Semmi. Gyenge voltam, s�hajtoztam, pihentem. Semmi �letkedvet nem mutattam – nem is �reztem magamban –, amit�l Lily �s James egyre jobban elkedvetlenedett. Remus minden �ra ut�n, amikor megtehette, felrohant hozz�m �s megpuszilgatott. A prefektusi �rj�ratokat is hozz�m vezette, �s mivel a kast�ly szem�lyzet�b�l mindenki, m�g a tan�rok is r�szrehajl�ak lettek �rtem, Madam Pomfrey nyitva hagyta neki az ajt�t �s t�zig itt lehetett. Nem tudom, mikor tanult; rengeteg idej�t r�m �ldozta, t�bbet, mint b�rki a bar�ti k�r�mb�l. Le�lt mell�m, mosolygott, b�tor�tott, mes�lt az iskolai �letr�l, amivel siker�lt elterelnie a gondolataimat, �s v�gyat csepegtetnie bel�m a kamaszos pezsg�s ir�nt. M�g nevettem is a viccein! Este �nekelt nekem egy altat�t… nagyon sz�p volt, �s az a sz�vmelenget� basszus, amiben el�adta, meghatott… az anyuk�ja ezzel ringatta �lomba kiskor�ban, ha rettegte a k�vetkez� holdt�lt�t �s a vele j�r� f�jdalmakat. Eld�dolta, forr� lehelet�vel a f�lembe s�gta, �n pedig az utols� str�fa v�g�re a karjaiba szender�ltem.

�gy �bredtem hetedik nap reggel�n. � a h�tt�ml�nak d�lve, f�lig �l� helyzetben szuszogott, egyik karj�t a hasamon, m�sikat a takar� sz�l�n nyugtatva, hogy biztosan melegben maradjak. �n a mellkas�n szenderegtem, mintha a bar�tn�je lenn�k. Ekkor m�r sejtettem, hogy amit napk�zben nem siker�lt megtanulnia, azt id� sz�k�ben �jszak�ra halasztotta, de az alv�shi�ny v�g�l led�nt�tte. Nem b�rt felv�nszorogni a h�l�term�ig, szeg�nyt itt nyomta el a f�radts�g.

Remus egy �r�val ut�nam �bredt. Szombat l�v�n nem keltettem fel, gondoltam, hadd pihenjen, ha m�r egyszer h�tv�ge van. Madam Pomfrey nem zargatott minket, b�r nem is biztos, hogy tudott r�la…

Olyan zavartnak m�g sosem l�ttam Holds�pot, mint amikor r�j�tt, hogy az eg�sz �jszak�t egym�shoz b�jva t�lt�tt�k. Megvakarta a fej�t, s�r�n kr�kogva eln�z�st k�rt a tolakod�s�rt, azt�n szabadkozva elrohant zuhanyozni, mert az a tegnapi napj�b�l kimaradt.

K�t hete t�rt�nt. �gy �reztem, meg�llt az id� itt a gyeng�lked� feh�r falai k�z�tt. Minden nap lej�tsz�dott ugyanaz: reggel �bred�s, ev�s, mag�nyosan elt�lt�tt �r�k eml�kez�ssel, d�lben ev�s, d�lut�n bar�tok, este Remus �s ev�s, �jszaka alv�s vagy nem alv�s. Mintha az �letem m�kusker�kben forgott volna. Nem akartam �s nem is tudtam kil�pni ebb�l az �llapotb�l, �s m�sok sem k�nyszer�tettek r�; de a sejtelem m�r �ledezett bennem, hogy nem sok�ig lesz ez �gy. Tal�n maholnap kidobnak innen, hogy „Tess�k saj�t l�bra �llni, mert most m�r minden rajtad m�lik!”, �s mehetek vissza p�tolni, tanulni, meg megkattanni a di�kzsivajban.

T�z perccel k�s�bb m�r itt is volt Sirius. Csak egy sz�l fekete r�zs�t hozott, de annak nagyon �r�ltem.

- Woody, van egy aj�nlatom… - k�sz�nt�tt egy homlokcs�kkal.

- H�zass�gi? – k�rdeztem felvont szem�ld�kkel. – Szingli maradok.

- Nem, ann�l jobb! – intett le eln�z� mosollyal. Ebben a mosolyban benne volt, hogy szerinte el�bb vagy ut�bb �gyis meggondolom magam, „�n l�ke”, �s hogy v�ltozatlanul ig�nyt tart a kezemre. – Ma �jszaka szalonnas�t�st tartunk a rengetegben.

Olyan hangot hallattam, mint akit �ppen fojtogatnak.

- �s a napl�t haszn�ljuk gy�jt�snak – tette hozz� �rd�gi vigyorral. – Mit sz�lsz hozz�? – r�zott fel megr�k�ny�d�semb�l.

- Hogy nem fogja a t�z – mondtam �szint�n, �s elh�ztam a sz�mat.

Denem nem �rdemelt hal�lt. Ann�l sokkal rosszabb j�rt neki, �s az az �r�kl�t  fak� lapok k�z� z�rva. H�t nem zseni�lis? Nem hi�ba filozof�ltam egy h�tig.

- Jaj, Woody, Lily meg Holds�p tal�l megold�st.

- Fel�lem azt csin�ltok, amit akartok – r�ntottam meg a v�llam, �s �ts�t�ltam a szemk�zti ablakhoz, hogy leveg�t csaljak a t�lmelegedett helyis�gbe. Hi�ba k�ny�r�gtem Madam Pomfrey-nak, csak rakta �s rakta a kandall�t, hogy Hawaii Beachet teremtsen nekem. Most, m�r ha kitakar�ztam, sem lett hidegebb. Jobb szerettem volna f�zni, mint megd�gleni a melegben, de h�t nekem azt�n nyolc volt.

- Ugye tudod, hogy d�lut�n kiengednek? – tudakolta Sirius gyanakv�an.

Azt hiszem, el�g annyit mondanom, hogy majdnem kifejeltem az ablakon.

- Hogy mi? – fordultam vissza hozz� idegesen.

- Ja, te nem is tudtad? – v�gott r�m �rtatlan pof�t. - Upszi.

- Black!! – odarohantam hozz� �s �tlegelni kezdtem. – Nesze! Nesze! Nesze!

Kifek�dt, �n meg r�m�sztam �s tov�bb d�g�ny�ztem:

- Ez az Wood! – s�hajtozott perverz arccal. – Ezer �ve nem verekedt�nk. Nagyon hi�nyzott m�r!

Felpofoztam �s megt�ptem a haj�t. M�r h�napok �ta nem �rintkezt�nk �gy, �gyhogy igaza volt. �n is v�gytam r�, hogy valakin levezessem a fesz�lts�gemet.

- Woody, a hajam! – vis�totta, mire eleresztettem �s lek�sz�l�dtam r�la.

El�gedett voltam a l�tv�nnyal: sz�tvetett karokkal fek�dt az �gyamon, s hercegi arc�n k�nnyek gy�ngy�ztek.

- Olyan kegyetlen vagy – morogta �s fel�lt. – Lily hozza a ruh�idat. Szia, cicam�kus!

Sirius l�togat�sa ut�n sem leltem b�k�re. Beugrott Pete �s James, hogy megk�rdezz�k, milyen pi�t k�rek a visszat�r�si bulimra, mert este azt �s annyit ihatok, amennyit szeretn�k.

- Whiskey-t! – hat�roztam, mire b�lintottak.

- Enni?

- Whiskey-t!

- Akkor sok Whiskey kell – sz�molgatott Peter, �s James is valahol az �vegekn�l kalandozhatott, mert szorgalmasan nyitogatta az ujjait: 1, 2, 3, stb.

- Ir�ny Roxmorts! – csapott F�regfark h�t�ra a hetedik ujj�n�l, �s �k is lel�ptek.

Hossz� �r�kra magamra maradtam. Senki sem j�tt: Lily odamaradt a ruh�immal, ami�rt h�l�s voltam neki, de sajnos Madam Pomfrey sem �rkezett meg a szokott id�ben, pedig igencsak ki�heztem egy j� eb�dre. Korg� gyomorral �ltem d�lut�n egyig, amikor is el�m l�k�tt egy t�l f�zel�ket �s egy szelet kenyeret, �s k�z�lte, hogy ez az utols� kaj�m. H�t annak el�g szeg�nyes volt, J�zus is t�bbet evett az Utols� Vacsor�n.

Ut�na csak �ltem �s b�multam a szemk�zti ablakon �t azt a nagy sz�rke valamit, amib�l nemsok�ra f�l m�teres h� fog hullani, hogy eltemesse a szalonnas�t�s�nket. Ki volt az az idi�ta, aki t�lre szabadt�ri s�t�s-f�z�st tervezett? Komolyan, haszn�lja az agy�t itt rajtam k�v�l valaki?

- Hmm – s�hajtottam. Nem hib�ztathattam �ket, mert �k nem mentek kereszt�l annyi mindenen, mint �n.

Kezd�d�tt a ny�ri incidenssel, azt�n Malfoy �s Avery roxforti tisztelett�tele ut�n Roxmortsban is el akartak tenni l�b al�l, majd az otthonomat sz�tkapta Voldemort, Jason megint bepr�b�lkozott, Denem pedig naponta f�l�r�kat k�nzott a birtokunkon, azt�n meg ez lett bel�le. Mit hagytam ki?

A Titkok Kamr�ja az�rt nem volt semmi. Mennyi �lnoks�g szorult bel�, hogy k�pes volt k�zen fogva elvezetni hozz�juk! Hogy nem s�lt le a b�r a pof�j�r�l, mikor a zsebp�nzemen vett cip�j�ben k�s�rt el a r�m�lmaim megval�s�t�j�hoz, �s azt�n v�gign�zte!

Sosem id�ztem fel, milyen volt az �lel�se. Hazugnak v�ltem �s t�vol tartottam magamt�l az eml�k�t… Kit�r�ltem a sz�vemb�l. �reztem-e egy�ltal�n azt, vagy csak �lmodtam? T�volinak t�nt az �des m�lt, a fergeteges pillanatok m�mor�t� �ze, amiket egy�tt �t�lt�nk… �sztam valaminek a legtetej�n, a legfelsz�nesebb emberi l�lekveszt�ben, �s sosem tekintettem al�, a sz�vem m�ly�re. Lett volna �rtelme? Nem. Jelenthetett volna nekem valamit? Nem.

Tal�n m�r senkit sem szerettem. Gyakran elt�prengtem rajta, hogy �reztem-e valamit, amikor a bar�taim megl�togattak; hogy h�l�s voltam-e nekik az �nfel�ldoz� szeretet�k�rt, amivel nap mint nap, imm�r k�t hete rendszeresen megaj�nd�koztak? Hogy nem sajn�ltak annyi id�t �s energi�t r�m ford�tani? Nem. Senki sem �rdekelt igaz�n.

Elfek�dtem �s magamra h�ztam a takar�t. Hidegnek �reztem magam, term�szetellenesen hidegnek. Ahogy a l�baim �ssze�rtek, megr�zk�dtam. Olyanok voltak, mint k�t j�gcsap.

Vajon any��kat �rtes�tett�k? Lily�k elmondt�k Dumbledore-nak, hogy Voldemort Hal�lfal�nak k�nyszer�tette ap�t? Hogy Denem napl�ja…

„Wood!”

A fejembe t�dul� f�jdalmas ki�lt�st�l egyszeriben felpattantak a szemeim:

„Wood! Seg�ts rajtam, k�rlek…”

A hang elhalt, mintha a besz�l�nek elfogyott volna a leveg�je…

Papucsot h�ztam �s fel�lltam. Elk�pzel�sem sem volt r�la, mi baja lehetett Denemnek, vagy hogy mi�rt engem h�vott - magam sem tudtam, mi t�v� legyek ebben a szitu�ci�ban. Mondtam �n az elej�n is, hogy kibaszottul szemtelen a gyerek!

- Menj any�dba, te szaros – b�ktem ki fennhangon, �s sz�p lassan visszaereszkedtem a sz�tt�rt takar�ra. Tulajdonk�ppen azt v�rtam, hogy �jra sz�ljon hozz�m, de teltek-m�ltak a m�sodpercek �s nem t�rt�nt semmi.

„Denem napl�j�t haszn�ljuk gy�jt�snak.”

„De nem fogja a t�z.”

„Lily �s Holds�p tal�l megold�st.”

Beugrott.

„Hol a napl�?”

„A szob�mban”

„Lily �s Holds�p tal�l megold�st.”

Ajkaim d�bbent ny�g�s k�s�ret�ben sz�tv�ltak. Megdermedtem.

„Megtette, amit parancsolt�l, mi�rt nem engeded el? – kiab�lta m�r-m�r k�ny�rg�en, de miel�tt t�nylegesen rim�nkodni kezdhetett volna, Voldemort egyszer�en felpofozta.”

�s akkor hajland� lettem belegondolni, b�r iszonyatosan f�jt: nem akarta, hogy azt tegy�k velem, � nem volt rossz, �… � nem �gy k�pzelte a kard �tad�s�t! Hiszen meg akart v�deni! Hogy ferd�thettem el ennyire az igazs�got?! Az�rt n�zett, mert azt akarta, hogy neki is f�jjon! Az�rt, mert tal�n szeretett, �s velem egy�tt akart szenvedni!

„Mit gondol, Miss. Wood… jelentett �n valamit ennek az embernek?”

Dumbledore nem arra volt k�v�ncsi, hogy mit akartam gondolni, Dumbledore a konkr�tumokat akarta, �s mivel t�rgyilagos embernek hitt, aki a fontos megnyilatkoz�saiban elz�rk�zik az �rzelmeit�l, �gy gondolta, hogy �n a t�nyeket mondtam!

De hiszen �n hal�lra adtam Denemet! �n megrendeltem a hal�l�t Remust�l, �n kiadtam �t Dumbledore-nak, �n…

A l�baim magukt�l eredtek �tnak.

- Tom! – ki�ltottam a folyos�n. – Tom!

A kast�ly hatalmas! Hogyan fogom megtal�lni �t? Mit csin�lnak vele?

- Tom!

Hova vihett�k? Ahogy kiab�lt, biztosan egy csendes, f�lrees� helyre, hogy ne legyen szem el�tt. Sz�ba j�hetett a Sz�ks�g Szob�ja, a haszn�lton k�v�li tantermek, b�r a di�kok �ppen �gy arra j�rhattak �s meghallhatt�k �ket, vagy csak �ppen benyithattak, vagy…

A Szellemsz�ll�s! A Szellemsz�ll�s titk�t csak mi ismert�k, t�k�letesen v�dett hely volt a betolakod�kt�l! Gyorsan! Gyorsan! Gyer�nk, Wood, rohanj!

Lerobogtam a v�gtelennek tetsz� l�pcs�sorokon, �tv�gtam a n�ma el�csarnokon �s kirontottam a t�rdig �r� h�ba, melyben c�lir�nyosan elindultam a F�riaf�z fel�. Egy pillanatra sem �lltam meg, pedig a t�d�m sz�rt a hirtelen meger�ltet�st�l. A hideg leveg� sz�t�ramlott bennem, j�gg� fagyasztva a ny�lamat �s egy�b testnedveimet, k�v�lr�l pedig fel�ll�totta az �sszes sz�r�met (m�g a pih�ket is az arcomon), de csak am�g csurom vizes nem lettem. Majd befagyott a seggem, mert csak egy szar h�l�ing voltam rajtam, amit meg fel kellett h�znom a combomig, hogy haladni tudjak. A papucsomb�l nem egyhamar fogom kih�zni a l�bfejem, mert a janu�ri id�j�r�st�l �g�v�r�s lett �s bedagadt. A fogaim m�sodpercenk�nt �sszekoccantak, ami id�m�r�nek nem is lett volna rossz…

A F�riaf�z m�r messzir�l integetett fel�m, mintha csak azt mondta volna: Hello Baby, gyere k�zelebb, hadd n�sp�ngoljalak el! De nekem megvolt ellene a fegyverem. Minden er�mre sz�ks�gem volt, hogy siker�lj�n �tv�ltoznom, de v�g�l is megcsin�ltam, miel�tt az els� �g kilap�tott volna: a kis fekete macska, aki bel�lem lett, gond n�lk�l beslisszolhatott a Szellemsz�ll�shoz vezet� j�ratba.

Tappancsaim nesztelen�l vert�k az alag�t sz�raz f�ldj�t. �tk�zben t�bbsz�r is t�sszentettem, meg sz�rgoly�t k�ptem – basszus, megmondta Sirius, hogyha nem v�ltozom �t t�bbsz�r, egyben fog kij�nni az eg�sz -, de mindez nem g�tolhatott meg benne, hogy �tl�pjem a h�z k�sz�b�t.

Az emeletr�l l�p�seket hallottam. Emberi alakot �ltve felrohantam a l�pcs�n �s bel�ktem a rozoga ajt�t.

Lily kez�b�l kiesett a b�jitalos �veg, �s csilingelve darabokra t�rt padl�n