Lily kez�b�l kiesett a b�jitalos �veg, �s csilingelve darabokra t�rt a padl�n.

Meg�lltam az ajt�ban �s len�ztem: az apr�cska szil�nkok nem egy t�cs�ban �sztak. Semmi sem �ml�tt ki a fiol�b�l, mert a tartalm�t m�r felhaszn�lt�k.

Felkaptam a fejem �s beugrottam az ajt�n. Lily, James, Sirius, Remus �s Peter mind d�bbenten n�ztek r�m, s�t volt, aki remegett is, b�r v�lem�nyem szerint nem az �n l�tv�nyomt�l. Tal�n mert r�j�tt, hogy hib�t k�vettek el, amikor ezt tett�k.

T�l�k nem messze halv�nyan dereng� emberalak fek�dt a f�ld�n. Er�tlen�l felny�g�tt, lassan r�m ir�ny�totta tompa f�ny� tekintet�t - tal�n m�r fel sem ismert -, azt�n eszm�let�t vesztve nem mozdult t�bbet.

Lihegve k�zelebb mentem hozz�. A napl� nyitva hevert mellette, �s az eddig s�rg�nak mondott, meg�regedett lapok, most haragos v�r�ss� v�ltan b�s�ges fekete folyad�kot eresztettek a kopott padl�deszk�kra.

- Csin�lj�tok vissza – fuldokoltam, �s csak �lltam �s n�ztem �t. N�ztem, ahogy gy�ny�r� arca �lettelen feh�r lesz, ahogy halotti f�nye egyre gyeng�bben pulz�l t�r�keny teste k�r�l.

- Nincs ellenanyag… - suttogta Lily c�rnav�kony hangon.

James a h�tam m�g� l�pve a v�llamra tette a kez�t:

- Menj�nk! – mondta hat�rozottan.

Ler�ztam magamr�l er�s kez�t �s a f�ld�n fekv�h�z l�ptem. Hagyjam itt meghalni? Nem, James Potter! Akkor ink�bb itt maradok �s �n is vele pusztulok.

Halv�ny ajkait lil�ra cs�pte a m�reg. Leguggoltam mell� �s az arc�ra tettem a kezem. Hideg volt, j�ghideg. A melegs�g, ami n�h�ny hete annyira boldogg� tette, marad�ktalanul elillant hamvas b�r�r�l.

- Seg�tsetek! – sz�ltam h�tra t�rsaimnak, mik�zben �vatosan beny�ltam a karja al�, hogy kih�zzam a hasa al�l, hogy azt�n �tford�thassam.

Az ujjaim kereszt�lszelt�k, mintha csak leveg� lett volna.

- Wood… - ny�sz�r�gte m�g�ttem Sirius. – Hagyd a fen�be…

Nem tudtam s�rni. Nem engedhettem, hogy meghaljon, �s tulajdonk�ppen m�g nem is volt nagy a baj, nem igaz? Hiszen m�g �lt, csak megm�rgezve.

Magam el� h�ztam a napl�t. Mi lenne, ha csak ezt vinn�m? Elmenn�k vele Lumpsluckhoz, szerezn�k t�le bezo�rt �s a vizes oldat�t r��nten�m, hogy semleges�tse a gyilkos b�jitalt. Vagy mehetn�k ak�r Dumbledore-hoz is, � biztosan tudna szolg�lni valamivel, hiszen � a vil�g leghatalmasabb var�zsl�ja. Egy var�zsige, egy b�jital, egy valami…

�

Micsoda ostoba vagy te, Elisabeth Tailor Wood! Pr�b�lod magadba besz�lni, hogy k�pes leszel id�ben rendbe hozni, amit elbaszt�l? Ostoba vagy! M�g a parkba sem �rsz ki, �s � m�r halott lesz. Csak m�sodpercei vannak h�tra, �s azt�n soha t�bbet nem lesz itt neked, �s nem l�thatod �t mosolyogni. Nem lesznek z�ld szemek, amik megk�s�rtenek, nem lesznek g�nyos megjegyz�sek, nem lesznek s�t�t viccek, nem lesz itt a bar�tod, aki legal�bb k�rvonalaiban meg�rtheti, hogy mi t�rt�nt veled.

�

�s? �gysem tudott megv�deni, igaz�b�l csak �l�sk�d�tt rajtam. Ugye, hogy csak ezt akarta: kihaszn�lni egy buta csitri naivit�s�t, hogy ur�nak birtok�ba juttassa Griffend�l kardj�t? � csak Voldemort b�bja, Voldemort fiatalkori �nje egy kis fekete k�nyvbe z�rva. Nem nagy k�r �rte.

�

De a v�rem tal�n seg�thetne rajta! Meg kell pr�b�lnom, hiszen nincs vesztenival�m. Nem �rdemel hal�lt, � nem olyan… neki vannak �rz�sei, � nem egy leletlen sz�rnyeteg, mint Jas vagy Voldemort!

A p�lc�mmal k�ss� v�ltoztattam egy fadarabot �s a jobb kezemen megvagdostam az ujjaimat. Valah�nyszor a penge a h�somba csusszant, felszisszentem, de a f�jdalom ellen�re tov�bbi bev�g�sokat ejtettem magamon. A m�sik kezemmel m�r nem sz�rakoztam annyit, ott a tenyerem ereit nyitottam meg egy durva mozdulattal.

A v�r�s cseppek a napl�ba mer�ltek.

- Gyer�nk m�r! – motyogtam, �s az ujjaimr�l Denem arc�ra kentem egy kis folyad�kot, mert a napl�n egyel�re nem mutatkozott jele javul�snak.

- Wood! Mi a fen�t csin�lsz? – csattant fel James.

- Megmentem �t, mi a faszt? – kardoskodtam h�tra sem n�zve.

- H�t nem �rted? � Voldemort lelk�nek egy darabja – magyar�zta inger�lten. - Ha nem t�nik el, Voldemort halhatatlan marad!

Mi? Hogy mi?! Hogy l�lek? Egy l�lek napl�ba z�rva?� Sz�val t�nyleg nem eml�k!

- Leszarom – vontam v�llat, mert pillanatnyilag nem is igaz�n fogtam fel �gas szavainak �rtelm�t. Csak az lebegett a szemem el�tt, hogy Denem nemsok�ra kinyitja a szem�t �s rekedtesen megk�sz�ni, ami�rt kis h�j�n kiny�rattam.

- Nem engedhetem!

James tal�rj�nak suhog�s�t hallottam.

P�lc�t fogott r�m, de gyorsabb voltam n�la; el�bb Stuport ki�ltottam. �sszerogyott, Lily�k pedig ijedt sikkant�ssal k�r�je guggoltak. Na, ennyit a bar�ts�gunkr�l, ezt nem felejtik el nekem egyhamar.

Visszafordultam Denemhez. Lehajoltam a f�l�hez �s beles�gtam:

- Cimbi, ne hagyj itt engem, hallod? – Megsimogattam az arc�t, �jabb adag v�rt m�jzolva sz�t rajta. – Gondolj a kedvenc kaj�dra! Egyszer ember leszel �s j�llaksz!

Baszd meg, nem lehetek ilyen b�na! Egy f�lhalott l�lekhez besz�lek, �s ilyen balfasz sz�veggel b�ztatom ahelyett, hogy feladn�m r� az utols� kenetet?!

- Denem, ne csin�ld ezt! – fenyeget�ztem megpofozgatva �t. – Te nem szokt�l ilyen k�nnyen megnyuvadni! – A hangom most el�sz�r hiszt�rikusan csengett.

V�rtam, v�rtam, de m�g mindig ugyanolyan �llapotban volt, pedig el sem mozd�tottam a tenyerem a napl�j�r�l. M�r �n is �sztam a tint�ban, de a rem�nyt magamban tartottam, mert att�l f�ggetlen�l, hogy az ut�bbi percekben mennyi fekete l�t nyalt fel a por, mintha ezen a ponton megrekedt volna a hal�los folyamat.

- Ok�, Denem, �n nem �rek r�!

Engem ugyan nem �rdekelt, ha nem�lehetett megfogni rendesen, akkor is elhat�roztam, hogy elviszem innen. Azt lesz�m�tva, hogy nem volt el�g szil�rd, hanem mint a s�r�tett leveg�; a ruh�i rajta voltak, azok meg el�g anyagszer�ek voltak hozz�, hogy megfogjam. �vatosan, nehogy beleszaladjon a tenyerem a h�s�ba, v�llban �sszecsippentettem az ingj�t �s fel�ltettem. K�nny� volt, majdhogynem s�lytalan.

Ahogy a nyak�hoz �rtem, megrezzentek a szempill�i.

- Ez az, �bredj fel!

Drukkoltam neki, hogy kinyissa szem�t, de a nagy pillanat sajnos elmaradt.

Azt�n mintha csak egy rejt�lyes er� ir�ny�tott volna, elhaj�tottam a napl�t. Ugyan, minek ez? – k�rdeztem magamt�l dacosan. Itt az ideje, hogy a napl�lak� kil�pjen a�lerongyol�dott pap�rkupacb�l �s a saj�t �let�t �lje! A v�remmel megkentem az ajkait, �s amikor egy ny�g�ssel r�snyire nyitotta a sz�j�t, a nyelv�re csorgattam egy keveset az �ltet� anyagb�l…

Abban a pillanatban sz�tfr�ccsent a tinta a kis k�nyvb�l, beter�tve maga mellett a falat, �s ezzel a m�reg elv�gezte a feladat�t: t�nkre tette.

�

De Tom Denem �letben maradt. Ott �lt az �gy t�v�ben: s�rga f�nnyel emberr� lett �s r�vetegen feln�zett r�m.

- Rem�lem, most boldog vagy – v�gtam a k�p�hez d�h�sen.

Kedvem lett volna f�ld�gre verni Jason meg �gy �ltal�ban minden miatt, azt�n magamhoz szor�tani �s megcs�kolni, de mivel el�jult, k�nytelen voltam k�s�bbre halasztani a nagy �sszekap�st.

Egy b�b�jjal s�lytalann� tettem �s felnyal�boltam. A h�tamra vettem, gondoltam, �gy k�nnyebb lesz k�zlekedni vele.

- Liz! – Lily el�llta az utam �s m�rgesen szem�gyre vette a v�llamon b�biskol� fi�t, m�r amit l�ttatni engedett bel�le el�reoml� fekete haja.

- Lil! – g�nyol�dtam, �s egy r�nt�ssal feljebb torn�sztam magamon Denemet.

- Ha Dumledore megtudja ezt… - kezdte volna, de a szav�ba v�gtam:

- Dumbledore bekaphatja. Meggondoltam magam – azzal kimas�roztam az emeleti szob�b�l, ahol annyit j�tszottam a kedvenc v�rfarkasommal, ahol Sirius olyan �desen kuty�lkodott, ahol James agancsa mindenbe beleakadt, Peter meg nappalt�l estig a padl�t kaparta; sz�val ahol a legcs�csabb Holdt�lt�ket t�lt�tt�k el�mi �ten. Nem egy megr�k�ny�d�tt szemp�r k�s�rt a l�pcs�ig, ahol is elt�ntem a v�llamon l�g� teherrel �s �gymond kil�ptem. Nemcsak le, hanem ki is; az �let�kb�l.

V�gmentem a j�raton, a g�cs�rt �rint�s�vel mozdulatlann� dermesztettem a F�riaf�zet �s felballagtam a kast�lyba. A folyos�k csak �gy zsongtak a di�kokt�l, de gondoltam, most m�r nem baj, ha megl�tj�k Denemet, mert valahova csak kell iskol�ba j�rnia. Meglepetten, csod�lkozva lest�k �t; a l�nyoknak tetszett, l�ttam a szem�k csillog�s�b�l, a fi�k pedig ismeretlen�l is elutas�tott�k. A klubhelyis�gben elhallgattak, amikor bel�ptem, de nem hagytam �ket b�m�szkodni. Elt�ntem a h�l�szob�nkban �s az �gyamra fektettem Denemet. Betakartam, az �jjeliszekr�nyre k�sz�tettem neki egy poh�r vizet, �n magam pedig �gy d�nt�ttem, hogy lezuhanyozok.

Amikor vissza�rtem, m�r �bren volt. Karjait a takar�n nyugtatva s�padtan n�zte a mennyezetet. Z�ld szemei r�m tapadtak, pedig csak egy t�r�lk�z� volt a testem k�r� csavarva; majd ahogy a k�zel�be �rtem, ki�hezetten a kezem ut�n kapott.

- Ne most, Denem. Fel k�ne �lt�zn�m, mint l�thatod!

Elkerekedett szemekkel ut�nam n�zett. Be�lltam a szekr�nyajt� m�g�, gyorsan magamra r�ntottam egy fekete farmert �s egy fekete pulcsit – ebben t�nyleg k�rosan sov�nynak l�tszottam – �s s�hajtva az �r�asztalomhoz s�t�ltam.

- Wood!

- Eegen? – k�rdeztem savany�an.

- Elmagyar�zn�d? – t�madt nekem fenyeget�en halkan.

- Nem. Ember lett�l, most m�r azt csin�lsz, amit akarsz! – v�gtam hozz� k�z�mb�sen.

Fel�lt �s kidugta a l�b�t a takar� al�l, mintha fel akarna kelni, de szerintem r�j�tt, hogy az er�nl�te nem hagyn� ut�nam rohang�lni, mert �gy maradt a fekhely sz�l�n.

- �s ez azt jelenti, hogy m�t�l fogva megsz�ntem l�tezni sz�modra? – �rdekl�d�tt sziszeg�sen.

- �gy is mondhatjuk.

- Azt hiszed, megszabadulsz t�lem? – f�st�lg�tt, �s lehajolt, mintha cip�t akarna h�zni, de k�zben rajta volt. Pancser. Fel�llt �s elbotork�lt hozz�m.

- De m�g mennyire – v�laszoltam szembe fordulva vele.

- Csakhogy az nem lesz olyan k�nny� – villantotta r�m z�ld szem�t.

- Mi�rt? Voldemort megkapta, amit akart, Jason megkapta, amit akart. Te is megkaptad, amit akart�l. T�nj el sz�pen! – legyintettem fel� b�cs�k�ppen, s r�gt�n a tank�nyveim ut�n ny�ltam. Gondoltam, ha m�r egyszer v�get �rt a gyeng�lked�i szieszt�m, ak�r bele�lhetn�m magam a tanul�sba. Mi�rt is ne?

- T�l�k megszabadulhatsz, de t�lem nem! – v�gta r� inger�lten, �s kitrappolt az ajt�n.

�

- Mi a fen�t csin�lsz itt?! – s�v�lt�ttem f�l �r�val k�s�bb, miut�n a hatod�vesek szob�it j�rva siker�lt �sszeszednem a p�tolnival�mat (jujj, k�th�tnyit) �s elindultam a k�nyvt�r fel�; �m a klubhelyis�gben elakadtam.

- Mint l�tod, r�d v�rok! – �llt fel a fotelb�l, �s udvariasan a portr�lyukra b�k�tt. A griffend�lesek mind elh�lten meredtek r�.

- M�r mondtam, hogy l�pj le! – keltem ki magamb�l.

- �s hova? Nincsenek irataim, se p�nzem, se olyan hely, ahov� mehetn�k – t�rta sz�t a karj�t.

M�r csak m�sodpercek kellettek a deton�ci�hoz.

- Gondoltam, oszt�lyt�rsak lehetn�nk…

Bumm! F�ldh�z v�gtam a k�nyveimet – k�z�ns�g: jaj ne! – megindultam fel�, mint a bika – harcias els��ves kiscsaj: buny�! – �s gyomorsz�jon simogattam. T�nyleg csak simogat�s volt, mert h�traugrott �s lefogta a kezem.

- Wood, h�t ki fog s�gni neked? – mosolyodott el �lszer�nyen.

- Menj a pokolba!

- Hiszen csak most j�ttem!

Lehajolt hozz�m �s megsim�totta a v�llamat, majd�elkapta a kezemet, amit az � b�ntalmaz�s�ra ind�tottam el felfel� (de m�r nem �rtem el az arc�t). A mozdulatot k�zfog�sra v�ltoztatta �s kih�zott maga ut�n a folyos�ra.

- Eressz el! - ki�ltoztam egyre szenved�lyesebben. Az, hogy � �rt hozz�m, kurv�ra kiakasztott, szinte fizikai f�jdalommal j�rt.�H�t, m�g ahogy v�gigvezetett a folyos�n, mint apa a rakonc�tlan gyermek�t! Megal�z�nak tal�ltam, hogy �, aki l�tott… itt volt �s nem tartotta be a tisztes t�vols�got, amit elv�rtam t�le, �s azt hiszem, joggal.

- Nem, Wood - mondta szel�debben.

- Mi�rt? Mi�rt nem hagysz b�k�n? - Hangom elhalkult �s remeg�ss� v�lt. - T�nkretetted az �letem.

Az els� k�nnyek csak nehezen, darabosan futottak le az arcomon. Milyen kicsik voltak, m�gis hogyan megterhelt�k az embert, f�leg, ha a legm�lyebb f�jdalomb�l fakadtak! Minden csepp ut�n megk�nnyebb�l�s k�vetkezett, azt�n�m�g nagyobb�nyom�s - mintha a k�nnyek a sz�vemen futottak volna �ssze, hogy s�lyos gy�ngyhalmot rakjanak r�, h�tha beleszakad.

- Val�ban �gy l�tod? - Denem hangja is elhalkult. -�Nem ink�bb Voldemort volt?

Szembeford�tott mag�val �s szigor�an a szemembe n�zett. �ves sz�j�t hanyagul elbiggyesztette, de �les csillog�s� tekintet�vel m�lyebbre n�zett bennem, mint gondoltam. Nem �rtettem, mi�rt voltam most�ink�bb �, mint saj�t magam… megint �reztem �t a lelkemben.

- Te vagy Voldemort – suttogtam, nem; artikul�ltam ragyog� �riszeit messze elker�lve. - Te vagy Voldemort…

Mintha ez a mondat neki is sok�ig a f�l�ben visszhangzott volna. Lehajtott f�vel hallgatott.

�

- Tom Denem vagyok, 16 �ves roxfortos di�k – Kezdte p�r perccel k�s�bb egysz�n� hangon. – Mardek�r ut�dja vagyok, de nem akarok �rtani a s�rv�r�eknek. Egynek sem akartam – hangs�lyozta ki kelletlen�l, �s feln�zve r� l�ttam, amint z�ld tekintete elhom�lyosul az eml�kekt�l.

Mintha belebegett volna k�z�nk Myrtile szelleme. � is, �n is a halott l�ny k�p�t l�ttuk magunk el�tt.

- Semmi k�z�m ahhoz a f�rfihoz. Lehetn�k Voldemort, ha akarn�k… - itt kiss� felemelte a hangj�t, hogy dac�t n�velje -, de nem akarok.

Nem hittem neki. Mondja mag�ra a fekete macska, hogy feh�r; Isten bizony, kihip�zom, hogy igaza legyen! Vesz�lyes dolog hazudni nekem, mert �n k�pes vagyok r�, �s mindent a vissz�j�ra ford�tok. Akkor azt�n leshet az illet�!

- �n nem vagyok � – bizonygatta elkeseredettebben, mert a csend �ltal�ban rosszat jelentett n�lam. Ismert m�r, mint a rossz p�nzt. - Elisabeth, �n nem vagyok gyilkos! Nem vagyok perverz vad�llat!

Nagy leveg�t vett, lehorgasztotta a fej�t �s a kezemnek, amit b�tortalanul megfogott, ezt mondta:

- A bar�tod vagyok.

Enn�l a pontn�l elvesz�tettem a fonalat. Ezt meg hogy �rtette? Fi� bar�tja k�tf�lek�ppen lehet egy l�nynak; szerelmi vagy haveri alapon. Na, most � melyikre gondolt?

- Te mondtad.

Ja, t�nyleg. �gy m�r vil�gos, mert ha �n mondtam, �s nem �, akkor cimbor�nak veszem.

- R�mlik – b�lintottam egykedv�en. – Akkor lehet k�rni, hogy most egy kicsit b�k�n hagyj?

D�h�sen f�lrel�kte a kezem �s elszaladt. H�llel�ja!

�

Itt, ahol fekszem, nagyon hideg van �s nagyon egyed�l vagyok. H� fedi a terepet �s j�gcsapok potyognak a f�l�m hajl� p�rk�nyr�l. J� itt.

Barkochb�zzunk?

Kint vagyok a tet�n �s sz�vok, meg f�jok, meg sz�vok, meg f�jok… Sz�val tiszt�ra elsz�lltam, �gyhogy m�r fogalmazni sem tudok. A f�st hol az ablakon k�gy�zik be, be a kast�lyba, hol a magasba l�vell, att�l f�gg�en, hogy merre viszi a sz�l vagy �ppen merre bocs�tom �tj�ra. Ak�r az agyvizem is lehetne, ami az im�nt Potternek k�sz�nhet�en elp�rolgott. James eddig is paraszt volt, ezut�n is az marad, de hogy meg�tkozzon? �s pont �gy? Mihez kezdjek plusz egy l�bbal, ami a seggemb�l n�tt ki, �s r�ad�sul talppal h�trafel� �ll?

Denem meg kapja be! De ezt minden gondolatomhoz hozz�f�zhetn�m, �gyhogy t�bbsz�r nem eml�tem. F�l �r�t rohang�ltam ut�na, de csak nem lett meg, hogy leszedje r�lam ezt a kis f�l�sleget. H�rom l�bbal nem volt k�nny� a l�pcs�k�n, �gyhogy k�rt�r�t�st fogok k�vetelni.

Most k�sz�n�m sz�pen, j�l vagyok.

Azt hiszem, bek�m�lok.

�

Mi ez a s�rg�s-forg�s? Nem lehetne halkabban? F�j a fejem meg h�nyingerem van, erre igaz�n tekintettel lehetn�nek!

- Miss. Woodot hazaviszem, te pedig itt maradsz a szemem el�tt.

Ez Dumbledore hangja! De h�t kihez besz�l?

- Meg�rtettem, uram – hallatszott a beleegyez� felelet z�mm�g�se.

- �s az els� negat�v ir�ny� megmozdul�sod komoly k�vetkezm�nyekkel fog j�rni, Tom.

- Tom? – ism�teltem r�vetegen.

- Wood! – v�laszolt � hasonl�an, �s �reztem, ahogy bes�ppedt mellettem a kanap�. – J�l vagy? – k�rdezte mell�m telepedve.

- Fogjuk r�. – Fel�lve v�llat r�ntottam �s sz�tn�ztem egy kicsit. Az igazgat�i irod�ban voltunk, t�l�nk nem messze pedig Dumbledore �llt, meglehet�sen cs�ny�n m�regetve minket. – Uram, megmagyar�zom! – ki�ltottam ijedten, �s a karomat Denem mellkasa el� terjesztettem, hogy megakad�lyozzam az azonnali likvid�l�s�t. Csak a testemen kereszt�l!

Dumbledore biccentett �s csavargatni kezdte hossz� szak�ll�t.

- Megtal�ltam Voldemort napl�j�t Jas szob�j�ban. Szeptemberben �rni kezdtem bele �s �sszebar�tkoztunk. James�k megpr�b�lt�k meg�lni �t, de nem engedtem, a v�rem semleges�tette a m�rget �s most k�rem, ne �lj�n meg minket! – hadartam egy leveg�vel. - Denem nem rossz ember, csak egy kicsit probl�m�s!

Hogy m�g meggy�z�bb legyek, magamhoz szor�tottam a fi�t �s szeretetteljesen sz�tcsesztem a haj�t. Denem sem ett�l, sem a jellemz�s�t�l nem volt el�julva, mondhatni begurult, z�ld szem�t d�h�sen r�m villantotta; de musz�j volt hagynia mag�t, k�l�nben sosem szabadult volna az igor szigor�t�l.

�

Na �s mi volt erre Dumbledore reakci�ja? B�lintott, az asztal�hoz l�pett �s felvett valamit, amit kedvesked� mosollyal fel�nk ny�jtott:

- Citromport?

K�t tasakot tartott red�s kez�ben. Kiss� megr�k�ny�d�tten elvett�nk egyet-egyet �s majszolni kezdt�k. Megjegyzem, Denem m�r sz�delgett az �hs�gt�l, �gyhogy nem pajt�skod�sb�l fanyalodott r� erre a felett�bb �rdekes mugli �lelmiszerre…

- Akkor h�t nem t�rt�nt semmi olyasmi, ami�rt kellemetlen�l kellene �rezn�nk magunkat, nem igaz? – csapta �ssze a tenyer�t kedvenc g�niuszunk, �s visszatipegett az �r�asztal�hoz; le�lt a sz�k�be, pergament �s penn�t vett maga el� �s k�rm�lni kezdett.

Denemmel �sszen�zt�nk �s k�v�ncsian odat�molyogtunk hozz�. M�r nem volt meg a seggl�bam, juh�!

- Thomas Ronald Dumbledore – olvasta fel Dumbledore, �s mulats�gos arckifejez�ssel Denemre pislantott. – Dr�ga �cs�m, sok lesz a pap�rmunka… - kuncogta a szem�vege f�l�tt �tn�zve r�m. �n is csak nevettem, mert ezt meg fogj�k sz�vni!

Denem fej�t l�tni kellett volna! Feh�r, lila, v�r�s, s�rga, minden sz�n� volt, amit csak ember mag�ra �lthet.

- Dumbledore professzor, �n…

- �des fiam, ne zargass! – kaffant r� a prof megszak�ts n�lk�li serceg�s mellett. – Az akt�dnak �t percen bel�l el kell k�sz�lnie, k�l�nben nem tudunk beosztani a vacsor�n.

Megint �sszen�zt�nk.

- De uram, �n…

Nem tudtam, mi kifog�sa lehetett ennek az idi�t�nak Dumbledore ment��tlete ellen. Idegesen torn�sz� ujjait lefogtam �s az ajk�t �rintve csendre intettem, nehogy elcsessze az egyetlen es�ly�t.

- �n vagyok Mardek�r ut�da! – ki�ltott fel ekkor v�ratlan er�vel, �s villog� tekintettel Dumbledore asztal�ra csapott.�

- Tudom�som van r�la – b�lintott Dumbledore az adatlap t�lt�get�se k�zben. N�ha megigaz�totta a szem�veg�t, m�skor a penn�j�t m�rtogatta elgondolkodva, hogy kital�lja az unoka�ccs�t. Tom kit�r�s�re meg sem rezzent.

- �n �ltem meg azt a l�nyt, Hagrid �rtatlan! – folytatta Tom gy�l�lk�d�n, �s most m�r �llva, az asztalra hajolva besz�lt tov�bb. Hi�ba r�ngattam, nem �lt vissza. – Tudja, baleset volt, de akkor is �n tettem, �s m�g r�ad�sul b�nbakot is ker�tettem magam helyett – g�gy�gte k�r�rvend�n. Ez t�nyleg hibbant. - K�tszeresen terhel a felel�ss�g.

Dumbledore megtorpant az �r�sban �s feln�zett r�.

F�lelmetes volt, ahogy ennek a k�t hatalmas embernek egym�shoz fesz�lt az akarata. Csak most l�ttam meg, milyen vesz�lyesek is voltak �k egym�sra n�zve.

- Itt �rd al�!

Tom n�m�n kutatta azokat a titokzatos �reg szemeket, de nem mozdult.

Dumbledore le sem vette r�la a tekintet�t, ahogy a pap�r alj�ra b�k�tt.

�

Fel�lltam �s Tom v�ll�ra tettem a kezem. Erre mindketten fel�m fordultak:

- Ugye nem leszel �jra mardek�ros? – k�rdeztem hirtelen, �s a homlokomat a karj�nak nyomtam. – Mert akkor ellens�gek lesz�nk, �s mindig meg kell, hogy �tkozzalak, ha tal�lkozunk a folyos�n.

Tom �tvette a tollat Dumbledore-t�l �s al�firkantotta a felv�telij�t. �n tov�bbra is hozz�d�rg�l�zve �lltam.

- Majd megl�tjuk – b�logatott az igazgat�, �s intett, hogy �lj�nk vissza, mert m�g nem v�gzett vel�nk. – Minden d�lut�nt itt t�ltesz az irod�mban.

- Micsoda? – szaladt ki a sz�mon, mert az els� felt�tel, amit urunk �s parancsol�nk kiszabott, tot�lisan elborzasztott. De Denem felel�ss�gteljesen r�b�lintott…

- Itt fogsz tanulni, �s csak az enged�lyemmel mehetsz el b�rhov�. Szob�d is itt lesz, nehogy elcsatangolj �jszaka.

- Micsoda? – ism�teltem a hajamat fogva, de Tom ezt is elfogadta.

- A roxforti alapb�l egyel�re 50%-ot kapsz. Ha nem lesz veled baj, j�v�re esetleg 80-at.

Denem p�nz n�lk�l marad? H�t ez az�rt m�giscsak t�lz�s!

- K�nyveket a k�nyvt�rb�l juttatunk neked – folytatta Dumb szigor�an �sszevont szem�ld�kkel. - Roxmortsi h�tv�g�r�l, tiltott r�szlegbe sz�l� enged�lyr�l ne is �lmodj!

Hogy se ki, se be?

- H�, �csi! – v�gtam k�zbe, miel�tt tov�bbi �radat z�dult volna szeg�ny feketem�gus-pal�nt�mra, hogy megrohassza. Kurva �lete lesz �gy, ezt nem hagyhatom! – Tom Denem egy 16 �ves tin�dzser, �s van egy havern�je, aki ig�nyt tartana a t�rsas�g�ra! – kardoskodtam r�miszt� grimasszal, de hat�stalan volt, mert Dumby vetett r�m egy „Kussolj, mert akkor nem tudok nagyvonal� lenni!” c�m� megsemmis�t� pillant�st, �s folytatta:

- Ha Miss. Wood v�llalja �rted a felel�ss�get, akkor, �s csak akkor, az � fel�gyelete mellett s�t�lhatsz a kast�ly ter�let�n hetente h�romszor, �s h�tf�t�l szombatig elj�rhatsz vele a k�nyvt�rba d�lut�n n�gyt�l hatig. Ha elk�s�r, ehetsz a t�bbiekkel a nagyteremben, ha nem, az �n vend�gszeretetemet �lvezed. Miss. Wood…

Becsuktam a sz�mat �s megr�ztam magam. Ap�m sosem volt velem ilyen szigor�, �s ezzel megd�lt az elm�letem: a f�rfiak is tudtak, ha akartak, teh�t ap�m is lehet m�g ilyen kem�ny.

- Tom Denem egy 16 �ves tin�dzser, aki 30 �vig a leggonoszabb ember birtok�ban volt, akit ismerek. Nem tudhatjuk, van-e m�reg itt – Dumbledore a sz�v�re mutatott –, vagy itt – azt�n a fej�re – sz�munkra. Legyen �vatos, mint m�r mondtam!

Ha t�nkre akarja tenni a bar�ts�gunkat, csak tess�k! Pontosan arra van sz�ks�gem most, hogy az egyetlent, aki sz�m�t, ijeszt�v� tegye sz�momra, hogy bel�m csepegtesse a bizonytalans�g m�rg�t �s taccsra v�gja a marad�k �rzelmeimet.

- Nem hiszem – vettem fel a fegyvert, �s egy kicsit visszasz�rtam vele. Mostan�ban nem voltam megel�gedve a j� �reggel.

- Egyszer m�r t�vedett – jegyezte meg Dumbledore, de miel�tt reag�lhattam volna, kiparancsolt az irod�b�l.

�