Harry, Ginny �s Ron l�tt�k a szalon ablak�b�l, ahogy k�penybe burkol�zott emberek jelennek meg a Grimmauld t�r k�zep�n, majd lopakodnak a tizenkettes sz�m fel�.

- �rd�g �s pokol! Ez ijeszt�! – mondta Ron.

Lehet, hogy t�nyleg ijeszt�nek t�nt. �t s�t�t k�penybe b�jt alak volt, az arcukat csuklya takarta el. �gy t�nt, mintha s�t�ts�get �rasztan�nak magukb�l. Harry �rezte, ahogy a mellette l�v� Ginny enyh�n remeg.

*

Hermione a b�rt�n��l szolg�l� lakhely el�tt �llt egy elgazosodott kertben h�rom hal�lfal� �s egy v�rfarkas t�rsas�g�ban. Remus h�ttal �llt el�tte, mintha meg akarn� akad�lyozni a l�nyt b�rmilyen ny�lt t�mad�sban. Pontosan m�g�tte Lucius Malfoy �llt. Balj�n Rabastan, jobbj�n Perselus. K�r�lvett�k. Biztons�gi okok miatt r�vett�k Hermion�t, hogy az egyik�kkel t�rsas hoppan�l�st hajtson v�gre. Rabastan kiny�jtotta az egyik karj�t, hogy k�r�lfogja vele a l�nyt, de Piton gyorsan kiny�jtotta a kez�t, �s durv�n mag�hoz r�ntotta �t, bele a k�peny�be. Egy pukkan�ssal mind elt�ntek.

Pillanatokon bel�l a Grimmauld t�r k�zep�n �lltak… elb�jva az �rny�kban… a muglik sz�m�ra l�thatatlanul. Egy testk�nt mozdultak a tizenkettes sz�m� h�z fel�. Harry, Ron �s Ginny a szalonb�l a l�pcs�pihen�h�z mentek. A bej�rati ajt� lassan kit�rult. Az els� szem�ly, akit megl�ttak Remus Lupin volt. Amint bel�pett az el�csarnokba, h�travetette a csukly�j�t, �s felmosolygott a leskel�d�kre. Harry tudta, hogy ez a mosoly azt jelzi, hogy minden rendben ment. �rezte, ahogy a sz�ve hangosabban kezd verni az izgalomt�l, ahogy lassan a l�pcs�k fel� l�pett.

F�l�ton lefel� – mik�zben kezei a korl�ton pihentek – Harry megtorpant att�l, amit l�tott. Egy kisebb alak �llt k�t nagyobb k�z�tt, m�g�tte pedig egy m�g magasabb volt. Azt�n egy emberk�nt eresztett�k le a csukly�jukat. Az el�csarnokban Hermione Granger �llt Perselus Piton �s egy olyan ember k�z�tt, aki furcs�n ismer�snek t�nt, valamint Lucius Malfoy el�tt. Olyan �rz�se volt, hogy �gy �ll a hal�lfal�k k�z�tt… mintha egy volna k�z�l�k. Harry csak n�zte �t, m�g fel nem fogta a l�ny arc�n l�v� mosolyt �s a szemeiben l�v� csillog�st. Szinte �trep�lt a marad�k l�pcs� f�l�tt, egyenesen Hermione fel� tartva.

- �, Harry! �gy hi�nyoztatok, fi�k!

A griffend�les szinte �sszepr�selte a l�nyt, �s egy pillanatra meg is p�rgette. �gy t�nt, nem is akarja elengedni, �s mind meg�rtett�k az ok�t. Egy id�re � is olyasvalaki lett, akit elrabolt Voldemort… Ginny �s Ron is lej�ttek a l�pcs�n.

- Harry, hagyd leveg�h�z jutni. Visszat�rt, �s j�l van – mondta Ginny, mik�zben kedvesen a karj�ra tette a kez�t. A fi� szor�t�sa lassan enyh�lt, �ppen id�ben. Mrs. Weasley meghallotta a felfordul�st, �s rohanv�st k�zeledett fel�j�k.

- Hermione!

Az asszony szinte ell�kte Harryt, ahogy a l�ny fel� tartott, hogy �t�lelhesse. Azt�n kart�vols�gra eltartotta mag�t�l, hogy rendesen v�gign�zhessen rajta, mintha csak azt ellen�rizn�, hogy rendesen etett�k-e. Harry �szrevette, ahogy Mrs. Weasley szeme a furcs�n ismer�s alakra ugrik.

- �gy t�nik, rendesen etett�k.

Az �ll�t�s mintha egyenesen a hossz�, barna haj� f�rfinak sz�lt volna. Harry v�gign�zett rajta, �s minden erej�vel azon volt, hogy elhelyezze �t az eml�kezet�ben. A f�rfi Hermion�ra kacsintott, majd Mrs. Weasleyre ford�totta a figyelm�t.

- Nem hagyhattam, hogy �hezzen a Hercegn�, nem igaz?

Harry szeme gyorsan v�gigp�szt�zta a helyis�get. Nyilv�nval�an � volt a m�sik eml�tett k�m. Hermione nem reag�lt a „Hercegn�” sz�l�t�sra, viszont mindenki m�s igen. Ginny halv�nyan mosolygott, Ron kisebbfajta sokkot kapott, Lucius �gy forgatta a szem�t, mintha azt mondan�, hogy „ne kezdj�tek megint”, Piton pedig… nos, Piton szeme megvillant, majd �sszesz�k�lt a t�rs�ra n�zve.

- Menj, mosakodj le... tartunk egy k�s�i vacsor�t a hazat�rted �r�m�re.

Mrs. Weasley elhessegette Hermion�t a l�pcs� fel�, Ginny pedig cs�ndesen elkezdte k�vetni bar�tn�j�t, rem�lve, hogy tud m�g besz�lni vele vacsora el�tt.

- Ginny, kedvesem, gyere velem. Van egy feladatom a sz�modra.

Az asszony hangja meg�ll�totta Ginnyt �s Hermion�t. A l�ny m�g egy utols� pillant�st vetett bar�tn�j�re, aki �gy fintorgott, mintha mag�ban el�tkozn� az anyj�t. Ahogy megfordult, hogy visszamenjen a l�pcs�n, Hermione egy mosollyal az arc�n folytatta az �tj�t f�lfel�.

Haza�rt.

*

Hermione felfriss�lve l�pett be a konyh�ba, �s elmosolyodott az el� t�rul� jeleneten. A konyha tele volt olyan emberekkel, akiket ismert �s szeretett. Melegs�g t�lt�tte meg a helyis�get, ami �t is elbor�totta. Ginny �s az ikrek az egyik sarokban vihogtak valamilyen viccen. Az asztal k�zep�n�l Lupin, R�mszem, Harry �s Ron �ltek, �s l�tsz�lag komoly besz�lget�sbe m�lyedtek, ameddig R�mszem fel nem ki�ltott, hogy „Lankadatlan �bers�g!”, majd megh�zta a flask�j�t. Mik�zben �gy tett, m�gikus szeme folyamatosan forgott, majd meg�llapodott a helyis�gben tart�zkod� legfurcs�bb csoporton. Az asztal v�g�n�l ugyanis Draco, Lucius, Perselus �s Rabastan �lt.
Szeme �tsuhant Rabastanon, majd Perseluson, azt�n hirtelen Hermion�ra ugrott. A l�ny enyh�n megremegett, ahogy odal�pett Harryhez �s Ronhoz.

Le�lt hozz�juk, majd �tpillantott a mardek�rosokra.

- Hercegn� – Rabastan r�kacsintott, mire m�ly, m�rgel�d� l�legzetv�tel hallatsz�dott Perselus fel�l. A f�rfi a mellkas�n keresztbetett karral �lt, �s �gy n�zett Rabastanra, mintha azt mondan�, hogy „�n figyelmeztettelek!”. A l�ny v�laszul r�mosolygott. Egy apr� oldalba b�k�s ut�n azt�n Harryre ford�totta a figyelm�t. A fi� odahajolt a f�l�hez, �s kem�nyen odasuttogta neki:
- Eg�sz id� alatt veled volt?

Hermione b�lintott.

- Igen, Harry, ha nem lett volna, a b�tyja m�r r�g meg�lt volna.

A fi� szemei kit�gultak.

- Sz�val tudod, hogy ki �.

B�lintott.

- Igen, �s egy�ltal�n nem olyan, mint amilyennek gondoltuk.

Miel�tt azonban Harry megsz�lalhatott volna, �tellel teli ed�nyek sz�lltak be a helyis�gbe, elhelyezve magukat az asztalon. Mrs. Weasley k�vette a vacsor�t, �s intett a sarokban l�v� gyerekeinek.

- Gyertek enni!

Hermione evett is, m�ghozz� nagyon boldogan. A konyh�t bet�lt� melegs�g olyan volt sz�m�ra, mint egy v�delmez� burok. Ennek az �tkez�snek az idej�re m�g Voldemort sem l�tezett… olyan kis �dv�zl� vacsora volt ez, amit �thatott a szeretet, j�kedv �s rem�nys�g. Ev�s k�zben Ginnyvel, Harryvel �s Ronnal besz�lgetett, alkalmank�nt Remusszal is.

Piton az asztal v�g�n �lt, �s hallgatta Hermione boldog hangj�t, ami eg�szen od�ig elhallatsz�dott. Csilingel� nevet�s�re szemforgat�ssal reag�lt, majd az asztalra pillantva l�tta, ahogy Weasley kiny�jtja a kez�t, majd megragadja a l�ny karj�t, hogy mag�ra ir�ny�tsa a figyelm�t. Piton szeme enyh�n �sszesz�k�lt.

- Csak �vatosan, Perselus – suttogta Rabastan a f�l�be. – �vatosan, mert a v�g�n m�g azt fogj�k hinni, hogy kedveled �t.

A f�rfi Rabastanra kapta a szem�t, majd visszat�rt a vacsor�j�hoz. Azt�n megt�rt�nt… Hermione nevet�s�nek a hangja visszhangzott a f�l�ben, amikor is meg�rezte, hogy a S�t�t Jegy fell�ngol a karj�n… meg�rezte, hogy a S�t�t Nagy�r h�vja.

Hermione l�tta, ahogy Piton fel�ll �s udvariasan kimenti mag�t. Tudta, hogy mi lehet az oka. Szemei Rabastanra ugrottak, aki b�lintott egyet fel�, mintha csak megv�laszoln� fel nem tett k�rd�s�t. A konyh�ban folytat�dott a zajos besz�lget�s, �gy t�nt, senkit nem �rdekel Piton t�voz�sa. Hermione gyorsan fel�llt, majd kirohant a helyis�gb�l.

Perselus az el�csarnokban �llt, �s �pp a hal�lfal� tal�rj�t vette f�l. Azt�n meghallotta a l�ny hangj�t a konyha el�tti r�szr�l.

- K�rem, legyen �vatos, professzor!

A hangja l�gy �s k�ny�rg� volt. A f�rfi a maszkkal a kez�ben n�zett r�. Nem mondott semmit, csak felhelyezte a maszkot. Sz�ja kiss� felfel� g�rb�lt a keser� megel�ged�sben, ahogy Hermione h�tr�lt egy picit. L�tta a szem�ben l�v� villan�sban, amire gondolt… a sok hal�lfal�ra, amint �ld�zt�k �ket… �s holtan akart�k l�tni. El�re l�pett egyet, �s f�l� magasodott. Ennek ellen�re a l�ny nem kapta el a pillant�s�t.

- Ez vagyok �n, Miss. Granger. Jobban tenn�, ha eml�keztetn� mag�t erre.

Tal�rja csattant egyet a l�b�n�l, ahogy f�rg�n �jra az el�csarnok fel� fordult. Nem volt ideje arra, hogy egy iskol�s l�ny fant�zi�j�t kutassa, ami�rt az f�lti �t. Hermione csak �llt, �s n�zte, ahogy a f�rfi meg�rinti a S�t�t Jegyet, mire fekete k�d nyelte el.

*

Hermione a megszokott sz�k�ben �lt a szalonban. Egy k�nyvvel a kez�ben gubbasztott �sszeg�mb�ly�dve, mik�zben a t�z pattogott, �s k�r�ln�zett. Draco egy m�sik sz�kben �lt, szint�n olvasott. Harry �s Ron belem�lyedtek egy j�tszma var�zsl�sakkba. Draco fel�llt, j� �jszak�t k�v�nva b�lintott fel�j�k, majd egyed�l hagyta a l�nyt a k�t legjobb bar�tj�val. Azok nem vett�k �szre a fi� elt�n�s�t. Hermione csak n�zte �ket, mik�zben h�l�t adott az �gnek, hogy itthon lehet. Egyszer csak egy h�vatlan l�tom�s t�rt r�, amint a S�t�t Nagy�r f�l�tte �ll… a f�ldre volt k�nyszer�tve a l�bai el�tt… a l�tom�s a fej�be villant, majd remegni kezdett.

Harry a sebhely�hez kapta a kez�t. K�r�lpillantott, �s �szrevette, hogy Hermione �t figyeli… s�padtan. A l�ny nem tudott m�sra gondolni, csak arra, hogy milyen sokszor n�zett m�r szembe Harry a S�t�t Nagy�rral. Hogy �lte t�l, ha az agya folyamatosan kapcsolatban volt vele? �szrev�ve Harry �rdekl�d� pillant�s�t, elmosolyodott – j�llehet el�g halv�nyan –, de �gy t�nt, ez el�g volt a fi�nak.
Hermione a sz�k�ben �sszeg�mb�ly�dve maradt az ut�n is, hogy a fi�k j� �jszak�t k�v�nva elmentek lefek�dni. Egyszer�en nem volt f�radt. Tal�n amiatt volt, ami�rt Pitonn�l mindig olyan sok�ig maradt fent… felbor�tott�k a megszokott �jszakai �let�t. R�ad�sul ott volt az a gondolat is, amely nem hagyta nyugodni �t… folyamatosan gy�t�rte. Nyilv�nval�an csak Pitont h�vatt�k, a t�bbieket nem. P�lc�ja eleg�ns mozdulat�ra a szob�ban az egyetlen f�nyforr�s a kandall� maradt. A t�ncol� l�ngokat b�mulva d�nt�tt.

Megv�rja �t.

*

Perselus nem tehetett semmit. Csak az�rt k�ldt�k �t, hogy fel�gyeljen… a sokat tapasztalt csapat tagjait figyelte, ahogy tan�ja volt az esem�nyeknek… hogy biztosra menjen, hogy mindenki meghal… hogy biztosra menjen, �gy hagyj�k ott a helyet a t�bbiek, ahogy kell – a S�t�t Jeggyel az �gen. H�l�s volt, hogy nem kellett �lnie ezen az est�n, hab�r azt k�v�nta, b�rcsak tudta volna valamik�ppen figyelmeztetni a t�bbieket, hogy megel�zze az esem�nyeket… amelyek �jra megv�ltoztatj�k az �let�t.

A megvert �s megk�nzott f�rfi a f�ld�n fek�dt. Szemeit a h�zra szegezte, amelyet egy pillanatra megvil�g�tott egy f�nyes, z�ld cs�va. Az enyhe sz�l megremegtette Perselus gerinc�t. Fekete haja hozz�nyom�dott az arc�hoz a maszk alatt, csiklandozva �t. A f�rfi a S�t�t Jegyet visszat�kr�z� t� mellett fek�dt. Perselus rosszul �rezte mag�t, ami�rt jelen kell lennie ennek a csal�dnak a pusztul�s�n�l. A haldokl� Piton fel� n�zett. Rekedt suttog�s hagyta el az ajkait.

- Perselus.

Piton remegve let�rdelt a f�rfi mell�. K�v�ncsis�g j�rta �t a test�t.

- Tudom, hogy… k�m vagy. – A f�rfi csak nehezen tudott besz�lni. – A… a s�rba fogom vinni a titkod… de… k�rlek… k�rlek… �g�rd meg nekem… hogy vigy�zol Hermion�ra… vigy�zz r�, Perselus… k�rlek… – Becsukta a szemeit, ahogy Piton b�lintott. Ezut�n undorodva megfordult, �s visszahoppan�lt Voldemorthoz… a hal�l szaga m�g mindig k�r�lvette �t… �s a haldokl� f�rfi utols� k�v�ns�ga…

*

A Grimmauld t�r csak egy s�t�t folt volt, amikor hoppan�lt. Az el�tte l�v� h�z cs�ndes volt… az �sszes lak�ja aludt. Minden f�gg�ny be volt h�zva, eltakarva, ami bent volt. A szalon ablak�ban azonban f�ny derengett. Tudta, hogy honnan j�n… a kandall�ban lobog� l�ngokt�l.

Csak nem fent maradt ez az elviselhetetlen csitri, hogy megv�rjon?

Bossz�s�g, csal�dotts�g �s mindenek felett b�ntudat t�lt�tte el, ahogy �tment a h�z el�tt l�v� �ton. A tizenkettes sz�m� h�z belseje ugyanolyan csendes volt, mint k�v�lr�l. Elkezdett f�lfel� menni a l�pcs�k�n olyan halkan, amilyen halkan csak tudott, de alkalmank�nt az�rt megreccsent egy-egy fok. Lassan megk�zel�tette a szalon ajtaj�t. Az �rny�kban �llva egyszer�en csak ben�zett a szob�ba. A t�z m�g mindig �gett a kandall�ban, ahogy azt el�re sejtette. A sz�kben �sszeg�mb�ly�dve ott aludt Hermione, egy k�nyvvel az �l�ben. Elaludt olvas�s k�zben.

- Mi�rt h�vatott, Perselus?

A hang a folyos�n l�v� s�t�tb�l �rkezett. Perselus n�zte, ahogy Rabastan kil�p a s�t�ts�gb�l �s k�zelebb j�n hozz�. Visszan�zett Hermion�ra, ahogy besz�lt.

- T�mad�s volt. Ez�ttal azonban nem sz�ltak el�re. �gy k�ldtek, mint a m�sodik csapat vezet�je. – Rabastan b�lintott, mik�zben meg�rtette, hogy Perselusnak nem kellett meg�lnie senkit… a m�sodik csapatra sosem volt – t�bbnyire – sz�ks�g. A f�rfi n�zte Pitont, �s olyan �rz�se volt, hogy tudja, ki ellen ir�nyult a t�mad�s. Hermione m�ly l�legzetet vett alv�s k�zben, �s egy apr� mosoly jelent meg az ajkain. Rabastan Hermion�r�l Pitonra n�zett, aki k�ptelen volt elford�tani a pillant�s�t a l�nyr�l. Arra v�rt, hogy meger�s�tse a f�rfi az elm�lete helyess�g�ben. Piton is m�ly l�legzetet vett.
- Figyelmeztetem a Rendet, amennyire sz�ks�ges. Sz�ks�gem van r�d, hogy �sszeh�vd a Lovagokat. – Piton megfordult, �s a s�t�t folyos�r�l n�zett Rabastanra. – A griffend�les Hercegn�nket minden �ron meg kell v�den�nk.

A mondat ott l�gott k�z�tt�k a leveg�ben. A f�rfi b�lintott, �s megfordult, hogy teljes�tse a k�r�st, de nem felejtette el a m�dot, ahogy Piton k�z�lte vele.

”A griffend�les Hercegn�nket…”

Nem a „griffend�les Hercengn�d”, nem is a „griffend�les Hercegn�”, hanem a „Hercegn�nk”. Rabastan ismerte m�r Pitont el�gg�, �gy ez a kis nyelvbotl�s is mosolyg�sra k�sztette.
Mi�rt nem mondta csak sim�n a zs�ros haj� denev�r, hogy „a griffend�les Hercegn�m”? Ugyanilyen nyilv�nval� lett volna.

A hangj�b�l hi�nyz� szok�sos megvet�s pedig csak a hab volt a tort�n.

*

A vil�g lassan �ssze�llt a szeme el�tt. Azt hitte, hogy a bej�rati ajt� nyit�d�s�t, majd csuk�d�s�t hallotta lentr�l. �lmos fejjel gyorsan v�gigp�rgette szemei el�tt az eml�keket, �s r�j�tt, hogy Piton professzorra v�rt. P�nik suhant kereszt�l rajta. A k�nyv leesett a f�ldre, ahogy gyorsan fel�lt.

- �, Merlinre! Piton professzor…
- Itt vagyok, Miss. Granger.

A hangja b�rsonyos �s h�tborzongat�an megnyugtat� volt. Lassan fel� ford�totta a fej�t. Egy sz�kben �lt, vele szemben. K�ny�k�t a karf�n pihentette, kezeit �sszekulcsolta maga el�tt, mutat�ujjaival pedig nyilat form�lt, amely az ajk�n �rt v�get. Figyelte, ahogy a l�ny fel�l el�tte. �gy n�zett ki, mint aki kev�s alv�s ut�n kelt fel nemr�g. A l�ny k�r�ln�zett, mivel kiss� kellemetlen�l �rezte mag�t att�l a figyelemt�l, amelyre a professzor m�ltatta.

- �h… hova t�nt mindenki? – k�rdezte halkan.

Piton megk�sz�r�lte a tork�t, mik�zben teljesen fel�llt, �s elvette a kezeit az arca el�l.

- A bar�tait �rtes�tett�k, hogy ne j�jjenek a szoba k�zel�be addig, am�g �n m�st nem mondok.

Hermione sz�ve er�sen vert. Akkor neki mi�rt nem mondt�k, hogy �bredjen fel �s hagyja el a szob�t? �jra k�r�ln�zett.

- A t�bbiek… �gy �rtem a feln�ttek… a konyh�ban vannak. Sz�ks�g�llapot miatt �sszeh�vt�k a Rendet.

A l�ny �rezte, ahogy a sz�ve m�g er�sebben ver a mellkas�ban, �s hallotta, ahogy a v�r l�ktet a f�l�ben.

- Miss. Granger, tegnap �jszaka t�mad�s t�rt�nt egy mugli h�zban.

Ezek ut�n a szavak ut�n Hermione t�bb� m�r nem gondolkodott az okon, ami�rt a t�bbieknek el kellett hagyniuk a szob�t … egyed�l kellett maradnia Piton professzorral, hogy olyan h�reket mondjon el neki, amelyeket a Reggeli Pr�f�t�ban is olvashat majd. Elkezdte r�zni a fej�t, rem�lve, hogy rosszul gondolja. Piton el�rehajolt, k�ny�k�t a t�rd�nek t�masztva. Hermione m�g sosem �rezte mag�t ilyen k�nyelmetlen�l a jelenl�t�ben… nem tudta, hogy mit �s hogyan mondjon.

- Sajn�lom, Miss. Granger, de �gy t�nik, az �n csal�dja volt a c�lpont.

A l�ny hirtelen fel�llt, mire Piton is kih�zta mag�t… nem engedi meg a l�nynak, m�g ha b�natos is, hogy f�l� emelkedjen. N�zte, ahogy eszeveszetten, k�zt�rdelve elkezd fel-al� j�rk�lni a szob�ban. Sebesen sz�guldoztak a gondolatai… tudta, hogy ez egy nagyon kedvez� lehet�s�g volt a hal�lfal�knak… mivel t�nyleg el�g sok mindent felfedett a sz�lei el�tt… olyanokat is, amelyeket m�sok nem gondoln�nak. Tudta azonban, hogy ez csak egy lehet�s�g volt, a val�s�gban biztos nem �gy t�rt�nt. Olyan hirtelen hagyta abba a j�rk�l�st, mint ahogy elkezdte. Szemei, amelyek csillog� k�nnyekkel teltek meg Pitonra fordultak… az �v�be f�r�dtak.

- Maga volt – suttogta. – Mag�t k�ldte, hogy tegye meg?
Piton r�n�zett, �s azon tanakodott, hogy leteremtse-e, hogy ez nem tartozik r�, de r�j�tt, hogy ez igenis r� tartozik. Megr�zta a fej�t.
- Nem, az ut�n k�ldtek, hogy m�r megtett�k.

A l�ny b�lintott, majd a kezeire n�zett. Egyed�l volt… a csal�dj�b�l nem maradt senkije. Perselus n�zte az arc�n lecsorg� k�nnyeket. Azon gondolkodott, hogy mi a f�szkes fen�nek d�nt�tt �gy a Rend, hogy neki kell elmondania a l�nynak a h�rt? Hogyan kellene neki, a zs�ros haj� szem�tnek vigasztalnia �t? A l�ny lassan lecs�szott a kandall� el�tti kanap�ra, �s hagyta, hogy a b�nat el�ntse. Alig vette �szre, amikor Piton le�lt mell� �s mag�hoz h�zta, de a b�rsonyos hangj�t meghallotta.

- J�l van, Miss. Granger. Ez a gy�sz ideje.