~ ~ ~

Perselus Piton mindig is tudta, hogy az anim�gus alakja fekete, f�nyes �s vesz�lyes lesz, de ez volt az els� alkalom, amikor �r�lt annak, hogy csak h�sz centim�ter hossz�. �tverg�d�tt a v�rt�cs�n �s a tal�rkupacon, amit �tv�ltoztatott saj�t teste hihet� m�solat�v�, �s elrohant egy s�t�t sarokba, elb�jni �s visszanyerni a l�legzet�t. F�jt az el�teste, �s sz�d�lt a sokk, a k�gy�m�reg, a v�rvesztes�g �s a felh�borod�s kombin�ci�j�t�l.

Ahogy az el�re l�that� volt, a S�t�t Nagy�r h�l�tlan, Potter vakmer� �s hisz�keny volt, �s �me, m�ris itt van �, Perselus Piton, meglep� m�don �letben, �m csal�dottan rugdosva mind a nyolc l�b�val. Nem az�rt harcolt, �s k�mkedett ennyi �ven �t, hogy most elt�ncoljon, �s �j �letet kezdjen, an�lk�l, hogy valaha is megtudn� a v�geredm�nyt. Hiszen, nem mentheted meg valaki irh�j�t ilyen sokszor, azt�n k�ldheted a hal�lba an�lk�l, hogy legal�bb ne akarn�d tudni, hogy az az �tkozott terv m�k�d�tt-e.

�, a francba! – mondta, vagy legal�bbis irrit�ltan csattogta a cs�pr�g�j�val. Nem sz�nd�kozott visszav�ltozni a Piton-alakj�ba, �s megkock�ztatni, hogy b�rmelyik oldal r�j�jj�n, val�j�ban �letben maradt, de akkor is musz�j tudnia.

Becs�szott k�t korhadt padl�deszka k�z�, �s tiszt�tani kezdte a l�bait, arr�l �br�ndozva, hogy b�rcsak mag�val hozta volna az �r�asztal�r�l a L�ngnyelv Whiskey-s palackot!

~ ~ ~

Piton �sszer�ndulva �bredt a l�p�sek hangj�ra, �s kik�mlelt a rejtekhely�r�l. A nap keskeny sugarai �thatoltak a megvetemedett deszkafalon, �s a porszemcs�kkel t�ncot j�rva megvil�g�tott�k az �l-Piton fekete kupac�t.

– �, Piton professzor! – s�hajtott Longbottom, meg�llva a bej�ratn�l. Piton padl� alatti el�ny�s helyzet�b�l n�zve egyszerre t�nt ismer�snek, de ugyanakkor rettenetesen nagynak is, nagyobbnak, mint egy �ri�s. A meglep�d�s hi�ny�b�l �t�lve Longbottomot az�rt k�ldt�k ide, hogy szedje �ssze a holttest�t. Piton egy kis �r�m�t �rzett amiatt, hogy a fi� – nem, f�rfi – �letben maradt. Longbottom t�bb gerincet n�vesztett az utols� �vben, mint amennyit sok hal�lfal� valaha is birtokolt. – Sajn�lom – mondta Longbottom. – Harry mes�lt mag�r�l mindannyiunknak. Annyira sajn�lom, hogy nem �lt el�g sok�ig ahhoz, hogy tudja.

Mit tudjak, te idi�ta? – m�rgel�d�tt Piton, de Longbottom �rz�ketlen maradt a n�ma �szt�k�l�ssel szemben. A fi� elt�ntette az odasz�radt v�rt�cs�t – amire Piton addig haj�totta az Engorgi�t, am�g hihet� v�rvesztes�gnek t�nt egy olyant�l, aki elv�rzett, mert amikor a S�t�t Nagyurat kell r�szedni, akkor nagyon fontosak a r�szletek –, �s lebegtetni kezdte a holttestet. De miel�tt elment, egy pillanatra m�g meg�llt.

– Piton professzor? Ha m�g mindig itt van, �s hall engem, Harry azt �zeni, �n a legb�trabb ember, akivel valaha tal�lkozott. Azt mondta, ezt mondjam el, arra az esetre, ha a szelleme m�g mindig itt lebzselne. H�snek kij�r� temet�st fogunk mag�nak rendezni.

Ha a szellemem itt volna, legal�bb annyit mondhatn�l neki, hogy melyik �tkozott oldal nyert!

Amikor Longbottom lass�tott az ajt�n�l, hogy �tir�ny�tsa rajta a testet, Piton el�nyargalt a padl�r�sb�l, �s oll�j�val megragadta a tal�rja szeg�ly�t. Bossz�s�gt�l �s csal�dotts�gt�l hajtva feljebb torn�szta mag�t, am�g m�r nem fenyegette annak vesz�lye, hogy lesodorj�k a l�pcs�fokok vagy az ajt�k. Szorosan megvetette a karmait.

Longbottom tal�rja himb�l�zott, ahogy a fi� s�t�lt, �s ez Piton sz�m�ra megnehez�tette a kapaszkod�st. Azon t�n�d�tt, vajon az �zeltl�b�ak szenvednek-e tengeri betegs�gt�l, vagy az�rt �rzi rosszul mag�t, mert m�g mindig �gy gondolkodik, mint egy ember. T�ls�gosan sz�d�lt �s kavargott a gyomra, �gyhogy nem n�zett k�r�l, am�g Longbottom v�giglebegtette a halott Pitont a Roxfort fel� vezet� �ton, hab�r fut�lag l�tta a kast�ly els� r�sz�ben keletkezett irt�zatos rombol�st. Milyen furcsa arra gondolni, hogy ez m�r nem az � probl�m�ja! Arra sz�m�tott, hogy csup�n megk�nnyebb�l�st fog �rezni, amikor v�gre megszabadul a Roxfort ir�nti felel�ss�gt�l, de az�rt volt egy furcsa �r is a bens�j�ben. A pince olyan sok�ig volt az otthona! Azon t�prengett, vajon Lumpsluck m�g mindig itt van-e, hogy gondoskodjon a mardek�rosair�l.

– �h, teh�t Harrynek igaza volt, �s val�ban halott! – s�hajtotta Minerva McGalagony, akinek �r kiejt�se stresszes �llapotban mindig feler�s�d�tt. Longbottom meg�llt, amikor McGalagony, Flitwick, Lumpsluck �s Bimba professzorok sietve k�zeledtek a bej�rati csarnokon kereszt�l. – B�rcsak ne v�doltam volna gy�vas�ggal!

– B�rcsak tudtuk volna! – cincogta Flitwick.

Lumpsluck er�sen v�llon paskolta, amit�l az apr� emberke megt�ntorodott.

– Elbukott volna, ha mi is �rtj�k a tetteit, mert akkor a hal�lfal�k is r�j�ttek volna. Kiv�l� k�m volt, Filius, a legnagyobb h�s, akit a Mardek�r valaha teremtett.

– Biztosra vettem, hogy h�zk�rd�st csin�lsz ebb�l is – motyogta Bimba, azt�n hangosabban hozz�tette: – Longbottom, tegye �t szeg�ny t�rsai mell� a Nagyterembe, Lupinhoz, Weasleyhez �s a t�bbiekhez, ott vannak a rendes fick�k. K�s�bb odamegyek, �s rendbe rakom.

Weasley? Lupin? Piton �sszer�ntotta a k�nny� ny�ri tal�r red�it maga f�l�tt, ahogy Longbottom els�t�lt a n�gy h�zvezet� tan�r mellett. B�nb�n� szavaik hallat�n �nel�g�ltnek kellett volna �reznie mag�t, de mind�ssze azon tudott gondolkodni, hogy vajon m�g ki m�s halt meg.

Csendesen lepottyant a padl�ra, amikor Longbottom rendesen elhelyezte a testet a farkasember �s auror feles�ge mell�, de m�g el�g k�zel volt ahhoz, hogy meghallja Longbottom suttog�s�t:

– Isten �nnel, uram! Ugyan szem�t volt, de egy nagyon b�tor szem�t. H�l�sak vagyunk �nnek!

Piton v�gigfutott a k�padl�n, a testeket ker�lgetve, felb�mulva a tan�ri kar tagjai, az aurorok, di�kok �s sz�leik arc�ra. Oly sok ember adta az �let�t!

V�g�l egy oldals� szob�hoz �rt, ahol Bellatrix Lestrange, a lefejezett Nagini, �s maga Voldemort holtteste hevert. Piton k�zelebb araszolt, �s feln�zett a feh�r, pikkelyes sz�rnyetegre, aki olyan sok�ig uralta az �let�t. Elk�pzelte, hogy a fark�ban elhelyezked� m�regmirigy f�j a v�gyt�l, hogy belev�gja a gy�l�lt testbe, de v�g�l h�tat ford�tott. Lehet, hogy � egy ex-hal�lfal�, de soha nem alacsonyodna od�ig, hogy elhunytakat csonk�tson.

Visszasompolygott h�t a Nagyterembe, a falak t�v�ben �s �rny�kokban megb�jva. Valaki otthagyta a b�gre te�j�t �s egy p�ld�nyt a Reggeli Pr�f�t�b�l az egyik ablakp�rk�nyon, Piton pedig felm�szott a falon – karmos l�bai elegend� fog�dzkod�t tal�ltak az egyenetlen k�veken –, �s a kezd�lapot b�multa.

Harry Potter Diadalmaskodott! – vis�totta a f�c�m, vibr�l�, hat h�velykes bet�kkel. A b�gre s�lya azonban megakad�lyozta, hogy Piton sz�tnyithassa az �js�got �s elolvassa a r�szleteket.

Viszont miel�tt elmehetne, hogy nyugalomban �lje tov�bb a marad�k �let�t, meg kell tudnia, vajon az a sz�nalmas suhanc t�l�lte-e a kalandot.

Mire Piton megm�szta a Griffend�l h�z asztal�nak egyik l�b�t �s biztons�gosan be�kelte mag�t k�t merev�t�s k�z�, kimer�lt. �s akkor fedezte fel, hogy az emberek m�r nem a sz�mukra meghat�rozott h�zasztalokn�l �lnek. Mindannyian �sszekeveredtek, emberek �s h�ziman�k �s kentaurok �s szellemek, hangjuk zsong�s�t csak m�g hangs�lyosabb� tett�k a megk�nnyebb�l�s ki�lt�sai, ahogy bar�tok �s rokonok tal�lkoztak �ssze, �s persze a friss gy�szol�k szomor�s�ga.

– Harry! – a ki�ltoz�s hangork�nn� fokoz�dott, �s Piton fels�hajtott volna, ha lett volna t�deje. – Harry Potter! Itt van! Harry!

Teh�t a h�s visszat�rt, k�ts�gtelen�l �lve. Piton kelletlen�l ismerte el mag�ban, hogy ez alkalommal tal�n Potter meg�rdemel egy keveset a rajong�sb�l.

– Nem egyed�l tettem az eg�szet, tudj�tok – hangzott a bosszant�an ismer�s hangja. – Ha nem lett volna Ron �s Hermione �s Neville… – Azt�n, a besz�lget�s egy pillanatnyi sz�net�ben, Piton a saj�t nev�t hallotta – …�s persze Perselus Piton tette lehets�gess�. Nem, � Dumbledore embere volt. Igen, tudom, tet� volt, de mindig a mi oldalunkon �llt. Micsoda? Mindent megtett, amit tudott, hogy megv�dje az iskol�t… Fogadni mern�k, hogy � maga v�lasztotta Carrow testv�reket.

– �k gonoszak voltak – jegyezte meg a k�l�nc holl�h�tas l�ny. – �n a magam r�sz�r�l azt hiszem, megsz�llt�k �ket a narglik.

– Persze, hogy gonoszak voltak, de ostob�k is, nem igaz? Piton pedig tudta, hogy ti t�lj�rtok az esz�k�n. Ahhoz is t�l ostob�k voltak, hogy r� gyanakodjanak.

Igaz�n, Potter? V�g�l m�giscsak tal�lt�l egy agyat az utaz�said sor�n?

Piton elkezdett �tm�szni a l�bak, merev�t�sek, ter�t�szeg�lyek �s sz�kek erdej�n kereszt�l, amik sz�vev�nye egy meglep� vil�got alkotott a nagy eb�dl�asztal alatt. Amikor egy k�v�r p�kkal tal�lkozott, ami a h�l�j�r�l l�gott, gondolkod�s n�lk�l kapta el, �s megd�fte a fark�val, elegend� m�rget fecskendezve bele ahhoz, hogy harck�ptelenn� tegye. Csak miut�n az oll�ival feldarabolta �s kisz�vta a belsej�t, akkor d�bbent r�, milyen �lvezet volt teljesen �szt�nb�l cselekedni. Kezdte �rteni, hogyan tudott Minerva annyi id�t t�lteni macskak�nt, �s mi�rt van a kast�lyban olyan kev�s eg�r.

Potter csapata az �r�m �s b�nat k�z�tt ingadozott, de maga a h�s levertnek l�tszott. Egy id�re elsz�k�tt a k�t b�nt�rs�val. Amikor visszat�rt motyogott valamit arr�l, hogy lefekszik.

Piton megvet�en vigyorgott, vagy legal�bbis megr�ngatta a cs�pr�g�it annak valamif�le �zeltl�b� megfelel�j�ben. K�ts�gtelen�l csak Molly jelenl�te akad�lyozza meg, hogy a fi� mag�val vigye azt a szerencs�tlen Weasley l�nyt, �s igazi h�snek kij�r� m�don �nnepeljen. De volt-e annyira els�pr� a gy�zelem, hogy a Vil�gos er�k megengedhess�k h�s�knek az egyed�l csatangol�st? �gy l�tszik igen. Potter tett egy �s�toz� �g�retet, hogy k�s�bb mindenkivel besz�lni fog, �s bejelentette, hogy aludni megy a Griffend�l toronyba.

Piton ism�t teljesen kisz�m�thatatlan d�nt�st hozott. Gyorsan odarohant a fa ereszt�k ment�n, ami az asztallap als� r�sz�n futott k�rbe, lepottyant Potter combj�ra, �s besiklott a tal�rja zseb�be. Csak amikor Potter fel�llt, akkor kezdett azon t�prengeni, hogy mit tett.

A zseb tartalmazott egy szurtos zsebkend�t, Potter p�lc�j�t �s a fiatal f�rfi illat�t. Piton �rezte a szag�t, izzadts�g�nak d�s, friss illat�t, test�nek m�ly p�zsm�j�t – k�ts�gtelen�l rendk�v�li esem�nyt jelentett a szappan �s a v�z haszn�lata a menek�l�se alatt. Soha nem volt m�g ennyire k�zel Harry Potterhez, centikre az ifj� l�ty�g�s, idomtalan farmerj�t�l. Lehorgonyozta a karmait a tal�r sz�vet�be, �s elt�n�d�tt azon a furcsa, finom remeg�sen a bens�j�ben. Tal�n Nagini m�rg�nek az ut�hat�sa lehet, az elm�lt n�h�ny h�nap sor�n szedett, k�gy�mar�st k�z�mb�s�t� sz�rum ellen�re.

Potter felm�szott a l�pcs�k�n a Griffend�l klubhelyis�g�ig, azt�n tov�bb, fel a toronyba. Piton hat�rozottan �melygett, �s elt�prengett, hogy vajon a Potter zseb�be fel�klendezett tem�rdek p�kb�l megfelel� bossz�t k�pezne-e a ny�lt ellenszeg�l�s �s stressz �vei�rt. V�gre Potter r�ter�tette tal�rj�t az egyik baldachinos �gy v�g�re, �s levette a cip�it. Piszkos als�j�ra vetk�z�tt �s bem�szott az �gyba. Piton pedig, n�mi neh�zs�g �r�n, kik�sz�l�dott a tal�r zseb�b�l �s elhelyezkedett az �gytakar�n, hogy vigy�zzon a sz�nalmas fi�ra, ahogy azt mindig is tette.

~ ~ ~

Piton meghallotta valakinek a hangj�t, aki nagyon, nagyon csendes volt. �rezte a finom rezg�seket, amiket a padl�n oson� l�bak okoztak, meg�rezte a leveg� mozg�s�t, �s ez egy�rtelm� v�szjeleket k�zvet�tett fel�je a l�bujjhegyen lopakod�, susog� tal�rral k�zeled� �vatos test fel�l. Az ablakb�l besz�r�d� gyenge holdf�ny egy sz�gletes alak k�rvonalait rajzolta ki, �s Piton azonnal felismerte Alecto Carrow profilj�t, mik�zben a n� �tlopakodott a h�l�szob�n.
Lesiklott az �gynem�n, az �gy el�tti kis sz�nyegen landolt, �s rohant, ahogy csak b�rt, kereszt�l a szob�n. Szerencs�re a n� papucsot viselt, �s nagyon lassan, �vatosan mozgott. Piton odafutott, feldobta mag�t az egyik orm�tlan l�bra, felm�szott a papucs sz�vet�n, �s bok�j�ba mer�tette a farka hegy�t, r�ad�sul m�g az oll�it is �sszez�rta a n� b�r�n.

A n� vis�tott, felborult �s a l�b�hoz kapott, ezzel le�tve Pitont, aki kereszt�l rep�lt a szob�n, eg�szen a falig. Potter ord�tott valamit �s vakt�ban tapogat�zva kereste a p�lc�j�t, �m mire meggy�jtotta a l�mp�kat, Piton lelapult �s becs�szott az �lt�z�asztal al�.

�rdekl�dve figyelte, ahogy Carrow, a gyorsan dagad� testr�sz�t fogva, nyilv�nval� k�nban fetreng a padl�n.

A szoba gyorsan megtelt griffend�lesekkel.

– Mit csin�lt�l vele, Harry? – k�rdezte Ron Weasley, �s hat�konyan lek�t�zte a ny�sz�rg� hal�lfal�t.

– Semmit! A sik�t�s�ra �bredtem.

– Biztos m�g mindig megvan a bel�p�si jogosults�ga, mint a tan�ri kar tagj�nak – mondta McGalagony, mik�zben az egy�tt�rz�s nyilv�nval� hi�ny�val vette szem�gyre Carrow l�b�t. – �gy t�nik, mintha megcs�pte, vagy megharapta volna valami m�rgez�. Longbottom, Weasley �s Weasley, vigy�k �t a gyeng�lked�re �s k�rj�k meg Madam Pomfreyt, hogy �llap�tsa meg a probl�ma ok�t, azut�n h�vja az aurorokat, hogy vigy�k el. �n addig gondoskodom arr�l, hogy t�bb sz�k�sben l�v� hal�lfal� ne f�rhessen hozz� a kast�ly egyetlen r�sz�hez sem. Sajn�lom Harry, de mag�nak sem kellene itt maradnia, am�g egy m�rgez� teremtm�ny cselleng a toronyban.

– B�s�gesen lett volna r� lehet�s�ge, hogy megt�madjon, am�g alszom – mondta Potter nyugodtan. – M�gis �gy d�nt�tt, hogy azt a n�t t�madja meg, aki nyilv�nval�an a legkev�sb� sem bar�ts�gos c�lzattal j�tt ide. V�d�var�zslatokat fogok felrakni, miel�tt �jra lefekszem. Egy�bk�nt pedig nem t�nik hal�losnak, lehet, hogy csak egy dar�zs.

– Kicsit hatalmas egy dar�zscs�p�shez – jegyezte meg Longbottom. – N�zd, l�tszik, hogy ahol lecsapott, van egy lyuk. �t fogjuk f�s�lni a szob�t, amikor vissza�r�nk, Harry.

Potter figyelte, ahogy kivonultak, a ny�gd�csel� Carrow-t maguk el�tt lebegtetve, azt�n k�r�ln�zett, �s nyugodtan �gy sz�lt:

– M�g mindig itt vagy? A bar�taim meg fognak tal�lni, amikor visszaj�nnek, �gyhogy ak�r most is el�j�hetsz.

Mindent egybev�ve Piton �gy gondolta, hogy val�sz�n�leg ki tudn� ker�lni �ket, de f�radt �s szesz�lyes volt, �s a fejr�sze m�g mindig f�jt. A legjobb es�lye a Potterrel val� marad�sra – �s �gy az arr�l val� gondoskod�sra, hogy ezt az idi�t�t ne kapj�k el hal�lfal� gazemberek – az, ha �nk�nt felfedi mag�t. Kim�szott az �lt�z�asztal al�l �s �tnyargalt az �gy el�tti sz�nyegen, m�gnem Potter p�lc�j�nak f�nyk�r�ben �llt.

– A francba – mondta Potter, lefel� b�mulva. – H�t te azt�n el�g vad k�lsej� kis fick� vagy, ugye? – �s felkapta a meztelen l�bait az �gyra. – Csak szerencse volt, hogy Carrow �ppen r�d l�pett, vagy engem v�dt�l?

Piton leeresztette a fark�t �s megpr�b�lt �rtalmatlannak l�tszani – nem mintha ebben t�l sok tapasztalata lett volna –, azt�n szembefordult az ajt�val, full�nkj�t a h�ta f�l� g�rb�tette, �s oll�it a jelenlegi faj�nak f�lre�rhetetlen�l fenyeget� poz�ci�j�ba emelte.

– Ok�… teh�t te vagy egy var�zs-skorpi� vagy, vagy egy anim�gus. Van n�h�ny meglehet�sen rossz tapasztalatom a bog�rform�j� anim�gusokkal…

Idi�ta! P�kszab�s� vagyok!

– …n�v szerint Rita Vitrollal