B�zz bennem, s tal�n �n is megteszem

Egy h�ttel k�s�bb, Perselus �ppen reggeli tusol�s�t v�gezte, �s gondolkodott az eltel napok esem�nyein. Nagyon nem volt megel�gedve az el�rt eredm�nnyel. Ugyan Sofi, minden �tkez�skor megjelent a nagyteremben, �s minden nap tal�lkozott vele, de a l�nynak valahogyan siker�lt kih�znia mag�t a k�nyesebb t�m�k al�l. Minden napj�t elmes�lte, hogy mi zavarta, �s mi okozott �r�m�t, de sem az �lmair�l, sem az �rz�seir�l nem besz�lt semmit, �s mindig csak annyit t�lt�tt, m�sok t�rsas�g�ban, amennyit felt�tlen�l sz�ks�ges volt.
- Nem fogom el�g er�sen, t�ls�gosan l�gysz�v� vagyok vele – morogta maga el� a m�gus, majd gondolatban folytatta. - Tegnap is, McGalagony megh�vta egy te�ra, persze n�h�ny koll�gan�j�vel egy�tt. Ha nem parancsolok r� ez al�l is kih�zta volna mag�t, de �gy k�nytelen volt elmenni, azt�n este tudom meg, hogy maximum t�z percet volt, majd fejf�j�sra hivatkozva elment. �n meg a parkban l�ttam s�t�lni Hajnallal, fene nagy fejf�j�sa lehetett.
De ez�rt m�g sz�molni fogunk! Ezt nem hagyhatom annyiban. Mostant�l sokkal r�videbb p�r�zra fogom, k�l�nben a ki fruska engem is kij�tszik. Gy�ny�r�en sz�n�szkedik, mintha jobban lenne. M�g Dumbledore is megdics�rt, hogy milyen hat�kony vagyok.
Nem hi�ba volt mardek�ros, �gyesen csin�lja meg kell hagyni, de engem nem ver �t. Sajnos egy kicsit sem javult. S�t, �gy m�g jobban el�ssa mag�t, mert arra is vigy�znia kell, mit mutat.
De ennek ma v�get vetek – nyomat�kot adva gondolatainak, elz�rta a csapot, �s kiment fel�lt�zni.


Gy�ny�r� naps�t�ses id� volt, de m�r lehetett �rezni, hogy j�n a t�l. Sofi egy domb tetej�n �lve n�zte a felkel� napot Hajnal t�rsas�g�ban. Im�dta ezt a napszakot. R�m�lmai ut�n mindig j� kor�n felkelt reggel, hogy egy fut�ssal kiszell�ztesse a fej�t, �s megn�zze a Roxfortot a felkel� nap sugaraiban f�r�dve. Im�dta �gy kezdeni a napjait, mintha egy �j kezdet lenne.
- Ugye milyen sz�p dr�g�m? – sz�lt Hajnalnak, aki egy egyet�rt� farok cs�v�l�ssal v�laszolt.
- De nem maradhatunk sok�ig, nem akarok lek�sni a reggelir�l, ma �gy is megkapom a magam�t a tegnapi te�z�s miatt, nem kell tov�bb fokozni a hangulatot. De tulajdonk�ppen b�szke lehetek magamra, hisz mindenkinek nagyon tetszik az �j Sofi. Nem is baj, gyorsan v�gz�nk, gy�gyultnak titul�lnak, �s minden mehet a r�gi ker�kv�g�sban – nyugodtan n�zte a t� hull�mz�s�t, �s �gy d�nt�tt, annyira nem kell sietni, elv�gre szombat van, nincs �ra �s �gy is mindenki sok�ig alszik. �gy leheveredett simogatva Hajnalt, de szerencs�tlens�g�re a friss leveg�, �s a kialvatlans�g miatt elnyomta a buzg�s�g.

- Na nem, ez volt az utols� csepp. M�gis mit k�pzel ez a n�, j�tszhat velem kedve szerint? Nem vett komolyan, de teszek r�la, hogy ezut�n megtegye! – h�z�ng�tt Piton, mivel a reggelin�l nem jelent meg Sofi.
- J� reggelt Perselus! Mi�rt vagy ennyire gondterhelt? – jelent meg az igazgat� a tan�rok asztal�n�l.
- Vajon mi�rt Albus? Szerinted mi�rt? – k�rdezett vissza �lesen. – Csak nem a teher miatt, amit a nyakamba vart�l?
- Jaj fiam ne but�skodj, nagyon sz�p eredm�nyt �rt�l el m�r most!
- Ezzel csak egyet�rteni tudok – sz�llt be a besz�lget�sbe McGalagony, Piton nem kis sajn�lat�ra. – Bimba is mondta, hogy mennyivel �letvid�mabb a mi kis Sofink.
- A ti kis Sofitok, olyan j� sz�n�szn�, hogy az eg�sz tan�ri kart az orr�n�l fogva vezeti –v�laszolt g�nyosan Piton, t�rsai nem kis megr�k�ny�d�s�re. – Majd ha azt l�tj�tok, hogy let�rt, kedvtelen �s hull�mz� hangulat�, akkor kezdhettek el �r�mk�dni, mert akkor tette meg az els� l�p�st a gy�gyul�s fel�. Addig minden, amit l�ttok csup�n �lca.
- Egyet �rtek Piton professzor, Melpor professzor aur�j�t s�t�ts�g jellemzi, hamarosan sz�rny� dolgok fognak vele t�rt�nni – �rkezett meg k�t sz�kkel od�bbr�l Trelawney professzor v�lem�nye.
- Oh, m�r v�rtam mag�t�l valami �rdekfesz�t� v�lem�nyt professzor. �s mondja az �rd�g mikor fogja megsz�llni Melpor-t, jaj miket besz�lek hisz m�r megsz�llta…- v�laszolt Piton mar� g�nnyal.
Trelawney s�rt�d�tten t�rt vissza reggelije fogyaszt�s�hoz.
- Ejnye Perselus, hogy mondhatsz ilyeneket – fedte meg bar�tj�t somolyogva az igazgat�.
- Na j� nekem erre nincs id�m, mivel meg kell keresnem a kis ’ v�dencemet’, tov�bbi j� reggeliz�st – azzal fel�llt �s otthagyta a t�rsas�got, �s elindult megkeresni Melpor professzort.


- Ne b�nts, k�rlek! –ki�ltotta Sofi, mire felriadt, �s mellette l�v� bar�tja is nyugtalanul vakkantott egyet. – Te j� �g h�ny �ra van? Perselus meg fog �lni!
- Ne hidd, hogy ennyivel meg�szod! – hangzott egy j�ghideg hang a h�ta m�g�l. Sofi tudta, elveszett.
- Perselus – pattant fel azonnal – ne haragudj, elaludtam. Olyan boldogan �bredtem, hogy musz�j volt futnom egy kicsit, azt�n ez a gy�ny�r� t�jk�p olyan nyugalmas volt, hogy elaludtam. Nem direkt tettem.
- Val�ban, �s az�rt kiab�lt�l �lmodban, mert olyan �ri�si a boldogs�g a lelkedben? Ne n�zz engem h�ly�nek, mert m�g jobban megb�nod, mint eredetileg terveztem! El�g volt a sz�nj�t�kb�l! Mit hiszel, kit tudsz �tverni ezzel?! Lehet, hogy a naiv koll�g�idon hat�sos ez a kis sz�ndarab, de engem nem versz �t! Nem hogy nem javult az �llapotod, de egyre rosszabb. Most m�r megl�tszanak rajtad a kialvatlans�g jelei is.

Sofi csak hallgatott, mert tudta, hogy ez m�g semmi nem volt, most j�n csak a java.
- M�gis mit gondolsz, meddig fogom engedni, hogy ezt folytasd? Nem hagysz nekem m�s v�laszt�st, �s ami most k�vetkezik, azt csak magadnak k�sz�nheted! – Sofi utols� fegyver�hez ny�lt, a szemeivel k�ny�rg�tt. – N�zz�l, ahogy csak tudsz. N�ztek m�r r�m elegen, �s egyik szemp�r sem hatott meg… De azt hiszem, nem kell mes�lnem, ugye nem?!
Sofi tudta mire is c�loz a f�rfi, in�ba sz�llt a b�tors�g �s most m�r minden rem�nye elsz�llt.
- Adok egy utols� es�lyt Sofi. Ha elmondod, hogy mit �lmodt�l most, �s hogy miket szokt�l �lmodni, tal�n elgondolkodom a b�ntet�sed m�rt�k�n? – mondta, majd v�rakozva pillantott a l�nyra.
- Nem szeretn�k besz�lni azokr�l a dolgokr�l, amiken kereszt�l mentem. Ami b�nt, az m�r a m�lt� �s t�l leszek rajta saj�t er�mb�l. Nincs mir�l besz�lni, nincs �rtelme annak, hogy egym�ssal j�tszunk Perselus. Az a sorsom, hogy a m�ltam ne hagyjon nyugodni, de ez egyed�l az �n dolgom. Valahol m�lyen neked is tudnod kell, mir�l besz�lek. Ez�rt k�rlek, hagyjuk egym�st b�k�ben - Sofi m�lyen belen�zett az �jfekete szemekbe �s v�rta, v�rta a d�nt�st. � �szinte volt, nagyon r�gen el�sz�r.
- Rendben van Sofi, te akartad! – hangzott az elutas�t� v�lasz. - Mostant�l, visszak�lt�z�l az �n lakoszt�lyomba �gy, mint a kezdetekkor. Megtartod az �r�idat, egy�tt eszel mindenkivel, de egy�bk�nt nem hagyhatod el a szob�d csak az �n enged�lyemmel. Nem m�sz reggelente futni, nem fogsz s�t�lni, semmit nem csin�lhatsz, am�g �n azt nem mondom, hogy teheted. Hajnalt r�b�zzuk valamelyik tan�rra, �gy r� sem lesz gondod, el fogj�k l�tni. K�nytelen leszek �t�llni a gy�gyszerez�sedre, �s minden nap addig alszol, am�g �n mondom. Semmiben nem d�nthetsz egyed�l…
Kics�szott a talaj a l�ny talpa al�l.
- Ezt nem teheted! Ezt nem fogom k�vetni!
- Rendben van! Akkor majd megl�togatlak a Szent Mung�ban, mert nem vagyok hajland� neked k�ny�r�gni, mint egy gyereknek. Tal�n jobb is lesz neked ott. Saj�t magad ellens�gek�nt, t�nyleg vesz�lyes vagy �nmagadra.
- Perselus k�ny�rg�k, ne tedd ezt velem, semmi m�st�l nem rettegek jobban, mint a bez�rts�gt�l – rim�nkodott Sofi, imm�r s�rva. – Mit gondolsz, mi�rt vagyok mindig kint, mi�rt j�rom annyit a birtokot, Perselus?! Menek�l�k! Az eml�kem, az �lmaim a f�lelmeim el�l. Egyed�l ezen s�t�k alkalm�val vagyok egy kicsit boldogabb. Ha ezt is elveszed t�lem, mindenem elveszett – Sofi k�nnyei imm�r meg�ll�thatatlanul t�rtek el�re. Felszakadt a g�t, �s az �rzelmek meg�ll�thatatlanul j�ttek, ak�rhogyan akarta is eltitkolni �ket, megkapta az utols� l�k�st.
- Minden �jszaka l�tom, a halottakat, a k�nz�sokat, szerencs�tlen n�ket, amint a b�ty�m a tan�t�som �rdek�ben er�szakoltatja �ket. Te nem tudod Perselus milyen az, amikor a b�ty�d elv�rja t�led, hogy �lvezd ezeket a dolgokat, �s neked azt kell mutatni, hogy �lvezed. Bolond voltam, hogy k�vettem a szab�lyit, �s nem sz�ktem el azonnal, most ennek a lev�t iszom. El�ttem van Voldemort arca, amint k�jes vigyorra figyeli a szerencs�tleneket. �s ha ez m�g nem lenne el�g egy �jszak�ra, j�nnek a saj�t k�nz�saim. A retteg�sek, hogy mikor bukom le – csak mondta, mondta meg�ll�thatatlanul.
– �s �n is gonosz vagyok Perselus. �lveztem a hatalmat, mikor �tkoztam a hal�lfal�kat, �lveztem, hogy b�nthatom �ket. Mi van, ha olyan leszek, mint � volt. Hisz Mardek�r ut�da vagyok. A csal�dom a v�rszomj�r�l �s romlotts�g�r�l h�res. Mi van, ha nem b�rom tov�bb kord�ban tartani az �szt�neimet �s �tv�ltozom egy sz�rnyetegg�. Er�s vagyok Perselus, ezt mindenki tudja, �s ha ezt az er�t rosszra haszn�lom, akkor v�ge mindennek. F�leg ha visszat�r, mert vissza fog t�rni. Csak az alkalmat v�rja �s visszaj�n, �s keresni fog. �jra visszaj�n a r�mkorszak. Rettegni fog mindenki, sokan meghalnak, �s ha nem fogjuk tudni meg�ll�tani, a vil�g egy hatalmas s�t�ts�g uralma al� fog ker�lni.
- De m�gis Perselus, � a b�ty�m! �s �n szerettem, s�t m�g most is szeretem. Naiv vagyok v�gtelen�l, �s rem�lek. De nincs rem�ny, mert � soha nem fog megv�ltozni. De hogy vehetn�k r�szt a saj�t b�ty�m meg�l�s�ben? Akkor nem lenn�k jobb egy fikarcnyit sem ann�l, amilyen � volt. Hisz meg�lte a saj�t apj�t! – Sofi egyik gondolat�b�l f�zte a m�sikat. Nem tudta visszafogni, minden, ami benne volt szabad utat kapott.
- �s mi van az �n ap�mmal? Mindig is meg akartam ismerni, de nem eml�kszem r�, nem eml�kszem semmire. Keresni akarom, de f�lek att�l, hogy mit fogok tal�lni… Rettegek a m�ltt�l Perselus, rettegek a j�v�t�l �s rettegek magamt�l. Az eg�sz �letem ebb�l �ll! Azt hittem minden jobb lesz, az id� mindent megsz�p�t, de t�vedtem, az id� csak �rt…

Sofit m�r �gy r�zta a s�r�s, hogy elakadt a szava, t�rdre esett �s zokogott. Perselus csak n�zte, el�sz�r nem tudta mit tegyen, majd odamenet hozz�, let�rdelt mell� �s �t�lelte. – H�t v�gre siker�lt. A fal megrepedt, most m�r csak le kell bontani, de nagyon �vatosan – gondolta mag�ban. – S�rj csak Sofi, s�rj csak!
�r�knak t�n� perceket t�rdeltek �gy egym�s mellett, de egyik sem b�nta. V�g�l a f�rfi sz�lalt meg el�sz�r: - Sofi k�rlek, n�zz r�m – emelte fel finoman a l�ny fej�t, hogy tekintet�k tal�lkozzon. – Minden rendben lesz, hidd el nekem. Seg�tek neked �g�rem, de ahhoz b�znod kell bennem! K�pes leszel r�? – a l�ny b�lintott.
- De csak egy m�don? – v�laszolta m�g mindig h�pp�gve.
- �s pedig mi lenne az? – k�rdezte gyanakodva a f�rfi.
- Ha te is megb�zol bennem Perselus, �s mes�lsz magadr�l. A saj�t �rz�seidr�l, mindenr�l, ami benned van – Sofi let�r�lt egy k�nnycseppet az arc�r�l �s v�gig Perselus �jfekete szemeibe n�zve folytatta. – Te elv�rod t�lem, hogy t�rjam ki el�tted a lelkem, akkor tedd meg ezt te is el�ttem.
- Err�l sz� sem lehet. Ez nem ugyan az a helyzet – mondta a f�rfi imm�r elutas�t�an.
- M�r hogyne lenne ugyan az, azt hiszed vak vagyok Perselus? Az gondolod, nem l�tom, hogy ugyan azon m�sz kereszt�l, mint �n. S�t, m�g tal�n rosszabbon… Feltehetn�m ugyan azokat a k�rd�sek, amiket te tett�l fel nekem, �s ugyan azt k�ne v�laszolnod, mint amit �n v�laszoltam, ha �szinte akarn�l lenni. Az�rt mert azt hiszed, senki nem t�r�dik veled, m�g vannak, akiket �rdekel a lelked �s megpr�b�lnak �nzetlen�l seg�teni. Ha ezt ell�k�d magadt�l, akkor semmivel nem vagy jobb, mint �n �s ne is pr�b�lj meg seg�teni nekem - Sofi f�l�nken b�r, de v�gig sim�tott a f�rfi arc�n.

Piton �szint�n megd�bbent a l�ny szavain �s mozdulat�n. Ez lehetetlen! Nem lehet, hogy l�tezik olyan ember, aki az � lelk�vel t�r�dik, �szint�n, h�ts� sz�nd�k n�lk�l. Soha nem volt ilyen szem�ly, tal�n csak Lily, de � is becsapta �s elhagyta.
Dumbledore, � persze foglalkozik vele, de ez neki is �rdek�ben �ll, hisz el�g fontos szerepet t�lt be. �s most itt �ll el�tte ez a l�ny, aki megnyitotta a lelk�t el�tte, aki t�nyleg �nzetlennek t�nik, �s azt k�ri t�le, hogy b�zzon benne. �s mi van, ha megint el�rulj�k �s becsapj�k? T�l sok volt m�r a rossz tapasztalat, de igaza van a l�nynak. Tal�n, ha m�g egy es�lyt adna a sorsnak, hogy �t is meg�rtse – halkan suttogva kimondva, tal�n szeresse – valaki.
Egy�bk�nt arra is r�j�tt, hogy a kis ravasz, saj�t fegyvereit haszn�lja ellene, persze egy nagyon szerethet� form�ban. Szerethet� form�ban? Te j� �g Perselus Piton, mi t�rt�nt veled?

- Rendben van! – mondta v�g�l.– Amennyiben, mindent elmondasz, �s nem hazudsz, t�lem is k�rdezhetsz b�rmit. Persze egy bizonyos hat�ron bel�l. De figyelmeztetlek, Sofia Merope Denem, ha hazudsz, elvesz�ted a bizalmam,amit most tal�n megkapsz �s azt soha t�bb� nem nyered vissza.
- Rendben van, de ez a felt�tel r�d is vonatkozik Perselus Piton!