Katie csendesen �lt a kanap�n, �s v�rta, hogy Remus megsz�laljon.

- Mi�rt nem akart�l besz�lni r�la senkinek?

- Mit jav�tana a helyzetemen?

- H�t mondjuk, seg�tettek volna hamarabb.

- Kik, Remus? M�gis kikre gondolsz? Az igazgat�ra? Pitonra? �k sem tudnak mit tenni az ellen, hogy engem meg akarnak �lni.

- A Rend k�pes megv�deni.

- Hah�, egy leend� hal�lfal� a v�leg�nyem. Any�m hal�lfal�, a v�leg�nyem apja �gyszint�n hal�lfal�, s�t, Narcissa is az. Es�lyem sincs, hogy seg�tsenek.

- A keresztap�d �s az ap�d nem hal�lfal�k, �s nem az �rdekli a rend-tagokat, hogy kid hal�lfal�, hanem hogy te mi akarsz lenni… Teh�t? Mi akarsz lenni?

- Boldog.

- Boldog? – k�rdezett vissza a f�rfi, nem �rtve Katie v�lasz�t.

- Nekem teljesen mindegy, mit csin�lok, �s hol vagyok, ha veled lehetek.

- Katie, ne menj�nk bele ebbe.

- Mi�rt? M�r megint mi van? Nem �rtelek Remus.

- Ne ez �rdekeljen most. Nem ez a fontos. El�bb biztons�gban kell tudni t�ged. Ut�na lehet sz� kett�nkr�l.

- Tegnap este…

- A tegnap este t�rt�ntek nem a fenyeget�sedhez tartoznak. Nyugodj meg, annak is elj�n az ideje.

- Te nem is akarsz velem lenni.

- Mi�rt ne akarn�k?

- Mi�rt ne akarn�l? Nem is tudom, ki hangoztatja �lland�an, hogy � egy v�rfarkas, �s hogy nem tud boldogg� tenni engem.

- Nem mondtam, hogy nem akarok veled lenni. T�ged f�ltelek.

- Engem nem kell f�lteni! Tudok vigy�zni magamra.

- Vettem �szre.

- Remus, �n is tudom, hogy hib�kat k�vettem el, de nem kell, hogy lehordj a s�rga f�ldig. An�lk�l is szarul vagyok, nem kell r�tenni m�g egy lap�ttal.

- �n nem teszek.

- Remus, k�rlek, ne csin�ld ezt. Nem lesz jobb a helyzet att�l, hogy…

- Mit akarsz, mit tegyek? – tette fel a kock�zatos k�rd�st a f�rfi, mire egy szomor� mosolyt kapott v�laszul. – Katie, mit akarsz, mit tegyek?

- Nem az a l�nyeg, hogy �n mit akarok, h�t nem �rted?

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Engem az �rdekel, te mit akarsz. Nem azt akarom kapni, amit �n szeretn�k, hanem azt, amit te adsz – a f�rfi lassan let�rdelt a l�nnyal szemben, egyik tenyer�t Katie t�rd�re, m�sikat tark�j�ra tette, majd k�nz� lass�s�ggal hajolt k�zelebb, hogy meg�zlelje a l�ny ajkait. Gyeng�den cs�kolta a tizen�ves l�nyt, aki megad�an simult karjaiba, hogy p�r perccel k�s�bb elh�z�djon t�le.

- Valami ilyesmire gondolt�l?

- Nem.

- Nem?

- Nem kifejezetten.

- Hogyhogy? – a l�ny megr�ntotta v�ll�t, majd elvette a kis doh�nyz�asztalr�l a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t, �s lapozgatni kezdte.

P�r perccel, tal�n egy negyed, vagy f�l �r�val k�s�bb zaklatott kopog�s zavarta meg a be�ll� csendet. Remus azonnal ajt�t nyitott, �s meglepet�s�re a Black testv�rp�r �llt a folyos�n.

- Sziasztok.

- Szia. Katie?

- Bent van. Gyertek be.

- El�bb k�rdezn�k valamit t�led, Remus – sz�lalt meg halkan Regulus, hogy l�nya nehogy meghallja �t.

- Hallgatlak, Regulus.

- Mi van k�ztetek?

- Nem �rtem a k�rd�st.

- Mi van k�zted �s Katie k�z�tt? Szereted �t? Egy�tt vagytok?

- �szint�n?

- Nyilv�n nem azt v�rom, hogy hazudj nekem.

- Azt akarod tudni, mi van k�z�tt�nk.

- Igen, pontosan.

- Te.

- Mi?

- Te vagy az, aki k�z�tt�nk van, Regulus. Kedvelem Katie-t. Annak ellen�re is, hogy olyan bolondos, �s akaratos, �s fiatal. Nem tudok szemet hunyni a f�l�tt, mennyire k�ptelen vagyok koncentr�lni a jelenl�t�ben. �s az egyik f� oka annak, hogy mi nem vagyunk egy�tt, te vagy.

- Az egyik?

- Igen, az egyik.

- �s a m�sik?

- A m�sik az iskola.

- Ha nem j�rna ide…

- Igen, t�bb mint val�sz�n�.

- �rtem. Sz�ln�l neki, hogy itt vagyunk?

- Gyertek be – azzal el�rement a nappaliba, ahol Katie �lt, �s olvasgatott.

- Katie.

- Apa! Te meg… Sirius! Mit kerestek itt?

- Perselus h�vott ide.

- Sirius?

- L�tni akartam, mi van veled.

- �rtem. J�l vagyok.

- Nem �gy l�tom – n�zte a l�ny enyh�n lefel� g�rb�l� sz�ja sz�l�t.

- T�nyleg j�l vagyok, semmi bajom.

- Akkor elmondan�d, m�gis mi�rt �llsz k�zel a s�r�shoz? – �lt le mell� Sirius, mire a l�ny megr�ntotta v�ll�t, �s sz� n�lk�l elhagyta Lupin lakoszt�ly�t.

- Remus, m�gis mi a… - kezdett bele Regulus, de Sirius k�zbesz�lt:

- �n azt hiszem, tudom. Megyek, besz�lek vele – a l�nyra a t�parton tal�lt r�. – Remus szeret t�ged, ugye tudod?

- Persze.

- Mi a bajod akkor?

- Nem b�rom. Sirius, megfenyegettek, hogy meg�lnek, ha nem hagyom el Drac�t. Mell�kes, hogy nem vagyok egy�tt vele, �s hogy m�st szeretek. �s az is mell�kes, hogy � m�st szeret, �s m�ssal boldog, de nekem kell elt�nn�m innen. Ha elhagyom Drac�t, �gy is, �gy is meghalok, akkor meg mi �rtelme van az eg�sznek?

- Ez b�nt?

- Nem. Engem minden b�nt. Nem tudom felfogni, mi�rt gy�l�lnek annyira engem. Parkinson, Bullstrode, Zambini, Greengrass, Granger, Weasley, mindenki. Nem �gy t�nik, hogy annyira szem�t lenn�k, vagy valami. �s m�gis. Engem gy�l�lnek, �s engem akarnak meg�lni.

- Nem fog meg�lni senki. Remus vigy�zni fog r�d.

- A RAVASZ-ok ut�n nem tud r�m vigy�zni.

- Hidd el, fog tudni.

- Nem fog, mert nem is akar.

- M�r mi�rt ne akarna?

- Annyi minden �ll k�z�tt�nk. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz, mert tudom, hogy hazugs�g lenne. Remust soha nem fogom tudni boldogg� tenni. Bele sem kellett volna kezdenem ebbe az eg�szbe. Dora boldogg� tehetn�. Van egy tervem. Ne sz�lj r�la ap�nak. J�?

- Mit tervezel?

- �g�rd meg, hogy nem sz�lsz neki. �s m�snak sem.

- El akarsz menni innen. El akarod hagyni az orsz�got. J�l mondom?

- Lehet�s�get adok mindenkinek a boldogs�gra.

- Ez szerinted j�?

- Nem, nem j�. M�g nem. De az lesz.

- Katie, ne tedd ezt Remusszal.

- M�r d�nt�ttem. Este elb�cs�zok Drac��kt�l. T�led most b�cs�zok. Ha apa k�rdezi, nem tudod, hol vagyok, nem tal�lt�l meg. Rendben?

- Rendben. H�, kisl�ny.

- Igen, Tapmancs?

- Szeretlek.

- �n is szeretlek.

- Itt a sz�fem kulcsa. 768-as. Vegy�l ki bel�le annyit, amennyi kell.

- Sirius, igaz�n…

- Nincs lehet�s�ged v�logatni. Vidd el, �s k�ldd vissza a kulcsot majd egy bagollyal.

- K�sz�n�m. Szia – megpuszilta a f�rfit, majd elsietett a h�l�k�rlet�be, hogy �sszepakoljon.