Hallgass �s …

H�rom nap telt el az�ta…
Perselus Piton sz�m�ra h�rom, elviselhetetlen�l neh�z nap. Sz�ve szerint folyamatosan Sofi mellett lett volna, hogy l�ssa, minden egyes percben, m�g �letben van e. De tan�tania kellett, be kellett sz�molnia a tan�roknak, �gy amikor � nem �rt r�, egy h�zi man� kapta a feladatot, hogy azonnal sz�ljon, ha b�rmi v�ltoz�s van.

A tan�r a megszokottn�l is mogorv�bb volt, �s a griffend�lesekkel m�g olyannyira sem volt ”k�m�letes”, mint azel�tt. M�r ok sem kellett a pontlevon�sra �s a b�ntet�munk�ra. Egy f�lrekacsint�s, egy �s�t�s, �s m�r zuhantak is a pontok a m�lybe, nem besz�lve a k�s� esti elfoglalts�gok gyakoris�g�nak n�vekv�s�r�l. Azonban a h�rom m�sik h�z tanul�i sem �szt�k meg, hiszen m�g saj�t di�kjaival sem kiv�telezett. Mindenki �rezte, hogy valami nincs rendben, de mivel az utols� nap volt a h�tb�l, �gy h�l�t adtak Merlinnek, �s rem�nykedtek, hogy a h�tv�ge valami v�ltoz�st hoz.


A l�nynak mindene �gy f�jt, mintha legal�bbis ezernyi apr� darabra szaggatt�k volna sz�t, �s csak az�rt van m�g mindig egyben, mert az�ta valami �gyes m�gus �sszevarrta a r�szeket, de nem is t�vedett nagyot…
Nagyon lassan felnyitotta szemeit, majd k�r�ltekintett a szob�ban. Nem volt teljesen biztos benne, hol is van, azt�n az ismer�s t�rgyakat l�tva r�j�tt, a r�gi szob�j�ban fekszik.
Kezdte �sszerakni az utols� este r�szleteit, amikor m�g mag�n�l volt. B�kl�szott a parkban, azt�n azok a hangok, meg a v�rfarkas, �s ut�na m�r csak k�t agg�d�, fekete szemp�r volt, ami megmaradt az eml�keiben.

Egy hangos besz�lget�sre lett figyelmes:
– Nem tudom, Dumbledore! – hallatszott egy kiab�l�s. A hangr�l r�gt�n r�eszm�lt, ki lehet a veszeked� p�ros, m�g meg nem nevezett tagja. – �s ha McGalagony b�k�n hagyna a jobbn�l jobb �tleteivel, tal�n tudn�k gondolkodni, �s m�r mag�hoz t�rt volna!
– Perselus, hisz csak seg�teni akarunk – hangzott egy nyugodtabb hangv�tel� mondat Dumbledore-t�l. – Sosem lehet tudni, honnan �rkezik a seg�ts�g.
– Oh, persze! Mi�rt nem k�rdezz�k meg Trelawney-t is?! H�tha van valami remekbe szabott �tlete! – kiab�lta mag�b�l kikelve Piton.

Sofi fel akart kelni. Tudta, hogy miatta megy a veszeked�s, �s tudatni akarta, hogy m�r minden rendben, hisz mag�hoz t�rt, nincs mi�rt folytatni.
M�r a fel�l�s is komoly f�jdalmak �r�n siker�lt, �m amikor r� akart nehezedni l�baira, azok tiltakozva �sszecsuklottak alatta. Annyi ideje maradt, hogy belekapaszkodjon a legk�zelebbi t�rgyba – t�rt�netesen az �gy f�gg�ny�be –, ami azzal a lend�lettel le is szakadt.
A k�t f�rfi a zaj hallat�n – abbahagyva a civakod�st –, azonnal berohant a szob�ba.
– H�t ezt nem hiszem el! Eszedn�l vagy?! – hangzott Piton cseppet sem kedves hangja.
Dumbledore egy p�lcaint�ssel elint�zte a komoly akad�lyt k�pez� f�gg�nyt, mik�zben fiatalabb t�rsa felnyal�bolta a l�nyt �s visszafektette az �gyba.
– Jaj, de �r�l�k, l�nyom, hogy magadhoz t�rt�l. M�r f�lt�nk, hogy Perselust is mell�d kell fektetn�nk, a sok idegesked�s miatt – mondta az igazgat� egy huncut mosollyal az arc�n, amit Piton egy gyilkos pillant�ssal nyugt�zott. – Hogy vagy?
Sofi, lek�zdve az es�s okozta f�jdalmait, v�laszolt:
– K�sz�n�m, igazgat� �r, a f�radts�gt�l �s f�jdalmakt�l eltekintve eg�sz j�l – mondta egy halv�ny mosollyal.
– Eg�sz j�l!? – hallatszott a v�szj�sl� k�rd�s. – Eg�sz j�l? M�r hogy a b�d�s �letbe lehetn�l j�l?! H�t nem �rezted, hogy l�bra sem tudsz �llni? Val�sz�n�leg az agyad is k�rosodott, ha erre azt mondod, hogy eg�sz j�l vagy! – a m�gus �gy n�zett ki, mint akinek nagyon nehez�re esik visszafognia mag�t, hogy ne �tkozza meg mind a k�t szem�lyt, akik nem fogj�k fel a helyzet s�lyoss�g�t. Mert Sofi m�g rendben, hisz m�g nem tud semmit, de Dumbledore hogy lehet ennyire bolond, hogy ilyeneket k�rdez?
– Azt hiszem, jobban teszem, ha most elmegyek �s �rtes�tem a tan�rokat. R�juk f�r a sok agg�d�s ut�n. No meg persze, nem akarom megv�rni, hogy Perselus meg�tkozzon – Ezzel, egy huncut kacsint�s k�s�ret�ben kiment a szob�b�l.
– Ez a te szerencs�d – morogta az orra al� Piton, szem�vel k�vetve az �reg var�zsl�t.

� is kisietett a teremb�l, csakhogy �vegcs�kkel �s t�gelyekkel t�rhessen vissza. Letette �ket az �jjeli szekr�nyre, majd a l�ny mell� �lt az �gyra �s r�n�zett. Sofi meglep�d�tt a hirtelen k�zels�g �s k�zvetlens�g miatt, de cseppet sem �rezte k�nyelmetlen�l mag�t. S�t, az ut�bbi id�ben sokat gondolt ilyen �s ehhez hasonl� k�pekre, no persze, nem ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt.
– Mid f�j pontosan, hol �s mennyire?
– H�ny napig voltam eszm�letlen? – v�laszolt a k�rd�sre k�rd�ssel.
– H�rom napig. De jelen k�r�lm�nyek k�z�tt borzaszt�an boldogg� tenne, hogyha v�laszoln�l – mondta a f�rfi nem kis idegess�ggel a hangj�ban.
– Rendben, bocs�nat. Igaz�b�l mindenem f�j, nem tudom elk�l�n�teni a testr�szeimet.
– �rtem, �s mennyire?
– H�t, el�gg�.
– Akkor most megvizsg�llak – mondta Piton, mik�zben m�r vette le a takar�t a l�nyr�l.
– Ugye ez nem azt jelenti, hogy levetk�ztetsz? – hangzott a kicsit sem nyugodt k�rd�s.
– De igen! Van rajtad als�nem�. Ne f�lj, nem �n �lt�ztettelek �t – tette hozz� l�tva a l�ny ijeds�g�t, mire az kiss� megnyugodott.
– De annak sem �r�l�k, hogy egy bugyiban �s melltart�ban l�tsz – mondta kis sz�gyenkez�ssel a hangj�ban.
– Jelen esetben, kicsit sem �rdekel, hogy minek �r�ln�l �s minek nem. Ezen k�v�l ki kell, hogy �br�nd�tsalak, ugyanis nem el�sz�r foglak l�tni ilyen, hogy is mondjam… lenge �lt�z�kben – v�laszolt egy kis gonosz mosollyal az arc�n. A k�r�lm�nyek ellen�re is �lvezte a helyzetet.
– Diffindo! – hangzott a var�zsige, majd a l�ny h�l�inge az �gy m�sik v�g�n landolt.
Az reflexb�l maga el� kapta a kezeit, r�g�n megb�nva meggondolatlanul hirtelen mozdulatait.
– Ne nehez�tsd meg a dolgom, Sofi. K�rlek, engedd el magad �s tedd le a kezeidet a tested mell�. A l�ny vonakodva, de egy kis r�seg�t�ssel engedelmeskedett. A m�gus v�gigvizsg�lta az eg�sz test�t. A kisebb s�r�l�seknek m�r csak a nyoma l�tsz�dott, ami �r�mmel t�lt�tte el. Volt viszont h�rom el�g komoly seb, amik nem akartak olyan gyorsan gy�gyulni, mint azt elv�rta volna. A n� has�n �s h�t�n l�v� nagy v�g�sok biztat�bbak voltak, �m ami a combj�n volt, aggodalomra adott okot. A folyamatos gennyedz�s mellet, az elfert�z�d�s jeleit mutatta. Egy kicsit sem akart javulni, �s most, hogy a boszork�ny megterhelte, csak rosszabb lett.
Piton finoman bekente a k�t gy�gyultabb s�r�l�st, ellenben a combj�n l�v�, komolyabb ell�t�sra szorult.
– Sofi, most olyat fogok tenni, ami el�gg� f�jni fog, de ha nem csin�lom, f�l�, hogy a l�bad nem lesz a r�gi. – A l�ny – aki eddig csukott szemmel fek�dt – hirtelen fel�lt, ami nem kis f�jdalommal j�rt, de nem esett vissza az �gyra.
– Akkor most egyezz�nk meg abban, hogy ezeket a mozdulatokat hanyagolod. De ha mindenk�ppen t�bb f�jdalomra v�gysz, csak sz�lj, ebben b�rmikor tudok seg�teni – mondta a f�rfi d�h�sen. Sofi elengedte a f�le mellett az ”aj�nlatot”, �s egyre ijedtebben vizsg�lgatta a l�b�t.
– Mit akarsz csin�lni? – k�rdezte n�mi aggodalommal a hangj�ban.
– Szerintem jobb, ha nem tudod.
– Perselus, tudni akarom!
– Rendben van. Mivel, f�lek t�le, hogy a fert�z�s tov�bb terjed, k�nytelen leszek – hogy �gy mondjam – �jra kezdeni a seb gy�gy�t�s�t…
– Ez alatt mit �rtesz? – k�rdezte a l�ny, f�lve a v�laszt�l.
– Egy enyh�bb mar� hat�s� anyaggal lemaratom a fert�z�tt b�rt �s h�st, eg�szen a kiindul�si pontig, vagyis a csontodig – mondta a f�rfi, semmi kertel�s n�lk�l, mintha azt k�z�lte volna, hogy mi lesz eb�dre.
– Te nem vagy eszedn�l! �s m�gis hogyan gondoltad, �n boldogan mosolyogva fogom ezt t�rni?! Mi van, ha el�ri a csontomat az a folyad�k �s sz�tmarja?! – emelte fel a hangj�t felh�borodva a l�ny.
– Igen, erre is gondoltam, de van r� megold�s, ha ez a kis hiba becs�szna – felelte l�tsz�lag a legnagyobb nyugalommal a var�zsl�, �m mag�ban tal�n jobban agg�dott, mint Sofi. De nem l�tott m�s megold�st, annak �rdek�ben, hogy megmentse a l�ny l�b�t. Ha a fert�z�s tov�bbterjed, akkor m�r tehetetlen lesz.
– Nem, ezt nem hagyom!
– �s m�gis mit fogsz csin�lni, hal�lra kiab�lsz? – k�rdezett vissza, imm�r idegesen Piton.
– Ha kell, a marad�k er�mb�l rohanok el innen, de �n nem leszek a k�s�rleti nyulad. Mi lesz, ha egy kis hiba becs�szik a „j�l kidolgozott” tervedbe, mi?! Na nem… – kiab�lta a l�ny.
– �n pedig, ha kell, az �gyhoz k�t�zlek �s �gy viszem v�ghez a dolgot. H�t val�ban nem �reted meg, Sofi? Ha �n elrontok valamit – ami lehetetlen –, arra m�g mindig van megold�s, viszont ha ezt most nem csin�lom meg, akkor elvesz�ted a l�bad, �r�kre! Ezt akarod?! Mert ha igen, minek v�rni, le�tkozom �n most a hely�r�l! – ord�totta, a d�ht�l nem l�tva, a f�rfi.

Sofi megdermedt. Most, hogy pontos k�pet kapott a helyzet�r�l, m�r m�shogy l�tta a dolgokat. Itt most nem egy pr�b�lkoz�sr�l van sz�, hanem a l�ba megment�s�r�l. Ez eg�szen m�s sz�nben t�ntette fel a helyzetet.
– Rendben, csin�ljuk!
– �r�l�k, hogy siker�lt �szhez t�rned – felelte g�nyosan a m�gus. – Akkor ezt most idd meg, el�g er�s f�jdalomcsillap�t� – ny�jtotta a n� fel� az �veget, aminek tartalm�t az r�gt�n kiitta. – Most pedig d�lj h�tra �s lazulj el, amennyire tudsz.
A f�jdalomcsillap�t� megtetette a hat�s�t, Sofi kezdett lassan k�ba lenni. Piton a megfelel� sz�gbe �ll�totta l�ny l�b�t, majd maga mell� k�sz�tve a sav ellenszer�t, elkezdte a m�veletet. A l�ny egy ideig b�rta a f�jdalmat, de ezt semmilyen f�jdalomcsillap�t� nem tudta volna elt�ntetni. Elkezdett ny�sz�r�gni, mert m�r nem b�rta tov�bb.
– Mindj�rt k�sz vagyunk – mondta a f�rfi, majd egy mozdulattal r��nt�tte a k�z�mb�s�t� f�zetet a l�ny s�r�l�s�re. – K�sz van – sz�lt, nem kis megk�nnyebb�l�ssel a hangj�ban.

Sofi fels�hajtott �s megremegett. Nem b�rja tov�bb, lassan kezdett a f�jdalom marad�k�t�l �s a kimer�lts�gt�l elaludni. M�r csak annyit �rzett, hogy Perselus sz�pen �vatosan le�nt valamit a tork�n, majd elaludt.

Csak este �bredt fel. A f�rfi ott �lt mellette �s figyelte. A k�t szemp�r tal�lkozott egym�ssal, de egy kis id� m�lva a var�zsl� megszak�totta a kapcsolatot, �s egy p�lcaint�s�re �nycsiklandoz� falatok jelentek meg Sofi el�tt. A l�ny lassan elkezdett falatozni, de egy pillanatra se tudta elszak�tani tekintet�t a f�rfir�l, majd megsz�lalt:
– K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letemet.
– Te is megmentetted az eny�met, kvittek vagyunk – mondta a f�rfi k�z�nnyel a hangj�ban. de a lelke nyugtalan volt. Legsz�vesebben meg�lelte volna a l�nyt, mik�zben h�l�t rebeg az �gieknek, hogy �letben maradt. �m nem tudta, hogy a l�ny mit �rez. F�lt, hogy nem tapasztal m�st, mint sz�nalmat, k�z�nyt, no meg egy kis h�l�t, hogy megmentette az �let�t. Nem akarta el�rulni mag�t, hogy azt�n ne kapjon m�st viszonz�sul, mint egy g�nyos vigyort �s egy visszautas�t�st. Erre nincs sz�ks�ge, m�r eleget r�szes�lt bel�le.
– Perselus, mi�rt csin�lod ezt? – k�rdezte a l�ny szomor�an. – Azt hittem, hogy valami m�lyebb alakult ki k�z�tt�nk az elm�lt h�napok alatt ann�l, hogy kvittek vagyunk, �s azt hittem, ezt te is �gy �rzed… – A l�ny nem volt olyan �vatos, mint a f�rfi. L�tszott, hogy � m�g soha nem kapott elutas�t�s �s megvet� szavakat.
– Hagyjuk ezt! – pattant fel a sz�k�b�l Piton, �s az ajt� fel� indult.
– Perselus, k�rlek, ne menj el! – sz�lt ut�na szomor�an Sofi.
�m a var�zsl� kiment.

Napokig nem esett kettej�k k�z�tt egy sz� sem, csup�n a l�ny hogyl�t�r�l vagy a gy�gyul�shoz vezet� �t k�vetkez� r�sz�r�l. Lassan elkezdt�k gyakorolni a j�r�st, el�sz�r csak m�terekben sz�molva, majd kis s�t�kat t�ve a lakr�szben. Sofi l�ba, a „savas akci� �ta” sz�pen gy�gyult, �s m�r-m�r eljutottak od�ig, hogy visszak�lt�zhetett a saj�t szob�j�ba.

Ahogy a napok teltek, minden visszaz�kkent a r�gi ker�kv�g�sba, csak Sofi lelke nem tudott megnyugodni. Folyamatosan az az este j�rt az esz�ben, mikor l�tott a f�rfi szem�ben valamit, ami tal�n az agg�d�s �s vonzalom kever�k�hez hasonl�tott, de annak szavai eg�szen m�s �rz�sekr�l �rulkodtak.

Sofi nem tudta mit tegyen. Perselus olyan �rz�seket keltett �letre benne, amiket eddig nem tapasztalt. Hi�nyzott neki, ha nem volt a k�zel�ben, ha nem besz�lhetett vele egyik nap, s�t, m�g a g�nyos megjegyz�sei sem hatottak r� olyan m�rt�kben.
Nem tudta, hogy ez csup�n a h�la miatt van, amit �rez, vagy valami eg�szen m�s az oka.
– De nem, ez nem lehet csup�n h�la. Att�l m�g ugyan�gy zavarna, ha gonosz velem, vagy g�nyol�dik a m�g nem teljesen j� l�p�seimen. �m ezekben m�r nem csak a felsz�nt l�tom, hanem olyan, mintha agg�dna �rtem, mintha ezzel akarn� leplezni az �rzelmeit – gondolta mag�ban a l�ny. – Olyan j� vele besz�lgetni, egy eg�szen m�s vil�gba cs�ppennek olyankor.
Mindig keresem a szememmel a folyos�kon �s a nagyteremben is, ha meg nincs ott, agg�dom, hogy mi�rt nincs. Azt�n, ha megjelenik, teljesen felvillanyoz�dom.
– Megh�ly�ltem! – folytatta a gondolatmenetet. – Nem tudom, mit csin�lt velem. �lmaimban is vele vagyok a r�m�lmok helyett. Lehet, hogy beleszerettem…?

Piton az irod�j�ban �lt �s dolgozatokat pr�b�lt jav�tani, de folyamatosan egy n� k�pe r�mlett fel el�tte. Az a szomor� arc, mikor megk�rte, hogy ne menjen ki a szob�b�l. Azt�n meg a l�ny boldog arca, mikor n�ha megl�tja a folyos�n. �h, csak k�pzel�dik!
– Biztos csak h�l�s, hisz megmentettem az �let�t – mondta maga el�. – De � is megmentette az eny�met, �s �n nem h�l�b�l keresem a tekintetemmel nap mint nap, �s nem h�l�b�l agg�dom �rte, mikor megbotlik, a m�g nem biztos j�r�sa miatt. Teljesen elvar�zsolt ez a n�szem�ly! Ha nem tudn�m, mennyire �gyetlen a b�jitalf�z�sben, akkor azt hinn�m, megitatott velem valamit. Egyszer�en el kell felejtenem, hisz nem �rezheti ugyanazt, mint �n. �s nincs is r� sz�ks�gem! Eddig kib�rtam egyed�l, felesleges konc lenne a nyakamon! – De tudta, hogy mennyire nincs igaza. Szerelmes a l�nyba, menthetetlen�l…
– Nem tudhatja meg – mondta mag�nak.

Gondolataib�l, halk kopog�s �bresztette fel. Ki a fene lehet az ilyenkor?
– Aj�nlom, hogy j� okkal zavarjon! – ki�ltotta ki, cseppet sem h�vogat� st�lusban. – Befel�!
– Neked is sz�p est�t, Perselus – mondta bel�pve gondolkod�s�nak t�rgya.
– Sofi, valami baj van? – k�rdezte hirtelen, egy pillanatra el�rulva mag�t, majd mentve, ami m�g menthet�, hozz�tette: – Mit akarsz ilyen k�s� este?
– Bocs�nat, ha zavarlak el is megyek – felelt a l�ny kicsit s�rt�d�tten.
– Ha m�r itt vagy, ny�gd ki v�gre, mit akarsz.
– Mindj�rt kiny�g�m, mit akarok, ha lenn�l sz�ves, m�s hangnemben besz�lni velem – t�madott r� a l�ny.
– Nem tudom, hogy �szre vetted-e, de te vagy az, aki hozz�m j�tt, �gy bocs�sd meg nekem, hogy a v�ratlan �s csepped sem kellemes l�togat�sod nem vid�t fel annyira, hogy m�zes-m�zos �nemet vegyem el� – replik�zott g�nyosan a f�rfi.
Sofi megfordult, �s kiment. Mit is gondolt, hogy mi lesz, ha lej�n…? Egym�s nyak�ba ugranak majd? Rem�lte, hogy valami v�ltozni fog, de m�r – mint annyiszor – megint naiv volt. Elhitte, hogy val�s�gos az, amit �rz�kel a f�rfi magatart�s�b�l. De mit is rem�lt?

Piton csak �lt, �s n�zte a nyitott ajt�t, majd felpattant �s a l�ny ut�n iramodott. Mag�nak sem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt.

M�r csak az el�csarnokban �rte utol a boszork�nyt, amint az �ppen kiment a f�bej�raton.
– Meg ne pr�b�lj �tv�ltozni! – ki�ltott a n�re, aki ijedten fordult a hang fel�. – M�g nem vagy olyan �llapotban, hogy rohang�lj a birtokon. B�r be kell valljam, gyorsul a temp�d – mondta egy hozz� nem ill�, halv�ny mosollyal.
A l�ny nem b�rta tov�bb visszatartani mag�t, �s kit�rtek bel�le az �rzelmek:
– M�gis mit akarsz t�lem, Piton? Mi�rt sz�lsz r�m? Mi�rt csin�lsz �gy az egyik pillanatban, mintha agg�n�l �rtem, azt�n meg mi�rt besz�lsz velem olyan st�lusban, mintha a legutols� f�reg lenn�k, aki csak a terhedre van? Mi�rt l�tom a szemedben n�ha a boldogs�got, mikor r�m n�zel, �s m�skor meg mi�rt �rzem a tekintetedben, hogy csak az egyik gy�l�lt di�kod vagyok? Nem tudom ezt tov�bb csin�lni! Felaj�nlottad, hogy besz�lgetsz velem, ha akarok, erre az els� adand� alaklommal �gy megal�zol, hogy az �lett�l is elmegy a kedvem. Azt hittem, hogy van valami k�zt�nk, rem�ltem, hogy tal�n ugyanazokat az �rz�seket l�tom a szemedben, mint amikkel �n k�szk�d�k nagyon r�g �ta. Igen, k�szk�d�k, mert f�lek megny�lni el�tted, f�lek t�le, hogyha elmondom az �rz�seimet, csak g�nyosan horkantasz egyet, majd ott hagysz. �s azt a f�jdalmat m�r nem b�rn�m ki, nem tudn�m elviselni, ha… Ekkor azonban elakadt a szava.

A f�rfi ugyanis forr� szerelm�t �reztetve, megcs�kolta…