Ha ezt akarod, h�t legyen

Ha ezt akarod, h�t legyen
A cs�k hossz� �s v�gtelennek t�n� volt. El�sz�r csak a f�rfi cs�kolt, mert a l�nyt t�ls�gosan meglepte a m�gus v�ratlan tette. Azt�n lassan, szerelemmel �titatva viszonozta azt. Finoman kezd�d�tt, majd egyre hevesebb� v�lt a „p�rbesz�d” az ajkak k�z�tt. A f�rfi nyelve bebocs�t�st k�rt �s kapott, �gy azok is �r�lt harcba kezdtek. Kifulladva v�ltak el egym�st�l.
�m ahogy a kezdeti t�lf�t�tt �rzelmek kezdtek lecsillapodni, �gy t�rt mag�hoz Piton, �s �gy kezdett el gondolkodni. Ezt nem hagyhatja. Meg kell v�denie Sofit �s persze mag�t a csal�d�st�l, m�g miel�tt jobban belebonyol�dn�nak. Ezeket az �rzelmeket m�g el lehet felejteni, de ha most szabadj�ra engedik �ket, akkor nincs meg�ll�s. Nem b�nthatja a n�t!
Mi is v�rna r� vele? Egy volt hal�lfal�val, egy megkeseredett emberrel…
�s ha el is kezden�k, mi lenne a j�v�ben? Ha Voldemort visszat�r, � �jfent hal�lfal� lesz, Sofi pedig megint a sz�k�tt h�g, akit minden �ron meg kell tal�lni…
Sok mindent meg�lt m�r, neki el�re is kell gondolkodnia. Egyetlen v�laszt�sa van, b�rmi �ron, de ezt a folyamatot meg kell �ll�tani.
- H�t, t�bbre sz�m�tottam – mondta, mag�ra er�ltetve egy lefitym�l� arckifejez�st.
- Tess�k? – Sofi �rtetlenkedve k�rdezett vissza.
- A cs�kod. Mihez is hasonl�tsam?… olyan volt, mintha egy fadarabb�l pr�b�ln�k �rzelmeket kicsikarni. Unalmas �s rem�nytelen�l lehetetlen. Gondoltam j� lenne kipr�b�lni, h�tha kapok valamit, meg persze a hisztid is ideges�tett m�r. B�r ne tettem volna, most r�m�lmaim lesznek – tette hozz� egy sz�npadias s�hajjal.
Sofi hirtelen felindul�sb�l egy hatalmas pofonnal viszonozta a s�rt�st.
Pitont v�ratlanul �rte a dolog, de az �jra lend�l� kezet m�r elkapta.
- Jaj kicsik�m, nem tehetsz r�la. Ezt nem lehet tanulni, �gy h�tr�nnyal indulsz – adta meg a kegyelemd�f�st. – �s ne pofozkodj, mert azt�n v�letlen�l nekem is meglend�l a kezem, �s a padl� nem l�tszik t�l puh�nak...
- Te utols� mocskos szem�tl�da! – kiab�lta Sofi, kir�ntva kez�t a f�rfi mark�b�l. – �gy l�tszik, neked csak a mocskos ringy�k j�k, meg persze azok a n�k, akik ellenkeznek!
Piton v�gtelen�l szomor� volt, de v�denie kell a l�nyt, m�g ha ilyen �ra is van. Menek�l�sre kell k�nyszer�tenie, arra, hogy megut�lja, ha ez kell.
Sofi nem hitte el, hogy ez megt�rt�nhet. Az egyik pillanatban minden �lma val�ra v�lik, a m�sikban pedig ez a f�reg apr� darabokra t�ri azokat. Nem, ez nem lehet. Vagy nagyon f�lreismerte Pitont, vagy hazudik. De szereti, �s meg kell tudnia az igazs�got, ahhoz, hogy itt tudja hagyni. Az �tlet, ami megfogalmaz�dott benne, nem tudta honnan j�tt, de azt tudta, nagyon meg fogja m�g b�nni tett�t, akkor sincs m�s megold�s.
M�g miel�tt a f�rfi �szbe kaphatott volna, el�r�ntotta a p�lc�j�t: - Legilimens! – ki�ltotta.
Piton nem tudott ilyen v�ratlan t�mad�s ellen v�dekezni.
Sofi szeme el�tt sorban haladtak el a f�rfi gondolatai, r�la, az �rzelmeir�l, �s a v�gyr�l, hogy megmentse mag�t�l.
Ekkorra viszont a m�gus lez�rta elm�j�t, olyan er�sen �s hirtelen, hogy a n� h�tra t�ntorodott.
Minden egy pillanat m�ve volt. Piton kicsavarta a boszork�ny kez�b�l a p�lc�t, cseppet sem vigy�zva annak testi �ps�g�re. Majd a falnak tasz�tva �t egyenesen az arc�ba sziszegte:
- Soha, soha ne mer�szelj m�g egyszer ilyet tenni, meg�rtetted?! – hangja j�ghidegen csengett, a d�h csak �gy �radt a szavaib�l. – K�l�nben olyan dolgot teszek, amit magam is megb�nok!
A l�ny minden b�tors�g�t �sszeszedve v�laszolt: - Nem hagyt�l nekem m�s lehet�s�get. Tudnom kellett, hogy hazudsz vagy t�nyleg ennyire �rz�ketlen �s j�ghideg vagy.
- Csak k�rned kell, �s m�ris bemutatom neked a m�sik oldalam. Nem is �llok t�le messze, hogy �gy viselkedjek veled, mint egy utols� ringy�val – Piton k�pte a szavakat. – Az utols� megold�s, amihez ny�lhatt�l, val�ban csak a s�t�tvar�zslat lehetett?! Nem is tagadhatod le, hogy a b�ty�d h�ga vagy!
- Nem! – ki�ltotta Sofi. A hirtelen �rzelmekt�l megsokszoroz�dott erej�nek h�la, kiszak�totta mag�t a f�rfi szor�t� kezei k�z�l.
- Ne mer�szelj engem Voldemorthoz hasonl�tani, mert…
- Mert meg�tkozol, vagy esetleg megk�nzol?
- Hagyd abba! Semmit nem tudsz r�lam, nincs jogod ahhoz, hogy ilyeneket mondj! – a l�ny arc�n megjelent az els� k�nnycsepp, de csak az �t el�nt� d�h miatt.
Tudta, hogy a f�rfinek igaza van. Az a gondolat, hogy legilimenci�t haszn�ljon, nem j�hetett m�shonnan, csak att�l az �nj�t�l, ami el�l menek�l, mi�ta az esz�t tudja.
- T�bbet tudok mag�r�l, mint gondoln� Miss Denem! – Piton nem tudta t�rt�ztetni mag�t. A l�ny olyan gyenge pontj�t tal�lta el, hogy � sem akart m�st csin�lni, csak sz�rni, b�rhova, ahova lehet. – De �gy n�z ki nem siker�l megf�keznie a gonoszs�got, ami mag�ban rejlik. De h�t mi�rt er�lk�dik? K�nnyebb ez az �t, haszn�lja csak ki! – ezzel m�r t�l messzire ment.
Sofi nem kapott a f�ld�n l�v� p�lc�j�hoz, � akart f�jdalmat okozni a f�rfinak, saj�t kez�leg, hiszen az hozta ki bel�le ezt az eg�szet.
A szem�ben olyan „t�z” l�ngolt fel, ami Pitont is megh�kkentette. Pont olyan „t�z”, mint Voldemortnak.
A l�ny t�madott, ak�r egy vadmacska. �t�tte, r�gta a var�zsl�t, ahol �rte. De a f�rfi is r�sen volt, �gy mindig vissza tudta verni a rohamokat. A „csata” v�g�re a f�ld�n k�t�ttek ki. Piton volt fel�l, alatta a l�ny m�g mindig a kiszabadul�ssal pr�b�lkozva. A s�r�lt l�ba m�r sajgott, �s a s�ly, ami r�nehezedett, kezdte legyeng�teni.
A var�zsl� is el�g gyorsan vette a leveg�t, �t is kezdte kif�rasztani a folyamatos v�dekez�s, r�ad�sul �gy, hogy a lehet� legkisebb f�jdalmat okozza a n�nek.
- El�g volt? – k�rdezte a f�rfi ar�nylag nyugodtan.
- Mi lesz, el�veszed a j�l bev�lt m�dszert �s meger�szakolsz? – mondta a n�, �reztetve, hogy � nem fog megh�tr�lni.
- Sofi, t�rj �szhez. Fejezz�k be.
- Sz�llj le r�lam!
- Ha meg�g�red, hogy abbahagyod, �s tudunk �rtelmesen besz�lni, akkor lesz�llok r�lad! – hangzott a f�rfi ultim�tuma.
- Rendben.
Piton lassan elengedte a l�ny kezeit, majd mikor l�tta, hogy annak t�nyleg nem �ll sz�nd�k�ban �jrakezdeni, f�l�llt, �s odany�jtotta a kez�t, mintegy seg�ts�g�l. Sofi figyelmen k�v�l hagyva a gesztust - megpr�b�lva nem rossz l�b�ra nehezedni - , fel�llt.
- �gy l�tom, le kellene �ln�d. Felk�s�rlek a lakoszt�lyodba, ott besz�lni is tudunk – mondta a f�rfi, imm�r teljesen megnyugodva.
- Nincs sz�ks�g erre, egyed�l is feltal�lok, �s az utols� dolog, amire v�gyom, az, hogy veled besz�lgessek.
- Pedig k�nytelen leszel – v�laszolt a m�gus, ellentmond�st nem t�r�en. Felkapta a l�ny p�lc�j�t, majd �lbe vette annak tulajdonos�t, �s elindult lakr�sze fel�.
- Azonnal tegy�l le, m�gis mit gondolsz, b�na vagyok?!
- El�sz�r is k�rlek, ne kiab�lj, mert felvered az eg�sz kast�lyt. M�sodszor pedig, az im�nti kis aff�r nem tett j�t, az am�gy sem teljesen j� l�badnak. �gyhogy vagy viseled csendben ezt a „megal�ztat�st”, vagy egy n�m�t� b�b�j k�s�ret�ben fogod ugyan�gy megtenni a k�vetkez� utat – z�rta le a vit�t a f�rfi, �reztetve, hogy ezennel befejezettnek tekinti a t�m�t.
Fel�rve Sofi szob�j�ba - az ablakp�rk�nyon sz�pen kialak�tott kis zugba -, letette a l�nyt, hogy az ki tudja ny�jtani a l�b�t.
� maga az egyik fotelben foglalt helyet, majd m�lyen a l�ny szem�be n�zve hallgatott. Sofi egy darabig t�rte az �that� pillant�st, de azt�n elford�totta a fej�t �s kin�zett az ablakon. Eg�szen belefeledkezett a t� �s a rengeteg l�tv�ny�ba – ez a k�p mindig megnyugtatta – amib�l Piton szavai �bresztett�k fel.
- Att�l tartok, mind a ketten kicsit t�ll�tt�nk a c�lon. �gyhogy �n – itt kicsit megakadt, mint akinek nehez�re esik kimondani a szavakat – bocs�natot k�rek.
Sofi �gy b�mult r�, mint aki k�s�rtetet l�t, persze nem a megszokott form�ban.
- Mi a baj, k�t szarvam n�tt, �s hatalmas metsz�fogak l�gnak ki a sz�mb�l? – k�rdezte a m�gus, akaratlanul is elmosolyodva egy pillanatra.
- A nagy Perselus Piton bocs�natot k�rt, el sem hiszem!
- Ha gondolod, visszat�rhet�nk a te „�sd, am�g mozog” m�dszeredhez is – v�gott vissza g�nyosan a f�rfi.
- Nincs r� sz�ks�g, ahogy l�tom, el�rtem a c�lom – mondta gonosz mosollyal a l�ny, ahogy l�tta a professzor �sszekarmolt arc�t, szakadt tal�rj�t, �s egy�b s�r�l�seit.
- Rosszabb volt�l, mint egy vadmacska. Ha hagyom, kikaparod a szemem! – v�laszolta �gy a f�rfi, mintha egy kicsit b�szke lenne szerelm�re. Mert igen, ez a kis k�zj�t�k, ha lehet ilyet mondani, minden rossz ellen�re m�g jobban felt�zelte �rz�seit.
- Sajn�lom – mondta halkan a l�ny. – �s azt is, hogy enged�ly n�lk�l kutakodtam a fejedben. T�nyleg mocskos dolog volt t�lem. De mi�rt hazudt�l nekem? Mi�rt kellett olyan undor�t�an megal�znod?
- Meg akartalak v�deni, Sofi!
- Megv�deni?! M�gis kit�l?
- T�lem – hallatszott a f�rfi szomor� hangja. – Ak�rhogy is n�zz�k a dolgokat, ez a „kapcsolat” csak a k�rodra lenne. Hal�lfal� vagyok Sofi, �s ha kell, a j�v�ben is az leszek. Nem azzal a der�s, �s boldogs�got ad� szem�llyel hozott �ssze a sors. T�lem nem kapn�l vir�got, velem nem tudn�l elj�rni sehova, s�t m�g n�ha egy j� sz�t se hallan�l. �n csak f�jdalmat, szomor�s�got �s m�sok �ltali megvet�st tudn�k ny�jtani. Nincs r�m sz�ks�ged, �s �n sem hagyom, hogy legyen. D�nt�ttem… – fejezte be a m�gus, tekintet�t a l�nyra szegezve.
- Mindig is ut�ltam azt, ha helyettem d�ntenek Perselus – mondta a l�ny nyugodt hangon. – Feln�tt n� vagyok, �s senki ne mondja meg nekem, hogy mi a j� sz�momra �s mi nem – folytatta, mik�zben fel�llt. Piton is k�vette a p�ld�j�t, hogy vissza�ltesse, de a n� szavai meg�ll�tott�k.
– Ha te be akarod csapni magad, h�t tedd, de �n nem leszek partner ebben a j�t�kban. Nem fogom elnyomni az �rz�seimet, de nem is fogom r�d er�szakolni �ket. Ha �gy d�ntesz, hogy nem akarsz ir�ntam �rezni semmi, itt �s most mondd meg, �s �n elfogadom. Nem fogok a nyomodba j�rni, nem fogok k�ny�r�gni. B�k�n hagylak, �s nem leszel m�s, csup�n egy koll�ga. Ha t�nyleg ezt akarod, h�t legyen – mondta ki az utols� szavait a l�ny, majd h�tat ford�tott a f�rfinak, hogy az ne l�ssa az arc�n leg�rd�l� k�nnycseppet.
A hold feh�res f�nye megvil�g�totta a szob�t. A f�rfi keze a l�ny derek�hoz �rt, �s megford�tva �t k�nyszer�ttette, hogy a szem�be n�zzen.
- Szeretlek Sofia Merope Denem! �s ezt a mondatot, ne felejtsd el, mert nem sokszor fogod hallani.
A k�t sz�j �ssze�rt, �gy mintha soha t�bb� nem akarna elv�lni egym�st�l. A p�r �tja elkezd�d�tt, �s a gondterhelt j�v� el�l egy pillanatnyi biztons�got ny�jt� helyre, egyenesen a h�l�szoba ir�ny�ba vezette �ket…