Tet�pont - m�lypont: avagy egy rosszul szerkesztett dr�ma

Remek. Ism�t csak tapsolni �s hajlongani tudok, mert Dumbledore elint�zte.
Tom m�r t�z perce �ll a tan�ri asztal el�tt �s zavartan harapd�lja a sz�j�t. A di�kok keresztt�z�ben engem keres, �s amikor r�m tal�l z�ld tekintet�vel, a t�bbiek sz�m�ra �szrev�tlen�l megmarkolja a tal�rt a has�n�l.
Ha gyomorfek�lye lesz, meg�l�m Dumbledore-t. Aggodalmasan a fejemre mutatok: nekem meg az f�j, de az�rt term�szetesen sajn�lom �t. Erre leereszti a kez�t, de szinte r�gt�n a fej�hez kapja �s elhal� ny�g�ssel el�jul.
H�t ennyi volt a beoszt�s�nak.
Felugrok �s odarohanok hozz�. Kit �rdekel most, hogy h�nyan n�znek, h�nyan sikoltoznak a meglepetts�gt�l, vagy h�nyan botr�nkoznak meg rajtam? Senki sem kapta el. Ott fekszik a hideg f�ld�n �s nincs, aki a seg�ts�g�re siessen. Mire Dumbledore �s Madam Pomfrey odacammognak hozz�, �n m�r k�tszer ott vagyok.
Levetem magam mell� �s �vatosan elford�tom a fej�t: v�rzik. Beverte. Gyorsan egy pap�rzsepit rakok r� �s megv�rom, hogy fel�bredjen. Az �jul�s meggy�gy�tja �nmag�t.
- Wood – leheli harmatgyeng�n.
Fel�ltetem �s egy kicsit legyezek az arca el�tt, hogy k�nnyebben leveg�h�z jusson.
- Jobban vagy? – k�rdezem remeg� hangon.
B�lint �s tov�bb kapkod leveg� ut�n. Madam Pomfrey letuszkol a tork�n egy-k�t b�jitalt, k�s�bb Dumbledore talpra �ll�tja �s lenyomja a h�roml�b� sz�kre. Ott maradok mellette �s megillet�d�tten v�gign�zem, hogyan lesz verejt�kes h�feh�r homloka. A gy�gy�t� ezalatt bek�ti a s�r�l�s�t, az igazgat� pedig el�adja a mes�j�t: Thomas Ronald Dumbledore most j�tt �t az iskol�ba, hatod�ves lesz �s fogadjuk �t j� sz�vvel.

Na m�rmost a t�bbiek ezt alapb�l nem veszik be. Potter�k m�r terjesztik, hogy Denem Denem, �n meg az�rt �llok kint vele, mert a bar�tn�je vagyok.
Id�k�zben Tom fej�re ker�lt a Teszlek S�veg.
K�v�ncsi vagyok r�, megmarad-e a csal�dj�n�l, vagy szak�t a hagyom�nyokkal �s �j �tra l�p. Percekig v�rtunk, mire a S�veg felki�ltott: Holl�h�t, �s ezzel eld�ntetett: Tom Denem nem lesz Voldemort.
K�sz, v�ge, slussz-passz. Dumbledore megbukott.
Tom fel�llt �s mosolyogva hozz�m l�pett.
Boldog vagyok. Most m�r hiszek benne.


A vacsor�n ketten �lt�nk a Griffend�l asztal�n�l. Denemnek nem kellett m�sik h�z, pedig aj�nlgattam neki, hogy menjen az �j t�rsaihoz, nehogy ber�gjanak r�.
- K�rtem, hogy ide osszon – suttogta mellettem, mik�zben kedvetlen�l turk�lta a krumplij�t, de nem sokat evett bel�le.
- Nem sz�m�t – hajoltam hozz�, �s egyenesen a k�p�be vigyorogtam. – Nagyfej� holl�h�tas – g�nyoltam az oldal�ba cs�pve, � meg bossz�b�l r�m vicsorgott.
- Buta csitri… - d�nny�gte az orra alatt, �s len�z�en elfordult t�lem.
- Na, most meg mi bajod? – dugtam �t hozz� a fejemet. – A Mardek�rban is str�ber volt�l. Biztosan nagy dics�s�g, csak mi h�ly�k nem �rtj�k.
Felmordult �s d�h�sen levad�szott mag�nak egy darab krumplit. Azt hittem, sz�tt�ri a t�ny�rj�t, olyan er�vel v�gta bele a vill�t.
- Most m�r h�vhatsz a keresztnevemen – pr�b�ltam kiengesztelni egy kis kedvesked�ssel.
- Eddig is h�vhattalak.
- Nem – tiltakoztam a fejemet r�zva.
- De igen.
- Nem.
- Nem veszed �szre, hogy mindj�rt meghalok? – csattant fel ekkor, �s szikr�z� szemekkel r�m n�zett.
Megillet�d�tten lesunytam a fejemet �s elfordultam.
Csend.
H�t nem veszi �szre? H�t nem tudja? Nem �rzi?
- Elisabeth… m�r csak p�r h�napom van h�tra - s�hajtott fel, amit�l kir�zott a hideg. – Meg fog �lni. Addig ne veszekedj�nk.
Fel�lltam �s otthagytam.

M�snap hajnalban ott b�gtem Dumbledore irod�ja el�tt. Eg�sz �jszaka le sem hunytam a szemem, annyira megr�m�tett, amit Denem mondott:
M�r csak p�r h�napom van h�tra. Meg fog �lni.
Egy ideig a kast�lyban cs�szk�ltam, azt�n �r�kon �t rugdaltam egy �letnagys�g� Voldemortos figur�t a Sz�ks�g Szob�j�ban, magamba besz�lve, hogy �ppen az igazit gyilkolom; majd lej�ttem ide a k�sz�rnyh�z �s elhat�roztam, hogy megv�rom a reggelt �s Denemet.
M�r csak p�r h�napom van h�tra. Meg fog �lni.
Mikor lesz m�r reggel? Ha megl�tom �t, mindent bevallok neki. Elmondom neki, hogy szeretem �s j�rni akarok vele, �s hogy nyugodtan hozz�nk k�lt�zhet, mert Jason szob�ja �resen �ll.
A k�sz�rny f�lreugrott �s valaki a folyos�ra l�pett a csigal�pcs�r�l. Csak �lmodtam volna?
- Mit keresel itt? Dumbledore-t �rdekeln�, hogy hajnali h�romkor…
Bumm. Nekimentem a feketeruh�s alaknak �s a v�ll�ba temetkeztem.
- Nem akarom, hogy meghalj!
A k�nnyeim meg�ll�thatatlanul zubogtak a k�peny�re.
Hitetlen�l �llt, nem �rintve engem.
- Nem akarom. Ne… ne halj meg… - fuldokoltam m�g er�sebben magamhoz szor�tva �t. Megsimogattam meztelen nyak�t, a m�sik kezemet pedig bedugtam az ingje al�, hogy �rezzem �t. A h�ta meleg volt �s puha, kellemes tapint�s� b�r bor�totta.
- Elisabeth…
Denem eltolt mag�t�l �s k�zen fogott. Z�ld szeme v�gyt�l csillogott a holdf�nyben…
Azt�n m�r csak az ajkait �reztem.
Sz�ja �hesen az eny�mre tapadt. A meglepet�st�l ki�ltani akartam, �gy nyelve megcir�gathatta az eny�met, s �tcsusszanhatott az ajkaim k�z�, hogy bel�lr�l is meg�zleljen. L�baim beleremegtek gyeng�d j�t�k�ba: f�lig a karjaiba al�ltan cs�koltam vissza.
A mennyben hittem magam. A v�rem forrongott az �rint�seit�l, a simogat�s�t�l, az �lel�s�t�l… egy leveg�n �lt�nk, egy akarat, egy �rz�s hajtott minket a holdf�nyes ablak fel�. L�tni akartam �t, l�tni, ahogy tekintete felragyog a boldogs�gt�l, ahogy s�padt arca kivirul a szerelemt�l �s teljesen elv�ltozik.
Mint k�t �kk�, olyan volt nekem az a szemp�r. Tom az eny�mnek t�masztotta a homlok�t �s a sz�mat, a szememet n�zte.
- �lmodom? – k�rdezte csod�lkoz� hangon.
Megcs�koltam.
Nem �lmodott � se, �n sem.
Ugyanolyan bizonytalan �r�mben f�rk�szt�k egym�st. Tal�n azt hitte, hogy csak sz�rakozok vele; tal�n sosem gondolta, hogy k�pes leszek m�lyebb �rzelmekre gerjedni ir�nta, mint szimp�tia. Tal�n �n is ezt hittem r�la ez id�ig, de az, hogy holl�h�tas lett �s most megcs�kolt, minden k�ts�get kiz�r�an les�p�rte az �larc�t. Az �larcunkat.
Okt�berben ki hitte volna, hogy egy napon itt fogunk �llni h�sv�r emberekk�nt, �s egym�sba kapaszkodva cs�kol�zunk majd, m�g er�nkb�l futja? Percekig, negyed-, f�l-, egy �r�ig, magam sem tudtam volna megmondani, meddig cs�ngt�nk egym�s sz�j�n. Kezemmel felfedeztem v�kony test�nek leg�rz�kenyebb ter�leteit: egy ujjammal t�bbsz�r is v�gigsiklottam egyenes gerinc�n, borzong�st v�ltva ki bel�le; a jobbommal pedig a haj�ba t�rtam �s meg-megsim�tottam a tark�j�t, feh�r nyak�t, azt�n a mellkas�ra eresztettem mindk�t kezem �s gyeng�den belemarkoltam a ruh�j�ba. Tenyeremen �reztem izgatott sz�vdobog�s�t, �s ez csak m�g jobban meggy�z�tt r�la, hogy szeretett.
Szeretett…
A v�ll�ba kapaszkodva fel�gaskodtam �s homlokon cs�koltam. M�g elhajoltomban is ut�nam kapott a sz�j�val: egy sz�jra puszi, egy homlokra – mintha csak �gy akarta volna.
Hozz�b�jtam �s egy kicsit nyugton maradtunk. � a hajamat, �n a derek�t simogattam.
- Mihez kezd�nk most? – k�rdezte halkan.
- Dumbledore biztosan vigy�zna r�d, ha elmondan�nk neki, hogy vesz�lyben vagy.
- Dumbledore? – horkantotta g�nyosan. – Ugyan m�r, hiszen t�lem �v mindenkit, nem engem m�sokt�l.
- H�t akkor majd �n megv�delek – tettem cs�p�re a kezem, �s ell�ptem t�le.
„Kicsit” k�tkedve n�zett r�m, sz�ja sz�l�n �des mosoly bujk�lt.
- Majd kital�lunk valamit – z�rta le a t�m�t, �s elindult a k�sz�rny fel�.
- Csak �gy elm�sz? – f�rmedtem r� el�gedetlen�l.
- Holnap tal�lkozunk. Menj sz�pen aludni!
Egy pillanatra visszafordult �s kedvtelve v�gigm�rt, azt�n fell�pett a csigal�pcs�re �s elt�nt a szemem el�l.
- Faszfej! – ki�ltottam ut�na b�cs�z�ul, �s visszaballagtam a Griffend�l klubhelyis�gbe.

M�snap reggel els�nek keltem a l�nyok k�z�l. Sosem volt m�g r� precedens, hogy megel�ztem volna Lilyt, �s ez �t �ppen �gy meglepte, mint engemet.
- Mi a fene van veled, Liz? - k�rdezte a f�rd�be l�pv�n, ahol �n m�r jav�ban sik�ltam a fogamat. Nem akartam sz�gyenkezni, h�tha Denem reggeli el�tt el- �s lekap, amire bevallom, nagyon v�gytam.
- 'oga' mo'ok! - mondtam habz� sz�jjal. - Azt�n lemegyek sm�rolni a pasimmal.
Lily hanyatt v�g�dott egy v�zt�cs�n �s elkerekedett szemekkel feln�zett r�m:
- A pasiddal?
- Igen, a bar�tommal - mosolyogtam r� neg�desen, �s kioldalogtam a p�r�s helyis�gb�l, hogy magamra �ltsem a legcukibb ruh�mat: egy fekete farmert �s egy feh�r fels�t, amin fekete bet�kkel ez szerepelt: Jobb vagyok n�latok by The Beeauty. S�t�t hajamat l�farokba k�t�ttem �s a nyakamba f�jtam egy romantikus illatvil�g� parf�m�t, de az�rt arra �gyeltem, hogy ne �juljanak el a k�zelemben; mert j�b�l is meg�rt a sok… kiv�ve persze engem.
Tudom, furcsa, hogy k�t h�t ut�n m�r beleugrok egy meglehet�sen kock�zatos kapcsolatba. Tudom, de nem b�rom megmagyar�zni, hogy mi�rt. Valami hajt fel�, mint azt annyiszor boncolgattam az elm�lt h�napokban, �s ha a t�rt�ntek ellen�re k�ptelen voltam meggy�l�lni �t, tal�n… tal�n sosem fogom. H�t mi�rt ne engedjek az �rz�seimnek? Mi�rt ne legyek boldog? Nem lesz szexu�lis �letem, de szerelmi att�l m�g lehet, nem? � sem biztos, hogy �gyba akar b�jni velem, hisz olyan erk�lcs�s fajta; olyan tartsuk be a szab�lyokat, �s ne hamarkodjunk el semmit.
- Ki a bar�tod? - Lily vill�ml� szemekkel el�m ugrott, hogy elz�rja az utamat.
- Tom. Hajnalban megcs�kolt - v�laszoltam sima, kif�rk�szhetetlen von�sokkal.
- Mondta, hogy szeret? - tette fel a kulcsk�rd�st.
- Nem siet�nk annyira! – v�laszoltam, �s m�r rohantam is az igazgat�i iroda fel�, hogy megs�t�ltassam az �n kis szentemet.

M�g f�l�ton sem j�rtam, amikor egy feldereng� �rz�s, egy �rthetetlen�l t�mad� szor�t�s a mellkasomban (�gi tilt�snak is nevezhetn�m) meg�lljt parancsolt a harmadik emeleti mosd� el�tt.
Nem. Ez a sz� visszhangzott bennem, ahogy a tegnap esti cs�kunkat v�ltem az ajkaimon �gni. M�g �jszaka hagytam magam elk�b�ttatni, mert a n�i gyeng�k forr� �lel�sbe hajszoltak az esem�nyek kegyetlen hideg�b�l; ha most �lltunk volna �gy, a k�kem�ny racionalit�s visszakoz�st k�vetelt volna t�lem.
Nem. Amikor Jason h�sa felny�rsalt, � – el kell v�gre fogadnom – az �g egy kerek vil�gon semmit sem tett! A f�lt�kenys�g, mely a szerelmesek legnagyobb er�ss�ge �s gyeng�je egy �rz�sben, nem v�ltoztatta �t vadd�, hogy foggal-k�r�mmel megv�djen - ergo hi�nyzott bel�le, ergo nem szeretett egy percig sem.
Gondoljuk csak v�gig… Tom Denem, a k�sz�v� str�ber, Mardek�r utols� egyenes �gi lesz�rmazottja kihas�tott egy darabot a lelk�b�l, �s bez�rta a napl�j�ba, hogy a seg�ts�g�vel a vil�g v�gezet�ig �lhessen. De ez a darabka nem �lvezte az �r�k k�rforg�st, ami a napl�beli l�t�t jellemezte, s tal�n ki is �br�ndult mindabb�l, amit a gazd�ja tett �s gondolt. Tal�n t�bbre tartott volna egy tisztes ember�lt�t gyilkol�s, s�rv�r�-�ld�z�s, stb. n�lk�l, mint azt a szerencs�tlen veget�l�st a s�rga lapok k�z�tt, amibe a gazd�ja k�nyszer�tette… �mde az igazi Tom Denem (az egy�rtelm�s�g kedv��rt legyen ink�bb Voldemort) �vtizedeken �t mag�n�l tartotta a napl�j�t, s ezalatt s�t�t feladatokkal b�zta meg a benne poshad� tizen�ves gyereket, nem t�r�dv�n vele, hogy � is(?) ember valahol. A tini megcs�m�rl�tt az egyhang� feketes�gt�l, a v�ltozatlan mag�nyt�l, �s amikor �n nagy szerencs�tlens�gemre bet�vedtem a t�rt�netbe, � teljes�teni pr�b�lt, k�ts�gbeesett, megalkuv�st k�t�tt a helyzet�vel �s kombin�lni kezdett… �s mi�rt ne tette volna? 30 �v alatt olyan m�lyre s�llyedhetett az �nsajn�latban; olyan szabadulni akar�s lehetett �rr� rajta, mely szinte az �szt�n�v� lett, hogy g�tl�stalanul kihaszn�lhatott engem a szent c�l�rt, mindennem� j��rz�s n�lk�l. Megforgatta a szavakat, kisakkozta Voldemortot �s Dumbledore-t, elj�tszotta a j�l begyakorolt „szeg�ny �rva vagyok, nem tudom, szeret-e valaki egy�ltal�n” szerep�t �s megv�rta, am�g �nk�nt hurokba dugtam a fejem.
Na, sz�p, mondhatom… �s hogy legyen, aki a Dumbledore-f�le fogs�gt�l is megszabad�tsa, na kivel biztos�totta be mag�t? Velem. �s milyen j�l j�tt neki, hogy tegnap �jjel gyenge �s sebezhet� voltam! Hogy Jason miatt neh�z id�k j�rnak r�m, ami miatt musz�j volt elhinnem, hogy szeret engem! Olyan szintre vihette a j�tszm�t, hogy �vekre el�re tiszt�ra moshatta volna mag�t, h�la a megingathatatlan poz�ci�mnak a vil�gos oldalon, �s a bizonyos k�r�lm�nyeimnek, ami miatt az emberek eln�z�bbek, enged�kenyebbek lettek velem.
M�g hogy szeret… nevetnem kell. A szakadt zoknij�t is t�bbre tartja n�lam, h�t ez egy p�ffeszked�, egoista alak! Mit nem haszn�lt ki m�g rajtam? R�j�tt, hogy a sm�rol�s j� dolog �s k�r volt kihagynia az el�z� �let�b�l: nosza, itt van Wood, nem rossz fog�s, h�t cs�koljuk meg! Felismerte, hogy nem �rt, ha t�r�dnek vele – na ki az �nk�nt jelentkez�? Wood! Tapsoljuk meg a buta, de dekorat�v Woodot, aki sikeresen al�vetette mag�t egy buzis kisisten k�nye-kedv�nek.
Wood! Wood! Tess�k, mekkora barom vagy, hogy hagytad magad megk�vetni!
K�b� f�st�lg�k a m�regt�l, de se baj, se baj…
J�het a B terv?

L�l�l�l�!
Besz�kkentem a Nagyterembe, mint egy sud�r �zgida a harmatos f�t�l illatoz� r�tre, ahol megannyi finom ATP v�r r� a z�ld lev�lk�kben; s levetettem magam az �n dr�ga, egyetlen-egy James bab�m mell�. P�paszemes bar�tom nagyot n�zett, amint r�villantottam legimpoz�nsabb mosolyomat, majd sz�jf�nyes j� reggelt puszival �kes�tettem t�k�letesen sim�ra borotv�lt arc�t. Nagy b�natomra nem sz�lt egy sz�t sem.
- James, �gy f�j, hogy nem lehetek a te csod�latos csapatod tagja… - szipogtam tettetett csal�dotts�ggal.
Gonosz vagyok.
- Wood, leszel a p�rom gy�gyn�v�nytanon? – k�rdezte a v�llamra t�ve a kez�t, s finoman, melegen belemarkolt.
Ezt m�r szeretem! A v�laszom mag�t�l �rtet�d�en igen volt – nem mintha magam helyett akartam volna dolgoztatni Pottert, hanem mert Denem fenyeget�se („Gondoltam, oszt�lyt�rsak lehetn�nk”) sz�z meg sz�z varj� k�rog�sak�nt l�ktetett a fejemben, minek hat�s�ra �gy kalkul�ltam magamban, hogy nem �rtana id� el�tt elhat�rol�dni a val�s�gtartam�t�l. Na m�r most, ha Denem ma reggel bej�n az oszt�lyba �s megl�tja, hogy mennyire hamar visszatal�ltam a r�gi bar�taimhoz, �s r� m�r nincs is sz�ks�gem, rem�nyeim szerint felhagy a zaklat�sommal, �s nem kell t�bb� a m�sik kedvenc mondat�t hallanom, id�zem: „Azt hiszed, megszabadulsz t�lem?”.
Ezzel a man�verrel k�tszeresen j�t tettem magammal. James m�ris az �l�be �ltetett, a h�tamra d�nt�tte a fej�t �s s�rva fakadt, a helyemre zuttyan� Sirius pedig oldalr�l kezdte ostromolni az �n h�res-h�rhedt k�sz�vemet, h�tha megadn� mag�t a kedv��rt. De nem csoda, hogy nem olvadt fel, tekintve, hogy Black k�nnyei a mellkasom jobb fel�t �ztatt�k ronggy�. De nem baj, nem baj…
Hm. Ez lesz az �j sz�vegem?
Elmondom, hogy �rts�tek. A fi�k nem az�rt s�rnak, mert meghat�dtak a visszat�r�semt�l, hanem mert szeretnek a figyelem k�z�ppontj�ban lenni, �s ilyet m�g Eur�pa nem cseszett. Gondolt�k, mi�rt ne lephetn�k meg a nagyk�z�ns�get a b�g�s mutatv�nyukkal?
�n is szeretn�k ilyen mutatv�nyos lenni, s ha levonom a konvekci�t, kijelenthetem, hogy Isten is Tekerg�nek teremtett. S ha a nagy Merlin is �gy akarja, esk�sz�m, nem fogom annyiban hagyni, amit velem tettek! Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok!