Sz�v �s �let

Sz�v �s �let
Az �gy nagyon messzinek t�nt a t�zben �g� p�ros sz�m�ra. Perselus felemelte a l�nyt, aki a f�rfi dereka k�r� fonta l�bait. A kez�k mindenhol ott volt a m�sik test�n. �r�lten �s azonnal akart�k egym�st �rezni, szeretni, ahogy csak lehet.
Piton lefektette a l�nyt az �gyra, majd apr�nk�nt kezdte birtokba venni a n� test�nek minden egyes kis r�sz�t. Sofib�l olyan �rz�seket v�ltottak ki a m�gus �rint�sei, amilyeneket m�g soha sem tapasztalt, hiszen m�g nem volt dolga f�rfival.
Perselus lassan leh�zta a n� v�konyka p�l�j�t, majd a melltart� csatj�t egy pillanat alatt kikapcsolva, k�nyeztetni kezdte a n�iesen domborul� halmokat.
Sofi m�ly s�hajokkal adta tudt�ra, mennyire �lvezi Piton sz�j�nak �rint�seit. Mindek�zben a f�rfi kezei sem lust�lkodtak, �s m�r a boszork�ny nadr�gj�val voltak elfoglalva, hogy min�l gyorsabban megszabaduljanak a felesleges ruhadarabt�l.
Sz�p lassan a boszork�ny is elkezdte k�vetni a var�zsl� p�ld�j�t, �gy k�t perc eltelt�vel meztelen�l fek�dtek egym�s karjaiban.
Piton Sofi f�l� emelkedett – mik�zben finoman simogatta annak bels� combj�t-, fej�vel egyre lejjebb mer�szkedett, hogy el�rje a n� leg�rz�kenyebb pontj�t. A boszork�ny halkan felsik�tott, ahogy meg�rezte szerelme nyelv�t ott, ahol eddig m�g senki nem j�rt.
- Perselus! Mit teszel velem? – suttogta s�hajok k�zepette.
Piton v�laszra sem m�ltatva a k�rd�st, folytatta �gyk�d�s�t, mik�zben a l�ny kezei hol a haj�ba t�rtak, hol izmos h�t�t simogatt�k.
Sofi m�r majdnem el�rte azt a pontot, amellyel �tt�rte volna a gy�ny�r�k kapuj�t, de ekkor a m�gus hirtelen abbahagyta a k�nyeztet�st, amit szerelme egy csal�dott s�hajjal nyugt�zott.
Kinyitotta a szemeit, �s egy csillog� fekete szemp�rral tal�lta szembe mag�t, mik�zben �l�n�l �rezte annak bizony�t�k�t, hogy a f�rfi mennyire k�v�nja �t. Sofi kicsit megijedt.
- Perselus, �n m�g nem…- kezdte volna sz�gyenkezve, ha a f�rfi ujja – amit a sz�jra tett -, el nem hallgattatja.
- Ssss…-kezdte Piton. – Sofi b�zz bennem, nagyon fogok vigy�zni r�d – mondta, mik�zben l�tta �tsuhanni a l�ny tekintet�n a f�lelem morzs�it. – Azt akarom, hogy engedd el magad. Azt akarom, hogy sz�pen apr�nk�nt �ld �t, �s �lvezd minden egyes cseppj�t annak a gy�ny�rnek, amit most k�v�nok adni neked. Olyat szeretn�k ny�jtani neked, ami egy pillanatra elfeledteti veled minden gondod �s egy dologra tudsz majd csak gondolni, arra, hogy �rzed, mennyire szeretlek. Most pedig n�zz a szemembe… - azzal sz�pen, �vatosan a l�nyba hatolt.
Sofi felszisszent a hirtelen �l�be has�t� f�jdalomt�l, de a f�rfi szemei megnyugtatt�k, �s olyan biztons�gban �rezte mag�t annak karjaiban, hogy a hirtelen j�tt f�jdalom enyh�lni kezdett.
A var�zsl� sz�pen lassan kezdett mozogni, egyre beljebb �s beljebb hatolva a n�ben.
A mozdulatok egyre hevesebbek lettek, egyre jobban �thatotta �ket a t�z, �s a szerelem, amit a k�t ember �rzett egym�s ir�nt. Perselus egyre gyorsabb temp�t dikt�lt, egyre hevesebb mozdulatokkal f�szerezve azt. A n� a kezdeti f�jdalmak ut�n egyre laz�bb lett, �s egyre jobban �s t�bbet akart �rezni a szeretett f�rfib�l. Nem sok v�lasztotta el �ket a r�g v�rt gy�ny�rt�l.
A l�ny felsikoltott, majd egy m�sodpercre r� a f�rfi m�lyr�l j�v� ki�lt�ssal k�vette �t, egy�tt �rt�k el a beteljes�l�st.
�r�kig fek�dtek egym�s karjaiban, pihegve, boldogan. Sofi �gy �rezte, meg sem tud mozdulni. Teste olyan kellemesen kimer�lt volt, hogy nem akart – �s nem is tudott volna – m�st csin�lni, csak ott fek�dni a f�rfin, �s �rezni annak �temes sz�vver�s�t. �gy aludt el, mik�zben lelke sz�rnyalt a boldogs�gt�l.
Perselus, mikor �rezte, hogy a l�ny elaludt, gy�ng�den leg�rgette mag�r�l a t�r�keny testet, �s a hold f�ny�n�l t�zetesen szem�gyre vette a l�ny test�t. Egyenk�nt v�gigsim�totta a v�gtagjait, a kisebb nagyobb hegeket, amik a boszork�ny testr�szeit bor�tott�k, majd l�gy cs�kot adott a l�ny ajkaira.
- Hogyan lehet eny�m ez a csoda? – suttogta elhal� hangon. Elgondolkodott a m�lton �s a j�v�n. Mi lesz vel�k, hogy tudj�k ezt az eg�szet folytatni? Annyi gonoszs�g, annyi f�jdalom �rte m�r a l�nyt, �s most itt van mellette. Mellette, aki nem tud neki megnyugv�st ny�jtani, aki nem arra sz�letett, hogy odaad� t�rs legyen… De egy valamit tud. Ebbe belev�gott �s innent�l nincs vissza�t. A l�ny testest�l - lelkest�l az � v�delme alatt �ll. Vigy�zni fog r� �s ha kell, az �let�t is odaadja �rte.
Ekkor vette �szre, hogy k�t csillog� s�t�tbarna szemp�r figyeli �t.
- Szia – mosolyodott el a f�rfi.
- Perselus, mi a baj? – k�rdezte agg�d� tekintettel a l�ny. – Valamit rosszul csin�ltam?
- Ezt a butas�got gyorsan verd ki a fejedb�l. Szinte t�k�letes vagy – monda huncut mosollyal az arc�n a var�zsl�, de valami megcsillant a szem�ben.
- Csak szinte? – vette �t a csintalan mosolyt a l�ny.
- Oh, ezen m�g jav�thatunk – folytatta ravaszul a m�gus. – Hogy �rzed magad odalenn? – k�rdezte, mik�zben kis k�r�ket kezdett rajzolgatni a l�ny has�ra.
- Kicsit m�g f�j – mondta elpirulva Sofi.
- Jaj…- mondta tettetett szomor�s�ggal Piton -, akkor ez egy kicsit most kellemetlen lesz neked…
*
- J� reggelt Albus – k�sz�nt�tte az igazgat�t a tan�rok asztal�hoz l�p� McGalagony.
- J� reggelt Minerva. K�stolja meg a zabk�s�t, igen �zletes – v�laszolt mosolyogva Dumbledore.
- Mi �js�g a mi kis p�runkkal? - k�rdezte a boszork�ny csintalanul mosolyogva.
- Jaj Minerva, mib�l gondolja, hogy egy p�rr�l lehet besz�lni? – k�rdezte a var�zsl�.
- Albus, csak a vak nem l�tja, hogy izzik k�r�l�tt�k a leveg�… A legjobb dolog, amit tehetett Perselussal, hogy a fel�gyelete al� vonta Sofit. Az a l�ny mindenkire j� hat�ssal van, Perselust pedig egyenesen megv�ltoztatta – mondta a n�. – Persze nagyon �gyesen pal�stolja, hiszen r�la van sz�, de �szre lehet venni rajta, hogy valami megv�ltozott. H�t n�zzen r�… - fordult a bej�rat fel�, ahol �ppen akkor l�pett be az emlegetett f�rfi. Az avatatlan szemek val�ban csak ugyanazt a rideg, �s „jobb, ha hozz�m sem sz�lsz” arckifejez�s� m�gust l�tt�k, aki valaha volt, de, aki m�r el�gg� ismerte Pitont, az l�tta a v�ltoz�st.
A professzor le�lt az asztalhoz �s egy b�gre k�v� ut�n ny�lt, folyamatosan az ajt� fel� tekingetve. Majd mikor meg�rkezett v�rakoz�s�nak t�rgya, egy �r�mteli szemvillan�ssal nyugt�zta azt, �s reggelij�nek szentelte figyelm�t.
- L�tta ezt, err�l besz�ltem – ki�ltott fel f�lhangosan Minerva, mint aki egy titkot fedezett fel. – Itt valami van a leveg�ben, tal�n szerelem – mondta a r�gi sz�p id�kre gondolva a n�.
- Minerva, Minerva – cs�v�lta meg a fej�t mosolyogva Dumbledore -, ha maga meg Bimba �ssze�l egy te�ra este, m�ris az eg�sz iskol�ban sz�vev�nyes szerelmi sz�lak fon�dnak.
- Na majd megl�tja Albus! – v�gott vissza a boszork�ny.
- J� reggelt mindenkinek – k�sz�nt Sofi egy boldog mosollyal az asztaln�l �l�kre.
- J� reggelt – v�laszolta a tan�ri „k�rus” egyszerre.
Sofi le�lt e hely�re Piton mell�, „v�letlen�l” meg�rintve annak karj�t. Perselus egy f�l mosollyal nyugt�zta azt �s t�lt�tt egy cs�sze k�v�t a l�nynak.
- Milyen figyelmes vagy Perselus – somolygott az igazgat�, amire a f�rfi csak egy g�nyos grimasszal v�laszolt.
- �n megmondtam – s�gta oda sokatmond� pillant�ssal az igazgat�helyettes.
*
- Hogy legyen Perselus? Titkoljuk tov�bbra is a dolgot? – k�rdezte Sofi, egy b�gre te�t szorongatva a kez�ben, kedvenc hely�n – az ablakp�rk�nyon – �ld�g�lve.
- Sofi, ezt m�r megbesz�lt�k! Semmi sz�ks�g nincs arra, hogy rajtunk cs�mcsogjon az eg�sz kast�ly! Dumbledore �gy is tudja, az �reg el�l m�g azt sem titkolhatjuk el, hogy melyik a kedvenc als�nem�nk – mondta kicsit szarkasztikusan a k�rdezett.
- Ebben igazad van – nevette el mag�t a l�ny. – Akinek kell, az �gy is tudja, a t�bbieknek meg mindegy. Minerva is nagyon aranyosan puhatol�dzott a tegnapi „csaj bulin”. Azt hiszem, � is sejti…
- �gy j�r a sz�juk a h�lgyeknek, mint egy pletyk�s ty�knak – mondta zs�rt�l�dve.
- Jaj Perselus, olyan vagy, mint egy v�nember, aki az asszonyokat szapulja. Meg k�ne tanulnod kicsit felengedni, nem lehetsz �lland�an jeges.
- Tudtad milyen vagyok, mikor megtetted �leted legnagyobb bakl�v�s�t �s bel�m szerett�l, h�t most viseld a k�vetkezm�nyeit.
- Jav�thatatlan vagy! – kacagta el mag�t a n�.
*
A h�napok olyan gyorsan teltek, mintha n�h�nyat kivettek volna a napt�rb�l. Az iskol�nak v�ge lett, minden di�k hazament, s�t lassan m�r a k�vetkez� tan�v kezd�d�tt.
Sofi olyan boldog volt, mint soha �let�ben. �gy �rezte, v�gre egyszer minden teljes az �let�ben. Tele van bar�tokkal, akik szeretik, van munk�ja, amit im�d �s van egy ember, akit mindenn�l jobban szeret, �s aki viszont szereti.
A t� partj�n s�t�lgattak egy cs�ndes augusztusi est�n. Kellemes szell� sz�llt v�gig a parkon. Csendben, nyugalomban teltek a percek. �m egyszer csak Piton a l�nnyal szembe �llt �s m�lyen a szem�be n�zett. Nem tudta, hogy fogjon bele mondand�j�ba.
- El�g r�gen gondolkodom azon, hogy is kezdjem ezt a besz�lget�st.
- Mondjuk az elej�t�l – mondta a l�ny pimaszul, amire csak egy korhol� szemvillan�st kapott v�laszul.
- Sofi, nem ny�jthatok neked olyan �letet, amit meg�rdemeln�l. Nem vagyok j� ember, �s soha nem is tudok m�r az lenni. T�l sok minden t�rt�nt, ami megkem�ny�tett. Jobbat �rdemeln�l n�lam, �s t�bbet ann�l, amennyit �n tudok adni…- kezdett bele a f�rfi.
- Perselus, k�rlek hagyd ezt abba! Ne kezdj�k �jra azt, hogy…- kezdett volna ellen�llni a l�ny, de Piton egy int�se elhallgattatta.
- �gy, hogy ezekkel a dolgokkal te is tiszt�ban vagy – folytatta ott, ahol f�lbeszak�totta a boszork�ny -, feln�ttk�nt tudsz m�rlegelni, �s te is r�j�ssz, hogy ez nem el�g neked. �n m�gis felteszem neked a k�rd�st… - a l�ny egy pillanat alatt megdermedt. – Mindent tudsz r�lam, minden sz�rny� titkomat, minden eml�kemet ismered, a j�kat �s a rosszakat. Tudod, hogy szeretlek, �s, hogy b�rmit megtenn�k �rted. �gy k�rdezlek t�ged Sofia Merope Denem… - mik�zben besz�lt kivett valamit a tal�rja zseb�b�l – leszel-e a hitvesem? Odaadod-e a sz�ved, az �leted, az eny�m�rt cser�be?
Sofi csak �llt �s n�zett. N�zte a gy�r�t, amelyet a f�rfi tartott el�tte, �s n�zte a sz�nfekete szemp�rt, amelyben oly sok mindent l�tott m�r. De most csak egy valamint l�tott, a szerelmet.
- Igen – mondta halkan. – Leszek a feles�ged Perselus Piton. A sz�vem a ti�d…