Lezsugor�tott l�d�j�val tal�rja zseb�ben �llt a hatalmas t�lgyfaajt� el�tt, ahol Harryt �s Drac�t v�rta. A fi�k siettek, hogy ott ne hagyja �ket.

- Mi ez a h�lyes�g, hogy lel�psz?

- Nem h�lyes�g. Lel�pek. Elb�cs�zni j�ttem.

- Lupin ki fog akadni.

- Nem sz�m�t. �g�rj�tek meg, hogy nem fogtok sz�lni senkinek. Ha faggatnak, akkor sem besz�lhettek r�lam. Vil�gos?

- Persze. Vil�gos.

- Helyes. Sziasztok.

- Katie!

- Igen?

- Szeret�nk.

- �n is szeretlek titeket – meg�lelte, majd megpuszilta a fi�kat, �s kisietett a kast�lyb�l, hogy azt�n dehoppan�ljon.

T�vol a Roxfortt�l…

Franciaorsz�g csod�latos hely volt. A Louvre foly� gy�ny�r�s�ge, �s P�rizs kivil�g�t�sa �j �rz�seket �bresztett a mag�nyos l�nyban. Kivett egy kis panzi�ban egy szob�t meghat�rozatlan id�re, majd kicsomagolt, �s k�rbej�rta a hatalmas v�rost. Este azonban r�t�rt a f�j� mag�ny. Hi�nyoztak neki a fi�k, hi�nyzott az apja �s nagyb�tyja, de legjobban szeretett tan�ra. Ahogy esz�be jutott nagyb�tyja, gyorsan el�ker�tett egy baglyot, �s elk�ldte Siriusnak a sz�f kulcs�t, egy lev�llel, �s egy m�sik bor�t�kkal, Remusnak c�mezve, hogy azt�n n�mileg k�nnyebb sz�vvel fek�dj�n le aludni.

Londonban…

Sirius Black �lmosan �lt le reggelizni a Grimmauld t�ren testv�re mell�, mikor egy ismeretlen bagoly rep�lt be a nyitott ablakon. Szinte azonnal �rezte, kit�l j�tt a lev�l, de nem volt el�g gyors, �gy Regulus kapta el a madarat, �s bontotta ki a levelet, hogy azt�n r�gt�n oda is adja b�tyj�nak.

- A ti�d.

- K�sz – el akarta venni, de Reg elh�zta el�le.

- Mi van benne? Mit akar t�led Katie?

- Honnan tudod, hogy � �rta?

- Felismerem az �r�s�t. B�rmennyire is furcsa, de a l�nyom. �s szerintem k�nos lenne, ha nem ismern�m, hogy �r.

- Nem tudom, mit akar. Biztos valamit meg akar velem besz�lni Remusr�l.

- Nem olvashatom el?

- Regulus Arcturus Black! Ilyet m�g egyszer nem akarok hallani! �n kaptam, �n olvasom el, �s nem te!

- J�, bocs – morogta �ccse, majd le�lt hely�re, Sirius pedig olvasni kezdett:

Szia Sirius!

Nagyon vegyes �rz�sek vannak most bennem. P�rizs csod�latos hely, �s rendk�v�l kedvesek az itt lak�k, de hi�nyoztok nagyon.

Nem sok p�nzt vettem ki, pedig terveim szerint nem fogok t�l hamar visszamenni Londonba. Keresek valami munk�t, hogy legyen p�nzem, �s �g�rem, amint �sszegy�lik, visszaadom. Rem�lem, nem sz�lt�l senkinek, hogy lel�ptem, m�r biztosan �szrevett�k a Roxfortban.

Mindenesetre megk�rn�lek, hogy a mell�kelt levelet juttasd el Remushoz. Le�rtam benne n�h�ny dolgot, amit fontosnak tartottam, de senkinek ne sz�lj r�lam, ok�?

�s mondd meg Drac�nak �s Harrynek, hogy szeretem �ket, �s hi�nyoznak.

A c�mem a lap alj�n van, ide k�ldj baglyot, ha akarsz valamit, de senkinek ne add ki. K�rlek. Szeretlek.

�lel egyetlen unokah�god: Katie

Amikor �jra �tfutotta a levelet, esz�be jutott, hogy botor dolog elhallgatni �ccse el�l, hogy a l�ny elsz�k�tt, de tudta, ha elmondja, b�nr�szess�g miatt Regulus ak�r meg is �ln�, �gy a legegyszer�bb dolgot v�lasztotta. Hallgatott. Csendesen fel�lt�z�tt, mag�hoz vette a levelet, �s elment a Roxfortba.

A Roxfortban…

- Piton professzor! Piton professzor!

- Tess�k Mr. Nott.

- Katie elt�nt.

- Miss Black?

- Igen. A l�nyokt�l k�rdeztem, nem l�tt�k-e v�letlen�l, de azt mondt�k, tegnap reggel �ta nem l�tt�k. �s az �gya �rintetlen volt. Senki nem aludt benne. Megn�zt�k a szekr�nyeit, �s semmi nincs benne. Se ruh�k, se k�nyvek, semmi.

- Ostoba le�ny. Menjen vissza a klubhelyis�gbe – azzal m�r ott is hagyta, �s sietett az igazgat�hoz. – Albus!

- Igen, Perselus?

- Katie elt�nt.

- Katie?

- Black.

- Black. �, Miss Black.

- Igen.

- Mi van vele?

- Elt�nt! Albus, mi�rt nem figyel r�m? A l�ny elt�nt! Tegnap reggel �ta nem l�tt�k a h�zt�rsai!

- Nocsak. Remus tud valamit?

- Megyek, besz�lek vele.

- Sirius, ez valami vicc? – n�zett komoly arccal gyerekkori bar�tj�ra a sz�k�s haj� f�rfi.

- B�r az lenne. Ha Katie-r�l van sz�, nem ismerek tr�f�t, tudod j�l.

- A francba.

- Remus.

- Tudod, mi �ll ebben a lev�lben?

- Nem. Felolvasod?

Remus!

Sajn�lom, de meg kellett tennem. A te �rdekedben, �s mindenki m�s�ban. Nem v�rhatom el, hogy vigy�zzatok r�m, �s v�djetek meg, mert kock�ztatn�m vele az �leteteket, amit nem akarok. Szeretlek titeket, �s sajn�ln�m, ha miattam, halna meg valaki.

Elhagytam az orsz�got, ne keress. �s k�rlek, b�r f�j ezt mondanom… besz�lj Dor�val. Boldogg� fog tenni t�ged. Boldogabb�, mint �n tudn�lak. � igaz�n szeret, �n pedig biztosan kiheverem ezt.

Ne agg�dj miattam, j� helyen vagyok. A c�mem nem mondom el, �s azt sem, hogy melyik orsz�gban. A nevem megv�ltoztattam, hogy ne tal�lhasson r�m senki, �gy es�lyetek sem lenne. Mindenre gondoltam, hidd el.

Ami aggaszt, az Draco �s Harry �ps�ge. K�rlek, figyelj r�juk, �s arra, hogy Parkinson ne tudja �ket b�ntani. �n m�r nem vagyok ott, hogy seg�tsem �ket a titkos tal�lk�kban, de k�rlek, biztos�tsd �ket, hogy t�mogatod a kapcsolatukat.

�s ne sz�lj senkinek, hogy elt�ntem, �s felvettem veled a kapcsolatot. Ez az egyetlen lev�l, amit k�ldtem neked, t�bbet nem fogok, de k�teless�gemnek �reztem, hogy mindezt k�z�ljem veled, �s megk�rjelek arra, amire.

Vigy�zz magadra. Szeretlek.

�lel �s cs�kol: Katie

- Sirius, ugye te tudod, hol van?

- Nem. �n is csak annyit kaptam, hogy hozzam el neked ezt a levelet – hazudott a f�rfi szemrebben�s n�lk�l.

- Lupin! Nem l�ttad Miss Blacket? – robbant be a lakoszt�lyba Piton professzor, hogy azt�n d�h�sen r�mordulhasson a f�rfira.

- Nem, nem l�ttam, de ami azt illeti, �n is szeretn�m megtal�lni.

- Mi�rt, mi t�rt�nt?

- Semmis�g. �pp kaptam t�le egy �zenetet, hogy ne agg�djak �rte, �s ne sz�ljak, hogy elt�nt. Valamit forgat a fej�ben.

- Mib�l gondolod?

- Elhagyta az orsz�got.

- Hov� ment?

- Nem tudom. �tletem sincs.

- Nincs �tleted? Hogy lehet, hogy nincs �tleted? Neked mindig van �tleted.

- Most nincs. Leblokkolt az agyam. K�ptelen vagyok gondolkodni, Perselus.

- Nocsak, a fiatalember szerelmes?

- Ne l�gy indiszkr�t, Perselus. Ki fogom der�teni, hol van, ker�l, amibe ker�l – a b�jitalmester b�lintott, majd elhagyta a lakoszt�lyt.