Hermione eml�kezet�ben a k�vetkez� napok �sszemos�dtak. Az emberek j�ttek �s mentek a gy�l�sekr�l, �s mindannyian megb�mult�k Hermion�t, mintha valamilyen �j cirkuszi mutatv�ny lenne. Egyetlen dolog vigasztalta �s hajtotta �t a sz�lei hal�l�nak a kihever�s�ben – a t�ny, hogy nem tagadhatta: ez egyszer v�g�l �gyis bek�vetkezett volna. A lelke m�ly�n m�r m�sod�ves kora �ta k�sz�lt a f�jdalomra.

Ez azonban nem �ll�thatta meg a gondolatait… amelyek azt visszhangozt�k, hogy neki kellett volna meghalnia. A b�ntudat lassan �rr� lett rajta. � volt az, aki �gy d�nt�tt, hogy bar�tkozik Harry Potterrel, m�g ha tudta is, hogy mibe keveredhet bele �s mik lehetnek a k�vetkezm�nyei. Tudta, hogy a hal�lfal�k az�rt mentek a sz�lei h�z�hoz, mert azt rem�lt�k, hogy ott tal�lj�k �t is. Ahogy a b�ntudat a lelk�t ostromolta, kez�ben egy k�nyvvel �sszeg�mb�ly�d�tt szok�sos sz�k�ben, �s beleb�mult a t�zbe, elk�pzelve, ahogy a S�t�t Jegyet visszat�kr�zi az otthon�n�l l�v� t� vize. Nem kellett ott lennie, hogy tudja: ez t�rt�nt.

Szemeit az el�tte l�v� k�nyvre kapta. Gyorsan v�gigp�szt�zta az oldalon l�v� bet�ket, felfogva minden sz�t, minden bekezd�st, mag�ba sz�vva a jelent�s�ket. Ez enyh�tett egy kicsit a f�jdalm�n, n�melyest orvosolta is. Felpillantva k�r�ln�zett a szob�ban. Egyed�l volt. A h�z csendes volt, mindenki aludt. Ahogy folytatta az olvas�st, lassan els�t�t�lt el�tte a vil�g.

*

A gonosz t�z �gette a b�r�t. H�vta �t – a Jegy h�vta �t. Perselus egy f�radt s�hajjal kelt ki az �gyb�l.

*

Hermione rettegve �lt fel a sz�kben. Nem eml�kezett r�, hogy mit �lmodott pontosan, de ak�rmi is volt az, jeges r�m�let t�lt�tte el miatta – hab�r egy�ltal�n nem f�zott. �gy �rezte, mintha t�z venn� k�r�l. Egy szell� suhant kereszt�l a szalonon, amely megk�nnyebb�l�st hozott a sz�m�ra, ahogy a h�v�ss�g�vel cir�gatta. Felkapva a k�nyv�t elhat�rozta, hogy folytatja az olvas�st.

Az �vatos ajt�csuk�s halk hangja �s a folyos�r�l hallatsz�d� suttog�s miatt azonban felpillantott a k�nyvb�l. Lassan hajtva egyet a k�nyvben m�g mindig a szalonon k�v�li s�t�ts�gbe f�rta a tekintet�t. L�tta, ahogy h�rom s�t�t alak a lehet� leghalkabban oson odakint… olyan halkan, hogy tudta, ha nem figyelne, nem is vette volna �szre �ket. A negyedik alak azonban meg�llt a s�t�tben, �s szemeit a l�nyra szegezte. Piton haragos tekintet�t�l k�v� dermedt egy pillanatra.

Mi a f�szkes fen�t csin�l ez a l�ny ilyenkor?

- B�lcs dolognak tartja ilyen sok�ig fent maradni, Miss Granger? – k�rdezte Piton. Nem v�rt v�laszt, Hermione pedig nem is akart v�laszolni.

A l�ny �lve maradt, �s hallgatta, ahogy a professzora elhagyja a h�zat. A szavak, amiket olvasott szinte bekebelezt�k �t. Engedte, hogy be�p�ljenek a legbens�bb val�j�ba. �rezte a f�lelmet… a szerelmet… a gy�l�letet… az aggodalmat… �s az �r�letet, amely lassan gy�z a t�bbi f�l�tt…

”A d�b�rg� felsz�n alatt, a m�lyben,
A feneketlen tengerben alussza
�lomtalan, �si �lm�t a Kraken;
Napf�nyp�szm�k derengenek el�szva
Komor alakj�n, �s �vezredekb�l
N�ttek r� roppant szivacs�llatok;
Messze a b�gyadt f�nyben kavarog
- sok csod�s �regb�l �s grottam�lyb�l -
T�m�rdek irdatlan polip, karokkal
Kavarnak az �lmos, v�zm�lyi z�ldbe;
A Kraken csak alszik a sz�zadokkal,
�gy t�pl�lj�k a nagy tengeri f�rgek,
M�g a v�gs� t�z nem �ri a m�lyet:
Ember s angyal l�tja akkor, �v�ltve
Felbukkan �s el is pusztul itt f�nn azonnal.”
(ford�t� megjegyz�se: Lord Tennyson The Kraken ; ford�totta: Tandori Dezs�)

*

�rezte, ahogy a v�r l�ktet a f�l�ben. Perselus nyugodtan figyelt, a k�rben �llt. H�v�s sz�l f�jt kereszt�l a k�r�n, csiklandozva az �rz�keit. �rezte, ahogy minden idegsz�la megfesz�l �s libab�r�s lesz, ahogy elt�lt�tte az aggodalom att�l, amit l�tott: Draco t�rdelt a S�t�t Nagy�r el�tt.

Voldemort k�r�l�tte l�pkedett. A fi� tov�bb t�rdelt, szemeit a f�ldre szegezte. A m�gikus k�k f�ny n�ha megremegett a szell�t�l, �s s�t�t �rny�kot vetett Draco fej�re. Voldemort v�g�l meg�llt el�tte.

- �llj fel, ifj� Mr. Malfoy!

Draco elkezdett felemelkedni.

Perselus �rezte, ahogy az aggodalomt�l az idegei pattan�sig fesz�lnek. Szemei v�gigsiklottak a k�r�n, hogy mozg�st keressen – senki nem mozdult. Mindenki k�v� dermedt. Ahogy Draco t�rdelt, �gy t�nt, mintha valami kereszt�lsuhanna az �jszakai leveg�ben. Valami, ami s�t�tebb� �s m�lyebb� tette az �t k�r�lvev� vil�got.
Voldemort mosolygott. Perselus gerinc�n v�gigfutott a hideg, eg�szen az ujjai hegy�ig. Draco nem h�tr�lt meg, �s a f�rfi meg is jegyezte mag�ban, hogy milyen okosan �s megfontoltan viselkedik.

- Hal�lfal�k�nt r�gebben adtam neked egy legels� feladatot, Mr. Malfoy. Azon elbukt�l.

Draco �gy n�zett fel a f�rfira, mintha tiltakozni akarna, de azt�n gyorsan elnyomta ezt a k�sztet�st. Perselusnak azonban �gy sem tetszett a hangs�lya. �get� p�nik �rasztotta el.

- Ne bosszankodj, Mr. Malfoy. Perselus ott volt, �s megmentett t�ged. Kapsz m�g egy feladatot, amelyet teljes�tened kell.

Draco nem reag�lt, �gy Voldemort folytatta.

- Hajland� vagy teljes�teni a feladatot, hogy bebizony�tsd, kihez h�z a h�s�ged?
- Igen, uram.
- Kit�n�. Kelj fel! Egyszer� a feladat. – Voldemort �jra elkezdett Draco k�r�l k�r�zni. – El kell hoznod valakit a saj�t akarat�b�l, hogy megkapja a S�t�t Jegyet.

Perselus l�tta, ahogy a fi� arca kiss� elernyed. A f�rfi azonban jobban ismerte m�r az ilyen helyzeteket – lesz valamilyen csavar benne… ez t�l egyszer� volt. Plusz, � maga volt az, aki felvetette ezt a tervet Voldemortnak, b�r nem Draco sz�m�ra… mag�nak gondolta. �rezte, ahogy bel�l megfagy.

- Draco? – Voldemort meg�llt el�tte. – A kar�csonyi sz�netig kapsz id�t, hogy Hermione Grangerrel az oldaladon t�rdelj el�ttem.

Draco megfagyott a S�t�t Nagy�r el�tt a sokkt�l. Amikor Voldemort ajkait elhagyta Hermione neve, Perselus �rezte, ahogy megfagy az ereiben a v�r, �s valami k�nyszer�tette, hogy megsz�laljon.

- Nem!

Voldemort lassan megfordult, hogy r�n�zzen a k�zbesz�l�ra. A k�r�l�tte l�v� hal�lfal�k visszatartott�k a l�legzet�ket. Draco eszeveszetten kereste tekintet�vel az ellenvet�s forr�s�t. Szemei egy ismer�s k�k szemp�rra tal�ltak. Lucius megbillentette a fej�t jelezve Drac�nak, hogy maradjon ott.

- Perselus, megmagyar�zn�d a kit�r�sed ok�t, miel�tt megb�nh�dsz �rte?

A f�rfi el�rel�pett, �s meghajolt a S�t�t Nagy�r el�tt.

- �llj fel, Perselus, �s kezdj bele a magyar�zatba.

Voldemort egy helyben maradt, �s n�zte, ahogy Piton lassan felemelkedik a f�ldr�l.

- Bocs�ss meg, nagyuram, de � s�rv�r�…
- Tudom, Perselus, �s te is nagyon j�l tudtad m�r akkor, amikor felh�vtad a figyelmem erre a lehet�s�gre. Megtal�lom a haszn�t.

Piton felkapta a fej�t, hogy r�n�zhessen a S�t�t Nagy�rra, mivel borzaszt�an tudni akarta a terveit vele. Valami mintha gy�t�rni �s k�nozni kezdte volna.

- NE becs�ld al� az intelligenci�mat, Perselus. Miss Granger Potter bar�tai k�z� tartozik… � az, akire sz�ks�g�nk van a gy�zelemhez. Igazad volt akkor, amikor t�bbre becs�lted �t, �s tal�n m�g el�ny�nk is sz�rmazhat bel�le.

Voldemort most Perselus k�r�l kezdett el j�rk�lni. A f�rfi �rezte, ahogy a sz�ve gyorsabban kezd verni, a f�l�ben l�ktetett. Elm�j�t elt�lt�tt�k az elviselhetetlen l�nnyal kapcsolatos k�pek… ahogy �r�n a kez�t ny�jtja… ahogy �sszeg�mb�ly�dve olvas a sz�kben… ahogy a sz�kben alszik… ahogy Malfoyjal harcol… ahogy Malfoy a falhoz szegezi �t… ahogy az ajt�ban �ll �s biztons�gban akarja tudni…

- Igaz�b�l k�t dologban is seg�thet. Miss Granger �rt�kes inform�ci�kkal szolg�lhat a sz�munkra, ami el�seg�ti a fi� hal�l�t… �s… h�t, eml�kszel m�g r�, hogy milyen volt fiatalnak lenni, igaz, Perselus? Egy n� nagyon cs�b�t� tud lenni, �rm�nykod�, de m�gis h�vogat�, ahogy a s�t�tben �ll, �s int neked, hogy k�vesd.

Piton �rezte, ahogy elakad a l�legzete �s valami k�nozni kezdi, majd mintha egyszerre t�bb ir�nyba kezden� h�zni.

- Uram, alig mondhat� n�nek. Szinte m�g gyerek…
Voldemort vihog� nevet�s�nek a hangja tov�bb rezon�lt az �jszakai leveg�ben. Olyan volt, mintha a hang bet�lt�tt volna egy ismeretlen t�vot, majd visszapattant volna onnan. Meg�llt Piton el�tt. A nevet�s hirtelen abbamaradt.
- Nem, Perselus, m�r nem mondhat� t�bb� gyereknek. Mondd meg nekem, magadat vagy engem akarsz meggy�zni err�l?

Miel�tt azonban tiltakozhatott vagy v�laszolhatott volna, �jra meghallotta Voldemort hangj�t.

- �gy gondolom, egy kis eml�keztet�re van sz�ks�ged, hogy milyen is volt fiatalnak lenni, Perselus… hogy milyen is volt az, amikor te vagy a k�r k�zep�n �s te v�rsz a S�t�t Jegyre.

A k�vetkez� dolog, amit Piton l�tott egy k�k f�ny volt, ami fel� l�tt ki, majd �rezte, hogy lehanyatlik a f�ldre. Nem hallott egy sz�t sem. A f�ldre val� hirtelen �rkez�skor elakadt a l�legzete. Voldemort f�l�tte �llt, �s tet�t�l talpig v�gigm�rte, majd lehajolt, hogy felh�zza a karj�n�l fogva.

- J� sz�rakoz�st, Perselus! K�ny�r�letes urad voltam.

Visszal�kte �t a k�rbe.

- Perselus akkor fog visszav�ltozni norm�liss�, amikor az ifj� Mr. Malfoy Hermione Grangerrel az oldal�n t�rdel el�ttem, k�szen arra, hogy megkapja a S�t�t Jegyet.

*

Piton m�snap reggel azzal a sz�nd�kkal kelt fel, hogy ki sem mozdul a szob�j�b�l. Egy pillant�st el�g volt a t�k�rre vetnie ahhoz, hogy r�j�jj�n: nem akarja l�tni, mit m�velt vele a S�t�t Nagy�r. Rabastan �s Lucius m�r elmondt�k a v�lem�ny�ket, nem volt k�rd�ses a v�ltoz�s. Tudta azonban, hogy egy h�ten bel�l irodalom �r�kat kell tartania; agg�dott. Megragadta a k�peny�t, amit rejt�z�sre szokott haszn�lni, �s mag�ra r�ntotta: csukly�j�val eltakarta a fej�t �s arc�t.

Egyel�re csak annyi volt a terve, hogy lemegy a konyh�ba n�mi �tel�rt, majd a szob�j�ban marad. Csakhogy nem jutott el a konyh�ig… csup�n a szalon ajtaj�ig. Dermedten, a k�penyben elb�jva torpant meg a m�g nappali f�nyben is s�t�t folyos� rejtek�ben.

Csak k�t ember volt a szalonban – Draco �s Hermione. Draco a zs�molyon �lt, mint az esk�v�i bulin. El�rehajolva, a k�ny�k�t a t�rd�n pihentetve s�gott valamit Hermion�nak, amin az mosolygott. Azt�n a l�ny is el�rehajolt, kiny�jtotta a kez�t, �s gyeng�den maga fel� h�zta a fi� karj�t. Maga fel� ford�tva azt felh�zta a hossz� tal�rujjat. A S�t�t Jegyet l�tta maga el�tt, Piton tudta. Draco arc�r�l lehervadt a mosoly, amikor a l�ny elkezdte cir�gatni az �tkozott ter�letet. Amikor a l�ny szemei a fi��ba f�r�dtak, Piton beviharzott a szob�ba – az arca m�g mindig rejtve maradt �gy is. Megragadva egy csipetnyit a kandall�p�rk�nyon l�v� hopp-porb�l, r�f�rmedt Drac�ra.

- Mondd meg az ap�dnak meg Rabastannak, hogy besz�lnem kell vel�k a Herceg Birtok�n.

A hopp-port a t�zbe dobva elt�nt egy f�nyes, t�rkizk�k l�ngban.

*

Amikor Rabastan �s Lucius meg�rkeztek a Herceg Birtok�ra, Perselust a nappaliban tal�lt�k, ahogy sz�tsz�rt k�nyvek k�z�tt fel-al� j�rk�lt, tekintete haragos volt a koncentr�ci�t�l �s teljesen el volt veszve a gondolataiban. A k�t f�rfi v�ltott egy sokat mond� pillant�st, majd felh�vt�k a f�rfi figyelm�t arra, hogy meg�rkeztek. Rabastan halkan k�hintett egyet, amely egy apr� nevet�st is takart. Piton felkapta a fej�t.

- Edevis t�kre – mondta Piton, mik�zben k�t koll�g�ja, bar�tja k�z�tt j�rtatta a pillant�s�t. – K�ztudott, hogy azt mutatja, amire a szem�ly v�gyik, viszont azok k�z�tt a k�pek k�z�tt olyan v�gy is lehet, amely utal�s lehet valamire, amir�l eddig fogalma sem volt, igaz?

Rabastan �s Lucius �jra egym�sra pillantottak, ez�ttal olyan jelent�ssel, hogy „ez sok�ig fog tartani”.

*

A tizenkettes sz�m� h�zban a nap a szok�sos melankolikus hangulatban telt. Mrs. Weasley a szok�sosn�l hamarabb h�vta �ket vacsor�zni. Most m�r csak ez volt az egyetlen alkalom, amikor nevet�st lehetett hallani. Egy neh�z s�hajt�ssal kapta be az utols� falat �telt, azt k�v�nva, b�rcsak a saj�t anyuk�ja f�ztje lenne. Nem sz�m�tott, hogy mi�ta k�sz�lt a hal�lukra, id�be telt, mire hozz�szokott az egyed�ll�t gondolat�hoz.

Az �res hely melletti sz�ken l�v� Harry egy kicsit f�radtnak t�nt, s�t�t karik�k voltak a szemei alatt. A l�ny szemei az �res sz�kre ugrottak. Ekkor meg�rezte, hogy valakinek a l�ba �vatosan megr�gja az �v�t. Egy hirtelen leveg�v�tellel elszak�totta a figyelm�t a sz�kr�l �s r�n�zett a szemben �l� Harryre. A fi� csak megpr�b�lta felh�vni mag�ra a figyelm�t… tudta, hogy min gondolkozik, egy v�llr�nd�t�ssal v�laszolt. � sem tudta, hogy hol van Piton.

Az asztal t�bbi r�sze �lettel teli volt, vagy csak a cs�mcsog�s hallatszott. Senki nem figyelt fel arra, hogy Hermione �s Harry Pitonr�l gondolkoztak.

- �, Hermione… l�tom, m�r k�sz vagy, lenn�l olyan kedves, hogy felviszed ezt az adagot Piton professzor szob�j�ba? – k�rdezte Mrs. Weasley, amikor megl�tta, hogy Hermione m�r megette a saj�t vacsor�j�t.

B�lintva megjel�lte a k�nyvben, hogy hol tart, majd letette az asztalra. Felv�ve a t�lc�t elindult a konyh�b�l kifel�, fel a l�pcs�k�n – boldog is volt, hogy saj�t maga ellen�rizheti Piton professzor hogyl�t�t.

Ahogy az ajt� el� �llt, �rezte, hogy tenyere izzadni kezd, sz�ve pedig hevesebben verni.

Nevets�ges vagy. Ez csak Piton professzor.

A t�lc�val egyens�lyozva bekopogott az ajt�n, majd v�rt. A hang, ami kisz�lt furcs�nak t�nt, de Piton� volt, az biztos.

- Szabad!

Hermione kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett a szob�ba. A f�gg�ny�k be voltak h�zva, nem engedve, hogy ak�r egy kis f�ny is bej�jj�n a s�t�t szob�ba. Piton egy sz�kben �lt, de nem fordult meg azonnal. Csak az asztalra mutatott, hogy oda tegye az �telt. Mik�zben olyan �vatosan �s csendesen tette le a t�lc�t, ahogy csak tudta, Hermione rem�lte, hogy a f�rfi nem �rz�kelte a megmagyar�zhatatlan idegess�g�t. Megfordult, hogy elmenjen, �s k�zben vetett egy pillant�st Piton professzora. Az arca haragos volt, ahogy elt�n�d�tt valamin. Hermione egy �llt� hely�ben megfagyott.

EZ Piton professzor?

A tekintete elm�ly�lt, ahogy megl�tta Hermione hirtelen v�lt�s�t.

- Mi a baj, Miss Granger?

Hermione kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de nem tudta, hogy mit, �s egy hang se j�tt fel a tork�n. �gy becsukta a sz�j�t, �s egyszer�en csak r�n�zett az el�tte �l� f�rfira. Piton volt az, nem volt k�ts�ge efel�l… csak mintha a megjelen�se v�ltozott volna meg. A l�ny megfagyva n�zett a haragos, ismer�sen idegen tekintet� huszon�t �ves Perselus Piton szem�be.

A f�rfi tekintete m�g haragosabb lett, ahogy Hermione sz�tlanul, v�ltozatlan tekintettel �llt el�tte. N�zte, ahogy sz�mos �rzelem suhan kereszt�l rajta, majd �rtelemszer�en egy kis k�s�ssel az arc�n is. A f�rfi �rezte fell�ngolni mag�ban a d�h�t, ahogy a l�ny b�multa �t.

Hermione most m�r meg�rtette, hogy mi�rt nem l�tta senki Pitont aznap – hogy lett �jra h�sz �ves? Tudta, hogy valaminek t�rt�nnie kellett az el�z� �jszak�n Voldemortn�l, most pedig �nmag�val harcolt, hogy megk�rdezze-e a f�rfit r�la, vagy egyszer�en csak tegyen �gy, mintha �szre sem vette volna. V�g�l nem tudott d�nteni, mert Piton hirtelen fel�llt �lt�b�l, megragadta a karj�n�l fogva, �s �gy megr�zta, hogy nekiesett az asztalnak. Az arca csak p�r ujjnyira volt az �v�t�l, ahogy elkezdett sziszegni.

- Miss Granger! Megk�rdezhetn�m, hogy mi�rt kell ilyen esetlen�l b�mulnia? Mutasson egy cseppet abb�l az elviselhetetlen intelligenci�j�b�l, amit olyan b�szk�n fitogtat mindig!

Hermione semmit nem mondott. Oldalra ford�totta a fej�t, �s a padl�t n�zte tov�bb, mik�zben m�lyeket pr�b�lt l�legezni, hogy lenyugodjon. Becsukta a szem�t, amikor �rezte, hogy a szor�t�s er�s�dik.

- Miss Granger…

Felpillantott a padl�r�l. Perselus arra sz�m�tott, hogy d�h�t l�t majd a szem�ben, de ez nem az volt. Hermione k�nnyes szemmel n�zett fel r�. �rezte, ahogy a szemei szinte �getik az �v�t, mintha csak a lelk�t p�szt�zn�. Hangja l�gy suttog�s volt.

- K�rem, professzor. Egyszer m�r b�ntott. Ne tegye meg �jra.

Perselus megfagyott… csapd�ba ejtette a pillant�sa… el�rasztott�k a m�lt k�pei… �jra azt l�tta Hermione szemeiben, amikor az anyja az apj�nak k�ny�rg�tt.

- R�gi heves k�non-haragon
t�n�dve, n�zek egy-egy gyermekarcot;
kisle�nyk�nt � is �gy �llt vajon?
De hi�ba-ki hatty� l�nya: van sok
von�s, k�z�s minden ily sz�rnyason.
Egy-egy arc-sz�n, haj-sz�n: � az, szakasztott!
�s a sz�vem m�r vadul kalap�l,
eleven gyermekk�nt el�ttem �ll.
(ford�t� megjegyz�se: William Butler Yeats: Among schoolchildren ; ford�totta: Tandori Dezs�)

Hermione �rezte, hogy egy kiss� enyh�l a szor�t�s. Legy�zte a k�nyszert, hogy megr�nduljon az arca, ahogy a szavak elhagyt�k az ajkait… a f�rfi neh�z szemh�jjal n�zett lassan a l�ny ajkair�l a szem�be, majd vissza. Hermione nem is volt biztos benne, hogy tudat�ban volt annak, hogy kimondta ezeket a szavakat.

- Yeats.

�gy t�nt, hogy visszat�r a val�s�gba, ahogy szemei �sszesz�k�ltek.

- Mit fecseg itt �ssze, Miss Granger?
- �n csak… �hm… Yeats… csak azon gondolkodtam, hogy mi�rt id�zi Yeatset.

Elengedve a l�ny karjait megfordult, �s a fej�hez kapta a kezeit, hogy v�get vessen a k�zeled� fejf�j�snak.

- Menjen ki, Miss Granger.