Esk�v�

- H�t ez nagyszer�, nagyszer�! – csapta �ssze a kez�t boldogan Dumbledore. – Gratul�lok, teljes sz�vemb�l!
- K�sz�nj�k professzor – mosolyodott el Sofi. – Rem�lem egyet�rt vel�nk.
- M�r hogy a citromporos tasakba ne! – ki�ltott fel a professzor. – �s Perselus, b�szke vagyok r�d, hogy v�gre r�vetted magad a d�nt�sre.
- Albus… - mondta halkan Piton.
- R�vette mag�t? Teh�t �n m�r tudta?
- Jaj, l�nyom, h�t hogyne? Csak r� kellett n�zni, �s az ember sejtette, hogy ez csak id� k�rd�se – somolygott az igazgat�.
- Albus, el�g volt – mondta kiss� inger�ltebben a fiatal m�gus. – Ink�bb seg�ts nek�nk a szervez�sben.
- Na igen… - �llt fel Dumbledore -, sajnos ezzel lenne egy kis probl�m�m.
A p�r csak n�zte a var�zsl�t �s v�rta a folytat�st.
- F�lek t�le, hogy nem lenne a legokosabb dolog nagyk�z�ns�g el�tt tartani az esk�v�t. K�t tan� �s az, aki �sszead, el�g lesz. Persze csak olyanok, akik teljesen megb�zhat�ak.
- Nem �rtem, professzor – mondta a n�, de a mellette �ll� m�gus, �gy n�zett ki, kezdi kapizsg�lni, mi�rt is kellen�nek ezek a „megszor�t�sok”.
- Mindj�rt elmagyar�zom Sofi, csak egy ilyen boldog pillanatot �n sem rontok el sz�vesen. De h�t mit h�zzam az id�t? – �lt vissza sz�k�be az igazgat� �s mer�en a szerelmesekre n�zett.
- Ahogy mindh�rman tudjuk, a j�v� k�zel sem olyan f�nyes, mint azt nagyon sokan gondolj�k. Ha a b�ty�d meg�rzi a lehet�s�get a visszat�r�sre, egy pillanatig nem fog habozni – Sofi az ablakhoz s�t�lt. Tudta, hogy Dumbledore-nak igaza van. Perselus a h�ta m�g� �llt �s v�ll�ra helyezte kez�t. Csak egy mozdulat, egy apr� �rint�s volt, de a l�nynak a vil�got jelentette. Tudta, hogy itt van vele ez a f�rfi, akire m�g �l, sz�m�that. B�rmi is j�n, azzal ketten n�znek szembe.
– F�l�, hogy a keres�sed folytat�dni fog, �gy m�r te is �rtheted, hogy mi�rt nem lenne szerencs�s, ha az eg�sz var�zsl�t�rsadalom tudna a h�zass�gr�l, ak�r csak a Reggeli Pr�f�t�b�l is – az eml�tett lap aznapi sz�m�ra mutatva folytatta. – Ha Voldemort visszat�r, Perselusnak, minden ellen�rz�s�nk ellen�re, vissza kell mennie hozz�. Sz�ks�g�nk van azokra a bels� inform�ci�kra, amiket kiz�r�lag � tud megszerezni nek�nk. Nem lenne t�l j� l�p�s, ha mint a f�rjed jelenne meg, azt �ll�tva, semmit nem tud a holl�tedr�l. Tom nem az irgalmass�g�r�l h�res, pl�ne nem akkor, ha el�rulj�k… �gy m�r �rted, mi�rt mondom, hogy cs�ndesen k�ne lefolytatni a szertart�st?- fejezte be magyar�zat�t, f�lholdalak� szem�vege m�g�l, a m�g mindig kifel� b�mul� Sofira.
- �rtem �s igaza van – hangzott a t�m�r v�lasz. – Mit javasol, mit tegy�nk?
- Jaj Sofi, ne l�gy �gy lelombozva. Nem azt mondtam, hogy ne menj f�rjhez. T�rj�nk is r� a t�ma kellemesebb r�sz�re. Holnapra v�rom Kingsleyt Shackleboltot a miniszt�riumb�l, �s tudtommal, neki van felhatalmaz�sra a h�zass�gk�t�sek lecelebr�l�s�ra. Sz�val, ha nektek megfelel, �s addig ker�tetek k�t tan�t, holnap szer�t is ejthetj�k a dolognak. Persze, csak ha nem t�l gyors ez �gy. Perselus? – k�rdezte csintalanul csillog� szemmel.
- Sofi? – n�zett a f�rfi a boszork�nyra, elengedve f�le mellett az �reg m�gus fricsk�j�t.
- Igen, j� lesz ez �gy – fordult meg a l�ny v�lasza k�zben, egyenesen Piton fekete szemeibe n�zve, onnan v�rva a meger�s�t�st.
- Ez csod�latos! – �lt fel Dumbledore. – Akkor m�r csak a tan�k vannak h�tra, no meg a ruha, ugye l�nyom? – k�rdezte kedves mosollyal a n�t�l.
- Nem tudom professzor, nem hiszem, hogy a nagy cicoma lenne a fontos, de majd megl�tom.
- �n pedig megragadom az alkalmat �s felk�rlek tan�mnak – mondta Perselus minden cerem�nia n�lk�l.
- K�sz�n�m a megtiszteltet�st, ezer �r�mmel – felelte vid�man az igazgat�.
- Akkor holnap. Az id�pontr�l k�rlek, majd �rtes�ts – azzal a f�rfi kifel� indult, visszan�zve Sofira, v�rv�n, hogy a l�ny k�vesse.
- Szeretn�m, ha Sofi m�g maradna egy pillanatra. N�h�ny finoms�got m�g meg kell besz�ln�nk – ezzel az igazgat� kitess�kelte Pitont az ajt�n �s a n�h�z fordult.
- Nagy f�ba v�gtad a fejsz�det, rem�lem tudod? – k�rdezte vid�man.
- Igen professzor, tudom. �s lesz egy kis besz�dem is vele, err�l a hideg, nemt�r�d�m hozz��ll�sr�l.
- Meg�rtem, de ne v�rj t�l gyors �s nagy v�ltoz�st, hisz ismered, nem egy k�nny� eset. De most t�rj�nk r� arra, ami miatt visszatartottalak. Nem tudom, mennyire vagy tiszt�ban a var�zsl�k k�z�tti h�zass�g k�vetkezm�nyeivel, �s az esk�t�tellel.
- Mire gondol?
- Ez egy nagyon �si hagyom�ny, �s el�g elavult, de m�g mindig var�zs v�di. A k�z�pkorban a feles�g k�teles volt mindenben engedelmeskedni a f�rj�nek, �s erre esk� k�telezte. A f�rj szinte az �lete felett rendelkezett. Persze, ez a mai korban m�r nem �gy megy. De az esk� ereje m�g mindig l�tezik. �gy, ha hozz� m�sz Perselushoz, � sz� szerint urad �s parancsol�d lesz, persze a j�zan �sz hat�rain bel�l, no �s, csak ha akarja. De, ha kij�tssza a f�rj k�rty�t, te k�teles leszel engedelmeskedni.
- Ezt nem tudtam – d�bbent meg a boszork�ny –, de ez sem rettent vissza professzor. Szeretem Perselust, �s tartom magam olyan okosnak, ha esetleg erre a „parancsol�sdira” ker�lne a sor, ki tudom j�tszani, hogy az esk� k�telez� erej�t is betartsam.
Dumbledore csak nevetett, �s tudta, hogy Perselsunak neh�z dolga lesz, ha a l�nynak nem tetsz� akarat�t �rv�nyes�teni szeretn�.
- Mit akart a v�n kujon? – k�rdezte az irod�j�ba bel�p� l�nyt�l Perselus.
- Tudod, �t �rdekli az esk�v�nk…
- Most ezzel mit akarsz mondani?
- Csak annyit, hogy a polcon l�v� Teszleg S�veg izgatottabb volt, mint te, mikor meghallottad, hogy holnap esk�sz�nk.
- Sofi, ne h�ly�skedj m�r! – legyintett a f�rfi idegesen, mik�zben a dolgozatokat pakolgatta az asztal�n.
- Nem tudom, lehet, hogy nagy h�lyes�get csin�lunk! Ha t�ged ennyire hidegen hagy ez az eg�sz, akkor hagyjuk a francba – mondta emelt hangon �s kifel� indult.
A f�rfi hirtelen odaugrott �s maga fel� ford�totta.
- Miket besz�lsz itt �ssze-vissza?
- �gy besz�lt�l a h�zass�gunk id�pontj�r�l, mint egy megk�tend� szerz�d�sr�l. M�gis mit gondoljak az �rdektelens�gedr�l?
- Most az�rt kezdesz itt nekem hisztizni, mert nem ujjongtam, mint egy kisgyerek?
- L�tod ez az! Nem az ujjong�st v�rom Perselus, hanem azt, hogy l�ssak rajtad ak�r egy kis �r�met is! H�t t�nyleg nem �rted? – kiab�lt imm�r a boszork�ny.
- Nem, nem fogom fel, hogy mi�rt csin�lod itt a fesztiv�lt, az�rt, mert nem ugrottam Dumbledore nyak�ba a h�rt�l. Nem gondoltam, hogy neked ennyire fontosak a k�ls�s�gek – v�laszolt a f�rfi, szint�n emelt hangon.
– Hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen �s arrog�ns?
- Csak azt ne mondd, hogy meglepet�st okoztam ezzel, mert akkor ann�l is naivabb vagy, mint gondoltam!
- Oh, val�ban! Szerencse, hogy m�g most megtudtam, mit gondolsz r�lam, miel�tt megesk�dn�k arra, hogy h� t�rsad leszek! – megfogta a kilincset �s m�r nyitotta az ajt�t. – Tov�bbi j� �jszak�t!
A f�rfi azonban hirtelen megragadta a l�nyt, becsapta az ajt�t, �s a n� kezeit feje f�l� k�nyszer�tve a falhoz nyomta a t�r�keny testet.
- Nem m�sz sehova! – mondta, majd durv�nak indul�, de finoman v�gz�d� cs�kkal verte vissza a l�ny kezdeti ellen�ll�s�t. Miut�n elv�ltak egym�st�l, folytatta:
- Fontosabb vagy nekem az �letemn�l is, de ne v�rd el t�lem, hogy ezeket az �rzelmeket rajtad k�v�l b�rkinek megmutassam. Pontosan tudod, milyen is vagyok. Soha nem fogok t�rsas�gban boldogan mulatni, vagy �sz n�lk�l cs�kolgatni t�ged. Lehet, hogy hidegnek �s nemt�r�d�mnek l�tszom, de most bebizony�tom, hogy kettesben ez soha nem lesz �gy – azzal r�gt�n elkezdte birtokba venni a l�ny test�t.
- Mi�rt tudod mindig kimagyar�zni magad? – k�rdezte a s�hajok k�z�tt a n�.
- Mert titkon te is tudod, hogy mindig igazam van – s�gta a f�l�be a var�zsl�, �s egy hossz� forr� �jszak�t t�lt�ttek egy�tt.
Az igazgat�i szob�ban n�gy ember �lldog�lt, egy �t�dikre v�rva. Kingsley m�g utolj�ra elolvasta az al��rand� pap�rokat. Perselus idegesen j�rk�lt fel �s al�. Dumbledore �s McGalagony – a k�t tan� -, felh�tlen�l besz�lgettek egym�ssal.
Kopogtak az ajt�n, ami egy p�lcaint�st�l kiny�lt mag�t�l.
Perselusnak a l�legzete is el�llt. Sofi egy v�gtelen�l egyszer� p�ntn�lk�li feh�r ruh�ban, v�ll�ra oml� hossz� barna hajjal �llt el�tte. �nk�ntelen�l is boldog mosolyra h�z�dott a m�gus sz�ja, mikor megpillantotta menyasszony�t.
- J�jj�n l�nyom, j�jj�n – ki�ltott Dumbledore �r�mmel.
- Akkor kezdhetj�k is? – k�rdezte Kingsley.
- Ahogy l�tom, minden k�szen �llt – v�laszolt McGalagony.
Sofi �s Perselus kezet k�zbe �ltve �llt Kingsley el�, h�tuk m�g�tt a k�t tan�val.
- Mindenkit szeretettel k�sz�nt�k ezen a csod�latos napon, mikor ez �nnepl�s oka, hogy egy boszork�ny �s egy var�zsl� �r�k h�s�get fogad egym�snak – fogott bele a miniszt�riumi var�zsl� a hivatalos sz�vegbe. – A h�zass�g �r�k �s felbonthatatlan esk�, amely boldogs�got, de k�telezetts�geket is jelent a p�r sz�m�ra. Csak olyan komoly sz�nd�kkal szabad megk�tni, amely egy �letre sz�l. Teh�t k�rdezem: komoly sz�nd�kkal j�rultatok ide, �s v�llalj�tok a h�zass�ggal j�r� kellemes �s kellemetlen k�telezetts�geket?
- Igen – hangzott az egybehangz� v�lasz.
- Perselus Tobias Piton. Fogadod-e, hogy gondj�t viseled, ell�tod, �s szeretni fogod az itt �ll� Sofia Merope Denemet? T�rsa maradsz j�ban, rosszban, szeg�nys�gben, gazdags�gban, betegs�gben, eg�szs�gben, m�g a hal�l el nem v�laszt?
- Fogadom!
- �s te Sofia Merope Denem. Fogadod-e, hogy engedelmes feles�g leszel, ell�tod, �s szeretni fogod az itt �ll� Perselus Tobias Pitont? T�rsa maradsz j�ban, rosszban, szeg�nys�gben, gazdags�gban, betegs�gben, eg�szs�gben, m�g a hal�l el nem v�laszt?
- Fogadom!
- Az esk� mindkett�t�ket k�telez, �s �gy a M�gia�gyi Miniszt�rium �ltal r�m ruh�zott hatalmamn�l fogva, f�rjnek �s feles�gnek nyilv�n�talak benneteket. Cs�kolj�tok meg egym�st!
A f�rfi �vatosan megsim�totta a n� arc�t. Egy pillanatilag csak n�zte, n�zte a csod�t, ami most az �v� lett, majd finoman, �rz�kien megcs�kolta a boszork�nyt, aki mostant�l az �let�t jelentette.



/ Lenne egy nagyon fontos k�r�sem. Terveim szerint itt most egy el�g nagy id�beli ugr�s k�vetkezne, �s a 6. k�nyv v�g�n kezden�k bele �jra, persze kis le�r�ssal, hogy mi is t�rt�nt az eltelt �vek alatt. A v�lem�nytekre lenn�k k�v�ncsi, hogy mit is sz�ln�tok ehhez? �n el�gg� e szerint �p�tettem fel a t�rt�netet, de ha ez nagyon zavarna titeket, kicsit megpr�b�lok v�ltoztatni...
A m�sik k�r�sem, hgy �rjatok kritik�t, mert l�tom, hogy sokan olvass�tok, de a legutols�ra is csak egy ember �rt �s �gy nem tudom, hogy tetszik e vagy sem. Sz�val k�rlek titeket, ha id�t�k engedi �rjatok! �s mindenkinek nagyon k�sz�n�m, aki eddig is �rt, �s annak is aki olvassa./