Nincs rem�ny

Hossz� �vek teltek el az esk�v� �ta. Hossz� �s egyre gondterheltebb �vek.
Kezdetben, minden a legnagyobb rendben volt. Az �jdons�lt h�zasp�r, szinte felh�tlen�l boldogan t�lt�tte napjait. Tan�v k�zben az iskol�ban �ltek, nyaranta pedig a Piton k�ri�ban.
B�r kezdetben a h�z ura tiltakozott az ellen, hogy a r�g elfeledett lakban kezdj�k el �j �let�ket, de Sofinak siker�lt megt�rni a var�zsl� kezdeti ellen�ll�s�t, n�h�ny j�l c�lzott n�i praktik�val…
Gyermek�ld�sra m�g nem gondoltak, nem, am�g a m�lt �s a j�v� fenyegeti �ket.

Az �vek m�ltak, �s a s�t�ts�g felh�i egyre gyorsabban kezdtek gy�lekezni.
Megjelent �let�kben - vagyis az iskol�ban -, Harry Potter, aki egy csap�sra megv�ltoztatta a h�zasp�r mindennapjait, f�leg Piton�t. Legnagyobb ellens�g�t l�tta a fi�ban, �s minden alkalmat megragadott, hogy ezt �reztesse is vele.

N�ha-n�ha, Sofi b�lyege elkezdett sajogni, csak hogy ut�na �jra abba maradjon a f�jdalom,de a boszork�ny tudta, hogy ez nem csup�n r�gi f�lelmeit jelzi, hanem azt, hogy a s�t�ts�g lassan, de biztosan �jra �ledezik.

Harry Potternek m�r az els� �vben meg kellett k�zdenie a M�gus professzor test�be k�lt�z� Voldemorttal. Perselusnak is szenved�st jelentett ez az �v, mivel meg kellett mentenie �si ellens�g�nek a fi�t, ami igaz�n nem tett j�t a lelk�nek, de ha a fi� szemeibe n�zett, tudta, mi�rt is cselekedett ak�ppen. A m�ltbeli �rzelmek nem j�ttek vissza, de valami kapocs ott maradt r�gi szerelme �s saj�t lelke k�z�tt.

Potternek �s k�t bar�tj�nak Hermione Grangernek, meg persze Ronald Weasleynek egy nyugodt �ve sem volt a Roxfortban, �s ez senkinek a figyelm�t nem ker�lte el. M�sodik �vben, mikor Voldeort, ha csak egy �r�ra is de majdnem eg�szen testet �lt�tt – Ginny Weasley akaratlan seg�ts�g�vel -, Sofi a poklot j�rta meg a sebhely�be has�t� f�jdalom miatt, amit f�rje minden tud�s�t bevetve is, csak nagyon kev�ss� tudott csillap�tani. Harryr�l kider�lt, hogy p�rsza sz�j� - ahogy Sofi maga is -, �m ezzel egy�tt a gyan� is felmer�lt, hogy a fi� Voldemort t�mad�sakor, egy kis l�lekdarabot „kapott” a s�t�t var�zsl�t�l.

Sirius Black felt�n�se, majd nev�nek tiszt�z�sa – ak�r csak kis k�rben is -, v�gk�pp felkavarta a ked�lyeket, hiszen ennek tudat�ban, kider�lt, a val�di �rul�nak Peter Pettigrew-nak siker�lt elmenek�lnie, hogy �gy �jra csatlakozhasson ur�hoz.
Sofi t�bbsz�r adott h�l�t, hogy egyik – Voldemorthoz tartoz� – csatl�ssal sem tartott fenn k�zelebbi viszonyt, �gy v�letlen�l sem der�lhetett ki, val�di kil�te.
Kez�t a t�rt�ntek ut�n m�g jobban takargatta, hogy senki se vehessen �szre m�g csak egy kis r�szletet sem b�lyeg�b�l, �s hogy a legkisebb okot se adjon a gyan�ra.

A negyedik �v, amit Harry Potter t�lt�tt az iskol�ban, meghozta a legrettegettebb dolgot, amit�l az eg�sz var�zsl� t�rsadalom tartott.
Voldemort minden id�k legs�t�tebb feketem�gusa visszat�rt.
Sofia Denem napokig fek�dt az �gyban eszm�letlen�l, ugyanis b�tyja visszat�r�sekor sebhelye ak�r csak a S�t�t Jegy felizzott, olyan elviselhetetlen f�jdalmat okozva, amelyet �pp �sszel alig lehet kib�rni.

Att�l a napt�l kezdve, azok, akik hittek abban, amit Dumbledore �s Potter �ll�tott –hogy Voldemort visszat�rt-, elkezdt�k megtenni az �vint�zked�seket, amikre sz�ks�g volt, hogy letudj�k gy�zni, az �jra �letre kelt s�t�ts�get. �m a legt�bb var�zsl� – k�zt�k a M�gia�gyi Miniszter -, hol elvakults�gb�l, hol bolonds�gb�l, hol pedig hatalmukat v�dve, fej�ket homokba dugva, nem vettek tudom�st a jelekr�l, �s nem hittek Voldemort visszat�r�s�ben.

A Piton h�zasp�r �lete is megv�ltozott. Perselus Piton visszat�rt „ur�hoz”, �s megkezdte k�telezetts�gei v�gz�s�t, egyr�szt a hal�lfal�k k�r�ben, m�sr�szt a k�mked�sben.
Sofi tehetetlen volt. Agg�dott f�rj��rt, akinek seg�teni sem tudott, �s eddigi szabads�ga egy szempillant�s alatt elvesztette. Nem l�phetett ki a Roxfort falai k�z�l, legal�bb is enged�llyel nem. Piton minden nap a hal�l karjaiba s�t�lt be �nk�nt, �s a n� nem tehetett semmit. �jra magukba fordultak, �s t�bbet veszekedtek, mint valaha.

A F�nix Rendje �jra �ssze�llt, t�l�k telhet�en mindent megt�ve az�rt, hogy ne k�vetkezhessen be az, ami �vekkel azel�tt megt�rt�nt. �m a miniszt�rium t�mogat�sa n�lk�l nagyon neh�z dolguk volt.

Az �t�dik �v egy trag�di�val z�rult, Sirius Black hal�l�val.
Miut�n Voldemort r�j�tt, hogy Harry Potterrel k�l�nleges kapcsolatot tud kialak�tani, kihaszn�lva azt, csapd�ba csalta a fi�t �s bar�tait. A M�gia�gyi Miniszt�riumban csaptak le hal�lfal�i a di�kokra, mik�zben azok egy t�ves �lomk�p miatt, Sirius megment�s�re igyekeztek.
Voldemortnak a j�slat kellett, amib�l annak idej�n csak r�szleteket tudott meg, �s amit – mivel � nem s�t�lhatott be a miniszt�riumba – Harryn kereszt�l akart megszerezni.
Ha a F�nix Rendj�nek tagjai nem �rkeznek meg id�ben, terve teljes�lt volna. Az �d�z harc k�zben, azonban Bellatrix Lestrange meg�lte unokatestv�r�t.

- Adava Kedavra! – hallatszott a hal�los �tok, melyet egy eszel�s nevet�s k�vetett.
Sirius olyan szel�den d�lt el, mintha az id�, miatta lelassult volna.
- Sirius! - ord�totta Harry. – Nem! Ez nem lehet! – majd mint egy eszeveszett elkezdet rohanni Bellatrix ut�n.
- Harry ne! – ki�ltott ut�na k�rusban Tonks �s Lupin.
- Meg�lte Siriust… meg�l�m!
Harry a hatalmas el�csarnokban �rte utol a boszork�nyt. Annyi gy�l�let �s f�jdalom �nt�tte el a sz�v�t �s a lelk�t, hogy nem is tudta mit tesz:
- Crucio! – ord�totta.
A n� sik�tva esett �ssze, �m a var�zslat er�tlen volt, �gy mindez csak egy m�sodpercig tartott. Majd a n� fel�llt, de m�r nem nevetett. Harry sebhelye hirtelen felizzott, ahogyan t�vol a helysz�nt�l, egy n� karj�ba is belemart a f�jdalom.
- Sose haszn�lt�l m�g f�benj�r� �tkot, ugye Harry Potter? – suttogta egy j�ghideg hang. – Tudod azt akarni kell – folytatta, majd Bella �r�lten felny�g�tt �s �sszeesve vonaglani kezdett a padl�n.
- L�tod �gy kell. Hogy �rezze a szem�ly, milyen m�lys�gesen csal�dt�l benne, �s hogy tudja, mennyire nem szeretsz csal�dni. �rzed m�r Bella?
- Kegyelemes uram, bocs�ss meg – sikoltotta a n�. Az �tok megt�rt, �s Bellatrix ahogy fel tudott t�p�szkodni, elt�nt az egyik kandall�ban.
- Neked sincs t�bb mondanival�m Potter. T�l sok bossz�s�got okozt�l m�r nekem. �s a j�slat megsemmis�t�se volt az utols�. Adava Kedavra!
Harry meg sem moccant, v�rta a hal�lt. Azonban hirtelen a mellette l�v� sz�k�k�tbeli var�zsl� �letre kelt, beugrott a fi� el�, megmentve annak �let�t.
- Mi ez?! – ord�tott fel Voldemort. – Dumbledore?!
Ahogy Harry h�ta m�g� tekintett, megl�tta az igazgat� alakj�t.
- Butas�g volt idej�nn�d Tom – mondta a m�gus h�v�s nyugalommal. – Nemsok�ra az eg�sz miniszt�rium tele lesz aurorokkal.
- Csak az�rt, hogy mag�t itt tal�lj�k holtan – sziszegte a s�t�t var�zsl�.
�d�z harc kezd�d�tt a k�t f�rfi k�z�tt. A m�gia olyan rejtett er�it keltett�k �letre, amelyet Harry m�g �let�ben nem �rzett. A falak beleremegtek, az ablakok �sszet�rtek, szinte a f�ld is kimozdult a hely�b�l.
Dumbledore, egyik �tka led�nt�tte l�b�r�l Voldemortot, az fel�llva, egy pillanat alatt elt�nt.

- Ne mozdulj Harry! – ki�ltott az igazgat� a fi�ra, aki m�r fel� akart rohanni.
A k�vetkez� pillanatban, az addig megl�v�h�z k�pest, ezerszeres f�jdalom has�tott Harry fej�be. �rezte, hogy valami megv�ltozott, a csarnok elt�nt, �s helyette csak Voldemort t�zben �g� szemeit l�tta, mik�zben �rezte, annak karjai k�rbefonj�k �t. M�r nincs sok a hal�lig…
- Most �lj meg Dumbledore… - hangzottak a fi� sz�j�b�l a s�t�t m�gus szavai.
- �lj�n meg, �lj�n meg k�rem! Akkor v�ge ennek a k�nszenved�snek, �s �jra l�thatom Siriust – k�ny�rg�tt gondolataiban Harry. Olyan melegs�g �nt�tte el a sz�v�t, akkora szeretet, amit a sz�rnyeteg nem tudott elviselni. Harry „kidobta” mag�b�l, majd Dumbledore egy szempillant�s alatt megragadta a fi�t �s a biztons�got rejt� szobor m�g� vitte. Voldemort csak egy pillanatig piheget, majd �jra t�mad�sba lend�lt.


Dumbledore a csata k�zben, figyelm�t egy pillanatra Harryre vettette – hogy biztons�gba tudja a fi�t-, de ez a m�sodperc el�g volt ellenfel�nek, hogy egy hatalmas erej� �tokkal, a falhoz v�gva az �reg var�zsl�t, letasz�tsa �t l�b�r�l.
- Hatalmasabb lettem, mint te Dumbledore. Annyi bossz�s�got okozt�l m�r nekem, �s annyi akad�lyt �ll�tott�l m�r az utamba, de most v�gre v�ge. Itt a bossz� ideje – emelte fel p�lc�j�t. – Adava Kedavra!
Ebben a pillanatban egy k�k p�nc�l alakult ki Dumbledore �s az el�tte megjelen� alak k�r�l. A n� megsz�ntette a pajzsot, majd felemelt p�lc�val a d�bbent var�zsl� fel� indult.
- Ki vagy te? – k�rdezte az.
- Mi�ta �rdekli a nagy Voldemortot, hogy kit �l meg? – k�rdezett vissza a l�ny. A hangja valahogy ismer�sen csengett a s�t�t var�zsl� f�l�ben. – Tom Denem, csak nem elgyeng�lt�l?
- Sofi? – a var�zsl� egy pillanatra gyenges�get �rzett, olyat, amit kisfi� kora �ta nem.
�r�knak t�n� percekig csak b�mult�k egym�st, majd a f�rfi a boszork�nyra szegezte a p�lc�j�t, visszanyerve �nmag�t.
- De r�gen v�rom m�r azt a pillanatot, hogy az elt�vedt b�r�nyka visszat�rjen hozz�m – kezdte neg�des hangon. – H�gom, �r�l�k neked. V�gre teljes a csal�d, �s �gy v�ghezvihetem a tervemet.
- Ne �lmodozz Tom! Soha nem fogok visszamenni hozz�d! – sziszegte a l�ny.
- Oh, ugyan olyan naiv maradt�l. – mondta hideg mosollyal az arc�n a f�rfi. – Nem kellett volna idej�nn�d, ha nem akarsz h� lenni hozz�m, b�r �gy is megtal�ltalak volna. Ugyan hib�t k�vett�l el, hogy megmentetted az �reg �let�t, de ezt a hib�t m�g betudom annak, hogy ennyi id�n kereszt�l rossz t�rsas�gban �lt�l, �s nem volt ki neveljen. De ennek v�ge. Visszat�rsz hozz�m…
- Mint m�r mondta: soha! – hangzott, teljes nyugalommal a n� v�lasza.
- H�t nem l�tod, hogy nincsen v�laszt�sod. Egyszer k�rtelek sz�pen, arra nem hallgatt�l, k�nytelen leszek �jra megtan�tani t�ged az engedelmess�gre! Crucio – Sofi egy p�lcaint�ssel kiv�dte az �tkot. A f�rfi arc�n �tsuhant a d�bbenet, de azt szinte azonnal egy gonosz vicsornak beill� mosoly vette �t.
- L�tom, fejl�dt�l az �vek alatt. Nagyon j�, legal�bb nagyobb hasznodat veszem, �s nem kell annyi id�t fecs�relnem a tan�t�sodra.
- Nem az a kisl�ny vagyok Tom, akinek parancsolgatt�l, �s akit megk�nozhatt�l. Feln�ttem…
- Val�ban? Akkor l�ssuk, meddig b�rod az ellen�ll�st h�gom – �m ebben a percben a k�r�l�tt�k l�v� kandall�kban z�ld l�ngok gy�ltak, �s aurorok sz�zai jelentek meg.

Voldemort egy szempillant�s alatt felm�rte a helyzetet.
- Nem bujk�lhatsz �r�kk� Sofi. Megtal�llak, �s csatlakozni fogsz hozz�m… - mondta, majd teste a semmibe veszett.


Az igazgat� szob�j�ba bes�t�tt a holdvil�g. Dumbledore - Harry Potterrel val� besz�lget�se ut�n -, sz�k�ben �lt, fej�t gondterhelten kezeiben nyugtatva. Asztala el�tti sz�kben Sofia Melpor professzor �lt. F�rje fel al� j�rt a szob�ban, m�g mindig „l�ngolva” a d�ht�l.
- Hogy lehett�l ennyire felel�tlen �s bolond! – kiab�lta mag�b�l kikelve.
- Perselus megmentette az �letemet – mondta Dumbledore halkan.
- �s ezzel vesz�lybe sodorta a saj�tj�t – v�laszolta inger�lten Perselus.
- Mi�rt te nem tetted volna? – k�rdezte hirtelen Sofi.
- Az m�s!
- M�r mi�rt lenne m�s? – a l�nyban kezdett felmenni a pumpa.
- Az�rt mert �n nem az el�tt mutatkoztam volna, aki mindent megmozgat, hogy megtal�ljon! Mert nekem nincsenek a nevem kezd�bet�i a kezemen, amik minden egyes alaklommal, amikor kicsit is er�sebb �rzelmei vannak a b�ty�mnak, elkezdenek v�rezni, amibe ak�r bele is halhatok! �s mert nem rajtam fog m�lni az eg�sz var�zsl� t�rsadalom j�v�je!
- Micsoda?!
- Perselsu – mondta szomor�an Dumbledore -, tal�n ezt nem �gy kellett volna.
- Lenn�l sz�ves elmagyar�zni, hogy mi a fene folyik itt?! – pattant fel a boszork�ny a sz�kb�l, f�rje fel� fordulva.
- �lj le – parancsolt r� Piton.
- K�nyszer�ts – felelte kih�v�an a n�.
- �ljetek le mind a ketten – mondta az igazgat� ellenvet�st nem t�r� hangon.
Mint a megszeppent nebul�k �ltek le egym�s mell�.
- K�sz�n�m – mosolyodott el Dumbledore a l�tv�nyt�l. – �gy �rzem nincs �rtelme tov�bb halogatni a dolgot – ezzel az – aznap m�r egyszer haszn�lt - mereng�h�z �rintette p�lc�j�t. Abb�l Sofi legellenszenvesebb koll�g�j�nak – Trelawney professzornak-, alakja emelkedett ki, majd f�ld�n t�li hangon sz�lalt meg: - K�zeledik az egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r f�l�tt… a S�t�t Nagy�r m�gsem �t v�lasztja, hanem azt, akiknek a sz�lei h�romszor dacoltak vele, s akit a hetedik h�nap hal�la sz�l… a S�t�t Nagy�r egyenrang�k�nt fogja megjel�lni �t, �gy v�delmet ny�jtva a val�di vesz�lynek. Mindkett�ben olyan er� lakozik, amit a S�t�t Nagy�r nem ismer. Nem �lhet az egyik m�g �l a m�sik… Az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r felett, v�r�ben azonos, �m lelke a s�t�ts�g sz�m�ra tikokat rejt…
A n� csak n�zte az elt�n� alakot. Tudta mit jelentenek a szavak, de nem akart hinni benn�k…
- Ez lehetetlen – mondta elhall� hangon.
- Sofi, tudom, hogy mit �rezhetsz most…- fogott bele Dumbledore.
- Fogalma sincs, hogy mit �rzek most! – �v�lt�tte hirtelen a boszork�ny. – Azt akarj�k t�lem, hogy �ljem meg a saj�t b�ty�mat!? Tudt�k, mindv�gig tudt�k, hogy ez lesz a v�ge. �s Harrynek mi a szerepe, � a csal�tek?! Fel�ldozn�k a fi� �let�t, csak az�rt, hogy Voldemort meghaljon?!
- Sofi ez nem ilyen egyszer�…- kezdett volna bele �jra az igazgat�, de a n� nem hagyta.
- �s te Perselus, mi a fen�nek v�desz, ha �gyis az a dolgom, hogy megk�zdjek a b�ty�mmal. Te is v�gig tudtad, �s becsapt�l! Hazudt�l nekem, mi�ta egy�tt vagyunk! – Piton csak n�zte �t, de nem tudott mit mondani. Abban a pillanatban nem voltak �sz �rvei. Felsz�nre ker�l az, ami t�bb �ven kereszt�l a lelk�t nyomta, hogy hazudnia kell az egyetlen embernek, akit szeret.
- Sofi, k�rlek �lj le �s hallgass v�gig, most! – mondta parancsol�an Dumbledore.
A l�ny vonakodva, de le�lt.
– El�sz�r is nem hazudtunk, csak �vtunk a kell� pillanatig. K�rlek ne sz�lj k�zbe – mondta, a – majdnem �jra kit�r� – l�nyra n�zve. – Harryt nem csalinak haszn�ljuk. Azzal, hogy a b�ty�d �t v�lasztotta, akaratlanul olyan er� birtokos�v� tette, ami a fi�t is feljogos�tja az ellene val� k�zdelemre. Olyan dolgokat tud tenni, amikre m�s nem lenne k�pes, �s seg�ts�ge felbecs�lhetetlen. Maga is ma hallotta el�sz�r a j�slatot, �s m�rhetetlen f�jdalma mellett – amit a keresztapja elveszt�se miatti gy�sz okoz neki -, meg�rtette, �s meg�g�rte, hogy semmit nem mond senkinek arr�l, ami a miniszt�riumban, vagy itt a szob�mban tudom�s�ra jutott. Ami a harmadik feltev�sedet illeti – itt s�hajtott egyet a f�rfi -, abban sajnos, ak�rmennyire is borzaszt�, igazad van. F�lek t�le, hogy neked kell majd megtenni az utols� l�p�st, ahhoz hogy gy�zedelmeskedni tudjunk. Hiszen… - fejezte be volna Dumbledore, ha Sofi nem fejezi be helyette a mondatot.
- Nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…

Az id� hatalmas l�p�sekkel futott el mellett�k. Dumbledore id�k�zben - Harry seg�ts�g�vel -, r�j�tt a m�r r�gen sejtett titokra, Voldemort horcuxainak titk�ra. A h�napok folyam�n, egyre siker�lt r�akadnia, a m�sodikat azonban m�r a fi�val egy�tt kereste meg. Azon v�szterhes �jszaka esem�nyei, kit�r�lhetetlenek azok eml�kezet�b�l, akik v�gig �lt�k.

Piton r�n�zett Dumbledore-ra. Arc�n az undor �s a gy�l�let l�tsz�dott.
- Perselus…k�rem…
- Adave Kedavra! – Dumbledore teste er�tlen�l hanyatlott h�tra, �r�k nyugov�ra t�rve.

Ebben a pillanatban rohant ki Sofia Piton a kapun. A utols� rem�ny�vel, a szeretett f�rfi szem�be n�zett, de az egy m�sodperccel k�s�bb, oldal�n az �rul� Draco Malfoyjal fut�snak eredt. Potter megpr�b�lta meg�ll�tani �ket, m�g a birtok hat�r�n bel�l. Malfoy m�r �tl�pett a kov�csoltvas kapun, de Piton visszafordult, hogy m�g utolj�ra egyszer m�resre tan�tsa Harryt. Miut�n Pottert „elint�zve” megfordult, hogy Malfoy nyomdokaiba �rjen, a l�tv�nyt�l megdermedt. Sofia Piton, �h, dehogy is, Sofia DENEM �llt vele szemben, t�zben l�ngol� szemekkel, p�lc�j�t a f�rfi nyak�nak szegezve…