Tal�lkoz�sok

- Sofi…
- Tergum! – ki�ltotta a l�ny. Piton m�teres rep�l�s ut�n egy f�nak csap�dva �rt f�ldet. A n� lassan megindult fel�. A var�zsl� kicsit �sszeszedve mag�t �llt fel, hogy szemben�zhessen a k�zeled� boszork�nnyal.
- Sofi…- kezdte volna �jra, ha annak hangja f�lbe nem szak�tja.
- �n b�ztam benned, de te becsapt�l – a n� szinte suttogva besz�lt, de hangj�ba volt valami f�lelmetes, amit b�tyja is megirigyelt volna.
- Nincs id�m arra, hogy magyar�zkodjak!
- Nem is k�rtem semmi ilyesmit, de ha rajtam m�lik, innen nem menek�lsz el, �lve biztosan nem.
- Sofi, te mondtad, nem r�gen m�g b�zt�l bennem. Ha megtal�lod magadban m�g egy kis morzs�j�t is ennek a bizalomnak, akkor most engeded, hogy elmenjek. Mindent meg fogsz tudni, ha elj�n az ideje, �s r�j�ssz, hogy mekkora hib�t is k�vett�l volna el, ha most nem hagyod, hogy menek�ljek – Piton teljesen �szinte volt. Nem f�lt, pedig mindent egy lapra tett fel, a l�ny ir�nta �rzett, – tal�n m�g mindig megl�v� – szerelm�re.
- Mi�rt higgyek neked? Meg�lted Dumbledore-t, �vtad Draco Malfoyt, hal�lfal� vagy, �zig- v�rig. Csak azt nem �rtem, hogy eddig mi�rt nem mondtad el Voldemortnak, hogy hol is rejt�zik a kis h�gocsk�ja. De itt az alaklom, hogy rohanhass �s besz�molhass. Hisz az utols� embernek is v�ge, aki �tj�t �llhatta volna – hangzottak a szavak m�ly megvet�ssel, m�r-m�r ut�lattal.
- Ha val�ban ezt gondolod, h�t �lj meg itt �s most, nem fogok k�ny�r�gni. Egy hal�lfal� nem ismer irgalmat, �gy ez a legjobb dolog, amit tehetsz – mer�en a s�t�tbarna szemp�rba n�zett, v�rva az �t�letet, b�rmi is legyen az. Most az egyszer nem volt biztos benne, hogy a l�ny nem tenn� meg �s nem mondan� ki a hal�los �tkot. M�r nem ugyan az a n� volt, l�tta a szem�ben.
Sofi csak n�zte az �jfekete szemp�rt, olvasni akart a f�rfi gondolataiban, de az nem engedte neki, pedig ez menek�l�s�t jelentette volna.
- Szerettelek – mondta imm�r, a kezdeti indulatokat lek�zdve a boszork�ny. A lelk�be �g� f�jdalommal nem b�rt el.
- �n most is szeretlek – mondta a f�rfi, v�gig tartva a szemkontaktust. A n� egy pillanatig m�g n�zte az el�tte �ll� alakot �s d�nt�tt.
- Fuss..., menek�lj el..., ne is l�ssunk t�bb�! – a boszork�ny hangj�t a m�ly f�jdalom, �s az �rj�t� harag hatotta �t. Soha t�bb� nem akarta l�tni a f�rfit, a f�rj�t. Soha, soha, soha…
Piton egy m�sodpercig nem mozdult, azt�n elindult a menek�l�st jelent� kapu fel�. Ahogy elhaladt feles�ge mellett, fel� fordult �s ezt mondta:
- Ne rem�nykedj, m�g l�tni fogsz… - majd tov�bbi felesleges szavak n�lk�l, megszapor�zva l�pteit, �tl�pv�n a birtok hat�rait, elt�nt.



A ny�r h�rom h�napja, gyorsan elrep�lt. A var�zsl�t�rsadalom retteg�sben �lt, hiszen utols� v�delmez�j�k elbukott, utols� rem�ny�k holl�t�r�l – Harry Potterr�l -, senki nem tudott semmit.
A Roxfort tan�rai, mindent megtettek, hogy az iskola tov�bb tudjon m�k�dni, Dumledore hi�ny�val egy�tt, de ilyen v�szterhes id�kben, senki nem tudta, mire sz�m�that. Minden oktat� az iskol�ban maradt, ki-ki saj�t dolg�t v�gezve.

Melpor professzort volt, hogy hetekig senki nem l�tta.
Sofi belevetette mag�t a k�nyvekbe, �s mindent megtett c�lja el�r�s��rt, hogy olyan fokra fejlessze a benne nyugv� m�gi�t, ami tal�n elegend� lesz b�tyja legy�z�s�re. Tudta mi a dolga, �s az utols� l�k�st is megkapta, ahhoz, hogy azt v�ghez is vigye, hiszen Voldemort az utols� dolgot is elvette t�le, ami m�g boldogg� tette, a f�rj�t. Egyre t�bbsz�r haszn�lta ki b�lyeg�nek „el�ny�t” – melynek seg�ts�g�vel, �gy l�tta b�tyja gondolatait, mintha a saj�tjai lenn�nek -, nem t�r�dve azzal, hogy minden egyes ilyen kapcsolatteremet�s, komoly probl�m�kat okoz neki, mind testileg, mind lelkileg. A testi gondjait egy-egy er�s�t� f�zettel pr�b�lta kik�sz�b�lni, m�g a lelkieket m�lyen elnyomta mag�ban.
Idej�nek m�sik fel�t, pedig a Harry�knek ny�jtott seg�ts�ge t�lt�tte ki.

Dumbledore temet�se ut�n a trio, eld�nt�tte, elindul a horcuxok keres�s�re. Nem t�rnek vissza az iskol�ba, �s addig nem nyugszanak, m�g az �sszes l�lekdarabot el nem puszt�tj�k. Mivel Harryt az elhunyt igazgat�, hal�la el�tt m�g beavatta abba, hogy ki is igaz�b�l Sofi, a fi� b�zva a n�ben, annak seg�ts�g�t k�rte. � pedig, minden rendelkez�s�re �ll� m�don pr�b�lta t�mogatni a kis csapatot. A kutat�sban nem seg�thetett, ugyanis Dumbledore egyetlen kik�t�se az volt, hogy a horcuxok t�nyleges keres�s�ben �s elpuszt�t�s�ban nem vehet r�szt – amit ugyan nem �rtettek, de betartottak -, �gy csup�n �telt, inform�ci�t –m�r amennyit tudott -, �s m�gi�t bocs�thatott a fiatalok rendelkez�s�re. A kutat�s nagyon lassan haladt, de nem adt�k fel a rem�nyt.

Hamar elk�vetkezett a tan�v kezd�s el�tti utols� h�t, amikor olyan dolgok t�rt�ntek, amik fenekest�l felford�tott�k, Sofi h�rom h�nap alatt kialak�tott �let�t.
Voldemort �tvette az ir�ny�t�st az iskola felett, �s a tan�rok nem tudtak mit tenni ellene.
�j igazgat� �s vele egy�tt k�t �j tan�r �rkez�s�t v�rt�k. A s�t�tvar�zslatok kiv�d�se tant�rgyat, Amicus Carrow kapta meg, a b�jitaltan tan�t�sa, pedig h�ga Alecto Carrow feladata lett, ahogy az McGalagony professzor a tan�ri kar tudt�ra adta. Az igazgat� kil�t�t azonban, �j koll�g�ik meg�rkez�s�ig hom�ly fedte.

- Megj�tt a bagoly – kezdte felh�borodva McGalagony, a tan�rok megbesz�l�s�n. – Olvasom:

Tisztelt Tan�ri Kar!

Ez�ton �rtes�tem �n�ket, hogy �rkez�s�nk a mai nap v�rhat�, este 6 �rakor. K�rn�m, hogy minden koll�ga jelenjen meg pontosan az eml�tett id�pontban az el�csarnokban, eligaz�t�s v�gett.

K�sz�nettel:

Az igazgat�

- Az igazgat�, h�t ilyen nincs – csattant fel McGalagony. – M�g arra sem m�ltat minket, hogy al��rja a „becses nev�t”.
- Mintha nem tudn�nk mindannyian, hogy h�rom rohadt hal�lfal�t kapunk magunkk�z� – mondta Bimba, hozz� nem ill� modorban.
- Egy�ltal�n, mi�rt van erre sz�ks�g? – k�rdezte Hagrid, aki ugyan nem volt a tan�ri kar tagja, m�gis r�szt vett ezeken a megbesz�l�seken.
- Azt hiszem ez egy�rtelm� - sz�lt a sarokban �ll� Sofi -, ellen�rizni �s fel�gyelni. M�g az is lehet, hogy meg akarj�k „tiszt�tani” az iskol�t, a „mocskos s�rv�r�ekt�l” – hangzottak undorod� szavai.
Halk moraj futott v�gig koll�g�i k�z�tt, hiszen ami mindenki fej�ben f�lelemk�nt megfogalmaz�dott, annak most Sofi hangot is adott.
- Menn�nk kell, hogy k�sz�nts�k „�fels�g�t” – mondta McGalagony nem kis �llel a hangj�ban.
Kifel� menet fiatal koll�gan�je meg�ll�totta.
- Minerva, �n nem tudok ott lenni, egy�b feladataim vannak – mondta Sofi, sokatmond�an biccentve a fej�vel. – K�rlek, tal�lj ki valami ments�get.
- Persze, megoldom – v�laszolta, mire a n� csak biccentett �s m�r ki is ment az ajt�n. – Sofi! – ki�ltott ut�na az id�sebb boszork�ny, mire a megsz�l�tott visszafordult. – Vigy�zz magadra!


A hatalmas f�ajt� kit�rult �s azon bel�ptek az �j tan�rok, no meg az igazgat�.
A tan�rok nem hittek a szem�knek. Az �j igazgat� szem�ly�ben nem m�st k�sz�nthettek, mint a r�gi gyilkos�t, Perselus Pitont.

- Itt m�g gondok lesznek – s�gta oda agg�dva McGalagony Bimba professzornak. – Sofi nincs itt – intett h�tra a fej�vel koll�g�i fel�, bar�tn�je �rtetlen arckifejez�se l�tt�n.
- �dv�zl�k mindenkit – kezdte az �jdons�lt igazgat� �nnep�lyes hangon. – K�sz�n�m, hogy k�r�semnek eleget t�ve, megjelentek ezen a kis megbesz�l�sen. Ha a j�v�ben is ilyen engedelmesen k�vetik az utas�t�saimat, akkor olyanok lesz�nk, mint egy nagy boldog csal�d – a g�ny csak �gy cs�p�g�tt a szavaib�l. K�t csatl�s�nak mondhat� szem�ly csak kuncogott az elhangzottakon. – A holnapi megbesz�l�sen, amit reggel kilenckor tartunk, pontosabban is megbesz�lj�k a v�rhat� v�ltoz�sokat, amiket persze annak �rdek�ben vezet�nk be, hogy egy jobb iskol�ba tudjuk ok�tani di�kjainkat.
- Mindj�rt olyanra ok�talak, te �rul� gyilkos, hogy…- suttogta Minerva a d�ht�l nem l�tva.
- Valamit akart mondani professzor? – n�zett r� Piton.
- Csak annyit IGAZGAT� �r, hogy m�r alig v�rom… - hangzott a „beh�dol�” v�lasz.
- Nagyszer�! Akkor holnap kilenckor a tan�riban v�rom �n�ket, �s… - mondta szem�t v�gigj�ratva az arcokon, amikor �szrevette a keresett szem�ly hi�ny�t. – Azt hittem mindenki jelen van, de m�gsem. Hol van Melpor professzor, milyen fontosabb elfoglalts�ga volt, hogy a k�r�sem ellen�re nem jelent meg? –k�rdezte kicsit ideges st�lusban.
- Sajnos s�lyos migr�nnel k�szk�dik. K�rte is, hogy tov�bb�tsam bocs�natk�r�s�t t�volmarad�sa miatt – hazudta McGalagony, amivel a testv�rp�rt �t is tudta v�gni, �m az igazgat� �tl�tott rajta.
- �rtem. Rem�lem sz�l neki, hogy a holnapi megbesz�l�sre, mindenk�ppen elv�rom a megjelen�s�t – hangzott az elfogad�nak sz�nt v�lasz.
- Term�szetesen.
- Akkor mindenkinek j� �jt k�v�nok. A holnapi viszont l�t�sra.
A tan�rok kezdtek sz�tsz�ledni. A k�t hal�lfal� m�r tudta hol a lesz a lakoszt�lya, �gyhogy �k is mentek a saj�t r�szleg�k fel�.
- Minerva m�g egy pillanatra – sz�lt Piton a t�voz� boszork�ny ut�n.
- Miben lehetek szolg�lat�ra? – k�rdezte a n�, neg�des mosollyal az arc�n.
- K�rem k�s�rjen el egy darabon – kezdett bele csapd�ja el�k�sz�t�s�be a var�zsl�.

N�m�n haladtak egym�s mellett a folyos�n. A n�t egyre rosszabb �rz�s ker�tette hatalm�ba, ugyanis, ahogy az ir�nyb�l meg�t�lte, Sofi lakoszt�ly fel� tartottak.
�s nem is gondolta rosszul.
- Megk�rhetn�m, hogy kopogjon be? – k�rdezte a f�rfi �rtatlannak t�n� arckifejez�ssel.
A professzor bekopogott az ajt�n, de valamilyen csoda folyt�n, nem �rkezett v�lasz.
- Jaj, rem�lem nincs semmi baja a professzornak! – mondta tettetett agg�d�ssal Piton. – M�g szerencse, hogy maga biztosan tudja a jelsz�t – mondta gonosz vigyorral.
- Mi�rt j�tszunk egym�ssal Piton? – tette fel a k�rd�st inger�lten a n�. – Mi�rt nem hagyja b�k�ben aludni azt a szerencs�tlen l�nyt? Nem okozott m�r el�g f�jdalmat neki.
- A megsz�l�t�st, eln�zem mag�nak, hiszen m�g nem szokhatta meg. De ahhoz SEMMI k�ze, hogy mint igazgat�, mik�ppen ellen�rz�m a beosztottjaimat. �gy hogy k�rem sz�pen, nyissa ki az ajt�t – sziszegte Minerva arc�ba a m�gus.
- Proditus – mondta ki a n� a jelsz�t.
Pitonnak, mintha f�jdalom csillant volna meg a szem�ben, de abban a pillanatban el is t�nt. Egyszerre l�ptek be a lakoszt�lyba, ahol egy �rdekl�d�en n�z� kuty�n k�v�l senkit nem tal�ltak. A f�rfi ben�zett minden szob�ba, de a keresett szem�ly sehol sem volt.
- Nagyon nem szeretem, ha �t akarnak ejteni Minerva… �gy m�g egyszer megk�rdezem, hol van Sofia?
McGalagony csapd�ban volt, amib�l �ps�gben nem ker�lhetett ki. Agy�ban egym�st k�vett�k a hihetetlen magyar�zatok, amikor hirtelen egy hang kiz�kkentette a gondolkod�sb�l.
- Engem keresel? – k�rdezte a lakoszt�ly gazd�ja mosolyogva, de arca egy pillanat alatt els�t�t�lt, amint megl�tta vend�ge t�rs�t, amint kutat� szemekkel �t figyeli.
- Te?!
- J� est�t Sofi! M�r hi�nyozt�l…


�Tergum -latin sz�, jelent�se : tasz�t�s h�trafel�
��Proditus - latin sz�, jelent�se: �rul�s