A harc kezdete

Sofi csak �llt �s n�zte a vele szemben �ll� f�rfit. Az indulatok kezdt�k hatalmukba ker�teni, de tudta, uralkodnia kell mag�n.
- Mit keresel itt? – k�rdezte, j�l leplezve a benne d�l� vihart.
- M�g nem �rtes�tettek? – k�rdezte Piton �rtatlan k�ppel. – �n vagyok az �j igazgat�, �s csak az�rt j�ttem, hogy megn�zzem, hogy van az egyik kedves beosztottam. A professzor – itt McGalagony fel� intett – mondta, hogy komoly migr�ned van. De ahogy l�tom, kezd m�lni az a fr�nya fejf�j�s – hangzott a g�nyos v�lasz.
A fiatal n� gondolatai �gy kavarogtak, mint ha egy sz�lvihar d�lt volna k�z�tt�k. Az �j igazgat�…, a f�n�ke…, a gyilkos �rul�…, a f�rje. Ha eddig nem is volt migr�nje, majd most.
V�g�l �gy d�nt�tt, a lehet� legjobban pr�b�lja takargatni �rzelmeit.
- Mi�rt nem vagyok meglepve? – kezdte. – Ki is lenne a legalkalmasabb a tisztogat�sra, mint a legh�s�gesebb alattval� – sz�rt oda a f�rfinek, aki a szavak hallat�n egy pillanatra elgondolkodott.
- McGalagony professzor, megk�rhetem, hogy hagyjon minket magunkra? – hallatszott v�g�l a k�rd�s. A megsz�l�tott m�r indult volna ki, mikor a l�ny megsz�lalt.
- Minerva, l�gy sz�ves maradj! – a boszork�ny meg�llt.
- Azt mondtam kifel�! – mondta inger�lten a f�rfi, de ez a hangnem m�r az id�sebb n�nek is el�g volt, hogy megtagadja az utas�t�s teljes�t�s�t.
- Ez az �n szob�m, itt �n mondom meg, hogy ki megy, �s ki marad! �gyhogy t�vozz! – a boszork�ny hangja nyugodt volt, de a szemei m�sfajta �rzelmekr�l �rulkodtak.
- Ne felejtsd el kedvesem, hogy ez a szoba csak az�rt a tied, mert itt tan�tasz. Csak egy szavamba ker�l �s m�r volt nincs – sz�lt, l�tsz�lag ugyanolyan nyugalommal a var�zsl�.
Ez volt az egyetlen dolog, amit mindketten kit�n�en megtanultak, az �rzelmeket leplezni kell, minden�ron.
A l�ny lassan a f�rfi fel� l�pdelt, annyira, hogy m�r csak p�r centi volt az arcuk k�z�tt.
- Akkor r�gj ki, most azonnal – suttogta a m�gus arc�ba.
Piton csak n�zte. Ez a boszork�ny m�r nem ugyanaz a boszork�ny volt, akit � ismert. Az az �jszaka mindent megv�ltoztatott, �s ezt tudta j�l. Tiszt�ban volt azzal is, hogy az „�j” Sofival szemben semmire nem megy �res fenyeget�z�sekkel, �gy ideiglenesen visszavonul�t f�jt.
- Most elk�sz�n�k, de nem v�gezt�nk egym�ssal – mondta halkan, majd az ajt� fel� indult. – Holnap reggel kilenckor mindkett�j�ket l�tni akarom a megbesz�l�sen – hangzott az utas�t�s, imm�r mag�z�d�sra v�ltva, majd a f�rfi megfordult �s kisietett az ajt�n.


Sofi kor�n �bredt, mint mindig. Szok�sos parkban val� fut�sa alatt lep�rgette mag�ban az elm�lt nap esem�nyeit. A levelet, ami az �j igazgat� �rkez�s�t jelezte el�re, azt�n a s�t�t sik�tort, �s a csal�dapa retteg�s�t, majd �r�k h�l�j�t, miut�n megmentette a hal�lfal�k karmaib�l. Oh, ha Piton tudn�, mi�rt is nem ment a k�sz�nt�s�re. �s azt�n az este, mikor szemben�zett a f�rj�vel, amint az ott �ll szob�j�ban, mint r�gen. De m�r nem ugyanazok az emberek voltak.
Sofi ez alatt a h�rom h�nap alatt a tanul�s �s Harry�k seg�t�se mellett nem csin�lt m�st, minthogy sebhely�t „kihaszn�lva” �leteket mentett.
Err�l a kis „hobbir�l” csak a volt igazgat�n� tudott, �gy titka nem volt vesz�lyben, de mostant�l jobban kell vigy�znia. H�rom figyel� szem is k�r�l fogja venni, �s nem hagyhatja, hogy azok b�rmire is r�j�jjenek, a kis kiruccan�saib�l…
A F�nix Rendje, aminek tagja volt, Dumbledore hal�la, �s Piton �t�ll�sa ut�n, m�r nem volt a r�gi. M�g mindig mindent megtettek, hogy meg�ll�ts�k Voldemortot, de l�nyeges inform�ci�k h�j�n, csak nagyon kev�s eredm�nyes t�mad�suk volt a hal�lfal�k elleni harcban. Sofi annyit seg�tett, a megtudott inform�ci�kkal, amennyit csak b�rt, de az � ereje is v�ges volt. N�ha m�r �gy �rezte, k�sz v�ge, ennyi volt. De azt�n egy szenved� arca mindig �j er�t adott neki a k�zd�shez.

Pontosan tudta, � nem egy h�s, aki mindenben t�k�letes. T�bb hib�ja volt ann�l, mint amit a t�bbiek hittek, csak megtanulta azokat elnyomni, vagy pal�stolni. Az igazi h�s Harry, Hermione, �s Ron volt, akik a horcruxok felkutat�s�n f�radoztak, �s akiknek nem sokban tudott seg�teni. Rajtuk m�lt minden. Ha nem tal�lj�k meg az �sszes l�lekdarabot, neki es�lye sem lesz feladata teljes�t�s�re.

Gondolatmenet�b�l Hajnal z�kkentette ki, ugat�s�val. Mikor feleszm�lt, r�j�tt, hogy bar�tja figyelmeztetni akarja, az id�re. Hisz el fog k�sni a megbesz�l�sr�l…

- J� reggelt mindenkinek – k�sz�nt Piton az �sszegy�lt tan�roknak. – Mindenki itt van?
A megsz�l�tottak k�rben�ztek, keresg�lve, hogy hi�nyzik e valaki. Ekkor l�pett be kifulladva Melpor professzor �s egy halk „ eln�z�st k�rekkel”, helyet foglalt a sarokban l�v� fotelben.
- Nagyszer�, akkor kezdhetj�k is. El�sz�r is mindenkit �r�mmel �rtes�tek arr�l, hogy a S�t�t Nagy�r mindenk�ppen fenn akarja tartani az iskol�t, �s sz�nvonal�t m�g magasabbra k�v�nja emelni. �gy a k�vetkez�kben az � v�ltoztat�sra vonatkoz� k�r�seit fogom tolm�csolni – kezdte minden kertel�s n�lk�l Piton, ami a tan�rok halk morgol�d�s�t vonta maga ut�n.
- Amennyiben b�rkinek, b�rmi probl�m�ja lenne az elk�vetkezend�kben az �jonnan fel�ll�tott szab�lyokkal, az forduljon hozz�m, �s ha egy�tt nem tudn�nk megoldani, bizalommal fordulhatunk a Nagy�rhoz k�rd�seinkkel – v�laszolt a f�szkel�d�sre a f�rfi gonosz mosollyal az arc�n.
- Az �jonnan �ll�tott szab�lyok a k�vetkez�k: a s�t�tvar�zslatok kiv�d�se tant�rgyat elt�r�lj�k, �s helyette s�t�t var�zslatot fogunk oktatni tanul�inknak – „Micsoda?!” hallatsz�dott egy-egy felki�lt�s innen-onnan, de az igazgat� mit sem t�r�dve ezekkel, folytatta. – Ami a fegyelmet illeti: mostant�l a feny�t�s eszk�ze nem csak pontlevon�s �s b�ntet� munka lehet, hanem m�s eszk�z�kkel is engedelmess�gre tan�that�ak a di�kok.
- M�gis, hogy gondolja? K�nozzuk meg �ket? – ki�ltott fel az indulatt�l McGalagony.
- Oh, azt csak a legv�gs� esetben haszn�ljuk – felelte Piton olyan �rd�gi arccal, ami elhallgattatott mindenkit. – De itt egy-k�t kisebb �tokra kell gondolni, esetleg lehetnek olyan kreat�vak, mint Umbridge professzor volt, nem is olyan r�gen. Tov�bb�, a di�kok k�z�tt mindenfajta csoportosul�s tiltott, kiv�ve persze a kviddicset. Tan�rok �ltali k�l�n foglalkoz�sokra j�rhatnak, de azok megtart�s�t, el�zetesen velem kell megbesz�lni – fejezte be a parancsok felsorol�s�t a var�zsl�. – Kezdetnek ennyi. Az esetleges �j�t�sokr�l, �s v�ltoztat�sokr�l a tov�bbiakban �rtes�tem �n�ket. Van valakinek k�rd�se? – tette fel a k�rd�st v�laszra nem is sz�m�tva.
- Rendben van, h�t akkor…
- Igen, lenne k�rd�sem – mondta, n�h�ny koll�g�j�nak elismer� pillant�s�t kiv�vva mag�nak.
- Hallgatom, Melpor professzor – fordult fel� rosszat sejtve a var�zsl�.
- Mi�rt nem j�n ide a gazd�ja maga, �s k�zli vel�nk az utas�t�sait? Tal�n f�lelmet �rez, hogy egyszerre t�bb�nkkel kell szembe�llnia?
- Te mocskos kis… - ki�ltott fel Alecto p�lc�t r�ntva, de Piton egy k�zmozdulattal meg�ll�totta.
- Melpor professzor val�sz�n�leg nincs tiszt�ban azzal, hogy mit besz�l. Ez m�g e migr�n ut�hat�sa lehet.
- Teljesen tiszt�ban vagyok a szavaim jelent�s�vel Piton. Mi�rt nem engedi az �leb�t t�madni? – Sofi olyan jeges nyugalommal besz�lt, ami m�r koll�g�it is megijesztette. N�h�nyan megpr�b�ltak jelezni neki, hogy hagyja abba, k�l�nben nagy bajba fog ker�lni, de � csak folytatta.
- Jaj, �s m�g egy k�rd�s! Mi�rt nem k�pezz�k r�gt�n hal�lfal�nak a gyerekeket? Ugyanis az, amit elmondott, erre a c�lra utal. De minek ez az �ls�goss�g? Ha ugyanolyan undor�t�, mocskos gyilkosokat �s �rul�kat akarunk kihozni bel�l�k, mint amilyennek �n�ket mondhatjuk, h�t nosza rajta. De ne j�tsszunk sz�nh�zasdit! - a teremben n�ma csend honolt. Alecto is megdermedt a vele szemben �ll� n� b�tors�g�t�l, vagy ink�bb balgas�g�t�l.
Az igazgat� n�m�n elindult a boszork�ny fel�. Szemei vill�mokat sz�rtak, de csak akkor sz�lalt meg jeges, f�lelmet kelt� hangon, mikor a n� el� �rt.
- K�vessen az irod�mba, most azonnal…