Ha elpattan egy h�r…

A Roxfortban �jra felpezsd�lt az �let. A di�kok meg�rkeztek, �s a tan�v kezdet�t vette, de persze nem mondhat�, hogy a megszokott ker�kv�g�sban. Az �j tan�rok, az �j szab�lyok �s az �j s�t�t var�zslatok mindenkit – enyh�n sz�lva is – meglepett.
Voltak sz�l�k, akik nem engedt�k el gyermekeiket, voltak, akik csak McGalagonnyal val� besz�lget�s ut�n, de akkor is csak a boszork�ny kifejezett �g�ret�re, hogy gondj�t viseli a gyermeknek.
Minden „r�gi” tan�r nyak�ba nagy felel�ss�g szakadt, hogy megv�dje – McGalagony szavaival �lve – a „mocskos hal�lfal�kt�l” a di�kokat. Imm�r nem volt el�g az el�vigy�zatoss�g, mivel h�zon bel�l volt az ellens�g.

Sofinak is egyre nehezebb dolga volt, hiszen titokba kellett tartania „esti kiruccan�sait”, nem csak a testv�rp�r el�tt, de Piton el�tt is. Az ut�bbi m�r nehezebb volt, hiszen a f�rfival nap mint nap tal�lkozott, s�t az �jszak�kat �ltal�ban egy�tt t�lt�tt�k, �gy neh�zkes volt minden este valami kifog�st tal�lni, hogy mi�rt csak k�s�bb tudnak tal�lkozni.
- Ha ennyi di�kot korrepet�ln�k, zseniket tudn�nk ki�ll�tani – mondta mindig mag�nak, nem kis b�ntudattal, egy - egy ilyen kegyes hazugs�g ut�n.
Ha nem lett volna el�g probl�ma est�it titokban tartani, pluszba m�g ott volt az is, hogy f�rj�vel val� – felmeleg�tett – kapcsolat�t is pal�stolni kellett. M�r azt is csak McGalagony tudta, hogy �k f�rj �s feles�g, nem hogy azt, hogy egy�tt vannak.
Jobbn�l jobb �tleteket tal�ltak ki a magyar�zkod�sra, de a v�gs� v�ltozat egy nagyon diszkr�t megold�s lett. Az igazgat�i irod�b�l, illetve Piton lakoszt�ly�b�l k�l�n erre a c�lra egy rejtett kandall�t l�tes�tettek, ami jelsz�val volt v�dve, �s csak el�tt�k mutatkozott meg. �gy felt�n�s mentesen tudt�k folytatni „titkos” �let�ket.

A hetek gyorsan teltek. Kisebb-nagyobb �sszet�z�sekt�l eltekintve, nyugodtnak volt mondhat� a kast�lybeli �let.
A di�kok felvett�k az �j ritmust, �s mivel az �jfajta b�ntet�seket csak a k�t �j tan�r, meg persze Frics alkalmazta, �gy azokkal sem volt t�l sok probl�ma. B�r ez a h�rom ember is el�g volt n�ha.
Sofi t�bbsz�r tal�lkozott olyan di�kkal, aki egy –egy ilyen b�ntet�s nyomait hordta mag�n, vagy a lelk�ben. Kezdett nagyon elege lenni a hal�lfal�kb�l, f�leg Alectob�l. Amicus k�zel sem volt annyira agressz�v �s „v�rszomjas”, mint n�v�re. Ha nem az lett volna, ami, m�g el is tudta volna fogadni. De a boszork�ny… Sofinak n�ha komoly er�fesz�t�sbe ker�lt, hogy nehogy olyat tegyen, ami bajt hozhatna a fej�re, vagy el�rulhatn� val�di kil�t�t. De szerencs�j�re, mikor m�r p�lc�t emelt volna a n�re, valaki mindig megjelent, aki �szhez t�r�tette, �s ezek�rt a felbukkan�sok�rt k�s�bb mindig h�l�s volt.
�m ez a nap m�s volt. Hideg sz�l f�jt a birtokon, mintegy jelezve a t�l k�zeledt�t. Sofi egy j�l megtartott �ra, �s Hagriddal val� besz�lget�s ut�n a lakoszt�lya fel� tartott. Egy el�g elhagyatott folyos�ra �rkezett, �s m�r �pp �r�lt volna, hogy egyed�l lehet, �s megtervezheti a napja tov�bbi r�sz�t, amikor a k�vetkez� fordul�ban megl�tta b�jitaltan professzort �s Neville Longbottomot. A boszork�ny h�ttal �llt neki, �gy nem l�thatta. A fi� meg a f�lelemt�l nem vette �szre.

- Egyszer m�r megmondtam, hogy mi lesz, ha tiszteletlen�l besz�l velem Mr Longbottom. Nem t�r�m el ezt a hangnemet – sziszegte a professzor olyan hangnemben, amit�l Neville h�tr�lt egy l�p�st.
A fi� mindig b�tortalan volt. De a miniszt�riumi eset �ta, amiben Harry�kkel egy�tt r�szt vett, egy kicsivel mer�szebb� v�lt, �s mivel �let�t arra l�tszott feltenni, hogy sz�leit megbosszulja, �j hal�lfal� tan�raival szemben st�lusa nem mindig volt megfelel�nek mondhat�. Amit a testv�rp�r f�rfi tagja jobban t�rt – b�r t�le is kapott m�r egy k�t b�lyeget, amelyek a b�ntet�sekr�l �rulkodtak -, de a professzorasszony minden pillanatot kihaszn�lt amikor Neville-t k�nozhatta, m�r csak az�rt is, mert Bellatrix b�szke bar�tj�nak mondta mag�t. A fi� pedig nem t�tlenkedett az okok szolg�ltat�s�ban, �s ha egyed�l, szemt�l szembe kellett �llnia valamelyik hal�lfal�val, minden ereje �s tud�sa ellen�re leblokkolt.
A minap is, mikor Ginny Weasleyvel megpr�b�lt�k ellopni Piton szob�j�b�l Griffend�l kardj�t. A lebuk�sn�l, ahelyett, hogy futott volna, megk�v�lten �llt az igazgat� szikr�z� szemei el�tt. Nem tudta milyen szerencs�je volt, hogy Pitonnal tal�lta szembe mag�t, meg persze azt sem, hogy a val�di kard az�ta Harry�k birtok�ba ker�lt, nem is ak�rki seg�ts�g�vel. De h�t honnan is tudhatta volna.
- �gy most k�nytelen leszek megb�ntetni – hangzott Alecto hangja k�jesen. – De most egy �letre meg fogja tanulni, hogy tisztelje a hal�lfal�kat �s a Nagyurat. Crucio! – mondta semmitmond�an. A fi� �sszeg�rnyedt a f�jdalomt�l, majd ny�sz�r�gve a f�ldre zuhant.

- Azonnal hagyja abba! – ki�ltotta Sofi. Nem hitte el, hogy ez a mocskos csatl�s val�ban k�pes volt megk�nozni egy �rtatlan gyereket. De h�t mit is hitt? Ez ennek �lvezet.
A megsz�l�tott boszork�ny a meglepetts�gt�l megszak�totta az �tkot, �s a hang ir�ny�ba fordult.
- �h, Melpor professzor – k�sz�nt�tte neg�des mosollyal koll�gan�j�t. – �r�l�k, hogy csatlakozik hozz�nk. Bet�rsul a nevel�sbe, vagy csak n�zi? Az eml�kek miatt gondolom, csak n�zi – mondta gonoszan csillog� szemekkel. Sofi ereiben egy pillanatra megfagyott a v�r. Nem lehet, nem ismerhette fel. Rengeteg id� telt el az�ta…
- Megtudhatn�m, mire c�loz? – k�rdezte a t�le telhet� legnyugodtabb hangon, csak att�l tartott, hogy sz�ve dobog�sa fogja el�rulni.
- Oh, semmire. Csak az a kis rendreutas�t�s jutott eszembe, amit a minap az igazgat� �rt�l kapott – a hideg mosoly az arc�n undor�t� volt.
- Ja igen – mondta Sofi olyan hangon, mint, aki egy kellemes dologra eml�kezik vissza. Ez egy pillanatra meg is d�bbentette a vele szemben �ll�t. – De visszat�rve a jelenbe. Megk�rhetn�m, hogy az eff�le, hogy is fogalmazott, rendreutas�t�sokat, ne alkalmazza egy di�kon.
- Mr Longbottom pontosan tudja, hogy meg�rdemelte ezt a kis figyelmeztet�st. Ugye Mr Longbottom? – n�zett a fi�ra, akinek az�ta nehezen, de siker�lt fel�llnia.
- Hidegen hagy professzor, hogy maga mit tekint meg�rdemeltnek �s mit nem. De ha m�g egyszer megl�tom, hogy ilyen eszk�z�kh�z ny�lt b�ntet�sk�ppen, velem fogja szembetal�lnia mag�t. �s �n v�dekezni is tudok…- Sofi hangja nyugodt volt, de valami fenyeget� �rz�d�tt bel�le, ami Alectot nyugtalann� tette.
- Maga fenyeget engem? – k�rdezte �lesen.
- T�vol �lljon t�lem b�rmi ilyesmi, professzor. �n csak a kapcsolatunk fejl�d�s�nek �v�t t�rtam �n el� – Sofi hangja cs�p�g�tt a g�nyt�l �s a megvet�st�l.
- M�gis mit k�pzel, ki maga? – kiab�lta a boszork�ny, mivel a l�ny modora �s hangja kezdte megijeszteni, maga sem tudta mi�rt. Mintha eml�keztette volna valakire…
- Oh, ha �n azt tudn� – felelte t�rsa, mik�zben szem�ben kis l�ngnyelve jelentek meg egy pillanatra, csakhogy r�gt�n elt�nhessenek.
- Velem nem besz�lhet senki �gy. Pl�ne nem egy ilyen kis felkapaszkodott kurva – Sofi egy m�sodpercig ledermedt. – Nehogy azt higgye, hogy nem vettem �szre, hogy mit akar el�rni Pitonn�l. Be akar v�g�dni n�la, biztos, ami biztos. �s mes�ljen, Sofi… Siker�lt m�r megh�gatnia mag�t? – a k�rdezett arca els�t�t�lt. �nuralma penge�len t�ncolt, �s a tettlegess�g fel� l�tszott billenni. – Na mi t�rt�nt, csak nem gyenge pontot tal�ltam? – Alecto arc�n diadalmas mosoly villant. – Most pedig bemutatom, hogy hidegen hagy az �res fenyeget�se, �s �gy b�ntetem azt akit akarok, ahogy j�l esik – azzal �jra a szerencs�tlen fi�ra fogta a p�lc�j�t, �s az �tok m�r r�p�lt is az �ldozat fel�, aki f�jdalm�ban m�r sik�tott.
Sofiban elszakadt a c�rna. El�g volt.

- Obstructo! – ki�ltotta a l�ny. Alecto f�l m�teres rep�l�s ut�n egy oszlophoz v�g�dva �rt f�ldet.
Sofi lassan elkezdett a n� fel� s�t�lni, aki a kapott �t�s miatt lassan t�rt csak mag�hoz.
- Akkor had mutatkozzam be – kezdte –, Sofia Merope Denem – a f�ldr�l �ppen felt�p�szkod� boszork�ny szemei elkerekedtek.
- Ez lehetetlen – suttogta elhall� hangon. A l�ny lassan kezdte letekerni a kez�n l�v� anyagot.
- Hadd bizony�tsam be, hogy mennyire igaz – mondta, az alkarj�n l�v� sebhelyet a n� fel� mutatva, mik�zben folyamatosan haladt „�ldozata” fel�. Alecto szemeiben megjelent a f�lelem. – L�tom felismerte ezt a kedves kis aj�nd�kot, melyet a b�ty�m adott nekem. Akkor most megmutatom, hogy mennyire hasonl�tok r�, f�leg akkor, ha nem engedelmeskednek a k�r�semnek – Sofi m�r nem volt �nmaga. Elhatalmasodott rajta a v�gy, hogy f�jdalmat okozzon, hogy b�ntessen, hogy olyan f�jdalmat okozzon, mint amit a h�ta m�g�tt l�v� fi� �rzett, aki ebben a pillanatban r�m�lten n�zte az esem�nyeket.
- Crucio – a boszork�ny az �t megrohan� f�jdalomt�l a f�ldre zuhant, �s sik�tozva vonaglani kezdett.


A v�ratlan szem�ly – mint oly sokszor az elm�lt hetek alatt -, most is megjelent, csak kicsit megk�sve.
- Sofi! – Piton d�bbenet�ben, m�g a megsz�l�t�sr�l is megfeledkezett. A k�p, ami el� t�rult eln�m�totta. Neville Longbottom, amint megdermedve �ll egy oszlop biztons�g�ban �s n�zi Sofit, amint az Alectot k�nozza. A l�ny alkarj�ra n�zve, �s a b�lyeget megl�tva, d�bbenete k�ts�gbees�sbe ment �t. – Sofi! El�g, hagyd abba! - ki�ltotta, mik�zben a kis csoport fel� rohant. De a megsz�l�tott m�r nem l�tott �s nem hallott.
- Sofi! – ord�totta a f�rfi, de tudta ez itt m�r nem haszn�l. – Obstructo! – a l�nyt ugyanaz az �tok �ll�totta meg, mint nem sokkal azel�tt ellenfel�t. Piton l�tta, hogy a besz�m�thatatlan n� - amint kicsit mag�hoz t�r - folytatni fogja, �gy megint gondolkod�s n�lk�l kellett cselekednie.

- Stupor Stupor – ism�telte meg egym�sut�n k�tszer a b�b�jt, egyiket Alectonak, m�sikat Sofinak c�mezve.
�gy, hogy a k�zd� feleket egy ideig kiiktatta, volt arra ideje, hogy a hal�lra r�m�lt fi�hoz forduljon, �s a¬mennyi¬re lehet, kik�rdezze azt a t�rt�ntekr�l. Neville �ssze-vissza dadogott – m�r csak a kik�rdez� szem�ly miatt is -, de makog�sa el�g volt Pitonnak, hogy nagyj�b�l �sszerakja a t�rt�net darabjait. A fi� besz�mol�ja v�g�re �rt, majd egy exmemoriammal „gazdagabb�” v�lva, fel lett k�ldve a gyeng�lked�re, azzal a mes�vel, hogy rosszul lett a folyos�n, elesett �s mindene f�j. A f�jdalomcsillap�t�j�t megkapja, �s ha Poppy r� is j�n mi t�rt�nt, a testv�rekre fog gyanakodni – nyugt�zta tett�t mag�ban Piton.
Figyelm�t a nagyobb gond fel� ford�totta. Sofit a v�ll�ra vette, m�g Alectot a p�lc�ja seg�ts�g�vel lebegtette maga el�tt �s indult el lakoszt�lya fel�, rem�nykedve, hogy senkivel nem tal�lkozik �tk�zben.

Sofi egy fotelben t�rt mag�hoz, �m az eszm�letveszt�s nem cs�kkentette hev�lts�g�t �s v�gy�t, hogy k�nozza Alectot.
A m�sik n� a kanap�n fek�dt m�g mindig eszm�letlen �llapotban, szeml�ltetv�n, hogy r� m�g nem ker�l sor egy darabig. Sofi r�gt�n p�lc�ja ut�n ny�lt volna, ha nem konstat�lja, hogy azt valaki elvette t�le. Ekkor n�zett k�rbe, hogy hol is van, �s a felismer�s vill�mk�nt has�tott agy�ba.
- Perselus, hol a p�lc�m? – ki�ltotta idegesen. A t�z m�g mindig ott �gett a szem�ben.
- Azt most egy j� darabig nem kapod vissza – sz�lt a hang valahonnan a h�ta m�g�l.
A l�ny felpattant, amit r�gt�n meg is b�nt, mert elsz�d�lt, de nem �rdekelte. Vadmacskak�nt rontott r� a f�rfira, akinek csak pillanatai maradtak, hogy felk�sz�lj�n a v�dekez�sre.
- Sofi, ezt azonnal hagyd abba – mondta, mik�zben a l�ny �t�sei el�l pr�b�lt kit�rni.
- Azonnal add ide a p�lc�m – ord�tott a l�ny.
- �gy �rzem, itt az �sz�rveknek nem lesz hely�k, de �gy nem hagysz nekem m�s megold�st – mondta a f�rfi, �s k�zelebb ker�lve a l�nyhoz, felkapta a v�ll�ra, majd gyors l�ptekkel – mivel a l�ny teljes erej�b�l �t�tte a v�ll�t �s pr�b�lta rugdosni – a f�rd�be sietett.
Ott nem �ppen finomnak nevezhet� mozdulattal lev�gta a l�nyt a zuhany al� �s a j�ghideg vizet megnyitva, elkezdte „mag�hoz t�r�teni” a n�t. Egy b�b�jjal gondoskodott r�la, hogy az ne tudjon mozdulni
- Addig maradsz itt, am�g �gy nem l�tom, hogy lenyugodt�l – ezekkel a szavakkal, kil�pett a f�rd�szob�b�l �s egy hangszigetel� var�zslat elv�gz�se ut�n elindult, hogy kezel�sbe vegye a m�sik n�t is…