Perselus �jra az �desanyja gyerekkori szob�j�ban �llt, �s Edevis t�kr�t b�multa. Szemei t�zetesen vizsg�lt�k a l�ny alakj�t a saj�tja mellett. Valamilyen utal�st keresett… ak�rmit, ami figyelmeztetheti arra, hogy mit hoz a j�v� – viselni fogja a S�t�t Jegyet? A sarokban sejtelmesen f�nylett egy �l� n� alakja, akinek hossz�, fekete haja �s horgas orra volt – a fi�t figyelte.

*

Hermione cs�ndben fel�llt a reggelije mell�l felkapva a k�nyv�t a mellette l�v� �l�sr�l. �gy �lelte k�r�l a karj�val, mintha csak valamilyen �rt�k lenne, majd Piton kiv�tel�vel mindenki sz�m�ra �szrev�tlen�l t�vozott. A f�rfi szemei k�vett�k a mozdulatait. A l�ny fel�llt, �s k�r�ln�zett, ahogy felkapta a k�nyv�t. Azt�n �gy �lelte �t, mintha ez valamilyen tudatalatti cselekedet lenne a l�thatatlans�g�hoz. A fej�t a f�ldre szegezve gyorsan elhagyta a helyis�get.

A szalonba �gy l�pett be, hogy m�g mindig a k�nyvet babusgatta. Lassan azonban meg�llt, ahogy �szrevette az ablakban �ll� alakot. Draco volt az. A f�gg�ny�k nem voltak elh�zva, m�gis minden s�t�tnek t�nt. Karjait a mellkasa el�tt �sszefonva oldalv�st d�lt neki a falnak. �gy t�nt, elmerengett, az ablakon b�mult kifel�. A nap, amely �pp az ablak el�tt haladt el, megvil�g�totta a f�l arc�t. F�s�letlen haja el�rel�gott, s�t�tbe vonva ezzel az arca m�sik fel�t.

Mik�zben �gy figyelte a fi�t, Hermione r�j�tt, hogy Draco kereszt�ton �ll, �s hogy melyik utat v�lasztja, igaz�n senki nem tudhatja. Az a Malfoy, akit � ismert, aki annyi �ven �t gy�l�lte a tri�t, csak egy t�red�ke volt annak az �rtatlan gyereknek, aki igaz�b�l volt… �rtatlan… legal�bbis a m�lt �v v�g�ig. Gondolatban gyorsan v�gigsuhant a legend�s l�nyek gondoz�sa �r�kon, �s r�j�tt, hogy a fi� m�g csak nem is tal�lkozott a hal�llal. Harry igen… � l�tta a thesztr�lokat… de Malfoy? Tudta, hogy Narcissa mindent�l megv�dte �t, amit�l csak tudta. Amikor pedig l�thatta, Lucius is mindig v�dte a fi�t.

Draco feln�zett, amikor meg�rezte mag�n a l�ny tekintet�t. Hermione ugyanazt a h�v�s tekintetet l�tta, amit szokott, de tudta, hogy van valami m�s is azok m�g�tt a jeges k�k szemek m�g�tt. Azt vette �szre, hogy odas�t�l a fi�hoz, mik�zben k�ts�gbeesetten t�prengett azon, hogy vajon azt az oldalt v�lasztja-e, amelyen � annyira ut�lt �llni. Draco arckifejez�se nem v�ltozott, ahogy fel� s�t�lt. Csak k�vette a mozdulatait, �s egy�ltal�n nem tiltakozott, amikor a l�ny megfogta a karj�t, �s lassan felh�zta rajta a tal�r ujj�t.

A fi� becsukta egy pillanatra a szem�t, ahogy a l�ny keze �tsuhant a karja f�l�tt, amikor felhajtotta a tal�r ujj�t. Voldemorttal kapcsolatos k�pek villantak az eml�kezet�be �s a gy�l�let, amit ir�nta �rzett… Hermione, ahogy Potterrel �s Weasleyvel az erd�ben b�kl�szik, mik�zben a hal�lfal�k felvonulnak… Hermione l�ngol� arccal �s k�nnyes szemmel id�zi Tennysont… saj�t maga, ahogy valamit�l vez�relve a l�ny sz�j�ra nyomja az ajkait… Voldemort, amint elmondja neki, hogy a s�t�t oldalra kell cs�b�tania a l�nyt…

Hermione hangosan kieresztette a leveg�t, ahogy megpillantotta az elcs�f�tott b�r�t. A csal�dotts�g tiszt�n l�tszott az arckifejez�s�n. Tudta, hogy ott lesz. A S�t�t Jegy Draco karj�n nem is volt meglepet�s; hiszen m�r l�tta azel�tt is. Azon t�n�d�tt, hogy val�j�ban hogy �rezhet a fi�. Csak az�rt tartozott k�z�j�k, hogy mentse a b�r�t? A fi� sem tudta, hogy mi�rt. Szabad karja – amelyik nem volt Hermione szor�t�s�ban – a l�ny arca fel� k�zeledett – nem rosszakarattal, mint r�gebben, hanem azzal a f�l�nk udvariass�ggal, ami m�g �j volt neki. Ahogy a b�r�t b�multa, �szrevette, hogy a m�sik keze a fi� arca fel� mozdul. Hirtelen az eml�kezet�be villant, ahogy Draco a falnak nyomja, �s megmerevedett. A fi� meg�rezte a hirtelen keletkezett fesz�lts�get, amely az ujja v�g�b�l �s az eg�sz test�b�l �radt.

Perselus kint �llt, �s n�zte a jelenetet. Valami gy�t�rni kezdte, �s mag�ban azt gondolta, hogy az�rt, mert nem b�zott Drac�ban azok ut�n, ahogy viselkedett egyszer a l�nnyal. L�tta a v�ltoz�st a fi� arc�n, ahogy Hermione felhajtotta a tal�rujj�t. L�tta, ahogy a l�ny megmerevedett, amikor �szrevette, hogy Draco karjai k�r�lfogj�k. Pontosan tudta, hogy mi villant be az agy�ba… tudta, mert ugyanaz k�p sejlett fel benne is. Ugyanazt a f�lelmet �s v�delmezni akar�st �rezte, amit akkor �rzett, amikor Voldemort r�b�zta Drac�ra a feladat�t. El�rel�pett, �s kibontakozott a s�t�ts�gb�l, hogy meg�ll�tsa Drac�t, miel�tt m�g k�zelebb h�zza mag�hoz.

Nem kellett meg�ll�tania. Minden egyszerre t�rt�nt. Hermione megmerevedett, Draco pedig abban a pillanatban meg�ll�totta f�l �ton a kez�t, mik�zben Piton �ppen el�rel�pett, pont akkor, amikor Harry �s Ron fel�rtek a l�pcs�pihen�re. A szalonba pillantva megl�tt�k a megfagyott jelenetet, �s egy pillanat alatt a k�sz�b�n termettek.

- Vedd le r�la a kezed, Malfoy!

Ron feje jellegzetesen v�r�ss� v�lt a m�regt�l, ahogy Malfoyt n�zte. Harry arc�n is tiszt�n l�tszott a d�h, a szemeiben, �s ahogy �llt – mint aki k�szen �ll a harcra. Tekintete a megmerevedett Hermion�r�l visszat�rt Drac�ra.

- Mit csin�lt�l vele, Malfoy?

Harry szemei �llhatatosan Hermion�ra ugrottak, mik�zben a v�laszra v�rt. A l�ny elengedte Draco karj�t, hogy megfordulva Harryre n�zhessen, a fi� pedig visszar�ntotta maga mell� a kez�t. A tri� k�t fi�tagj�ra n�zve elvigyorodott, majd szarkazmussal teli hangon v�laszolt a k�rd�sre.

- Ez�ttal semmit. K�sz, Potter.

Draco els�t�lt mellette, ki nem hagyva az alkalmat, hogy j�l v�llon ne l�kje a fi�t menet k�zben. Hermione szemforgat�ssal v�laszolt, �s Harry mintha hallani v�lt volna egy elmormogott „fi�k”-at. A fej�t megr�zva n�zett Harryr�l Ronra, majd fel�llt, hogy elhagyja a szob�t. Nem volt kedve a fi�k szek�l�s�val foglalkozni. Ahogy kil�pett az ajt�n, szeme egy m�sik tekintettel tal�lkozott, amely az �rny�kb�l meredt r�.

Perselus �szrevette, hogy Hermione megl�tta, ahogy ott �ll. M�gsem tudott megmozdulni, mintha csapd�ba esett volna. Gondolatai �rv�nyk�nt kavarogtak az ut�n, hogy megl�tta, Draco milyen m�don ny�l Hermione ut�n. Mag�ban azt vitatta, hogy vajon a fi� egyszer�en csak a feladat�t v�gezte, vagy komolyan ny�lt a l�ny ut�n – a f�nyt keresve. Mindk�t v�ltozat felh�bor�totta. Agy�ban a t�k�r k�pe lebegett, �s azok az �r�k, amelyeket el�tte t�lt�tt, hogy tal�ljon b�rmilyen utal�st is a j�v�re vonatkoz�lag, hogy mik�nt siker�l Drac�nak elv�gezni a feladat�t. Amikor tal�lkozott a tekintet�k, elkezdett derengeni neki valami. Az, hogy Hermione Granger megkapja-e a S�t�t Jegyet akarattal vagy akarata ellen�re csakis a saj�t d�nt�s�n m�lott – nem az �v�n.

Csak k�t l�p�sre volt sz�ks�ge, hogy el�g k�zel ker�lj�n hozz�.

Hermione csak t�togni tudott a tan�ra hirtelen mozdulata ut�n. A karj�t megragadva m�ly l�legzetet vett, �s �rezte, ahogy a l�ny megpr�b�lja kit�pni mag�t a szor�t�sb�l. �rezte, ahogy p�nik rohan kereszt�l rajta. M�g �gy, a fiatalabb test�ben is er�sebb, sokkal er�sebb volt n�la. Hermione r�j�tt, hogy az ellenkez�s nem seg�t… mintha csak egy l�gy lenne a f�rfival szemben. A l�ny vett egy m�ly l�legzetet, mik�zben elveszett ennek a nagy er�f�l�nynek az egyszer� gondolat�t�l is. Sz�ve hevesen vert, ahogy r�j�tt, hogy a folyos�n a saj�t szob�ja mellett elhaladva egyenesen az �v� fel� tartanak. Visszapillantva nevet�s �t�tte meg a f�l�t, amely a szalonb�l j�tt, b�r sokkal t�volibbnak t�nt ann�l. Senki sem vette �szre, hogy Piton elr�ncig�lta �t a l�pcs�pihen�b�l, �s most a folyos�n taszig�lja.

Perselus kir�ntotta a h�l�szob�ja ajtaj�t. Hermion�t maga ut�n h�zva egyenesen a kandall� fel� tartott, beledobott egy csipetnyi Hop-port, majd szorosan maga mellett tartva a l�nyt, belel�pett a l�ngokba.

- A Herceg Birtoka!

A kandall�b�l az el�szob�ba l�ptek ki, ahonnan tov�bb r�ncig�lta a l�nyt a fels� karj�n�l fogva a l�pcs�k�n, egyenesen afel� a szoba fel� tartva, amir�l kor�bban azt mondta, hogy az anyja miatt haszn�lhatatlann� v�lt.
Maga el�tt h�zva bedobta �t a szoba ajtaj�n, ahol a l�ny el�reesett. A kem�ny f�b�l k�sz�lt padl� v�szes gyorsas�ggal k�zeledett. A becsap�d� ajt� hangja figyelmeztette �t arra, hogy bez�rta �ket a f�rfi. Perselus szinte azonnal elment mellette, �s elkezdte leszedni a k�k bor�t�st valamir�l. Minden olyan gyorsan t�rt�nt. Hermione teste hangosan csap�dott a f�ldbe, amely figyelmeztette a f�rfit arra, hogy milyen durv�n is l�kte be �t az ajt�n.

A l�ny egy arccal lefel� fekv� kicsavarodott valami volt a f�ld�n. Lassan felemelte a fej�t, r�n�zett a tan�r�ra, majd elkezdett f�lt�p�szkodni a padl�r�l. Nem jutott messzire. �gy morgol�dott �s �tkoz�dott, mintha Harry vagy Ron tette volna ezt vele.

- A pokolba! Mit csin�ltam…

M�g alig emelkedett fel a f�ldr�l, amikor szeme tal�lkozott a t�k�rben l�v� �nmag�val, majd l�tta, hogy k�dbe v�sz el�tte a k�p, hogy egy m�sikat mutasson helyette. Perselus l�tta, hogy megfagy a v�r az ereiben, amikor belen�z a t�k�rbe. A szem�t le sem v�ve a k�pr�l lassan t�rdre emelkedett. Piton egy kis b�ntudattal n�zte �t, de ezt sosem vallotta volna be. �gy t�nt, Hermione elfelejtette, hogy b�rki m�s is lehet rajta k�v�l a szob�ban… feledte, hogy bedobt�k oda, mert a t�k�r teljesen lek�t�tte. Lassan k�zelebb ment a k�phez. Perselus n�zte, ahogy hirtelen szomor�s�g jelenik meg a von�sain. L�tta a l�ny szemeiben felgy�leml� k�nnyeket, ahogy kiny�jtotta a kez�t, hogy meg�rintse a t�k�rk�pet.

Ne.

Hermione szinte hallotta a saj�t hangj�t, amint az
meg�ll�sra k�nyszer�ti.

Ne… tudod, hogy ez nem a val�s�g… ne s�rj, az nem old meg semmit.

- Mit l�t, Miss. Granger?
Perselus l�tta, ahogy megkem�nyednek a von�sai a hangj�ra – mintha csak ez hozta volna vissza �t a val�s�gba, ahol nincs egyed�l. Hirtelen �szrevette, hogy megzavarodik a l�ny �rzelemmentes arca. Mi t�rt�nt vele? Ez volna a csata, hogy �jra gyerekk� v�ljon? A feje v�g�l lassan fel� fordult, �s egyenesen a szem�be n�zett.
- Felt�telezem, hogy a sz�vem legh�bb v�gy�t, professzor.

Piton a kez�t kiny�jtva megragadta az orrnyerg�t, mintha csak egy fejf�j�st akarna el�zni.

- Miss. Granger, ne j�tszadozzon velem. K�l�n�sen fontos, hogy pontosan tudjam, hogy mit l�t.
N�zte, ahogy a l�ny semleges arca megv�ltozik, majd nevet�sben t�r ki.
- �, mondja el, professzor!
Hermione m�g mindig nevetve �llt fel.
- Hogy lenne az �n sz�vem v�gya k�l�n�sen fontos mag�nak?

Abbahagyta a nevet�st, �s visszan�zett a t�k�rre. Valami �tsuhant az arc�n, r�ncolta a homlok�t megd�bben�s�ben. Majd ugyanazzal a kifejez�stelen arccal n�zett vissza a tan�r�ra, mint kor�bban, amikor �szrevette, hogy ott van.

- �szint�n, professzor, ez igaz�n szem�lyes dolog, nem hiszem, hogy egy kicsit is mag�ra tartozna.

Perselus �sszeh�zta a szem�t, mik�zben �rezte, hogy d�h �nti el. A d�h csak fokoz�dott, amikor megl�tta, hogy Hermione nem f�lt t�le �gy, mint m�sok, �s ez a n�z�s nincs hat�ssal r�. A l�ny lassan visszan�zett a t�k�rre, a zavarts�g megint tiszt�n l�that� volt az arc�n.

- Professzor – kezdte l�gyan –, lehets�ges, hogy olyan v�gyat l�ssunk, amir�l nem tudunk – lehetnek tudatalatti v�gyaink?

Felh�zott szem�ld�kkel Hermion�r�l a t�k�rre n�zett, majd vissza. Lassan v�laszolt neki, hogy megfigyelhesse a szavai hat�s�t.

- Igen, lehets�ges.

Nem vette le a tekintet�t a t�k�rr�l. A f�rfi k�zben m�s megk�zel�t�ssel pr�b�lkozott. Ez�ttal l�gyabban, udvariasabban besz�lt.
- Miss. Granger, k�rem. Egy�ltal�n nem akarom tudni Hermione Granger �sszes mocskos kis v�gy�t. Egy egyszer� k�r�sem van, amely k�s�rleti c�lokat szolg�l �s olyan c�lokat, amelyek a S�t�t Nagy�r elbuk�s�val foglalkoznak. Semmi, amit itt mond, nem hagyja el ezt a szob�t.

Tudta, hogy m�r azzal meggy�zte �t, amikor a t�k�rrel kapcsolatos k�s�rletr�l besz�lt, de igaz�n csak akkor gy�zte meg teljesen, amikor megeml�tette a S�t�t Nagy�r buk�s�t. A l�ny s�hajtva k�zelebb l�pett a t�k�rh�z, �s a kez�t kiny�jtva �jra meg�rintette a k�pet. �jra megl�tta a szomor�s�got az arc�n, ami m�ra m�r szinte megszokott� v�lt… ezt az arc�t rejtegette a bar�tai el�l… ezt, amelyet nem vettek �szre, pedig s�t�tt minden cselekedet�b�l. L�tta, ahogy szemei h�rom k�l�nb�z� pontj�t �rintik a t�k�rnek. Hermione nehezen s�hajtott egyet, majd a l�b�ra pillantott. Hangja suttog�ss� halkult.

- A sz�leimet l�tom, professzor.

�rezte, ahogy megfagy az ereiben a v�r. A l�ny lassan megfordult, �s az ajt�hoz s�t�lt. Keze m�r a kilincsen volt, amikor meghallotta a f�rfi hangj�t a szob�ban visszhangzani.

- Miss. Granger, l�ttam, hogy egy harmadik alakot is n�z. Mi vagy ki volt az a m�sik k�p a t�k�rben?

N�zte, ahogy Hermione egy pillanatra becsukja a szemeit, �s m�ly l�legzetet vesz. Megfordulva pontosan Piton szemeibe n�zett. M�r megint azt a nevets�ges meztelens�get �rezte – mintha ki�ll�tott�k volna, b�r az arc�t aggodalmasan r�ncolta, �s a rajta l�v� szomor�s�g a f�rfi tudt�ra adta, hogy milyen neh�z volt ez neki, �s m�g mindig az.

Hermione mik�zben ott �llt, azon gondolkodott, hogy vajon elmondja-e neki. A l�nye egy r�sze az�rt sik�tott, hogy eressze ki, miel�tt m�g felem�szti, de egy m�sik r�sze kinevette… kig�nyolta �t.

A pokolba! Mintha �rdekeln�! Egy�bk�nt meg mi a fene k�ze van hozz�?

Perselus n�zte, ahogy �sszefonja a karjait a mellkasa el�tt, �s k�nnyed�n az ajt�keretnek t�maszkodik.
- �gy tudom, hogy van tehets�ge a legilimenci�hoz, professzor, h�t tal�lja ki!

Piton m�ly l�legzetet vett, amikor Hermione nem mozdult. Nem besz�lt hozz� tiszteletlen�l, hogy azt�n ijedten �lljon ott… nem. A l�ny feldobott sz�m�ra egy kih�v�st, hogy vajon meg meri-e tenni. Az agy�ba t�bb gondolat sereglett be, mint amit elb�rt. Kutatott a fej�ben, hogy vajon akadt-e ilyen di�kja… ak�rki r�gebbr�l, aki kih�v�s el� �ll�totta volna. � volt az egyetlen. �rezte, ahogy a d�he n�.

- Miss. Granger! Csak egy egyszer� k�rd�st tettem fel, �s v�rom r� a v�laszt.

A pillant�s�t�l Neville m�r fedez�kbe vonult volna, de Hermione meg sem mozdult, �llta a sarat. Azt�n felnevetett.

- Egyszer� k�rd�s? Azt k�ri t�lem, hogy mondjam el a sz�vem legh�bb v�gy�t! Mondja csak, maga mit l�t, amikor belen�z?
- Miss. Granger! Nem hiszem, hogy hely�n val� lenne, hogy egy tan�r elmondja a di�kj�nak…
- Akkor honnan veszi, hogy �n el fogom mondani?
Csend telepedett k�z�j�k. Perselus m�rge, ha lehet, m�g tov�bb n�vekedett.
- Ahogy gondolja – mondta figyelmeztet�en.

�gy t�nt, mintha a l�nyon kereszt�l akarna kimenni az ajt�n, de nem ez t�rt�nt. Abban a pillanatban, amikor el� ker�lt, megfordult, megragadta Hermion�t a fels� karj�n�l, �s nekiv�gta a falnak. A feje halkan koppant. Szeme t�gra ny�lt a f�lelemt�l, m�g a f�rfi fekete �riszei az �v�be f�r�dtak. Az okklumencia �r�k ellen�re nem tudta meg�ll�tani Pitont. �rezte, ahogy belemer�l az eml�keibe, majd megjelenik a fej�ben a t�k�rk�p.

Igen, l�tta, ahogy a sz�lei r�mosolyognak. Csakhogy m�st is l�tott. Mag�t, amint… Perselus Piton �lel�s�ben �ll. �rezte, ahogy a f�rfi visszah�z�dik a fej�b�l. Felb�sz�tve, de �nel�g�lten mosolygott a l�nyra, majd kiegyenesedett.

- Maga csak egy ostoba iskol�s l�ny. Ne felejtse el ezt, amikor fant�zi�kat kerget.

Kiment a szob�b�l, tudv�n, hogy a l�ny k�vetni fogja.

*

A tizenkettes sz�m� h�z s�t�t �s csendes volt… mindenki aludt. Az egyetlen f�nyforr�s a h�zban abb�l a p�r gyerty�b�l sz�rmazott, amelyek a konyh�ban voltak, bizonytalan vil�goss�got adva az ott tart�zkod�knak. Az asztal egyik oldal�n Harry �s Ron �lt. A m�sik oldalon Hermione �s Ginny. K�z�tt�k az asztalon egy teljesen �rtalmatlan med�l fek�dt… Mardek�r med�lja.

A csend honolt a leveg�ben. A k�v�ncsis�g majd meg�lte Hermion�t. Egy lass�, egyenletes s�hajjal v�g�l kiny�jtotta a kez�t, hogy felvegye a med�lt. Harry gyorsan ut�nakapott, �s meg�ll�totta. A l�ny t�gra ny�lt szemekkel n�zett r�.

- Mi van? – suttogta.
- Lehet, hogy el van �tkozva – suttogott vissza… idegess�g j�rta �t a hangj�t.

Hermione elkeseredetten s�hajtott egyet, majd szemforgatva mondta:
- Harry, t�nyleg azt gondolod, hogy megfogn�k valamit, ami el van �tkozva?
A fi� megvonta a v�ll�t: m�r semmiben sem lehetett biztos t�bb�. M�g mindig fogta a kez�t, amikor a l�ny kiny�jtotta a balj�t, �s az �v�re tette.
- Harry – suttogta. – Tudjuk, hogy ez az a horcrux, amit R.A.B. megszerzett �s elpuszt�tott.

A fi� len�zett, tekintete azt a reped�st k�vette, ami �gy futott �t a med�lon, mint egy vill�m, a sebhely�re eml�keztetve �t. Csend volt. Ginny �s Ron nem mertek semmit sem mondani… leny�g�zte �ket a tudat, hogy Harry megtal�lta az elpuszt�tott horcruxot Godric’s Hollowban. V�gre ell�togatott oda, ahogy eltervezte az ut�n, hogy Hermion�t elrabolt�k az Abszol �tr�l. Nem sz�lt senkinek arr�l, hogy megtal�lta a med�lt, ami m�g mindig a sz�lei h�z�ban volt. A s�t�ts�gb�l Rabastan bontakozott ki, �s �lt le Hermione mell�.
- Igaza van, Harry – suttogta Rabastan. – M�r elpuszt�tott�k. Nem b�nthat.
- Ink�bb azon k�ne agg�dnod, hogy megtal�ld a t�bbit – folytatta Hermione, mik�zben elh�zta a kez�t, �s maga el� rakta az asztalra. Amikor Harry is elvette a kez�t, gyorsan a med�l ut�n kapott. A l�ny �gy tartotta a kez�ben, hogy k�zben �vatosan v�gigh�zta a h�velykujj�t a reped�sen. – Ak�rki is volt ez a R.A.B., tudjuk, hogy haldoklott… �s hogy mag�val vitte Voldemort lelk�nek egy darabj�t – mosolyodott el keser�en.

Harry szemei a med�lra tapadtak, mik�zben azon t�rte a fej�t, hogy hol kezdje a keres�st. Megr�zta a fej�t.
- �tletem sincs, hogy hol kezdjem a kutat�st – suttogta.
Ginny kiny�jtotta a kez�t. �rint�s�re Harry enyh�n megr�ndult.
- Harry, gondolkozz… eml�tetted a k�zted �s Voldemort k�z�tti hasonl�s�gokat. Nem tudsz egy helyet sem, ahol mind a ketten biztons�gban �rezt�tek magatokat… el�g nagy biztons�gban ahhoz, hogy otthagyja a lelke egy darabj�t?

A fi� feln�zett Ginnyre. A l�nyhoz legk�zelebbi gyertya f�nye ott t�ncolt a szem�ben, mik�zben olyan �that�an n�zett r�, ahogy csak tudott, pr�b�lva el�rni azt, ahogy Dumbledore vezette r� a megold�sra, amikor megmutatta neki Tom Denem �let�t – hogy �gy gondolkodjon, ahogy � tenn�.
- Roxfort – suttogta, amikor r�j�tt a f�lelmetes igazs�gra.
- A pokolba! – sziszegte Ron. – Azt akarod mondani, hogy az �vek sor�n v�gig ott volt Tudodki lelke a suliban?

Harry b�lintott, majd megd�rzs�lte a fej�t.
- Egy r�sze legal�bbis.

Fel�llt, �s kimentette mag�t az este h�tral�v� r�sz�re. Ron k�vette. Hermione tudta, hogy a fi� megpr�b�l besz�lni bar�tj�val. Ginny is fel�llt, j� �jszak�t k�v�nva Hermion�nak �s Rabastannak. A l�ny visszaterelte a figyelm�t a kez�ben tartott med�lra. Ki gondolta volna, hogy Voldemort lelk�nek egy darabj�t hordozta mag�ban? �rtalmatlannak n�zett ki, m�gis nagyon gonosz dolgot tartalmazott, olyan gonoszat, hogy meg is halt miatta egy ember.

- Igazad volt arr�l az emberr�l, aki elpuszt�totta a horcruxot – mondta neki Rabastan. – Nem halt meg f�l�slegesen.
Hermione elmosolyodott, �s feln�zett r� a med�lr�l.
- Regulus volt az, igaz?

A f�rfi b�lintott egy apr�t, majd len�zett a kezeire. Hermione l�tta rajta a szomor�s�got.
- A Lovagok minden �vben megeml�keznek arr�l, amit tett. – Hermione k�v�ncsian n�zett fel. – December elsej�n minden �vben tartunk egy b�lt, az Elesett lovagok b�lj�t… Regulus hal�l�val kezd�d�tt.

Csendben �ltek, mindketten elmer�ltek a gondolataikban. Rabastan gondolatai az eddig elesett lovagokon j�rtak, �s elmerengett, hogy vajon � is a list�ra fog-e ker�lni m�g az el�tt, hogy ez v�get �rne. Hermione gondolatai a Herceg Birtok�n t�rt�nt esem�nyeken j�rtak, �s azon a k�pen, amit Edevis t�kr�ben l�tott. Igen, mindig is tisztelte Piton professzort �s feln�zett r�, de � lenne a sz�ve legh�bb v�gya? Rabastan csendesen j� �jszak�t k�v�nt, �s megpuszilta az arc�n.

Egy p�r percre m�g egyed�l maradt a konyh�ban, elgondolkodva, hogy mit jelent ez az eg�sz. Nem volt norm�lisnak nevezhet� a gyerekkora, mi�ta a Roxfortba j�tt, de �gy t�nt, ez az �v megint v�ltoztat rajta… a sok hal�leset miatt. Megk�nnyebb�lt, amikor r�j�tt, hogy Piton nem olyan gonosz, mint amilyennek t�nik, de hogy k�v�nja �t? A fej�t megr�zva fel�llt, �s elindult a szob�ja fel� vezet� �ton, rem�lve, hogy tud aludni egy kicsit. M�r nem nagyon tudott rendesen aludni.

*

Perselus �jszak�ja nyugtalanul telt. A gondolat, hogy az eg�sz di�ksereg el� ilyen kin�zettel kell ki�llnia olyan idegess�ggel t�lt�tte el, amir�l azt hitte, hogy m�r r�g megszabadult t�le. Nem is tudta, hogy a szob�ja mellett egy fiatal boszork�ny szint�n a k�zelg� tan�v idegess�geit�l szenved.

Izgalom bugyogott fel a gyomr�ban, amit�l bizseregni kezdtek az idegei, hogy mozduljon. Feladva az alv�st lel�gatta a l�b�t az �gyr�l. A kem�ny f�b�l k�sz�lt padl� h�v�ss�ge felk�szott a l�b�n �s megborzongatta. Felkapva egy takar�t �s egy k�nyvet nesztelen�l kis�t�lt a szob�b�l, le a szalonba. Ahogy a l�ny k�zelebb �rt, �szrevette a padl�n a pisl�kol� f�ny visszat�kr�z�d�s�t, amely a kandall�b�l j�tt.

Lassan �s halkan bekukucsk�lt a szob�ba, ahol szokatlan l�tv�ny t�rult a szeme el�. Tan�ra �lt a kanap�n. A fej�t el�red�ntve �lt, kezeit kiny�jtotta �s �gy fogta vele a fej�t, mintha azt akarn� megakad�lyozni, hogy kisz�kjenek a gondolatai. A f�gg�ny�k be voltak h�zva k�r�l�tte. Hermione tudta, hogy er�s f�rfi. Az er� pill�re lehetett, ha el tudta viselni azt a terhet, hogy Voldemort k�me legyen… hogy a tan�tv�nyai elk�vetik ugyanazt a hib�t, mint �, �s k�s�bb �gy �llnak Voldemort el�tt, mint el�tte… hogy meg�lheti b�rmikor, amikor mag�hoz rendeli… hogy csak �lljon, amikor olyanokat m�sz�rolnak le, akiket tan�tott… hogy csak �lljon �s n�zze, ahogy a gyerekek sz�leit meg�lik. �rezte, ahogy �jra k�nnyek gy�lnek a szem�be. Hermione n�zte, ahogy Piton fiatalabb kiad�sa m�ly l�legzetet vesz. Fel�llva lassan odas�t�lt az ablakhoz, hogy le�lj�n… k�zben a l�b�t n�zte, m�g mindig m�lyen a gondolataiba mer�lve. Hermione megdermedt, ahogy figyelte.

Ahogy Perselus kif�jta a leveg�t, meghallott egy l�legzetv�telt, ami nem az �v� volt. Egy kiss� felemelve a fej�t szemei tal�lkoztak annak a szem�lynek az arc�val, aki megzavarta. Hermion�n egyszerre jeges �s meleg borzong�s futott v�gig. Tan�ra h�v�s szemei melegs�get rejtettek a jeges k�ls� m�g�tt.

- Bocs�nat, professzor. Visszat�rek a szob�mba.
�szrevette, ahogy a f�rfi szemforgatva reag�l erre.
- Nem, Miss. Granger. T�vol �lljon t�lem, hogy olyan griffend�les bentlak� �s mindentud� legyek, aki k�s� �jszak�ig fent marad k�nyvet olvasva, �sszeg�mb�ly�dve egy sz�kben, hogy azt�n elaludjon a legk�nyelmetlenebb poz�ci�ban.

Ahogy besz�lt, Hermione bel�pett a szob�ba. �rezte, ahogy a d�h elt�lti. K�zelebb l�pett hozz�, m�gnem el�tte �llt. A f�rfi az ablakban �lt, a l�ny pedig el�tte �llt, �gy nagyj�b�l egyforma magasak voltak.
- Jobb, mintha a s�t�tben �ln�k �s sajn�ln�m magam.

A szavak m�g azel�tt kiszaladtak a sz�j�n, miel�tt gondolkodhatott volna. Abban a pillanatban, ahogy kisz�ktek, t�gra ny�lt szemmel a sz�ja el� kapta a kez�t.
- Sajn�lom, professzor. Nem tudom, mi �t�tt bel�m.
Perselus v�gign�zett a l�nyon a szok�sos felvont szem�ld�kkel.
- �gy t�nik, mostan�ban sok minden �t mag�ba, Miss. Granger.

Nem mozdult az ablakb�l, csak figyelte �t. Hermione �rezte, ahogy ver a sz�ve �s vibr�l az energi�t�l az �sszes idegsz�la ugyan�gy, ahogy a f�rfi� is, de nem h�tr�lt meg – a hely�n maradt.
- Egy javaslat, Miss. Granger. Fogja ezt az �jonnan megtal�lt vir�gz� �retts�get – N�zte, ahogy a sov�ny, s�padt kezeivel v�gigmutat rajta. –, �s nyomja vissza a mag�ban l�v� kisl�ny fala m�g�.

A f�rfi n�zte, ahogy a l�ny sz�ja lassan kiny�lik, majd becsuk�dik. L�tta a szem�ben – feldolgozta �s elemezte minden egyes szav�t.
- B�zzon bennem, Miss. Granger, mert ha nem, k�nnyen megt�rik… – A f�rfi szemei csillogtak, ahogy m�g k�zelebb hajolt �s suttogott. – �gy lehet, Mr. Malfoy m�r meg is pr�b�lta egyszer.

A l�ny nem mondott semmit, csak r�f�ggesztette a tekintet�t. Az agy�ban sz�mtalan eml�k �s gondolat �rv�nylett… a legt�bb a k�r�l, amit a t�k�rben l�tott. � lenne a sz�ve legh�bb k�v�ns�ga? Piton gyanakodva n�zett r�. Egyszer�en csak �llt el�tte a takar�ban… a csupasz v�ll�n csak egy spagetti p�nt volt, ami jelezte, hogy az�rt visel valamit alatta.

Perselus l�tta, ahogy k�zelebb j�n hozz�, de a k�v�ncsis�g a hely�n tartotta. Nem tudott m�sra gondolni, mint hogy van-e annyi griffend�les b�tors�ga Hermion�nak, hogy megtegye. A l�ny nem tudta volna megmagyar�zni, hogy mi hajtotta, hogy tegye meg. K�v�ncsis�g? A gyermeki fant�zia megval�s�t�sa? Tud�sv�gy? Ak�rmi is volt az, mik�zben a vit�juk fesz�lts�ge m�g ott pattogott k�z�tt�k, mint oly sokszor, Hermione azt vette �szre, hogy a tan�r�hoz hajol.