- Hallottam mit mondt�l.

- Mit?

- �t szereted. Tudtam, hogy �t szereted. Annyira �reztem. Mikor �t�lelted, tudtam, hogy �jra ott vagy. Hazat�rt�l. V�glegesen. Nem �llhatok k�z�tek, ahogy �desap�d sem. Tudtam, hogy mi�rt nem fek�dt�l le velem. �r� v�rt�l. �s �n megadom a lehet�s�get neked. Elmegyek.

- Johnny, ne csin�ld. Bel�d tudn�k szeretni.

- Nem kell. Boldog vagyok, hogy eddig mellettem volt�l.

- Hidd el, r�tal�lsz majd arra a l�nyra, aki marad�ktalanul boldogg� tesz.

- Tudom.

- Johnny?

- Igen?

- Megv�rn�d, am�g mindenki lefekszik aludni? Akkor legal�bb nem kellene magyar�zkodnod, hogy mi�rt m�sz el.

- V�llalod, hogy beavatod �ket?

- A csal�dom. Musz�j lesz.

- Ok�. Szeretlek.

- �m… Johnny, a gy�r� – le akarta venni az ujj�r�l a l�ny, de Johnny nem hagyta.

- Ez a ti�d. Nem fogadom el.

- De m�r nem…

- Nem �rdekel. Aj�nd�k volt.

- K�sz�n�k mindent, Johnny.

- Ha m�g egyszer meg akarsz sz�kni, tudod, hol lakok. �s a b�rom c�m�t is tudod.

- Igen. Nem fogom elfelejteni. �rsz majd levelet?

- Csak ha te is.

- �g�rem.

- �n is – ezut�n csendesen �ld�g�ltek m�g. Miut�n mindenki nyugov�ra t�rt, Katie kik�s�rte Johnnyt a h�z el�, ahol egy cs�kkal b�cs�ztak, majd miut�n a fi� dehoppan�lt, Katie visszas�t�lt a hatalmas h�zba, �s a konyh�ba ment. Az els� kez�be akad� alkoholos �veget a kez�be vette. Csak mikor beleivott, akkor tudatosult benne, hogy igazi Sk�t Whiskyvel van dolga. Csendesen iszogatott, mikor csoszog�st hallott, majd megcsapta az orr�t egy ismer�s, f�szeres illat. Lehunyt szemmel szagolt bele a leveg�be, �s �lvezte a borzong�st, amit az illat okozott neki.

- Merre van a bar�tod?

- Elment.

- Mi�rt ment el?

- Mert el kellett mennie.

- Szak�tott�l vele?

- Nem �n. � mondta, hogy r�j�tt mindenre.

- Mi mindenre?

- Arra, hogy m�g mindig szeretlek. �s hogy ez akkor tudatosult benne, amikor �t�leltelek. �s hogy tudja, hogy ez�rt nem fek�dtem le vele.

- Mi�rt?

- Mert r�d v�rtam.

- �s ez igaz?

- Igen. Igaz.

- Katie.

- Igen?

- Mi�rt ment�l el?

- Hisz le�rtam mindent.

- Igen, le�rt�l. De szeretn�m t�led hallani.

- F�jt, de meg kellett tennem. Vesz�lyben volt mindenki, aki a k�zvetlen k�zelemben volt. Nemcsak �n voltam vesz�lyben. Te is, Draco is, Harry is, Sirius is, �s apa is. Nem akartam, hogy bajotok essen, �gy mikor Parkinson megfenyegetett, ez volt az egyetlen lehet�s�g, ami eszembe jutott. Nem akartam neked f�jdalmat okozni, de m�gis megtettem, ahogy hallottam. F�ltem, hogy ha itt maradok, elvesz�telek titeket. Draco �s Harry nemr�g tal�ltak egym�sra, lehet�s�get akartam nekik adni, hogy boldogok lehessenek.

- Azzal, hogy elt�nt�l, nem adt�l nekik nagy lehet�s�get. Harry meg�lte Voldemortot. M�g a tan�v v�ge el�tt. Miss Parkinson �ngyilkos lett, mikor megtudta, hogy Draco eljegyezte Harryt. Miriam �jra megjelent �desap�d �let�ben, de term�szetellenes m�don most nem t�nt el. H�napok �ta tal�lkozgatnak, de semmit nem mond Regulus arr�l, hogy mi van k�zte �s �desany�d k�z�tt. �s ami enn�l is szebb, hogy t�nkretett�l mindent, ami�rt harcoltam.

- Mi?

- Els� perct�l kezdve tiszt�ban voltam az �rz�seimmel veled kapcsolatban. A gond ott kezd�d�tt, hogy abban nem voltam biztos, hogy a te �rz�seid mennyire biztosak. Tudtam, hogy szeretsz, de nem mertem volna a fejemet tenni arra, hogy k�pes lenn�l mellettem maradni �leted v�g�ig. A RAVASZ-vizsg�id let�tele ut�n meg akartam k�rni a kezed.

- Micsoda?

- Hallotta, Miss Black.

- Mi�rt nem mondtad?

- Meglepet�snek sz�ntam. De nem gondoltam arra, hogy te lepsz meg engem azzal, hogy elt�nsz az �letemb�l.

- De hiszen meg�rtam a levelet neked.

- �s te azt hitted, egy lev�llel elint�zt�l mindent?

- Tudom, hogy nem. De akkor �s ott nem l�ttam m�s megold�st. Felel�tlen d�nt�s volt, �s szembe kellett volna n�znem a probl�m�kkal, ezt bel�tom. De nem tudom azt mondani, hogy nem tenn�m ugyanezt, ha m�g egyszer, el�lr�l kezdhetn�m.

- Csak emiatt ment�l el?

- Mi m�s�rt?

- Csak k�rdeztem.

- F�ltem. �s most is f�lek.

- Mit�l?

- Hogy nem tudlak boldogg� tenni. Hogy egyszer megunod a gyerekes dolgaimat, �s elhagysz.

- Azt hiszem, sz�mtalanszor bizony�tottad, hogy nem vagy gyerekes. Az, hogy elment�l, val�ban felel�tlen volt, de be kell ismernem, b�tor is, hiszen nincs olyan tizenh�t �ves l�ny, aki elmegy egy idegen orsz�gba, talpra �ll, �s igyekszik meg�lni.

- Te nem n�zel le a munk�m miatt?

- A meg�lhet�s�rt k�zd�tt�l. Ezen nincs mit len�zni. S�t, tiszteletre m�lt�.

- Komolyan?

- Komolyan.

- Remus.

- Hallgatlak.

- Mi ketten valaha m�g…

- Nem rajtam m�lik.

- Sz�val akkor lehet, hogy valamikor �sszej�v�nk?

- Meg kell szoknunk, hogy �jra itt vagy k�zt�nk. Ezen k�v�l nincs m�s, ami k�z�nk �llhatna.

- Akkor ak�r most is �sszej�hetn�nk?

- V�rjunk m�g egy kicsit, j�?

- J� – v�laszolt, mik�zben letette a f�lig �res whisky-s �veget, amit az elm�lt percekben csapolt meg. - Megyek, lefekszem aludni.

- J� �jt.

- Neked is Remus. Neked is – motyogta, mik�zben mag�ra hagyta a szeretett f�rfit.

M�snap reggel sz�rny� f�jdalomra �bredt. Hasogatott a feje, �s b�r pr�b�lt csendesen lemenni az emeletr�l, a l�pcs�fordul�ban l�v� antik v�z�t nem tudta kiker�lni, �gy az szomor� v�get �rt a l�pcs� alj�ban, hatalmas cs�r�mp�l�s k�s�ret�ben.

- Mi t�rt�nik itt? – j�tt ki szob�j�b�l Regulus, �s mikor megl�tta l�nya sz�rny� arckifejez�s�t, vigyorogva megsz�lalt: - Mennyit itt�l este?

- �pp csak egy f�l �veggel.

- Johnny?

- Hazament.

- �s t�ged itt hagyott?

- Itt.

- �s nem furcs�llod a dolgot?

- Nem.

- Sz�val tudt�l r�la, hogy lel�pett. Mi�rt? Nem b�rta elviselni a megal�ztat�st?

- Milyen megal�ztat�st?

- Ejtetted �t?

- Nem.

- Akkor?

- Ezt majd m�skor besz�lj�k meg, apa. K�rlek – azzal otthagyta apj�t a nappaliban.