Alig l�pett be a konyh�ba, neki�tk�z�tt Siriusnak, aki karj�n�l fogva lel�kte az els� �tj�ba ker�l� sz�kre.

- Na ide figyelj, kisasszony. Legk�zelebb nem fogom tartani a h�tam, miattad, rem�lem, tudod.

- Tudom.

- �s nagyon szeretn�m, ha most m�r nem szenvedtetn�d a bar�tomat, mert �sszeakad a nem l�tez� bajszunk.

- Nem fogom – Siriusnak felt�nt a l�ny engedelmess�ge, de nem tudta, mire v�lje, �gy r�k�rdezett:

- Mi van veled?

- Nem lehetne halkabban kicsit? F�j a fejem.

- Te itt�l?

- Nem.

- Egy f�l �vegnyi sk�t whisky ki�t�tte – sz�lalt meg h�tuk m�g�tt Regulus, majd Remus:

- Nem �t�tte ki. Mik�zben itta, igen �rtelmesen besz�lt.

- Honnan tudod, Holds�p?

- Itt �ltem lent vele.

- �s hol van Johnny? – sz�lalt meg �jra Sirius.

- Mindenkinek ez az els� k�rd�se? �ljetek le, elmondom – fogta a fej�t a l�ny, majd mes�l�sbe kezdett: - Amikor felmentem az emeletre, azzal fogadott, hogy hallott mindent, �s hogy most m�r �rti, mit mi�rt tettem, illetve nem tettem. Azt mondta, tudja, hogy csak Remusra v�rtam, �s neki nincs semmi keresnival�ja itt. Ezt az ut�bbit nem mondta ki, de ezt lehetett kivenni a szavaib�l, �gy miut�n ti lefek�dtetek aludni, Johnny elment.

- �s te csak �gy hagytad elmenni? Azt mondtad, szereted – sz�lalt meg hossz� csend ut�n Sirius.

- Szeretem is.

- De?

- De ismerem a korl�taimat, �s azt is tudom, hogy neki �s nekem nincs k�z�s j�v�nk.

- Mert?

- Mert Johnnyt ink�bb testv�rk�nt �s bar�tk�nt szeretem, mint f�rfik�nt. �s mert nekem m�g mindig Remus a mindenem.

- De akkor nem �rtem, mi�rt nem vagy vele.

- Mert Remus id�t k�rt.

- �n nem k�rtem id�t, csak azt mondtam, meg kell szokni, hogy �jra itt vagy.

- �s amikor megk�rdeztem, hogy akkor ak�r most is �sszej�het�nk-e, te azt mondtad, v�rjak m�g egy kicsit.

- Igen.

- Teh�t id�t k�rt�l – a f�rfiban ekkor tudatosult, hogy val�ban ez a l�nyege mondanival�j�nak.

- T�nyleg.

- Sz�val Remus miatt nem vagyunk egy�tt.

- Teh�t akkor folytat�dik minden.

- Mire gondolsz, Tapi? – k�rdezte a l�ny a nagyb�tyj�t, aki mosolyogva v�laszolt neki:

- A se veled, se n�lk�led szerencs�tlenked�s a r�szetekr�l. Nem �rtelek titeket. Ha szeretitek egym�st, akkor mi �rtelme annak, hogy szenvedtetitek magatokat?

- �n nem tenn�m, ha Remus…

- Remus csak besz�l! Nem tanultad m�g meg, hogy Remusn�l a nem, tulajdonk�ppen igent jelent?

- H�t, nem igaz�n, mert eddig ak�rmire is nemet mondott, az val�ban �gy t�rt�nt.

- Akkor csak neked k�pes nemet mondani.

- Megl�tjuk, meddig – a l�ny �rd�gi mosollyal az ajk�n hagyta ott a h�rom f�rfit a konyh�ban, hogy azt�n fel�lt�zve menjen vissza hozz�juk. Apr�cska koptatott farmerszokny�t, lila, m�lyen dekolt�lt szat�nfels�t, �s egy lila t�sark� szat�n k�r�mcip�t vett fel. Mikor bel�pett a konyh�ba, mindh�rman megb�mult�k. – Mi van?

- Te hov� m�sz ilyen �lt�z�kben? – k�rdezte Sirius, mire a l�ny nyugodtan v�laszolt:

- Tal�lk�m van.

- De ilyen ruh�ban? – s�padt el Remus. Katie mosolyogva sz�lt vissza neki:

- Ha van kedved, velem j�hetsz.

- Nem biztos, hogy menni akarok. Hov� m�sz?

- A Roxfortba. Besz�lnem kell Dumbledore professzorral.

- Akkor elk�s�rlek, ha ap�d megengedi – az eml�tett f�rfi egyszer�en csak legyintett a kez�vel, mire Katie �s Remus lel�pett. A h�z el�l hoppan�ltak a Roxfort kapuj�hoz, hogy azt�n bes�t�ljanak.

Els� �tjuk az igazgat�hoz vezetett, de �sszefutottak Piton professzorral, aki – miut�n megl�tta a l�nyt -, els� meglepet�s�b�l felocs�dva, r� nem jellemz� m�don �t�lelte a l�nyt.

- �n is �r�l�k, hogy l�tom, professzor.

- Ostoba le�ny, hol j�rt eddig?

- Franciaorsz�gban voltam.

- Nagyszer�. Rem�lem, ki�lte mag�t ott, �s hajland� visszaj�nni, hogy letegye a RAVASZ-vizsg�it.

- �pp ez�rt keresem az igazgat� urat. Ugyanis nem sok t�rgyb�l szeretn�k vizsg�zni, csak amik kellenek a tov�bbtanul�somhoz.

- Mivel szeretne foglalkozni?

- B�jitalokkal.

- Micsoda?

- Szeretn�k b�jitalokkal foglalkozni. Tudom, hogy eddig nem eml�tettem, de ha nem mentem volna el a sulib�l, mindenk�ppen ezzel…

- B�jitalok.

- Lesz k�t h�nap m�lva egy nemzetk�zi b�jitalverseny, ahov� be szeretn�k nevezni.

- Miket kell megf�znie?

- Az �l�hal�l Eszenci�j�t, az �r�k Szerelem b�jital�t, a V�mp�rgyeng�t� italt, az �tkos f�jdalom Eszenci�j�t, �s a Farkas�l�f� F�zetet.

- Finom falatok, de viszonylag k�nny�.

- Egy b�jitalmesternek igen. Nekem ezen m�lik, hogy megkapom-e a mesteri c�met.

- A legjobbt�l tanult, kisasszony, ne k�telkedjen. De ha szeretn�, seg�tek benn�k.

- K�sz�n�m, m�g meggondolom.

- A b�jitalon k�v�l szeretne m�sb�l vizsg�zni?

- S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se. �s �tv�ltoztat�stan. B�b�jtan. �s gy�gyn�v�nytan.

- Sz�val azok a t�rgyak, amik kellen�nek egy...

- Gy�gy�t�nak.

- Gy�gy�t� szeretne lenni?

- Igen, Piton professzor.

- J�jj�n velem, elk�s�rem az igazgat�hoz. Lupin?

- Katie-t k�s�rem.

- Felj�ssz velem? – fordult a l�ny a szerelm�hez.

- Nem zavarn�k?

- Mit tudn�l megzavarni?

- Ti egy�tt j�ttetek?

- Persze, hiszen itt vagyunk. Egy�tt – v�laszolt Remus a feltett k�rd�sre.

- Nem �gy �rtettem, Lupin. Egy�tt, mint egy p�r?

- Ja, �gy… nem, nem egy p�rk�nt.

- Meglep�, pedig azt hittem, r�gt�n �sszej�tt�k, amint a kisasszony hazat�r – v�laszolt g�nyos mosollyal az ajk�n a f�rfi.

- Nem �gy t�rt�nt.

- Ami k�sik, nem m�lik – motyogta az orra alatt a fekete haj� var�zsl�, majd elk�s�rte �ket az igazgat� irod�j�hoz, ahol azt�n r�vid bevezet� ut�n elmondta, mi�rt is j�ttek, majd mag�ra hagyta az igazgat�t a k�t j�vev�nnyel.

- Katherine, l�tom, j� eg�szs�gnek �rvend.

- Mondhatni.

- Helyes. �s? Van m�r v�leg�nye, vagy f�rje?

- Nincs.

- Pedig ilyen fiatalon habzsolnia kellene az �letet.

- Nem vagyok olyan.

- �s milyen volt P�rizs?

- Honnan tudja, hol voltam?

- Ugyan, Katherine, kev�s az a hely, ahov� nem �r el a kezem.

- Akkor mi�rt nem j�tt �rtem senki?

- Meghagytam �nnek a d�nt�s jog�t. Ha titokban akarta tartani, nyilv�n oka volt r�. De most nem ez a fontos. Teh�t �t tant�rgyb�l szeretne vizsg�zni.

- Igen.

- Mikor szeretn� megtenni?

- Min�l hamarabb.

- Hov� siet ennyire?

- Ha most levizsg�zn�k, tudn�k m�g jelentkezni a Gy�gy�t�k�pz�be.

- �rtem. Nos, ez esetben holnap tizenegy �r�ra j�jj�n ide. A Nagyteremben lesz�nk a tan�rokkal, �gy k�nnyed�n sz�mot adhat tud�s�r�l. Rendben?

- Igen, Dumbledore professzor. K�sz�n�m.

- Mag�nak k�sz�nje, ha �tmegy a vizsg�kon.

- Az is meg lesz. �s azt is k�sz�n�m, hogy nem sz�lt senkinek, hogy tudja, hol vagyok.

- Nincs mit. De �g�rje meg, legk�zelebb nem t�nik el sz� n�lk�l. Tudtunk volna seg�teni.

- Tudom, hogy tudtak volna, de ez az �n h�bor�m volt.

- �s jobbnak tartotta, ha elmenek�l a h�bor� el�l?

- H�lye d�nt�s volt, bel�tom.

- Val�ban. De megt�rt�nt, �s most m�r itthon van. Rem�lem, minden rendbe j�n. Remus, holnap t�z �r�ra j�jj�n az irod�mba – mondta, mik�zben furcsa mosolyt k�ld�tt a k�t fiatal fel�, akik min�l hamarabb szerett�k volna maguk m�g�tt hagyni az iskol�t.