Hermione m�snap reggel nyomottan, szorongva �bredt. Az alagsori szoba hideg �s teljesen s�t�t volt, �les ellent�tet alkotva a l�ny �ltal meg�rz�tt, elalv�s el�tti utols� k�ppel, ahol a gyerty�k �s a kandall� v�r�s f�nye, valamint egy megnyugtat�, szil�rd alak jelenl�te tett�k meghitt� �s �lmos�t�an biztons�goss� a helyis�get.
A s�t�ts�gben ugyan ott sejtette valahol Piton professzor alakj�t – hallotta az egyenletes szuszog�s�t, ezek szerint a f�rfi m�g aludt -, de nem l�tta �t, �s ett�l talajvesztettnek �rezte mag�t, mintha egy idegen �ress�gben lebegett volna. M�r h�napok �ta csak erre az egy pontra f�kusz�lt, ami most itt van, megfoghat� k�zels�gben, de l�thatatlanul.

Halkan kotor�szva kitapogatta a p�lc�j�t, �s tompa f�nyt id�zett, amivel biztosan nem �breszti fel a f�rfit. A halv�nyk�k dereng�sn�l ki tudta venni a professzor alakj�t, aki egy karossz�kben aludt az �r�asztal el�tt, karjait a mellkas�n �tkulcsolva, fej�t leszegve, mintha csak elgondolkozott volna valamin. El�tte az �r�asztalon ott pihent az �vegg�mb.

Az az �tkozott �vegg�mb. Hermion�ban csak most tudatosult mindaz, amin az el�z� nap, s�t, amin az el�z� hetekben, h�napokban kereszt�lment. Mindez egy ostoba j�slat miatt, amiben r�ad�sul m�g csak nem is hiszek! Legink�bb mag�ra volt d�h�s, ami�rt ilyen hossz� id�n kereszt�l hatalma alatt tudta tartani ez az irre�lis, nonszensz vonz�d�s. Mintha heteken kereszt�l nem is �nmaga lett volna! �jb�l fel�tl�tt eml�kezet�ben
az els� tan�t�si nap rettenetes, l�zas szorong�sa, az, ahogyan hagyta, hogy Piton terroriz�lja, ahogyan teljesen f�gg�v� v�lt ett�l a nyavaly�s j�slatt�l.
Hirtelen �gy �rezte, minden frusztr�ci�ja egyetlen b�v�s g�mbb� s�r�s�dik �ssze, �s ez a g�mb ott fek�dt el�tte az asztalon. Felkapta, �s egy esetlen, hiszt�rikus mozdulattal a f�ldh�z csapta a j�slatot.

Szinte azonnal egy ez�st�s k�dfelh� emelkedett fel az �vegcserepek k�z�l, ami mind ink�bb emberi form�t �lt�tt, m�g v�g�l egy �reg, hossz� szak�ll� var�zsl� bontakozott ki Hermione el�tt.

- Fiam, amit �n sz�lok, az van �rva a Sorsnak k�nyv�ben. Hermione Granger, nem m�s, aki a s�rig k�s�r szerelm�vel utadon, �s aki ir�ny�tja majd sz�vednek minden dobban�s�t, elm�dnek minden gondolat�t, �s kezeidnek minden cselekedet�t - sz�lt az alak, majd semmiv� foszlott.

Hermione d�bbenten meredt maga el�, �s a sz�ve majd kiugrott a hely�r�l. Azonban ahogy az els� meglepet�se elm�lt, egy, a m�g eddigin�l is nagyobb, m�lyebb �s k�ts�gbeesettebb d�h kezdett form�l�dni benne, hogy azt�n egy pillanat alatt maga al� gy�rje.

- Maga hazug diszn� – �v�lt�tte, majd k�t l�p�ssel a f�rfi mellett termett, aki id�k�zben fel�bredt, tal�n az �vegcs�r�mp�l�sre, tal�n a ki�lt�sra. Hermione elsz�ntan, k�t kez�t maga el� ny�jtva, ujjait beg�rb�tve igyekezett valami s�r�l�st, sebet, b�rmit, ami f�j, okozni Pitonnak. A f�rfi azonban k�nny�szerrel elkapta, �s tenyer�be z�rta a l�ny er�tlen�l puffan� kezeit. Hermione a lend�lett�l megp�rd�lt, elvesz�tette az egyens�ly�t, �s h�ttal nekicsap�dott a f�rfi mellkas�nak.

- Nyugodjon meg. – Ezt a k�t sz�t szinte csak suttogta a l�ny f�l�be, azok m�gis el�rt�k hat�sukat: Hermione n�h�ny kapkod� l�legzetv�tel ut�n �rr� lett d�h�n.
Vajon a f�rfi sz�nd�kosan veszi ilyen lassan, ritmikusan a leveg�t, hogy �t is megnyugtassa? Azon kapta mag�t, hogy akaratlanul, de a l�gz�se elkezdte k�vetni a h�t�hoz simul� f�rfi�t. �gy maradtak egy kis ideig. V�g�l Piton l�pett h�tra, �s vissza�lt a karossz�kbe.

Hermione lehajtotta a fej�t. D�h�nek elm�lt�val nem tudta, mit kellene, vagy lehetne mondania a f�rfinak a t�rt�ntek ut�n.

- Mi�rt hazudott? – fordult meg, a f�rfi szem�be n�zve.

- Gondoltam, a hal�lhoz k�pest m�gis csak kev�sb� lesz majd ijeszt� a lehet�s�g, hogy velem �lje le az �let�t – vigyorodott el Piton.

Hermione az elm�lt napon t�bbsz�r is megjegyezte mag�nak a f�rfi �nmag�hoz k�pest furcsa viselked�s�t, de most, ezt a vigyort l�tva szavakba is tudta �nteni eddigi hom�lyos, megfoghatatlan benyom�sait. Azaz szavakba tudta volna �nteni, ha a f�rfival is k�z�lni akarta volna �ket. Csak most d�bbent r�, eddig mekkora terhet viselt mag�n a f�rfi, �s milyen hatalmas v�ltoz�st id�zett el� a viselked�s�ben, hogy t�bb� m�r nem kell cipelnie. Furcsa – gondolta Hermione –, azt hinn� az ember, hogy egy ilyen �talakul�s sok�ig tart, ha egy�ltal�n lehets�ges, ha az �lland� sz�nlel�s nem hagy kit�r�lhetetlen nyomokat a l�lekben. Piton azonban �gy r�zta le mag�r�l ezt a terhet, ahogy a behavazott f�k t�rnek ki tavasszal az �j napf�nyre. Vajon mi seg�tett neki �pnek maradnia? – t�n�d�tt a l�ny. Milyen k�r, hogy nem �gy ismertem meg.

- Hogy tud ezen viccel�dni? – k�rdezte, de �reztem hogy neki is ink�bb mosolyra �ll a sz�ja. De hamar elkomorult ism�t. – Gondolja… Sz�val gondolja, hogy a j�slatot komolyan kellene venn�nk? �gy �rtem…

- Arra k�v�ncsi, hogy �n mit gondolok err�l az eg�szr�l? �m legyen. – A f�rfi k�nyelembe helyezte mag�t a sz�ken, mint aki hossz� mes�re k�sz�l. – Mint azt bizony�ra kital�lta, ott voltam, amikor a j�slat elhangzott, hisz k�zvetlen�l nekem sz�lt. Akkor sem, �s az�ta sem, soha egy percig nem vettem komolyan. M�g csak egy napon nem �rtes�ltem arr�l, hogy elt�nt a Miniszt�riumb�l, mikor maga is ott j�rt. V�g�l �v elej�n bizonyoss� v�lt, hogy mag�n�l van a j�slat. Akkor minden er�mmel azon kellett lennem, hogy min�l t�volabb tartsam �nt magamt�l, �s ez�ltal Voldemortt�l. Mint tudja, ez nem siker�lt. – A f�rfi elhallgatott, �s l�that�an ism�t elgondolkozott mindazon, amit az im�nt mondott. – Tudja, soha nem gondoltam arra, hogy esetleg maga is tudom�st szerez a j�slatr�l, vagy hogy a kezei k�z� ker�l. �gy hittem, �r�kre titokban marad, elrejtve a Miszt�rium�gyi F�oszt�ly ezer meg ezer hasonl� �vegg�mbje k�zt, �s soha semmilyen befoly�ssal nem lesz az �letemre.

- Amikor el�sz�r hallotta, gondolom, m�g nem ismert… Nem volt meglep�, hogy egyszer csak val�ban megjelent a Roxfortban egy Hermione Granger nev� n�?

- Egy Hermione Granger nev� kisl�ny, ink�bb �gy akarta mondani, nem? – mosolyodott el ism�t Piton, de hangj�b�l b�nt�an hi�nyzott a l�ny �ltal elv�rt g�ny, vagy ak�r a finom ir�nia is. „�risten, j�l l�tom, hogy Piton a szemem el�tt nosztalgi�zik?” Hermione ezt hirtelen t�l soknak �rezte. –Nem mondom – folytatta a f�rfi -, k�v�ncsiv� tett a dolog. De v�gig az ir�ny�t�som alatt tudtam az esem�nyeket, �s ez megnyugtatott. Sokat seg�tett, hogy nem hiszek a sorsban �s hasonl� badars�gokban.

- �n sem – sietett lesz�gezni a l�ny. Kicsit tal�n t�l hirtelen is volt a reakci�ja. A f�rfi gyanakodva n�zett r�. K�nos csend ereszkedett a szob�ra, amit azonban v�ratlanul egy fentr�l j�v�, tompa zaj t�rt meg.

- Dumbledore – sz�lalt meg Piton.

Mindketten felmentek a f�ldszintre, ahol az igazgat� �ppen a tal�rj�t porolta, sz�rke porfelh�kkel bor�tva �gy be az eg�sz hallt.

- Perselus, Hermione – biccentett a bel�p� k�t alak fel�. – Sejtettem, hogy nem a takar�t�s lesz az els� dolguk.

Hermione nem is figyelt oda Dumbledore szavaira, annyira meglepte, amikor a porfelh�b�l kibontakozva felismerte Ginny Weasleyt az igazgat� k�s�r�j�nek szem�ly�ben.

- Amint l�tj�k, Ms. Weasley is velem tartott, �s itt is marad �n�kkel, am�g sz�ks�ges. Hamarosan meg�rkezik Molly is.

- Ez pomp�s – h�zta el a sz�j�t Piton, egy pillanat alatt visszatal�lva a Roxfort mindig keser� b�jitaltan�r�nak szerep�be. Hermione �gy m�g egy elemmel gazdag�thatta a f�rfival kapcsolatos megfigyel�seinek sor�t: Dumbledore hat�rozottan rossz hat�ssal van Pitonra.

- He megk�rhetn�m a h�lgyeket, szeretn�k n�h�ny sz�t v�ltani a professzorral n�gyszemk�zt – fordult Dumbledore Hermion�hoz �s Ginnyhez. – Addig tal�n Ms. Granger, megmutathatn� Ms. Weasleynek, hol tudja kipakolni a csomagjait – intett a l�ny utaz�l�d�ja fel� az igazgat�.

- Persze – v�laszolt Hermione: neki is legnagyobb v�gya volt kettesben maradni Ginnyvel, �s megtudni, mit keres itt, mi ez az eg�sz. A l�d�t maguk el�tt lebegtetve felmentek az els� emeletre, Hermione szob�j�ba. A l�ny magukra z�rta az ajt�t.

- Mes�lj – fordult Ginny fel�.

Eltartott n�h�ny pillanatig, m�g a v�r�s haj� l�ny, miut�n leereszkedett az egyik �gy sz�l�re, �s �sszeszedte a gondolatait, megsz�lalt:

- �n engedtem be a hal�lfal�kat a szob�dba – rebegte, �s r�gt�n el is s�rta mag�t.

Hermione megk�v�lten b�mult bar�tn�j�re.