Immortalis

A kar�csony k�zeledt�vel a kast�lyban egyre jobban eluralkodott az �nnepi hangulat. A tan�rok mindent megtettek annak �rdek�ben, hogy a di�kok, ha csak egy kis id�re is, de elfelejts�k a sz�rny�s�geket, amik csal�djaikkal, ismer�seikkel, vagy csup�n idegenekkel t�rt�ntek.
A folyos�kat fagy�ngy csokrok �s feny� f�z�rek �kes�tett�k, amiken apr� var�zsf�nyek t�nd�k�ltek. A nagyteremben m�r j�val a megszokott id�pont el�tt megjelent egy - k�t apr� d�sz, majd fokozatosan az eg�sz terem elnyerte �nnepi pomp�j�t, a di�kok, �s a legt�bb tan�r �r�m�re.

Sofia Melpore professzor a szob�j�ban �ld�g�lt, egy cs�sze forr� csokival a kez�ben, b�mulva a lass�, �m ann�l s�r�bb h�es�s�t. Im�dta ezt csin�lni az ut�bbi id�ben. Ilyenkor egy pillanatra meg tudott feledkezni gondjair�l �s gondolatair�l. Egy m�sodpercre boldog �s nyugodt volt.
Az elm�lt id�szak el�g unalmasan telt a l�ny sz�m�ra. Azokat az �r�kat, amiket „a r�gi sz�p id�kben” „vad�szattal” t�lt�tt, most jobb h�j�n a k�nyvt�rban t�lt�tte, vagy seg�tett koll�g�inak a d�sz�t�sben.
A harc folytat�sa a hal�lfal�k ellen, f�rje parancsa �ta lehetetlen volt.
Egyszer ugyan megpr�b�lkozott a lehetetlennel - meg akarta n�zni sebhely�t -, de a h�t�ba has�t� �get� f�jdalom, �s az azt k�vet� m�ly, v�rz� v�g�s meg�ll�totta �s jobb bel�t�sra b�rta.
M�g most is �rezte a h�t�n l�v� sebet, b�r igaz, ami igaz – egy kis g�nyos mosoly �s k�r�rvend� arckifejez�s keret�ben -, Perselus ell�tta a s�r�l�st, nyugt�zva mag�ban, hogy ez�ttal val�ban nincs mit�l f�ltenie feles�g�t, mivel annak esze �g�ban sem lesz �jfent k�s�rletezni.

�gy h�t Sofi ablak�ban �ld�g�lt, �s imm�r egy k�nyvet olvasott, amit el�z� nap este tal�lt a k�nyvt�r z�rolt r�szleg�ben, �s akkor el�g �g�retesnek t�nt. M�lladoz� gerinc�r�l ezt a c�met lehetett leolvasni: Certamen contra diabolus*.
Ahogy belelapozott a k�nyv els�rgult lapjaiba, egy megd�bbent� ellen�tokra tal�lt. Elkezdte olvasni a bekezd�st, de egy pillanatra a l�legzete is elakadt, mert nem akarta elhinni, amit olvas:
„Ezekben a gondterhes id�kben, k�z�ss�g�nk nagyja, nem tudja, hogy a hal�los �tok ellen l�tezik ellen�ll�s. Igaz azonban, hogy csak nagy hatalm� m�gusok tudj�k haszn�lni ezt a fajta m�gi�t, de hat�sa nem marad el. Mindenkit �va intek e m�gia felel�tlen haszn�lat�t�l, hiszen a var�zs hal�llal is j�rhat. �m ha valaki mestere lesz, nem csak saj�t, de m�sik embert�rsa �let�t is megmentheti vele, a hal�l �s a gonosz karmaib�l…”

Sofi itta a szavakat, melyek oly lehetetlennek t�ntek a sz�m�ra, de ha m�gis igazak, akkor minden megv�ltozhat.

„… �res�tsd ki az elm�d, �s ne f�ld a hal�lt, hisz �gy is elj�n �rted, ha sorsod azt k�v�nja. Mondd ki a var�zsig�t: IMMORTALIS**. Ha a var�zs el�rte a k�v�nt hat�st, szemeid el�tt ez�st�s csillog�s jelenik meg, amit csup�n te l�thatsz. Ha nem siker�lt, k�sz�ntsd boldogan szeretteid a t�lvil�gon.”

Sofi nem volt teljesen biztos a sikerben, hiszen ha ilyen val�ban l�tezik, a hal�lfal�k �s s�t�t var�zsl�k mi�rt nem tudtak r�la.
Az rendben van, hogy nem sokan tudn�k haszn�lni, ha val�ban akkora m�gikus er� kell hozz�, de akkor is lehetnek n�h�nyan, akik alkalmazhatn�k – gondolkodott a boszork�ny. – Mondjuk az is igaz, a hal�lfal�k jobban f�lnek a hal�lt�l, mintsem ilyen dolgokkal hazard�rozn�nak, no meg, ahogy ezt a k�nyvet n�zem, tal�n k�z�pkori lehet. Akkoriban m�g el�g kev�s m�solatot k�sz�tettek a m�vekr�l, ha egy�ltal�n k�sz�tettek – folytatta gondolatmenet�t. – Persze, mindenre lehet magyar�zat. De ha csak egy kis es�lye is van annak, hogy m�k�dj�n, akkor mindent meg fogok tenni, hogy t�k�letesen megtanuljam ezt a var�zslatot. No meg teljes titokban kell csin�lnom. Ha b�rki megtudja, f�leg Perselus, nekem annyi. M�r megint azzal j�nne, hogy az �letemmel j�tszom, ami mondjuk igaz is lesz. De nem �rdekel…
A k�vetkez� egy h�tben, ami a kar�csony el�tt maradt, minden szabadidej�t az elm�let elsaj�t�t�s�val t�lt�tte. Nem volt egyszer� a dolga. Az elme ki�res�t�se ugyan ment neki, hiszen nem volt rossz okklumentor, de a hal�t�l val� f�lelem lek�zd�se…, az m�r nehezebb. Mert minden norm�lis �l� �s gondolkod� l�ny f�l a hal�lt�l. �gy ez volt a feladat nehezebbik r�sze. Pl�ne �gy, hogy a sikerben sem lehetett biztos, hisz val�di ellens�ggel �s �tokkal m�g nem n�zett szembe, �gy nem is tudta tesztelni az el�rt eredm�nyt.

El�rkezett a szenteste napja. Sok di�k maradt a kast�lyban sz�leik d�nt�se miatt, akik a Roxfortban nagyobb biztons�gba tudt�k gyermekeiket, m�g a h�rom hal�lfal� ellen�re is.
Az esti lakom�nak gyorsan v�ge szakadt. A di�kok telt hassal �s a reggeli aj�nd�kokat v�rva mentek lefek�dni.
Sofi is egyenesen a szob�j�ba ment, ugyani a kicsit m�r ittas Alectot m�g ann�l is kev�sb� tudta toler�lni, mint a j�zant. F�rje a kedvenc ablak�ban tal�lt r�, ism�t csak egy nagy b�gre kaka�t szorongatva – att�l mindig jobban aludt.
- Minden rendben van?
- Igen Perselus. Csak tettem neked egy �g�retet �s m�r nem �lltam t�vol att�l, hogy meg�tkozzam azt a h�rpi�t – a f�rfi elmosolyodott. Szerette, amikor kedvese ilyen m�don d�h�ng�tt, valahogy m�g szebb� tette.
- Azt hiszem, azon tudok seg�teni, hogy a fesz�lts�get le tudd vezetni – mondta ravasz hangon, egy csintalan mosollyal az arc�n. Lassan simogatta a boszork�ny nyak�t, el�gedett hangokat kicsalva a k�nyeztetettb�l.
- Val�ban? – v�ltott �t Sofi is a huncut, de cs�bos mosoly�ra.
- Ha leteszed a kaka�dat, m�lyebben is beavatlak az �tletembe.
- De ez a kulcsa a nyugodt �s pihentet� alv�somnak – k�rette mag�t m�g kicsit a n�.
- Alv�s? – mondta t�n�dve a var�zsl�, mintha kicsit elgondolkodna. – Arr�l ne is �lmodj…

Az ablakon besz�r�d� halv�ny napsug�r �bresztette a l�nyt. F�rje keze �v�n �lelte �t, de tulajdonosa m�g mindig aludt. Sofi �vatosan pr�b�lta lefejteni mag�r�l a karokat.
- Nem m�sz sehova – mondta egy d�rm�g� hang, �s a k�t k�z m�g jobban �lelte a l�nyt.
- J� reggelt dr�g�m – felelte boldogan a n�. R�gen volt ilyen csod�latosan vad, de m�gis meghitt �jszak�ja a f�rfival. – Juj, aj�nd�kok – sikkantott fel izgatottan, mikor megl�tta a halmot a l�bukn�l.
- N�ha elfelejtem, hogy egy kisl�nyt vettem feles�g�l – mondta tettetett rosszall�ssal Piton, de m�r � is fel�lt, hogy szemrev�telezze a csomagokat, amik val�sz�n�s�thet�en, nagy r�szben feles�g�� voltak.
- Ez a tied – adta �t a boszork�ny aj�nd�k�t kedves�nek.
- K�sz�n�m – felelte a f�rfi, �s a l�ny izgatott pillant�saival k�vetve, kibontotta a csomagot. – Oh! – ennyi j�tt ki a sz�j�n d�bbenet�ben.
- �r�lsz neki? – k�rdezte a l�ny rem�nykedve.
- Mindj�rt megmondom, de el�bb nyisd ki a saj�todat.
Sofi r�gt�n a Perselust�l kapott aj�nd�k�rt ny�lt, �s gyorsan bontogatni kezdte. Megd�bben�s�ben, csak hangosan nevetett.
- K�sz�n�m, nagyon �r�l�k neki – ugrott a m�gus nyak�ba.
- �s �n is. Nagyon k�sz�n�m – mondta a f�rfi.
Ugyanazt kapt�k a m�sikt�l. Persze Sofi gondoskodott arr�l, hogy Piton� sokkal f�rfiasabb legyen. Egy v�kony ez�stl�ncon, kis ez�stbe foglalt �veg fiola, amiben most sz�ntelen folyad�k volt.
Mind a ketten tudt�k mire val�. Egy – egy kis t�k�r tartozott az �vegcs�khez, amelyek azt mutatt�k, sz�n�k v�ltoz�s�val, a m�sik f�lnek, hogy a m�sik milyen helyzetben is van. Nyugalomban, vesz�lyben, hal�los fenyeget�sben. A plusz az volt, hogy egy var�zsige seg�ts�g�vel, a pontos tart�zkod�si helyet is megmutatta a t�k�r. �gy most m�r biztosak voltak abban, hogy egym�s seg�ts�g�re tudnak sietni, b�rmi baj is legyen. Persze ennek Perselus �s Sofi is kev�sb� �r�lt, hiszen jobban f�ltett�k egym�s �let�t, mint a saj�tjukat, de ha m�r a sor �gy hozta, h�t legyen.
A boszork�ny a sz�ks�g szob�j�nak k�zep�n �llt. A szoba m�r csak „utas�t�sra” v�rt – vagyis arra, hogy Sofi felk�sz�lj�n -, hogy k�ldje az els� hal�los �tkot a n� fel�. Ez volt az egyetlen m�dja, a gyakorl�snak. Mikor Sofi r�j�tt erre, kicsit megijedt, de most ott �llt, �sszpontos�tott, �s d�nt�tt.
Az ajt� kiv�g�dott.
- Sofi ne! – ki�ltotta a berohan� var�zsl�, de m�r k�s� volt. Egy z�ld f�ny villant.
- Immortalis!...

* Certamen contra diabolus - latin, harc a s�t�ts�g/rossz szellem/�rd�g ellen
**immortalis - latin, halhatatlan