A l�ny m�g a f�kapun sem l�pett ki, mikor Remus hangja meg�ll�totta. Ahogy visszafordult, �s a f�rfi borosty�nsz�n� szemeibe n�zett, hatalmasat dobbant a sz�ve.

- Hov� siet, kisasszony?

- Hazafel�.

- El�bb �nnepelj�nk egyet.

- Na �s hol?

- Ne k�rdezz – n�m�n kis�t�ltak a roxforti birtok el�, majd dehoppan�ltak. K�zvetlen�l Remus h�za el�. – Gyere. Iszunk egyet az eg�szs�gedre – invit�lta be a h�zba a f�rfi a l�nyt.

- Mi�rt?

- Gy�gy�t� leszel, vagy mi.

- Vagy roxforti tan�r – huppant le Katie, Remus mell� a kanap�ra.

- Azzal sincs baj – �lelte mag�hoz vigasztal�an a lelomboz�dott l�nyt.

- Nem �gy terveztem az �letemet, hogy di�kokat fogok tan�tani.

- Tudom.

- De h�t, azt sem k�pzeltem, hogy a nagyb�ty�m legjobb bar�tj�ba szeretek bele.

- Sok minden nem �gy t�rt�nik, ahogy mi tervezt�k, azt hittem, ezzel tiszt�ban vagy.

- Tiszt�ban vagyok vele, hidd el. �s azzal is, hogy mit akarok – motyogta, mik�zben a f�rfi �l�be �lt, �s sz�jon cs�kolta.

- Tudom, mire gondolsz. De egyel�re mell�zz�k ezt. H�tv�g�n holdt�lte, �s nagyon f�radt vagyok.

- Ok�, �rtem.

- Ne haragudj.

- Nem haragszom.

- Mikor adod be a jelentkez�sedet a suliba?

- D�lut�n el kellene int�znem.

- Akkor menj haza, �s int�zd el.

- �s te…

- �n addig �trendezem a h�zat.

- Minek?

- H�t gondolom, egy n�nek m�sabb ig�nyei vannak, mint egy f�rfinak.

- Miattam igaz�n nem kell.

- Biztos?

- Pe… persze.

- J�. Akkor most leszel sz�ves, �s elint�zed a felv�telidet. J�l mondom?

- Igen. Ha el akarsz zavarni.

- Este m�r itt aludhatsz.

- Akkor a cuccaimmal egy�tt j�jjek?

- Igen. De ha gondolod, elk�ld�d a patr�nusodat, �s elmegyek seg�teni. Rendben?

- Rendben.

- Na, menj�l – apr� cs�kkal b�cs�ztak egym�st�l.

Katie r�pke egy �ra alatt elint�zte a felv�teli pap�rokat, majd bement a Gy�gy�t�k�pz�be, hogy leadja az iskolaigazgat�nak.

- Kisasszony, mifel�nk gyorsan megy a felv�teli elj�r�s. Elj�n, leadja a pap�rjait, a RAVASZ-vizsg�j�nak eredm�nyeit, van egy elbesz�lget�s, �s m�ris eld�nt�tt�k, hogy felvett�k-e.

- �rtem.

- Teh�t, az eredm�nyei csod�latra m�lt�ak. De ha �n tizennyolc �ves, hogy lehet, hogy most tette le a vizsg�it?

- H�t, az egy hossz� t�rt�net. Az elm�lt �vben, P�rizsban voltam. Az iskol�t otthagytam bizonyos okok miatt, �s �pp k�t napja j�ttem vissza. Tegnap jeleztem a r�gi iskol�m igazgat�j�n�l, hogy szeretn�k levizsg�zni, �s ma megtettem.

- Mennyit k�sz�lt a vizsg�j�ra?

- �szint�n?

- Igen.

- Egy d�lut�nt. �s reggel m�g �tn�ztem a tananyagokat.

- Csod�s. Most arra lenn�k k�v�ncsi, mi�rt szeretne gy�gy�t� lenni.

- A v�lasz egyszer�. Seg�teni szeretn�k a beteg embereken. Mint mindenki, aki ebbe az iskol�ba j�n.

- Van �nnek olyan ismer�se, aki meghalt valamilyen betegs�g folyt�n?

- Olyan ismer�s�m, akit ismertem is, vagy el�g, ha rokon volt, de nem ismertem?

- Az el�bbi.

- Eddig nem tudok r�la.

- Partnere?

- Mi van vele?

- Van partnere?

- Ez mennyiben befoly�solja a d�nt�s�t?

- Nem befoly�solja. Az iskola fogja az �n�k kapcsolat�t befoly�solni.

- Mire �rti?

- Az iskola sokat v�r el a tanul�kt�l. Rengeteg felk�sz�l�st, �s odafigyel�st. Ha egy nap nem tanul, a jegyei romlanak. Ezt rem�lem, tudja. Nagy �ldozatot hoznak az itteni tanul�k az�rt, hogy megbecs�lj�k �ket. Rem�lem, nem fogja feladni.

- Az�rt jelentkeztem ide, mert ezt akarom csin�lni. A partnerem pedig t�mogat.

- Rem�lj�k, a k�s�bbiekben is �gy fogja gondolni. Szeptember elsej�n v�rjuk a Hippokrat�sz-teremben.

- K�sz�n�m. Viszontl�t�sra.

- Viszontl�t�sra kisasszony. �s �dv�z�lj�k a Hippokrat�sz Gy�gy�t�k�pz�ben.

- K�sz�n�m.

Elgondolkodva s�t�lt hazafel� London belv�ros�b�l, mikor valaki megsz�l�totta. El�sz�r nem ismerte fel, ki az, de mikor az illet� teljesen fel� fordult, felismerte egykori iskolat�rs�t, �s h�dol�j�t, Theodore Nottot.

- Szia.

- Szia Katie. Hogy vagy?

- K�sz, j�l. �s te?

- Megvagyok. Mondd csak, mi�rt t�nt�l el az utols� �vben?

- �, hossz�.

- R��rek. Gyere, �lj�nk be egy k�v�z�ba.

- Ok� – egy�tt mentek be abba a k�v�z�ba, ahol Remus tal�lt r�, mikor lel�pett otthonr�l. A pultos fi� azonnal felismerte. Mosolyogva intett a l�nynak, mire az visszaintett. Mikor le�lt Theodore-ral egy asztalhoz, Johnny azonnal odament hozz�juk:

- Hozhatok valamit?

- Mi m�s�rt �lt�nk volna ide, fi�? – k�rdezett vissza Theodore lekezel�en.

- Theo! Igen, �n egy poh�r cappuccino-t k�rek, �s soml�i galusk�t. Theo?

- Ugyanazt – Johnny b�lintott, majd elment. Mik�zben Katie �s volt iskolat�rsa besz�lgettek, sz�r�s pillant�sokat vetett a fi�ra. Mikor kivitte nekik a k�rt enni �s innival�t, megsz�lalt:

- M�g valamit?

- Mondd csak, az�rt is fizetnek neked, hogy l�batlankodj?

- Theodore, mi a fene �t�tt bel�d?

- Ez a sr�c r�d van kattanva – v�laszolt �gy Nott, hogy Johnny m�g ott �llt mellett�k.

- Sz�ve joga eld�nteni, hogy kire van r�kattanva. �s �r�ln�k neki, ha nem tenn�l �gy, mintha a bar�tn�d lenn�k.

- Mi�rt? – Johnny gyorsan menek�l�re fogta a dolgot, �s a pult m�g� sietett.

- Mert nem vagyok az.

- Szerett�l engem, nem?

- Ki mondta ezt neked?

- Kimutattad. Mindig t�r�dt�l velem. Kedves volt�l.

- Az nem jelenti azt, hogy szerettelek. Persze, szerettelek. Bar�tk�nt. Nekem soha nem jutott eszembe, hogy valaha is t�bbet akarn�k t�led.

- Akarnod kell.

- Mi�rt kellene akarnom?

- Mert nem engedem, hogy elhagyj. Most m�r nem.

- Te beteg vagy. Egy �r�lt.

- Igen, meg�rj�tett�l teljesen – v�laszolta, majd egy mozdulattal mag�hoz h�zta, �s megcs�kolta Katie-t, aki a meglepet�st�l kit�gult szemekkel n�zett az �vegen t�lra, ahol azt�n olyat l�tott, amit soha nem akart. Ell�kte mag�t�l a fi�t, majd kirohant a k�v�z�b�l.

- Remus!

- Kisz�rakoztad magad? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben borosty�nsz�n� szemei vill�mokat sz�rtak.

- Nem, �n nem…

- Mi a baj, �des, a v�n kujon zaklat? – l�pett Katie mell� Nott, mik�zben vigyorogva n�zett Remus s�padt arc�ba. A l�ny m�g d�h�sebb lett, ell�kte mag�t�l a fi�t, majd egy hatalmas pofonnal aj�nd�kozta meg.

- Ez volt az els�, �s utols� alkalom, hogy ilyet csin�lt�l velem, Nott! Soha t�bbet nem akarlak l�tni! Fogd fel, hogy soha nem szerettelek, �s a mai viselked�sed ut�n m�g bar�tk�nt sem vagyok r�d k�v�ncsi!