A tan�t�s kezdete

Egy pillanatra ez�st dereng�s sejlett fel a szeme el�tt, majd minden els�t�t�lt.
Egy j� adag v�z �bresztette fel, ami a Piton kez�be l�v� poh�rb�l �rkezett egyenesen az arc�ba.
- Mit csin�lsz? – ki�ltott fel, mik�zben nedves arc�t t�r�lgette az ingujj�val, de miut�n megl�tta f�rje villog� m�ly fekete szemeit, elhallgatott.
A var�zsl� – hozz� nem ill� m�don – nem tudott megsz�lalni. De nem a d�bbenett�l, hanem a haragt�l, az �rj�ng� d�ht�l.
- Mi a fen�t k�pzelt�l?! – sziszegte a fogai k�z�tt. – Be foglak z�ratni, esk�sz�m megteszem. Egyenesen k�ldelek a Szent Mung�ba, s�t nem, �n magam foglak benyugtat�zni! - megfogta a l�ny karj�t �s egy durva h�z�ssal felr�ntotta a f�ldr�l. Megfogta mindk�t v�ll�t �s er�sen megr�zta. – M�gis mit k�pzelt�l, mit csin�lsz?! – �v�lt�tte egyenesen az arc�ba. – Meg akart�l halni, komolyan meg akart�l halni?!
- Perselus, k�rlek, ez f�j!
- Val�ban?! F�j?! – egyik kez�vel elengedte a n� v�ll�t �s akkor�t �t�tt a falba, hogy nem csak a falban maradt nyoma, de val�sz�n�leg – a reccsen�sekb�l �t�lve – n�h�ny ujja is elt�r�tt. Majd azzal a lend�lettel ell�kte mag�t a l�nyt�l, �s elkezdett fel–al� j�rk�lni, mint egy d�h�ng� vad. – Te felfogtad azt, hogy mit tett�l, �s hogy mi t�rt�nhetett volna, ha nem j�n �ssze a var�zslat?! Nem, te t�nyleg nem vagy �pp esz�!
- Honnan tudsz a var�zslatr�l? – k�rdezte Sofi meglep�dve, mintha hidegen hagyta volna Piton „rohama”.
- A szob�db�l j�v�k, megtal�ltam a k�nyvet. Rem�lem, nem kell tov�bb mondanom, �s �gy is �sszerakod… - Sofi a nyak�ban l�v� l�nchoz ny�lt, �s minden �ssze�llt a fej�ben.
Arra gondolt, hogy milyen j� lenne le�lni. Abban a pillanatban k�t k�nyelmesnek l�tsz� fotel jelent meg, k�zvetlen�l mellette. �gy n�z ki, a szoba a t�rsas�g�ra is gondolt. A f�rfi egy p�lcaint�s�re egy kis asztal �s egy t�l �tel jelent meg.
- Egy�l – vetette oda a l�nynak. Az egy zoksz� n�lk�l ny�lt a szendvicsek ut�n.
-
Egy j� �ra is eltelhetett, mire Piton �gy ahogy lenyugodott �s � is le�lt a fotelbe.
- Nem tudom mit csin�ljak veled, Sofi – cs�v�lta meg a fej�t a m�gus. – Mit mondhatn�k, vagy tehetn�k, hogy �szhez tudjalak t�r�teni?
- Semmit, �s ezt pontosan tudod te is – v�laszolt Sofi. – Ilyen vagyok, �s ezen senki nem tud v�ltoztatni.
- De igen – v�gta r� a f�rfi azonnal. – R�d sz�rok egy b�n�t� �tkot, �s bez�rlak a szob�dba, ha azt kell. De m�g egyszer nem hagyom, hogy id�ig eljuss.
- M�rpedig �n gyakorolni fogom ezt a var�zslatot, nem tilthatod meg!
- Oh, dehogy nem – villant meg fekete szem.
- Nem Perselus, ezt nem j�tsszuk el m�g egyszer! Nem parancsolhatsz nekem! A f�rjem vagy, de ez nem jogos�t fel arra, hogy rendelkezz az �letem felett! Az a saj�tom, �s �n d�nt�m el, mit teszek vele.
- T�nyleg nem fogod fel, hogy itt nem err�l van sz�? Abba nem is gondolt�l bele, hogy mi lett volna akkor, ha most meghalsz?! Hogy milyen b�natot okozt�l volna vele az embereknek? Hogy milyen f�jdalmat okozt�l volna nekem? – elhallgatott. Ez nem lehet �, ezt nem � mondta. Soha nem volt ilyen �rzelg�s, �s soha nem is lesz. El�g volt ebb�l, ideje visszat�rni a r�gi Pitonhoz. – Nem fogod ezt tov�bb csin�lni, �s ez parancs! Nem �rdekelnek az �rzelmi kit�r�seid, �gyhogy bele se kezdj!
- Mi�rt csin�lod ezt? Mi�rt kell el�ttem is felvenned ezt a maszkot? �s mi�rt h�tr�lt�l meg r�gt�n, ahogy egy kicsit sz�ba j�ttek az �rzelmeid? Ezt annyira ut�lom!
- Ez ellen b�rmikor tehet�nk – felelte a f�rfi kem�nyen. – Csak egy szavadba ker�l �s semmi k�z�nk nem lesz egym�shoz!
- Perselus az �g �ldjon meg! – meg akarta simogatni a f�rje arc�t, de az durv�n megfogta a kez�t.
- Nem, ezt most nem �szod meg ennyivel! Tereled a sz�t �ssze-vissza, csak a l�nyegre nem.
- Nincs l�nyeg, Perselus! Megtanultam egy ellen�tkot, ami sokat seg�thet nek�nk az utols� harcban. Nem fogok magyar�zkodni, sem megb�nni, sem bocs�natot k�rni. Siker�lt egy olyan var�zslatot v�ghezvinnem, ami csak nagyon keveseknek siker�lhet. �gyhogy igenis �r�l�k, s�t b�szke vagyok magamra. A f�rjem vagy, de azt csin�lok, amit akarok. Nem fogom hagyni, hogy ir�ny�ts! Most nem.
- Mit hiszel, hogy van v�laszt�sod?
- Igen van – v�laszolt a l�ny olyan hangs�llyal, ami egy pillanatra megd�bbentette a f�rfit.
- Tess�k?
- Nem fogsz rajtam uralkodni! Ezt egyszer hagytam az �letemben, de soha t�bb� nem fogom.
- �s m�gis, mit akarsz tenni? – Sofi lehajolt �s felvette nemr�g elejtett p�lc�j�t, majd a f�rfire fogta.
- Ha nem hagysz nekem m�s megold�st, meg foglak �ll�tani, miel�tt b�rmit is mondhatn�l – a f�rfi gonoszul felkacagott.
- Azt hiszed, hogy meg tudn�l �ll�tani? – k�rdezte suttogva, �s elindult a n� fel�. A p�lca m�r a nyak�nak szegez�d�tt. – Akkor csin�ld! Gyer�nk, v�dtelen vagyok, �gy a legegyszer�bb.
- Nem akarlak b�ntani. �s nem is foglak, am�g nem pr�b�lsz parancsolgatni.
- Val�ban? H�t akkor megparancsolom, hogy mostant�l…
- Pofix – ki�ltotta a boszork�ny, de miel�tt m�g �tka el�rte volna a c�lszem�lyt, az m�r v�laszolt is r�.
- Reducto – Sofi visszaesett a sz�k�be, mik�zben p�lc�ja a f�ld�n landolt.
-Lass� vagy Sofi, nagyon lass� – mondta Piton, minta egy tan�r. – De pr�b�ld �jra – ny�jtotta a n� fel� az elejtett p�lc�t.
- Mi�rt csin�lod ezt?
- Ami az illeti, b�ntet�snek sem lesz rossz. No meg tanulni akart�l, nem? Te, aki hal�lfal�kkal harcolt�l, �s olyan b�b�jt tudsz, amit csak nagyon kevesen, egy egyszer� ront�st nem vagy k�pes v�ghez vinni. Hogy maradt�l egy�ltal�n �letben?
- Tess�k? – a boszork�ny arca elborult a d�ht�l.
- Ez az, kezdesz d�h�s lenni. Nagyon j�, akkor l�ssuk mire vagy k�pes. B�r nem sz�m�tok t�l sok sikerre.
- Nagyon al�becs�lsz engem Perselus! – mondta a l�ny, fenyeget�en.
- Val�ban? Akkor l�ssuk, mire vagy k�pes? Vagy csak �gy megy, ha h�tba t�madsz valakit, vagy ha csak sim�n nem sz�m�tanak r�d?
- Hagyd ezt abba, miel�tt…
- Miel�tt? – k�rdezte gonosz mosollyal a var�zsl�. – Semmit nem tudsz tenni velem. Az �tkod szell�je sem tud el�rni hozz�m.

Sofinak ennyi el�g volt. A b�szkes�ge nagyobb volt, sem mint hogy ezt elt�rje…
- Obstructo –ki�ltotta.
- Obscuro – felelte r� a f�rfi, miut�n egy pillanat alatt kiv�dte az �tkot. Sofi �gy �rezte, megvakult. A „szembek�t�” �tok k�zvetlen�l �rte, miel�tt b�rmit tehetett volna. A f�rje borzaszt�an gyors volt.
- Ez lassabb volt, mint az el�z� – mondta a m�gus lekicsinyl�en. – �pp itt volt az ideje, hogy adjak neked egy �r�t.
Sofi szinte m�r �rj�ng�tt. Elmormolt egy ellen�tkot, �s �jra szemben�zett „ellenfel�vel”.
D�he elvak�totta. T�l j�nak hitte mag�t, �s most itt van Piton, aki egy f�l mozdulattal legy�zi. Ez nem lehet!
Gondolkod�s n�lk�l kezdte sz�rni az �tkokat, egyiket a m�sik ut�n, m�ghozz� egyre vesz�lyesebbeket. De Piton egyt�l egyig h�r�totta az �sszeset, egy - egy ront�ssal, vagy komolyabb �tokkal v�laszolva. Ugyan Sofi nagyon �gyesen v�dekezett, de bizony nem tudta az �sszes �tkot h�r�tani. Nem egy el�rte, kisebb s�r�l�seket is okozva neki. Kisebbeket, mert Piton arra vigy�zott, hogy ne tegyen k�rt a n�ben.
- El�g volt – mondta csendesen a var�zsl�.
- Mi van, elf�radt�l?
- Nem r�lam folyik a v�z, �s nem �n v�rzek t�bb sebb�l – h�zta el a sz�j�t g�nyosan a f�rfi.
- Deprimo – ord�totta a l�ny.
- Azt mondtam el�g volt – fogta meg – fenyeget�en - a l�ny p�lc�s kez�t Piton, miut�n hat�stalan�totta az �tkot.
- Eressz el!
- Nem – v�laszolt egyszer�en a m�gus �s egy mozdulattal le�ltette a l�nyt, kicsavarva kez�b�l annak fegyver�t. – Nem veszed �szre, hogy a d�h�d elvak�t? �gy nem lehet harcolni Sofi. Az ellenfeled kihaszn�lja, hogy te �sz n�lk�l sz�rod r� az �tkokat, �s �gy gy�z le, ahogy akar. Persze, ha nem egy kezd�r�l van sz�. Ahhoz, hogy egy magamfajta hal�lfal�t – szemt�l szembeni harcban – legy�zz, a fejednek tiszt�nak kell maradni. Az �rzelmek nem vehetik el az eszed, mert meghalsz – mindek�zben egy egyszer� r�olvas�ssal elt�ntette a boszork�ny sebeit.
- Sz�val ezt direkt csin�ltad? – k�rdezte a l�ny, imm�r nyugodtabban. – Azt akartad el�rni, hogy d�h�s legyek?
- Igen – hangzott a v�lasz egyszer�en. – L�tni akartam, mit csin�lsz, ha valaki el kezd provok�lni. �s h�t mit mondjak, az eredm�ny ki�br�nd�t�. De h�t ezt v�rtam.
Sofi s�rt�d�tten felh�zta az orr�t.
- Megs�rt�dhetsz dr�g�m, de ezt akkor is meg k�ne tanulnod, k�l�nben a b�ty�dnak egy mozdulat�ba fog ker�lni, hogy legy�zz�n.
- Nem lesz az olyan k�nny�! – sz�lt a l�ny indulatosan.
- De az lesz, ha ennyire lehetetlen �s �rtetlen maradsz. �s f�leg ha ilyen lass�. Minek tanultad meg azt az ellen�tkot, ha id�d sem lesz kipr�b�lni �lesben. Mire reag�ln�l, meghalt�l.
Pitonnak igaza volt, �s ezt Sofi pontosan tudta, de �n�rzete, m�g nem hagyta, hogy higgyen is benne.
- Ha gondolod, gyakorolhatok veled. Legal�bb addig is szemmel tudlak tartani.
- Ut�llak – mondta a l�ny f�lig viccesnek sz�nta.
- ��, nem j�. Az ut�lat is egy �rzelem – v�laszolta f�l mosollyal a m�gus.
- Te gal�d d�g – �llt fel hirtelen Sofi, de mire �szbe kapott a f�rfi m�r elkapta a derek�t �s mag�hoz szor�totta.
- A gyorsas�g, kedvesem, a gyorsas�g.
- P�r alkalom a tan�t�soddal, �s k�ny�r�gni fogsz, hogy hagyjam abba az �tkok sz�r�s�t, mert nem b�rod kiv�deni �ket.
- Oh, m�r alig v�rom – a var�zsl� felcsillan� szemei megmozgattak valamit a boszork�nyban. – De addig is, t�rj�nk �t egy kellemesebb leck�re…