A k�t nap hamar eltelt. Katie alig tal�lkozott Remusszal. �gy d�nt�tt, b�ven el�g lesz majd ut�na tal�lkozni, miut�n megsz�ntek a probl�m�k. Emellett m�g mindig gy�jt�gette a b�tors�g�t, hogy bevallja p�rj�nak, hogy hamarosan b�v�l a csal�djuk.

Szombaton h�romnegyed t�zkor m�r idegesen toporz�kolt a h�z el�tt, mikor megjelent el�tte az ismer�s, fekete k�cos haj, �s sz�rke szemp�r, majd orr�ba tolult azt ismer�s, enyh�n f�szeres illat, mely mindig megnyugtatta.

- Szia Johnny.

- Szia. J�l vagy? Minden rendben?

- Persze. Minden a legnagyobb rendben.

- Nem hiszem, k�l�nben nem �rt�l volna.

- A keresztany�d elrabolta az ap�mat. Harcolnom kell vele. Apa lesz a seg�de, �s �n szeretn�m, ha te lenn�l az eny�m. De, csak ha nem baj.

- Semmi baj. Mondtam, mindenben sz�m�thatsz r�m.

- K�sz�n�m. �r�kre lek�telezt�l.

- Ugyan m�r. Mikorra kell menni?

- Tizen�t perc m�lva, de mire els�t�lunk od�ig… Nem akarok elk�sni, mert az a n� k�pes meg�lni az ap�mat m�g az�rt is.

- Nyugi, nem lesz baj. Norm�lis var�zsl�p�rbaj lesz?

- Aha.

- Rendben. Sz�val, ha valamelyikt�k megs�r�l, mi folytatjuk a harcot?

- Igen.

- Im�dkozz, hogy ne �gy legyen.

- Engem az nem �rdekel, ha Miriam megs�r�l. Ap�mnak ne legyen baja. �s neked se.

- J� – csendesen s�t�ltak el a parkig, ahol m�r ott �llt Miriam �s Regulus. Ez ut�bbi lemond�an n�zett l�ny�ra. Nyilv�n �gy �rezte, nem lesz es�ly�k Miriam ellen, �s � meg fog halni. Katie azonban nyugodtan, b�tor�t�an mosolygott apj�ra.

- Mondd csak, Katie, mi�rt �t hoztad? – n�zett r� apja �gy, mint egy �r�ltre.

- Csak �gy.

- Remus vagy Sirius nem lett volna jobb?

- Nem – v�laszolt Katie, majd anyj�ra n�zett, aki s�padtan n�zett keresztfi�ra. Jonathan len�z� pillant�st vetett Miriamra, akinek szemeiben m�r gy�ltek a k�nnycseppek. – Mondd csak, Miriam, milyen �rz�s azt az ember magad ellen ford�tani, aki a keresztfiad, �s akivel �ssze is fek�dt�l?

- Semmit nem tudsz r�lam, ostoba – v�laszolt g�nyos mosollyal a hal�lfal�, majd felvette az alap�ll�st. Katie nem pazarolta az id�t, �gy hamarosan m�r repkedtek az �tkok. Katie nem f�radt egy kicsit sem, de l�tta, hogy anyja figyelme elkalandozik n�ha Jonathan fel�. Ezt kihaszn�lva fegyverezte le a l�ny Miriamot. Ekkor j�tt a k�pbe Regulus, aki m�g csak meg sem pr�b�lt harcolni l�nya ellen. Katie lefegyverezte, majd odal�pett az anyj�hoz.

- Mint ahogy te sem r�lam. �r�m volt, hogy ennyi ideig ismertelek.

- �lj meg.

- Megtenn�m. De akkor mi maradna a szenved�ssel? Gy�l�l�m a gyors hal�lt, annak nincs semmi �rtelme. Silencio – a n� eln�mult, �s Katie sorra k�ldte r� a k�l�nb�z� �tkokat, melyek megsebes�tett�k, de nem �lt�k meg. M�r a tizedik ut�n k�ptelen volt sz�molni, �s Miriam is teljesen elvesztette eszm�let�t, �gy a legegyszer�bb m�dot v�lasztotta. – Petrificus totalus – amint kimondta, a n� mellkas�ba egy piros f�nycs�va csap�dott, majd teste teljesen megmerevedett. Ezut�n a l�ny egy p�lcaint�ssel felrobbantotta anyja p�lc�j�t, �s elindult hazafel�. – Tudom, hogy nem �gy kellett volna elint�zni, de nem volt m�s �tletem – mondta, mikor apja �s unokab�tyja felz�rk�zott mellette.

- Semmi baj. Nem te �lted meg.

- Tudom. Rosszul �rzem magam miatta, de kor�ntsem annyira, mint kellene.

- Helyes. Nem szabad t�nkretenned magad az�rt, mert ez a n� is megpr�b�lta veled.

- Nem lesz most m�r semmi baj. Johnny.

- Mondd.

- Nem maradn�l az orsz�gban? Minden rokonom itt �l, �s �r�ln�k neki, ha most m�r te is el�l�pn�l igazi rokonomm�. �gy, hogy ismerj�k egym�st, �s gyakran tal�lkozunk.

- Fel kell sz�molnom mindent P�rizsban. �s h�t any�m�knak is sz�lnom kellene, hogy visszak�lt�z�k.

- �k hol laknak?

- Londonban.

- Akkor mi�rt kellene sz�lnod?

- H�t mondjuk, mert hozz�juk tudn�k csak k�lt�zni.

- K�lt�zz be hozz�nk. Apa, megengedn�d, nem?

- Meg. Bebizony�tottad, hogy �rdemes r�d pazarolni az id�t. �s ha k�pes lett�l volna Miriam ellen is ki�llni, akkor igaza van Katie-nek. Odak�lt�zhetsz.

- K�sz�n�m. Akkor elint�zek p�r levelet – amikor haza�rtek, Katie k�ld�tt egy gyors �zenetet Remusnak, aki p�r percen bel�l m�r ott is volt a Grimmauld t�ren.

- Tudtam, hogy b�zhatok benned. Fantasztikus vagy, te l�ny – boldogan �lelte �t, �s cs�kolta meg szerelm�t az egykori s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r.

- Tudom, hogy fantasztikus vagyok. De lesz n�mi kik�t�sem most, hogy m�r minden rendben van.

- Ez f�jni fog.

- Nincs t�bb Nymphadora Tonks.

- Nincs.

- �s nincs t�bb elutas�t�s, ha azt mondom, ott leszek veled akkor.

- Na nem, ezt nem �g�rem meg. A nagyb�ty�dnak sem engedem el�g r�g�ta, hogy…

- Nincs belesz�l�sod. Elmondtam a kik�t�seimet. Nem tudsz mit tenni. Ha meg�lsz, akkor term�szetesen nem �rv�nyes a dolog.

- Te megzakkant�l, Katie. Nem hagyhatom, hogy…

- Neked ebben m�r nincs szavad.

- �gy l�tszik, t�nyleg nincs. �s most, mi lesz?

- F�z�k valami finomat. Gondolom, mindenki �hes – mindh�rom f�rfi �rtetlen�l n�zett r�m, mire kiss� �sszezavarodtam. Remus halkan felnevetett, mire megsz�laltam: – Nem erre gondolt�l, ugye?

- Ami azt illeti arra gondoltam, hogy mi lesz vel�nk ezek ut�n, hogy Miriam sincs.

- Ja. H�t mi lenne? Gondolom, boldogan �l�nk, m�g meg nem halunk.

- Buta mugli sz�fordulat. Soha nem leszel t�k�letesen boldog.

- Mi�rt ne lenn�k?

- Hiszel a mes�kben?

- Nem igaz�n, de abban hiszek, hogy l�tezik s�rig tart� szerelem.

- S�rig tart� szerelem l�tezik. Vedd p�ld�nak R�me� �s J�lia t�rt�net�t.

- Apu, az egy trag�dia volt. Shakespeare �rta, ennek k�ze sincs a val�s�ghoz. K�l�nben is, �n nem szeretn�k a szerelmi b�natba belehalni.

- J�, ezt hagyjuk. Regulus.

- Igen, Remus?

- Megengedn�d, hogy megk�rjem a l�nyod kez�t?

- Meg. Ha � is akarja. De kik�t�seim vannak.

- �spedig?

- Am�g el nem v�gzi az iskol�t, addig nem h�zasodtok �ssze.

- Rohadtul �rtelmes megnyilv�nul�s volt ez t�led, apa. Nem is v�rtam m�st – mordult fel a l�ny, majd kirohant a h�zb�l, �s Remus h�z�hoz hoppan�lt, de nem ment be. Megker�lte a h�zat, �s az apr� kertbe ment. Az ut�bbi id�ben mindig oda ment, ha feld�h�tett�k. �s ha Remus tudta, hogy hol van, olyankor arra is r�j�tt, hogy nem �rdemes besz�lni vele.

Csendesen �lt a f�ben, mikor l�pteket hallott a h�ta m�g�l, majd k�t er�s k�z h�zta fel a f�ldr�l. � n�m�n t�rt, �s mikor Remus v�gigfektette az �gyon, majd � maga is mell� fek�dt, megsz�lalt:

- Hol volt�l eddig?

- Pr�b�ltam ap�ddal besz�lni.

- �s?

- Hajthatatlan. �nfej�. Mint te.

- H�t persze. Mi m�s?

- Mi a baj?

- Minden. Mi�rt nem mehet minden �gy, ahogy a legt�k�letesebb lenne?

- Senkinek sincs t�k�letes �lete. �s ha te velem akarsz t�k�letes �letet, elmondan�m neked, nem j� helyen kopogtatsz. Mellettem soha nem lesz t�k�letes �leted. �pp ez�rt pr�b�ltalak r�besz�lni annak idej�n, hogy maradj Drac�val. A gyerekeink, ha lesznek, nem lesznek eg�szs�gesek.

- Az lehet. De ha szeretj�k egym�st, �s �t is, akkor nincs baj. Mert egy gyermeket mindenki szeret. F�leg a sz�lei. �s te nem fordulsz el t�l�nk az�rt, mert f�lig v�rfarkas lett. �s �n sem t�letek, mert nem eg�szs�ges. Mert ez �gy rendben van. Igaz?

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Csak nem…

- Att�l tartok, igen.

- Mi�ta sejted?

- Amikor el�jultam a f�hadisz�ll�son, Piton megvizsg�lt, �s akkor mondta.

- �rtem. Ebben az esetben nem �rtana egy norm�lis kivizsg�l�s.

- Tudom.

- Nem mondom, hogy Perselus nem �rt hozz�, de egy gy�gy�t� biztosabban meg tudja �llap�tani.

- �s van egy enn�l is jobb megold�s.

- Mi az?

- Terhess�gi teszt.

- Mugli?

- Persze. Mit hitt�l?

- Mi�rt nem megy minden a legegyszer�bben?

- Mert Remus Lupinnal h�vnak, engem pedig Katherine Blacknek. De tulajdonk�ppen neked most mi a bajod azzal, hogy…

- Nem azzal van bajom. Csak egy kicsit �reg vagyok, hogy most legyek apa.

- Ne csin�ld m�r, Remus. Nem vagy �reg. A legszebb korban vagy.

- Nem hiszek neked. Holnap bemegy�nk a Szent Mung�ba, �s megbizonyosodunk r�la, hogy mi is a helyzet a kisbab�t illet�en.

- Rendben.

- Most pedig aludj, l�gy sz�ves.

- J�. J� �jszak�t.

- Neked is.