- Mi?! De h�t… hogyan? Mi�rt? – k�rdezte Hermione, de a szavai valahogy megakadtak, alig hallhat�an t�rtek csak el�.

Nem tudta elhinni, amit bar�tn�je mondott.
Ginny pedig csak csendben t�r�lgette a k�nnyeit, azt sem tudv�n, melyik k�rd�sre feleljen el�bb, �s nem is volt b�tors�ga belekezdeni.

- Ostoba voltam… vagy csak naiv… Az eg�sz �v elej�n kezd�d�tt. Vagy az el�z� �v v�g�n, nem is tudom. Olyan ritk�n tudtunk besz�lni, pedig sz�ks�gem lett volna r�, most m�r l�tom. Persze ezt nem az�rt mondom, hogy lelkiismeret furdal�sod legyen… Neked is megvolt a magad baja.

- Merlinre, mondd m�r, mi t�rt�nt!

- Azt hiszem, szerelmes lettem... valakibe, aki, h�t…

- Ugyan, hisz ezt m�r r�g sejtett�k – k�nnyebb�lt meg kicsit Hermione. – Csak id� k�rd�se volt, hogy te �s Harry mikor lesztek egy p�r – mosolyodott el.

- Nem �rted – r�zta meg a fej�t hevesen Ginny. – H�t �ppen ez az… Nem Harryr�l van sz� – hajtotta le a fej�t.

- Akkor kir�l? M�gsem lehet olyan sz�rny�…

- De igen. Ha tudn�d… �n tehetek mindenr�l – t�rtek el� ism�t Ginny k�nnyei. – �n besz�ltem neki a j�slatr�l… �s �n mondtam meg a jelsz�t is.

- Te tudsz a j�slatr�l? – k�pedt el Hermione. Azt hitte, siker�lt t�k�letesen meg�riznie a titkot.

- L�ttam egyszer a ny�ron… hisz hetekig egy szob�ban laktuk, hogy is gondoltad, hogy titokban tudod tartani? Persze nem hoztam sz�ba, v�rtam, hogy majd magadt�l besz�lsz r�la. H�t hi�ba v�rtam.

- Ne haragudj. Magam sem tudtam hova tenni a dolgot, az az igazs�g. Hogy is besz�lhettem volna r�la valaki m�ssal? De mond m�r, ki az, akinek el�rultad a jelsz�t?

Ginny les�t�tte a szem�t.
- Draco Malfoy – v�laszolta.

Hermione ki akart fakadni, de t�rt�ztette mag�t. Pont � kezdjen papolni az �sszer� viselked�sr�l? Mindenesetre nem f�rt a fej�be, hogy Ginny hogy szerethetett bele Malfoyba, m�r ha ugyan t�nyleg szerelmes bel�, �s nem csak valami… megmagyar�zhatatlan, irracion�lis fell�ngol�sr�l van sz�. B�r ha jobban belegondolt, melyik szerelem nem egy ilyen megmagyar�zhatatlan fell�ngol�ssal kezd�dik?

- �s biztos vagy benne, hogy � seg�tett bejutni a hal�lfal�knak? – k�rdezte jobb h�j�n. � is tudta, hogy nem t�rt�nhetett m�sk�nt.

- Ki m�s? Hacsak nem egy griffend�les, de k�z�l�nk senkir�l nem tudom elk�pzelni.

- �s Drac�r�l el tudod? �gy �rtem, ha igaz, amit mondt�l, ha t�nyleg szereted…

- F�lre�rtesz. Tiszt�ban vagyok a hib�ival, nem vagyok teljesen elvakult vele szemben. A ny�ron sokat levelezt�nk…

- Sz�val � a titokzatos braz�liai levelez�t�rsn�d! L�tod, nem csak nekem vannak titkaim.

- Igaz, de �n k�s�bb pr�b�ltam neked besz�lni r�la, csak annyira el volt�l foglalva a saj�t bajaiddal! – fakadt ki Ginny.

- Ne haragudj. Tal�n nem lenn�nk most itt, ha jobban figyel�nk egym�sra.

- Mi�rt, olyan rossz itt velem, �s a s�rmos Piton professzorral? – nevetett fel a v�r�s haj� l�ny.

Hermione v�laszk�ppen csak f�jt egyet, �s v�gigd�lt az �gyon.

Ahogyan Dumbledore is mondta, Molly Weasley m�g aznap d�lut�n meg�rkezett, �s szinte az �rkez�se pillanat�ban szervezkedni kezdett. A konyh�ba parancsolta a l�nyokat, �s a plafont�l a padl�ig mindent �tsik�ltatott vel�k, mik�zben � maga a t�zhely k�r�l s�rg�l�d�tt. Hermione �s Ginny hi�ba tiltakozott, hogy az el�z� ny�r �ta m�g igaz�n nincs is olyan nagy piszok.

Piton el�rel�t�an f�lrevonult a szob�j�ba a boszork�ny �rkez�se ut�n, �s csak akkor ker�lt ism�t el�, mikor az eg�sz h�zat kezdte bet�lteni a finom b�r�nys�lt-illat.
Mrs. Weasley majdnem eldobta a levesest�lat, mert azt hitte, valami idegen jutott be a h�zba, mikor megl�tta a f�rfit sz�rke ingben �s s�t�tk�k nadr�gban. Hab�r Piton �lt�z�ke m�g �gy is visszafogott �s szigor� volt, �ssze sem lehetett hasonl�tani az asztal v�g�n helyet foglal� f�rfit azzal a mindig fekete, hossz�, b� tal�rba �lt�z�tt denev�rrel, akit a di�kjai ismerhettek.
A szigor�s�ga m�gis sokkal felt�n�bb volt �gy, mert nem csak �larck�nt hordta, hanem a spont�n, �szinte gesztusaib�l sug�rzott, �s b�r a szok�sos g�ny elt�nt a hangj�b�l, helyet adva az �rdekl�d�snek �s el�z�kenys�gnek, m�gis, a l�nyok – �s Mrs. Weasley is -, k�l�n�sen �vatosak voltak a besz�lget�sben.
Csupa semleges t�m�t hoztak sz�ba; az �telt, a h�zat, �gy a t�rsalg�s megmaradt a semmitmond� felsz�ness�gn�l. Hermione m�gsem unatkozott: teljesen elmer�lt a f�rfi sz�m�ra �jszer� hanghordoz�s�nak, gesztusainak, szavainak felfedez�s�ben.

Egy�bk�nt szinte sajn�lta, hogy Mrs. Weasley is ott volt vel�k, �gy �rezte, t�nkreteszi azt a meghitts�get, ami el�z� este �s ma reggel kialakult k�zte �s Piton k�zt.
Hisz olyan hirtelen szakadt v�ge annak a reggeli besz�lget�snek! Hermione arra sz�m�tott… igaz�b�l maga sem tudta, csak azt �rezte, hogy olyan lez�ratlan �gy ez az eg�sz, nem d�nt�tt�k el, hogy mi lesz vel�k. Persze nagyon nem is volt mit eld�nteni, a f�rfi kijelentette, hogy sz�m�ra nem jelent semmit egy ostoba j�slat. De akkor vajon mi volt az a kis el�rz�keny�l�s, mikor az els� roxforti napom hoztam sz�ba, azt a napot, mikor el�sz�r l�tta meg a l�nyt, akit addig csak elk�pzelt – m�r ha elk�pzelt egy�ltal�n valamilyennek – tette fel mag�nak a k�rd�st Hermione.

Tal�n vacsora ut�n tudok vele kettesben besz�lni – tervezgette a l�ny. A legjobb lenne, ha valamilyen �r�ggyel lemenn�k a szob�j�ba…

Hermione �br�ndoz�s�t egy v�ratlan robaj szak�totta f�lbe, amely a bej�rat fel�l hallatszott – aznap m�r harmadszor. Mind a n�gyen felugrottak az asztalt�l, �s kirohantak a hallba, ahol Draco Malfoyt pillantott�k meg, aki a padl�n hevert, egy v�rt�csa k�zep�n, bal kez�ben egy gy�r�tt pergament szorongatva.

Ginny hal�ls�padtan l�pett k�zelebb a fi�hoz. Piton azonban megel�zte, �s felkapta az eszm�letlen fi�t, majd elindult vele a nappali fel�, mik�zben utas�t�sokat adott a h�rom boszork�nynak:

- Miss Granger, hozza fel a szob�mban l�v� vitrinb�l a sebz�r� f�zetet! Molly, hozzon meleg vizet �s valami k�tszernek val�t! Miss Weasley, ne t�tsa itt a sz�j�t, seg�tsen az �desanyj�nak! Merlinre, siessenek! – tette m�g hozz�, majd teljes figyelm�vel Drac�nak szentelte mag�t.

Miut�n megtette, amit a f�rfi k�rt t�le, Hermione le�lt a kanap� melletti fotel karf�j�ra, �s figyelte, Piton hogy tiszt�tja ki Draco sebeit, �s hogy k�t�zi be a fi� karj�n �s l�b�n l�v� v�g�sokat.

- Mi t�rt�nhetett vele? – k�rdezte a f�rfit.

- Csak tal�lgatni tudok. Val�sz�n�leg megk�nozt�k, majd a Sectumsempr�val pr�b�ltak v�gezni vele. Dumbledore az utols� pillanatban tal�lhatott r�.

- Honnan tudja, hogy Dumbledore volt?

- Ebb�l – v�laszolta Piton, �s a Draco ujjai k�z�l megszerzett v�rfoltos pergamendarabot dugta a l�ny orra al�.

Hermione elolvasta a n�h�ny sort, ami rajta �llt:

„Perselus, k�rem, vegye gondjaiba Mr. Malfoyt. Ha nem tal�lkozn�nk t�bbet, tudja, mit kell tennie. �g �ldja,
Albus.”

- �risten – hanyatlott h�tra Hermione a fotelben. – Ez azt jelenti, hogy Dumbledore meghalt? – fordult a f�rfi fel�, aki id�k�zben befejezte Draco ell�t�s�t, �s most a fi� mellett �lve annak pulzus�t ellen�rizte.

- Nem tudom – n�zett fel Piton. � is f�radtnak, rem�nyvesztettnek l�tszott. – Csak annyit tudhatunk, hogy fel volt k�sz�lve arra, hogy esetleg meg fog halni. De nem lehet�nk biztosak semmiben, am�g Draco mag�hoz nem t�r.

K�s� este, miut�n Molly Weasley bel�tta, hogy t�bbet aznap m�r nem tehetnek a fi��rt, elindult az emeletre, figyelmeztetve Ginnyt �s Hermion�t, hogy nekik is ideje lenne lefek�dni�k.

- �n itt maradok, virrasztok mellette – v�laszolt hat�rozottan Ginny.

- Erre semmi sz�ks�g, Miss Weasley – sz�lalt meg Piton -, �n fogok vele maradni.

- Mag�nak nagyobb sz�ks�ge van a pihen�sre – felelte elsz�ntan a l�ny. – Sokkal t�bb �lmatlan �jszaka van m�r maga m�g�tt, mint m�g�ttem.

Piton vizslatva n�zett a v�r�s haj� l�ny arc�ba, majd, miut�n l�tsz�lag meg�rtett valamit a l�ny viselked�s�b�l, egy �rnyalatnyival l�gyabban felelt:

- Ahogy akarja. Miss Granger, �nnel viszont szeretn�k n�h�ny sz�t v�ltani. N�gyszemk�zt – tette m�g hozz�.

- Persze – v�laszolta bizonytalanul a l�ny, majd elindult a Piton ut�n lefel� a l�pcs�n, �s k�zben ujjongott mag�ban, ami�rt a f�rfi is �gy gondolja, hogy van m�g mir�l besz�lni�k.