Egyik�j�k sem sz�lalt meg, am�g le nem �rtek a f�rfi szob�j�ba, aminek Piton azonnal becsukta az ajtaj�t, majd a fotelbe roskadt, ahol az el�z� �jszak�t is t�lt�tte.
Meglehet�sen hirtelen v�lt�s volt Hermione sz�m�ra ez a f�radt, tan�cstalan, rem�nyvesztett gesztus a magabiztoss�ghoz �s hat�rozotts�ghoz k�pest, ami eg�sz este jellemezte a f�rfit, Draco meg�rkez�s�t�l kezdve addig, m�g csak le nem j�ttek ide kettesben.

Eln�zte a fej�t a tenyer�be hajt� f�rfit, �s azon gondolkozott, hogy vajon Draco sebes�l�se, vagy Dumbledore esetleges hal�la, vagy netal�n valami m�s, az � sz�m�ra ismeretlen dolog s�jtotta le ennyire Pitont.

Le�lt az asztal a f�rfival szemben l�v� karossz�kbe.

- Mir�l szeretett volna velem besz�lni, professzor?

Piton feln�zett, �s �sszekulcsolta mellkas�n a karjait.

- �nnek van valami sejt�se arr�l, mit keres itt Draco? – t�rt a l�nyegre a f�rfi.

Hermione csal�dottan v�laszolt:

- Igen, m�r amennyit Ginnyt�l siker�lt megtudnom. Nem akartam persze faggatni.

- Akkor, gondolom, k�l�n�sebben nincs meglepve.

- De igen, meg vagyok lepve – ellenkezett a l�ny. - Nem sz�m�tottam arra, ami ma este t�rt�nt, nem gondoltam, hogy Dumbledore elmegy megkeresni Malfoyt.

- Nem ismeri el�gg� az igazgat�t. D�lel�tt k�z�lte velem a terv�t, de valami nagyon balul s�lhetett el, mert az eredeti terv szerint nem hozta volna ide a fi�t. �s a levele is arra utal, hogy baj t�rt�nt – mondta a f�rfi, gondterhelten r�ncolva a homlok�t.

Hermion�nak egyre ink�bb olyan �rz�se kezdett lenni, hogy a f�rfi tulajdonk�ppen semmi l�nyegi inform�ci�t nem akar vele k�z�lni, mint ahogyan � sem szolg�lhat Piton sz�m�ra ilyen inform�ci�val; mintha a f�rfinak egyszer�en csak sz�ks�ge lett volna valakire, akivel megbesz�lheti a dolgokat, valakire, aki assziszt�l a gondolatmenet�hez.

- Mit fogunk most tenni? – k�rdezte, arra �szt�n�zve ezzel Pitont, hogy folytassa a megkezdett gondolatot.

- Nem sok mindent tehet�nk. V�runk. Megpr�b�lunk h�reket szerezni az igazgat�r�l �s a Roxfortr�l. Rem�lj�k, Draco tud majd seg�teni nek�nk ebben. Ha Dumbledore t�nyleg halott, az sok mindent fel�l�r…

- Mire gondol?

- Mondjuk �gy, hogy a dolgok v�g�l nem �gy alakultak, ahogyan az igazgat� eltervezte �ket. B�r a v�geredm�ny szempontj�b�l ez mindegy.

- Nem lehetne, hogy ne r�buszokban besz�ljen? – k�rdezte frusztr�ltan Hermione. Mindig nehezen viselte, ha nem �rtett valamit.

A f�rfi v�gigm�rte a l�nyt, mintha csak azt vizsg�ln�, mennyire b�zhat meg benne.

- Dumbledore hal�los beteg volt, egy �toknak k�sz�nhet�en. Bizony�ra �n is �szrevette, hogy az egyik kez�t nem tudta haszn�lni az ut�bbi id�ben. Ugyanakkor tudtuk, hogy a Nagy�r Drac�ra b�zta a feladatot, hogy v�gezzen az igazgat�val. A terv az volt, hogy �n fogom meg�lni Dumbledore-t Draco helyett.

- De akkor mindenki �n ellen fordult volna, az eg�sz Rend �nt kereste volna! – ki�ltott fel Hermione. Pitonra azonban nem hatott a l�ny �rzelem-kit�r�se, csak nyugodtan elmosolyodott, �s h�trahajtotta a fej�t a fotel t�ml�j�ra.

- Meghat� az aggodalma. De, amint tudja, ez nem fog bek�vetkezni. J� okunk van azt felt�telezni, hogy Dumbledore halott. Mind�ssze csak szerettem volna felh�vni a figyelm�t arra a k�r�lm�nyre, hogy minden el�zetes hiedelmemmel ellent�tben, a j�slat m�ris befoly�solta az �letem.

- �s az eny�met is – tette hozz� a l�ny.

- Az �n �let�t saj�t maga befoly�solta. �n d�nt�tt �gy, hogy elhozza a j�slatot a Miniszt�riumb�l. Ha Miss Weasley nem l�tja meg mag�n�l, minden m�sk�pp t�rt�nik.

- Sz�val engem hib�ztat? – h�borodott fel Hermione.

- Mi�rt? Mert v�g�l m�gsem lett gyilkos bel�lem? Soha nagyobb hib�t ne k�vessen el, Miss Granger – n�zett a l�ny szem�be Piton.

Hermione azon gondolkozott, hogy vajon ezt veheti-e k�sz�netnyilv�n�t�snak a f�rfi r�sz�r�l. V�g�l arra jutott, hogy Pitont�l enn�l t�bbre aligha sz�m�that. Nem is fesz�tette tov�bb a h�rt, ink�bb m�sfele terelte a besz�lget�st:

- Ahogy hallom, Dumbledore professzor sok mindent el�rult �nnek Ginnyr�l �s Drac�r�l…

- Csak annyit, amennyit Miss Weasley mondott neki, mikor megtudta, hogy �nt elrabolt�k. Tudom, hogy volt k�zte �s Mr. Malfoy k�zt egyfajta… vonzalom. – Pitonnak szemmel l�that�an nehez�re esette eff�le t�m�kr�l besz�lni.

- �s az �n v�lem�nye szerint, m�r amennyire ismeri Drac�t, lehets�ges, hogy a fi� csak kihaszn�lta Ginnyt, hogy inform�ci�kat szerezzen t�le?

- Erre nehezen tudn�k v�laszolni. Malfoy az elm�lt �vben elt�volodott t�lem, nem k�rt a seg�ts�gemb�l, �gy a mag�n�let�r�l meglehet�sen keveset tudok. De teljesen elk�pzelhet�nek tartom az elm�let�t. Miss Weasley nem el�sz�r tenne tan�bizonys�got v�gzetes naivit�s�r�l.

Hermione szomor�an meredt maga el�. Szeg�ny Ginny, mindig, amikor a bizalm�ba fogad valakit, ilyen tragikus k�vetkezm�nye van! Ugyanakkor lehetetlennek tartotta, hogy bar�tn�je h�napokon kereszt�l ne l�sson �t Draco sz�nlel�s�n, hisz Ginny pont a n�gy �vvel ezel�tti esem�nyek miatt mindenkin�l �vatosabb �s megfontoltabb volt. Lehet, hogy m�gsem t�vedett a fi� �rz�seivel kapcsolatban. Lehet, hogy Draco is neh�z id�szakon ment kereszt�l…
Hermione arra gondolt, hogy ha a fi� mag�hoz t�r, megpr�b�l valahogy a bizalm�ba f�rk�zni, m�r csak a bar�tn�je kedv��rt is.

M�g a haditerv�n gondolkozott, a f�rfi fel�llt a fotelb�l, �s a szekr�nyb�l el�vett egy �veget �s egy poharat, majd bort t�lt�tt mag�nak. Visszafordulva az asztalhoz zavart kifejez�s jelent meg az arc�n, mikor �szrevette, elfelejtkezett a l�nyr�l. Megp�rd�lt, val�sz�n�leg hogy m�g egy poharat vegyen el�, de bele�tk�z�tt a nyitva hagyott szekr�nyajt�ba, �s a kez�ben tartott poh�r elt�rt, a bor pedig kifolyt az ing�re �s a sz�nyegre.
Hermione mag�ban mulatott Piton �gyetlens�g�n, �s l�that� zavar�n, de seg�t�k�szen egyb�l felpattant �s odasietett a f�rfihoz, majd maga is zavarba j�tt, mert nem tudott mit seg�teni: Piton n�h�ny p�lcasuhint�ssal m�r elrendezte a probl�m�t. Hermione csak �lldog�lt mellette sz�tlanul �s ostob�n. A f�rfinak siker�lt kikeveredni a zavarb�l el�bb:

- Megk�n�lhatom egy poh�r borral? – k�rdezte, imm�r ink�bb bossz�s hangon.

Hermione jobbnak l�tta, ha nem er�lteti tov�bb a mindkett�j�k sz�m�ra k�noss� v�lt szitu�ci�t.

- Nem k�sz�n�m. Ami azt illeti, el�gg� f�radt vagyok, ha nincs ellen�re, megyek, �s lefekszem aludni.

- Nincs ellenemre, felt�ve, hogy ma �jjel a saj�t szob�j�ban t�r nyugov�ra – g�nyol�dott Piton.

Hermione el�sz�r vissza akart v�gni, �m �gy �rezte, a f�rfi ink�bb csak a zavar�t akarja a j�l bev�lt m�dszere szerint g�nnyal kezelni, �gy feleslegesnek tartotta felemlegetni, hogy el�z� este Piton invit�lta be �t a szob�j�ba. Meg a v�g�n a f�rfinak m�g esz�be jutna megk�rdezni, hogy mit keresett �jnek �vadj�n az ajtaja el�tt.

- J� �jt, professzor – ink�bb csak ennyit v�laszolt, �s elindult a f�ldszintre.

A nappaliba �rve a pisl�kol� gyertyaf�nyn�l megpillantotta Ginny alakj�t, amint a kanap� el�tt t�rdel, ahol Draco fek�dt. A l�ny fej�t Drac�� mell� hajtotta, de nem aludt, hanem csendben figyelte a mellette szuszog� fi� arc�t.

Hermione hirtelen heves f�lt�kenys�get �rzett a jelenetet l�tva. Belegondolt, hogy mehet fel a s�t�t szob�j�ba egyed�l, m�g Cs�mp�s sincs itt vele.
Hogy lehet elviselni az egyed�ll�tet? Tal�n k�rhetn�k tan�csot Piton professzort�l, neki biztos vannak bev�lt taktik�i – gondolt g�nnyal a f�rfira, akit�l az im�nt v�lt el.
Bosszantotta annak �gyetlens�ge, �s az sem tett j�t a lelki �llapot�nak, hogy teljesen feleslegesnek �rezte mag�t, mikor belegondolt, hogy most hetekig itt kell �cs�r�gnie a h�zban t�tlen�l.

- Ne hozzak neked valamit? – k�rdezte Ginnyt�l, ahogy oda�rt a l�ny mell�, aki a k�rd�sre ijedten felkapta a fej�t.

- Nem hallottam, hogy j�ssz – mondta. – Nincs sz�ks�gem semmire, k�sz�n�m. Legfeljebb magyar�zatra – tette m�g hozz�, �res, semmibe r�ved� tekintettel.

- Tal�n holnap azt is megkapod – mosolygott bar�tn�j�re b�ztat�n Hermione, �s folytatta �tj�t az emeletre.

Hideg, nyirkos leveg� csapta meg, ahogy bel�pett a szob�ba: valamelyik�j�k nyitva felejtette az ablakot, �s a helyis�g teljesen kih�lt. Gyorsan odasietett, hogy becsukja, majd t�zet gy�jtott a kandall�ban, �s letelepedett a f�ny �s meleg �ltal k�r�l�lelt sz�nyegre a kandall� el�tt. Bar�tn�j�n j�rt m�g mindig az esze, �s azon, amir�l Piton professzorral besz�lgettek: vajon az � d�nt�se, vagy maga a j�slat volt az, ami megv�ltoztatta mindannyiuk sors�t?