Az utols� es�ly

Rohant, �s k�zben terv�nek darabjait rakta �ssze a fej�ben. A hatalmas �t�sek, melyeket az �ri�sok m�rtek a Roxfort falaira, mennyd�rg�sk�nt hatottak, de a t�gl�k �s k�vek v�delme m�g kitartott egy darabig.
Els� c�l a Tiltott Rengeteg. Besz�lnie kell a kentaurokkal, hippogriffekkel, �s minden var�zsl�nnyel, akivel csak lehets�ges. Mindent meg kell tennie, hogy mell�j�k �lljanak, �s a kell� pillanatban t�madj�k meg Voldemort sereg�t.
Az egyik titkos alag�t �s a Weasley ikrek seg�ts�g�vel felt�n�smentesen kijutott a kast�lyb�l, �s ahogy meg�rezte a hideg esti szell�t az arc�n, �tv�ltozott egyszarv�v�, �s a rengeteg fel� vette az ir�nyt.

- Bet�rt�k a falat! – ord�totta Kingsley. – Mindenki k�sz�lj�n fel a t�mad�sra! – ahogy kiejtette a szavakat, hal�lfal�k �s dementorok rohamozt�k meg �ket.
Az utols� csata elkezd�d�tt. Az �tkok repkedtek egym�s mellett, a roham meg�ll�thatatlannak t�nt. Egyre t�bb ellens�g jutott be a kast�lyba, egyre t�bb �ldozatot k�vetelve, nem csak a v�d�k, de a t�mad�k soraib�l is.
- Pottert keress�tek! – hallatsz�dott Malfoy �v�lt�se. – �s nem hagyjunk t�l�l�ket!

Harry, Hermione �s Ron nem is tudta, hogy milyen �d�z harc folyik n�h�ny emelettel alattuk, de �pp el�g volt nekik a saj�t harcuk Malfoyjal �s k�t talpnyal�j�val. A Sz�ks�g Szob�j�ban tal�ltak r� az utols� horcruxra, amit azonban m�r v�dtek. A hajdani vet�lked�s, imm�r v�res val�s k�zdelemm� v�ltozott. A „csata” a tri� gy�zelm�vel z�rult, �s m�g Malfoy �let�t is megmentett�k.
�ppen a l�pcs�k�n rohantak le, hogy bar�taik seg�ts�g�re legyenek, mikor Harry hirtelen megtorpant. Egy n�i hangot hallott a fej�ben. Hozz� volt m�r szokva, hogy Voldemort n�ha bef�rk�zik az elm�j�be, de az eszm�letveszt�ssel �s egy�b ilyen kellemetlens�gekkel j�rt. Ez a hang pedig olyan volt, mintha valaki mellette �llna, �s �gy k�rdezn�.
- Harry! Megvan? Megvan a horcrux?
- Igen – felelte a fi� hangosan, b�r kicsit h�ly�nek �rezte mag�t, hogy egy l�thatatlan professzorhoz besz�l. Igen, felismerte Sofi hangj�t, de nem tudta honn�t j�n.
- Nagyszer�! –v�laszolta a hang a fej�ben. – K�rlek, ne csin�ljatok semmilyen meggondolatlans�got. Harcoljatok magatok�rt, �s a t�bbiek�rt, de Voldemort innent�l az �n dolgom.
- De h�t Nagini?! – k�rdezte Harry - imm�r � is csak gondolataiban.
Egy pillanatig semmi nem hallatsz�dott, majd Sofi �jra „megsz�lalt”.
- � m�r m�s kez�ben van. Innent�l kezdve, csak a harcra kell figyelnetek. �s k�rlek, ne haljatok meg!
Ezzel a hang elhallgatott �s nem is sz�lalt meg t�bbet a fi� fej�ben.

- H�t persze, Nagini! – mondta ki a szavakat a l�ny, �gy, mint aki egy evidens dologra d�bbent r�, majd k�zvetlen�l ut�na, egy k�ts�gbeesett s�haj is k�vette a mondatot. – Perselus, ne!
�jra Harryhez kezdett el besz�lni gondolataiban: - � m�r m�s kez�ben van. Innent�l kezdve, csak a harcra kell figyelnetek. �s k�rlek, ne haljatok meg!
A var�zsl�nyeket m�r elint�zte, �s imm�r ember form�j�ban �llt a Tiltott Rengeteg sz�l�n, egy hatalmas fa takar�s�ban.
- Nincs m�s megold�s – mondta f�lhangosan mag�nak, �s sz�pen lassan kezdte letekerni a b�lyeg�t rejt� anyagot. Ahogy sebhely�re pillantott, a m�r ismer�s ostorcsap�st �rezte a h�t�n, de nem foglalkozott a f�jdalommal, ami egyre er�s�d�tt a h�t�ban, �s imm�r a karj�ban is.
- Hozd ide Pitont! – maga el�tt l�tta �s tiszt�n hallotta a S�t�t Nagyurat �s az el�tte t�rdel� Lucius Malfoyt.
- Pitont, nagy�r?
- Pitont. Hozd ide most r�gt�n. Meg kell tennie nekem valamit.
Malfoy merev tagokkal sietett kifel�, hogy teljes�tse ura parancs�t.
Sofi utols� erej�vel m�g k�r�ln�zett a szob�ban, h�tha felismeri b�tyja „b�v�hely�t”, �s igen…
- A Szellemsz�ll�s. Oda kell mennem – gyorsan betekerte karj�t, �s n�h�ny f�jdalomcsillap�t� b�b�jt sz�rt mag�ra, tudv�n, hogy hi�ba is pr�b�ln� meggy�gy�tani a h�t�t, hiszen azt csak a f�rje teheti meg, akinek megszegte a parancs�t.

Mikor el�g er�t �rzett mag�ban, �jra felvette az egyszarv� alakj�t, �s nekiiramodott. Ugyan ismerte a titkos j�ratot a F�riaf�zn�l, de nem kock�ztathatta meg, hogy �szrevegy�k. Annak ellen�re, hogy a f�rje �lete volt a t�t, saj�t mag�t is meglepte, mennyire tiszt�n tud gondolkodni.
- Csak id�ben �rjek oda – im�dkozott mag�ban.
A Szellemsz�ll�s s�t�ten �s ijeszt�en meredt az �g fel�. Sofi az utols� m�tereket m�r ki�br�nd�tva, emberi alakban tette meg. Rettegett…
Nem csak att�l, hogy elvesztheti Pitont, hanem b�tyj�t�l is. Nem tudta mi lesz, nem tudta mit hoz a j�v�, hogy ki fog gy�zni az � kett�j�k k�z�tti csat�ban, �s nem tudta, el�g er�s-e hozz�, hogy szembe�lljon Voldemorttal.
De az els� most Perselus volt. Beosont a f�lig m�r elrohadt ajt�n. Titkon h�l�s volt a sz�lnek – amit�l a h�z rozoga szerkezete nyikorgott -, mert elfedte l�pteinek zaj�t.
Az egyik szob�b�l vil�goss�g, �s hangok sz�r�dtek ki a – h�la Merlinnek - nyitott ajt�n kereszt�l.
- Gyeng�l az ellen�ll�suk nagy�r – ismerte fel f�rje hangj�t.
Piton a jelent�ssel h�zta az id�t. Szeme v�gig a v�d�g�mb alatt l�v� Naginin cs�ng�tt, agya egyre azon j�rt, mik�nt is tudna a k�gy� k�zel�be f�rk�zni. Olyan b�b�jon t�rte a fej�t, ami �t tud hatolni a m�gikus v�delmen, de eddig m�g nem jutott ilyen az esz�be. Egy sikertelen pr�b�lkoz�s pedig csak leleplezn� �s hal�l�t okozn�, m�g azel�tt, hogy meg�lte volna az �llatot.
Mert, hogy meg fog halni, az k�ts�gtelen. Es�lye sem lesz Voldemort el�l menek�lni, miut�n meg�lte utols� l�lekdarabj�t, f�leg mivel egy l�gt�rben vannak.
- Perselus – csend�lt a jeges hang. – Hozd ide nekem Pottert. �gy n�z ki, hogy nem el�g �nfel�ldoz�, �s nem �rdekli, hogy a bar�tai miatta halnak meg. �gy neked kell el�m hozni.
- De nagy�r a csapataim…
- Nagyon j�l el vannak n�lk�led, �s k�l�nben is… te ellenkezel velem?! – k�rdezte a var�zsl� fenyeget�en.
- Dehogy nagy�r – mondta Piton �s tudta, hogy elj�tt az utols� perce. Nincs m�s es�lye, mint hogy megpr�b�l egy hatalmas erej� Avada Kedavr�t k�ldeni a k�gy�ra. Nagyon kicsi az es�ly a gy�zelemre, de egy�bk�nt sem tud m�st tenni. T�bb ilyen alkalma nem lesz.
Abban a pillanatban, ahogy a f�rfi kimondta a hal�los �tkot, Sofi ugyanabban a m�sodpercben mondta ki – nonverb�lisan – a Naginit v�d� g�mbre, a megsz�ntet� ellen�tkot.
B�tyja egyszer r�gen haszn�lta m�r ezt a fajta v�delmet egy t�rgyon, ami a l�ny sz�m�ra �rt�kes volt. Az volt a feladata, hogy megt�rve az �tkot, hozz�jusson kincs�hez. Hetekig pr�b�lkozott, m�g v�g�l siker�lt, �s a b�tyja akkor m�g nem tudta, mekkora hib�t k�vet el.
A g�mb megsz�nt �s a hal�los �tok el�rte a k�gy�t, aki megvonaglott, majd megmerevedve esett le a f�ldre �s nem mozdult t�bbet.
Voldemort szeme elkerekedett. Egy m�sodpercre nem fogta fel a t�rt�nteket, de azt�n minden gondolkod�s, �s el�zetes k�nz�s n�lk�l kimondta a hal�los �tkot a vele szemben �ll� var�zsl�ra.
- Avada Kedavra! – �rj�ng� d�he olyan er�t adott �tk�nak, ami t�bb embert is meg�lt volna, nem hogy egyet.
Egy utols� hatalmas s�haj hagyta el a sz�j�t, �s a f�rfi teste er�tlen�l zuhant a f�ldre.
- Utols� mocskos �rul�! Ha lenne id�m, elj�tszottam volna veled m�g egy kicsit, de �gy nagyon kegyes voltam hozz�d – egy utols�t r�gott a testbe, majd kiviharzott a szob�b�l.

A hajnali f�nyek lassan kezdtek felsejleni a horizonton. Azonban ezt senki nem vette �szre. A csata egyre nagyobb volt, egyre t�bb v�rrel �s �let kiolt�s�val j�rt.
- � az eny�m – ki�ltotta Molly Weasley �s anyatigris m�dj�ra �llt szembe Bellatrix Lestrange–dzsel.
- Gyere csak! A fiacsk�dat m�r megk�noztam egyszer, de t�ged most meg is �llek – mondta eszel�s vigyorral az arc�n Lestrange, de es�lye sem volt m�r a v�dekez�sre.
- Avada Kedavra! – ki�ltotta Molly, �s a m�sik boszork�ny holtan esett �ssze.
�m ekkor minden szem a park k�zep�n l�v� p�rosra szegez�d�tt. A harc egy szempillant�s alatt meg�llt, mindenki „megfagyott”, legyen j� vagy rossz. Voldemort hirtelen megjelen�se Harry Potter el�tt ledermesztette a n�z�k�z�ns�get, �s mag�t a fi�t is…

Sofi lassan kinyitotta a szemeit. Egy pillanatra nem tudta hol van �s, hogy min fekszik, de azt�n az eml�kek �radatk�nt t�rtek r�.
- Perselus – suttogta az alatta fekv� f�rfire n�zve. Az er�tlen�l, de kinyitotta a szemeit.
- Ez lehetetlen – mondta elhall� hangon a m�gus.
- H�t �lsz – a n� szemeibe k�nnyek sz�ktek a megk�nnyebb�l�st�l �s a boldogs�gt�l.
- Igen. De, amint egy kicsit visszat�r az er�m, kitekerem a nyakad – hangzottak halkan Piton szavai, a m�r j�l ismert szemvillan�s k�s�ret�ben. – Nem megmondtam, hogy soha t�bb� nem haszn�lhatod ezt a m�gi�t?! Bele is halhatt�l volna.
- De t�l�ltem, �s t�k�letes�tettem a m�dszert, hisz r�d is ki tudtam terjeszteni a hat�s�t.
- Az �letedet kock�ztattad! Az Immortalis…
- Nem �rdekel – v�laszolt a boszork�ny �s egy gyenge cs�kot adott f�rj�nek, amivel le is z�rta a felesleges vit�t. –Nincs sok id�nk. Elindult, hogy megkeresse Harryt! Itt az ideje, hogy szemben�zzek a v�gzetemmel…

Harry megdermedve n�zett szembe minden id�k legnagyobb feketem�gus�val.
- H�t itt vagy, Harry Potter – Voldemort sz�ja jeges mosolyra h�z�dott. – Bevallom, kicsit csal�dtam benned. Nem gondoltam volna, hogy fel�ldozod a bar�taidat a saj�t kis �leted�rt. De h�t Voldemort is t�vedhet n�ha, nem igaz? – Harry nem mozdult. H�t ha ez a sorsa, akkor meghal. Itt van vele szemben, �s Sofi sehol. Lehet, hogy meghalt? Ak�rhogy is. Tudja, hogy nem nyerhet, de att�l m�g harcolni fog.
- �n sem hittem, hogy ennyire gy�va vagy. Nem kerest�l meg azonnal, csak a talpnyal�idat k�ldted r�m – a var�zsl� szeme megvillant, a hal�lfal�k serege pedig felmorajlott.
- L�tom megj�tt a hangod k�ly�k. Csak vigy�zz, nehogy elragadtassam magam, azt�n j�t�k n�lk�l tal�llak meg�lni.
- Mire v�rsz m�g Voldemort, tapsra? – ez m�r sok volt a s�t�t m�gusnak. Felemelte a p�lc�j�t, �m ekkor k�t alak jelent meg k�zte �s Potter k�z�tt.
- Ez lehetetlen – Perselus Piton megjelen�se m�g Voldemortot is megd�bbentette. De miut�n megl�tta h�g�t, kezdett �ssze�llni a k�p benne �s �jra megtal�lta a hangj�t.
- Mindig is mondtam h�gom, hogy ne pazarold a tehets�ged ilyen alantos f�rgekre. F�leg ne egy �rul�ra!
- Nekem � nem �rul� Tom! T�ged �rult el. V�gig Dumbledore mellett �llt. Lassan kett� �vtizede becsap t�ged, �s te csak akkor vetted �szre ezt, mikor el�rulta mag�t azzal, hogy meg�lte Naginit? Csal�dtam benned, b�ty�m!

A t�meg egy emberk�nt morajlott fel. Ez a p�r mondat mindenkinek olyan dolgokat fedett fel, amik r�g�ta titkolva voltak, vagy egyszer�en csup�n megd�bbentette �ket. Hogy Sofi Voldemort h�ga, hogy Piton �rul�, illetve, hogy nem az, �s hogy az ott �ll� boszork�ny, olyan n�ven illette a S�t�t Nagyurat, ahogy Dumbledore-on k�v�l nem merte senki.
- R�g�ta nem nevelt senki, Sofi. De ennek v�ge. Itt van m�g egy kis dolgom, de ne f�lj, te is megkapod a m�lt� b�ntet�sedet! – mondta els�t�t�l� szemekkel Voldemort.
- Igen van egy kis dolgod, de az velem van… �jabb hi�nyoss�gaid egyike – a var�zsl� arca v�szesen eltorzult a felhalmoz�dott d�ht�l. – A csatl�said megint f�lmunk�t v�geztek, ugyanis nem sz�ll�tott�k helyesen a j�slatot. Engedd, hogy felvil�gos�tsalak, �s beavassalak a j�slat teljes sz�veg�be – ezekkel a szavakkal Sofi p�lcaint�s�re, Sybill Trelawney sz�rk�s alakja jelent meg a szemek el�tt:
- K�zeledik az egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r f�l�tt… a S�t�t Nagy�r m�gsem �t v�lasztja, hanem azt, akiknek a sz�lei h�romszor dacoltak vele, s akit a hetedik h�nap hal�la sz�l… a S�t�t Nagy�r egyenrang�k�nt fogja megjel�lni �t, �gy v�delmet ny�jtva a val�di vesz�lynek. Mindkett�ben olyan er� lakozik, amit a S�t�t Nagy�r nem ismer. Nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik… Az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r felett, v�r�ben azonos, �m lelke a s�t�ts�g sz�m�ra titkokat rejt…

- �rted m�r, Tom?! �N vagyok az, akit mostan�ig Harry Potternek hitt�l. Engem kell meg�ln�d. Te persze megint a k�nnyebb ellenfelet v�lasztottad. De min csod�lkozom? Dumbledore-ral sem mert�l szemben�zni. Draco Malfoyt k�ldted magad helyett �s v�g�l Pitonnak kellett meg�lnie. De azt megint nem tudtad, hogy Dumbledore m�r haldoklott �s az eg�sz gyilkoss�g csup�n egy sz�nj�t�k volt. Az igazgat� meg�g�rtette Perselussal, hogy a megfelel� id�ben megmenti a f�jdalmas hal�lt�l, �s a te kis akci�d pont kap�ra j�tt. �gy Perselus m�g jobban a bizalmadba f�rk�z�tt �s Dumbledore is megkapta a meg�rdemelt kegyes hal�lt.
- M�r megint ezek a gyermeteg elk�pzel�sek, h�gom. Dumbledore meghalt, �n �ltem meg…
- Nem te �lted meg Tom! Te t�l gy�va volt�l, hogy megtedd! – Sofi szavai Voldemort eleven�be tal�ltak. Szemeiben megjelent az a t�z, ami a l�ny szemeiben m�r annyiszor l�that� volt.
Piton Harry el� �llva h�tr�lt a t�megbe. Tudta, hogy itt m�r nem tehet semmit. Nem �llhat ott feles�ge mellett, b�rmennyire is akarja.
- Ne mer�szelj gy�v�nak nevezni engem, Sofia! Ha m�r gy�vas�gr�l besz�l�nk, akkor ejts�nk n�h�ny sz�t r�lad. Hol volt�l mostan�ig, h�gom? Merre bujdost�l? Ki sz�k�tt meg aznap �jjel t�lem? Ki �rulta el a csal�dj�t, a v�r�t? Gy�va volt�l akkor is, �s az�ta is az vagy. Megfutamodt�l a sorsod el�l, ami most utol�rt. Ugyan�gy a szolg�m leszel, mint mindenki ezen a vil�gon, �s megtan�tom neked, mi az a b�ty�d ir�nti tisztelet. Lesni fogod minden gondolatomat, mint egy j� kiskutya – imm�r Sofi szem�ben is „fellobbant a t�z”. – Milyen �rdekes, hogy pont ez a hasonlat jutott eszembe. Hogy is h�vt�k a kis bar�todat? �jf�l? – ez a n�v egy g�tat szak�tott fel Sofiban. Egy olyan torlaszt, ami eddig minden f�jdalm�t, minden d�h�t, minden bossz�v�gy�t h�tt�rbe szor�totta.
- D�nthetsz Sofi, vagy a szolg�m leszel, �s mell�m �llsz, vagy meghalsz! – a boszork�ny nem sz�lalt meg. Szem�b�l azonban olyan gy�l�let �radt, amely tan�skodott r�la, innent�l meg�ll�thatatlan.
- Ahogy �hajtod! Imm�r te sem vagy m�s, csak egy mocskos �rul�. S�t rosszabb, mert te a v�redet �rultad el… – ezzel felemelte a p�lc�j�t.
- Egyetlen dologra tan�tott�l meg azon az �jszak�n Voldemort! Ha �letet menthetsz azzal, hogy meg�l�d azt, akit szeretsz, akkor ne habozz, tedd meg! �n szerettelek… - suttogta Sofi.
- Avada Kedavra! – ki�ltott�k egyszerre. A robban�s, az �gzeng�sn�l is hangosabb volt. Sofi l�tta, ahogy a k�t z�ld cs�va �ssze�tk�z�tt, �s l�tta, hogy az � �tka er�sebbnek bizonyul, ugyanis a m�sik visszapattan r�la, �s egyenesen b�tyja mellkas�ba hatol.
Voldemort, minden id�k legf�lelmetesebb feketem�gusa holtan esett �ssze…

Egy rettent� pillanatig s�ri csend uralta a roxforti birtokot. Azt�n, ahogy az �j nap els� napsugara megcsillant az emberek arc�n, egyszerre t�rt el� az �dvrivalg�s a sz�jakb�l. Mindenki �lelte a m�sikat - legyen az m�gus, vagy var�zsl�ny. Majd egy emberk�nt rohantak Sofihoz, hogy �lelj�k, cs�kolj�k, �s a magasba emelj�k.
A boszork�ny egyetlen szemp�rt keresett a t�megben, a f�rj��t. Az �jfekete szemek a s�t�tbarn�ba f�r�dtak, �s abban a pillanatban, csak egym�sr�l tudtak, �s megfeledkeztek a k�lvil�gr�l.
Majd egy szempillant�s m�lva Sofi elt�nt, mag�ra hagyva az �nnepl� t�meget.
Voldemort sereg�nek marad�k�t hihetetlen gyorsas�ggal fogt�k el, �s az aurorok gondj�ra b�zt�k �ket, majd a nagy ujjong�s elcsitul�s�val, el�rkezett a gy�sz ideje. Sokan haltak meg, t�l sokan, �s az �ldozatuk �r�k id�kig eml�keztetni fogja a var�zsvil�got Voldemortra, a s�t�t, v�szterhes id�kre, hogy soha ne felejts�k el, mit okozhat egyetlen ember „s�t�ts�ge”.

Piton egy kis dombon l�v� hatalmas fa alatt tal�lt r� kedves�re. Sofi zokogott. Perselus nem tett m�st, karjaiba vette �s osztozott �lete f�jdalm�ban, �s hat�rtalan gy�sz�ban.
�����
A napokb�l hetek lettek, a hetekb�l h�napok. Voldemort k�vet�inek utols� „marad�kait” is �sszeszedt�k �s el�t�lt�k, majd egyenesen Azkabanba k�ldt�k �ket. Perselus Pitont felmentett�k minden v�dpont al�l, �s �rdemeinek elismer�sek�nt igazgat�nak akart�k kinevezni, amit azonban elutas�tott. Nem v�llalt m�st, csup�n egy tan�ri �ll�st, feles�g�vel egy�tt a Roxfortban.
�gy az igazgat�i posztot nem m�s kapta meg, mint Minerva McGalagony, aki m�lt�n t�lt�tte be az �t megillet� helyet.
A boszork�nyok �s var�zsl�k, kezdt�k megtal�lni az utat r�gi, nyugodt �let�k fel�, amelyben nincs t�bb vesz�ly, sem f�lelem, sem �jabb gy�sz.
Az �let lassan kezdett visszat�rni a r�gi ker�kv�g�sba.
�����
Gy�ny�r� naps�t�ses m�jusi napra virradt.
A roxforti birtokon egy hatalmas feh�r pavilon alatt, vend�gek sz�zai v�rt�k a nagy esem�nyt. A sz�kek k�z�tti �sv�ny v�g�n �ll� olt�r el�tt m�r ott v�rakozott Kingsley Shacklebolt �s a v�leg�ny Perselus Piton.
A zene halkan felcsend�lt, �s megjelentek a koszor�sl�nyok. Ginny Weasley el�l �s m�g�tte a Hermione �s Tonks p�ros. Majd a v�kony f�gg�ny kett�v�lt, �s ott volt a menyasszony teljes pomp�j�ban.
Sofi ugyanabban az egyszer� feh�r ruh�ban volt, mint a titkos esk�v�n, de most valahogy m�s volt. Ragyogott…
Lassan megindult az �t v�r� f�rfi fel�, akinek ezek a pillanatok v�gtelen hossz�nak t�ntek. Egyik�k sem tudta elhinni, hogy minden rossznak v�ge. Hogy most egy olyan �j �let kezd�dik, amely egyed�l az �v�k, amelyben egyed�l �k ir�ny�tanak. Nem tudt�k elhinni, hogy szabadok…
Sofi oda�rt Perselus el�, �s k�zen fogva egym�st, szembe�lltak bar�taikkal, ismer�seikkel �s az �ket �sszeadni k�sz�l� m�gia�gyi miniszterrel.
�s akkor, abban a pillanatban, ahogy a k�t megb�lyegzett k�z �sszeforrt, elhitt�k…, elhitt�k, hogy mindez val�s�g.
Megkapt�k azt, amir�l azt hitt�k lehetetlen, amire mindenn�l jobban v�gytak:
Egy es�lyt az �r�kk� tart� boldogs�gra!

V�GE