�jra a gyeng�lked�n

Nem telt sok id�be, hogy r�j�jjek: Tom nem az a t�pus, aki egy perc alatt eld�nt b�rmit. Neki gyakran napokra van sz�ks�ge ahhoz, hogy mindent alaposan fontol�ra vegyen, minden lehet�s�get sz�mba vegyen, �s sajnos nem siet el semmit.
V�g�l is most az van, hogy elk�ldtem Lumpsluck legk�zelebbi mag�npartij�ra, ami a j�v� h�ten lesz, h�tha megtud valamit a horcrux k�sz�t�sr�l. Igaz, veszekedt�nk miatta nem is kicsit, de v�g�l meggy�ztem arr�l, hogy a j�v�nek nem szabad v�ltoznia. �s amint siker�lt meggy�zni – m�ris azon gondolkodtam, hogy j�l tettem-e, amit tettem. Dehogyis akarom �n Myrtile hal�l�t, dehogyis akarom, hogy Tomb�l Voldemort legyen! Dumbledore mondta, � parancsolta, �s amit mondott, azt �gy is kell v�ghezvinni.

Jobb �tletem nem l�v�n, egyik d�lut�n a k�nyvt�rb�l egyenesen Dumbledore lakoszt�lya fel� tartottam. Sok volt a megbesz�lnival�m vele, �s �gy d�nt�ttem, nem halogatom tov�bb.
Kopognom sem kellett, m�r ny�lt is ki az ajt� el�ttem.

- �dv�zl�m, kisasszony! – k�sz�nt der�sen a professzor. – J�jj�n, j�jj�n csak be!

F�l�nken bel�ptem a szob�ba; az nagyj�b�l ugyan�gy n�zett ki, mint az igazgat�i iroda sok-sok �vvel k�s�bb, csak ebben a k�k sz�n domin�lt. Ebb�l h�rom ajt� ny�lt, �s nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy kital�ljam, hov� vezetnek, mert nyilv�nval� volt: h�l�szoba, mosd� �s mag�nk�nyvt�r. Ahol �lltam, val�sz�n�leg dolgoz�szoba �s nappali is lehetett egyben, mert Dumbledore professzor �ppen egy asztaln�l �lt, �s egy nagy halom pergamen volt katon�s rendben mellette. Kez�ben pedig egy penn�t tartott �s nagyban jav�tgatott az el�tte l�v� pergamenen valamit. K�l�nben a helyis�g �nmag�ban nem volt nagy, �pphogy egy asztal, egy sz�k, egy kandall� �s n�h�ny k�nyelmesnek l�tsz� fotel elf�rt benne.
A professzor fel sem emelte a fej�t, nem is n�zett r�m. Fej�vel a fotelek fel� biccentett, vagyis hogy foglaljak helyet k�nyelmesen �s �rezzem otthon magamat.

M�g miel�tt sz�lhattam volna egy sz�t is, Dumbledore fel�llt, majd a mellettem l�v� fotelhez s�t�lt �s le�lt. Kez�ben egy pergamen volt, amit fel�m ny�jtott. Amikor megn�ztem, l�ttam, hogy a legut�bbi �tv�ltoztat�stan dolgozatom volt az – szok�s szerint K.

- Gratul�lok a dolgozat�hoz… b�r ezt m�r megszokhattuk mag�t�l – mosolygott r�m a f�lhold alak� szem�vege alatt.

- K�sz�n�m uram, �s azt is, hogy fogad engem – s�hajtottam.

- Nincs mit. A jegyet nem �n adom, hanem maga szerzi, �s maga, kisasszony, rendk�v�l szorgalmas, ha szabad megjegyeznem. Parancsol esetleg egy kis te�t, esetleg citromos s�tem�nyt? – A nagy k�teg pergamen mellett ott hevert a s�tist�lca, tele �nycsikland�, finom s�tivel.

- Egy kis s�tem�nyt elfogadok, k�sz�n�m – pr�b�ltam mosolyt er�ltetni magamra, amikor eszembe jutott, hogy tulajdonk�ppen mi�rt is j�ttem. J��z�en elfogyasztottam a citromos s�tit, azt�n a t�rgyra t�rtem.

- Egy el�g k�nos dolog miatt j�ttem ide, Dumbledore professzor – kezdtem bele.

- Azt r�gt�n sejtettem, ugyanis az ember �ltal�ban nem a tan�r�t�l szokott seg�ts�get k�rni legel�sz�r. J�l gondolom?

- Igen. A j�v�r�l lenne sz�, �s tan�cs�rt j�ttem.

Dumbledore arca itt elkomorodott.

- Szeretn�m elmondani mag�nak…

- K�rlek, csak a legsz�ks�gesebb dolgokat mondd el, csak azt, amir�l �gy �rzed, hogy n�lk�l�zhetetlen, hogy megtudjam – v�ltott �t szem�lyesebb hangnembe.

�s mes�ltem. Csak �gy �ml�tt bel�lem a sz�, mindent elmondtam, ami a sz�vemet nyomta. Els�sorban Tom, azt�n a bar�taim, a sz�leim, Harry, Ron �s a j�v�beli bar�taim, Voldemort… a professzor egyszer sem sz�lt k�zbe, figyelmesen hallgatott.
Mes�ltem a b�lcsek k�v�r�l, a Titkok Kamr�j�r�l, a hal�lfal�kr�l, Siriusr�l, a Trim�gus Tus�r�l, a Rendr�l, Dumbledore sereg�r�l… mindenr�l, ami eszembe jutott, a professzor figyelmeztet�se ellen�re.

- Hihetetlen – cs�v�lta a fej�t. – Tom Denem, aki iskolaels� �s prefektus… s�t�t var�zsl� lesz?!

- Igen. Elvileg gy�l�ln�m kellene, de… - Elharaptam a mondat v�g�t. – A j�v�b�l tudom, hogy tizenhat �vesen nyitotta ki a Titkok kamr�j�t.

- �. �s Denem tudja, hogy te…?

- Igen – haraptam bele az ajkamba. – Nemr�g elmondtam neki. Nem kellett volna?

- Ha �gy �rzed, hogy helyesen tetted, akkor �n nem sz�lhatok bele. Viszont t�rj�nk vissza a kamr�hoz. Hogyha a j�v�ben val�ban ez t�rt�nik, akkor nincs mese, Tom Denemnek val�ban ki kell nyitni a Titkok kamr�j�t – s�hajtotta gondterhelten.

- Akkor j�l gondoltam – vettem egy nagy leveg�t. – A j�v�t nem szabad megv�ltoztatnom.

Dumbledore ked�lyesen elmosolyodott, mintha csak a napi id�j�r�sr�l besz�lgetn�nk.

- Tudod, van egy elm�letem, miszerint… a j�v� megm�s�thatatlan, �s nem lehet megv�ltoztatni. Minden �gy t�rt�nik, ahogy t�rt�nnie kell.

- De professzor �r – mondtam -, ez… ez lehetetlen. Harmad�ves voltam a Roxfortban, amikor id�nyer� seg�ts�g�vel…

- Mondtam m�r, kedves kisasszony – mosolygott �jra, �s �tv�ltott ism�t mag�z�sba. – Minden �gy t�rt�nik, ahogy t�rt�nnie kell. A j�v�t nem lehet megv�ltoztatni, csak ha eleve �gy van meg�rva… rem�lem, �rti, mire gondolok.

- �s ha ez is �gy van meg�rva? – k�rdeztem k�v�ncsian. Dumbledore nem besz�lt vil�gosan, ez�rt csak sejthettem, mire gondol.

- Az el�bb-ut�bb kider�l. Jegyezze meg, Miss. Granger: semmi sem lehetetlen.

- Igen, ez… ez val�ban igaz – s�hajtottam. – Volt m�dom megtapasztalni. Azt hiszem, most m�r megyek.

- Rendben, �s ha b�rmikor kedve t�mad j�nni, j�jj�n nyugodtan. Egy kis tea mellett b�rmir�l sz�vesen besz�lgetek b�rkivel.

- K�sz�n�m, �s viszl�t!

���

V�gre elj�tt a cs�t�rt�k is, ami ez esetben dupla �r�m�t jelentett: febru�r tizenkettedike volt, ami azt jelentette, hogy szombaton Valentin-nap. J�kedv�en kik�sz�l�dtam az �gyamb�l, majd magamra kaptam valamit, �s – mivel kor�bban keltem -, �gy d�nt�ttem, le�l�k m�g olvasni egy kicsit a klubhelyis�gbe.
Csakhogy azzal nem sz�moltam, hogy a klubhelyis�g teljesen tele lesz – a Valentin napi leveleket valami�rt szokatlanul gyorsan el akart�k int�zni, amit j� esetben toler�ltam VOLNA, ha nem �l minden fotelben legal�bb n�gy-�t di�k. Persze, akinek sok levelet kell meg�rni…
Gondoltam, majd az �gyamon �lve olvasok, ez a legkevesebb, nem zavarom a d�szes t�rsas�got. A l�bam m�r az els� l�pcs�fokon volt, amikor izgatott sutyorg�st hallottam a h�tam m�g�l:

- Szerintetek…? Igen, neki. Tom biztos �rt�kelni fogja, �s rem�lem, van es�lyem…

Alap esetben nem �lltam volna meg, mert val�sz�n�leg t�bb sz�z Tom nevezet� egy�n s�t�lgat nap, mint nap kis – vagy nem is olyan kicsi – iskol�nk falai k�zt. Viszont valami�rt felfigyeltem.

- Felejtsd el, dr�ga – hallottam egy iszonytat�an magas hangot. El�sz�r arra gondoltam, hogy Myrtile az, de akkor eszembe jutott, hogy � nem griffend�les. – Tom Denem az eny�m.

Aha.
Ok�, most m�r vil�gos.

Felvettem a lehet� legg�nyosabb vigyorg�somat, �s odasompolyogtam gy�zelmi m�morban �szva azokhoz a bizonyos l�nyokhoz. M�r mi�rt ne �lvezn�m ki a helyzetet? Addig �t�m a vasat, am�g meleg.
Sz�val ott tartottam, hogy k�nyelmesen arr�bb toltam az egyik csajt, �s a hely�re huppantam.

- Bocs, l�nyok, de Tom Denem az eny�m – villantottam meg egy olyan ribancos mosolyt, mik�zben az „eny�m” sz�t j�l megnyomtam -, �s lesztek sz�vesek ezek ut�n lesz�llni r�la.

A magas hang� csaj v�gign�zett rajtam, majd arca g�nyos fintorba torzult.

- Idefigyelj, kissz�vem – rebegtette a szempill�it, mondanival�j�t pedig ezek szerint nekem c�mezte. – Tudod, nem b�rom azokat az embereket, akikben t�lteng az �nbizalom.

- �rthet�. – Itt megpr�b�lkoztam egy angyali mosollyal.

- Sz�val csak annyi: ne haragudj, de nem vagy egy sz�ps�gkir�lyn�. A hajad sz�rnyen bozontos, tal�n ha f�s�ln�d… kapafogad van, r�ad�sul a szemed sz�ne sem valami h� de csod�latos. A fogad is s�rga egy picit, az arcod… h�t, l�ttam m�r rosszabbat is, de att�l, hogy eg�sz sz�p von�said vannak – rem�lem, �rtesz -, nem fogod Denemet elh�d�tani el�lem. M�g csak az k�ne! – Itt felnevetett, r�lam pedig egyb�l lehervadt a mosoly.

- Hogy… hogy lehetsz te ilyen bunk�? – dadogtam, arcom pedig tiszta v�r�s lett.

- Nem r�ghatsz labd�ba mellettem, te is j�l tudod – folytatta � kicsit sem k�m�letesen. J�, bevallom, t�nyleg nagyon sz�p l�ny volt. A haja - egy�bk�nt sz�ke volt -, az arca, a szemei �s �gy minden rajta, ak�r egy modell�. Csak az a t�m�ntelen sok smink, ami rajta volt, csak az cs�f�tott kicsit az �sszhat�son. De az�rt m�g nem hagyom magam! Rajtam ugyan nem fog ki egy ilyen Barbi baba! – Tom Denem az egyik legjobb pasi a suliban, ugye nem gondolod, hogy egy olyan l�nnyal, mint te vagy, hossz�t�vra is tervezne? Ennyire te sem lehetsz naiv. De az�rt biztos, ami biztos – itt fel�m ny�jtotta a kez�t -, a nevem Charlotte.

- Nem �rdekel a neved – h�ztam �ssze a szem�ld�k�m, majd �jra elvigyorodtam, hogy m�giscsak �n vagyok f�l�nyben. A kiny�jtott kezet nem fogadtam el. -, k�l�nben is. Lehet, hogy nem vagyok egy hatalmas sz�ps�g, de nekem legal�bb nem t�kl� van az agyam hely�n, �s nem vagyok egy IQ cs�kkent liba. Nem tekintelek ellenf�lnek – v�laszoltam v�g�l k�nnyed�n. – A verseny�nk m�r akkor eld�lt, amikor m�g el sem kezd�d�tt. �n nyertem. Nyugodtan k�rdezd meg Tomot, ugyanazt mondja majd, mint �n.

A csaj iszonyatos d�hbe gurult, �s miel�tt egy sz�t is sz�ltam volna, m�r r� is kezdte azon az �les, s�v�t� hangj�n:

- M�gis mit k�pzelsz magadr�l?

- H�t �n…- kezdtem volna bele, de az k�zbev�gott:

- H�lye ribanc.

Ezt m�r nem hagyhattam annyiban. Mindketten el�kaptuk a p�lc�nkat, �s el�sz�r � t�madott, de kiv�dtem. Azt�n �n, de � is kiv�dte, azt�n megint �… �s �gy ment ez legal�bb t�z percen kereszt�l. El kellett ismernem: t�nyleg nem t�kl� van a fej�ben, Barbi nagyon okos volt.
M�r kezdtem unni ezt az eg�szet, amikor eszembe jutott egy hat�sos var�zslat:

- Pofix!

A Barbi val�sz�n�leg nem ismerte, ez�rt v�dekezni sem tudott. Mivel a nyelve a sz�jpadl�s�hoz ragadt, nem tudott t�bb var�zsig�t r�m sz�rni, vagyis egy sz�, mint sz�z: �n nyertem. A csaj arca olyan lila volt a d�ht�l, hogy �r�m volt r�n�zni.
Csak ekkor vettem �szre, hogy az eg�sz klubhelyis�g minket b�mul, mellettem pedig ott �lltak a csajok �s Ryan. Az eg�sz Griffend�l �dvrivalg�sban t�rt ki.

- �gyi volt�l – veregette meg a v�llam mosolyogva Vicky.

- K�sz. Igaz�b�l nem is volt t�l n…

Ekkor azt �reztem, hogy a h�tamba csap�dik valami, azt�n minden els�t�t�lt.
���

- ��! – szisszentem fel, amikor megpr�b�ltam fel�lni. Minden hom�lyos volt, alig l�ttam; de azt �rz�keltem, hogy ketten ott �lnek az �gyam mellett. Mert a gyeng�lked�n voltam, ez nem is k�ts�g. A h�tam iszonyatosan f�jt, alig b�rtam megmoccantani magam. Ink�bb feladtam, �s megad�an h�trad�ltem a p�rn�mra. A f�jdalom m�gse m�lt el. Ekkor j�tt a javasasszony, �s a kezembe nyomott valami italt, �s amikor l�tta, hogy �bren vagyok, utas�tott, hogy igyam meg.
Belekortyoltam, de annyira sz�rny� volt, hogy m�r k�ptem is ki.

- Mi ez? – fintorogtam. – �s mi�rt vagyok itt?

- Az�rt, mert elt�r�tt n�h�ny bord�d – kaptam meg a v�laszt. Felismertem Ginny hangj�t. Lassan kitisztult a k�p: a bar�tn�m mellett megpillantottam Tomot is, aki vigyorgott.

- Mi van? �s mi�rt vigyorogsz?

- Nos, Mio, az van – kezdte roppant komolyan - , hogy egy l�nnyal p�rbajozt�l, �s… �s az a valaki elt�rte a bord�d. Ginny mes�lte. K�l�nben - k�rd�sedre v�laszolva - , az�rt vigyorgok, mert im�dom, ha a csajok �sszeverekednek miattam.

Tom �jra elvigyorodott – azzal a Denem-mosoly�val -, Ginny meg �n csak a szem�nket forgattuk. Ek�zben a javasasszony azt magyar�zta, hogy musz�j meginnom azt a sz�rny� italt, mert csak az seg�thet a bord�imon.

- Nem eml�kszel, mi t�rt�nt? – k�rdezte bar�tn�m n�h�ny perces cs�nd ut�n, �s miut�n le�nt�ttem a torkomon azt a vackot.

- V�rj csak… m�r eml�kszem! Barbival p�rbajoztunk…

- Barbival?

- Valami Charlotte. Sz�ke cicababa, �s griffend�les.

Tom erre k�l�n�sen �l�nk lett.

- Magas, ideges�t� hangja van?

- Aha. Honnan tudod?

- K�sz�lj fel – nevetett fel Tom -, hogy ez a nyarad h�z�s lesz.

- Mi�rt?

- Mert Charlotte is �rva – h�zta el a sz�j�t. – �s teljesen r�m van sz�llva. Az �vi rutin �ltal�ban az, hogy ny�ron mindig megpr�b�l r�m m�szni. El�sz�r term�szetesen impon�lt a k�l�n�s viselked�se, de a csaj sajnos egy alkalommal nem �rte be; engem hib�ztatott, hogy csak kihaszn�ltam, sat�bbi… Asszem ez k�t �ve volt, az�ta �ltal�ban az szokott lenni ny�ron, hogy nem hagy �lni, folyton a nyomomban van. �n ilyenkor tapintatosan figyelmeztetem, de ny�r v�g�re �ltal�ban teljesen kiborulok, �s v�rig s�rtem. Ilyenkor egy tan�v kell, hogy megbocs�sson, ny�ron megint �jra kezdi. Egy�bk�nt nem egy csajt b�ntott m�r miattam, �gyhogy… - �s megint elvigyorodott.

- �lvezed, mi? – cs�v�ltam a fejem mosolyogva.

- H�t persze!

Ekkor hatalmas ajt�csap�d�s k�s�ret�ben megjelent Flore �s Becca. Egy �sszehajtott pap�r volt Florence-n�l, Becc�n�l meg egy f�nyk�pez�g�p.

- Hah�! – k�sz�nt Becky. El is felejtettem mondani: a haja k�l�nben m�r visszat�rt eredeti �llapot�ba. Gondolom, ezek ut�n m�r k�tszer is meggondolja, mit tesz… - Fantasztikus h�reim vannak! Dippet megb�zta Tomot �s Hermion�t, hogy csin�lj�k meg a Valentin-napi �js�got!

- Mit? – k�rdezett vissza Tom r�gt�n.

- Valentin napi �js�got – ism�telte el Flore.

- Aha. �s mi�rt pont mi? – k�rdeztem �rtetlen�l.

- Mi�rt, mi�rt! – m�ltatlankodott Becca. – Val�sz�n�leg az�rt, mert ti vagytok a szenz�ci�! A suli �lomp�rja… Tom m�r eddig is n�pszer� volt, h�t m�g most! Csod�lkozom, Hermione, hogy nem vetted m�g �szre.

- �lomp�r? Mindenki ut�l minket, Flore - g�nyol�dtam.

- Ez nem igaz. Tomot sokan szeretik, t�ged meg nem ismernek. Na j�, elismerem, vannak, aki ut�lnak… de akik meg nem, azoknak ti vagytok a mintap�r.

Tommal �sszen�zt�nk, �s elmosolyodtunk. Keresve sem tal�ln�nk olyan p�rt, aki kev�sb� illene �ssze, mint mi ketten…
A suli �lomp�rja… hmm, ez m�g �j nekem.

- Lehet, hogy igazad van, de… �n nem tudom az �js�got megcsin�lni most, hogy itt vagyok – feleltem. – Becca, Flore, nem v�llaln�tok helyett�nk?

- T�nyleg, ez j� �tlet – b�lintott Tom.

- Egy�bk�nt mir�l k�ne �rni? – k�v�ncsiskodtam. K�l�nben az �tlet maga nem lenne rossz, de az�rt meg akarok bizonyosodni a fel�l, hogy semmi botr�nyos nem fog szerepelni az �js�gban. B�r Becc�t�l �s Flore-t�l az is kitelik…
Flore nem sz�lt semmit, csak a kezembe nyomta azt a kis pap�rt, amit eddig szorongatott. Tom k�zelebb hajolt hozz�m, �s egy�tt kezdt�k el olvasni:

VALENTIN-NAPI �JS�G
Tartalom:

1. oldal: BOLDOG VALENTIN-NAPOT! felirat, alatta a Valentin-nap t�rt�nete.
2-4. oldal: szerelmesek k�sz�ntik egym�st (a homok�r�k mell� 24 �r�ra ki kell helyezni egy zs�kot, abba lehet a cetliket rakni)
5-8. oldal: boszork�ny �s var�zsl� t�rskeres� rovat
9-12. oldal: A Roxfort szerelmesei (k�pek)
13. oldal: Tippek �s tr�kk�k – Tom Denem rovata
14. oldal: b�cs�z�s, tartalomjegyz�k

Mell�klet: boszork�nyoknak /tetsz�s szerint/ - 1 db. Tom R. Denem �s/vagy 1 db. Abraxas Malfoy m�sf�l m�teres poszter
Var�zsl�knak: 1 db. Charlotte M. Sullivan �s/vagy Sarah Anderson m�sf�l m�teres poszter.

- Hogy gondolod? – h�ledeztem.

- Mit? – pislogott Flore.

- A posztereket! �s mi az, hogy roxforti szerelmesek? �s k�pek?

Becca elvigyorodott, �s m�ris lefot�zott minket Tommal.

- Ez. Nem is �r�lsz? Benne lesztek az �js�gban!

M�g miel�tt sz�lhattam volna, Tom k�zbesz�lt:

- �s mi az, hogy Tom Denem rovata!?

Flore �s Becca �sszen�ztek, majd Becca s�hajtott. Flore k�zben suhintott a p�lc�j�val, �s l�ss csod�t: m�ris megjelent a gyeng�lked� jobb sark�ban, k�zvetlen�l az �gyam mellett - egy mini f�nyk�pez�kabin. Ha szabad �gy fogalmaznom.

- Hermione – kezdte Flore -, nem kell agg�dnod, megcsin�ljuk n�lk�led az �js�got, de akkor legal�bb ne kritiz�ld, l�cci. Tom, seg�ten�l?

- Miben? – h�kkent meg.

- H�t a tippek �s tr�kk�k rovatban… �rhatn�l n�h�ny dolgot a roxforti fi�knak… ha gondolod.

- Fel�lem – vonta meg a v�ll�t s�hajtva Tom.

- M�sban is k�ne a seg�ts�g – folytatta Becca, majd elvigyorodott. – Tom, l�cci vedd le a p�l�d �s f�radj be a kabinba.

- Mi van? – k�rdeztem elk�pedve.

Becca �gy s�hajtott, mintha �t�vesek lenn�nk, akikkel mindig csak a baj van.

- Mit gondolsz, hogy csin�ljam meg a Tom Denem posztert, ha nem �ll nekem modellt?

- De f�lmeztelen�l? – h�pogtam.

- Nem, majd be�lt�ztetem bund�ba – forgatta meg a szem�t Becca. - Ne legy�l m�r ennyire f�lt�keny! A l�nyok nyolcvan sz�zal�ka m�r �gy is l�tta Tomot nem csak p�l� n�lk�l… csak a falukra kell nekik. Nyugi.

Itt fintorogtam. Ahogy elk�pzeltem, hogy minden l�nyh�l�ban ez lesz kiplak�tolva a falra, musz�j volt…
Tom m�r le is kapta a p�l�j�t, �s m�r �llt volna fel, amikor k�zbesz�ltam:

- De ez akkor is…! Most k�pzelj�tek el! Ti mit tenn�tek, l�nyok, ha a ti bar�totoknak lenne egy meztelen csaj az �gya f�l�tt! Na ugye!

- �n speciel nem cirkuszoln�k – sz�lt k�ze Flore, aki k�zben Tom fels�test�t mustr�lgatta. – N�zni csak nem tilos!

- De ez akkor is nagyon rosszul esik… - �rveltem tov�bb makacsul.

- H�, l�pj m�r t�l ezen! – f�jtatott Becky, aki – azt hitte – �szrev�tlen�l szint�n Tomot st�r�li. – Csak egy fot� lesz!

- Akkor sem! – hisztiztem.

- De Mio…! – s�hajtotta Flore. – Nem saj�t�thatod ki magadnak!

- Na, most akkor mi lesz? – sz�lt k�zbe Tom, mik�zben a szemeit forgatta. – D�nts�tek m�r el v�gre!

- Gyere – s�hajtotta Flore, mik�zben elb�jt a f�lk�ben, Tom pedig ment ut�na. Innent�l m�r csak hangokat hallottunk: - Kicsit balra… �gy… fordulj velem szembe, �s h�zd ki magad… azta!...vagyis…�hm… ok�, �llj �gy… l�cci, �gy n�zz, ahogy Hermion�re n�zt�l, amikor m�g meg akartad h�d�tani… ok�… k�sz is!

Diadalmas k�ppel kij�tt a f�lk�b�l el�sz�r Flore, azt�n Tom. Flore odaadta a k�peket Beckynek.

- Vidd fel �s nagy�tsd ki!

- Milyen lett? – ny�jtogattam a nyakam, h�tha l�tok valamit a k�pb�l.

- Majd megl�tod. Nyugi, te is kapsz bel�le.

- M�r kezdtem f�lni – g�nyol�dtam.

- Ok�, most megy�nk Abraxashoz – itt Flore kicsit elpirult. – Becca, v�llalod a fot�z�st?

- Aha – b�lintott az eml�tett – Sziasztok!

Ginny, Tom �s �n h�mm�gt�nk egyet, azt�n m�r el is t�ntek.

- Esetleg nem akarsz fel�lt�zni? – k�rdezte Ginny Tomt�l, mik�zben alaposan v�gigm�rte.

Erre az elvigyorodott.

- M�rt? Zavar?

Itt s�hajtottam, azt�n elmosolyodtam.

- Ezt m�r velem is v�gigj�tszotta, �gyhogy nyugi… k�l�nben hi�ba pr�b�lkozol, Ginny, Tom , ha a fene fen�t eszik is, � akkor sem veszi fel a fels�j�t. Ez olyan biztos, mint hogy most itt fekszem.

- J� tudni – cs�v�lta a fej�t a bar�tn�m. – Igaz�b�l az�rt j�ttem, hogy besz�lgess�nk.

- Besz�lgess�nk – adta beleegyez�s�t Tom is.

- N�gyszemk�zt – sziszegte Ginny.

- J�. B�rmikor sz�vesen elbesz�lgetek veled…

Miel�tt Ginny hozz�v�ghatott volna valamit, Tom m�r itt sem volt. Egy pillanatig nem sz�ltunk, azt�n Ginny t�rte meg a csendet:

- Hova ment ez f�lmeztelen�l? Itt hagyta a p�l�j�t!

Csak f�radtan legyintettem, �s mondtam neki, hogy �lj�n le mell�m.

- Mi�rt akart�l besz�lni velem?

- Csak mert… h�t… - Itt elpirult. – Szerettem volna elmondani, hogy els�k�nt tudd meg…

- Mit?

- Iz�… h�t, �sszej�tt�nk Ryannel – pr�selte ki mag�b�l. �n felsik�tottam, �s ha nem f�jt volna annyira a h�tam, akkor biztos a nyak�ban is ugrottam volna.

- Uramisten, Ginny, �s ezt csak �gy k�zl�d!?

- M�rt, hogy kellett volna?

- Mikor t�rt�nt?

- M�rmint, hogy mikor j�tt�nk �ssze? H�rom hete.

- Mi? – d�bbentem meg. – �s eddig nem sz�lt�l?

- H�t �gy voltunk vele, hogy min�l kevesebben tudj�k, ann�l jobb. Ez csak r�nk tartozik.

- Ki tudja m�g?

- Csak Becca, neki Ryan mondta el. Most k�z�lj�k majd a t�bbiekkel. Ja, �s Denem is tudta.

- Tom? – h�ltem el. – Neki elmondt�tok, nekem meg nem? Ezt sohasem bocs�tom meg, vedd tudom�sul!

- Nem! – tiltakozott. – Nem mi mondtuk el, � j�tt r� mag�t�l.

Kif�jtam a leveg�t.

- H�t persze. M�r meg kellett volna szoknom… Tom Rowle Denem mindent l�t, mindenhol ott van, minden nyelven besz�l – legyen az �l�, holt, �llat, n�v�ny -, mindig mindent tud, maga a t�k�letess�g.

Ginny elnevette mag�t.

- Sz�vemb�l sz�lt�l!

Nevett�nk egy darabig, azt�n �n sz�laltam meg:

- Hallottad egy�bk�nt Flore-t? �n �s Tom, mint a Roxfort �lomp�rja… h�, ezt m�g meg kell szoknom.

- Sok sikert – vigyorgott Ginny.

���

Hajaj… holnap Valentin nap, n�gy nap m�lva pedig itt a sz�linapom… Tom tuti, hogy nem felejtette el. Rem�lem, nem veri mag�t k�lts�gekbe miattam, mert �ltal�ban azt szokta… R�me� is egy eg�sz kis vagyonba ker�lhetett. � – m�rmint R�me� – egy�bk�nt eg�sz sz�pen fejl�dik. M�g csak alig k�t h�napja van n�lam, de m�r sokkal nagyobb, mint amikor kaptam. Becca nemr�g elkezdte k�l�nben besz�lni tan�tani a madar�t, amit t�lem kapott. Eddig nem sok sikerrel… ha a papag�j besz�lni m�lt�ztatik, akkor is valami tr�g�r kifejez�st mond, amit Tom szokott. Ez�rt egyszer k�rd�re is vontam Beckyt, hogy hogy van az, hogy a papag�ja �gy besz�l, mint Tom, holott a madarat a h�l�szob�j�ban tartja… azt�n nekem – mint f��ll�s� h�ly�nek – siker�lt r�j�nn�m, hogy EGY szob�ban alszunk Becc�val, Tom pedig el�g gyakran felj�r.

���

- Boldog Valentin-napot, bazdmeg!

- Majdnem t�k�letes…

Nos el�g kellemetlen, ha egy ilyen p�rbesz�dre �bred az ember reggel, r�ad�sul pont, ha egy Valentin-reggel az…

- Bocs, Hermione – hallottam Tom hangj�t mell�lem, �s v�gre kinyitottam a szemem: Tom �lt az �gyam mellett; Becca papag�ja �ppen Tom v�ll�n �lt, aki m�g mindig engem n�zett. M�rmint Tom, nem a v�lla. Na de mit keres Nap�leon a gyeng�lked�n?!

- J� reggelt. Bocs az �breszt��rt, azt a bizonyos utols� sz�t sehogy sem tudom kiverni ennek a h�lye mad�rnak a fej�b�l.

- Te megtetted a magad�t – s�hajtottam m�g �lmosan, majd megpr�b�ltam fel�lni, ami nagyj�b�l m�r siker�lt. A javasasszony szerint m�g n�gy-�t napig minimum maradnom kell, ha meg akarok gy�gyulni.

- Mikor j�hetsz m�r el?

- �n?

- Nem, Erzsi n�ni. Nan�, hogy te!

- M�g n�gy-�t napba beletelik…

Tom elszontyolodott.

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem is j�ssz Valentin-napozni?

- H�t, nem igen tudok…

Tom erre se sz�, se besz�d, felkapott, �s m�r vitt is ki a gyeng�lked�r�l.

- Mi… mit csin�lsz? – h�ledeztem. – Vigy�l vissza! M�g a v�g�n elejtesz!

- Ez a legnagyobb bajod? – vigyorgott. – Mert ha igen, akkor megnyugodhatsz. Igaz, nem vagy t�l k�nny�, de elb�rlak.

- K�sz a b�kot – g�nyol�dtam.

- Csak a csontok nehezek benned, nyugi…

- Aha… meg az elt�rt bord�m, mi?

M�r meg is �rkezt�nk a Griffend�l klubhelyis�gbe, ahol – ahogy az lenni szokott -, mindenki minket b�mult. Tom ledobott egy fotelbe – lehetett volna kicsit �vatosabban is! - , azt�n � is le�lt. A nadr�gzseb�b�l el�vett egy pici, t�glalap alak� valamit, ami legink�bb egy gyuf�sdobozra eml�keztetett. R�b�k�tt a p�lc�j�val, mormogott valamit, azt�n a pici kis valami egyre nagyobb lett: v�g�l akkora lett kb., mint k�tszer az a vaskos k�nyv, ami a horcruxokr�l sz�lt. Fel�l el�g szab�lytalan alakja volt, alul lapos.

- Sz�val, ahogy m�r mondta az a d�g… boldog Valentin-napot!

- K�szi – pusziltam meg a sz�j�n. – De mi�rt nem az eb�dn�l adtad oda? �gy szok�s, nem?

- Nem �rdekel, mit hogy szok�s. K�l�nben meg eb�dn�l nem hiszem, hogy oda tudtam volna adni. �ltal�ban ahhoz is seg�ts�g kell, hogy tudjak mozogni a sok bonbon �s aj�nd�k k�z�tt - amik ugye a l�nyokt�l j�nnek. Term�szetesen tele vannak szerelmi b�jitalokkal, �gyhogy egyikb�l sem eszem.

- Akkor mit csin�lsz vel�k?

- R�gebben egyszer�en bedobtam a kuk�ba, mostan�ban ink�bb felcsaptam ker�t�nek.

- Vagyis?

Tom elvigyorodott.

- A bonbonokat elk�ld�m - persze n�vtelen�l - olyanoknak, akit ut�lok – fi�knak �s l�nyoknak is, vegyesen – �s nem mondom meg, mi van benne. Term�szetesen amint megeszik, szerelmesek lesznek abba, akit�l �n kaptam… olykor ez el�g vicces tud lenni, pl�ne, ha l�ny lesz szerelmes l�nyba, vagy ford�tva… de az�rt nehogy azt hidd, hogy olyan gonosz vagyok. Volt m�r, hogy �n hoztam �ssze k�t szerelmest.

- Tom Denem, a ker�t�b�csi – vihogtam. – Igaz�n �rdekes!

- Ink�bb nyisd ki az aj�nd�kod, ne besz�lj annyit – fintorgott.

- H�, m�g megs�rt�d�k… de j�l van. Csak a kedved�rt.

Izgatottan kibontottam a csomagot: fel�l egy kisebb, puha teddymaci volt, mellette egy csomag Zonko-s �dess�g; alatta pedig… URAMISTEN!

Felsik�tottam.

- Ez komolyan az eny�m?

Nem csal�s, nem �m�t�s: pontosan ugyanaz a k�nyv volt benne, amit Tom olvasott a m�ltkor; ami a horcruxokr�l sz�lt.

- �n m�r elolvastam – mosolygott. – �s l�ttam, hogy �rdekel. Am�gy nyugi, nem a k�nyvt�rb�l cs�rtam, a Zsebpiszok k�zben vettem.

- Nagyon, nagyon k�szi! – Valami�rt biztos voltam benne, hogy a horcruxos inf�kra m�g sz�ks�gem lesz. Ink�bb bele sem gondoltam, h�ny sz�z �ves k�nyv lehet, �s Tom mennyit adott �rte… - De… nem fogadhatom el – ny�jtottam neki. – T�l �rt�kes.

- Ne h�ly�skedj - tolta Tom vissza a k�nyvet -, neked adtam, a ti�d.

- Nem is tudom, hogy k�sz�njem meg… - mosolyodtam el. – A j�v�ben ez sok inform�ci�t adhat. Nagyon h�l�s vagyok.

- Sz�val arra akarod haszn�lni, hogy engem meg�lj? – lep�d�tt meg. – H�t amikor azt mondtad, h�l�s vagy…

- �hm… bocsi – v�r�s�dtem el. – Mindig elfelejtem, hogy te vagy Voldemort. Ne haragudj!