Tom vagy Voldemort?

Tom m�r fel is kapott, �s vitt a Nagyterem fel�. �, dehogy t�r�dik azzal, hogy mindenki minket n�z, dehogyis �rdekli, hogy mi vagyunk a f� l�tv�nyoss�g! �tk�zben egyszer az�rt meg�llt, m�gpedig egy sebt�ben fel�ll�tott kis b�d�n�l, ahol halomnyi �js�g hevert, �s m�g a padl�n is n�h�ny st�c �ssze volt k�t�zve tartal�knak. Az asztalka m�sik oldal�n Becca meg Flore fesz�tettek b�szk�n, vigyorogva. Igaz�b�l csak akkor vigyorodtak el, amikor megjelent�nk. J�, mondjuk akkor mindenki m�s is…

- Sziasztok! – k�sz�ntek egyszerre, der�sen, mire mi is. – Valentin-napi �js�got?

Tom letett, azt�n r�gt�n elvett egyet, csak �gy tal�lomra. Amikor kinyitotta, �s ott volt benne a mi dr�ga Barbinknak a f�lmeztelen f�nyk�pe hatalmasban, �n er�nek erej�vel igyekeztem kiverni Tom kez�b�l az �js�got, de pont �gy tartotta, magasan a feje f�l�, hogy nem �rtem el. K�zben persze a h�tam is f�jt, de nem mutattam ki.

- Tom - vihogott Becky. -, szerintem k�ss�l �letbiztos�t�st magadra, mert ha �gy haladsz, nem marad sok bel�led j�v�re…

- Na de Mio! – h�borodott fel Tom, Becc�ra csak egy les�jt� pillant�st vetett, de nem komment�lt. – Nyugi m�r, nem kell r�gt�n f�lt�kenykedni – Erre fogta a f�nyk�pet, kivette az �js�gb�l, �s miszlikbe apr�totta, majd egyszer�en h�tradobta a v�lla f�l�tt. Nyilv�n tiltakozhattam volna, hogy a k�rnyezetszennyez�s k�ros, meg hasonl�k, de ink�bb cs�ndben maradtam. – Meg vagy el�gedve, vagy a p�rkeres� rovatot is sz�tt�pjem?

Megszeppenten motyogtam egy igent, majd belen�zt�nk az �js�gba. A Valentin-nap t�rt�net�t kap�sb�l �tlapoztam, k�s�bb majd megn�zem. K�vetkez� oldalakon a szerelmesek k�sz�ntik egym�st. R�gt�n az els� �zenet nekem sz�lt:

Dr�ga Mi�m! Sok boldog Valentin napot k�v�nok neked. Meg azt is, hogy ezt a sokat mind velem t�ltsd, �s ne azzal az idi�t�val. Szeretettel: Tom.

- Tipikus Tom Denem st�lus – jegyeztem meg, majd elmosolyodtam. - K�szi sz�pen.

A rovat v�ge fel� �n is mutattam Tomnak egyet:

�des Tommym! Boldog Valentin-napot neked. K�v�nom, hogy mindig maradj ilyen, amilyen most vagy, b�r tudom, ez nem lehets�ges. Az�rt m�g nem kell elkeseredni, lehetne rosszabb is. Szeretettel �lellek: Mi�d.”

- Rosszabb? – hitetlenkedett Tom. – Enn�l rosszabb hogy lehetne?

- Ne fess�k az �rd�g�t a falra, Tommy – vigyorogtam, majd lapoztam egyet, �s a t�rskeres� rovatba �rkeztem. Pechemre a legels� ez volt:

„168 cm magas, 16 �ves, sz�ke, csinos l�ny keres korban hozz� ill� fi�t. Szeretek ismerkedni, sz�rakozni �s bulikat csapni. Legkedvesebb hobbim a v�s�rl�s…

- �s a kurv�lkod�s… - sz�lt k�zbe Tom, de leintettem, �s folytattam:

„Legkedvesebb hobbim a v�s�rl�s, ezen k�v�l a bar�tokkal val� l�g�s �s minden olyan sport, ami nem izzaszt le nagyon.”

- Figyelj, Tom, lehet, hogy �n vagyok a h�lye, de a sportnak nem az a l�nyege, hogy leizzadjunk?

- Elvileg – mosolygott Tom, majd folytattuk az olvas�st:

„… ami nem izzaszt le nagyon. Keresek korban hozz�m ill� fi�t, aki el tud fogadni engem �gy, ahogy vagyok. El�nyben a fekete haj�, sz�rke szem� sr�cok. Jelige: Lottybaba.”

Tommal elnevett�k magunkat.

- M�rt van olyan �rz�sem, hogy Charlotte akar m�r megint keresztbe tenni neked?

- Nyugi, csak �gy d�nt�tt, �js�gban kerestet meg t�ged. Ugyan m�r! – nevettem fel. – Ki az a h�lye, akinek nem t�nik fel, hogy kire akar c�lozni?

Gyorsan �tfutottuk a t�rskeres�t, �s valamilyen csoda folyt�n t�bbsz�r is belebotlottunk a „fekete, r�vid haj�,” �s „sz�rke szem�” jelz�kbe, term�szetesen egy�tt. De volt m�g olyan is, hogy „r�vid, tejf�lsz�ke haj� �s k�k szem�”. Itt a c�lszem�ly nyilv�nval� volt, mert az eg�sz iskol�ban csak egy Malfoy van, �s m�snak meg nincs tejf�lsz�ke haja.

- Nagyon kelend�ek vagyunk manaps�g Abbal – vigyorgott Tom, majd lapozott.

- Ne! – ny�gtem fel, amint megl�ttam a k�vetkez� oldalt. Fot�k voltak ott, n�gy oldalon kereszt�l. Igen, sok kicsi fot�, �s mind t�k�letes sz�v alak�ra voltak kiv�gva. R�gt�n a m�sodik oldal elej�n ott voltunk mi, Tommal, a gyeng�lked�n, felett�nk egy felirat: Tom R. Denem & Hermione J. Granger. K�zvetlen�l alattunk Ginny �s Ryan sm�roltak valamelyik folyos� sark�ban. Gondolom, Flore volt az az �gyes, akinek ezt siker�lt lefot�znia �gy, hogy nem vett�k �szre. Abraxas is ott volt az �pp aktu�lis csaj�val, meg…meg… BECCA �S ALPHARD?!

K�rd�en n�ztem Beckyre, mire � kiss� elpirult.

- Ezt el�bb is mondhattad volna – forgatta meg a szem�t Tom.

- Jaj, most ne mondd azt, hogy nem tudtad – s�hajtotta Becca.

- �n csak azt jegyeztem meg, hogy elmondhattad volna, hogy a t�bbiek is tudj�k. Egy sz�val sem mondtam, hogy �n nem tudtam…

- Hermione, neked nem a gyeng�lked�n lenne a helyed? – terelte a t�m�t Becca, �gy l�tszik, nagyon nem akar�dzott err�l besz�lni.

- De, de Tom elr�ncig�lt.

- Nem �rt meg ez neki? - k�rdezte Flore.

- Fen�t – v�laszolt Tom egyszer�en. – �n jobban tudom, mi a j� Mi�nak.

- Jobban, mint az orvosok.

- Igen, azok meg �r�ljenek, hogy tanulhatnak t�lem

- �s vajon mit tanulhatn�nak �nt�l az orvosok, Dr. Denem? – g�nyol�dott Becca.

- Hogy a nevet�s a legjobb gy�gyszer – mosolygott Tom, majd lapozott az �js�gban, �s arra a bizonyos r�szre �rkezt�nk, amit �gy neveztek el: „Tippek �s tr�kk�k- Tom Denem rovata.”

Elh�ztam a sz�mat a c�mre. Mellette volt egy k�p Tomr�l, amiben imm�r fels�ben, guggolva p�zol.

„Els� �s legfontosabb szab�ly: soha ne add fel. Ak�rkit is szemelsz ki magadnak, mindegy, milyen, ha kitart� vagy, el�bb ut�bb �gyis bel�d esik. Soha ne mutasd ki el�tte azon f�lelmeidet, miszerint mi lesz, ha m�gsem siker�l a becserk�sz�s. Mindig l�gy magabiztos �s sose al�zkodj meg a v�lasztottad el�tt.”

- Te igaz�n b�lcs ember vagy – s�hajtotta Becca g�nyol�dva.

- Eddig nem tudtad? - vigyorgott amaz, mire megjelent mellettem Ginny �s Vic is. K�sz�nt�nk egym�snak, azt�n �jra besz�dbe elegyedt�nk:

- ...sz�val bocs Tom, hogy nem tisztel�nk szentk�nt, �s nem �ldozunk fel senkit miattad – fejezte be mondand�j�t Flore.

- Kib�rom – csapott dr�maian a homlok�ra az eml�tett. – K�l�nben is, �n, mint a S�t�t Nagy�r, sajnos nem lehetek szent.

- S�t�t Nagy�r… h�t, agyilag biztosan s�t�t vagy… – morfond�rozott Ginny hangosan, mire mind elnevett�k magunkat Tomot kiv�ve.

- H�, most megs�rtettetek. Semmi bajom az agyammal.

- A h�ly�k mindig meg vannak el�gedve magukkal – sz�rta k�zbe oktat�lag Vicky.

Elvigyorodtam.

- �, Tom nem csak hogy meg van el�gedve mag�val, szerinte � maga az Atya�risten.

- Az�rt ne t�lozzunk – sz�lt k�zbe Tom – Megel�gszem ak�rmilyen angyalka szereppel is.

- Te vagy a fi�angyalka, �n meg a l�nyangyalka – mosolyogtam. – J� lesz �gy?

- Mi meg tartjuk a gyerty�t – vigyorgott Becca meg Flore. – Odaf�nt biztos nincs �ram.

- Olvashatn�nk v�gre azt a rohadt �js�got? – rebegtette a szempill�it Ginny, mire �jra belemer�lt�nk az olvas�sba.

„K�vetkez� szab�ly: t�nj gonosznak. A csajok im�dj�k a rosszfi�kat, ez �ltal�ban be is j�n, ki�ve, amikor nem. Ha nem, akkor m�g mindig ott van a j�kisfi� f�ling. Viszel egy csokor r�zs�t, ny�las szerelmesleveleket �rogatsz – ezt im�dj�k, tapasztalatb�l mondom -, esetleg tedd f�lt�kenny� az egyik bar�tn�j�vel.”

- Nem gondolod, hogy az utols� sor kiss� durva? - jegyeztem meg Tomnak.

- �, dehogyis. Ha nem adtad volna be a derekad, �n is ezt csin�ltam volna, de nem volt�l t�l neh�z eset - vigyorgott r�m, azt�n meg v�gign�zett a bar�tn�imen, majd a szeme meg�llapodott Ginnyn, aki �sszerezzent, �s �gy n�zett sz�t, ak�r egy kis �zike. Tom kih�v�an n�zett r�, mi meg elnevett�k magunkat, mire Ginny is megnyugodott v�gre.

- Hal�lra ijesztett�l – s�hajtott fel Ginny megk�nnyebb�lten. – Esk�sz�m, m�g negyedikben sem ijedtem meg �gy t�led.

- Negyedikben? – Odas�gtam Tomnak:

- Akkor harcoltunk ellened a Miniszt�riumban, a j�v�ben.

Tom mindent �rt�en b�lintott.

„A m�sik legfontosabb szab�lyhoz �rkezt�nk. Ez pedig �gy hangzik: SOHA, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt ne k�ny�r�gj. Ink�bb �llj neki fenyeget�zni.”

- �jabb brili�ns h�d�t�si terv Denem penn�j�b�l – forgatta a szem�t Ginny.

- K�ny�rg�m, nem h�vn�l ink�bb Tomnak, Weasley? Mert akkor v�gre �n is leginnyzhetn�lek.

- Nekem nyolc – vont v�llat Ginny. – Akkor Tom.

- Mib�l gondolod, hogy ez bej�n? - k�rdezte Vicky k�v�ncsian.

- Nem gondolom, hanem tudom, �s onnan, hogy tapasztalat. Ennyi el�g?

- Nem, mert ez h�lyes�g – komment�lta Becca. – Mi az, hogy �lljon neki fenyeget�zni? Velem m�g soha, senki sem fenyeget�z�tt.

Tom flegm�n v�gign�zett Beckyn.

- Akkor nem lehet t�l nagy a forgalmad.

Becca elv�r�s�d�tt m�rg�ben. Vagy nem m�rg�ben. Nem tudom…

- Teee…tee…!

- Nyugi – ugrottam kett�j�k k�z�. – Ne veszekedjetek m�r minden h�lyes�g�rt!

- De megs�rtett!

- Tom – n�ztem r� szigor�an. – K�rj bocs�natot.

- De �n nem…

- Azonnal k�rj bocs�natot, k�l�nben itt hagylak, azt�n t�bb napig f�radozhatsz azon, hogy kib�k�ts – h�ztam fel az orrom. – Sz�val, hogy d�ntesz?

- Bocsi – mormogta Tom Becc�nak, �s kezet fogtak.

���

Amint be�rt�nk a Nagyterembe – Tom m�r megint felkapott -, azt vett�k �szre, hogy mindenfel� piros sz�vecsk�k r�pd�snek, �s baglyok sz�lldosnak be az ablakon. Tom elvitt a Mardek�r asztal�hoz, �s le�ltetett Abraxas mell�, majd � is lehuppant. M�r �ppen sz�ltam volna az�rt, hogy vigyen vissza a griffend�lesekhez, amikor �szrevettem Tom asztal�t.

Ilyen sok bonbont egy helyben �n m�g �LETEMBEN nem l�ttam. Akkora kupac gy�lt �ssze ezekb�l, meg a levelekb�l �s k�l�nf�le aj�nd�kokt�l, hogy nem l�ttam a tan�ri karra t�l�k, pedig ott �lt�nk az asztal elej�n. A mellettem �l� Abraxasn�l is volt rengeteg aj�nd�k, b�r Tomn�l mintha picivel t�bb lett volna. A k�t hatalmas kupac nem f�rt el egyik�kn�l sem, a v�g�k �sszekeveredett. A kevered�sn�l kicsit alacsonyabban voltak az aj�nd�kok, kicsit �t lehetett l�tni, de annyira nagyon az�rt nem.

- Ez mind a ti�tek? – h�ledeztem, azt�n felv�ltva n�ztem Tomra �s Malfoyra.

Tom hanyagul az aj�nd�kokra n�zett.

- Igen, de van m�g. A csomagok, amiket reggel kaptunk, a h�l�szob�ban maradt.

Elt�tottam a sz�m. Ez k�sz kabar�! Nem hittem, hogy ennyi l�ny egy�ltal�n j�r a Roxfortba…

- Jesszusom… t�ged az �rvah�zban is �gy szeretnek a l�nyok? – hitetlenkedtem, mire l�ttam, hogy Tom arca elkomorodik.

- Ott engem senki sem szeret, a l�nyok meg v�gk�pp nem - na j�, tal�n Charlotte… Azt mondtad, Harry �gy tudja a j�v�ben, hogy nagyon szerettem a Roxfortot. Tippelj, mi�rt.

- El tudom k�pzelni - mosolyogtam. – B�r azt nem �rtem, mi�rt nem szeretnek az �rvah�zban. Annyira kedves vagy �s aranyos.

- Itt igen – b�lintott r� a bar�tom. – De nem tudod, hogy az ottani l�gk�r mit hoz ki bel�lem. Ott senki sem �rt meg engem. Mindig is k�v�l�ll� voltam, sz�let�semt�l kezdve. Sok furcsas�got csin�ltam kicsi koromban, ez�rt senki sem akart velem bar�tkozni…

- Furcsas�got? Mit �rtesz ez alatt?

- H�t var�zsl�st. Mugli k�rnyezetben ez igen szokatlan tud lenni…

- Mi�rt? Szerintem nagyon cuki lehett�l, amikor var�zsolgatni pr�b�lt�l m�g kisfi�k�nt…

- T�z �ves voltam, amikor felakasztottam Billy Stubbs nyul�t egy gerend�ra - k�z�lte semleges hangon.*

Itt lehervadt a mosoly az arcomr�l.

- Mi? De mi�rt? Mit �rtott neked az a szeg�ny ny�l?

- A gazd�ja el�z� nap elvette az eb�demet, hogy azt a vacak nyul�t etesse. J�, tudom, hogy gyerekes dolog, de akkoriban ezt v�resen komolyan vettem. El�g szeg�nyes a koszt ott…�ssze is veszt�nk emiatt, verekedt�nk is, de a gondoz�k sz�tv�lasztottak minket. M�snap reggelire menet megl�ttam az egyik folyos�n a nyulat. Tudtam, hogy Stubbs nyula, csak � tartott �llatot az eg�sz �rvah�zban. Biztos voltam benne, hogy valahogy elsz�k�tt a gazd�j�t�l. Gondoltam egyet, felvettem a nyulat a f�ldr�l is kivittem az udvarra. Gondoltam eldugom valami j� kis helyre estig, hadd agg�djon az a h�lyegyerek. Azt�n megl�ttam egy gerend�t a kert v�g�ben, gondoltam, hogy a karbantart� hagyta itt, aki nemr�g ment el. Nem b�rtam tov�bb menni, valahogy �szt�n�s k�sztet�st �reztem, hogy felakasszam szerencs�tlen �llatot. Gyorsan szereztem egy v�kony k�telet valahonnan, de a gerenda t�l magasnak bizonyult. A bossz�v�gy m�g �gett bennem, de kezdtem feladni. Egy pillanatra becsuktam a szemem, �s er�sen koncentr�ltam, hogy eszembe jusson valami j� �tlet. Amikor kinyitottam, a ny�l m�r a gerend�n volt, megfojtva. Nem tudtam, hogy csin�ltam, de nem is �rdekelt. El�sz�r fogtam fel, hogy mit csin�ltam, �s h�tr�lni kezdtem. Elfutottam reggelizni, de k�pzelheted, mennyire voltam �hes. A tetemre csak d�lut�n tal�ltak r�, Stubbs r�gt�n engem gyan�s�tott, de �n persze mindent letagadtam. Na. M�g mindig �gy gondolod, hogy aranyos voltam?

- De h�t hogy volt�l k�pes ilyen sz�rny�s�gre? – h�ltem el.

- A bossz� miatt az ember sok mindenre k�pes, Hermione – s�hajtotta Tom. – Mintha valami lila k�d ereszkedett volna az agyamra, �s nem l�ttam t�le.

- De… - pr�b�ltam �sszeszedni magam -… ez csak egyszeri eset volt. Ez m�g nem jelenti, hogy gonosz volt�l.

- �hmm… tavaly a kir�ndul�son k�t emberrel bent voltunk egy barlangban, amikor j�tt fel�nk egy k�gy�, �s meg akart t�madni engem. Megparancsoltam neki, hogy hagyjon b�k�n. Ezt Benson �s Bishop hallotta, �s teljesen megr�m�ltek. Szerint�k maga a S�t�n vagyok, mert besz�lni tudok a k�gy�kkal. Az�ta meg sem mernek mukkanni, ha a k�zel�kben vagyok, vagy ha r�lam van sz�. �gy f�lnek t�lem, mint a t�zt�l.

- Annyira nem �rtelek – cs�v�ltam a fejemet. – Mi�rt nem haszn�lt�l felejt��tkot?

- Mert egyszer m�r var�zsoltam a ny�ron, �s ha m�g egyszer megteszem, akkor kir�gtak volna innen, azt meg nem akartam.

- �. �gy m�r �rthet�. Nem baj, majd �n kib�k�telek a t�bbiekkel.

Tom felny�g�tt.

- Ink�bb ne. Nekem j� �gy, ahogy van. Nem sz�ks�ges v�ltoztatni a helyzeten…

- Tom, ne haragudj, de huszonegy �ves korodig k�nytelen leszel maradni az �rvah�zban. Nem lehetsz mindenkivel rosszban.

- De igenis, lehetek. K�rlek, ne sz�lj bele, semmi kedvem bar�tkozni az ottaniakkal. Nekem a Roxfort az otthonom.

Miel�tt v�laszolhattam volna, egy bagoly sz�llt a v�llamra, �s egy levelet dobott az �lembe, azt�n m�r ott sem volt. Gyorsan felbontottam a levelet, majd olvasni kezdtem:

Kedves Hermione!

El�sz�r is, boldog Valentin napot k�v�nok. Csak azt szerettem volna a tudtodra adni ezzel a lev�llel, hogy m�g mindig nem mondtam le r�lad. Rem�lem, megbocs�tasz a m�ltkori kis incidens miatt, ami az �r�m ut�n t�rt�nt. Nem akarlak k�nyszer�teni semmire, csak arra k�rlek – mit k�rlek, k�ny�rg�k -, hogy gondold �t alaposan a dolgokat, minden lehet�s�get vegy�l sz�mba, miel�tt d�ntesz. �n m�g mindig szeretlek – ezt tartsd �szben. Ha elgondolkozol a dolgon, �s esetleg mellettem d�nten�l, tudod, hol tal�lsz, ha viszont nem… az ajt�m akkor is, mindig nyitva �ll el�tted. Rem�nykedem, hogy j�l d�ntesz.

Legm�lyebb szeretetemmel cs�kollak:
Leonardo V.

- K�sz vagyok – f�jtam ki a leveg�t.

- Mi volt az az �ra ut�ni incidens, hadd halljam csak? – n�zett r�m Tom szigor�an.

Megr�ztam a fejem.

- Jaj, Tom semmi az eg�sz. �sszeveszt�nk. Ennyi.

- Biztos csak ennyi? Nem er�szakoskodott?

- Igen, hidd m�r el – n�ztem Tom szem�be k�ny�rg�en – Na j�… iz�… megfenyegetett…

- Mi? – ki�ltotta Tom, �s m�r �llt volna fel, de siker�lt elkapnom a tal�rj�n�l.

- K�rlek, ne menj oda – k�ny�r�gtem, mik�zben megpr�b�ltam a szememmel megtal�lni Leont, de nem siker�lt.

Tom ekkor fel�llt, �s a tan�ri asztal fel� vette az ir�nyt. Nagy k�ts�gbees�semben el� �lltam.

- �llj el az utamb�l – sziszegte, mik�zben l�ttam valamit megvillanni a szem�ben. – Esk�sz�m, Hermione… itt olyan botr�ny lesz pillanatokon bel�l, amilyen m�g nem volt a Roxfort t�rt�net�ben. �llj f�lre!

- Nem – sik�tottam, s ezzel siker�lt el�rnem, hogy a mardek�rosok mind minket n�ztek, �s a tan�ri asztal fel�l is kaptunk n�h�ny les�jt� pillant�st. – Nem m�sz sehova! Nem engedem!

���

Tomot kir�ncig�ltam a folyos�ra. Term�szetesen mindenki minket n�zett, de m�g mindig jobb volt, mintha Tom elkezden� provok�lni Leont.

- Idefigyelj… - kezdte volna, de k�zbev�gtam:

- Semmire sem m�sz azzal, ha p�rbajozol vele…

- Ki mondta, hogy p�rbajozni akarok? Sim�n ki akarom ny�rni - csikorogtatta a fogait.

- Jesszusom, Tom, ne mondj m�r ilyet! Nyugodj v�gre le! – Idegess�gemben nem tudtam, mit tegyek. – Menj el a mosd�ba, mosd meg az arcod, �s gyere vissza. Itt v�rlak.

Tom nem mozdult, ink�bb a kezembe nyomott egy f�nyk�pet. Leon volt rajta, meg egy hugrabugos csaj, �s cs�kol�ztak…

- Holnap felmegyek Dippethez �s megmutatom a k�pet. Ha addig �lek is, de kir�gatom ezt a h�ly�t – mondta, majd elvette az eml�tett dolgot a kezemb�l, ezut�n elment, gondolom, a mosd�ba.

M�r negyed �r�ja v�rtam, �s �gy d�nt�ttem, el�re megyek, �s f�l�ton biztos, hogy �sszetal�lkozunk. Felmentem a l�pcs�k�n, de m�g j�rni kellett kicsit a mosd�ig. M�r csak azon az egy folyos�n kellett volna v�gigs�t�lnom, amikor h�tulr�l l�ptek zaja �t�tte meg a f�lem, �s meg�lltam. Azt hittem, Tommal elker�lt�k egym�st valahogy, �s � lesz az. Nagy meglepet�semre Leon �llt el�ttem, amikor megfordultam.

- Szia – mosolygott.

- Szia – morogtam.

- Megkaptad a levelem?

- Sajnos meg.

- Nem s�rgetlek a v�laszt�sban.

- M�r v�lasztottam.

- Igen? �s szabad tudnom, kit?

- Tomot, �s m�g novemberben.

Leon arca kifejez�stelen maradt.

- �. Sz�val �gy �llunk.

- Igen, �s k�sz�nj el sz�pen az �ll�sodt�l, mert holnapt�l m�r nem fogsz itt dolgozni – vigyorogtam, azt�n hirtelen eszembe jutott, hogy elsz�ltam magam.

- Ugyan mi�rt nem?

- Tomn�l van egy f�nyk�p, amin egy di�kkal sz�rakozgatsz… �s �n is jelenteni fogom Dippetnek, hogy zaklatsz.

Leon feje hihetetlen�l gyorsan lila lett a d�ht�l, �s az �ntelt, vigyorg� k�pem el�g volt ahhoz, hogy er�teljesen a falnak l�kj�n, �s a torkomnak szor�tsa a p�lc�j�t. A vigyor persze r�gt�n lehervadt az arcomt�l. Egy ideig farkasszemet n�zt�k Leonnal, majd v�g�l � sz�lalt meg el�sz�r:

- K�t lehet�s�ged van. Gondolom, r�j�tt�l m�r magadt�l is, de az�rt elmondom. Az egyik, hogy sz�p csendesen szak�tasz Denemmel, �s a bar�tn�m leszel, a k�pet meg sz�tt�ped. A m�sodik… ink�bb ne akard tudni – szor�tott jobban a falhoz, �s a p�lc�j�t m�g mindig a torkomn�l tartotta.

Gondolkod�s n�lk�l r�v�gtam:

- A m�sodikat v�lasztom… ak�rmi legyen is az. Tomn�l van a f�nyk�p, nem n�lam, m�g ha meg is �lsz, akkor sem tudod megakad�lyozni, hogy kir�gjanak innen.

- Ugyan m�r, dr�ga Mione! – nevetett fel erre Leon olyan hars�nyan �s s�t�ten, amit�l megborzongtam. – Csak nem felt�telezed r�lam, hogy meg�ln�lek? Ugyan! Sokkal jobb terveim vannak veled… ne v�gj ilyen r�m�lt arcot, nyilv�n semmire sem k�nyszer�ten�lek, jobban szeretem, ha a m�sik is �nk�nt r��ll a dologra… viszont a v�logatott k�nz�sok m�g mindig hasznosak tudnak lenni ilyen helyzetekben. Teh�t, utols� lehet�s�g. Nem?

- Nem – ny�gtem, mik�zben becsuktam a szememet, �s v�rtam, mi fog t�rt�nni. Leon m�r vette a leveg�t, hogy valamilyen �tkot sz�rjon r�m, de ekkor meghallottam bal oldalr�l valaki hangj�t:

- Tedd el a p�lc�d! – Tom volt az, igen, csak is � lehetett. Kinyitottam a szemem, �s l�ttam, hogy igazam volt. Tom Leonra szegezte a p�lc�j�t, de Leon m�g mindig olyan er�sen szor�tott, hogy alig kaptam leveg�t.

Leon s�t�ten elmosolyodott.

- Eszemben sincs. Ha akarod, �lj meg, de el�bb m�g megk�nzom a kis bar�tn�det…

Tom nem sz�lt semmit, csak �llt ott, n�m�n �s egyenesen. A szem�be n�ztem, �s szerintem l�tta az �n szemeimben, hogy nagyon f�lek, mert ez az ember b�rmire k�pes lehet…
A fesz�lts�g ekkorra m�r tapinthat� volt. Ekkor egy hangot hallottam, ami mintha a fejemb�l j�tt volna:

„Nyugi, Hermione, kital�lok valamit, csak adj egy percet…”

- Tom? – ki�ltottam fel hangosan, mire Leon k�rd�en n�zett r�m, Tom pedig csak kacsintott. Alig hiszem el…Tom k�pes lenne legiliment�lni? �s csak �gy, minden er�fesz�t�s n�lk�l? Nem is r�m szegezte a p�lc�j�t, b�r lehet, hogy r�m koncentr�lt. De akkor is… tizenh�t �vesen ennyire j�l olvasni m�sok gondolataiban lehets�ges lenne!?

„Legilimentor vagy?”, k�rdeztem gondolatban.

„Igen. Ennyire meglep�?”

„Most mit fogsz tenni?”

„T�r�m a fejem. Az el�bb bele tudtam n�zni Vitale fej�be, �s nem hiszi el, hogy k�pes lenn�k megt�madni, �gyhogy...”

Itt a gondolatmenet f�lbeszakadt. R�n�ztem Tomra, aki vett egy m�ly leveg�t.
Ekkor Leon hirtelen megsz�lalt, m�g mindig r�m szegezve a p�lc�j�t:

- Cru…

- Capitulatus! – ki�ltotta Tom, mire Leon kez�b�l kirep�lt a p�lca. Ezt hamarabb is megtehette volna… - Crucio!

Felsik�tottam. Leon hirtelen elter�lt a f�ld�n �s elkezdett vonaglani, mik�zben �v�lt�tt.

- Tom! – sik�tottam �jra, mik�zben odafutottam mell�, �s els�rtam magam. – Tom, hagyd abba…!

De � nem hallgatott r�m. A p�lc�j�t hihetetlen�l mereven tartotta, es�lyem sem volt, hogy kiverjem a kez�b�l. A szem�ben nem l�ttam �rzelmeket, tal�n csak azt, hogy… mintha… mintha �lvezn�!?
Igen, l�tszott, hogy �lvezte. Ott �lltam megsemmis�lve, mik�zben Tom m�g mindig Leont k�nozta. R�csimpaszkodtam a v�ll�ra �s k�nyszer�tettem, hogy a szemembe n�zzen. Teljesen m�s lett, amint ez siker�lt. A p�lc�t leengedte, �s v�gre, �gy l�tszott, �jra olyan, mint r�gen. Annyira b�nb�n�an n�zett r�m, hogy azt hittem…

- Hermione! – hallottam a h�tam m�g�l egy hangot. Amikor megfordultam, l�ttam, hogy Minerva az. Amikor megl�tta Leont – aki k�zben el�jult -, els�padt �s k�rd�en n�zett fel�nk.

- Mi t�rt�nt itt? – n�zett v�dl�an Tomra. – Ki�ltoz�st hallottam.

- Minerva… ez itt nem az, aminek l�tszik…. – menteget�ztem. – Leon meg akart k�nozni, de Tom megmentett…

- A Cruciatust haszn�ltam – sz�lalt meg Tom hidegen, mire Mimi teljesen megd�bbent. – Nem kell titkol�zni, Hermione, el�bb ut�bb �gyis mindenki megtudja majd, �s akkor rep�l�k.

Tom szem�n tiszt�n l�tszott a b�ntudat. Egy pillanatig r�m n�zett, azt�n Mimire, �s v�g�l elindult el�re.

- Hov� m�sz? – k�rdeztem dadogva.

- Csomagolni!

���

- Nem… Tom! Ezt nem teheted…! – rohantam el�, �s el�lltam az �tj�t. – Nem hagyjuk, hogy kir�gjanak! Ugye, Mimi?

Minerva kiss� ideges lett.

- Hogy mi? De h�t ez… ez szab�lyszeg�s… - Itt beleharapott az ajk�ba. – �s mint holl�h�tas prefektus �s iskolaels�…

- Igaza van – legyintett Tom szomor�an, �s k�rben�zett. – Nem �rdemes f�radnotok miattam. Hermione, gondolom m�r nem akarsz velem lenni, �gyhogy nem �rtem a viselked�sed…

- T�vedsz! – v�gtam r� egyb�l. – M�g mindig szeretlek, �s nem �rdekel, mit mondasz. Nem m�sz te sehova. Egy�tt majd kital�lunk valamit.

Tom �jra csak r�zta a fej�t.

- Rajta, Mimi, mondj m�r valamit! – n�ztem r� esdekl� szemekkel. – Gy�zd meg!

- H�t… - gondolkozott Minerva valami j� kifog�son - … Tom, azt ugye tudod, hogy ha most elm�sz, nem csak a Roxfortb�l r�gnak ki, de mivel m�r nagykor� vagy, Azkabanba is csuknak?

Tom vett egy nagy leveg�t, ezen k�v�l siker�lt elkapnom a tekintet�t.

- Gondolkozz, Tom! Mindig b�tor volt�l, most meg gy�v�n megfutamodsz? – vetettem a szem�re.

- V�llalnom kell a felel�ss�get a tetteim�rt. �pp ideje volt, hogy megtanuljam – A hangja remegett. – Te, Hermione, �s te sem, Minerva… nem tudj�tok, hogy ez az eg�sz milyen v�ltoz�sokat okozott nekem itt – b�k�tt a sz�v�re elkeseredetten.

- Ha v�llani akarod a felel�ss�gedet akkor seg�ts rendbe hozni Leont, hogy semmi ne der�lj�n ki. K�rlek, Tom, miattam, a j�v�m�rt! – k�rleltem s�rva.

Tom szeme villant egyet, azt�n v�g�l megsz�lalt:

- Legyen.

Visszament�nk az �jult Leonhoz, �s elkezdt�nk gondolkodni.

- Nem hagyhatjuk itt…- s�hajtottam.

- De akkor hova vigy�k? – k�rdezte Mimi.

- H�t… az iskol�n k�v�lre nem mehet�nk. Itt kell valahol elrejteni addig, am�g rendbe hozzuk. H�nyadik emeleten vagyunk most?

- A harmadikon.

- Akkor gondolkozzunk. Hova rejthetn�nk el Leont, ami k�zel is van, meg nem is veszi �szre sen…megvan! Vagyis lehet, hogy m�gsem j�, mert m�szni kell m�g n�h�ny emeletet, de egy�bk�nt… mit sz�ln�tok a Sz�ks�g Szob�j�hoz?

- H�t az l�tezik? – k�rdezte Mimi csod�lkozva.

- Persze, a hetediken van… de ha Tom r�sz�rja azt a l�thatatlans�gi var�zslatot, amit a m�ltkor r�nk… akkor van es�ly�nk – s�hajtottam fel. Tom m�r v�gzett is a b�b�jjal. Nem l�ttuk Leont, de tudtuk, hogy ott van. Fellebegtett�k nagy �gyesen a hetedik emeletre. H�romszor els�t�ltam az ajt� el�tt – Mimi �s Tom k�l�nben h�ly�nek n�ztek.
Kell egy hely, ahol elrejthetj�k Leont, am�g rendbe nem j�n, de ne vegy�k �szre… kell egy hely, ahol elrejthetj�k Leont, am�g rendbe nem j�n, de ne vegy�k �szre… kell egy hely, ahol elrejthetj�k Leont, am�g rendbe nem j�n, de ne vegy�k �szre…

Az ajt� m�ris felt�nt, mire mi csendben beosontunk. Egy kellemes, nagyobb szoba t�rult el�nk. A szoba bal sark�ban volt egy �gy, arra fektett�k Leont, amikor m�r ism�t l�that� volt. A szoba m�sik sark�ban egy nagyobb kandall� foglalt helyet, amiben �gett a t�z, a el�tte pedig k�nyelmesnek t�n� kanap�k. K�zvetlen�l az ajt� mellett egy nagyobb faasztal �llt, meg n�h�ny sz�k.

- Hmm… hogy ker�lnek ide kanap�k? – morfond�rozott hangosan Mimi, de ez senkit sem izgatott k�l�n�sebben.

- Minerva, szaladj le Flore-�rt, de csak �rte. Min�l kevesebben vagyunk, ann�l jobb.

Mimi b�lintott, �s m�r el is t�nt.

- Te meg�r�lt�l? Minek h�vod Reynaudot? – sziszegte nekem Tom, amikor helyet foglaltunk a fotelben.

- � tud a legjobban gy�gy�tani, r�ad�sul biztos, hogy nem sz�l senkinek.

- Nem venn�k r� m�rget. Hogyan tervezed ezut�n?

- Nem tudom, minden att�l f�gg, hogy mennyi id� alatt gy�gyul meg Leon.

T�z perc m�lva m�r meg is �rkezett Flore lihegve, McGalagony t�rsas�g�ban. Elv�gzett n�h�ny alap gy�gy�t�i var�zslatot, majd k�z�lte az eredm�nyeket:

- Nem s�lyos az �llapota, b�r id�, mire rendbe j�n.

- M�gis mennyi? – k�rdez�sk�dtem.

- K�r�lbel�l egy h�t…

- Mennyi? – ki�ltottunk fel egyszerre Tommal, �s megbotr�nkoztatva n�zt�nk Flore-ra. – �s ki tartja majd addig az �r�kat, ha szabad tudnom? Holnap m�g vas�rnap, nem lesz felt�n�, ha hi�nyzik, de h�tf�n �r�ja van vel�nk…

- H�tf�n m�g biztos nem b�r l�bra �llni, ez�rt valakinek helyettes�tenie kellene…

- M�gis hogy?

- Mit tudom �n! – ki�ltotta Florence. – Te csin�ltad a bajt, te is hozd rendbe!

Egy darabig csend volt, mindenki m�lyen elmer�lt a gondolataiban.

- Nekem lenne egy �tletem… - sz�lt k�zbe Minerva, mire mind r�n�z�nk.

- Halljuk!

- Sz�zf�l�f�zet?

- Az egy h�napba telik, mire elk�sz�tj�k, �s nek�nk m�r h�tf�re kellene…

- Nem mondtam, hogy mi k�sz�ts�k el… - kacsintott Minerva.

Megvil�gosodtam.

- H�t persze! Tom ellop Lumpsluckt�l egy adag f�zetet, �s minden meg van oldva, hisz nagyon j� sz�n�sz…

- Mi? – sz�lalt meg Tom led�bbenve. – Na v�rjatok csak. N�zzek ki �gy, mint Vitale?

- Csak egy h�tig! – gy�zk�dtem.

- Ink�bb az Azkaban!

- Majd lenyugszik – vigyorogtam Mimire. – De hogy lopja el a b�jitalt?

- A Lump-klubhoz mit sz�ltok? – k�rdezte Tom s�hajtva. – Holnap este lesz. �gy k�t legyet �t�nk egy csap�sra. Horcruxok �s sz�zf�l�f�zet. Meglesz.

- Ok�, de hogy fogod ellopni a f�zetet?

- Megvannak a m�dszereim…

- Merlinre, ebb�l hatalmas balh� lesz – v�gott szenved� k�pet Minerva. – Ha ezt megtudja Dippet vagy Dumbledore…

- Nem tudj�k meg, ha csak valamelyik�nk el nem mondja neki. �n nem teszem – sz�geztem le. – A t�bbi csak rajtatok �ll.

- Hermione – sz�lalt meg Mimi. -, gondolod, hogy Tom k�pes lesz ak�r n�h�ny napig is Vitale professzort helyettes�teni?

- B�rmikor k�pes lenn�k erre, mostanra szerencs�re siker�lt kiismernem azt az undok modor�t. �s nem tagadhatj�tok, hogy j� sz�n�sz vagyok.

- Hi�ba, a Broadway sokat fog veszteni szem�lyedben – g�nyol�dott Flore.

- De m�g mekkor�t!

- Tom, ez most nem alkalmas id�pont, hogy n�veszd az eg�dat. Ink�bb tal�lj ki egy pontos tervet, hogy mik�nt t�rsz be a b�jital-laborba.

- Mondjak valamit? Eszemben sincs bet�rni – mosolygott. Mindannyian k�rd�en f�ggesztett�k r� a tekintet�nket. – A Lump-klub v�g�n - amikor m�r csak ketten lesz�nk -elk�b�tom Lumpsluckot, azt�n elcs�rom a b�jitalt, �s beleteszem a tal�rom zseb�be. Lumpsluckot fel�bresztem �s kit�rl�m az eml�kezet�t, majd egy f�ld�nt�li mosollyal t�vozok. Hogy tetszik?

Mimit �s Flore-t megb�ztuk, hogy hozzon fel egy kis kaj�t nek�nk �s Leonnak, ha majd fel�bred. Bele sem merek gondolni, hogy itt fog �v�lt�zni �s k�vetelni, hogy engedj�k ki…

Kettesben maradtunk Tommal.

- Mennyire haragszol r�m, Mio? – k�rdezte egy s�haj k�s�ret�ben.

- Neheztelek – vontam v�llat, mert zavarban �reztem magam. – De tudom, hogy te leszel Voldemort, ez�rt m�g csak nem is szidhatlak meg, hisz �n k�rtelek arra a m�ltkor, hogy nyisd ki a Kamr�t…

- Ki is nyitom, Hermione – k�z�lte erre � sz�razon. – Kinyitom, de nem most, majd csak �v v�ge fel�. Egyel�re gondolni sem akarok r�, �s azt szeretn�m, hogy te se gondolj… sz�rny� volt, ami nemr�g t�rt�nt, Hermione. Ugyanaz a bossz� t�lt�tt el, mint amir�l mes�ltem neked, de sokkal, sz�zszor er�sebb, mint t�z �vesen… mindez csakis azt bizony�tja, hogy mennyire szeretlek.

- De k�ny�rg�m, a Cruciatus �tok… nem gondolt�l r�, hogy mi lesz ennek a k�vetkezm�nye?

- Nem, m�r mondtam, hogy ilyen helyzetben k�ptelen vagyok a j�zan gondolkod�sra. Amikor v�gre abbahagytam a k�nz�st, �s l�ttam a kis�rt szemeid… h�t esk�sz�m, meg tudtam volna fojtani saj�t magam, ami�rt ennyire gyenge voltam, �s ami�rt megb�nottalak. Csod�lom, hogy meg tudsz bocs�tani nekem. �n a helyedben nem tenn�m…

- Tom – hajtottam a fejem f�radtan Tom v�ll�ra, �s elmerengtem. -, tudod, mi�rt pont mi vagyunk az �lomp�r a Roxfortban? �n gondolkodtam ezen.

- �s, mire jutott�l?

F�radtan elmosolyodtam.

- Az�rt, mert mindig �jra tudtuk kezdeni tiszta lappal, ak�rmi is t�rt�nt. Igaz, eddig nem t�rt�ntek olyan s�lyos dolgok, de m�s p�r m�r r�g sz�tment volna p�ld�ul ann�l a bizonyos szerelmeslev�l incidensn�l… de mi nem.

Tom kuncogott. Odahajolt hozz�m, �s megcs�kolt.

- Nem ill�nk �ssze – mondta kicsit k�s�bb, a cs�kt�l kif�radva.

- Tudom - s�hajtottam.

- Nem is maradhatunk sok�ig egym�s mellett….

- Ezt is tudom.

- Hermione… - L�tszott Tomon, hogy olyasmit fog mondani vagy k�rdezni, amit m�r r�g�ta szeretne. -… soha nem jutott m�g eszedbe, hogy velem maradj… ebben az id�ben?