Ajánlás: Katie-nek sok szeretettel, amiért rávett arra, hogy ezt megírjam. Ajándékul neki szülinapja, névnapja, húsvét, pünkösd, mindszentek, hanuka, karácsony stb. alkalmából. :-)

Lucius Malfoy zaklatottan lépett be a halloweeni bál színhelyéül szolgáló nagyterembe. Semmi kedve nem volt a báli forgataghoz, a kényszerű tiszteletkörökhöz, a semmitmondó beszélgetésekhez, és igazából önszántából eszébe se jutott volna idejönni, de amikor megtudta, hogy a nő a tiltása ellenére mégis elhagyta a kúriát, szörnyen dühös lett.

- Lucius! Micsoda meglepetés – szólította meg kimérten egy régi ismerős hang.
- Perselus – bólintott a sarok sötétjében álldogáló professzor felé.
- Csak nem meggondoltad magad? – kérdezte az unottan.
- Hagyjuk a felesleges köröket, a fiamat keresem. Nem láttad?
- Az előbb még az asztalnál volt… hm… ott van – mutatott a tánctér felé. – Ha jól látom, épp az új házi kedvenceddel táncol. – Lucius elengedte füle mellett Piton epés megjegyzését, szemével követte a professzor mozdulatát, és akkor látta meg őket.

A vámpírnak öltözött Draco önfeledten beszélgetett a nála fél fejjel alacsonyabb, szőke hajú, gyönyörű nővel, aki nevetve hallgatta táncpartnerét. A nő földig érő, hófehér selyemruhája tele volt különféle ezüstös jelekkel, földöntúli szépséget kölcsönözve viselőjének. Felül látni engedte vállait, melyre egyenesen hullott hosszú szőke haja, homloka közepén pedig egy ezüst félhold díszelgett.

Pár perc múlva változott a zene üteme, és az addig pörgős számok helyét most a lassabbak vették át. Draco és Tia kissé zavartan közelebb lépett egymáshoz. A nő tétován a fiú vállaira tette kezét, a fiú pedig átölelte a nő derekát, majd lassan magához húzta. Csípőjük szinte összeért. Draco mélyen belenézett a nő kék szemeibe, és annak zavarát látva halvány mosolyra húzta száját.

- Ez már azért mégis csak több a soknál! – morgolódott Lucius félhangosan, és dühösen, lebegő talárjával a nyomában a pár felé vette az irányt. Nem jutott azonban túl messzire, mert néhány lépés után útját Dumbledore állta el, aki derűsen mosolygott félholdszemüvege mögül.

– Remek időzítés! – gondolta magában a szőke mágus. – Ez a vén bolond mindig tudja, mikor van épp útban. És ráadásul még élvezi is. - Kénytelen kelletlen, de ha már így alakult, felszínes beszélgetésbe elegyedett az igazgatóval, miközben tekintetét egy pillanatra sem vette le a párról.
Tia, mintha csak megérezte volna, hogy figyelik, fejét a bejárat felé fordította. Meglepődött, hogy a férfit itt látja. Nem gondolta volna, hogy a mágus képes utána jönni. Rossz előérzete támadt.
- Draco, azt hiszem, valamit el kellene mondanom. Kimehetnénk kicsit az erkélyre?
- Persze, gyere – mondta könnyedén, és ügyet sem vetve a báli forgatagra, karonfogva kivezette a nőt.

- Tudod, Draco, nem egészen voltam őszinte… - kezdett bele színvallásába a nő, mikor hallótávolságon kívül kerültek a többiektől.
- Ne is folytasd! Apámnak semmi fontos elintézni valója nincs, és az arckifejezésedből ítélve, a tiltása ellenére jöttél el ide velem. Jól tippeltem? – összegezte higgadt magabiztossággal a fiú.
- Igen – sütötte le a nő a szemét. – Remélem, nem vagy nagyon mérges rám.
- Ugyan, miért lennék? – legyintett szórakozottan. – Én erősködtem, hogy gyere el, és nagyon örülök, hogy itt vagy – villantott rá egy elbűvölő mosolyt.

Lucius távolról figyelte a jelenetet. Nem hallotta, miről beszélnek, csak azt látta, hogy kis idő múlva Draco lehajtja a fejét, a nő gyengéden végigsimít az arcán, a fia pedig zavartan kap a nő keze után, belecsókol annak tenyerébe, majd átöleli a derekát. E gesztus láttán Luciust pillanatok alatt ismét elöntötte a méreg.
- Ne haragudjon, Dumbledore, de mennem kell – vágott dühösen az igazgató szavába. Nagy nehezen végre átverekedte magát a tömegen, és fújtatva állt meg azon a helyen, ahol pár perccel korábban még a fia és a nő álltak.

Visszapillantott a terembe, hátha valahol bent észreveszi őket, de semmi. Nyugtalanul járkált fel-alá, lábai mintha önálló életre keltek volna, vitték előre, végül egy ismerős hely előtt álltak meg. A borostyánnal benőtt falat nézve egy képtelennek tűnő gondolat ütött szöget a fejében.
- Nem, az nem lehet… - próbálta meggyőzni magát, ám keze önkéntelenül is elindult a rejtett gomb felé. Minden akadály nélkül talált rá, és nem tehetett mást; megnyomta. A fal egy része lassan oldalra húzódott, helyén pedig egy fáklyákkal kivilágított járat tűnt fel. Ahogy belépett, a fal mögötte ismét a helyére csúszott. Pár pillanatig csak állt, emlékeiben elmerülve, majd határozott léptekkel megindult a jól ismert folyosón.

Útját végül egy hatalmas üvegfal állta el, melyen keresztül tökéletesen látta fiát és a nőt. Lucius tudta, hogy belülről ez az üvegfal egy tükörnek látszik, így anélkül, hogy felfedeznék, észrevétlenül szemmel tarthatja az eseményeket, s ha kell, bármikor közbe is avatkozhat. Mert előbb, vagy utóbb, de közbe kell avatkoznia.
Tisztában volt azzal, hogy mire való az a szoba, s ha a fia idehozta a nőt, bizonyára nem csak beszélgetni szeretne vele.
Feszülten figyelt hát, és várt.

- Ezt te csináltad? – meredt Tia a kellemesen berendezett szobára csodálkozástól tágra nyílt szemekkel. A falak kiszögelléseiben és a földön kisebb csoportokban gyertyák sokasága égett, hangulatos világítást kölcsönözve ezzel a helyiségnek. A sziklából víz csordogált egy kis medence szerűségbe, melynek tetején különböző gyönyörű vízinövények úsztak. Az egyik fal mentén ízlésesen megterített asztal állt, míg a szoba közepén egy hatalmas ágy árválkodott.

- Igen, bár nem teljesen voltam benne biztos, hogy eljössz – legyintett Draco derűsen, majd várakozásteljesen kinyújtotta karját a nő felé, s átadott neki egy borral teli poharat. Tia kis tétovázás után elfogadta azt, s aprót kortyolt az italból.
- Ha apád ezt látná… - mosolygott bele poharába a nő.
- … bizonyára szörnyen irigyelne – fejezte be Draco a mondatot, majd letette a poharát, és jobb kezét lezseren zsebre vágva, magabiztosan a nő elé állt.
- Öhm… nem pont ez jutott az eszembe – ráncolta Tia játékosan a szemöldökét -, ő még együttmutatkozni sem kíván egy magamfajtával, nemhogy ehhez hasonló helyekre vigye.
- Apám bolond, ha képes csak az elvei miatt eldobni egy ilyen nőt – fogta meg a fiú gyengéden a nő tarkóját.
- Ez igazán hízelgő Draco, ám… - befejezni azonban nem tudta a mondatot, mert a fiú puha ajkai az övére záródtak. Meglepetésében elejtette a poharat, mely a földön csörömpölve tört szét. Igyekezett ellökni magától a fiút, de akarata korántsem volt annyira erős, hogy ellen tudjon állni a kellemes kényeztetésnek. Hirtelen nagyon gyengének érezte magát, s nem vágyott másra, csak arra, hogy a fiú erős karjaiba zárja őt.

- Mit tettél az italomba? – sóhajtotta halkan, amikor Draco a nyakát vette ostrom alá. Ajkai finoman simultak a bőréhez, majd nyelvével végigszántott rajta.
- Csak ellazít… semmi egyéb hatása nincs – lehelte Draco a nő szájába, majd nekiállt annak testét simogatni. Lassan táncoltak ujjai a nő hátán fel és le, s közben óvatosan elkezdte lehámozni róla a ruhát. Nem akart semmit sem elkapkodni, hisz előttük állt még az egész éjszaka.

- Ez nem… helyes… - nyögte Tia alig hallhatóan.
- De átkozottul jó – fejtette le Draco végül Tia derekáról is a ruhát, majd engedte, hogy az egyszerűen a földre hulljon, felfedve előtte a nő gyönyörű testét, melyet most már az apró tangán kívül semmi sem takart.

Lucius keze ökölbe szorult fia szavai hallatán. Hát ennyit ért volna tizenhét év kemény, kitartó nevelése? Elég egy csinos nőcske, és az agya helyett máris a hormonjai veszik át az irányítást? Átkozta a percet, mikor a házába engedte a nőt, ugyanakkor saját magát sem értette. Miért tűri el, hogy a fia beszennyezze magát? Miért nem ront egyből rájuk, s átkozza mindkettőt addig, míg jobb belátásra nem térnek? Miért…?
Gondolatait azonban nem tudta továbbfűzni, ugyanis teljesen leblokkolt az eléje táruló látványtól.

Draco szenvedélyesen csókolta a nőt, aki immár minden ellenvetés nélkül viszonozta azt. Lassan elkezdte kigombolni a fiú ingét. Mikor végzett, kicsit eltolta magától, hogy megcsodálja annak felsőtestét, majd nyakkendőjénél fogva visszahúzta magához, csak hogy végre megszabadíthassa a felesleges ruhadaraboktól.

Draco a fenekénél fogva lassan az asztalra emelte a nőt, majd széttárta annak lábait, és végigsimított a vékony anyagon, mely annak teste rejtekét takarta el a kíváncsi szemek elől. Tia megremegett a fiú érintésétől, és várakozón felsóhajtott. Draco elégedetten elhúzta a száját. A nő két lába közé állva apró, tüzes csókokkal borította be a karcsú testet. Hosszú percekig kényeztette a feszes melleket, majd kínzó lassúsággal megindult lefelé. Mikor elérte célját, Tia ismét felnyögött. Ugyan csak az anyagon keresztül, de tökéletesen érezte a fiú minden mozdulatát. Draco végigcsókolta a tanga vonalát, majd fogaival megragadta egyik pántját, és finoman lehúzta a nőről. Ujjaival gyengéden cirógatta a most már fedetlen területet, utána pedig nyelvével indult felfedezőútra. Tia egyre hangosabban sóhajtozott. Csípőjét kicsit megemelte, majd a fiú tenyerének feszítette, hogy tudtára adja, mennyire jó úton halad.

Lucius tágra nyílt szemekkel nézte fia bemutatóját, végül erőt vett magán, és az átjárót megnyitva belépett a szobába.
Nesztelenül szelte át a helyiséget, hogy pár pillanattal később dühtől villámló szemekkel álljon meg a pár mellett.

Tia vette először észre. Ereiben - a szőke mágus jéghideg pillantásától - megfagyott a vér. Reakciójától Draco felhagyott teste kényeztetésével, és követte pillantását.
Nehéz, néma csend telepedett rájuk.

Lucius az eléje táruló látványtól egyelőre képtelen volt megszólalni. Ugyan távolról is eléggé jó rálátása volt az eseményekre, közelről viszont már koránt sem tűnt annyira felháborítónak. Némán szidta magát, amiért nem képes figyelmen kívül hagyni az előtte fekvő meztelen női testet.

- Apám… - biccentett egyet a fiú, megtörve ezzel a kínossá vált mozdulatlanságot.
- Mégis mit jelentsen ez, fiam? – vonta kérdőre az idősebb mágus, elszakítva végre tekintetét a látványtól, de hangja koránt sem volt annyira parancsoló és kemény, mint amilyennek azt szánta.
- Szerintem elég egyértelmű – rándította egyet vállán Draco. Fölösleges lett volna bármit is tagadnia. Sejtette, hogy apja már régóta a tükör másik oldalán állhat, és ha annyira ellene lenne a dolognak, már az elején közbelépett volna. Kezét kinyújtva felsegítette a nőt az asztalról, majd lassan az apja elé tolta. Érezte, ahogy Tia teste egy pillanatra megremeg.

- Minden rendben lesz – suttogta lágyan a fülébe. A nő alig észrevehetően bólintott egyet, és önszántából közelebb lépett Luciushoz. A férfi a meglepetéstől elkerekedett szemmel nézett fiára, de figyelmét már a nő kötötte le. Tia felemelte egyik kezét, hogy végigsimítson a mágus mellkasán, ám az elkapta csuklóját, és magához rántotta. Hosszú másodpercekig nem történt semmi, csak nézték egymást.

A nő egy apró, félénk csókot adott a férfinak, aztán ismét megbabonázva néztek egymás szemeibe. Szájukat csupán milliméterek választották el a másikétól, Lucius azonban habozott.
Habozott, mert nem akart lealacsonyodni egy muglihoz… Habozott, mert nem akart osztozni a fiával ezen a muglin…

Tia félreértelmezte reakcióját, s elhúzódott tőle, Draco pedig rosszallóan rázta a fejét. Karjaiba vette a nőt, és végigfektette az ágyon.

- Ha mégis meggondolnád magad, bármikor csatlakozhatsz… - ajánlotta apjának, majd folytatta azt, amit félbehagytak.

A fiú ujjai fürgén kényeztették a nőt, aki fejét hátravetve szemmel láthatóan nagyon élvezte azt. Karjaival Draco teste után nyúlt, és nadrágja zsebénél fogva magához húzta. Lassan gombolta ki a fekete nadrágot, majd lesimogatta róla az alsónadrággal együtt. A fiú tettre készen állt előtte. A nő felpillantott szürke szemeibe, mintegy engedélyét kérve tőle, majd szájával és kezeivel érzéki játékba kezdett. Draco mellkasától lefelé haladva végighúzta nyelvét. Hasánál elidőzött kicsit, apró csókokat lehelve rá, miközben fenekét cirógatta, majd lassan, nagyon lassan továbbindult.

A fiú behunyt szemmel élvezte, ahogy a nő birtokba veszi testét, és önkéntelenül felnyögött, amikor férfiasságát kezdte kényeztetni. Ugyan volt már dolga lányokkal, de azok mind tapasztalatlan csitrik voltak, akik bátortalanul, és kissé ügyetlenül értek hozzá. De amit Tia művelt vele… ehhez foghatót még soha nem tapasztalt. Hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzett ahhoz, hogy maga alá gyűrje a nőt, és addig szeretkezzen vele, míg csak bírják szusszal.
Hanyatt döntötte az ágyon, majd egy hirtelen mozdulattal beléhatolt.

Egyszerre hárman sóhajtottak fel.

Lucius, aki eddig mozdulatlanul állt az ágytól néhány lépésre, most már nem volt képes féken tartani saját vágyait. Idegesen dobta le magáról ruháit, szabaddá téve izzó férfiasságát; az eddig látottak kellőképpen megtették hatásukat. Nem akarta tétlenül tovább tűrni, hogy csak a fia kaphassa meg ezt a testet.

Draco hasra fordította a nőt, fenekénél fogva felhúzta, és hátulról szeretkezett tovább vele. Lucius feltérdelt az ágyra, végigsimított Tia testén, és hagyta, hogy a nő most őt kényeztesse. Az óvatosan kezébe vette a szőke mágus kőkemény büszkeségét, simogatta, nyelvével játszott rajta, majd a szájába vette.
Az előtte álló férfi rendkívül élvezte minden rezdülését, nagyokat nyögött, majd belemarkolt a nő hajába, hogy úgy irányítsa annak mozdulatait. Közben a fiú remegni kezdett mögötte. Nem sok kellett neki ahhoz, hogy elérje a csúcsot. Tia csípőjével körzött párat, és Draco egy utolsó lökés kíséretében zihálva ment el.

Lucius vetett rá egy rosszalló pillantást, ám utána minden figyelmét ismét a nőre fordította. Hagyta, hogy átvegye teste fölött az irányítást, és azt csináljon vele, amit csak szeretne.

Tia, hanyatt döntötte őt, majd óvatosan ráült. Ahogy megérezte magában a szőke mágust, ismét felsóhajtott. Teljesen kitöltötte. Lassan kezdett el mozogni, ám addigra már annyira kívánta minden porcikája a férfit, hogy nem sokáig bírta türtőztetni magát, s hamarosan gyorsabb ütemre váltott. Vadul lovagolt rajta, és Lucius minden egyes mozdulatát hangos nyögéssel jutalmazta.

Draco eleinte tartott apja reakciójától, ám mikor az minden ellenállás nélkül átadta magát a nőnek, már tudta, hogy büntetésétől nagy valószínűséggel ezúttal eltekint. Még sosem látta őt ilyen intim helyzetben, ezért igyekezett minden mozdulatát jól emlékezetébe vésni. Fél füllel hallott már apja hírnevéről, kíváncsi volt, vajon mivel érdemelte ki. Az eléje táruló látvány azonban hamar feledtette vele elhatározását, és kis idő elteltével azt vette észre, hogy több szeretne lenni puszta nézelődőnél.

Lucius észrevette fia sóvárgó tekintetét, tettre kész állapotát, és magukhoz intette őt. Átadta helyét neki, s engedte, hogy Tia ismét Dracot kényeztesse. Azonban nem hagyta őket magukra. Szorosan a nő mögé térdelt, érezte, amint férfiassága a hátához feszült, majd elkezdte annak testét simogatni. Tia hátravetett fejjel élvezte a két mágus érzéki játékát. Szájával Luciusét kereste, és amint rátalált, mohón falta azt. Érezte, hogy a szőke mágus kemény férfiassága már a fenekét súrolja, majd kisvártatva óvatosan belé hatol. Elfojtotta kitörni készülő sikolyát, és hagyta, hogy teste megszokja az eddig ismeretlen érzést.

Lucius óvatosan mozgott a nőben, és mikor érezte, hogy Tia feszültsége feloldódik, felvette fia ritmusát, s úgy élvezte a gyönyörű test nyújtotta örömöket.
A férfi egyre gyorsabb iramot diktált, míg végül minden izma meg nem merevedett. Szorosan markolta a nő fenekét, miközben teste megfeszült. Tia egyre szaporábban kapkodott levegő után, egész testében remegett, és érezte, hogy a két mágus már nem jár messze. Háta ívbe hajlott, majd testük utolsó rándulásával egyszerre érték el a beteljesülést.

Lucius egészen ráhajolt Tia hátára, és a nyakába csókolt, aztán egy hirtelen mozdulattal kicsusszant a nőből, és mellérogyott.

Sokáig pihegtek így hárman az ágyon fekve, hatalmas kortyokban szedve a levegőt, s igyekezték vadul kalapáló szívüket megnyugtatni. Tia még mindig Draco mellkasán pihent, a fiú pedig lágyan cirógatta annak meztelen testét. Lucius kissé távolabb húzódott tőlük, onnan figyelte a jelenetet, majd karját önkéntelenül kinyújtotta, és óvatosan maga mellé húzta a nőt. Mélyen belenézett Tia kék szemeibe, és gyengéden megcsókolta. Csókja nem maradt viszonzatlan.

Draco óvatosan felkelt az ágyból, majd lassan öltözni kezdett. Hanyagul magára kapta nadrágját, az inget féloldalasan beletűrte, cipőjébe zokni nélkül bújt, a nyakkendőjét pedig csak átvetette nyakán, de nem kötötte meg.

- Köszönöm a szép estét, Tia! – hajolt meg tisztelettudóan, amikor elkészült.
- Én köszönöm – mosolygott rá kimerülten a nő.

A fiú talárját hátára terítve ráérősen a tükör elé sétált. Szemügyre vette magát benne, lazán hajába túrva megigazította kusza tincseit. Mikor végzett, megnyomott egy gombot a keret oldalán, majd kilépett az előtte feltáruló folyosóra, és magára hagyta az ágyon fekvő párt.

- … nem gondolja, Lucius? – húzták vissza a valóságba az igazgató szavai. Kicsit megrázta magát, mint aki álomból ébred, majd tekintetét végighordozta a báltermen. Nem kellett sokáig keresgélnie; a kivilágítatlan erkélyen hamar megtalálta azokat, akiket keresett. A fia és a nő elmélyülten beszélgettek, majd Draco lehajtotta fejét, a nő pedig gyengéden megérintette annak arcát. Lucius gyomra idegesen rándult egyet, ahogy a túlságosan is ismerős jelenetet nézte, majd kicsit lejjebb különös bizsergésre lett figyelmes.
- Ne haragudjon, Dumbledore, de mennem kell – vágott ingerülten az igazgató szavába, és meg sem várva annak reakcióját, átvágott a termen, miközben hálát adott az égnek, amiért ma a vastagabb talárját vette magára, és ideérvén nem hagyta kint a fogason. Nem szívesen magyarázkodott volna dudorodó nadrágját illetően.

- Sürgősen szükségem van valami különösen erős bájitalra, hogy legalább az ébren való fantáziálást be tudjam fejezni… - rázta meg fejét szórakozottan, de közben egy pillanatra sem tévesztette szem elől a békésen beszélgető párt.