Hossz� percekig (�r�kig?) �l�k n�m�n a padl�n, �s az �gyon hagyott dobozt n�zem. Ak�r m�g szerencs�snek is mondhatn�m magam, ami�rt sikeresen (mindenf�le fenyeget�s �s �tok n�lk�l) t�l�ltem a Nagy�rral val� eddigi tal�lkoz�saim mindegyik�t, de ez cseppet sem jav�t t�nyleges helyzetemen. A k�rd�s m�r csak az, hogy a ma esti lesz-e az utols�, vagy r�szes�l�k abban a „kegyben”, hogy sz�rnyai al� vesz, �s �lland� vend�ge leszek rezidenci�j�nak.
V�giggondolva, hogy ha v�laszthatn�k, melyik lenne a jobb, egy�rtelm�en a hal�l mellett d�nten�k. M�g mindig jobb meghalni, mint egy �leten �t az � j�t�kszere lenni.
M�r a gondolatt�l is kir�z a hideg… �n, amint Voldemort �gy�ban fekszem, �s… Nem! Nem �s nem! Gondolnom sem szabad erre! Ez nem t�rt�nhet meg! Lucius sosem hagyn�…
Lucius…
Oh, m�g vele sem volt lehet�s�gem besz�lni a tegnapi „irodalmi est” ut�n, �gy azt sem tudom, h�nyad�n �llunk. R�ad�sul, ha megtudja, hogy a meggondolatlans�gomb�l fakad� megpr�b�ltat�sainak m�g kor�nt sincs v�ge…

Ajt� csap�d�s, majd gyors l�ptek zaja �ti meg f�lemet.
Hirtelen megmerevedem. Mozdulatlanul �l�k… m�g mindig a padl�n. Mennyi lehet az id�?
Kisv�rtatva Lucius alakja jelenik meg az ajt�ban. Szemmel l�that�an zaklatott. Idegesen n�z sz�t a szob�ban, majd mikor megl�t a sarokban, agg�dva guggol mell�m.
- Csak most �rtes�ltem r�la, hogy itt j�rt – sz�lal meg hat�rozottan, s sz�rke szemeivel zavartan f�rk�szi arcomat. Bal kez�t v�llamra teszi, jobbj�val pedig �llam al� ny�l, �s megemeli fejem, hogy egyenesen a szemembe n�zhessen. Nem akarom, hogy ilyennek l�sson. Sz�gyenkezve s�t�m le szemem, ajkaim megremegnek, mik�zben er�sen k�szk�d�m a s�r�ssal. Remegek. Csak most �rzem, mennyi bennem az elfojtott fesz�lts�g. A l�tsz�lag k�nnyed csevely a Nagy�rral rengeteg energi�mat felem�sztette, �s igencsak megviselte az idegeim.

Biztos Lucius is l�tja bels� v�v�d�som, mert megszokott g�nyos, t�vols�g tart�, (j�t�kosan) csipkel�d� modora helyett most nagyon is emberien b�nik velem.
Sz� n�lk�l seg�t fel a f�ldr�l, majd derekamat �t�lelve az �gyhoz k�s�r. T�lt egy poh�r vizet, �s szel�den r�m parancsol, hogy igyam meg.
A hideg v�z n�melyest megteszi hat�s�t, a p�nik kezd csendesedni, �s gondolataim is tiszt�bbak. Felemelem fejem, �s szememmel k�vetem pillant�s�t.
A doboz.
Csak most eszm�lek r�, hogy tal�n nem is tudja, mi�rt volt itt a S�t�t Nagy�r. Mintha csak olvasna gondolataimban, k�rd�n n�z vissza r�m, de nem sz�l semmit. V�rja, hogy �sszeszedjem magam. N�h�ny m�lyebb l�legzetv�tel ut�n ez siker�l is.
- �r�mmel jelentem be, hogy a Nagy�r ma esti exkluz�v party-j�ra mindketten hivatalosak vagyunk – mondom „n�mi” g�nnyal a hangomban. Magam is meglep�d�m, hogy ilyen hat�rozott hangon k�pes vagyok megsz�lalni.
Lucius nagyot s�hajt. Hogy a megk�nnyebb�l�st�l, vagy az �jabb fesz�lts�gt�l, azt nem tudom. �jra engem n�z, de ez�ttal nem kapom el tekintetem. Halv�nyan elmosolyodik, majd apr�t biccent fej�vel.
- Akkor lassan ideje k�sz�ln�nk… ha nem akarunk elk�sni – mondja hat�rozottan.
Nem tehetek r�la, de j�les� borzong�s fut v�gig rajtam kellemesen m�ly hangja hallat�n. Ilyenkor sajn�lom, hogy �riember… igaz�n kihaszn�lhatn� pillanatnyi gyenges�gem. Becs�letszavamra, nem ellenkezn�k…
Ezekt�l a gondolatokt�l jobb kedvre der�l�k, �s visszamosolygok r�. V�gigsim�t arcomon, majd magamra hagy.

Boldogan ny�lok el �gyamon, mik�zben mosolygok, mint egy szerelmes kamasz. El�bbi k�ts�gbees�sem m�r a m�lt�. Egy eg�szen m�s �rz�s v�ltotta fel, mely kell� er�t ad ahhoz, hogy ezt a mai est�t emelt f�vel, �s b�szk�n tudjam �tv�szelni.
K�v�ncsian fogok bele aj�nd�kom bontogat�s�ba, s a l�legzetem is el�ll, mikor megpillantom a doboz tartalm�t. L�ttam m�r p�r gy�ny�r� ruh�t… de ez minden k�pzeletet fel�lm�l. A finom anyagb�l k�sz�lt, term�szetesen fekete sz�n� ruha ugyan hossz�, a f�ldig �r, de t�k�letesen k�veti, �s ki is emeli visel�je minden domborulat�t. Bal oldal�n eg�szen combk�z�pig fel van has�tva, ez�ltal l�tni engedi mind l�bamat, mind pedig combomat. A has�t�k mindk�t oldal�t apr�, ez�st�sen csillog� k�vek d�sz�tik, de sz�muk kor�nt sincs elt�lozva. A ruha fels� r�sze p�nt n�lk�li, ez�rt a dobozban tal�lok mellette egy �ttetsz� csipke st�l�t is. Be kell valljam, Lord Voldemortnak igen j� �zl�se van.
Mivel nem k�l�n�sebben rajongom az er�s „vakolat�rt”, �gy egy visszafogott, szolid smink mellett d�nt�k. Term�szetesen a hideg sz�neket r�szes�tem el�nyben. A hajammal Winky seg�ts�g�vel hamar siker�l v�geznem. Mindig egyenes tincseimbe apr� hull�mok ker�lnek, melyeket v�g�l laza kontyba fogok �ssze. El�gedetten n�zek v�gig magamon. Ha meg kell halnom, legal�bb sz�pen megyek a hal�lba.

Kopogtatnak ajt�mon, majd Lucius l�p be rajta. Egy pillanatra megtorpan, amint megl�t, s megb�v�lve n�z v�gig rajtam.
- Tal�n nem tetszik? – k�rdezem bizonytalanul, �s zavartan k�vetem tekintet�t.
- De – v�gja r� kisv�rtatva. – Nagyon is. – K�zelebb l�p hozz�m, majd kiveszi hajamb�l a kontyot tart� csatokat. – Rem�lem, nem baj… �gy sokkal jobban �ll. – Odafordulok a t�k�rh�z, �s belen�zve el kell ismernem, igaza van. M�g�m �ll, �s n�z, mik�zben hajamat igazgatja v�llamon. Majd egy gy�ny�r� feh�rarany l�ncot tesz a nyakamba. A l�ncon egy Malfoy - c�meres med�l l�g. H�l�san �rintem meg kez�t, mely m�g mindig a nyakamon nyugszik. Felemeli kezem, �s gyeng�d cs�kot lehel r�.
- Menj�nk – k�zli egyszer�en, �s felaj�nlja karj�t. Boldogan fogadom el, s fonom karomat az �v�be.

H�t, itt vagyunk.
A k�v�lr�l lepusztult �s l�tsz�lag n�ptelen kast�ly el�tt �llva ism�t �rr� lesz rajtam a p�nik. Hirtelen k�rd�sek rohanj�k meg agyam: Mi van, ha ez egy csapda? Mi van, ha senki m�s nincs itt rajtunk k�v�l? Mi van, ha… gondolataimat p�r halk pukkan�s zaja t�ri meg. A s�t�t �jszak�b�l t�bb fekete tal�ros alak bontakozik ki, s mind ide tart. Ism�t megnyugszom. A form�lis k�sz�n�sek �s bemutatkoz�sok ut�n bel�p�nk az elhagyatottnak t�n� �p�letbe.
Ahogy �tl�p�nk a k�sz�b�n, egy�ttal mintha m�sik vil�gba is l�pt�nk volna. Kivil�g�tott b�lterem; nem t�l nagy, de ny�zsg� forgatag; besz�l�, nevetg�l� emberek; kellemes zene. A Nagy�r tudja �m a m�dj�t, hogy kell party-t adni. Sz�vemr�l nagy k� g�rd�l le.

- �, Lucius! – �ti meg f�lemet egy ismer�s hang, �s �rzem, ahogy a pulzusom ism�t az egekbe sz�kik. K�s�r�m is bizony�ra �szre vehette ki�jul� p�nikomat, mert er�sebben szor�tja meg karomat. – �r�l�k, hogy elfogadtad megh�v�somat. �s Tia… nah�t, maga egyenesen elragad� – h�zeleg Voldemort, mik�zben kezet cs�kol. Mosolyt er�ltetek az arcomra, �s illedelmesen meghajlok el�tte. Nem akarok sz�gyent hozni Luciusra.
- K�sz�n�m a b�kot, de az �n aj�nd�ka n�lk�l aligha lenn�k az - viszonzom a b�kot, �s ebben van is n�mi igazs�g.
- Majd megl�tjuk – feleli sejtelmesen, �s arc�n ism�t megjelenik az a furcsa vigyor. Mosolyom megfagy arcomon. Ezt hogy �rti? Mit jelentsen ez? Mit l�t meg?... Szerencs�re �jabb vend�gek �rkeznek. – �rezz�tek j�l magatokat – mondja m�g fut�lag, s m�r az �jonnan �rkez�kkel elegyedik besz�lget�sbe.

D�bbenetemb�l Lucius z�kkent ki.
- Ne f�lj, vigy�zok r�d – suttogja halkan, mik�zben az egyik f�lrees� asztal fel� ir�ny�t. Ez a p�r sz� fel�r a vil�g �sszes kincs�vel. Testemet ism�t el�nti a forr�s�g, s csillog� szemekkel n�zek r�.

Az este viszonylag gyorsan telik. Lucius igaz�n kellemes t�rsas�gnak bizonyul, s b�r nem besz�l�nk r�la, de l�tsz�lag egy�ltal�n nem neheztel r�m az „�jszak�k” miatt. T�ncolunk. �r�m�met be�rny�kolja az a tudat, hogy a h�ll�, akarom mondani, a S�t�t Nagy�r figyel. Fejemet �vatosan a „tr�nja” fel� ford�tom, �s egy�ltal�n nem lep�d�m meg, mikor tekintet�nk tal�lkozik. Ism�t az a n�z�s… majd vigyor. De elhat�roz�som, hogy nem hagyom magam megf�leml�teni, er�s, �gy v�laszul k�ld�k fel� egyet legelb�v�l�bb mosolyaim k�z�l, majd j�l l�that�an hozz�simulok k�s�r�mh�z. Reakci�m hat�s�ra vigyora lehervad az arc�r�l.
V�get �r a sz�m. Kimer�lve foglaljuk el hely�nket, majd kortyolunk p�rat italainkb�l. Tekintetemet ism�t a tr�n fel� ford�tom, s meglep�dve tapasztalom, hogy az �res. Rossz �rz�sem t�mad, ami hamarosan beigazol�dni l�tszik.
Egy magas, mogorva ember jelenik meg asztalunkn�l, �s szenvtelen hangon k�zli, hogy a Nagy�r szem�lyes lakoszt�ly�ban v�r minket, majd sarkon fordul, �s elmegy.
Lucius r�m n�z. Nagyot s�hajtok, r�nd�tok egyet a v�llamon, �s fel�llok. Nem ker�lhetem el a sorsomat. � is fel�ll, �s karon fogva kivezet a b�lteremb�l.

A mag�nrezidencia m�r kev�sb� van kivil�g�tva; egy hatalmas �gyon, kandall�n, asztalon �s karossz�ken k�v�l nincs m�s berendez�se. A Nagy�r a kandall� el�tt �ll, �s a l�ngokba mered. Amikor bel�p�nk, fel�nk ford�tja gonosz tekintet�t.
- Bizony�ra �rdekel, mi�rt k�rettelek ide benneteket – fog bele monol�gj�ba, s h�tra tett k�zzel, sz�npadiasan j�rk�lni kezd. – Nos, �gy gondoltam, hogy igaz�n k�r lenne, ha a tegnap este kialakult igen meghitt hangulatot veszni hagyn�nk. – Meg�ll, �s egyenesen a szemembe n�z. �rzem, hogy sz�vem vadul kalap�l. - Ugye nem j�rok messze az igazs�gt�l, ha azt felt�telezem, hogy abb�l, amit a kisasszony le�rt, ez id�ig nem sok minden v�lt val�ra?
- Nem – feleli nyugodtan k�s�r�m. K�zben �n egyre k�nyelmetlenebb�l �rzem magam. Igaz�n kib�khetn� v�gre, hogy mit akar, de neeem, ink�bb j�tszik m�g vel�nk kicsit.
- M�gis mi az, ami ebb�l m�r a val�s�gban is megt�rt�nt?... Nem! Nem hallani akarom… - Le�l, s k�gy� szemeit most Luciusra emeli. A sz�ke m�gus t�k�letesen �rti, mit szeretne a Nagy�r. Biztos, nem ez az els� alkalom, hogy ilyen jelleg� j�t�kot j�tszanak. Lucius visszal�p mell�m. Sz�rke szemeit r�m emeli, s rabul ejti tekintetem. Lassan k�zel�ti arc�t az eny�mhez, majd v�g�l megcs�kol.

Kezdetben bizonytalanul �zlelgetj�k egym�s ajkait, majd amint siker�l kiz�rnom elm�mb�l azt a tudatot, hogy nem vagyunk egyed�l, egyre szenved�lyesebb� v�lik cs�kunk. Hossz� percekkel k�s�bb pihegve v�lunk sz�t, s megbabon�zva n�zz�k a m�sikat. Voldemort eszel�s nevet�se z�kkent ki r�v�letemb�l. Kezeit hanyagul �ssze�tve tapsolja meg mutatv�nyunkat.

- Brav�, brav�. Lucius, �gy l�tom, az elm�lt �vek semmit sem koptattak vonzer�d�n, de csod�lkozom azon, hogy eddig k�pes volt�l meg�llni azt, hogy az �gyadba cs�b�tsd a kisasszonyt. – Lucius nem sz�l semmit, csak �ll teljes nyugalommal, �s elereszt egy mosolyt a g�nyosabbik fajt�b�l.
A S�t�t Nagy�r arc�n is hasonl� mosoly jelenik meg. Meglend�ti p�lc�j�t, �s az asztalon megjelennek azok a bizonyos pergamenek. �rtetlen�l n�zek r�. Vajon mit akarhat m�g? Hisz tegnap este m�r felolvastam neki mindet…

- Lucius, v�lassz egyet! - Meglepetten n�zek r�. K�s�r�m azonban meg�rzi higgadts�g�t, ezt nagyon irigylem. Lassan az asztalhoz l�p, �s felemeli az egyik tekercset. – Nyisd ki! – hangzik a k�vetkez� utas�t�s, de tekintet�t egy pillanatra sem veszi le r�lam. Lucius sz�ttekeri a pergament. Szem�vel fel�letesen v�gigfut rajta. – Melyik az? – k�rdi t�le �rdekl�dve.
- A Szenved�ly – feleli k�s�r�m, majd visszateszi a lapot az asztalra.
- Nagyszer� – reag�l r�viden a Nagy�r, majd p�lc�j�val fel�m suhint. A mozdulat hat�s�ra �szt�n�sen �sszer�ndulok, �s becsukom a szemem. H�t ennyi volt… �s r�ad�sul �gy halok meg, hogy azt sem tudom, ki vagyok…

Olyan h�v�s van itt… �s nedves minden. Ilyen lenne a hal�l? Lassan nyitom ki szemeim, �s vegyes �rzelmekkel nyugt�zom, hogy m�g mindig a Nagy�r rezidenci�j�ban vagyok. Megborzongok, ahogy vizes hajamr�l �jabb hideg csepp indul �tra h�tamon… V�rjunk csak! Mi az, hogy vizes hajamr�l? D�bbenten n�zek v�gig magamon. Ott �llok egy sz�l t�r�lk�z�ben, testem csurom v�z, �s alig merek leveg�t venni. Ezt nem hiszem el!

- Mire v�rtok m�g? – hallom a h�ll� hangj�t. Zavartan Luciusra emelem tekintetem, s d�bbenten tapasztalom, hogy szeme k�kj�ben �r�lt v�gyak lobbannak. P�lc�j�t �s tal�rj�t hanyagul dobja le az �gyra, majd lassan megindul fel�m. Most h�tr�lnom kellene, de nem tudok. Egyszer�en nem megy. Elv�gre erre v�gyom, mi�ta el�sz�r megcs�kolt. K�s�r�m m�ris ott �ll el�ttem �s ajkaink �jabb szenved�lyes cs�kban forrnak �ssze. Ajkaim ut�n a nyakam k�vetkezik.
Fantasztikusan csin�lja! �gy �rzem, menten elolvadok a karjaiban.
Kezei felfedez��tra indulnak testemen, majd leker�l r�lam a t�r�lk�z�. Megint elpirulok. (Mint azt m�r eml�tettem, el�gg� sz�gyell�s vagyok.) Mindent pontosan �gy csin�l, ahogy azt le�rtam. Fel is mer�l bennem a k�rd�s, hogy vagy ennyire j� a mem�ri�ja, vagy… jajj, nem tudok gondolkodni. Belet�rok gondosan �sszefogott sz�ke tincseibe, �s hangosan fels�hajtok, ahogy meg�rzem ujjait magamban.
S�hajommal egy id�ben a Nagy�r is felszisszen. R�emelem v�gyt�l k�d�s tekintetem, �s kicsit k�r�rvendve nyugt�zom magamban, hogy � sincs f�b�l.
Azonban nem figyelem sok�ig, mert most rajtam a sor, hogy k�nyeztessem Luciust. Ing, �v, nadr�g. L�legzet visszafojtva n�zek v�gig rajta, s k�zben el�gedetten nyugt�zom magamban, hogy teste majdnem olyan, mint amilyennek elk�pzeltem. Csak mikor el�ker�l f�rfiass�ga, lep�d�m meg. Na ezt egy kicsit al�becs�ltem. Elkezdek vele j�tszani, s k�zben figyelem minden egyes rezd�l�s�t. Ha esetleg nem �ln�m t�l ezt az exkluz�v �jszak�t, legal�bb �gy t�vozom, hogy val�ra v�lt legtitkosabb v�gyam.
�rzem, hogy Lucius m�r egyre kev�sb� tud uralkodni mag�n. Felr�nt mag�hoz. Most j�nne az a r�sz, hogy a falnak nyom, �s �gy szeretkez�nk. A fal azonban messze van. L�pek egyet h�tra, de bele�tk�z�m valamibe… vagy ink�bb valakibe. Riadtan kapom h�tra a fejem, �s a k�gy� szemekkel tal�lom szemben magam, melyhez eszel�s vigyor t�rsul.
�szre se vettem, mikor ker�lt m�g�m. Nem tudom tov�bb f�zni gondolataimat, mert Lucius visszaford�t mag�hoz, felemeli l�baimat, �s v�gre bel�m hatol. H�tamat a S�t�t Nagy�r mellkas�nak fesz�tem, aki mintha kicsit t�tov�n kezden� el cir�gatni a hasamat. (Milyen „�des”… h�t tud ilyen is lenni?) Kir�z a hideg, ahogy hozz�m �r, de Lucius �rint�sei �s cs�kjai feloldj�k fesz�lts�gemet. Hamarosan m�r csak arra tudok figyelni, ahogy sz�ke m�gusom forr�, kem�ny b�szkes�ge egyre gyorsabban mozog bennem. Hull�mokban t�r r�nk a gy�ny�r, majd �rzem, ahogy Lucius minden izma megfesz�l, de visszatartja �lvezet�t. Egy k�nnyed mozdulattal kicsusszan bel�lem, leengedi a l�baim, majd szembe ford�t a Nagy�rral.

Sz�vem ism�t vadul kalap�l, mikor r�j�v�k, mire k�sz�l.
- Ne f�lj t�le – suttogja Lucius a f�lembe, s biztat�an v�llamra teszi kez�t. Apr�t b�lintok, hogy meg�rtettem, de testemnek sokkal nehezebben tudok parancsolni. Ilyenr�l nem volt sz�!
Voldemort ledobja tal�rj�t, nadr�gj�t, majd cs�p�met megemelve, t�relmetlen�l bel�m hatol. (Te j� �g! Ha valaha halott is volt, most eg�sz biztos, hogy nem az… legal�bbis ez az egy testr�sze biztos, hogy nem.) Eg�sz testemben remegek. Most Luciuson a sor, hogy megtartson. H�tra ford�tom fejem, sz�rke szemeibe n�zek, �s pr�b�lok nem arra gondolni, hogy az a h�ll� �rint. K�s�r�m biztat�an viszonozza pillant�som, majd sz�j�t az eny�mre tapasztja, mik�zben folytatja testem simogat�s�t. �rzem, ahogy izgalma a fenekemet s�rolja… majd kisv�rtatva �vatosan bel�m hatol h�tulr�l.
Meglepet�semben felsikkantok, de Lucius �jabb cs�kkal z�rja le ajkaim. Szerencs�re nem kell sokat v�rnom, s meg�rkeznek az els� hull�mok. Mind a Nagy�r, mind pedig Lucius hangos s�hajtoz�s k�zepette jut el a cs�csra.

A f�ldre rogyok, mik�zben eg�sz testemben remegek, �s zavartan pr�b�lom kezeimmel eltakarni p�res�gem.

- Igaz�n irigyl�sre m�lt� „darab” – sz�lal meg a S�t�t Nagy�r, mik�zben mag�ra veszi ruh�it. - Becs�ld meg j�l, Lucius – mondja egyhang�an, majd p�lc�j�val int, �s rajtam ism�t a t�le kapott ruha van. – Most pedig menjetek.

Sz� n�lk�l, �s tal�n a kellet�n�l valamivel gyorsabban hagyom el a mag�n lakoszt�lyt. Siet�sen, k�nnyeimmel k�szk�dve, szinte futva haladok a folyos�n, s megk�nnyebb�lve s�hajtok fel, mikor v�gre kil�pek az �p�letb�l a s�t�t �jszak�ba.
Valaki hirtelen h�tulr�l elkapja karomat, �s rajtam �jabb p�nikroham s�p�r v�gig. Riadalmam csak akkor csillapodik, mikor megl�tom Lucius sz�rke szemeit.
- Sajn�lom – sz�l egy�tt �rz�en. Hogy pontosan mire �rti, azt nem tudom meg.
- Hogyhogy elengedett? – k�rdezem �rtetlen�l. T�rdeim m�g mindig remegnek.
- Hab�r az � ereje elk�peszt�en nagy, csatl�sok �s sz�vets�gesek n�lk�l nem sok mindent tudna el�rni. Tudja nagyon j�l, hogy az �n t�mogat�som �s befoly�som n�lk�l hatalma ingatagg� v�lna. Azzal, hogy elfogadtad t�lem a l�ncot, egy�rtelm�en a tudt�ra adtad, hogy hozz�m tartozol. Az el�bbi kis „k�zj�t�kkal” pedig csak h�s�gemet akarta pr�b�ra tenni.

Meg�rt�en b�lintok, majd belekarolok, s egym�shoz simulva, halk pukkan�s k�s�ret�ben elt�n�nk.