�bred�s.
Fantasztikus, hogy egy nyugodtan �taludt �jszaka ut�n mennyire m�snak l�tja az ember a vil�got. A nap szikr�z�an s�t be az ablakon, odakint l�gy sz�l lengedez… sohase gondoltam volna, hogy ilyen term�szetes dolgoknak is lehet �gy �r�lni... �s hogy jav�thatatlanul romantikus lenn�k.
K�r�l pillantok, �s egy�ltal�n nem lep meg, hogy Luciust sehol sem tal�lom. Nagyon el lehettem tegnap keseredve, ha azt hittem, hogy csak az�rt, mert k�rem, velem t�lti az �jszak�t. M�r �gy is t�l sokat mutatott meg abb�l, ami fagyos �larca m�g�tt rejt�zik.

Nagyot ny�jt�zom, majd lassan kik�sz�l�dom az �gyb�l. Fogalmam sincs, mennyi lehet az id�, de �szint�n sz�lva, egy�ltal�n nem is �rdekel. Kit�rom az ablakot, m�lyet szippantok a friss vid�ki leveg�b�l, s hagyom, hogy a nap sugarai simogass�k arcomat.
Kicsit k�b�nak �rzem m�g magam, de tegnapi bor�s hangulatomnak m�r nyoma sincs. �lvezem �jj�sz�let�sem els� napj�t, s megfogadom, hogy soha t�bb� nem hagyom el ennyire magam… b�rhogy is alakuljon az �letem. Friss elhat�roz�som els� l�p�sek�nt kicsit rendbe hozom magam, �s megment�m keres�s�re indulok.

Lesietek a l�pcs�n, majd kit�rom a nappali ajtaj�t. Mosolyogva l�pek be, �m p�r l�p�s ut�n szab�lyosan a f�ldbe gy�kerezik a l�bam.
Luciusnak nyoma sincs, helyette azonban ott �ll legsz�rny�bb r�m�lmaim okoz�ja. H�tra tett k�zzel n�z ki az ablakon, majd mikor meghallja l�pteimet, fel�m fordul, s r�m villantja eszel�s mosoly�t.
Csak nagyon kev�s v�laszt el att�l, hogy el�juljak, de sajnos nem siker�l. �gy l�tszik, a sors �jabb kegyetlen j�t�kot sz�nd�kozik j�tszani velem. Csak azt nem tudom, mivel �rdemeltem ezt ki.

- J� napot, kisasszony – sz�lal meg kim�rten. - �r�l�k, hogy jobban van.

K�gy� szemeivel �that�an n�z v�gig rajtam. Pillant�s�t�l megfagy a v�r az ereimben. Nem igaz�n tudok megsz�lalni, �gy �gy t�nik, igen egyoldal� lesz ez a mai t�rsalg�sunk. Legsz�vesebben kiszaladn�k a vil�gb�l. Mi�rt nem tudok csak sim�n �sszeesni, mint ilyen helyzetekben a n�k nagyt�bbs�ge?

- Mit keres itt? – pr�selek ki v�gre magamb�l egy �rtelmes mondatot, mik�zben pr�b�lom fenntartani a nyugodts�g l�tszat�t.
- Ugyan, ugyan. Mi�rt ez az ellens�ges hangnem? – k�rdi vigyorogva, majd tesz egy l�p�st k�zelebb.
Nem mozdulok. T�ntet�en keresztbe fonom magam el�tt karjaimat, �s megvet�en n�zek r�. Ez�ttal nem hagyom magam olyan k�nnyen megf�leml�teni. �gy l�tszik, ezzel siker�l is meglepnem, mert c�pavigyora lehervad arc�r�l.
- Sz�val? – k�rdem, kihaszn�lva pillanatnyi f�l�nyemet.
- H�t j� – v�laszol visszat�rve a szok�sos rideg hangj�hoz. – Tudom�somra jutott, hogy szem�lyes aj�nd�kom tegnap este igen cs�ny�n v�gezte. Van valami hozz�f�zni val�ja?

Na, j�… most egy „kicsit” megr�m�ltem. Teljesen kiment a fejemb�l az az �tkozott ruha. De az�rt ekkora felhajt�st csin�lni miatta…

- L�tva az arckifejez�s�t, ezt nemnek veszem. Tudja, ez a tette igen �rz�kenyen �rintett, �s egyszer�en nem hagyhatom megtorl�s n�lk�l. – Szeme vadul villan egyet, majd megindul fel�m, s most m�r �n sem b�rok uralkodni magamon. Eg�szen a falig h�tr�lok. A p�nik kellemetlen �rz�se ism�t visszak�szik ereimbe, s megb�n�tja testemet.

- Nah�t, kisasszony, hisz maga reszket… - suttogja a f�lembe tettetett meglepet�ssel, mik�zben kisim�t egy tincset az arcomb�l. Szemeivel testemet p�szt�zza, majd m�g k�zelebb l�p. Megpr�b�lok elh�z�dni t�le, de megragadja karomat, s mag�hoz h�z. Fagyos r�m�let �nti el testem, ahogy hozz�m �r. – Ugyan, igaz�n nem kell f�lnie t�lem. Arra gondoltam, hogy kicsit k�zelebbr�l is megismerhetn�nk egym�st.

Nem tehetek r�la, de �nk�ntelen�l is felnevetek. Ez bizony�ra meglepte, mert furcs�n, �s tal�n kiss� �rtetlen�l n�z r�m.

- Ez j�! M�g hogy k�zelebbr�l… - b�k�m ki v�gre, mikor siker�l leveg�h�z jutnom. Most m�r hars�nyan kacagok. – Ha j�l eml�kszem, tegnap este ezen m�r t�lest�nk…

Halv�nyan elmosolyodik, s rosszall�an r�zza meg a fej�t. �gy l�tszik, tudja �rt�kelni helyzetkomikumom.
- Igen, igaza van… �s be kell valljam, r�g �reztem olyan j�l magam.

Szavai hallat�n hirtelen j�tt j�kedvem pillanatok alatt tovasz�ll. Agyamat ism�t el�nti a p�nik, s csak rem�nykedni merek abban, hogy ez�ttal m�sfajta ismerets�gre gondol.
Enged karom szor�t�s�b�l, s lassan fel-al� l�pdelve el�ttem besz�lni kezd.

- Tudja, nem mindig voltam �m ilyen. Valaha �n is olyan voltam, mint minden m�s �tlagos var�zsl�: �reztem, szerettem, �r�ltem. De n�zzen v�gig most rajtam! – t�rja sz�t sz�npadiasan a tal�rj�t.

A sz�vem szakad meg… most mit v�r, hogy majd vigasztalni fogom? Na, arra azt�n v�rhat!
Az�rt v�gigfuttatom rajta tekintetem, hogy l�ssa, �n igyekszem.

- Nem vagyok m�r �tlagos.

J�, ha nem mondja, �szre sem veszem.

- Eldobtam mindazon �rz�seket, melyek gyeng�tett�k szellememet, s ez�ltal hatalmasabb lehettem b�rkin�l e vil�gon. De tegnap este…

Meg�ll el�ttem, s m�lyen a szemembe n�z. Huh, most kezd �rdekess� v�lni a dolog. �szinte vallom�s egyenesen a Nagy�r sz�j�b�l? Ez�rt a Reggeli Pr�f�ta �lni tudna. Figyelmemet r� �sszpontos�tom, de nem folytatja f�lbehagyott mondat�t, helyette ism�t v�ltozik az arca, s a m�r j�l ismert ravasz vigyor k�sz�n vissza r�la.

- Hajland� vagyok eltekinteni a b�ntet�s�t�l, cser�be azonban k�rek valamit.

Hmm, nem tetszik ez nekem, de mi m�st tudn�k tenni? B�rmi jobb lehet az � b�ntet�s�n�l…

- Mit? – k�rdem gyanakodva. Hogy ehhez milyen arcot v�ghatok, azt csak � l�thatja, de bizony�ra el�gedett vele, mert vigyora csak sz�lesebb lesz.
- Egy cs�kot.

A gyomrom �sszer�ndul.
Hogy mit? Azt hiszem, nem j�l hallok, vagy egyszer�en csak kezdek megbolondulni. Elkerekedett szemmel n�zek r�, kutatva valamif�le apr� jel ut�n, mely el�ruln�, igazi c�lj�t, de elsz�ntan n�z a szemembe. M�g hogy eltekint a b�ntet�semt�l… na, persze! Nekem m�r az is �pp el�g b�ntet�s, hogy egy leveg�t kell sz�vnom vele, de ez… �lords�ga t�nyleg be�rn� ennyivel?

- Ugyan m�r. Nem kell �gy megr�m�lni – l�p hozz�m k�zelebb, s jobb karj�val megt�maszkodik a fejem mellett. - Ez az apr�s�g igaz�n nem nagy �r cser�be… - v�gigsim�t az arcomon - cser�be az �let��rt.

Most azt�n nagyon megnyugtatott… Veszek egy m�ly leveg�t, majd egyenesen a szem�be n�zek.

- �s ha megteszem, akkor v�ge? B�k�n hagy?
- �letben.
- Ez nem eg�szen ugyanaz.
- Att�l tartok, nincs abban a helyzetben, kisasszony, hogy felt�teleket szabjon! – emeli meg az �llam, s jobban szem�gyre veszi ajkaim. - El�gedjen meg azzal, amit most aj�nlok…, de igyekezzen a d�nt�ssel, mert az aj�nlatom nem sok�ig �rv�nyes.

Bele se merek gondolni, hogy a k�vetkez� „b�keaj�nlata” vajon mi lesz, �gy jobbnak l�tom, ezt elfogadni.
- Rendben. De biztos�t�kot k�rek, hogy tartja a szav�t.
- �gyes. �gy l�tom, hogy szemtelens�ge mellett ravaszs�ga is napr�l napra fejl�dik.
- Igyekszik az ember. Pl�ne, ha a legjobbakt�l tanulhat – biccentem meg a fejem egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben.

Na, sz�p! Most m�r h�zelgek is neki? Mi j�het m�g ezut�n? �nk�nt jelentkezem �gyasnak…? Jaj, nem! Ezt gyorsan visszavonom… eszem �g�ban sincs �tleteket adni neki.

- H�t nem b�nom, legyen! – sz�lal meg r�vid t�preng�s ut�n.
Bevallom, most meglepett. Csak �gy belemegy? Semmi ellenvet�s, semmi de, semmi �gyesked�s… Ez t�l k�nny� volt.

- Hallott m�r a Megszeghetetlen Esk�r�l?
Ism�t megh�kkenek. Ennyire komolyan gondolja? Nekem b�ven megtette volna, ha a szav�t adja… m�r ha az �r valamit, de ez. Nem t�lz�s egy kicsit?

- Olvastam r�la – sz�lalok meg nagy nehezen.
- Akkor tudja, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, ha megszegik.
- Igen.
- Nos, rendben. Adja a kez�t!

Bizonytalanul ny�jtom a kezem, melyre bilincsk�nt fon�dnak j�ghideg ujjai. �rint�s�t�l m�g mindig kir�z a hideg.
Elmormol p�r var�zsig�t, majd fogadalmat tesz, hogy amennyiben teljes�tem a k�v�ns�g�t, �letben hagy. K�zben van r� m�dom, hogy kicsit k�zelebbr�l is szem�gyre vegyem �t. (J�, j�… tegnap este is lett volna r� lehet�s�gem, de n�zz�tek el nekem, hogy akkor m�s k�t�tte le a figyelmem.) Mik�zben koncentr�l, orrlyukai kit�gulnak, egy �r kidagad a hal�nt�k�n, sz�rk�sk�k szemeiben pedig elsz�nt csillog�s l�tszik. Furcsa �s el�gg� irracion�lis gondolat, de most nem t�nik olyan f�lelmetesnek.
K�l�n�s bizserg�s fut v�gig testemen.

- K�szen is vagyunk – teszi el p�lc�j�t, �m a kezemet m�g mindig nem engedi el. – �n teljes�tettem az alku r�m es� r�sz�t.

Igen, � t�nyleg teljes�tette… �s most �n j�v�k. Meg�rzem szor�t�s�t a karomon, majd azt, hogy lassan h�z mag�hoz. Nyelek egy nagyot, megnyalom kisz�radt ajkaimat, s sz�mat remegve az �v�hez �rintem. A sz�vem a torkomban dobog. P�r m�sodperc m�lva sz�tv�lnak ajkaink, �m szor�t�s�b�l m�g mindig nem enged.
Ism�t p�nikolni kezdek.
Tudtam! Tudtam, hogy nem �szom meg ennyivel!
P�r pillanatig m�g �zlelgeti cs�kom nyom�t, majd k�gy� szemeit d�h�sen r�m villantja.

- Ez meg mi volt?

�rtetlen�l n�zek r�.

- Egy cs�k – felelem halkan. Mi lett volna? Vagy tal�n ennyire megkoptak az eml�kei? Lucius m�g sohasem reklam�lt… persze vele nem is �gy cs�kol�zom. De mag�ra vessen, azt nem k�t�tte ki, milyen legyen az a cs�k.
Kihaszn�lva helyzetemet gyorsan kir�ntom a karom kezei k�z�l, �s ell�pek t�le, de �bers�g�nek k�sz�nhet�en nem jutok messze.

- Ne akarja, hogy olyat tegyek, amit k�s�bb magam is megb�nok! – pr�sel a v�ltozatoss�g kedv��rt ism�t a falhoz.
- Nem �lhet meg…
- Higgye el, kisasszony, vannak a hal�ln�l sokkal rosszabb dolgok is – k�zli fagyos g�nnyal a hangj�ban, majd ism�t vigyorra h�zza a sz�j�t.
- M�gis mit akar m�g t�lem? – ki�ltom, ahogy a torkomon kif�r. – Megtettem, amit k�rt! Engedjen el!
- Nem! – emeli fel � is a hangj�t, s arca f�lelmetesen komolly� v�lik. – Cs�koljon meg �jra! De most �gy, ahogy Luciust szokta! Olyan h�vvel, olyan t�zesen, olyan szenved�llyel. �rezni akarom minden porcik�mban.

Meg mern�k r� esk�dni, hogy f�lt�kenys�get v�lek hallani a hangj�ban… nocsak. Tal�n irigy lenne Luciusra?

Annyira belelovallja mag�t a besz�dbe, hogy megfeledkezik rideg �larc�r�l. Hangja egyre idegesebb, tekintete val�s�ggal l�ngol, mellkasa zaklatottan emelkedik fel �s s�llyed le. Arca szinte s�rolja az orromat, hideg lehelet�t �rzem a v�llamon. Ha lehet ilyet mondani, most m�g f�lelmetesebb.
Szemei k�rlelhetetlen�l szegez�dnek r�m.

N�m�n �llok egyhelyben, mik�zben agyamban egym�st kergetik a gondolatok. �rl�d�m k�t lehet�s�g k�z�tt. Ha megtagadom a k�r�s�t, akkor biztos, hogy rengeteg k�nban �s szenved�sben lesz r�szem… efel�l semmi k�ts�gem. Viszont mi a garancia arra, hogy ha teljes�tem k�v�ns�g�t, k�s�bb nem k�rhoztat erre a sorsra?
Semmi.
Sz�p kil�t�sok, mondhatom! J�l cs�be h�zott…
P�r pillanatig m�g m�rlegelek magamban, v�g�l a kisebbik rossz mellett d�nt�k. Jelenleg ez t�nik a jobb megold�snak, azt�n az id� majd �gyis eld�nti.

- Rendben – suttogom halkan. – Megteszem, amit k�r.

Arc�n diadalittas mosoly jelenik meg, majd legnagyobb meglepet�semre elengedi a karomat. Figyelmes gesztus�t egy halv�ny mosollyal jutalmazom.

M�lyen a szem�be n�zek, ahogy k�zel�tem ajkaim az �v�hez, majd miel�tt �ssze�rn�nek, behunyom a szemem, s magam el� k�pzelem Lucius alakj�t.
Igen. �gy sokkal k�nnyebb.
El�sz�r egy gyeng�d cs�kot lehelek a sz�j�ra, majd nyelvemmel l�gyan v�gignyalom ajkait. �zlelgetem �ket p�r pillanatig, majd sz�tnyitom a sz�mat, s �tcs�sztatom a nyelvemet.
Hihetetlen, hogy hagyja, hogy �n ir�ny�tsak, az pedig m�g hihetetlenebb, hogy ugyanazzal a gyeng�ds�ggel viszonozza a cs�kot. Nem durva, nem k�vetel�z�. Nyelvemmel meg�rintem az �v�t, �s hossz�, lass� j�t�kba kezdek vele. Ahogy a j�t�k elh�z�dik, �gy v�lik cs�kunk is egyre hevesebb�, egyre vadabb�. V�gigsim�t testemen, majd ujjaival t�relmetlen�l a hajamba t�r. �rzem, hogy egyre nehezebben uralkodik mag�n. M�r szinte falja az ajkaimat. Kisv�rtatva sz�ja ajkaimr�l a nyakamra v�ndorol.
- Oh, Lucius! – s�hajtom alig �rthet�en, majd sz�mat ism�t a sz�j�ra tapasztom.
A m�sodperc t�red�ke m�lva azonban vill�mcsap�sk�nt has�t bel�m a felismer�s, hogy mit is mondtam. Hirtelen megr�m�l�k a lehets�ges k�vetkezm�nyekt�l, s megszak�tom a cs�kot. Zih�lva v�lunk el egym�st�l.
Kipirult arccal, sz�gyenkezve s�t�m le szemeim. A Nagy�r k�gy� szemei viszont r�m szegez�dnek. Ujjaival lassan �rinti meg ajkaim, s mik�zben gyeng�den v�gigrajzolja �ket, k�jesen felny�g, majd als� ajk�ba harap.
Szem�ben m�g mindig ott az az elsz�nt csillog�s, sz�ja sark�ban viszont el�gedett mosoly bujk�l.

- Azt hiszem, ezt tekinthetj�k egy gy�ny�r� bar�ts�g kezdet�nek. – Jobb k�zfejemre k�nnyed cs�kot lehel, majd apr�t biccentve fej�vel sarkon fordul �s t�vozik.