Csak fekszem az �gyon csendben, s �veges szemekkel n�zek magam el�. A megal�zotts�g, a kiszolg�ltatotts�g, a sz�gyen… m�r mind tovasz�llt, nem maradt m�s ut�nuk, csak a s�t�t �r. Az �r azon a helyen, ahol valaha a lelkem volt.

Halv�nyan m�g �rz�kelem, ahogy Edward mellettem fekve meztelen testem simogatja, de ezen k�v�l semmi. Egy�ltal�n semmi. Nem sz�moltam, h�nyszor lettem az �v�, �s nem is akarom tudni. Elszorul a torkom, s szemembe ism�t k�nnyek sz�knek, ahogy �jb�l eszembe jutnak a mai nap esem�nyei, de a legsz�rny�bb az eg�szben az, hogy igaza van Edwardnak; rosszabbul is j�rhattam volna. S�t, ha jobban belegondolok, r� kell d�bbennem, hogy egy�ltal�n nem esett rosszul az, amit csin�lt. Az �rz�ki cs�kok, a gyeng�d �rint�sek…

Oh, Lucius. Bocs�ss meg nekem!

Lassan pirkad.
Egy szemhuny�snyit sem aludtam az �jjel. Egyszer�en nem ment. Edward bezzeg b�k�sen szuszog mellettem. J�, hogy legal�bb � el�gedett. De nem hib�ztatom. Ha itt valaki hib�s, az �n vagyok. � csak azt tette, amit tennie kellett. V�gign�zek rajta, majd nem is tudom, mi�rt, �vatosan felkelek az �gyb�l. Magamra ter�tem Edward tal�rj�t, s nesztelen�l l�pdelve elindulok az ajt� fel�. Mikor meg�rkezem, h�tra pillantok. M�g mindig mozdulatlanul alszik. Visszafordulok, tekintetem most a kilincsre siklik.
Sz�rakozottan megr�zom a fejem. Ugyan, mit v�rok? Hogy csak �gy nyitva hagyj�k? Remeg� k�zzel lenyomom a kilincset, s legnagyobb meglepet�semre az ajt� halkan kit�rul.
Sz�vem hatalmasat dobban. A sz�k�s lehet�s�ge eddig fel sem mer�lt bennem, de most, hogy itt �llok… tal�n m�gis van rem�ny.
V�g�l is, mi lehet a legrosszabb? Meg�lnek? Azok ut�n, amin eddig kereszt�lmentem, a hal�l maga lenne a megv�lt�s.
Ism�t h�tra n�zek, majd gyorsan d�nt�k: kil�pek a szob�b�l.

H�t kint vagyok. Reszketve teszem meg az els� l�p�seket, tartva att�l, hogy b�rmikor megl�thatnak.
Egy l�p�s… majd m�g egy. Meg�llok, �s f�lelek. Semmi. �jb�l elindulok. Egyre gyorsabban szedem a l�baim, m�r szinte futok. V�gig �rek a kietlen folyos�n, majd �vatosan befordulok egy sarkon.
�jabb folyos�, de ez mintha ismer�s lenne… h�t persze, az est�lyr�l, �s ennek a v�g�n, mintha term�szetes f�nyt l�tn�k besz�r�dni az ablakon kereszt�l. Sz�vem egyre hevesebben ver, ahogy k�zel�tek a kij�rat fel�.
M�r csak egy ajt�, �s… egyenesen k�t fekete tal�ros alak karjai k�z� rohanok.

- Nocsak, milyen kellemes v�letlen – sz�lal meg g�nyosan az egyik, mik�zben szemeivel moh�n p�szt�zza f�lig fedetlen testem.
- Nem is tudtam, hogy �jabban helybe j�n a sz�rakoz�s – folytatja a m�sik, majd derekamat elkapva durv�n mag�hoz r�nt.
- Ne! Hagyjanak b�k�n! – ellenkezek, mik�zben �kleimmel vadul �t�m t�mad�m mellkas�t.
- Oh�, micsoda vadmacska! - r�h�g t�rsa szerencs�tlens�g�n a t�volabbi, majd megunva a n�zel�d�st �gy d�nt, hogy � is besz�ll a j�t�kba. Viszont �n sem vagyok rest, �s ahogy k�zelebb l�p, beler�gok egy nagyot. – Ezt nagyon megkeser�l�d! – sz�ri fogai k�z�tt h�tra t�ntorodva, mik�zben tal�rja zseb�b�l lassan el�h�zza p�lc�j�t. - Majd �n megtan�tlak viselkedni! Cru…
- Azonnal engedj�tek el! – ki�llt r�juk hat�rozottan Edward. T�mad�im �sszerezzennek szavai hallat�n.
- Nek�nk te nem parancsolsz! – mondja cinikusan a p�lc�t tart�. – Csak egy szolga vagy – h�zza el g�nyosan a sz�j�t, majd meglend�ti p�lc�j�t, �m Edward gyorsabb n�la, k�nny�szerrel lefegyverzi.
- �s te? Hogy d�ntesz? – k�rdi szigor�an a m�sik alakt�l. Az ugyan vonakodva, de teljes�ti parancs�t. D�h�sen a falnak l�k, melynek k�vetkezt�ben beverem a fejem, s eszm�letlen�l rogyok a f�ldre.

Iszonyatosan z�g a fejem, �s megint teljesen elg�mberedtek a v�gtagjaim. Kinyitom a szemem, s apr�kat mozdulva pr�b�lok �letet lehelni testembe. Azon m�r meg sem lep�d�m, hogy karomra, �s l�baimra visszaker�ltek a bilincsek… �, igen, �s hogy ez�ttal sem vagyok t�l�lt�ztetve. �gy helyett azonban ma egy oszlophoz l�ncoltak. F� a v�ltozatoss�g…
Ilyen kil�t�sok mellett nem sok j�ra sz�m�tok.

- L�m, l�m… h�t magadhoz t�rt�l? – �ti meg f�lem a m�r j�l ismert, kim�rt, h�v�s hang, de mi ez a hirtelen j�tt bizalmaskod�s? Felemelem a f�ldr�l tekintetem, �s akkor l�tom, hogy a Nagy�r k�zvetlen�l el�ttem �ll. – Tudod, igen cs�ny�n vissza�lt�l a vend�gszeretetemmel, s ez nagyon rosszul �rintett – t�maszkodik meg karom mellett az oszlopon. Szem�nk egy vonalba ker�l. Az eny�mben t�m�ny gy�l�let, m�g az �v�ben bossz� t�ze �g.

- Szerinted, milyen b�ntet�s j�r az engedetlens�g�rt? – l�p szorosan k�zel hozz�m, �m v�laszomat meg sem v�rva sz�tfesz�ti combjaim, s a v�kony anyagot f�lreh�zva, er�szakosan bel�m m�lyeszti j�ghideg ujjait. Ki�lt�sra nyitom a sz�m, de miel�tt egy hang is elhagyn� torkom, el�vesz egy ez�st t�rt.
Szemeim elkerekednek a r�m�lett�l, ahogy a hideg f�m hozz��r b�r�mh�z. L�gz�sem egyenetlenn� v�lik, mellkasom gyorsan emelkedik fel, �s s�llyed le, forr� leheletem p�r�s nyomot hagy a f�nyes peng�n. P�nikom csak n�, mikor a t�rt v�gigh�zva testemen elindul lefel�. Minden er�kifejt�s n�lk�l has�tja kett� k�z�pen melltart�mat, majd siklik tov�bb. Megbabon�zva mered imm�ron fedetlen kebleimre, mik�zben ujjait m�g mindig kem�nyen tartja bennem.
Nem b�rom tov�bb. Elford�tom a fejem, hogy ne l�ssam eszel�s tekintet�t, de nem engedi.
- N�zz r�m! – mordul r�m d�h�sen, s megv�gja oldalam.
Felszisszenek a v�ratlan f�jdalomt�l, de gyorsan als� ajkamba harapok. Nem adom meg neki azt az �r�m�t, hogy hallja hangomat. Reakci�mra gonoszan elh�zza sz�j�t, majd lehajolva k�jesen lenyalja a seb ment�n kiserkent v�rt.

- Ne j�tsszon velem! – fakadok ki. - Itt vagyok, ezt akarta! Gyer�nk, �lj�n meg!
- Bevallom, nagy a cs�b�t�s – csillantja meg t�veszthetetlen c�pavigyor�t, s v�gre kih�zza ujjait bel�lem. - Igen sok bossz�s�got okozt�l, �m id�k�zben r�j�ttem, hogy sokkal t�bbet �rsz nekem �lve – sim�t v�gig arcomon.

Nem �rtem. Itt a p�ratlan lehet�s�g, hogy v�gre v�gezzen velem, erre megint csak „sz�rakozik”.

- Nekem nincs �rt�kem – ford�tom oldalra d�h�sen a fejem.
- �, dehogy nincs. T�bb is, mint gondoln�d… - mondja sokat sejtet�en.
- Ha azt tervezte, hogy az elrabl�sommal, ide tudja csalni Luciust, akkor nagyon mell� fogott. Nem jelentek neki semmit. – A torkom elszorul, ahogy kiejtem ezeket a szavakat. Pr�b�lok �rzelemmentes hangon besz�lni, de �t nem tudom megt�veszteni.

- Oh, ez igaz�n meghat�… - ironiz�l mosolyogva -, de jobban ismerem �t, mint azt te gondoln�d. Csup�n id� k�rd�se, �s Lucius �nk�nt j�n el hozz�m, �n pedig mindent el fogok k�vetni, hogy �rul�sa elnyerje m�lt� b�ntet�s�t. Addig viszont mi lenne, ha mi ketten megpr�b�ln�nk kellemesen elt�lteni az id�t? – hajol k�zel hozz�m, s nyelv�vel v�gigsz�nt b�r�m�n mellemt�l indulva eg�szen a nyakamig.
Viszolygok, s�t egyenesen undorodom t�le. A hideg futkos h�tamon m�r a tudatt�l is, hogy ism�t hozz�m �r.
Beleszagol hajamba, majd v�kony ujjaival megfogja arcom, s maga fel� ford�tja. Hossz� ideig nem tesz semmit, csak n�z m�lyen a szemembe. H�tborzongat�.

- Meg�rtem, hogy leger�sebb t�mogat�m most sem volt k�pes ellen�llni ezeknek a gy�ny�r� k�k szemeknek.

Micsoda? Mi az, hogy most sem? Mert mikor m�g? M�r megint miben mesterkedik?

- L�tom, siker�lt meglepnem t�ged – vigyorog el�gedetten, mik�zben arc�t k�zel�ti az eny�mhez. Megvet�en n�zek vissza r�, majd mikor csak p�r centi v�lasztja el sz�j�t az eny�mt�l, elkapom a fejem.
- Micsoda szenved�ly, micsoda t�z… k�r, hogy nem tudom �rt�kelni – mondja unott arccal, majd h�tat ford�t nekem, s elindul tr�nja fel�.

Megk�nnyebb�lten f�jom ki t�d�mb�l a leveg�t, �m nyugalmam korainak bizonyult. F�l�ton meg�ll, �s visszafordul fel�m.
- Viszont a b�ntet�sed akkor sem maradhat el – k�zli szenvtelen hangon, majd meglend�ti p�lc�j�t. Nem hallom az �tkot, csak hat�s�t �rzem.
�rzem, amint becsap�dik, majd szinte abban a pillanatban iszonyatos f�jdalom j�r �t. Mintha ostorral, nem… ink�bb sz�ges korb�ccsal csapkodn�k testem. Pr�b�lom tartani magam, hangtalanul t�rni az �jabb megal�ztat�st, a k�nokat, de egyre nehezebben megy.
Minden egyes p�lcasuhint�s nyom�n b�r�m felhasad, �n pedig nem b�rom tov�bb, s f�jdalmasan felki�ltok.
Sikolyaimon kereszt�l is hallom Voldemort eszel�s vihog�s�t.

„R�pke” f�l �ra eltelt�vel a Nagy�r felhagy k�nz�sommal, majd beh�vat k�t hal�lfal�t, akik k�t oldalr�l t�mogatva visszak�s�rnek ideiglenes lakr�szembe. �m ahelyett, hogy lefektetn�nek az �gyra, �jra az oszlophoz l�ncolnak. Nincs er�m tiltakozni, ez�rt tehetetlen�l hagyom. Szerencs�mre sebekkel teli, v�r�ztatta testemet nem tartj�k el�g vonz�nak ahhoz, hogy �k is „sz�rakozzanak” velem, �gy p�r kelletlen megjegyz�s ut�n magamra hagynak.

Ism�t reggel.
Nagyon f�radt �s kimer�lt vagyok. Eg�sz este nyugtalanul h�nykol�dtam �lom �s �brenl�t k�z�tt. Ha siker�lt is elaludnom, szemeim el�tt �jra �s �jra megelevenedtek k�nz�som sz�rny� pillanatai, �gy p�r perc m�lva a f�lelemt�l �s a hidegt�l egyar�nt remegve, zih�lva riadtam fel. V�g�l feladtam a k�zdelmet, s m�r nem eml�kszem, hogy �s mikor, de lassan siker�lt �lomba s�rnom magam.

L�ptek zaja hangosan visszhangozva t�ri meg az alagsor nyirkos csendj�t. A kopog�s egyre k�zelebbr�l hallatszik, majd cell�m el�tt elhal. Kulcsz�rg�s, s „vend�gszob�m” ajtaja nyikorogva t�rul ki. Reszketve emelem fel fejem, tartva az �jabb megpr�b�ltat�sokt�l, de megk�nnyebb�lve csukom vissza szemeim, mikor megl�tom, hogy csak Edward az.
Bilincseim leoldva �vatosan leemel az oszlopr�l. Pr�b�lok talpon maradni, �m annyira legyeng�ltem, hogy l�baim nem k�pesek megtartani. Derekamat megfogva �lbe vesz, majd v�gigfektet az �gyon.
- Idd ezt meg – ny�jt �t egy fiol�nyi b�jitalt. – Ett�l elm�lnak a f�jdalmaid, �s a sebeid is gyorsabban gy�gyulnak.
- Mi�rt… – ny�g�m halkan – mi�rt seg�tesz nekem?

Nem v�laszol. Helyette egy meleg v�zzel teli k�dat var�zsol a szoba k�zep�re. Lassan felemel, �s vigy�zva belem�rtja testem. Kicsit cs�p, de egy�bir�nt nagyon kellemes �rz�s, ahogy a meleg v�z �tj�rja �tfagyott v�gtagjaimat.

- K�sz�n�m, de azt hiszem, ez megy egyed�l is – mondom bizonytalanul, mikor a szivacsot kez�be veszi. Hi�ba a b�jital, sebeim m�g t�l frissek, b�r�m pedig t�l �rz�keny ahhoz, hogy b�rminem� er�sebb �rint�st k�pes legyek most elviselni. Lemosom magamr�l a r�m sz�radt kosz �s alvadt v�r kever�k�t, �s megpr�b�lok saj�t l�bamon kisz�llni a k�db�l. �gy l�tszik, a b�jital megtette hat�s�t. M�ris er�sebbnek �rzem magam, �s t�nyleg elm�ltak a f�jdalmaim.
Id�k�zben Edward is �szrevette, hogy v�geztem a f�rd�ssel. Egy p�lcaint�ssel elt�nteti a k�dat, puha t�r�lk�z�vel �vatosan �td�rg�li eg�sz testem, majd el�vesz p�r tiszta ruh�t. Nagyon j�l esik v�gre egy kis gyeng�ds�g �s t�r�d�s. H�l�san n�zek szemeibe, de � zavartan kapja el tekintet�t.

- �lt�zz fel, a Nagy�r l�tni k�v�n! – nyomja kezembe t�relmetlen�l a ruh�kat.

A r�m�lett�l elszorul a sz�vem. Teh�t csak ez�rt volt ez az eg�sz. �n ostoba, meg azt hittem, hogy legal�bb egy kicsit t�r�dik velem.
Kelletlen�l r�ngatom magamra az �rtatlan ruhadarabokat, majd sz�tlanul k�vetem Edwardot. A nagyterembe bel�pve pillant�som egyb�l a h�ll�re siklik. Tekintet�nk tal�lkozik. Csak �l tr�nj�n, arc�n azzal az �nel�g�lt vigyorral.

- Nagyuram – hajol meg m�lyen Edward.
- Elmehetsz! – utas�tja r�viden, de tov�bbra is engem n�z. Edward fejet hajt, majd sz� n�lk�l magunkra hagy.

- Bizony�ra meg�hezt�l. Reggelit? – k�rdi t�lem „�rtatlan” arccal.
- Hagyjuk a felesleges udvariaskod�st – fonom �ssze karjaimat bossz�san. - Mit akar t�lem?
- Nos, ha m�r �gy egyb�l a l�nyegre t�rt�l: volna itt egy apr�s�g, amit megtehetn�l nekem… - kezd bele mondand�j�ba, mik�zben hellyel k�n�l. - Felt�telezem, nem hallott�l m�g a hocruxokr�l.
- Nem – r�zom meg a fejem, s t�ntet�en �llva maradok.
- Legyen el�g annyi, hogy ezek olyan dolgok, melyek a lelkem egy-egy darabj�t rejtik magukban. Az�rt k�sz�tettem �ket, hogy halhatatlann� v�lljak. Viszont az ellens�geim is tudom�st szereztek ezek l�t�r�l, �s n�h�nyat m�r meg is semmis�tettek k�z�l�k. �gy arra az elhat�roz�sra jutottam, hogy magam puszt�tom el �ket, visszakapva ezzel lelkem szil�nkjait, visszanyerve ez�ltal emberi mivoltom egy r�sz�t is.
- �s mi�rt kellek �n ehhez? – vonom fel unottan szem�ld�k�m.
- A l�lek egyes�t�se sokkal f�jdalmasabb, mint darabokra szak�t�sa, �s rengeteg s�lyos testi s�r�l�ssel j�r egy�tt… Gondolom, k�rvonalaz�dik lassan, hogy mi is lenne a te feladatod.
– Igen, m�r t�k�letesen �rtem – mosolyodom el g�nyosan. - Csak lenne itt egy „apr�cska” gond – folytatom neg�des hangon. - M�gpedig az, hogy a gy�gy�t� k�pess�gem csak akkor m�k�dik, ha azt �n is akarom… �s azok ut�n, ahogy b�nt velem, nos, valami�rt nem akarom – villantok egy grimaszt. Ha ez is volt az utols� tettem ebben az �letben, akkor is meg�rte.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de tal�n tudn�k cser�be aj�nlani valamit – t�masztja egym�snak ujjait maga el�tt, mik�zben magabiztos mosoly bujk�l sz�ja sark�ban.
- Nem hinn�m – r�zom meg a fejem vontatottan.
- Mit sz�ln�l, mondjuk az �letedhez?
- Az �letem?! – nevetek fel hangosan. – Milyen �let? Ink�bb a hal�l, mint m�g egy nap ebben a pokolban!
- Hm… ha ez az �hajod, ak�r ezt is elint�zhetj�k – vigyorog m�g mindig nyugodtan -, de jelen esetben �n az el�z� �letedre gondoltam… az eml�keidre.

Elakad a l�legzetem, �s meglepetten n�zek r�.

- Ha j�l sejtem, ez m�r k�pezheti az alku t�rgy�t – hajol �rdekl�dve el�re tr�nj�n.
- Tal�n – v�gom r� konokul, mikor v�gre siker�l magamhoz t�rnem d�bbenetemb�l. - M�g �t kell gondolnom.
- Rendben. Nekem van id�m – d�l h�tra el�gedetten, majd csettint ujjaival, s az ajt�ban megjelenik Edward. – K�s�rd a kisasszonyt a mag�n lakoszt�lyom melletti szob�ba. Adj meg neki mindent, amit k�r – rendelkezik nagylelk�en a Nagy�r, majd karj�val int, utalva, hogy befejezettnek tekinti a t�rgyal�st.
Kifel� j�vet k�t tal�ros alak viharzik be a terembe mellett�nk, mik�zben izgatottan sutyorognak egym�s k�zt. Nem tudom kivenni, mi az, ami ennyire foglalkoztatja �ket, �m egy n�v m�gis meg�ti f�lem.
- Malfoy…