Malfoy – visszhangzik f�lemben a n�v, �s elfog a k�ts�g.
Mennyi ideje is…? H�rom, n�gy napja, hogy elsz�ktem, s az�ta nem tudok semmit sem r�la. Mi van, ha m�r elkapt�k? Mi van, ha m�r meg�lt�k?
Nem – azt biztos az orrom al� d�rg�lte volna �lords�ga.
De akkor is… rossz el��rzetem van. T�rt�nt valami, vagy fog…
N�m�n k�vetem Edwardot a kihalt folyos�n gondolataimba mer�lve, ez�rt csak k�s�n veszem �szre, hogy id�k�zben meg�llt, �gy nekimegyek.

- Ez lenne az – t�rja ki el�ttem a szoba ajtaj�t. – R�g nem haszn�lta m�r senki, ez�rt r�f�r egy kis takar�t�s. – P�lc�j�t el�v�ve elv�gez n�h�ny var�zslatot, s a szoba m�ris r�gi f�ny�ben pomp�zik.

Szemem sark�b�l figyelem minden mozdulat�t, idegess�gemben als� ajkamat harapd�lom. Ha valaki tudhat valamit Luciusr�l, az csakis � lehet. �sszeszedem minden b�tors�gom, �s halkan megsz�lalok.
- Az el�bb az a k�t alak…
- Ne foglalkozz vel�k – mordul r�m idegesen, mire �sszerezzenek. – �s vele se - teszi hozz� halkabban.
- Edward, ha tudsz valamit Luciusr�l… - k�ny�rg�m k�ts�gbeesetten, de � nem v�laszol. – K�rlek! – pr�b�lkozom �jra, imm�ron a karj�ba kapaszkodva. – K�rhetsz b�rmit… - hajtom le fejem megad�an.

- Felejtsd el �t! – t�r ki indulatosan. - H�t nem �rted? � m�r halott ember. Merlin kegyelmezzen neki, ha a Nagy�r megtal�lja, mert az, amit te eddig �t�lt�l gyeng�d b�n�sm�d volt ahhoz k�pest, ami r� v�r. – Sz�l�sra nyitom a sz�m, �m nem hagyja.
- Kezdetnek odavetik a hal�lfal�k el�, akik a l�tez� �sszes k�nz� �tkot kipr�b�lj�k rajta. �s elhiheted, sz�mtalan van bel�l�k. �k addig k�nozz�k, m�g eszm�let�n�l van, vagy m�g el nem fogynak az �tkok, b�r ez ut�bbi m�g sosem fordult el�. Mivel �rul�, r�szes�l abban a „kegyben”, hogy b�jitalokkal „seg�tenek” neki, meghosszabb�tva �gy a k�nz�sra ford�that� id�t.

- Ezut�n a fizikai b�ntalmaz�sok hossz� sora k�vetkezik. „Leny�g�z�”, mennyire hatalmas a testi f�jdalmak t�rh�za: k�sek, t�r�k, korb�csok, t�k, peng�k, kalap�csok, �s m�g rengeteg m�s v�logatott k�nz�eszk�z, melyekr�l m�g csak nem is hallott�l. Ezt azonban m�r csak n�h�ny kiv�lts�gos hal�lfal� v�gezheti, nehogy a szakavatatlan kezek k�z�tt v�letlen�l �let�t vesz�tse az alany. Napokig, de ak�r hetekig is elh�z�dhat, m�g meg nem t�rik, �s nem k�ny�r�g kegyelem�rt, vagy hal�l�rt. – Elford�tom fejem, jelezve, hogy nem akarok t�bbet hallani, de � csak folytatja.

- Ha azonban mindezek ut�n is dacol, j�n a pszichol�giai b�ntalmaz�s. Ilyenkor egy k�zeli hozz�tartoz�t; feles�get, gyermeket, vagy egy bar�tot, net�n szeret�t a szeme l�tt�ra k�noznak hasonl� m�dszerekkel, eg�szen…

- El�g! – �v�lt�m k�nnyes szemmel, amilyen hangosan csak tudom. – El�g, EL�G!! Hagyd abba!
- Sajn�lom. �n csak meg akarlak �vni ett�l. Malfoy fia biztons�gban van a Roxfort falai k�z�tt, ott nem f�rk�zhetnek a k�zel�be, de te… - M�ly leveg�t vesz, majd hat�rozott hangon folytatja. - Nem tudom, mit aj�nlott a Nagy�r, de fogadd el. �gy tal�n van es�lyed a t�l�l�sre.
- �s ha �n ezt nem akarom?
- Bolond! – f�rmed r�m �jult d�hvel. - Malfoy nem �r ennyit!! � csak egy g�g�s, bek�pzelt, �ntelt, fennh�j�z�, g�nyos, rideg, �rz�ketlen tusk�! – f�jtatja d�h�sen, s minden egyes sz� ut�n l�p egyet fel�m.

Hi�ba, lenne mit tanulnia Luciust�l az �rzelmek elrejt�se ter�n.
Megszeppenten hallgatom hirtelen j�tt kit�r�s�t, de kitart�an �llom pillant�s�t. Megragadja v�llam, majd kez�t tark�mra t�ve fejemet mag�hoz h�zza, s szenved�lyesen megcs�kol. Nem ellenkezek, de nem is viszonzom… egyszer�en csak hagyom. Moh�n kap ajkaim ut�n, teste remeg az elfojtott indulat �s v�gy kever�k�t�l.

- Teh�t hol van? – k�rdem suttogva, mikor ajkaink elv�lnak egym�st�l.
- Nem tudom – s�hajt lemond�an, majd idegesen j�rk�lni kezd a szob�ban. – Mikor nem ment�l vissza hozz�, gyan�t foghatott, s nyomtalanul elt�nt. T�bben l�tt�k itt-ott felbukkanni, de mesterien �rt a rejt�zk�d�shez, �gy hamar nyom�t vesztett�k.
- �s az a k�t alak?
- Felder�t�k. Malfoy �ll�t�lag ide tart, de ez k�ptelens�g! – fakad ki ism�t. - Nem lehet annyira �r�lt, hisz tudja, mi v�r r�, tudhatn�, hogy a veszt�be rohan. – �rtetlen�l n�z r�m, majd f�radtan elmosolyodik; bizony�ra l�tja a rem�nyt megcsillanni szememben. – Nem… - r�zza meg fej�t keser�en nevetve - b�rmennyire is b�zol benne, � nem k�pes t�ged megv�deni – l�p el�m ism�t. - T�bb� m�r nem – sim�t v�gig arcomon lesajn�l�an.
- Ellent�tben veled? – vonom fel k�rd�n szem�ld�k�m. Nem tudom meg�llni, hogy n�mi cinizmus ne vegy�lj�n hanghordoz�somba.
- Mi�rt is ne? Az �n poz�ci�mmal…
- A te micsod�ddal? – ironiz�lok. – �gy tudom, Lucius poz�ci�ja sem �pp elhanyagolhat� volt, �s most n�zd meg, hov� jutott! �ld�z�tt lett, sz�mkivetett, hal�lra �t�lt!
- �pp ez�rt kell elfelejtened �t, �s �t�llni. A k�pess�geddel igaz�n j� szolg�latot tudn�l tenni a Nagy�rnak.
- Soha! �rted?! Soha nem leszek a szolg�ja!
- Akkor ostob�bb vagy, mint hittem! Csak �gy van es�lyed megmenek�lni – szor�tja meg er�sen a csukl�mat.
- Eressz el, ez f�j!

- Edward! – sz�l r� valaki szigor�an. Mindketten a hang ir�ny�ba ford�tjuk fej�nket. Az ajt�ban maga Voldemort �ll.
- Nagyuram – ereszkedik Edward f�lt�rdre.
- Azt hiszem, ideje lenne a kisasszonyt mag�ra hagyni. Bizony�ra kimer�tett�k az elm�lt napok esem�nyei, �s szeretne lepihenni.
- Ahogy �hajtod, Nagyuram – hajt fejet, majd sietve t�vozik.

- Kiss� heves, de ann�l lelkesebb. �g�retes j�v� �ll el�tte.
- Na, persze… - motyogom magam el�. - Felteszem, nem az�rt j�tt be hozz�m, hogy Edwardr�l b�jcsevegj�nk.
- Nem – h�zza el halv�nyan a sz�j�t. – Csup�n �rdekel, hogy �llsz az aj�nlatom megfontol�s�val.
- M�g egy �r�ja sincs, hogy felvetette. Nem azt mondta, hogy van ideje? – �rtetlenkedem homlokr�ncolva.
- Dehogy nem. De rem�lem, azt is meg�rted, hogy nem fogok a v�gtelens�gig v�rni – sziszegi fenyeget�en.
- Persze. Igyekszem gyorsan d�nteni – z�rom le a t�m�t idegesen.
- Nagyszer� – vigyorog el�gedetten, �s m�r t�vozna is, de az ajt�b�l m�g visszafordul. – Ha megvan a v�lasz, a szomsz�d szob�ban megtal�lsz. �s hogy l�sd, mennyire megb�zom benned, az ajt�d tov�bbra is nyitva lesz. Akkor j�ssz, m�sz, amikor csak akarsz. Persze a kast�lyt nem hagyhatod el. H�t akkor… j� �jt – k�sz�n el, �s v�gre magamra hagy.

�lmatlanul h�nykol�dom �gyamban Voldemort aj�nlat�n t�prengve, de m�r az is �r�lt�g, hogy egy�ltal�n fontol�ra veszem. Elv�gre mi �rtelme a m�lton r�g�dni, ha jelenem nem sok j�val kecsegtet j�v�met illet�en?
De m�g ha meg is kapn�m az eml�keim, mire menn�k vel�k? Amint nem veszi t�bb� hasznomat, v�gez velem. �n pedig nem fogok seg�dkezni vil�gmegv�lt� terve kivitelez�s�ben. Nem… nem pakt�lok le az �rd�ggel!

K�s� �jszaka dulakod�s fojtott zaj�ra leszek figyelmes, amit kisv�rtatva kiab�l�s �s �v�lt�s hangja v�lt fel. Valakit k�noznak. A kiab�l�s egyre hangosabb, az �v�lt�s pedig egyre elviselhetetlenebb. Azt�n minden elhalkul, s csak Voldemort h�tborzongat� nevet�se hallatszik.
Ism�t rossz �rz�sem t�mad, mely nem hagyja, hogy t�tlen�l fek�djek. Gyorsan magamra kapok egy k�nt�st, �s halkan kisurranok a folyos�ra.
Nem lehetnek olyan messze. Tal�n a szomsz�d szob�k valamelyik�ben. Nem kell sokat keresnem, egyb�l megtal�lom a hangok forr�s�t. �vatosan a r�snyire nyitott ajt�hoz osonok, s belesek rajta. Sz�m el� kapom kezem a d�bbenett�l.
Ez nem lehet! A szoba k�zep�n p�r hal�lfal� gy�r�j�ben Lucius t�rdepel. Ruh�i sz�tszakadtak test�n, haja csapzottan l�g meggy�t�rt arc�ba.

- �r�l�k, hogy m�gis megtisztelsz jelenl�teddel, Lucius - mondja Voldemort, majd fej�vel biccent egyik csatl�s�nak, s az egy �tkot k�ld a tehetetlen�l t�rdepl� f�rfira. Izmai megfesz�lnek, von�sai eltorzulnak, ahogy k�zdeni pr�b�l a f�jdalom ellen.

Mik�zben l�legzetvisszafojtva figyelem a bent lej�tsz�d� jelenetet, valaki h�tulr�l m�g�m lopakszik, s sz�mat befogva maga fel� ford�t.
- Mit csin�lsz te itt? – k�rdi Edward bossz�san, majd v�llam f�l�tt ben�z � is a r�sen. Komoran n�z vissza r�m, nagyot s�hajt, v�g�l leengedi a kez�t.
– Mikor tal�lt�tok meg? – suttogom k�ts�gbeesetten.
– Csak nemr�g hozt�k be – feleli egyhang�an.

�jabb �v�lt�s. Riadtan kapom oda a fejem, de Edward m�g mindig kem�nyen tart derekamn�l fogva.
– Hi�ba. Nem seg�thetsz rajta – mondja megrov�an.
– Ez m�r a m�sodik szakasz?
– Nem. Csak egy kis el�j�t�k. A Nagy�r holnapra h�vott �ssze mindenkit. Akkor jelenti be a h�rt, s akkor veszi kezdet�t a k�nz�sok sorozata. – �jabb �tok, s Lucius h�r�gve ter�l el a f�ld�n.
– NE! – sikoltok r�m�lten, s kit�pve magam Edward szor�t�s�b�l berontok a szob�ba. – Hagyj�k!
– �, Tia, milyen kellemes meglepet�s – sz�v�lyeskedik a h�ll�. – Minek k�sz�nhetem v�ratlan l�togat�sod?
– Sajn�lom, Nagyuram, nem tudtam meg�ll�tani – menteget�zik Edward, �m Voldemort magasba emelt keze jelzi, hogy nem neheztel r�.
– Net�n siker�lt �tgondolnod az aj�nlatom? – fordul �rdekl�dve hozz�m.
R�m�lten �s elsz�rnyedve n�zek v�gig a f�ld�n fekv�, t�bb sebb�l is v�rz� Luciuson, majd tekintetem a Nagy�rra emelem, s lassan h�tr�lni kezdek.
- Ugyan, Tia… nem vagyok az a k�ny�rtelen gyilkos, akinek gondolsz – sz�l kenetteljes hangon. - Tedd f�lre a f�lelmeid, �s az el��t�leteid, hogy megtedd, ami a k�teless�ged.
- Nekem nincs semmilyen k�teless�gem! – fakadok ki d�h�sen.
- Ebb�l el�g! Szemtelens�ged feld�h�t! – villantja r�m fenyeget�en k�gy� szem�t. – Az �n t�relmem is v�ges. Ez volt az utols� lehet�s�ged, hogy jobb bel�t�sra t�rj… Ha nem megy sz�p sz�val, tal�n majd egy kis �szt�nz�s hat�s�ra…

Nem figyelek r�, csak Lucius sz�rke szemeit kutatom. Pr�b�lom fel� k�zvet�teni, hogy mennyire sajn�lom ezt az eg�szet, �s hogy bocs�sson meg nekem, de Voldemort �jabb �tkot k�ld r�. Teste g�rcsbe r�ndul. Igyekszik tartani mag�t, de ahogy a cruciatus kifejti hat�s�t, ism�t fel�v�lt. Pontosan tudom, milyen pokoli k�n. Szinte �n is �rzem a f�jdalmat.
- Ne! V�rjon! Elfogadom az aj�nlat�t – ki�ltom k�ts�gbeesetten.
- Tia… ne – sz�l Lucius er�tlen�l, �m az egyik f�rfi oldalba r�gja. A Nagy�r el�gedett vigyorral nyugt�zza akci�j�t.
- Tudtam �n, hogy siker�l megegyezn�nk – invit�l k�zelebb mag�hoz. – �s �gy mindketten megkapjuk, amit akarunk.
- Nem – szak�tom f�lbe hat�rozottan, m�ly megd�bben�st v�ltva ki ezzel bel�le.
- Mit nem? – k�rdi �rtetlen�l.
- Elfogadom az aj�nlat�t, de az eml�keim helyett m�st k�rek cser�be.
- Nocsak. �s mi lenne az? – fordul �rdekl�dve fel�m. Nagyot nyelek, miel�tt kib�k�m.
- Lucius szabads�ga.

Egy pillanatra meg�ll az id�. D�bbent csend telepszik a szob�ra. A fesz�lts�g tapinthat�v� v�lik. Kitart�an n�z�nk egym�ssal farkasszemet, v�g�l a Nagy�r h�tborzongat� nevet�se t�ri meg ezt az �llapotot.
- Azt mindig is tudtam, hogy a f�lelem sz�rnyakat ad az ember fant�zi�j�nak, de ez… - nevet tov�bb saj�t gondolat�n, s a nevet�sbe bekapcsol�dnak eddig bamb�n b�mul� csatl�sai is.

�rdekl�dve figyelem a jelenetet tov�bbra is rend�letlen�l �llva egy helyben, arra v�rva, mikor lesz k�pes felfogni szavaim s�ly�t. L�tva elsz�nts�gom, befejezi a nevet�st, s arca a m�sodperc t�red�ke alatt v�lik fenyeget�v�.
- Sz�val komolyan gondoltad – �llap�tja meg bossz�san.
- Igen - biccentek hat�rozottan fejemmel. – �s rem�lem, nem veszi s�rt�snek, ha meg�llapod�sunkat egy Megszeghetetlen Esk� form�j�ban tenn�nk hivataloss�.
- Milyen alapos – vicsorog k�nyszeredetten.
- K�sz�n�m. Sz�val?
- Legyen – �ll r� hosszas hezit�l�s ut�n a dologra. – Hagyjatok magunkra – fordul a h�tt�rben idegesen toporg� h�veihez, akik engedelmesen meghajolva t�voznak. – Edward, te maradj!

- Add a kezed – ny�jtja fel�m a saj�tj�t. Kiny�jtom kezem, s ujjaim �sszefon�dnak az � j�ghideg ujjaival. El�veszi p�lc�j�t, �s elmormolja a sz�ks�ges var�zsig�t.
- Teh�t esk�sz�l, hogy er�ddel seg�ts�gemre leszel a hocruxok megsemmis�t�se sor�n, �s begy�gy�tod sebeim, t�rt�nj�k b�rmi? – k�rdi fennhangon.
- Igen – felelem hat�rozottan. - �n pedig �g�rje meg, hogy a seg�ts�gem�rt cser�be, most azonnal szabadon engedi Luciust, �s semmilyen m�dszerrel nem t�r az �let�re; hogy nem esik semminem� b�nt�d�sa sem �n, sem pedig h�vei �ltal. Nem ad ki olyan parancsot, illetve nem bocs�t ki olyan b�b�jt, �tkot, mely k�zvetlen�l, vagy k�zvetve, de Lucius testi �ps�g�t vesz�lyeztetn� – sorolom izgatottan, s csak rem�nykedni merek abban, hogy minden lehet�s�get sz�m�t�sba vettem, �s nem tal�l semmilyen kib�v�t, amivel m�gis �rthatna Luciusnak.
- �g�rem – sz�ri fogai k�z�tt, s ezzel az esk� megk�ttetett.

Elengedi kezem, �n pedig megk�nnyebb�lten s�hajtok fel.
- T�j�koztatom h�veimet az �j helyzetr�l, ut�na t�vozhat. Edward, addig szemmel tart benneteket – rendelkezik, majd kimegy.

- Te teljesen meg�r�lt�l? – ragadja meg a karomat durv�n Edward. - Lehet, hogy ezt a csat�t megnyerted…
- Nem �rdekelnek a k�zhelyeid! � szabad, nekem csak ez sz�m�t! – r�ntom ki karom keze szor�t�s�b�l, s az eszm�letlen�l fekv� Lucius mell� t�rdelek. - Merlinre! Mit tettek veled? – gombolom ki az ing�t, hogy jobban hozz�f�rhessek sebeihez.
- Most meg mit m�velsz? – k�rdi Edward bizonytalanul.
- Meggy�gy�tom – vetem oda, de m�r r�g m�sra koncentr�lok. Szinte azonnal meg�rzem azt a k�l�n�s bizserg�st, s Lucius sebei k�nnyed�n t�nnek el �rint�sem nyom�n. Ahogy az utols� seb is beforr, mag�hoz t�r. Sz�vem hatalmasat dobban, mikor tekintet�nk tal�lkozik.

- Mi t�rt�nt? – k�rdi er�tlen�l.
- Most m�r minden rendben van – suttogom megk�nnyebb�lten, majd seg�tek neki talpra �llni.
- M�r hogy lenne, mikor…
- Szabad vagy - mosolygom b�tor�t�an.
- Mi? – n�z r�m �rtetlen�l. - Mit tett�l? – k�r sz�mon d�h�sen, szemei val�s�ggal vill�mokat sz�rnak.

- Alkut k�t�tt – v�g k�zbe Edward. – A te ostobas�god miatt, Malfoy.
- Csak nem a kedves tan�t� b�csihoz van szerencs�m? – g�nyol�dik Lucius megszokott h�v�s, arrog�ns modorral.
- Elk�peszt�, mennyire �ntelt vagy. M�gis mit k�pzelt�l?! Idej�ssz, mutatsz egy kis megb�n�st, �s a Nagy�r visszafogad kegyeibe?
- Ne mer�szelj velem �gy besz�lni, k�l�nben…

Voldemort megjelen�se szak�tja f�lbe a k�t kakas harc�t.
- Gratul�lok, Lucius. M�t�l szabad vagy - dobja l�bai el� a k�gy�fejes botot. - �lvezd ki minden perc�t – k�pi a szavakat.

Lucius kim�rt mozdulatokkal emeli fel p�lc�j�t a f�ldr�l, mik�zben kutat� tekintet�t egy percre sem veszi le r�lam. A Nagy�r k�veti pillant�s�t, �s gonosz vigyorra h�zza sz�j�t.

- �, miatta ne agg�dj – sz�l k�r�rvend�en. - Edward majd gondj�t viseli… minden t�ren – teszi m�g hozz�, majd sarkon fordul, �s visszamegy rezidenci�j�ba.
- Szem�t! – ki�ltja ut�na �k�lbe szor�tott k�zzel. – Ha csak egy ujjal is hozz� mersz ny�lni… - fordul fenyeget�en Edwarhoz.
- Nyugalom, Malfoy, csak ne olyan hevesen… Azon meg m�r am�gy is t�l vagyunk – von k�zelebb mag�hoz, derekamat �t�lelve, �n pedig sz�gyenkezve s�t�m le szemeim.
� megd�bbenve n�z r�m. Edward szavai igencsak felzaklathatt�k, mert nem a megszokott �vatoss�ggal kutat elm�mben. Eddig m�g sosem �reztem jelenl�t�t, ha legiliment�lt, ez�rt most kicsit furcs�n is �rzem magam, de nem pr�b�lom elrejteni a k�rd�ses pillanatot, ink�bb hagyom, hogy mindent l�sson. Mindent, ami eddig velem t�rt�nt eg�szen az esk�ig.

- Amint l�tod, eg�sz j�l megvagyunk n�lk�led is. Ideje lenne t�voznod, Malfoy.

Lucius rezzen�stelen arccal l�p hozz�nk k�zelebb.
- Ha elj�n az ideje, saj�t kez�leg v�gzek veled… �s hidd el, �r�m�met fogom lelni a hal�lodban – s�gja fenyeget�en Edward f�l�be. Vet m�g r�m egy b�cs�pillant�st, majd tal�rj�t mag�ra ter�tve kiviharzik a szob�b�l.