Sz�tlanul meredek az ajt�ra, �s b�mulom a nagy semmit.
H�t siker�lt. Szabad.
�jra a maga ura lehet. �jrakezdheti. T�bb� nem k�s�ri �let�t s�t�t �rnyk�nt egyetlen ifj�kori rossz d�nt�s.

- Ha befejezted az ajt� b�v�l�s�t – r�ntanak vissza Edward rideg szavai –, tal�n… most meg minek �r�lsz ennyire? – lep�dik meg mosolyom l�tt�n.
- �gysem �rted – h�r�tok egyszer�en a kij�rat fel� indulva.
- Akkor mi lenne, ha elmagyar�zn�d? – �llja el utamat. Egy pillanatig farkasszemet n�z�nk egym�ssal. – Sz�val?
- Att�l, mert m�r nem hal�lfal�, m�g mindig Lucius a legbefoly�sosabb m�gus. Lehet, hogy n�h�ny t�mogat�ja f�lv�n a Nagy�r haragj�t�l majd elp�rtol t�le, de legal�bb ugyanennyien lesznek, akik ennek hallat�n mell� �llnak. Lucius maga mondta nekem, hogy Voldemort ugyan er�s m�gus, de az � befoly�sa �s tekint�lye n�lk�l aligha jutott volna el id�ig. Szerinted mennyi id� kell a hal�lfal�knak, m�g m�rlegelik az �jonnan kialakult helyzetet?
- Nincs mit m�rlegelni! Aki �t�ll, az meghal! – v�gja r� konokul.
- Kiv�ve, Luciust…, aki nem hogy �l, r�ad�sul s�rthetetlen. Elv�gre melyik hal�lfal� kock�ztatn� meg h�n szeretett Nagyura hal�l�t? – mosolygom neg�desen.
- Most nagyon okosnak hiszed magad – sz�ri fogai k�z�tt.
- Ink�bb ravasznak.
- Nem-nem – r�zza meg fej�t nevetve. – Ravasz akkor lett�l volna, ha saj�t sorsodr�l is legal�bb ilyen alaposs�ggal gondoskodsz. �gy viszont tetted nem t�bb, mint ostoba �s hi�baval� h�sk�d�s.
- M�r mi�rt lenne hi�baval�? – r�ncolom homlokom �rtetlen�l.
- El�bb, vagy ut�bb, de megtal�ljuk a m�dj�t, hogy kell� el�gt�telt vegy�nk Malfoyon. Kezdetnek te is megteszed – kap derekam ut�n, �s mag�hoz szor�t. – A Nagy�r nem v�letlen�l el�tte adott nekem. Azt akarta, hogy Malfoy tudja. R�szemr�l pedig udvariatlans�g lenne visszautas�tani egy ilyen aj�nd�kot – h�zza el a sz�j�t g�nyosan.
- A testem megkaphatod, de a sz�vem…
- Hogy is volt az el�bb az a mondat a k�zhelyekr�l? – g�nyol�dik f�l�nyesen, mik�zben ujjai tincseimmel j�tszanak. – K�s�re j�r. Ideje lefek�dn�nk. Holnap sok dolgod lesz.

Sz�rnyen kimer�lt �s meggy�t�rt vagyok. Mind testileg, mind lelkileg.

H�rom nap telt el az�ta, hogy j�zan eszem minden tilt�sa ellen�re lepakt�ltam �lords�g�val. H�rom �tkozottul hossz�, keserves nappal, �s h�rom m�g hosszabb, sz�rny� �jszaka.
B�r ink�bb lett volna hat nappal, mint ak�r egyetlen �jszaka…

Voldemort betartotta az �g�ret�t. Szabadon j�rhattam a k�ria folyos�in, �s csatl�sai is b�k�n hagytak. Cser�be seg�tettem rajta. Persze rajtunk k�v�l senki sem tart�zkodhatott olyankor a teremben, �s a Nagy�r k�l�n �gyelt arra, hogy m�g v�letlen�l se zavarjanak meg benn�nket. Miut�n megfelel� v�d�- �s hangszigetel� b�b�jokkal l�tta el a termet, szertart�sosan megsemmis�tett egy-egy t�rgyat.
Minden nap egyet.
Nem sokat siker�lt ugyan visszaszereznie, de ezekkel is el�gedett volt. Kiv�ve az utols�val… a med�l ugyanis hamis volt.

Sz�rny� l�tv�ny �s �rz�s volt, mikor a l�lekdarab elhagyta b�rt�n�t. Egy pillanatra felr�mlett el�tt�nk a keletkez�sekor elk�vetett gyilkoss�g, s az �ldozat akkori szenved�se �s k�njai ezerszeres�re er�s�dve csap�dtak Voldemort test�nek, a legk�l�nf�l�bb, �s legborzalmasabb sebeket ejtve ezzel rajta.
Ugyan a mai napig gy�l�l�m, de azt a k�nt, azt a szenved�st m�g neki sem k�v�nn�m. A rosszull�t hat�r�n, elborzadva n�ztem v�gig mindannyiszor a jelenetet, s k�zben magamban az�rt foh�szkodtam, hogy legyen el�g er�m sebei begy�gy�t�s�hoz.

Az est�k pedig… nos, fogalmazzunk �gy, hogy Edward t�bb� nem finomkodott velem. Nem tett k�l�n�sebb er�fesz�t�seket az�rt, hogy az egy�tt t�lt�tt id�t ne r�m�lomk�nt �ljem meg. Csak j�tt, �s elvette, ami kell. Kezdetben m�g megpr�b�ltam ellen�llni, k�zdeni ellene, de hamar r�j�ttem, hogy gyorsabban szabadulok, ha hagyom magam. �gy hagytam. �jszak�r�l �jszak�ra rezzen�stelen arccal, n�m�n t�rtem, hogy azt tegyen velem, amit akar, mik�zben bel�l keservesen zokogtam.

Tegnap este azonban k�l�n�sen durva volt. V�gs� elkesered�semben m�g meg is fenyegettem, de � csak nevetett. Persze, ugyan mit tudn�k �n �rtani neki? Na, csak ker�lj�n el�, majd megtudja! Reggeli k�zben siker�lt elcsennem egy k�st. Nem valami nagy fog�s, �s �le se sok van, de a c�lnak megfelel.
Nem akarom �n meg�lni. Neeem… de egy �letre sz�l� leck�t kap t�lem.

Ennek az eg�sznek �gyis hamarosan v�ge.
M�r csak egy horcrux maradt h�tra - az igazi med�l -, s nem vagyok annyira na�v, hogy hi� �br�ndokat t�pl�ljak sorsom jobbra fordul�sa ir�nt.

Ny�lik az ajt�, �s Edward l�p be rajta. Na, tess�k… emlegetett szam�r. H�t itt a megfelel� alkalom… csak ne lenn�k ennyire ideges.

- V�gre meg vagy – l�p oda hozz�m, s karomat megragadva mag�hoz h�z.
- Megmondtam, hogy ha m�g egyszer hozz�m �rsz… - szor�tom f�rfiass�g�hoz a kis k�st, mire der�sen felnevet. �rtetlen�l n�zek r�, � pedig kihaszn�lva pillanatnyi meglepet�sem, egyik kez�vel elkapja a csukl�m, m�g m�sikat szorosan derekam k�r� fonja. K�ts�gbeesetten pr�b�lok szabadulni szor�t�s�b�l, de karjaival er�sen tart, majd sz�j�t az eny�mre tapasztja, �s megcs�kol… de l�gyan, t�relmesen.
�n… �n ezt nem �rtem. M�skor, ha ellenkezem, mindig d�hbe gurul, most azonban m�g csak nem is m�rges. Val�s�ggal megb�n�t, ahogy gyeng�den j�tszik ajkaimmal.
Megremegek.
A kis k�s er�tlen�l cs�szik ki kezemb�l, s csilingelve landol a f�ld�n.
Hogy lehetek ennyire gyenge?
L�gyan cir�gatja arcom, �n pedig megfeledkezve arr�l, hogy ki �rint, �nk�ntelen�l fonom karjaim tark�j�ra, mik�zben egyre szenved�lyesebben viszonzom cs�kj�t.
Merlinre! Mit m�velek? Hisz ez az az alak, aki el�rult, aki g�tl�stalanul kihaszn�lt, aki… aki teljesen m�s, mint p�r nappal ezel�tt. M�gis… ezek a mozdulatok, ez a h�v, ez az illat… olyan ismer�s, mintha… nem, az nem lehet…
- Lucius?... - s�hajtom halkan, mire Edward megmerevedik, majd lassan eltol mag�t�l.
- �gy l�tom, hi�ba minden er�fesz�t�sem… – sz�l vontatottan -… a cs�kom mindig el�rul – mosolyog r�m imm�r csillog� szemekkel.

P�r pillanatig csak �llok bamb�n egy helyben, �s pr�b�lom felfogni szavait, majd…
- Lucius! - ugrom szab�lyosan a nyak�ba.
- Sss, halkabban! – pr�b�l korholni, de mosolya el�rulja, hogy � is legal�bb ennyire �r�l.
- De… de mi t�rt�nt Edwarddal?
- �, � jelenleg n�h�ny auror, �s az Azkaban vend�gszeretet�t �lvezi – ecseteli kim�rten, de k�zben elereszt egy g�nymosolyt. - Term�szetesen csakis miut�n „k�szs�gesen” a rendelkez�semre bocs�tott n�h�ny eml�ket, �s persze a ruh�it.
- De h�t hogy? �s mikor? – �rtetlenkedem. M�g mindig alig hiszem el, hogy t�nyleg � az.
- Ez igen hossz� t�rt�net, �s sz�vesen elmes�lem, de csak akkor, ha m�r biztons�gban leszel, messze innen. Nem eg�szen k�t �ra m�lva ezt a helyet megsz�llj�k az aurorok, �s nem �pp besz�lgetni j�nnek. Sz�val nincs sok id�nk. – Odal�p az ajt�hoz, �s �vatosan kiles rajta. – Azt hiszem, tiszta a leveg�, mehet�nk – int fel�m, �m �n nem mozdulok. – Mi a baj? – k�rdezi t�relmetlen�l.
- Sajnos �n nem mehetek – s�t�m le szemeim.
- Miket besz�lsz, m�r mi�rt ne j�hetn�l? Hisz teljes�tetted, az alkut…
- Nem, m�g nem.
- De Dumbledore azt mondta, hogy a Potter gyerek…
- Nem. B�rmit is mondott neked Dumbledore, b�rmit is l�ttatok Edward eml�keimben, m�g van egy horcrux. Ha most veled megyek, akkor azzal megszegem az esk�t, �s a te v�delmed is semmiss� v�lik… Sajn�lom – s�hajtom rem�nyvesztetten.
Visszal�p hozz�m, megemeli �llam, hogy egyenesen a szem�be n�zzek. Kiss� furcsa, hogy nem a megszokott sz�rke szemp�r n�z vissza r�m.
- H�t j� – sz�lal meg kis id� ut�n. – Legyen. Akkor megv�rom, m�g v�gzel.
- Micsoda?!
- J�l hallottad. Maradok.
- De…
- Ne is pr�b�lj ellenkezni! Maradok. K�l�nben sem eshet b�nt�d�som, nem? – kacsint r�m cinkosan, mire f�radtan elmosolyodom.
- Rendben, de el kell b�jnod. Hamarosan �rtem j�n. Az oldalajt�n �t bejutsz a nagyterembe. Rajtunk k�v�l senki sem szokott jelen lenni, �s mindig bez�rja, m�g bent vagyunk.
- Rendben. Ut�na pedig elmegy�nk – n�z m�lyen a szemembe, majd megcs�kol.

A med�l darabjai hangosan cs�r�mp�lve landolnak a f�ld�n. A l�lekszil�nk lassan gomolyogva sz�ll vissza gazd�ja test�be, rengeteg sebet ejtve azon. A sz�vem a torkomban dobog. Egyetlen alkalommal sem v�gytam annyira a sikerre, mint most, hisz oly k�zel a h�n �h�tott szabads�g.
Minden er�met �sszeszedve �sszpontos�tok, �s �rint�sem nyom�n lassan t�nnek el a sebek.
Igen, ez az! Megy ez! M�r csak p�r heg… �s k�sz is vagyunk.
Megk�nnyebb�lten �llok fel mell�le, majd kis id� m�lva � is felkel.
A t�k�r el� l�pve szeml�lni kezdi r�gi-�j �nmag�t.

Nem tudom, vajon erej�n mennyit v�ltoztatott az, hogy ezt a p�r l�lekszil�nkot visszakapta, minden esetre a k�lsej�nek csak el�ny�re v�lt. Arc�nak von�sai finomabb� v�ltak, csaknem visszanyerte eredeti form�j�t; s�padt, halv�ny b�r�nek ism�t emberi sz�ne van, sz�rke-v�r�s szemei imm�r s�t�t barn�n csillognak, de a legszembet�n�bb v�ltoz�s m�gis az, hogy eddig tar fej�t most r�vid, s�r�, fekete hajkorona fedi. Ha nem tudn�m, hogy ki � val�j�ban, m�g ak�r vonz�nak is tartan�m.

- Val�ban �gy gondolod? – z�kkent ki k�rd�se gondolataimb�l. Idegesen kapom el tekintetem r�la, mik�zben az�rt foh�szkodom, hogy mihamarabb szabadulhassak innen, de a Nagy�rnak l�tsz�lag m�s tervei vannak. Elfordul a t�k�rt�l, �s lass�, kim�rt mozdulatokkal megindul fel�m.

- Tudod, sokat t�prengtem azon, mi legyen veled, miut�n teljes�tetted a k�teless�ged – �ll meg el�ttem, �s hajol eg�szen k�zel arcomhoz. Hangja fenyeget�en suttog� helyett m�lyen b�g�, m�r-m�r bizalmaskod�, �s valahogy eg�sz megjelen�se, viselked�se most nem az a megszokott, f�lelmet �s retteg�st kelt�. Belen�zek szemeibe, s meglep�dve tapasztalom, hogy eddig �lettelen, kem�ny, rideg tekintete mintha �rzelmeket t�kr�zne, mintha megcsillanna benne valami… valami, ami eddig nem volt ott… valami, eddig ismeretlen… tal�n… tal�n a v�gy?
- Ugyan, ez k�ptelens�g! – korholom saj�t magam.
- M�r mi�rt lenne az? – k�rdez vissza ism�t ki nem mondott szavaimra. – Olyan neh�z lenne elk�pzelni, hogy nekem is lehetnek v�gyaim?
- Nem… - ny�g�m alig �rthet�en, mire � magabiztosan elmosolyodik.
- De meg�rtelek. Hossz� ideje nem �reztem m�r azt, amit most. A sz�nek, az �zek, az illatok… - szagol bele hajamba - �s ezt mind neked k�sz�nhetem – f�rja tekintet�t m�lyen az eny�mbe. Val�s�ggal megbabon�z.
Biztos, hogy a kimer�lts�g teszi, vagy csak kezdek megbolondulni, de teljesen olyan �rz�sem van, mintha fl�rt�lne velem. Gondolatban j�t mosolygok magamon, hogy juthat ilyen egy�ltal�n az eszembe, de szavai megdermesztik mosolyom.

- Szeretn�d tudni, hogy mire v�gyom? – k�rdi olyan k�zel hajolva, hogy lehelete nyakamat csiklandozza.
- �n… - feleln�k, csak nem igaz�n tudom, mit. Ha azt mondom, hogy nem, azzal megs�rtem, �s jelen pillanatban nincs kedvem meg�zlelni, mennyivel lett er�sebb. Ha pedig igent mondok…

�m nem engedi tov�bb f�zni gondolataim. V�laszomat meg sem v�rva megnyalja als� ajk�t, �s megcs�kol.
A meglepet�st�l egy pillanatra elakad a l�legzetem. Tudom, ez nem az els� alkalom, de most teljesen m�s, mint el�tte b�rmikor.
Nem durva. Hat�rozott ugyan, de egy�ltal�n nem durva. �gy �zleli ajkam, mint a kisgyermek, aki el�sz�r kap csokol�d�t, �s r�j�n, hogy az finom. Egyre moh�bban, egyre szenved�lyesebben cs�kol. Nyelve k�vetel�zve t�r utat mag�nak, mik�zben keze felfedez��tra indul testemen.

Hossz� m�sodpercek m�lva pihegve v�lunk sz�t.
- Hm… m�r egy�ltal�n nem b�nom, hogy a horcruxok megsemmis�t�se mellett d�nt�ttem – mosolyog magabiztosan.
- Viszont most m�r nem halhatatlan – ny�g�m kifulladva.
- Igaz, de van m�s m�dja is annak, hogy nevem, �s m�vem hal�lom ut�n is fennmaradjon… – h�zza el a sz�j�t sokat sejtet�en. Rossz el��rzetem van.
- Megtettem, amit akart – suttogom reszketve. - Mit akar m�g t�lem?
- Egy �r�k�st… - sim�t v�gig arcomon, s hajamat f�lre s�p�rve nyakamat veszi ostrom al�.

- Ne mer�szeld! – ugrik el� v�gre Lucius rejtek�b�l, s egy tarol� �tkot k�ld Voldemortra. A Nagy�r azonban k�nny�szerrel v�di ki t�mad�s�t, �s fegyverzi le. Lucius p�lc�ja hangosan koppan a hideg k�v�n.

- Sz�p volt, Lucius. �r�mmel l�tom, hogy m�g mindig kev�s vagy ahhoz, hogy t�lj�rj az eszemen – szegezi p�lc�j�t a sz�ke m�gusra.
- �s most mit akarsz tenni, Tom? Meg�lsz? – hergeli.

Kihaszn�lva, hogy a k�t m�gus egym�ssal van elfoglalva, vill�mgyorsan Lucius p�lc�ja fel� vetem magam. A Nagy�r szerencs�re ez�ttal lassabb, s csak k�s�n veszi �szre, hogy mire k�sz�l�k, �gy siker�l el�rnem a p�lc�t, �s visszadobnom tulajdonos�nak.

A k�r teh�t bez�rult.
Ha Voldemort meg�li Luciust, az esk� v�gez vele, ha nem, akkor Lucius. B�rhogy is d�nt, mindenk�pp meghal. Vesztett, elbukott… ezt � is tudja. M�gis olyan, mintha tervezne valamit.
S�t�t szemei v�szj�sl�an villannak, sz�j�t gonosz vigyorra h�zza, meglend�ti p�lc�j�t, �s…

- Sectumsempra!!

- Tia, vigy�zz!! – ki�lt fel�m Lucius, de t�l k�s�n kapom oldalra a fejem, s Voldemort �tka eltal�l.

Megremegek, l�legzetem bennakad. K�l�n�s melegs�get �rzek mellkasom k�rny�k�r�l. Lepillantok. Tiszta v�r mindenem. �rtetlen�l �rintem meg ujjaimmal. Ez nem lehet az �n v�rem… Felemelem fejem, s k�ts�gbeesetten keresem Lucius tekintet�t. � elsz�rnyedve n�z r�m. Sz�lni pr�b�lok, �m l�baim megrogynak, s er�tlen�l elter�l�k a f�ld�n.

- NE!! – �v�lt teli torokb�l, majd bossz�t�l izz� szemekkel sarkon fordul, s d�ht�l f�jtatva, el�reszegezett p�lc�val megindul egyenesen a Nagy�r fel�, aki azonban nem tesz semmit. Leereszti karjait, �s csak �ll egy helyben.

K�zben k�v�lr�l egyre er�s�dik a hangzavar, ahogy a hal�lfal�k elsz�ntan pr�b�lnak bejutni. Valahonnan megneszelhett�k, hogy nincs minden rendben.

Voldemort kim�rten v�gign�z rajtunk, majd felvihog. Tal�n meg�r�lt… b�r eddig sem tartottam teljesen �pnek, de �gy t�nik, a hal�l kapuj�ban marad�k j�zans�ga is elhagyta.
Tekintet�t idegesen j�ratja kett�nk k�z�tt, v�g�l a m�g mindig fujtat� Luciuson meg�llapodik. Arc�r�l elt�nik eszel�s vigyora.
- Tal�n m�gis t�vedtem, mikor elvettem �t t�led – sz�l tehetetlen d�hvel hangj�ban.
- �gy t�nik… - v�laszol Lucius sz�ntelen hangon, majd meglend�ti p�lc�j�t. - Adava Kedavra! – mondja ki a gyilkos �tkot. P�lc�j�b�l z�ld f�ny indul �tj�ra, mely egyenesen Voldemort mellkas�ba csap�dik, s a Nagy�r �lettelen teste tompa puffan�s k�s�ret�ben roskad tr�nj�ra.

Ezzel egyid�ben a hal�lfal�knak siker�l �tt�rni�k az ajt�t v�d� b�b�jt, s ord�tozva �z�nlenek be a terembe, �m halott uruk l�tv�nya meg�ll�sra k�szteti �ket.

Hirtelen neh�z, n�ma cs�nd ereszkedik a teremre. A l�tv�ny, mely szem�nk el� t�rul, nem mindennapi: Voldemort test�b�l k�l�n�s dereng�s t�nik fel. Mindenki l�legzetvisszafojtva, egyesek �vatosan h�tr�lva figyelik a jelenetet. A dereng�s egyre nagyobb, egyre f�nyesebb, �s olyan, mintha suttogna, l�ktetne, �lne… Megbabon�zva mered�nk a jelen�sre, mely mikor teljes eg�sz�ben elhagyja a testet, robban�sszer�en �rad sz�t a leveg�ben, egy pillanatra elvak�tva benn�nket. T�bben ijedten kapj�k szem�k el� kez�ket.

K�l�n�s bizserg�s fut v�gig rajtam, ahogy el�r a suttog� f�ny�r, s egyben olyan �rz�sem t�mad, mintha felt�ltene, mintha visszaadn� l�nyem eddig elveszettnek hitt r�sz�t… az eml�keim? Igen! Az eml�keim: a nevem, a sz�rmaz�som, a csal�dom… Micsoda? Ez lehetetlen…

Hangos pukkan�sok zaja z�kkent vissza a val�s�gba. A semmib�l egyental�ros alakok t�nnek fel, akik a hal�lfal�k addigra m�r j�csk�n megfogyatkozott csapat�val veszik fel a k�zdelmet. Nincs neh�z dolguk. Uruk hal�la �s az el�bbi jelenet kell�k�ppen �sszezavarta �ket, �gy t�bben – az aurorok nem kisebb meglepet�s�re - harc �s ellen�ll�s n�lk�l adj�k meg magukat.

A rohan�, kiab�l� t�megb�l Lucius alakja v�lik ki, aki k�ts�gbeesetten rogy mell�m a f�ldre.

- Sajn�lom, Tia… �n annyira sajn�lom – szor�t mag�hoz elkeseredetten. – Ha tudtam volna…
- Sss… - csit�tom halkan. – Semmi baj… ennek �gy kellett t�rt�nnie – suttogom lehunyt szemekkel.
- Nem! – kem�ny�ti meg a hangj�t. - Egyszer m�r elvesz�tettelek. Nem hagyom, hogy ez m�g egyszer megt�rt�njen! Hallod?! – r�z meg a karjaiban tartva.

�sszeszedve marad�k er�m kinyitom szemeim. Halv�nyan r�mosolygok, majd l�gyan v�gigsim�tok arc�n. �rint�sem hat�s�ra egy pillanatra becsukja szemeit, majd elkapja kezem, s belecs�kol tenyerembe.
H�t � az… m�gis � az az ember, akit mindig is szerettem, akihez hozz�mentem, akit�l elszak�tottak, s akire �jra r�tal�ltam.
Igen! Most m�r eml�kszem… mindenre. �s ez j�… nagyon j�.
- Vigy�zz Drac�ra – lehelem er�tlen�l, majd els�t�t�l minden, s fejem tehetetlen�l mellkasomra hanyatlik.
- Tia! Nem hagyhatsz itt! Most nem! Tia! – hallom m�g t�volr�l k�ts�gbeesett ki�lt�s�t, de az �sv�ny, amin elindultam vissza m�r nem enged. A kapu kit�rul, s �n �tl�pek rajta, �r�kre b�cs�t intve ennek a vil�gnak.