Mimi nagy �tlete

- Hermione… - L�tszott Tomon, hogy olyasmit fog mondani vagy k�rdezni, amit m�r r�g�ta szeretne. -… soha nem jutott m�g eszedbe, hogy velem maradj… ebben az id�ben?

K�zelebb h�z�dtam Tomhoz, m�r amennyire ez m�g lehets�ges volt, �s a szem�be n�ztem.

- De igen, �s szeretn�k…

Tom szeme felragyogott.

- ...de nem lehet. – � s�hajtott egyet, �s elford�totta a fej�t. – �rts meg engem, k�rlek...!

- �rtem – felelte, mik�zben b�logatott. – Sz�val mert �n leszek a j�v�ben a legnagyobb ellens�ged, m�r nem is szeretsz, �s ink�bb m�sz vissza, hogy a bar�taiddal meg�lj, mint maradsz itt, hogy egy�tt lehess�nk.

- Nem – siettem a v�lasszal, mik�zben megsimogattam Tom arc�t. – Te is tudod, hogy ez nem igaz. Szeretlek.

- Ez �gy semmit sem �r – cs�v�lta a fej�t szomor�an. – Hogy m�r csak n�h�ny h�napig lehetek veled... ez... ez annyira...

- ... igazs�gtalan. Tudom. Nem mi akartuk �gy, de ez van �s k�sz. Jaj, ne legy�l m�r ennyire elken�dve... l�tjuk m�g egym�st a j�v�ben!

- Persze! – horkantott – Mik�zben a bar�taid �tkokat l�v�ld�znek r�m, �s azokra a hal�lzab�l�kra, vagy kikre...

Ett�l nevetnem kellett. Tom hal�losan komolyan mondta a mondanival�j�t, �s �pp ett�l lett vicces. „Hal�lzab�l�k”...
Tom egy les�jt� pillant�st vetett fel�m.

- Azok hal�lfal�k! – jav�tottam ki kuncogva.

� csak elmosolyodott.

���

Minerva „Mimi” McGalagony �s Tom „Voldemort” Denem �ppen a terv r�szleteit dolgozt�k ki a t�parton, egy nagyobb fa alatt. Szerencs�re eg�sz j� id� volt, m�r febru�rhoz k�pest: nem volt se es�, se h�, csak kicsit h�v�s volt odakint, ez�rt mindannyian kab�tot kellett, hogy vegy�nk. Mik�zben Tom �s Mimi l�zasan a tov�bbiakr�l vitatkoztak, addig Flore-al – mi ketten tudtunk m�g err�l a Leon-dologr�l – j�l elvoltunk: � valami most divatos �js�got olvasott, �n meg elmerengve b�multam a tavat, amibe egyszer m�r majdnem belefulladtam. Sz�p eml�kek...

- ... sz�val, k�sz a terv – d�lt a fat�rzsnek Tom.

- Halljuk – s�hajtottam egykedv�en. Amit semmik�pp sem tudtam meg�rteni: Mimi �s Flore nagyon k�nnyen �tsiklottak a felett a Cruciatus-�tok f�l�tt... igaz, nem mondom Tomnak, meg nem is mutatom ki – b�r szerintem � is tudja -, ez engem nem is kicsit zavar. J�l van, tudom, ha az ember Voldemort Nagy�rral bar�tkozik, akkor fogadja el, hogy m�rpedig neki ilyen a term�szete. �nmag�ban nem s�t�t, csak hajlik a rosszra, de ennyi. T�ny viszont az is, hogy nem ilyennek k�pzeltem: a fiatal Voldemort mindig is �gy �lt bennem, mint egy elszigetelt b�stya, aki megk�zel�thetetlen a t�bbi di�k sz�m�ra. �gy gondoltam, mindig rosszban s�ntik�lt, mindenki ut�lta, persze sokan f�ltek t�le a s�t�t term�szete miatt, kiv�ve a tan�rokat, akiknek teny�rbe m�sz� m�don h�zelgett. �gy k�pzeltem, b�rkit k�pes volt manipul�lni a c�ljai el�r�s�re... �s erre idej�v�k, egy b�jital miatt, �s megismerem a val�di Tom Denemet: Egy felt�n�en j�k�p� fiatal sr�cot, aki�rt bomlanak a csajok �s aki �lvezi is ezt.
H�t nem fura?

- Nos, a terv a k�vetkez� – vette �t a sz�t Mimi, �s olyan komolyan k�pet v�gott, mintha egy �llamtitok elmond�s�ra k�sz�lne fel lelkiekben. – Holnap este Tom elmegy Lumpsluckhoz, h�zeleg, visz csokit �s amikor m�r csak ketten vannak, elk�b�tja �t. Besurran a b�jital-laborba, elvisz egy j� csom� Sz�zf�l�-f�zetet. Eddig megvagyunk, ugye. M�snap – ez h�tf� -, Tom reggel iszik bel�le, mondjuk egy�r�nyi adagot. K�nyelmesen megeb�del a tan�ri asztaln�l. Visszav�ltozik Tomm�, minden megy a r�giben. Amikor Vitale professzornak �r�ja lenne, Tom ism�t, minden sz�netben megiszik egy�r�nyi adagot.

- F�j – ny�jtotta ki a nyelv�t Flore. – Szeg�ny.

- Azt�n – emelte fel a hangj�t Mimi, �s sz�r�s szemekkel n�zett Flore-ra, mintha azt mondan�: „Pof�d befogod, vagy sz�molj a k�vetkezm�nyekkel!” -, m�r csak annyi van h�tra: ki lesz Tom, am�g az igazi Tom Vitale professzork�nt �r�kat ad? Pofonegyszer�. Hermione, vagy Flore: el kell cs�rnotok Rebecca Royston papag�j�t.

- Minek? – h�kkentem meg. Egy papag�j az, ami most a legkev�sb� hi�nyzik nek�nk.

Mimi elvigyorodott.

- Minek, minek! Tudod, Hermione, hogy nagyon j� vagyok �tv�ltoztat�stanb�l. Senki sem fogja �szrevenni, hogy kicser�lt�k Tomot egy papag�jra...

- Mi? – Majdnem eld�ltem a r�h�g�st�l. Hogy Tomot... egy papag�j helyettes�tse?

- J�l hallottad. Mit sz�ltok? Zsenik vagyunk Tommal, vagy nem vagyunk zsenik?

- Ez az!

Tom �s Minerva �sszevigyorogtak, majd r�csaptak egym�s tenyer�re.

- Szervusztok, fiatalok! – hallatszott egy der�s hang a h�tunk m�g�l. Megfordulva l�ttam, hogy a mosolyg� Dumbledore az. - Csak nem valami rosszban s�ntik�ltok? – k�rdezte m�g sz�lesebb mosollyal, majd odas�t�lt hozz�nk, k�zvetlen�l Tom mell�.

�n �s Mimi teljesen lefagytunk, de Tom �s Flore f�ld�nt�li nyugalommal n�ztek az �sz var�zsl�ra. Na igen. Mimi �s �n – mint a k�t eminens – mindig rettent�en megijedt�nk, ha szab�lytalans�gon �rtek minket, de Tom �s Flore – a k�t edzett ember n�lunk – csod�latos m�don m�g csak meg sem rezzentek soha. B�r igyekeztem �n is, hogy ne l�tsz�djon az arcomon, hogy ideges vagyok, de nem tudom, mennyire siker�lt. Nem akartam, hogy Dumbledore professzor megtudja, hogy a b�nt�rsa vagyok Tomnak ebben az eg�szben, hisz m�g a v�g�n mind a n�gyen Azkabanba ker�ln�nk j� sok id�re... �s akkor fuccs az id�utaz�snak. Nem, titkolni kell, am�g csak lehet.

- Mi? Dehogy, mi egy�ltal�n nem is s�ntik�lunk, rosszban meg pl�ne nem – v�laszolta laz�n Tom, �s megeresztett egy Denem-f�le mosolyt. T�ny, hogy a mostani �tv�ltoztat�stan professzorunk nem tartozott a Tom l�tv�ny�t�l sikongat� tinil�nyok k�z�, ez�rt nem tudom, ez a mosoly mennyire v�lt be. Mindenesetre megpr�b�lta.

- �, ennek �r�l�k. Eg�sz sz�p id�nk van, nemde b�r?

Tom �s Dumbledore professzor m�g t�rsalogtak n�h�ny percig, azt�n, mire odan�zt�nk, a professzor elt�nt.

���

Flore m�r elk�rte a papag�jt, �gy h�t nekem semmi dolgom nem volt, mint hogy megfigyeljem az esem�nyeket. �ppen a Mardek�r klubhelyis�g – itt �gyis mindenki rosszban s�ntik�l, �gy nem kelt�nk felt�n�st, m�g egy �ri�spapag�jjal sem –, egyik eldugott sark�ban telepedt�nk le n�gyen. Azt�n v�g�l is annyira megb�multak, hogy m�gis ink�bb Tom szob�j�t v�lasztottuk.
Felment�nk, �s a papag�jt letett�k a f�ldre, k�zvetlen�l Tom �gya mell�, mi pedig n�gyen az �gyon �lt�nk. V�g�l Minerva suttogott valamit, n�h�ny mozdulatot tett a p�lc�j�val – meg Tom fej�hez is �rintette -, �s l�ss csod�t: a papag�jnak hirtelen l�ba n�tt, meg k�t karja, �s ott �llt el�tt�nk Tom teljes hasonm�sa.

- H� – d�bbent meg az igazi Tom, majd az �tv�ltoztatott papag�j fel� fordult. Meg�rintette az arc�t �s a haj�t is. – T�nyleg olyan, mint �n!

M�r �ppen kezdt�nk belej�nni az �rvendez�sbe, amikor:

- Kurva any�dat – kr�kogta a papag�j hangj�n az elvar�zsolt Tom.

Fintorogva n�ztem Mimire.

- Most meg mi van? - t�rta sz�t a karj�t. – A hangj�t nem tudom elv�ltoztatni. K�l�nben meg, nem tudom, mi bajotok. Tom is �gy besz�l, nem?

- H�t ebben van n�mi igazs�g – ismerte be v�llr�ntva Flore.

- Na ugye. Fel sem fog t�nni.

���

M�g mindig a szob�ban �lt�nk a papag�j-Tom �s az igazi t�rsas�g�ban, amikor is hirtelen ajt�csap�d�st hallottunk. K�s�n l�ttuk csak meg Abraxas Malfoy d�bbent k�p�t, amint az bel�pett a szob�ba.

- Mi... mi ez? – adott hangot meglep�d�s�nek Malfoy, mire Tom nemes egyszer�s�ggel karon ragadta, �s kih�zta a szob�b�l. Egy perc m�lva �jra bej�tt Tom, de m�r egyed�l.

- Kit�r�ltem az eml�kezet�t, �s elk�ldtem, hogy menjen a szok�sos csajoz�-k�r�tj�ra. Egy hamar nem t�r vissza, mindig a Sz�ks�g Szob�j�ba mennek, vagy a csaj h�l�szob�j�ba...

- Honnan tudod?

- �n is mindig oda vittem a l�nyokat – k�z�lte egy Denem-mosoly k�s�ret�ben Tom. K�sz. M�g egy �rdekes r�szlet, amit nem akartam tudni.

Tov�bb folytattuk a besz�lget�st – Flore kicsit szomork�s lett Tom megjegyz�se �ta -, azt�n elment�nk vacsor�zni, �s lelkiekben felk�sz�lni a holnapi napra.

���

M�giat�rin poshadtunk �ppen. Az �n tollam mag�t�l jegyzetelt, de megpr�b�ltam persze figyelni is – vajmi kev�s sikerrel. Akkor �pp a holl�h�tasokkal voltunk beosztva; ez�rt h�t Mimi is itt volt – �ppen Tommal var�zsl�sakkoztak. Ami azt illeti, �n olyannak k�pzeltem a fiatal McGalagonyt, aki mindig csak tanul �s tanul, semmi sz�rakoz�sra nincs ideje. Erre most �ra k�zben sakkoznak a k�s�bbi Voldemort Nagy�rral. H�t nem semmi.
Hogy Tom hogy ker�lt ide? Nos �gy, hogy neki �ppen lyukas �r�ja van, �s �gy d�nt�tt vel�nk marad. Binns nan�, hogy nem vette �szre.
Mivel a koboldfelkel�s nem nagyon �rdekelt senkit, mindenki igyekezett lek�tni mag�t valamivel: �n ugye tanultam, Tom�k sakkoztak, Ryan b�v�sztr�kk�ket mutatott – amikben egy�bk�nt nagyon j� - a megh�kkent Ginnynek �s Vickynek, Becca k�r�mlakkozott, Flore egy holl�h�tas fi�val besz�lgetett, Cherry meg nagy b�szen tanulm�nyozta a sz�mba vehet� fi�kat a teremben – azokat, akik kimenthetik ebb�l a sz�rny� h�zass�gi tervb�l.

- Nyertem! – sikkantotta Minerva mellettem, mik�zben mind k�t kez�t a magasba emelte. Binns egy les�jt� pillant�st vetett r�nk, azt�n folytatta az unalmas monol�gj�t.

- Csak az�rt, mert sz�nd�kosan hagytalak nyerni – morogta Tom, Minerva viszont csak vigyorgott.

J� nekik, hogy ilyen nyugodtak. �n m�g mindig ideges vagyok. Reggel Tom – r� jellemz� m�don – elfelejtett elmenni reggelizni Leon-k�ppen. Persze ez m�g nem nagy trag�dia. Az lenne a nagyobb, ha az �r�ira felejtene elmenni...
Legal�bb a sz�zf�l� f�zet megvan. Tom azt mondta, �vatosan puhatol�zott Lumpsluckn�l a horcruxokhoz kapcsol�d�an, de csak annyit tudott meg, amennyit m�r eddig is tudott. A professzorb�l ennyit kiszedni is val�di m�v�szet volt, Tom szerint t�bbsz�r is k�rdezte, hogy csak a dolog elm�leti r�sze �rdekli-e. Azt�n nevetve mes�lte, hogy Lumpsluck azt mondta: ha sok csokit visz neki �s tov�bbra is j�l tanul, m�g azt is el tudja int�zni, hogy a Miniszt�riumban kapjon munk�t, s�t od�ig ment: ki tudn� eszk�z�lni a j� kapcsolatai r�v�n, hogy Tomb�l m�gia�gyi miniszter legyen.

Tom �s Mimi �j partit kezdett, �s �ppen ekkor cs�ngettek. Nagy leveg�. Most j�n a Legend�s L�nyek Gondoz�sa vel�nk...

���

Hal�los f�lelemben �ld�g�ltem a mardek�rosokkal egy fa t�v�ben, az udvaron, k�zel az erd�h�z. Leont v�rtuk. Vagyis Tomot, de ezt senki sem tudja. Nos igen, ekkor jutott eszembe: hogy a fen�be fog Tom tan�tani, ha m�g � maga is csak tanul�? K�s� b�nat...
Persze nekem se volt az eg�sz fen�kig tejfel: Tom-papag�j kez�t kellett fognom v�gig. Flore brili�ns �tlete...
A mardek�rosok m�r nagyban k�romkodtak, amikor megjelent Leon. Vagyis Tom. De szakasztott �gy n�zett ki! M�g a sz�mat is elt�tottam. Ugyanaz a mosoly, arc... egy pillanatig eszembe jutott, hogy tal�n m�giscsak az igazi Leonardo Vitale az, de elvetettem.
Flore kicsit m�sk�ppen festett, mint �n. Pontosabban: ha nem lettek volna ott a t�bbiek, szerintem hal�lra r�h�gte volna mag�t. Mi tagad�s, most, hogy belegondolok, t�nyleg el�g vicces...
Tomnak valami m�don m�gis siker�lt Leon-szer�v� v�ltoztatnia a hangj�t, �s nagyban elkezdte mes�lni a kim�r�k fejl�d�si szakaszait, �letk�r�lm�nyeiket �s szerep�ket a var�zsl�t�rsadalomban. �gy l�ttam, k�sz�lt.

- Valaki meg tudn� nekem mondani, hogy siker�lt-e m�r legy�zni valakinek egy kim�r�t?

Szok�s szerint a kezem a magasban volt.

- Miss Granger – k�sz�r�lte a tork�t Tom-Leon.

- Egyetlen p�ld�t ismer�nk, de a gy�ztes var�zsl� annyira kimer�lt a harcban, hogy nem sokkal k�s�bb lezuhant a sz�rnyas lov�r�l �s meghalt – dar�ltam �gy, mintha k�nyvb�l olvasn�m.

- Nagyon j�, kisasszony – mondta, de pontot, azt nem adott. H�t k�szi. Ez�rt m�g sz�molni fogunk.

„H�t pontot nem kapok?” , gondoltam, mert biztos voltam benne, hogy Tom legiliment�l.
„Nan�, hogy nem. K�sz�lj.”

Nem sokkal k�s�bb Walburga felelt valamire – neki bezzeg adott harminc pontot. Harmincat! Csak mert mardek�ros! Sz�lni kellett volna neki, hogy nem most van itt az ideje a pontlevon�sdinak...
Ennek ellen�re Tom t�k�letesen j�tszotta Leon szerep�t. Ha nem tudn�m, hogy � az, tuti elhinn�m az eg�sz sz�ndarabot.

���

Szerencs�re nem voltam ott, amikor az igazi Leon fel�bredt. �ppen Flore volt vele, �s � mes�lte: annyira �v�lt�z�tt �s rohang�lt, hogy le kellett k�t�znie. Am�g beteg, nem akar felejt��tkot sz�rni r�, majd csak ha meggy�gyult. Persze, � tudja...
Tom nagyon �gyes volt eg�sz h�ten. Igaz, a papag�jjal volt n�mi gond: t�bbsz�r is besz�lt a tan�roknak, amikor azok k�rdezni akartak valamit, �gy a Mardek�r j� n�h�ny pontot vesz�tett.

Nagy b�tors�gr�l t�ve tanuls�got, kedden bemer�szkedtem a Sz�ks�g szob�j�ba, hogy besz�ljek Leonnal. Mondjuk t�k felesleges volt, csak annyi t�rt�nt, mint mindig – k�ny�rg�s, hogy legyek vele, fegyeget�s, stb. -, persze egy kis ordib�l�ssal vegy�tve, hogy engedjem ki, mert hogy j�v�k �n ahhoz, hogy �t bez�rjam. Na itt volt az a pont, amikor t�voztam a szob�b�l, �s elhat�roztam, hogy addig vissza se megyek oda, am�g Leon nem megy el. �s m�g neki �ll feljebb.

���

H�t, ezt is meg�rt�k. H�tam m�g�tt van egy balszerencs�s id�utaz�s, egy szerencs�tlen olaszorsz�gi �t, sok-sok veszeked�s a bar�taimmal �s Tommal, a roxforti Valentin-nap �s egy igen sikeres Leon-rejteget�s a Sz�ks�g Szob�j�ban... �s most v�gre – �tven �vvel a saj�t korom el�tt – 17 �ves vagyok. Illetve leszek este kilenckor. Azazhogy �tven �v m�lva ilyenkor, mert itt m�g meg sem sz�lettem.
De ez r�szletk�rd�s.
A csajokt�l �s Ryant�l m�r megkaptam az aj�nd�kokat: kaptam cip�t, ruh�t, k�peslapot, gy�ngyf�z�-k�szletet, k�r�mlakkot, k�nyvet – vagy h�rmat -, bonbont �s persze vir�got. R�zs�t kaptam mindenkit�l, mert az igazs�ggal nem mertem el�hozakodni: a kedvenc vir�gom a napraforg�. Azt ugyanis nem szokt�k aj�nd�kba vinni. �s hogy mi�rt ez a kedvencem? Mert egyszer�, sz�p, �s s�rga. �s szeretem a s�rg�t. �s a z�ldet. �s a v�r�set. Na de elt�rt�nk a t�rgyt�l, ami engem most teljesen lek�t:

Tom m�g nem k�sz�nt�tt. Nem voltam elken�dve, tudtam, hogy �gysem �szom meg holmi tess�k-itt-az-aj�nd�k-puszi-puszi dologgal. Dehogyis! Biztos kital�l valamit a sz�linapomra. Abban nem k�telkedem, hogy esz�be jut-e egy�ltal�n, mert ugyeb�r � t�k�letes. K�l�nben is, m�g csak eb�d volt, gondoltam, majd d�lut�n k�sz�nt.

Nem t�vedtem.

Kora este, �gy h�romnegyed hat k�r�l felj�tt a Griffend�lbe �s azt k�rte, hogy s�t�ljunk egyet.

- Ilyenkor? – h�kkentem meg, de � nem sz�lt, csak b�lintott. Megfogta a kezem, �s m�r ment�nk is.

Vagy j� negyed�r�n �t.
Be, a Tiltott rengeteg f�i k�z�.
Helyesb�tek: a Tiltott Rengeteg legs�t�tebb f�i k�z�. �, dehogyis ijedtem meg, hogy a j�vend�beli S�t�t Nagy�rral vagyok egy teljesen elhagyatott, s�r� �s s�t�t erd�ben t�k egyed�l!
Mert persze hi�ba kedves, meg aranyos, az agg�lyaim m�gsem oszlottak el csak �gy, sajnos.

- Itt vagyunk – f�kezett le, mire �n is meg�lltam. Tom a p�lc�j�val egy fa t�v�re mutatott, ahol egy nagyobb pokr�c volt leter�tve, meg kis kos�rk�k.

- Piknik? – csillant f�l a szemem, amint r�j�ttem, hogy Tom nem az�rt hozott ide, hogy meg�lj�n/megk�nozzon/sz�tdaraboljon �s odadobja a maradv�nyaimat a kentauroknak �s farkasoknak.
� elmosolyodott, mire mindketten le�lt�nk. Tom kis hangulatvil�g�t�st k�ld�tt f�l�nk, majd el�h�zott a pokr�c al�l egy nagyobbacska csomagot. R�gt�n ki is bontottam. Ez �llt benne egy kis pap�ron:

"Kicsi sz�vem, kicsi sz�m, boldog sz�let�snapot k�v�n. Tom”

Most m�r vigyorogva bontottam tov�bb. Els� szerzem�ny: egy sz�p, s�t�tz�ld k�t�s�, k�zepes m�ret� k�nyv volt benne, �s rajta ez �llt:
Napl�

- Ha nem vezetsz napl�t, �ppen ideje. R� kell hagynunk az ut�korra, mit szenvedett J�lia, s R�me� - k�sz�r�lte a tork�t.

Majdnem elnevettem magam.

- Te? – pr�szk�ltem. – Mit szenvedsz te?

- Mindketten igen neh�z k�nokon fogunk �tesni – k�z�lte hal�lkomolyan.

Csak megforgattam a szemeim.

Kaptam m�g parf�m�t, egy csokor r�zs�t – na igen... – meg egy romantikus t�m�j� k�nyvet.
Az este csod�san telt. Besz�lgett�nk, nevetg�lt�nk, besz�lgett�nk, ett�nk, �s a v�ltozatoss�g kedv��rt besz�lgett�nk.

- ... sz�val nem hinn�m, hogy valaha is tal�lsz hozz�m hasonl� bar�tot.

- Jaj, de egoista valaki – nevettem fel. – Honnan veszed, hogy hozz�d hasonl�t keresn�k?

- Mindenkiben engem keresn�l, ez biztos – felelte mosolyogva. – Mert szeretsz.

- Aha. �s ki mondta? – viccel�dtem.

- H�t te!

- �, az nem olyan biztos. Lehet, hogy Imperius alatt �lltam, vagy valaki konf�zi�s �tkot sz�rt r�m. B�rmi megeshet. Vagy te adt�l be nekem szerelmi b�jitalt. Sosem lehet tudni.

- �n nem adtam semmit – vigyorgott. – �s biztos nem �llsz �tok vagy b�b�j alatt. Most legal�bbis biztos nem. Akkor, megism�teln�d?

- Mit?

- Hogy szeretsz. �s hogy h�s�ges leszel... legal�bbis am�g itt vagy.

- Ok�: szeretlek, �s h�s�ges leszek. Meg vagy el�gedve?

�ld�g�lt�nk kicsit a fa alatt, �gy, hogy � h�ttal a f�nak d�lt, �n meg h�ttal neki. �szre sem vettem mennyire m�lik az id�. Kicsit megk�rtem, hogy ne besz�lgess�nk.
Egyszer�en annyira mes�be ill� volt minden: f�nyek, Tom, kellemes leveg�, �dess�gek, szerelem... egyszer�en el sem tudtam hinni, hogy ez pont velem t�rt�nik.

- �, �ldott, �ldott �j...mivel hogy �j van, f�lek, az eg�szet �lmodom csak; oly b�v�s-b�jos, t�l�des val�nak - suttogtam.

Tom halkan nevetett.

- Ez az �n sz�vegem.

Gondoltam egyet.

- Szarok r�.

- H�, kezdelek megrontani – nevetett fel imm�r hangosabban. – �s ez baj. �pp �gy szeretlek, ilyen mindent tud� kis str�bernek...

- H�! – bokszoltam bele a has�ba.

- �s kezdesz er�szakos lenni.

- Csod�lod? Na de viccet f�lret�ve: k�rn�k valamit.

- Mondjad.

- Esk�dj h�s�get, mint ten�ked �n - s�hajtottam.

- Hisz �n el�bb esk�dtem, meg se k�rt�l - h�kkent meg. Ez nagyon vicces volt. Tudniillik, az igazi R�me� �s J�li�ban is pont ez j�n, hajsz�lpontosan ugyan�gy. Tom pedig reflexb�l mondta; h�t igen, ez a R�me� �s J�lia;Tom �s Hermione p�rhuzam...

- Nem eml�kszem. Mondjad csak m�g egyszer!

- Az �ldott holdra esk�sz�m, kisasszony, mely a gy�m�lcsf�kat ez�st�zi...

- Nincs is hold – v�gtam k�zbe.

- Fen�be is! – toporz�kolt. Igen, toporz�kolt... – Pedig csak k�lt�i akartam lenni!

- Voldemort csak ne legyen h�sszerelmes, ok�? Nem v�rom el, ne t�rd magad – nevettem fel.

- De �n t�rni akarom, hogy �r�met okozzak – n�zett r�m kiskutya szemekkel. - B�rmilyen ny�las monol�got megtanulok, k�l�nben is; ez is csak fejleszti sz�n�szi k�pess�geimet. K�l�nben is, ha m�r a napraforg�val nem tudtam �r�met okozni...

A sz�mat is nyitva felejtettem.

- Ki vagy te, ki az �jbe burkol�zva megloptad az �n titkomat?

- Tom Denem a becs�letes nevem, �s legilimentor vagyok.

- Aha. Na de m�g mindig nem esk�dt�l.

- J�, akkor: esk�sz�m, hogy h�s�ges leszek addig, am�g el nem m�sz, �s azon t�l is szeretni foglak. Mit sz�lsz?

Lefel� g�rb�lt a sz�m.

- Sajnos �n ezt nem �g�rhetem...

- Semmi baj, ne is �g�rd. A szerelmesek hitszeg�s�n Jupiter is kacag.

Hossz� csend.

- �s mondd, e helyre kicsoda vez�relt?

- Abraxas Malfoy. Persze ezen k�v�l minden a saj�t �tletem volt.

Elgondolkodtam.
Ennek az idillnek nemsok�ra v�ge lesz. Nem lesz t�bb� se Tom, se Becca, se Flore, se Mimi, se senki m�s, akit annyira szeretek... kegyetlen lesz, az biztos. �s Tom... �des j� Istenem, hogy fogom kib�rni n�lk�le? Egy h�tig sem b�rom ki �gy, hogy nem l�tom, legal�bbis itt. Persze lehet, hogy ott minden m�s lesz. Ugyanaz a kedves Harry, ugyanaz a vicces Ron, ugyanaz a szigor� McGalagony professzor �s mindenekel�tt: ugyanaz a kegyetlen �s rideg Voldemort. �s aki miattam lett olyan, amilyen.
K�nnyek sz�ktek a szemembe. Igen, minden miattam van. Miattam haltak meg Harry sz�lei, miattam bomlott meg az elm�j�k Longbottom�knak, miattam halt meg Sirius, miattam �llt �t a rossz oldalra Pettigrew, miattam lett a sok hal�lfal�, miattam lett Voldemort, �n teremtettem azt a kegyetlen �s gyilkos Voldemortot, akit�l mindenki retteg... �n �ltem meg olyan sok mindenkit, nem Tom vagy Voldemort; mindegy, ak�rhogy is nevezz�k. �n vagyok a hib�s, �s ezt sosem fogom megbocs�tani magamnak.
Itt volt a lehet�s�g, hogy meg�ljem Tomot, vagy hogy megv�ltoztassam a j�v�t. Nem tettem... azaz m�g nem d�lt el semmi... igen...tal�n...
Tal�n lenne egy es�lyem? Lenne, hogy itt maradjak, Tommal? Hogy boldogan �lj�nk?
De ezt nem tehetem. Olyan sok embert kellene ott hagynom, �s tal�n �nz� vagyok... de k�l�nben is, Dumbledore �gysem engedn�, hogy megv�ltoztassak b�rmit is.
Igen. �gy kell lennie. Itt kell lennem a fiatal Voldemorttal, a b�n �tj�ra terelnem, tulajdonk�ppen �n ir�ny�tom. M�gis n�ha �gy t�nik, hogy csak a p�lya sz�l�r�l figyelem az esem�nyeket, �s csak �llok, �s tehetetlen�l n�zem, hogy megy t�nkre a vil�g, mert engem senki, senki nem �rt meg, senki sem t�r�dik velem vagy a boldogs�gommal, mert ez a Sors – a sorsunkat pedig be kell teljes�teni, ez�rt sz�lett�nk ebbe a vil�gra -, �s �n csak s�rni tudok, keservesen s�rni, mert nem tehetek semmit, de semmit, �s a k�nnynek csak �gy csorognak lefel� az arcomon...

Tom �szrevette, hogy s�rok, �s m�g jobban mag�hoz �lelt.

- Ne szomorkodj addig, am�g itt vagy, k�rlek – suttogta. – R��rsz n�h�ny h�nap m�lva is, amikor m�r messze leszek t�led. Nem akarlak s�rni l�tni.

- �n sem akarok s�rni, csak... csak olyan szar ez az �rz�s – fakadtam ki. Nem szoktam �gy besz�lni, de jobb sz�t nem tal�ltam, �s esk�sz�m, annyira, de annyira j�l esett...

- Persze, de ez m�g r��r... r��rsz m�g szomorkodni. Na. Most m�r megnyugodt�l kicsit?

- Igen – b�jtam m�g jobban hozz�, m�r ha ez m�g lehets�ges volt, �s m�g mindig szipogtam. – Igen, kicsit.


L�gyan megcs�kolt, �s ekkor siker�lt elfelejtenem mindent, de mindent...

���

Reggel hi�ba pr�b�ltak �bresztgetni Becc��k, nem akartam felkelni. Tommal �gy hajnali kett� k�r�l �rhett�nk haza. Hi�ba, nagyon gyorsan elment az id�...
M�r nyolc �ra volt, �s b�r el�bb szoktam kelni, mert ugye m�g reggelizni is kell, �gy d�nt�ttem, kiv�telesen endeg�lyezek magamnak m�g egy kis pihen�t, �s sz�ltam a csajoknak, hogy ma nem reggelizek.

���

- Eddig minden a terv szerint megy – mosolygott Leon, vagyis Tom, az egyik fi�v�c�ben. Na most hogy �n itt vagyok vele, az t�rt�netesen �gy alakult, hogy ebbe a mosd�ba senki, de senki nem j�r be. Hogy mi�rt? Egyszer�: a kast�ly legfels� szintj�n van, ami �gymond "rakt�rk�nt” funkcion�l. Azaz minden, amit az eddigi igazgat�k/tan�rok felzs�foltak a Roxfort nagy m�lt� t�rt�nelme sor�n, �s minden, ami nem f�r be a lenti szintekre, az itt van. Itt tulajdonk�ppen az�rt van v�c�, mert az alap�t�k �gy gondolt�k, hogy itt is legyenek tantermek, ami nem rossz gondolat, mert a mi id�nkben – gyeng�bbek kedv��rt: 1996 – szint�n tan�r�k sz�nhelye.
Ezzel ugye semmi gond nem lenne, ha t�rt�netesen a roxforti di�kok nem lenn�nek annyira lust�k amennyire, �s ha nem kellene ennyit l�pcs�zni. Nos, igen, ez�rt is hasznos mugli tal�lm�ny a lift, �s ha m�st nem is, ezt bevezethetn�k a Roxfortba...

- Igen, igen, zseni vagy – k�z�ltem unott fejjel, mire Tom csak elvigyorodott, majd k�zelebb j�tt, �s �pp meg akart cs�kolni, amikor elv�r�s�dve elh�z�dtam.

- Mi az? – v�gott Tom morcos fejet, mik�zben m�g mindig fogta a kezem, mire �n zavartan kib�ktem:

- Tudod, most �gy n�zel ki, mint Leon, �s... – pirultam el m�g jobban, majd r�n�ztem, mire � elnevette mag�t.

- Persze, bocsi. Nem k�rhoztatlak arra, hogy ennek a g�r�nynek a pof�j�t b�muld eg�sz nap, �gyhogy menn�k is, �r�m van a hugrabugosokkal �s mardek�rosokkal.

���


Jaj, de j�, vas�rnap van. �s nem mellesleg: Leon meggy�gyult. Hosszas huza-vona ut�n v�g�l is siker�lt a csajoknak lek�t�zni, mire Tom r�sz�rta a felejt��tkot. Sz�val most minden t�k ok�, Leon Leon, Tom Tom, �s �n is j�l �rzem magam.
Mostan�ban sok id�met Mimivel t�lt�m. Felfedeztem, hogy sok mindenben hasonl�tunk: szeret�nk olvasni, tanulni, de az�rt sz�rakozni is a bar�tainkkal. Sz�val mondhatjuk tulajdonk�ppen �gy is, hogy bar�tok lett�nk. Egy�bk�nt Minerv�nak volt egy olyan tulajdons�ga, amit soha nem hittem volna r�la: k�pes laz�tani. Igen, m�gpedig sokkal jobban el tudja engedni mag�t, mint �n, �s Tom - megjegyzem: rossz – hat�s�ra fokozatosan kezd megbar�tkozni a szab�lytalans�ggal. H�t m�r Tom miatt is musz�j, mert sokszor vannak egy�tt. Hogy mit csin�lnak: az rejt�ly. �s �n nem vagyok f�lt�keny. �, dehogyis. Csak kicsit furcs�llom, hogy sokszor l�tom besz�lgetni �ket mondjuk a t�parti f�zfa alatt, vagy a tanermekben... persze, nyilv�n l�tezik fi�-l�ny bar�t�g, �n m�r csak tudom. Nekem ott volt Ron, Harry, most Ryan, �s mondhatjuk, hogy Abraxas Malfoyjal is siker�lt t�bb�-kev�sb� bar�ti viszonyba keverednem – persze ett�l m�g nem lesz�nk puszipajt�sok, de j� tudni, hogy a suliban nincs komolyabb ellens�gem.
Azazhogy fi� ellens�gem, mert Lottybaba – ahogy mi szoktuk nevezni Charlotte-ot Tommal meg a t�bbiekkel – m�g mindig im�d keresztbe tenni nekem, b�r ami�ta jelentettem Dippetn�l azt, hogy megt�madott, m�r kicsit �vatosabb cs�nyekkel pr�b�l az idegeimre menni, gondolom f�l, hogy kicsapj�k, ha �lland�an �tkokat l�v�ld�z fel�m. Pedig h�t ziher, hogy ezt akarn�...
Hogyha m�r itt tartunk: ann�l a csajn�l valami nem tiszta. Pedig van esze, okos, m�g valamennyire j� tanul� is, de �pp az a baj, hogy �gy pr�b�l viselkedni, mint egy �resfej� kis liba, mert most ez a men�. H�t nem �rdekel, csin�ljon, amit akar, Tom velem j�r, tess�k m�s pasi ut�n n�zni, nem a m�s�t elcs�rni.
Nos, ezt egyik Legend�s L�nyeg Gondoz�sa �r�n – amit imm�r az igazi Leon tartott – voltam is sz�ves k�z�lni vele, mire nekem ugrott, �s Leonnak meg Tomnak kellett sz�tv�lasztania minket.
Gondolom, Leon persze ezzel is csak impon�lni akart n�lam, mert ugye kikosaraztam. L�tom, � is olvasta Tom egyik alapszab�ly�t, de... de k�ny�rg�m, er�szakkal nem lehet megh�d�tani valakit! Tomra meg, az �g �ldja m�r meg �t is, m�rt kellett hallgatni?! H�t m�r hogy gondolta volna komolyan azt, hogy neki kell �llni fenyeget�zni, nem? Nem?
Erre most tess�k, Leon m�g mindig ut�nam koslat, �s k�ptelen meg�rteni, hogy engem csak Tom �rdekel. Ennek nincs agya? Vagy ha van, mekkora lehet?

- Max bors�m�ret� – k�z�lte Tom egyszer, amikor s�t�ltunk az udvaron.

- Ne turk�lj a fejemben enged�ly n�lk�l! – fortyantam fel. – Ezerszer megmondtam m�r!

- J�, akkor majd beterjesztem a k�relmem a M�gia�gyi Miniszt�riumba – forgatta a szem�t.

- Ne sz�rakozz m�r! Igenis, ideges�t, hogy meg se k�rdezel, �s minden inf�t kicsalsz a fejemb�l!

- Ok, ezent�l vigy�zok majd. Egy�bk�nt... hallottad, hogy a mi Lottynk bepasizott?

Ezen k�nytelen voltam nevetni.

- Mit csin�lt? – pr�szk�ltem. – H�t ki az az �pelm�j� pasi, aki sz�ba �llna, mi t�bb: j�rna vele?

Tom megvonta a v�ll�t.

- Leonardo Vitale.

- Zs�k a foltj�t – vigyorogtam. – Honnan tudod?

- H�t ezt pletyk�lj�k az eg�sz suliban. M�g a tan�rok is, persze Dippet kiv�tel�vel. Mindenki �gyel, hogy � ne tudja meg.

- K�pzelem. Mindenesetre lehet, hogy csak pletyka.

- Nem - r�zta a fej�t. – Mivel Vitale-n�l �rthet� okokb�l nem k�rdeztem meg, h�t megk�rdeztem Lottyt�l.

- �s?

- Meger�s�tette – mosolygott. – �s fogalma sincs, hogy kicsapathatn�m mindkett�j�ket!

- Ink�bb hagyd �ket szerintem, had �lj�k a saj�t kis vil�gukat. Majd r�eszm�lnek. Vagy nem...

- Szerintem nem... de besz�lj�nk m�sr�l. Szeretsz m�g?

- Persze – nevettem fel. – De mi�rt k�rdezed mindig?

- Csak j� hallani meg tudni.