Szombaton nagy bulit csaptunk a klubhelyiségben, és nem kevés mézbor és vajsör elfogyott. Pansy pedig vasárnap délig elő sem került. Úgy látszik a kis öltözői beszédemmel csak annyit értem el hogy kezd beletörődni a dolgokba. Nem akartam annyira nyers és durva lenni Pansyval, de inkább lássam őket Voldemort csatlósai között, mint halottként. Bár ők is lehetnének rendtagok, de nem ismerem őket annyira hogy ezt száz százalékosan eldöntsem. Még azt sem tudom hogy mi hogy fogjuk túlélni ezt Dracoval, nem hogy a fél osztályom megmentsem. Legyen egy sötét varázstetoválás a karjukon, minthogy vérárulásért vagy szökésért elkapják őket. Látom hogy nem akarnak halálfalók lenni, tudom hogy nem akarnak senkit sem bántani, viszont azt is nagyon jól tudom, hogy ha másból nem is, de félelemből megteszik majd. Csak abban tudok reménykedni hogy Draco és én nem bukunk le elég hamar, és jó szolgálatot tehetünk a rendnek.

Ma, vagyis hétfő reggel egy teljesen más helyen ébredtem, de nézzük hogy kerültem oda.
Vasárnap, egész nap gyakoroltunk Dracoval. Egy nagy tükörteremmé változott át ezúttal is nekünk a szoba, és így tanultatja velem az animágiát. Legalább látom az átalakulást, és minden olyan dolgot amit esetleg nem úgy csinálok mint Draco. csak étkezésekre mentünk le, és a szobát véglegesen este kilenckor hagytuk el. De ezúttal nem fáradtan vagy letörten mert még mindig nem sikerült... Úgy délután négy felé, nem biztos mert nem volt nálam óra de ez nem lényeges, szóval akkor már nagyon bele voltam fáradva a dologba. Nem sikerült nagyobb eredményt elérnem, csupán egy félig ember félig farkas mutánsra hasonlítottam leginkább. Volt amikor Draco olyan nevetőgörcsöt kapott a látványon, hogy a hasát fogta. Ez ezek szerint csak szerintem nem volt vicces.
- Naa ne haragudj, csak olyan vicces volt... - fogta meg a kezem miután ott akartam hagyni had röhögjön.
- Marha vicces hogy hetek óta gyakorlunk és semmi sincs! - akadtam ki.
- Ez neked semmi? Jane, nekem fél évembe telt amíg át tudtam alakulni teljesen, neked meg alig két és fél hét alatt sikerült majdnem teljesen. Az már más kérdés hogy a "majdnem teljesen" milyen látványt nyújt. Tudod, az én oktatóm, azaz anyám, még jobban kinevetett. Hadd szórakozzam én is egy picit. - nézett rám bociszemekkel.
- Nem! Inkább csináljuk tovább. - álltam vissza a helyemre. Ő pedig megadóan követett.
- Jó akkor taktikát váltunk. - mondta a hátam mögül.
- Mire gondoltál? - kérdeztem.
- Shh... Tedd amit mondok. - súgta lágyan. - Hunyd be a szemed. Lazulj el Janie... Ürítsd ki az agyad. Ne gondolj semmire sem. Ne foglalkozz most az animágiával, a vizsgákkal, vagy épp a karácsonnyal. Semmivel sem. Csak rám koncentrálj. - suttogta halkan a fülembe, és akaratlanul is kirázott a hideg. - Nagyon jó kicsim. - dicsért meg amikor majdnem olyan lassú és egyenletes volt a légzésem mintha aludnék. - Most pedig, idézd fel a képet amin az animágus alakomban vagyok de úgy, hogy a bundája barna legyen pont mint a tiéd. Koncentrálj rá nagyon erősen. Megvan? - kérdezte és én bólintottam. - Nagyszerű, akkor most koncentrálj és képzeld azt ahogy átalakulsz azzá a farkassá, közben fordítsd magad felé a pálcád és végezd el úgy non-verbálisan a varázslatot ahogy eddig. - utasított, és én tettem amit kért. Éreztem hogy átjárja a testem valamiféle meleg bizsergető érzés. Nagyon nagyon fura volt. amikor már szinte biztos voltam benne hogy négy lábon állok, valaki megbökött oldalról. Kinyitottam a szeme, és ránéztem. Velem egy-magasságban egy nagy sárga szemű, koromfekete farkas állt. Fejével a tükörfal felé bökött, és én is ara néztem. A látványtól köpni-nyelni nem tudtam. Egy majdnem ugyan akkora barna farkas állt a fekete mellett. Annyira összeillettünk ahogy így álltunk egymás mellett. Hirtelen örömömben azt sem tudtam mit csináljak, így felnyüszítettem, és mint egy bolond kiskutya ugrálni kezdtem. Draco vakkantott egyet, mire picit lenyugodtam. Lassan felém sétált, majd mikor odaért mellém, hozzám dörgölőzött mint valami kiscica, és megnyalt. Na ez már vicces volt. Draco visszaváltozott, és hatalmas vigyorral jött felém.
- Annyira szép vagy Janie! Mit szólnál hozzá, ha nem mondanám meg hogy kell visszaváltozni, és lenne egy kutyám? - tudtam hogy csak viccel, de azért ez elég rémisztő ötletnek tűnt. Rámorogtam, mire nevetni kezdett.
- Tudtam hogy nem egyeznél bele. - sóhajtott lemondóan, mire megráztam a fejem. - Hát jól van, annyi a dolgod, hogy visszafordítod a folyamatot. Képzeld el magad emberként, és mellé a farkas alakod. Képzeld hogy a farkasból lesz az emberi külsőd. - Azt csináltam amit mondott, de elsőre sehogy sem akart menni. Na nem! Én nem maradok egy túl méretezett kutya az tuti. Még érősebben koncentráltam, amikor megint megéreztem a jól eső bizsergést a végtagjaimban, majd a hasamban, és a mellkasomban is. Pár pillanat múltán már ismét emberként álltam a tükör előtt, lehunyt szemekkel. - Nagyon ügyes voltál kicsim. - suttogta Draco, és átkarolt hátulról.
- Ó igen. Tudom. - fordultam meg vigyorogva. Ami hirtelen eltűnt az arcomról. - De fel nem foghatom, hogy jutott az eszedbe hogy farkas maradjak! - ütöttem egyet a vállába, amit szerintem meg sem érzett, mivel hangosan nevetett rajtam.
- Csak vicceltem, jobb szeretem ha ember vagy, ilyenkor több mindent megtehetek. - mondta ravaszul mosolyogva, és közben a bal karja lejjebb csúszott a fenekemre a derekamról.
- Na persze. - mondtam ál-morcosan, majd kibújtam az öleléséből. - Gyere gyakoroljunk még. - húztam vissza a tükör elé, és folytattuk. 4-5 óra múlva már pálca és varázsige nélkül ment az át- és visszaalakulás. Boldogan mosolyogva, és ugrándozva jöttem ki a Szükség Szobájából Dracoval.

A folyosón kb. mindenki hülyének nézett, de az akkor nem igazán érdekelt. Amikor elmeséltem Bellának ő is a nyakamba ugrott, és persze meg kellett neki mutatnom újonnan szerzett tudományom. Akkor tudtam meg még valamit.
- Most már legalább te is felmehetsz majd Dracoékhoz. - mondta vigyorogva.
- Hogy hogy most már? Eddig is fel tudtam volna ha akartam volna. - értetlenkedtem.
- Megnéztelek volna ahogy megpróbálod. - röhögött.
- Micsoda? - kérdeztem, és már rendesen hülyének éreztem magam.
- Na ne! Te nem is tudod? - kérdezte csodálkozva.
- Mit?
- Te tényleg nem tudod? Jane mi nem tudunk felmenni a lépcsőn a fiúk hálójába. Ugyan úgy csúszda lesz belőle mint a lányoknál. - magyarázta.
- Ez komoly? De hát miért? - ültünk le az ágyra.
- Na szerinted? Mardekár jól tudta hogy a házába nem jó kislányok kerülnek majd. Na ezért. - mondta mosolyogva.
- Upsz. Ezt nem is tudtam. Te honnan tudod?
- Tony mesélte, egyszer amikor fel akartam menni hozzájuk. Mondta hogy szívesen megnézné ahogy megpróbálom. Akkor mondta el. Egyébként tudtad hogy a hugrabugosoknál a fiúk is fel tudnak menni a lányokhoz? Ernie mondta Blaisenek. - kérdezte vihogva.
- Ez komoly? - hüledeztem.
- Igen. Hugrabug Helga megbízott a srácaiban. - mondta nevetve.
- Hát jó. Én most viszont átmegyek Dracoékhoz egy kicsit. - mondtam, majd felálltam.
- Rendben. Megvárjalak? - kérdezte a fürdő ajtajából még.
- Nem kell pihenj csak. - mondtam, majd felvettem egy pink shortot és egy fehér toppot. Átváltoztam, majd leosontam a klubhelyiségbe. odalent nem volt már senki, így zavartalanul felmehettem a fiúk lépcsőjén. Nem is kellett sokáig keresgélnem, elég hamar ráakadtam a megfelelő ajtóra.

" Crak, Malfoy, Monstro, Nott, Zambini "

Ez állt a kis aranyszínű táblán, így visszaváltoztam és lenyomtam a kilincset. A két dagadék és Tony már aludtak, de Blaise még bájitaltan házit írt. Halkan becsuktam magam után az ajtót, és odaosontam Blaise mögé. Odahajoltam és belesúgtam a fülébe.
- Hát te mit csinálsz? - kérdeztem, mire akkorát ugrott, hogy lecsúszott a könyv és a pergamen is az öléből a földre.
- Jane! A francba majdnem szívrohamot kaptam. - nézett rám morcosan, mire alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam hangosan. De hát a többi srác aludt...
- Bocsi, nem tudod hogy hol van Draco? - kérdeztem.
- De. A fürdőben van. Amúgy hallottam hogy immár frissensült animágus vagy. Gratula. - mosolygott rám, én meg ellöktem az ágyon.
- Kösz. Mit szenvedsz egyébként? - kérdeztem a leckébe kukkantva.
- Ja hogy az. A Felix Felicis leírása van benne, vagyis lenne, de valamit kihagytam. Megnéznéd? - kérdezte.
- Persze. Lássuk csak... - kezdtem el tanulmányozni. - áh, megvan. Szerinted miért hívják mézédesnek? - kérdeztem mosolyogva, és átnyújtottam neki a pergament.
- Öhm nem tudom. De akkor most mi is hiányzik belőle? - kérdezte, és még egyszer átfutotta.
- A méz. Az íze miatt, és a JÓ szerencse részeként. Más minden oké. - mondtam, és közben áttelepedtem Draco ágyára.
- Köszönöm! - örömködött, de csak csendben. - Máris hozzáírom.
- Rendben. - motyogtam Draco párnájából. De úgy látszik hogy ennyi tellett már csak tőlem, mert másra nem emlékszem az estéből azt leszámítva hogy valaki bebújt mellém. Így ébredtem ma reggel itt Draco mellett. Átnéztem Blaisere akinek nyitva volt a szeme, és figyelte ahogy ébredezem. Hatalmas vigyorral intett nekem, de én csak biccentettem felé. A világ minden kincséért sem bújtam volna ki Draco karjai és a paplan alól. Látszik hogy jön a tél, és a pincében amúgy is hűvös van. Most valósággal meg lehetett fagyni. Még vagy tíz percig így feküdtem amikor Crak kimászott az ágyából, és hangos robajjal befáradt a fürdőbe.

Akkor aztán Draco egy hangos szusszantással szorosabbra fogta az ölelést, és megpuszilta a hajam. Biztos nem tudja hogy ébren vagyok. Felemeltem a fejem, és láttam hogy még mindig csukva van a szeme, de se a légzése, se az a sunyi mosoly ami az arcán van, nem stimmel. Így odahajoltam és a fülébe súgtam.
- Tudom hogy ébren vagy. Pedig azt hittem hogy nem vagy rossz színész.
- Ilyen szép álom után nem is tudok fapofát vágni, főleg hogy az álmom tárgya egész éjjel a karjaimban aludt. - suttogta vissza.
- Szeretlek. - mondtam, amire elkapott és maga alá fordított. Hosszan megcsókolt, aztán a szemembe nézve válaszolt.
- Én is nagyon szeretlek. - mosolyogva húztam megint közel magamhoz, és éreztem ahogy egyre jobban hozzám préselődik majd a hasamat, és az oldalam simogatja.
- Hé srácok! Ha elfelejtettétek volna, Draconak nincs saját szobája. - morogta Tony tök kócos fejjel az ágyán felülve.
- Sajnos! - mondtam, és hozzávágtam a párnát a fejem alól. Az meg csak röhögve visszadőlt miután fejbe találtam.
- Szép volt. Nem hiába... az egyik hajtónk. - nevetett Blaise.
- A legjobb. - nézett rám Draco.
- Na persze! - röhögtem. - Blaise? Mikor mész megkeresni Pansyt? - kérdeztem mire rögtön lefagyott a képéről a vigyor.
- Majd. - mondta, és hangosan bevágta a KÜLÖN gardróbjuk ajtaját.
- Ennek meg mi baja? - kérdeztem Dracora nézve amikor épp az egyen nacijába bújt bele.
- Emlékszel a kis beszédedre a meccs után Pansyval? - kérdezte mire bólintottam. - Na azóta Blaise és Pansy veszekednek. Elég sokat. Blaise meg már amúgy is egy hete próbálja kitalálni hogy szakítson Pansyval. - magyarázta Draco.
- De hát a szombat estét is együtt töltötték vagy nem? - kérdeztem.
- Nem. Blaise itt volt. Miért? - kérdezett vissza szerelmem.
- Mert Pansyt csak másnap délben láttuk legközelebb. Mondjuk délelőtt veled voltam, szóval lehet hamarabb is visszaért, de amikor lefeküdtünk és felkeltünk nem volt sehol. - mondtam, és akkor jobban körbenéztem a szobában. Tony vörös fejjel feltűnően hangosan pakolászott valamit a ládájában.
- Szent Malazár! - kiáltottam fel amikor leesett. Tonyra néztem és a szám elé kaptam a kezem.
- Mi a baj? - kérdezte Draco aki ebből mit sem sejt.
- Semmi..... csak.. ő izé elfogok késni. Megyek öltözni. - tértem észhez.
- Ahha... akkor menj, és a klubhelyiségbe várlak. - adott egy gyors csókot, majd a fenekemre csapott amikor elindultam kifelé. Morcosan fordultam meg és ő vigyorogva nézett rám. Nyelvet öltöttem rá, majd kifelé menet még egy "mindent tudok és szégyelld magad" féle nézést mértem Tonyra. Aki persze rögtön értette és elfordult lehajtott fejjel.

Átváltoztam, és leballagtam a lépcsőn. A klubhelyiségben érdeklődve figyeltek, amolyan "hát te ki vagy?" nézéssel de nem foglalkoztam velük inkább felszaladtam a szobánkba farkasként. Bent már csak Pansy volt aki éppen sminkelt.
- Szia Draco. Jane nem volt itt éjjel. Lehet hogy megcsal. - mondta nekem. Így visszaváltoztam, és az arcán megjelent a zavartság és bűntudat pírja.
- Kösz Parkinson. Legalább falazhattál volna nekem ha tényleg Draco lett volna. Egyébként is az ő szőre fekete. - mondtam neki, mire rögtön mentegetőzni kezdett.
- Nem úgy gondoltam. Ne haragudj! Hol voltál éjjel? - kérdezte.
- Dracoéknál. Blaisevel leckét írtunk, én meg elaludtam Draco ágyában. Reggel pedig ott ébredtem mellette. - válaszoltam mosolyogva.
- Blaise... - sóhajtott. Úgy perdültem meg mintha rántottak volna. Pansy a kezeit az ölébe rakta és azt bámulta.
- Pansy minden rendben? - kérdeztem.
- Nincs. - mondta sírós hangon.
- Tudok rólatok. - szólaltam meg pár perc csönd után. Felkapta a fejét, és könnyben úszó szemekkel nézet rám.
- Honnan? - kérdezte. - Mindegy, ne válaszolj. Te vagy a kis csapatunk agya, biztos hamar rájöttél. - suttogta.
- Mióta? - kérdeztem.
- Szombaton a meccs után Blaise nagyon berúgott. Sok dolgot mondott, amire persze tegnap már nem emlékezett. Mérges lettem rá még aznap este, és eljöttem a klubhelyiségből. Az ötödiken sétáltam, amikor Tony lépett ki egy falikárpit mögül, a kezében meg volt még pár vajsör. - szipogta.
- Óh, tehát ezért nem jött meg a pótadag a piából. - mosolyodtam el. - Bocs. - mondtam mert elég mérgesen nézett rám a közbeszólás miatt.
- Ja. Szóval megkérdezte mi a baj, mert elég szarul festhettem... Elmondtam neki, ő erre átölelt. Sokáig beszélgettünk, aztán az egyik folyosón, a prefektusi fürdővel szemben a falhoz döntött és megcsókolt. Akkor jöttem rá hogy már rég nem szeretem Blaiset. Tudod nyáron sokszor volt nálunk Tony és az apja... Mr. Nott apámhoz jött, ezért addig Tony velem volt. Sakkoztunk, és rengeteget beszéltünk. Akkor szerethettem belé. De ez nem mentség arra, hogy lefeküdtem Tonyval szombat este a férfi prefektusi fürdőben. Megcsaltam Blaiset, azzal akit szeretek és ráadásul ő is szeret engem. Blaise sem a régi már egyébként... néha olyan távolság tartó, néha meg ha valami baja van akkor rögtön rám veti magát. Szerintem csak a feszültség levezetésre vagyok jó neki. Igen... elég szánalmasan hangzik, de ez van. - hadarta el a kis történetét.
- Nem az Pansy. - ültem le mellé, és a hátát simogattam amíg ő hangtalanul sírt. - Shhh... így elkened a friss sminked. - mosolyogtam rá.
- V-vízálló. - morgott.
- Akkor jó. - nevettem. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.
- Semmi furát nem találtál abban hogy Mr. Nott apukádhoz jár és addig Tony veled van vagy "veled kell lennie"? - kérdeztem mire értetlenül nézett rám.
- Nem... miért? - kérdezte.
- Emlékszel hogy mit mondtam a meccs után az öltözőben? Nem gondolod hogy Mr. Zambininek kellene hozzátok járnia? - kérdeztem, mire szinte hallottam ahogy leesett neki.
- Arra célzol hogy... - dadogott a csodálkozástól.
- Igen arra. Mr. Parkinson Tonynak szán téged. Végül is ez így lenne logikus.- néztem rá nevetve.
- De hiszen ez nagyszerű lenne. - csillant fel a szeme.
- Igen az... de Blaisevel akkor is beszélned kell. Még a héten... Figyelsz te rám Pansy Parkinson? -kérdeztem mérgesen mert úgy elbambult.
- i-igen. Csak eszembe jutott valami amit még Tony mondott és igen még ma beszélek Blaisevel. - kapott a fejéhez.
- Mit mondott Tony? - érdeklődtem.
- Hát... azt hogy náluk meg Mr. Zambini jár sokat, és azt hogy Blaise is volt néhányszor, ám akkor az apja mindig ráparancsolt Tonyra hogy csináljon meg ezt meg azt, amíg Bella és Blaise kviddicseztek meg szórakoztak. Tök ideg volt emiatt, és sokszor panaszkodott nekem. - mesélte.
- Az gondolod hogy... - kérdeztem de közbe vágott.
- Naná! De te Jane már megint egy lépéssel előttünk jártál. Mintha tudtad volna. Hogy is mondtad?

"Szerinted mennyi az esélye annak, hogy később te is ilyen jól jársz? Nem biztos hogy apád Blaise mellett fog dönteni. Ezért most megkérlek rá Pansy, hogy ne értünk aggódj, mert nekünk nincs félnivalónk. A szüleink akaratukon kívül is nekünk tettek jót. Mindenki aggódjon inkább saját maga miatt."

Ebből csak annyiban nem volt igazad, hogy nekem az lenne a jó hogyha Blaisevel lennék. De ha apám Tonyra gondolt akkor az szuper! - ugrott a nyakamba, és én még mindig ott voltam leragadva hogy szóról-szóra elismételte azt amit mondtam. Szóval ilyen mély benyomást tettem rá? Pedig azt hittem hogy abból a beszélgetésből csak a sírógörcsére emlékszik.... na mindegy.
- Ahha tényleg szuper. De visszatérhetünk Mr. Nott és Mr. Zambini ügyére? - bontakoztam ki az öleléséből.
- Ja tényleg persze... Szóval akkor viszont a mi Bellánk jövője is el van intézve. Arabella Zambini... Nem is hangzik rosszul. - ízlelgette a szavakat.
- Na ennyire ne szaladj előre. Még nekem is van legalább egy évem amíg Mrs. Malfoy leszek, szóval csak ne rohanjunk. Amúgy is, úgy néz ki hogy én megyek legelőbb férjhez közülünk. - állítottam le.
- Tudom.. de nem bánod? - nézett rám kérdőn.
- Nem. Szeretem Dracot, és szeretnék mindg vele lenni. Kedves és törődik velem. Nem bánom Pansy. Ma beszélj Blaisevel. - néztem rá, majd felálltam és elindultam átöltözni. - Siess mert a reggelit rég lekéstük. Negyed óra múlva átváltoztatástan McGalagony professzorral. - szóltam rá.
- Rendben. Rohanok is le. Draconak szóljak?
- Óh, tényleg ő meg lent vár. Bocsánatot kérnél és megmondanád hogy 5 perc és lent vagyok?
- Persze... -indult az ajtó felé, de visszafordult még. - És Jane? Köszönöm. - nézett bele a szemembe, és őszinte hálát láttam. Bólintottam, majd beleugrottam a "csini" egyenruhánkba, és felkaptam a magassarkúm. Az ágyról felvéve a talárom, elindultam könyvel a kezembe le a klubhelyiségbe. Draco lent várt, és elég morcos volt.
- Sajnálom. De Pansynak kellett ápolnom a lelkét. - néztem rá esdeklően.
- Semmi gond, csak leszólhattatok volna. Egy órája eljöttél tőlünk. - morgott miközben odaköszöntem Mardekár portréjának.
- Tudom... csak rájöttünk néhány dologra. - tereltem. Azt akarja megtudni hogy miről beszéltünk... - Bocs hogy miattam nem reggeliztél. - fogtam meg a kezét amikor felértünk az elsőre. Az átváltoztatástan terem a másodikon van...
- de reggeliztem. Dobby hozott fát a kandallónkhoz a klubhelyiségbe estére, és megszánt. Hozott nekem két lekváros kalácsot. Egyet megettem, a másik itt van a táskámban, oda is adom. - húzott elő egy buktát a tatyója első zsebéből.
- Óh, köszi. - mondtam immáron teleszájal.
- Szívesen, egyébként szólni kell McGalagonynak hogy intézze el az animágus papírjaidat. Aki bejegyzetlenül űzi az animágiát, azt börtönbe is zárhatják. - mondta komolyan.
- Ismerem a varázsló törvényeket. - motyogtam.
- Akkor jó. Egyél gyorsan mivel itt vagyunk, és még óra előtt szólni kell neki. Ha óra végén megyünk oda, biztos segítséget kér és akkor egész nap papírokat rendezgethetünk. - morgott.
- Oké. - mondtam majd beléptünk a majdnem üres terembe. Neville már bent ült. McGalagony az asztalon ült macska lakban, így odasétáltam hozzá.

- Jó reggelt tanárnő! Beszélhetnék magával? - üdvözöltem. A macska bólintott egyet, (ami elég bizarr látvány volt) és a következő pillanatban már a professzor ált velem szemben.
- Persze. Miben segíthetek Miss Lestrange? - kérdezte és közben alaposan végigmért.
- Nos tanárnő, meg szerettem volna kérdezni hogy lenne-e olyan kedves és elrendezi hogy bejegyezzenek animágusnak. - néztem rá komolyan, és láttam az arcán a döbbenetet.
- Maga? De... hát.. hogyan? - szóhoz sem jutott....
- Draco Malfoy tanított meg rá. - válaszoltam.
- Á értem. Arról tudtam hogy Mr. Malfoy animágus. Mennyi ideig tartott megtanulnia? Tudja jelenleg magával együtt 32 bejegyzett animágus van az országban, így ez igen figyelemre méltó teljesítmény. - gratulált nekem.
- Köszönöm. Akkor a papírok tanárnő? - kérdeztem. Nem akartam elárulni neki hogy három hét alatt megtanultam...
- Ó igen. Persze persze. Jöjjenek az asztalomhoz óra után. Addigra előkészítem a pergameneket és aláírhatja. - mosolygott rám. - Most pedig mindenki foglaljon helyet és csendesedjen el. - utasította az osztályt. - A mai óra anyaga az animágia lesz. Ez az ág a mágia felsőfokainak egyike. Nagyon nehéz elsajátítani de nem lehetetlen. Iskolánkban jelenleg is tanul két diák akik animágusok. Velük együtt eddig összesen 32 bejegyzett animágus van az országban, persze biztosan vannak illegálisan átalakulók is, de azokat a minisztériumi aurorok úgyis elkapják előbb vagy utóbb.
- Inkább utóbb. - dünnyögte mögöttem Ron Harrynek.
- Weasley! - lebukott... - Lenne szíves és elmondaná hogy mit találnak ilyen viccesnek Potterrel?
- Hogyne tanárnő! De ez nem vicc, inkább egy kérdés. Szóval megtudhatjuk hogy ki az a két diák? - jaj ne. Végül is nem lehet belőle nagy baj ha megtudják....
- Persze. Úgy érzem ez nem titok, és egy ilyen tehetséget nem is kell eltitkolni. Nos a két diák a Mardekár ház és az évfolyam legjobbjai is egyben. - nézett rám és Dracora mosolyogva. - Ők pedig, Jane Lestrange és Draco Malfoy. - halk zúgolódás tört ki a teremben, de McGali zavartalanul folytatta. - Csak azt sajnálom hogy egyikőjüknek sem én taníthattam meg. Mr. Malfoy tanára Narcissa Malfoy, az édesanyja volt. Miss Lestrange tanára pedig Draco. Büszkék lehetünk rájuk. - húzta ki magát a professzor.
- Jah. Nagyon büszkék lehetünk két halálfaló palántára. - nyögte be Ronald hangosan.
- Hogy mondtad? - fordultam meg.
- Jól hallottad te mocskos kis... - lendült volna bele, de a pálcám már villant is.
- Stupor! Te szemét mocsok! Nagyon mélyre süllyedtél Ronald Weasley. - kiabáltam, de akkor Draco lefogott, és elvette a pálcám. A fülembe suttogott.
- Figyelj Jane! Ne csinálj hülyeséget! Már így is levonnak vagy száz pontot tőlünk. - mondta, és ez segített lenyugodnom egy kicsit.
- Mi ütött magukba? Stimula! - kiáltotta McGalagony a pálcáját Ronra tartva. - Keljen fel Weasley. Ezért a kis akcióért levonok ötven pontot a mardekártól és húsz pontot a griffendéltől. Majd megtanulnak viselkedni. Miss Lestrange és Mr. Weasley hagyják el a termet. A folyosón várják meg az óra végét! - huh.... nagyon felbőszült.
- Remek. - nyögtem fel, majd kivágtattam a folyosóra.

Ott leültem a fal tövébe törökülésbe, vigyázva hogy ne nyújtson a szoknyám szabad belátást. Ron a szemközti falnak dőlt neki, majd pár perccel később lecsúszott a földre. Lábait szétvetette, és úgy bámult rám.
- Mit lesel? - kérdeztem.
- Semmi szépet. - válaszolt vigyorogva.
- Kopj le Weasley. Maradj csöndben, mert már az is elég baj hogy elszívod előlem a levegőt. Ha sokat beszélsz még kevesebb marad. - fordítottam el a fejem.
- Ejnye Granger ne szívd mellere a dolgot. - mondta halkan.
- Mi ez a Grangerezés? Hagyjuk Ronald! Most úgy megátkoználak... de nincs nálam a pálcám. - tettem karba a kezem.
- Most nagyon megijedtem Lestrange! Pálca nélkül már nem is tudnál bántani? Bezzeg harmadikban jól beverted Malfoy képét. - röhögött.
- Simán letéphetném a karod. Akkorák a tépőfogaim, mint a mutatóujjad. Sose félts engem Weasley. - vigyorodtam el, amikor megkeményedtek az arcvonásai.
- Úgy nézek én ki mint aki féltene egy magadfajtát? Meg amúgy sem mernéd! - nézett rám dühösen.
- Nem-e? - kérdeztem mosolyogva, majd átváltoztam, és szegény Ronci már egy jól megtermett barna farkassal szemezett. Rámorogtam, mire felugrott és a falhoz lapult. Ennyi nekem elég volt. Nevetve alakultam át, és dőltem vissza a fal tövébe. - Ennyit rólad Weasley. Nem is félsz mi? Inkább maradj csöndben, és így talán két percig fent tudod tartani a látszatot, hogy az IQ-d eléri a nyolcvanat. - vigyorodtam el.
- Mi az az IQ? - kérdezte értetlen fejjel.
- Semmi Weasley. Semmi. - fogtam meg a fejem. eztán negyed óráig nem szólalt meg, majd megint rákezdett.
- Miért változtattad meg a neved és kéretted át magad egy koszos mardekárosnak? - kérdezte.
- Ne kezd megint! Tudod jól hogy miért! Elfordultatok tőlem, csak mert a "biológiai anyám" egy halálfaló. Ezek szerint ennyit ért a hat éves barátságunk. A bölcsek kövével kapcsolatos kalandunk, a titkok kamrája, az időnyerő és Siriusék, a Trimágus tusán is én tartottam össze úgy ahogy hármónkat amikor te berágtál Harryre, aztán a minisztériumi csata, tavaly pedig a horcruxos dolgok és minden más. Ezt ti tíz perc alatt dobtátok ki a kukába. De kérdem én nem bizonyítottam eleget? Nem voltam veletek ott minden jóban és rosszban? Nem álltam ki értetek mindig? Még ma is alig akarom elhinni hogy tényleg azt mondtad nekem hogy egy mocskos halálfaló nyomorult porontya vagyok! Mert ezt mondtad Weasley. De Harry meg Ginny sem volt jobb. - fakadtam ki, és most láttam először rajta egy kis megbánást.
- Bocsáss meg Hermione. - suttogta egy hosszú csend után. Láttam hogy kereste a pillantásom, de én csak elfordítottam a fejem.
- Nem vagyok Hermione, és menj a francba Weasley! Ezt előbb kellett volna átgondolnod, és meg sem kellett volna kérdőjeleznetek. Csalódtam, hatalmasat, szörnyen nagyot csalódtam. Összetörtétek a szívem, és minden egyes nap a darabjain tapostok. Ha nem lenne Bella, Tony, Pansy és Blaise, de legfőképp Draco, akkor már rég megbolondultam volna. - mondtam nagyon szomorú és egyben lenéző hangon is.
- Rendben. Igazad van. - mondta halkan de határozottan. Megszólalt a csengő ezért felálltam és elindultam a terem felé, amikor Ron utánam szólt.
- Hé Lestrange! Akkor most beállsz halálfalónak Malfoy oldalán? - kérdezte teljes pókerarccal.
- Ha közöd lenne hozzá se mondanám el. - vetettem oda, majd visszamentem az osztályba.