T�bb mint nyolc h�nap... mennyi id�! �s m�gis, milyen gyorsan elszaladt! Ha jobban belegondolok, m�r t�bb mint nyolc h�napja vagyok ebben az id�ben, �s �gy visszan�zve csak alig egy-k�t h�tnek t�nik...

Az�ta az �lom �ta kicsit megv�ltoztak bennem a dolgok, persze k�ls� l�nyegesebb v�ltoztat�s nem t�rt�nt: ugyan�gy j�rtam Tommal, ugyan�gy pr�b�ltam megbar�tkozni mindenkivel, csak nem ugyan�gy viszonyultam bizonyos dolgokhoz. Mimi id�k�zben a legjobb bar�tn�m lett; akivel mindent megbesz�lhetek, akivel minden bajom �s b�natom megoszthatom, persze nem hanyagoltam el Becc�t, Florence-et vagy Ginnyt sem. Miminek nemsok�ra azt is elmondtam, hogy a j�v�b�l j�ttem, persze az � j�v�j�r�l nem besz�ltem neki. Nem fogadta ellenszenvvel, s�t, akkort�l lett�nk igaz�b�l bar�tn�k.
Term�szetesen ugyanannyit h�ly�skedt�nk Tommal, mint eddig, �s ha ezt mind fel akarn�m sorolni, az j�ideig eltartana, de mivel �letem ebben a h�rom h�napj�ban semmi sz�mottev� dolog nem t�rt�nt, nem tartom fontosnak, hogy besz�moljak minden apr�s�gr�l.

�ppen a szok�sos h�zi dolgozatomat �rtam, amikor Tom egyszer csak betoppant, �s egy cs�kot nyomott a sz�mra, mire elmosolyodtam.

- H�zit �runk, h�zit �runk? – vigyorodott el Tom azzal a Denem-mosoly�val, majd lev�gta mag�t az egyik kanap�ra mell�m.

- Musz�j. – Itt szinte m�r �gy koncentr�ltam, hogy a nyelvem kil�gott a sz�mb�l, �s megpr�b�ltam Tom jelenl�t�ben is teljesen a bub�gum�k fejl�d�si szakaszaira �sszpontos�tani a figyelmem; term�szetesen vajmi kev�s sikerrel. – Figyelj, csak egy �t percet... csak ennyit k�rek! Nincs v�letlen�l kviddics edz�sed?

- Nincs, tegnap volt a meccs, ma szabadnapot kaptunk, a d�nt� csak az utols� el�tti napon lesz. Ennyire nem eml�kszel?

- Bocs – s�hajtottam, de a kezemben a l�dtoll m�g mindig �gy j�rt, mint a motolla, ennek k�vetkezt�ben az ujjaimon �s a pergamenen is kisebb-nagyobb pac�k �ktelenkedtek. �ltal�ban t�rekedek a helyes�r�sra, a sz�p �s �tl�that� kin�zetre egy dolgozatn�l, de most t�nyleg csak annyit akartam, hogy min�l el�bb befejezhessem, mert hamarosan itt vannak az �v v�gi vizsg�k: b�jitaltan, �tv�ltoztat�stan, b�b�jtan, SVK, m�giat�ri, asztron�mia, legend�s l�nyek gondoz�sa... t�bb kupac k�nyvet felhalmoztam a k�nyvt�rb�l, amik mind csak az olvas�sra v�rnak, azon k�v�l van m�g h�t olyan k�tet, amit m�ra kell visszavinnem; most �t �ra van �s a k�nyvt�r f�l hatkor z�r... -, kicsit stresszes vagyok most. Tudod, �v v�ge hamarosan.

- Tudom – felelte Tom, majd megpr�b�lt mosolyogni, amennyire erej�b�l tellett, de l�tszott, hogy csak miattam teszi.

- Hazamegy�nk – f�ztem tov�bb a sz�t egy nagy s�haj k�s�ret�ben l�tsz�lag �rdektelen�l, mik�zben al�firkantottam a nevem �s a d�tumot a dolgozat alj�ra, majd a plafonra szegeztem a tekintetem �s h�trad�ltem. -, de el�tte m�g olyan sok mindent meg kell tennem, hogy azt sem tudom, melyikkel kezdjem. Rem�lem, nem feledkezek meg semmir�l... sem �n, sem te – jelent�s�gteljesen Tom szem�be n�ztem, de legbel�l tudtam, hogy � sem felejtette el...

K�nos cs�ndbe burkol�ztunk n�h�ny percig, de elt�k�ltem, hogy ezt m�rpedig meg fogjuk besz�lni, ak�rmennyire is nem szeretn�.

- J�nius van. Meg kell tenned, Tom! – Az elej�n m�g teljesen k�z�mb�s voltam, de m�sodik mondatn�l m�r k�ny�rg�en n�ztem a bar�tomra. – Ki kell nyitnod a Kamr�t, ez a k�teless�ged... az �n k�teless�gem pedig, hogy r�vegyelek. F�lek, a j�v�t�l, Tom, nagyon f�lek...

- �n is f�ln�k a te helyedben, de ez t�lz�s – Tom megr�zta a fej�t, majd elfintorodott. – Most arra k�rsz, hogy tegyem t�nkre az �letemet �rted. Tudod, hogy nagyon �nz� vagy, �s csak saj�t magaddal t�r�dsz?

- Te viszont hatalmat akarsz, tudom – v�gtam vissza �lesen. – Eml�kszem m�g arra a legut�bbi kis mag�nel�ad�sodra a kviddicsp�ly�n�l... nagyon is j�l eml�kszem.

- Pillanatnyi elmezavar, nem l�nyeges.

- �n ink�bb �szinte kirohan�snak tartom, de mindegy is. Csak az�rt folytam bele ebbe a t�m�ba, hogy megbizonyosodjak afel�l, hogy a kamr�t m�g id�n kinyitod.

- Nem mondhatod meg nekem, mit tegyek, �s mit ne! – sziszegte kiss� m�rgesen. – Tudod j�l, hogy sok mindent, szinte b�rmit megtenn�k �rted, de ez t�l megy minden hat�ron.

- H�t, v�g�l is �n helyetted nem d�ntetek – feleltem monoton hangon, �s m�g csak v�letlen�l sem n�ztem Tomra. Bel�tom, �rvekkel kell �t meggy�zn�m, a hangos veszeked�s nem megold�s. – De az�rt csak gondold v�gig. Ha m�gis �gy d�nten�l... tudod, hol van a Kamra, �s mit kell tenned ahhoz, hogy kinyisd. Meg fogod tenni – tettem hozz� egy kis csend ut�n teljes bizonyoss�ggal. Igen, mert tudtam. Minden mozdulat, amit itt megteszek, az a j�v�ben eddig is benne volt, Tom ak�rmit csin�l, az is benne volt r�ges-r�g, mert �gy volt meg�rva.

Tom k�nyszeredetten elmosolyodott, majd hevesen megr�zta a fej�t, de l�tszott, hogy elgondolkozott a hallottakon.

- Most mennem kell – k�sz�r�lte meg a tork�t hirtelen. – Van m�g egy csom� h�zim, �s b�ntet�munk�m is lesz... t�z perc m�lva – Itt felnevetett.
Mindig m�r szombaton elk�sz�ti a h�zikat. Hazudik. – Szia! – Megcs�kolt, majd m�r el is t�nt.

���

- Nincs �tv�gyad, Hermione? – k�rdezte Flore a vacsor�n�l mosolyogva. Az el�bb m�g Becc�val besz�lgettek nagyon vid�man, de gondolom meg�rezte rajtam, hogy nem vagyok �ppen a legjobb passzban. – Vagy beteg vagy? Baj van? – �rdekl�d�tt kedvesen.

- �, semmi Flore – pr�b�ltam meg mosolyogni, mik�zben a h�st �s a krumplit turk�ltam unottan. Tudom, este negyed h�tkor neh�z kaja. De annyira rossz kedvem volt, hogy ez sem �rdekelt. S�t, semmi m�s...

�jra magamba fordultam, mire Flore olyan pillant�st vetett Becc�ra, minta nem lenn�k teljesen norm�lis; persze megpr�b�lta �gy csin�lni, hogy ne vegyem �szre. Szeg�ny l�nyok! Kicsit komolyabban viselkedtem az�ta, �s nem is nevetg�ltem vel�k annyit, mint r�gen. Persze m�g mindig nagyon j�l megvoltunk, de... sz�val... magam sem tudn�m megmondani, mi v�ltozott, de azt tudtam, hogy itt bel�l valami...

- �hm... – Flore biztos nagyon nem tudta, mit mondjon, �gy az ajk�ba harapott, majd �sszen�zett Beckyvel. – J� �tv�gyat...

- Neked is – n�ztem fel egy pillanatra mosolyogva, majd megint lehajtottam a fejem. El�g nevets�ges p�rbesz�d volt, �s m�gis... ekkor nem voltam k�pes valami�rt a norm�lis besz�lget�sre.

M�r j� negyed�r�ja ment ez �gy, amikor is azt l�ttam, hogy Lumpsluck – aki valami�rt ma nem �lt a f�asztaln�l – az ajt�ban �lldog�l, �s rajtam k�v�l nem �gy t�nt, hogy valaki is �szreveszi. Az arca nyugtalans�got t�kr�z�tt, holts�padt volt, �s idegesen pillantgatott a tan�ri asztal fel� – vagyis ink�bb Dippet fel�. Ez a gesztus – vagyis sokkal ink�bb az, hogy egy�ltal�n ideges volt (tudniillik, h�res volt a nyugalm�r�l) – nem illett hozz�, ez�rt is figyeltem fel. Hamarosan t�bben is �szrevett�k �t rajtam k�v�l – v�g�l Dippet, Dumbledore �s m�g egy-k�t tan�r is fel�llt, majd Lumpsluck fel� vette az ir�nyt. Kimentek a nagyteremb�l.

- Szerinted mi t�rt�nt? – k�rdezte t�lem Becca k�v�ncsian.

- Honnan tudjam? – f�rmedtem r�juk, majd r�eszm�lve erre, r�gt�n bocs�natot k�rtem. – Ne haragudjatok, ma sz�rny� napom volt, el�g rossz passzban vagyok. Szerintem semmis�g, biztos Tom vagy Malfoy, ne adj’ Merlin mindketten felrobbantottak valamit, esetleg el�rasztott�k valamivel valamelyik klubhelyis�get. Nem furcsa – sz�geztem le, pedig �n sem hittem el ezt. T�l k�l�n�s volt Lumpsluck arca....

- Lehet – vonta meg a v�ll�t Flore, majd tekintet�vel v�gigp�szt�zta a Mardek�r asztal�t. – Abraxas ott �l, de Tomot nem l�tom.

- Ne fess�k az �rd�g�t a falra – pr�b�lkozott Ginny, mik�zben j��z�en harapott egyet a lekv�ros kenyer�b�l. – Lehet, hogy csak v�c�n van, vagy egyszer�en d�lut�n bezab�lt egy rakat csokit, �s most nem �hes. El�fordult m�r, nem? – vigyorodott el, mire egy kelletlen b�lint�s volt a v�lasz r�szemr�l. – Na. Most pedig nyugodtan megvacsizunk, �s ha van kedvetek, este �tmehetn�nk Vickyvel, �s...

-... �s kibesz�lhetn�tek minket, sr�cokat – v�gott k�zbe Ryan fontoskod�an.

- Azt is – mutatott r� a l�nyegre a bar�tn�m m�g mindig vigyorogva.

- �n benne lenn�k – mosolygott Becca, majd egy�rtelm� b�lint�ssal jelezte Flore, hogy neki sincs ellen�re. Mindannyian r�m n�ztek, majd k�z�sen �gy d�nt�ttek, hogy mivel �n nem vagyok valami j�l, ez�rt m�skorra halasztjuk a csajos est�t, meg k�l�nben is; holnap tan�t�s. Annyira tud �r�lni az ember n�ha, hogy ilyen rendes bar�tai vannak, hogy csak na! Nem akarnak kihagyni semmib�l, ami�rt igaz�n h�l�s vagyok, de ma este t�nyleg nem vagyok olyan hangulatban, �s ink�bb aludn�k.

Akkor legal�bb nem gondolok semmire...

���

Amint lassan nyitogattam a szemem, r��bredtem, hogy m�g este van; vagyis ink�bb �jszaka. El�gg� �lmos voltam, m�r �ppen aludtam volna vissza, amikor r�j�ttem, hogy csurom izzads�g vagyok. Arra nem eml�keztem, hogy mit �lmodtam; azt hiszem, futottam valami vagy valaki el�l...
H�t nem volt mit tenni, m�snap m�r tan�t�s, reggel az�rt nem kelek kor�bban, hogy megf�r�djek, de ennyire izzadtan csak nem �lhetek be holnap �r�ra; k�l�nben is, ha m�r �bren vagyok, gyorsan megmosakszom �s m�r itt is vagyok. K�l�nben is, Tom van ma beosztva j�r�r�z�sre, �, ha �szrevesz, biztos nem b�ntet meg ha elmondom, hova megyek.

�gy h�t felkaptam a t�r�lk�z�met �s a f�rd�k�penyem magamra vettem; ezut�n elindultam. Gyorsan el�rtem a prefektusi f�rd�t, majd m�g gyorsabban, ha lehet, lezuhanyoztam. Nem szerettem �n �jnek �vadj�n a hideg, s�t�t kast�lyban b�kl�szni, m�ssal sem, nem hogy egymagam; eml�kszem, r�gen sem csak a szab�lyszeg�s volt az egyetlen ok, ami�rt nem szerettem Harry�kkel �jszaka m�szk�lni... j�l van, f�ltem, na �s? Mindenki f�l valamit�l.
Nem engedtem forr� vizet, csak �pp langyosat; a forr�t�l csak m�g jobban elment volna az energi�m.
Miut�n kisz�lltam, megt�r�lk�ztem �s fel�lt�ztem, igyekeztem a klubhelyis�g fel�, ami a folyos� m�sik v�g�n volt. �m hirtelen zajra lettem figyelmes, �s j�l hallhat�an l�ptek k�zeledtek fel�m, �gy h�t az egyik oszlop m�g� m�g az utols� pillanatban el tudtam rejt�zni.
El�gg� ideges voltam, hogy esetleg valamelyik tan�r arra j�r, �szre vesz, �s majd megb�ntet �gy �v v�ge fel�, �s majd mindenki r�m lesz m�rges, hogy miattam vesztett�nk sok-sok pontot...
A sejt�sem annyiban bev�lt, hogy csakugyan tan�rok j�ttek fel�m, de csak a hangjukat hallhattam el�sz�r, mert h�ttal �lltam; azt�n, amikor b�trabbnak �reztem magam, megfordultam, �s onnan, az oszlop takar�s�b�l n�ztem Dippetet �s Dumbledore-t, ahogy n�h�ny tan�rt�rsukkal – Lumpsluck is ott volt, m�g mindig s�padtan �s idegesen – besz�lgetnek valamir�l nagyon halkan; egy sz�t sem �rtettem. Rem�ltem, hogy mindj�rt elt�nnek, �m nem �gy t�rt�nt; legnagyobb meglepet�semre hamarosan Tomot pillantottam meg. Az arca szokatlanul �rzelemmentes volt.

- Igazgat� �r – n�zett Dippetre tiszteletteljesen, majd h�trapillantott, �s v�g�l megint az igazgat�t n�zte. -, csak egy l�ny volt a klubhelyis�g�n k�v�l, �t is visszak�ldtem. Sehol senki.

- K�sz�n�m, Mr. Denem – b�lintott r� Dippet. – Azt hiszem, eleget seg�tett nek�nk; nyugodtan menjen pihenni, holnap tan�t�s.

- Nincs mit k�sz�nnie – k�sz�r�lte a tork�t Tom. – Ma �gyis �n voltam beosztva �jszak�ra. Nincs kedvem visszafek�dni... ezek ut�n...

N�h�ny m�sodperces cs�nd. K�zben �szrevettem valami furcs�t – ha ez m�r �nmag�ban nem lett volna furcsa -: Dippet �s a t�bbi tan�r mind-mind k�sz�nettel n�zett Tomra, �s �gy, mintha a nap h�se lenne; Dumbledore ennek ellen�re ink�bb olyan gyan�val m�regette, mintha b�n�z� lenne.

- Meg�rtelek – sietett a v�lasszal Lumpsluck, mik�zben a kez�t t�rdelte nagy izgalommal. Nyilv�n a k�nos csendet akarta megt�rni. – Nagy megr�zk�dtat�s lehetett ez sz�modra, fiam. Hogy az egyik �vfolyamt�rsad, akivel r�ad�sul m�g j�ban is volt�l... sz�rny�s�g, ez... ez egyszer�en maga a t�boly! �s m�g hozz� ilyen titokzatos k�r�lm�nyek k�z�tt... de vajon ki k�vethette el ezt a r�ms�get? Hisz a Roxfortba, ugyeb�r... nagyon nehezen tud bejutni idegen, �s...

L�tszott, hogy Lumpsluck professzornak nagyon nehez�re esik ezeket a szavakat kimondani, �gy is szinte dadogott. Valami nagyon nagy sokk �rhette, ha alig b�r besz�lni. R�ad�sul tiszt�n l�tszott m�g kicsit t�volabbr�l is, hogy a homloka csupa ver�t�k, az arca pedig m�g mindig ink�bb egy halott ember�re eml�keztetett. Dippet �s a tan�rok igyekeztek meg�rizni a nyugodts�gukat, vagy legal�bbis annak a l�tszat�t, Dumbledore viszont? Maga a megtestes�lt mennyi b�ke �s nyugalom.

J�l van, Hermione, gondoljuk csak v�gig logikusan. Az egyik �vfolyamt�rsunk... �s valami trag�dia t�rt�nt. Csak nem...?
T�bb id�m gondolkozni nem maradt, mert Dumbledore hirtelen megsz�lalt:

- Val�ban �gy gondolod, Horatius – r�ncolta v�g�l a homlok�t, �s k�rd�en n�zett az eml�tettre -, hogy idegen k�vette el a gyilkoss�got?

A sz�m el� kellett kapnom a kezem, mert a v�g�n m�g felsikoltok. �des Merlinem! Myrtle! Hisztis Myrtle halt meg, �s aki meg�lte... �risten! Ilyen lehets�ges lenne!? H�t nem azt mondta...?
�jra kivert a ver�t�k, hasonl�an, mint Lumpsluckot, �s val�sz�n�leg el is s�padhattam.
�gy is el�g rosszul voltam, de a k�vetkez� k�psorn�l t�nyleg kis h�j�n el�jultam: letakart hord�gyat gur�tott a mostani javasasszony lassan Dumbledore-�k el�, sz�nakoz�an meredve a fekete v�szonra, amivel letakart�k.

- Myrtle – suttogta Tom, b�r nem hallottam, ink�bb csak a sz�j�r�l olvastam.

A halott jelenl�te egy pillanatra megzavart mindenkit, de azut�n Lumpsluck professzor mag�hoz t�rt, �s v�g�l v�laszolt Dumbledore-nak.

- Ugyan, Albus, ki m�s tehette volna? Tal�n a Szekta...

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! – jutott sz�hoz Dippet lassan, aki m�g mindig a letakart holttestet n�zte. – Nem, ez az�rt m�r t�lz�s. A Roxfort k�v�l-bel�l v�dett, lehetetlens�g behatolni bels� seg�ts�g n�lk�l... arra viszont m�r v�gk�pp nem visz a l�lek, hogy egyik tan�rt�rsamat vagy di�komat gyan�s�tsam. Nem, azt semmik�ppen nem tenn�m.

- M�rpedig, Armando – Lumpsluck szemmel l�that�lag kezdett mag�hoz t�rni, �s kezdte elveszteni a t�relm�t. – Valakinek el kellett k�vetnie a gyilkoss�got! Ez egyszer�en abszurdum! A Roxfort t�bb sz�z �ves t�rt�nelme sor�n ilyen m�g nem fordult el�! Ha ezt a sz�l�k megtudj�k... ak�r m�g a bez�rat�sra is sor ker�lhet...!

- K�rlek, ne fess�k az �rd�g�t a falra – sz�lt v�ratlan hirtelens�ggel Dumbledore, szinte belev�gott a m�sik szav�ba. -, �rizz�k meg a hidegv�r�nket, �s gondoljuk �t a dolgokat nyugodtan.

- Igaz - sz�lt beleegyez�en Dippet, majd a tal�rj�b�l el�h�zott egy lepecs�telt levelet, �s Tom fel� ny�jtotta. – Denem, vidd fel ezt a bagolyh�zba, �s k�ldd el mihamarabb. A l�ny sz�leinek van joguk els�k�nt megtudni – Az utols� k�t sz�t nagyon lassan ejtette ki, �s kis sz�netet tartott el�tt�k.

- M�ris – b�lintott Tom engedelmesen, �s m�r indult volna, amikor v�g�l m�gis Dippetnek szegezte a k�rd�st. – Rem�lem, hamar megtal�lj�k a b�n�st.

- Mi is – Tom be sem fejezte, Dumbledore m�ris ezt mondta. Egy-k�t m�sodpercig Dumbledore m�g nem engedte el a szemkontaktust, v�g�l azt�n Tom megunta �s egy halv�ny, �m kedves, b�ztat� mosoly k�s�ret�ben a bagolyh�z fel� vette az ir�nyt a lev�llel a kez�ben.

Dippet�k m�g besz�lgettek n�h�ny m�sodpercig, azt�n a javasasszonynak megmondt�k, hova vigye a holttestet; ezut�n �k is elmentek, bizony�ra aludni. B�r nem hinn�m, hogy ezen az �jszak�n ak�rmelyik�j�k is aludhatott volna ak�r egy szemhuny�snyit is... velem egyetemben.
Ezut�n a kis k�zj�t�k ut�n felsiettem a szob�mba, bed�ltem az �gyba, majd a fejemre h�ztam a takar�t. Sz�rnyen s�rhatn�kom volt, b�r csak n�h�ny k�nnycseppet siker�lt kier�ltetnem magamb�l – pedig �reztem, hogy ha s�rn�k, sokkal k�nnyebben fel tudn�m dolgozni ezt az eg�szet. J�, elismerem; �n mondtam Tomnak, hogy tegye meg, nyissa ki a Kamr�t... val�sz�n�leg holnap, ha vil�gos lesz, a feliratot is megtal�lj�k majd az egyik falon, mint akkor m�sodikban... �s ezt most nekem megint v�gig kell szenvednem! Elviselni, hogy az emberek meghalnak, most nem csak k�v� dermednek, �s v�gig tettetnem kell, hogy nem tudok semmit... meg persze Tomnak is.
Rendben, tudtam, hogy meg kell majd tennie, de akkor is: elk�pzelni nem ugyanaz, mint �t�lni! �s persze azzal a tudattal sem kellemes �lni, hogy mindez miattam van, mert ha nem bukkantam volna fel m�g okt�berben, minden m�sk�nt alakult volna.
Ekkor elhat�roztam, hogy nem fogok t�bb� a „mi lett volna, ha...” k�rd�ssel foglalkozni, csakis azzal, hogy mi lesz majd. Megv�ltoztatni �gysem lehet semmit, a k�nnyek meg pl�ne nem seg�tenek; minek h�t s�rni? Csak a gyeng�k, elveszettek szoktak jogosan s�rni, azok, akiknek semmi rem�ny�k a j�v�re n�zve. Igen, ezzel kell vigasztal�dnom. Vannak, akik n�lam sokkal sz�rny�bb helyzetben vannak, nincs ruh�juk, �lelmiszer�k, fed�l a fej�k f�l�tt... igen, az �n helyzetem az�rt m�giscsak jobb, sokkal jobb az �v�kn�l. Ez�rt pedig h�l�snak kell lennem.
�szre sem vettem, amint a gondolataim k�zt elfogott az �lom...

���

M�snap fut�t�zk�nt terjedt a h�r: meghalt Myrtle. Hi�ba pr�b�lt�k a lehet� legjobban eltussolni az �gyet az igazgat� �s a tan�rok, ez nem siker�lt, valahogy m�gis kitud�dott. D�lben, aki csak bement egy tan�r�ra, nagyon furcsa dolgot l�thatott: senki sem figyelt a tan�rra, mindenki mag�ba volt s�llyedve – ami �nmag�ban m�g nem is lett volna furcsa: hanem a tan�rok is, �gy t�nt, mintha m�g �k sem tudn�nak figyelni arra, amit tan�tanak. A szavak g�piesen j�ttek, de a l�nyeg�kre senki sem figyelt; sokkal fontosabb dolog t�rt�nt most ann�l, mint hogy ezzel foglalkozzanak.
Nekem is olyan furcs�nak t�nt, hogy most, hogy Myrtle meghalt, ugyan�gy folyik az �rarend, mint m�s, h�tk�znapi reggelen, holott ez kor�ntsem volt az. Becc��knak �n mondtam el a h�rt szem�lyesen, hogy ne kelljen m�st�l megtudniuk, esetleg az ostoba pletyk�kat meghallgatniuk az igazs�g helyett. �k is halotts�padtra v�ltottak, �s mint az iskola java r�sze, eg�sz nap �gy j�rk�ltak, mint az �l�halottak, vagy mint a b�bok.

S�t�t KV ut�n (szint�n Tom idi�ta elnevez�se; gyeng�bbek kedv��rt ez SVK lenne, csak felcser�lt n�h�ny bet�t) �ppen k�rdezni mentem az anyaggal kapcsolatban Dippet professzorhoz – mert � nem csak az igazgat� volt, hanem ezt a tant�rgyat is � oktatta a fels�bb�veseknek -, amikor azt l�ttam, hogy az igazgat� �pp Tommal besz�lget.

�n vele tegnap �ta nem tal�lkoztam – SVK-n a terem k�t v�g�ben �l�nk -, �s a t�rt�ntekr�l sem besz�lgethett�nk; hanem most elhat�roztam, hogy ink�bb megv�rom Tomot, �s vele egy�tt megyek eb�delni, a k�rd�s v�rhat.
�sszepakoltam a holmimat, �s ezut�n arra eszm�ltem, hogy Tom a padom mellett �ll, �s igen elm�ly�lten engem n�z.

- Vigyem a t�sk�d? – sz�l�tott azt�n meg mosolyogva, mintha mi sem t�rt�nt volna. �n bizonytalanul �tny�jtottam neki azt, majd elindultunk a nagyterem fel�. Nem, az az�rt t�lz�s lett volna, hogy rettegtem t�le, mert embert �lt... csak kicsit tartottam, hab�r tudtam, hogy nincs mi�rt. De a k�pzeletemb�l nem tudtam sz�m�zni azt a k�psorozatot, hogy a baziliszkusz el�m�szik, Myrtle-re n�z, �s... �s Tom csak �ll, mereven �s egyenesen, a halottra n�z, �rz�ketlen�l, mintha az � �rz�sei is halottak lenn�nek...

J� n�h�ny k�nos m�sodperc m�lva azt vettem �szre, hogy mialatt �n elk�bulva gondolkodtam, eg�szen m�s helyre t�vedt�nk. Nem a nagyterem fel� haladtunk imm�r, hanem csak egy mell�kfolyos�n s�t�lgattunk. Tomra n�ztem, de � egy sz�t sem sz�lt eg�szen addig, am�g egy teljesen kihalt folyos� k�vetkezett. Itt meg�lltunk.

- Eml�kszel m�g Stell�ra? – k�rdezte � halkan, mosolyogva n�zve r�m.

R�gt�n m�rges lettem. Hogy j�n ide �? M�gis, mit k�pzel Tom, hogy itt majd kis semmis�gekr�l fogunk besz�lgetni, amikor...? Na v�rjunk csak...

- Honnan tudsz r�la? – gyanakodtam, mik�zben elh�ztam a sz�mat. Sem neki, sem m�snak nem sz�ltam soha arr�l a gy�ny�r� sz�p l�nyr�l...

Tom m�g sz�lesebben mosolygott, majd v�g�l vigyorgott.

- Ne... ne mondd, hogy...

Tom elnevette mag�t.

- Csak nem elhitted, hogy t�nd�r vagy? Komolyan, a hisz�kenys�ged a csillagos �g hat�ra... na de �n �gy szeretlek. J�, bevallom, �n k�ldtem r�d, hogy megvicceljelek.

�gy n�ztem r�, mintha ott helyben fel akarn�m ny�rsalni.

- De m�gis mire volt ez j�!?

- H�t arra gondoltam, hogy ha azt hiszed, semmit sem v�ltoztatt�l meg, akkor itt maradsz velem... �s persze sz�rakozni is remek�l sz�rakoztam. Egy�bk�nt a l�ny az�rt volt olyan sz�p, mert v�la volt – H�t nem sok h�ja volt, hogy lemossam az �kl�mmel azt az id�tlen vigyort az arc�r�l. – J� kapcsolataim vannak...

- �s ezt mi�rt pont most mondtad el? – ki�ltottam d�h�sen.

- Szerettem volna, ha egy kicsit vid�mak vagyunk. R�nk f�r – Itt m�r nem mosolyogott.

N�h�ny m�sodperces csend.

- Na j� – mondta Tom kicsit zavartan, �s elindult a folyos�n el�re. – K�vess!

A sz�mat elh�ztam, de megtettem, amire k�rt. Azt�n amikor utol�rtem, �pp a folyos� k�zep�n �lldog�lt.

- Mi van? Mi�rt �llt�l meg?

Tom nem mondott semmit, csak b�k�tt egyet a fej�vel a fal fel�. Lassan felemeltem a tekintetem, egyre feljebb a falon...
Sikkantottam egyet, �s h�tral�ptem t�bb l�p�st.

- Ismer�s, ha nem t�vedek – n�zett r�m fanyar mosollyal Tom. – „Felt�rult a Titkok Kamr�ja...”

- Mi�rt? – k�rdeztem rekedten �s s�padtan.

- Nem az�rt, mert te k�rt�l – pr�selte �ssze a sz�j�t szigor�an Tom, mik�zben a falat b�multa. – Nem, dehogyis.

- Azt mondtad, h�zit kell csin�lnod, meg hogy b�ntet�munk�d van.

- T�nyleg b�ntet�munk�m volt – h�zta el a sz�j�t Tom. – Myrtle-el a b�b�jtan tan�rn�l.

Kezdtem k�v�ncsi lenni.

- �s?

- Myrtle ut�nam j�tt k�t perccel, az arca ki volt s�rva teljesen. Megk�rdeztem, azt mondta, hogy valami Hornby gyerek kics�folta a szem�vege miatt – Itt elh�zta a sz�j�t. – Tudod, nem vagyok az a p�tyolgat�s t�pus, sz�val ink�bb annyit mondtam neki, hogy nem is olyan cs�nya a szem�vege, �s hagytam, hogy sik�lja a tr�fe�kat... ne, ne sz�lj k�zbe – Intett le. – Tudom, nem volt sz�p t�lem, de mindegy most m�r. Eg�sz b�ntet�munka alatt �gy t�nt, megint elkezd b�gni, de visszatartotta. Miut�n v�geztem, mentem volna vacsor�zni, de eszembe jutott, hogy m�g csak f�l hat van, csak h�romnegyed �ra m�lva ehetek, pedig nagyon �hes voltam. V�g�l is lementem a man�khoz a konyh�ba, �s annyira teleettem magam, hogy v�c�re kellett mennem. Tudom, most azt k�rdezed, mi�rt mentem a l�ny v�c�be... h�t magam sem tudom, tal�n mert �tk�zben megl�ttam, hogy Myrtle �pp oda fut be s�rva. Meg k�l�nben is, k�zel volt, sz�val gyorsan v�geztem... azut�n amikor kezet mostam, m�g mindig hallottam, hogy Myrtle az egyik f�lk�ben s�r. Bekopogtam, �s azt mondta, hogy hagyjam b�k�n, senki sem �rdekli. Na j�, kezdett elegem lenni. Megpr�b�ltam kinyitni az ajt�t, de Myrtle bez�rta. Komolyan, kezdett elegem lenni ebb�l a kis csitrib�l, aki nem fogja fel, hogy egyeseknek sokkal komolyabb probl�m�juk is van, m�gsem z�rk�znak be a v�c�be s�rni... sz�val ott tartottam, hogy megpr�b�ltam kinyitni az ajt�t. Mondogattam is az orrom alatt, hogy ny�ljon m�r ki... �s erre Myrtle r�m ord�tott, hogy legal�bb akkor ne sziszegjek itt neki. El�sz�r nem tudtam, mire gondol, tov�bbra is megpr�b�ltam bet�rni azt az �tkozott ajt�t. Ez m�r elvi k�rd�s volt n�lam, nem akartam, hogy � gy�zz�n, mindenk�ppen le akartam t�le vonni n�h�ny pontot. Sz�val k�romkodtam, �v�lt�ttem, hogy ny�ljon m�r ki az a rohadt ajt�... �s ki is ny�lt. De nem az ajt�... – s�hajtotta Tom, mik�zben a falnak d�lt.

Megh�kkentem.

- Komolyan �gy t�rt�nt!?

- Esk�sz�m – tette a sz�v�re a kez�t nagyon meggy�z�en, �s �szint�n. �n hittem is neki.

- �s ut�na...? – A hangom k�zben megremegett.

- Ut�na? – s�hajtotta Tom gondterhelten, mik�zben a homlok�t r�ncolta. – Amint mondtam, kiny�lt a Kamra. R�gt�n tudtam, hogy az az. Le akartam menni, hogy megparancsoljam a baziliszkusznak: maradjon a hely�n, �s ne csin�ljon semmit. �pp a lyuk f�l�tt �lltam �s azon gondolkoztam, hogy mindj�rt lecs�szok, amikor Myrtle, m�g mindig a z�rt f�lke m�g�l megk�rdezte, mi volt ez a furcsa hang. Mire �n: „Semmi, semmi! De az�rt megk�sz�nn�m, ha kij�nn�l v�gre.” Ezt kor�ntsem mondtam olyan m�rgesen, mint akartam, kicsit megijedtem a Kamra miatt. De Myrtle csak ennyit mondott megint: „M�r megint itt sziszegsz! Hagyd m�r abba, nem igaz! Engem senki sem �rt meg!” �s megint elkezdett b�gni. Gondolhatod, milyen ideges voltam. A Kamra kiny�lt, Myrtle meg ott volt a v�c�f�lk�ben. Ekkor azt hittem el�julok... amint azt a v�c�f�lk�t n�ztem, amiben a l�ny volt... nos, egyszer csak megjelent a baziliszkusz. �n m�g ilyen... – Itt elakadt szava, �s csak egy-k�t m�sodperc m�lva tudta folytatni. - ... ilyen k�gy�t �letemben nem l�ttam... meg is ijedtem nagyon. Hirtelen olyan furcsa �rz�sem volt... tudom, fur�n hangzik, de lepergett el�ttem az eg�sz �letem, amint szembe tal�ltam magam azzal a sz�rnnyel... �s �pp ekkor, hallottam, hogy ny�lik a z�r. Myrtle kil�pett, �s �n nem tudtam idej�ben ki�ltani, a torkomra forrott a sz�, annyira... annyira megr�m�ltem... de ezut�n m�r nem tudtam mit tenni. Myrtle, amint a k�gy� szem�be n�zett, holtan rogyott �ssze. N�h�ny percig elk�bulva �lltam, azt�n v�g�l is d�nt�ttem: a k�gy�nak megparancsoltam, hogy menjen vissza, �s ezut�n sz�ltam az �ppen arra j�r� Lumpslucknak, hogy halott l�nyt tal�ltam a mosd�ban. Ezut�n m�r tudod.

- Tegnap kimentem mosakodni – feleltem halkan. – Hallottam, amint Dippettel �s Dumbledore-al besz�lgetsz.

- � – b�lintott Tom, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lett volna. – �s te is �szrevetted, hogy �gy tekintenek r�m, mint egy h�sre? Ha tudn�k... – s�hajtotta szomor�an. – Persze Dumbledore nem. Olyan gyanakv�an n�zett r�m... te nem vetted �szre?

- De.. de �szrevettem – dadogtam. Dumbledore tudja, hogy Tom nyitotta ki, hisz �n magam mondtam el neki... de jobb, ha ezt Tom nem tudja. M�g a v�g�n nekem esik. Pedig Dumbledore professzor csakis j�t akar, de ezt � nem lenne k�pes felfogni, tudom. – Gondolod, hogy...?

- Nem tudom – szor�totta �k�lbe a kez�t Tom. – Rem�lem, nem. Hermione... te... ugye nem haragszol...?

- Nem sz�nd�kosan tetted – pr�b�lkoztam meg egy �gyetlen mosollyal. – Nyilv�n �gy is hib�s vagy, de... �n k�rtelek meg r�. J�, tudom, nem miattam tetted, s�t, nem akartad te ezt, de akkor is... gyilkos vagy... �s...

Tom meg�lelt. Olyan kellemes melegs�g �radt bel�le, hogy j� n�h�ny m�sodpercig nem is mozdultam, �gy cs�ggtem rajta, mintha az �letem ezen m�lna... v�g�l Tom bontakozott ki az �lel�sb�l, �s azt mondta, sz�ljunk valamelyik tan�rnak, hogy teljesen v�letlen�l ebbe az �r�sba botlottunk.

- Jobb, ha �n sz�lok. Nem lenne kicsit furcsa, hogy mindig ott vagy valahol a k�zelben, ha trag�dia t�rt�nik?

- J�l van, ahogy akarod. �n megyek eb�delni. Viszont... valamit m�g mondani szeretn�k.

- Mit?

- A legjobb az lenne - s�hajtotta -, ha ny�ron nem j�nn�l el velem az �rvah�zba.

- Micsoda? – Meglep�dtem a hirtelen t�mav�lt�st�l, �s persze mag�t�l az �tlett�l is. – De akkor m�gis hol t�ltsem a nyarat?

- Itt maradhatn�nk a Roxfortban. M�r �rtam egy levelet Dippetnek, hogy engedje, hogy itt maradjak. Ha nekem megengedi, akkor nektek Ginnyvel is nyert �gyetek van. Nem akarom, hogy l�sd, hol n�ttem fel, �s hogy... hogy... sz�val tudod, hogy gy�l�l�k ott lenni, �s azokat is, akik ott vannak.

- Ez butas�g – tiltakoztam. – Att�l, hogy ott nem szeretnek, m�g visszamehetsz, maximum nem foglalkozol vel�k, csak velem. Ez is egy megold�s.

- Akkor is... kint h�bor� van, �s biztons�gosabb lenne, ha itt maradn�nk.

- Ennyire f�ltesz? – mosolyodtam el. – Hidd el, semmi bajom nem esik akkor sem, ha az �rvah�zban fogunk lakni. Csak nem bomb�znak le, vagy ilyesmi! – nevettem fel, de Tom komor arc�t l�tva ink�bb elhallgattam.

- Ezzel ne viccelj, k�rlek. B�rmi megt�rt�nhet, nem tudod, mire k�pesek az emberek a hatalom�rt. De most... ne is besz�lj�nk err�l, most m�r t�nyleg megyek.

Elk�sz�nt, majd m�r el is sietett, gondolom, nem akarta tov�bb azt a falat b�mulni... �n pedig r�gt�n az igazgat�i fel� vettem az ir�nyt, �s besz�moltam Dippetnek, hogy a Titkok Kamr�ja felt�rult, elvezettem a folyos�hoz is. K�zben magam is meglep�dtem, milyen j� sz�n�sz vagyok, azt hiszem, siker�lt meggy�zn�m az igazgat�t, hogy teljesen v�letlen�l tal�ltam ide.

���

M�snapra a ked�lyek m�g mindig nem csillapodtak. R�gt�n arra gondoltam: mindenki att�l retteg, hogy � lesz a k�vetkez�, pedig ha elmondhatn�m...! De hallgatnom kell, tudom.
A tan�t�s a szokott mederben folyt, b�r m�g mindig ez a k�l�n�s hangulat – a retteg�s – lengte be a termeket. A di�kok meg voltak r�la gy�z�dve, hogy valaki k�ls�s k�vethette el a mer�nyletet; a tan�rok pedig akarva-akaratlanul is egym�sra gyanakodtak. Arra pedig, hogy egy di�k tette, senki sem mert gondolni. K�l�nben is; Myrtle kicsit szeles volt, kicsit hisztis, de att�l m�g alapj�ban kedves l�ny. Ugyan kinek �llhatott sz�nd�k�ban meg�lni �t?

Este k�l�n�s dolog t�rt�nt. �ppen Flore-al meg Ginnyvel besz�lgettem, amikor is Tom d�h�sen beviharzott a klubhelyis�gbe. Egyenesen fel�m igyekezett, majd a tal�romn�l megmarkolva k�zelebb h�zott mag�hoz.

- Hogy merted elmondani Dumbledore-nak, Hermione?! M�gis hogy... hogy mer�szelted!? – kiab�lta d�h�sen.

- Mir�l besz�lsz? – suttogtam, mik�zben Tom arc�t f�rk�sztem; nagyon, de nagyon d�h�s volt. Sajnos ismerem ezt a n�z�s�t. De h�t... majd lenyugszik.

- Azt hiszed, nem j�ttem r� magamt�l?! Ahogy n�z r�m, ahogy m�reget... teljesen vil�gos, hogy elmondt�l neki mindent!

- Na j�, menj�nk fel a szob�mba, ott nyugodtan besz�lgethet�nk – s�gtam halkan Tomnak, mert �szrevettem, hogy mindenki minket b�mul. M�g a v�g�n, Tom nagy haragj�ban kiteregeti, hogy � volt a gyilkos, ha nem is k�zvetlen�l...

- Nem, nem megy�nk sehova! V�laszt akarok!

- J�l van, csak ne �v�lts, mert m�g valaki... �rted... – j�ttem zavarba. Ezut�n kicsit lenyugodott, elengedte a tal�rom, majd le�lt�nk a fotelbe. – Sz�val. Mit szeretn�l megtudni? Hogy mi�rt mondtam el Dumbledore-nak... – Itt k�r�ln�ztem, majd suttogva mondtam tov�bb -, hogy te volt�l a gyilkos? M�r j� r�gen tudja. Az�rt mondtam el, hogy tan�csot adjon, mit tehetn�k: j�l teszem-e, hogy veled vagyok.

- Gondolom, azt mondta, hogy nem – mondta Tom flegm�n, mire �n azt v�laszoltam, hogy nem �gy volt. Azt�n n�h�ny m�sodpercig elgondolkodva �s komolyan meredt maga el�, majd kijelentette: - Az igazgat�ib�l j�v�k. Dippet nem fogadta el a levelem, a mer�nylet miatt nem maradhatok itt. �pp ez�rt, �n ezt tov�bb nem csin�lom. Elegem van.

M�r ment volna el, amikor elkaptam a tal�rj�n�l fogva.

- �llj csak meg, nem m�sz sehova! – szidtam meg halkan, majd visszah�ztam magam mell� a kanap�ra. – Mi is t�rt�nt az igazgat�iban, halljam csak!?

- Semmi k�l�n�s – felelte Tom h�v�sen. – Dippet azt mondta, hogy ha megtal�ln�k azt, aki a falra �rt, �s aki meg�lte Myrtle-t... akkor... akkor tal�n... –Itt s�hajtott, de mondatot nem fejezte be. – �pp ez�rt, �gy d�nt�ttem, a legokosabb, ha megmondom, hogy �n tettem, v�letlen�l.

- Meg�r�lt�l?! – sikkantottam, mire �gy n�ztek r�m a t�bbiek, mintha h�lye lenn�k. �jra halkan folytattam. – Ha feladod magad, azzal csak azt �red el, hogy ezt a nyarat – s�t, a k�vetkez�ket is - nem az �rvah�zban, hanem az Azkabanban t�lt�d majd!

- De h�t nem sz�nd�kosan tettem, amit tettem!

- Szerinted ezt meghatja majd �ket? – Majd megr�ztam a fejem. – Gondolkodj, Tom, gondolkodj. Ha r�kened az eg�szet Hagridra... m�g akkor sem maradhatsz itt. Dumbledore tudja, hogy nem � volt.

- Mert te elmondtad neki – n�zett r�m Tom szemreh�ny�an.

- Ez m�r mindegy, te ne ezzel foglalkozz. Most r�gt�n elm�sz Hagridhoz, �s... menj m�r, nyom�s! – l�ktem rajta egyet, �s idegesen pillantgattam r� m�g n�h�ny m�sodpercig, am�g Tom s�hajtva fel nem �llt, �s ki nem s�t�lt a klubhelyis�gb�l.

���

- Van �tletetek, hogy ki tehette? – t�n�d�tt el Becca az �gy�ra d�lve.

- �n ink�bb nem gyan�s�tok senkit – h�zta el a sz�j�t Flore. – Lehet, hogy szem�lyes �gy miatt kellett meghalnia.

- De az �g szerelm�re, l�ttad a feliratot! – mondta f�lelemmel a hangj�ban Becca. – Mindenki l�tta! Az, aki meg�lte Hisztis Myrtle-t, a muglisz�rmaz�s�akra vad�szik!

- Megk�rdeztem Mimit – sz�lt k�zbe Flore. – Azt mondta, � m�r olvasott a Titkok Kamr�j�r�l. Csak Mardek�r ut�dja nyithatja ki, �s hogy ami meg�lte Myrtle-t, egy sz�rny volt – ezt mondta. Szerintetek igaz lehet, hogy Mardek�r ut�dja... k�zt�k... k�zt�nk lehet? – remegett meg a hangja.

- K�nnyen meglehet – h�zta el a sz�j�t Becca. – M�rget venn�k r�, hogy a mardek�rosok k�zt kell keresg�ln�nk. �gy ki is z�rhatjuk Lottyt...

- Ne m�r, hogy �t gyan�s�tottad – horkantam fel, ezzel el�sz�r belesz�lva a besz�lget�s�kbe.

- Az�rt el�g gonosz.

- De nem �gy, hogy gyilkolni is tudna!

- Nagyon biztos vagy a dolgodban. Tal�n tudsz valamit? – gyanakodott Becca, �s a szemembe n�zett er�teljesen.

- �n? Ugyan, honnan tudhatn�k?

- Hallottuk, hogy Tom tal�lta meg a hull�t, te pedig a feliratot a falon. K�nytelenek vagyunk azt hinni, hogy beavattak titeket – pr�selte �ssze a sz�j�t szigor�an Florence.

- A tan�rok? Vicceltek?

- Vagy ha nem, akkor Tom kider�tette. Tudod, mindent megtud, amit akar.

Ekkor l�lekszakadva rontott be n�h�ny �vfolyamt�rsunk a szob�nkba.

- Hallott�tok a leg�jabb �js�got? – k�rdezte az egyik t�l�nk lihegve.

- Milyen �js�got? – �rtetlenkedett Flore.

- Rubeus Hagrid �lte meg azt a l�nyt! – sietett egy m�sik a v�lasszal, mire Becc��k elt�tott�k a sz�jukat.

- Az a kedves, duci griffend�les sr�c? Nem � udvarolt tavaly Becc�nak? – Becca elv�r�s�d�tt, Flore meg az �jonnan �rkez�k elvigyorodtak egy pillanatra.

- Ne is eml�ts�tek! – nyilatkozta r�viden Becky, m�g mindig zavartan.

- De h�t � a l�gynek se tudna �rtani! – fordult �jra az ajt�ban �ll�khoz Flore.

- �pp ez az! Mindenki meglep�d�tt! – vonta meg a v�ll�t az egyik l�ny. – �s r�ad�sul pont egy griffend�les...!

- Hogy der�lt ki? – �rdekl�d�tt a homlok�t r�ncolva Becca.

- Tom Denem j�tt r�, �s � sz�lt a tan�roknak. Hi�ba, az a fi� igazi h�s! �s milyen j�k�p�! – Ekkor r�m n�zett. - Bocsi.

- Megszoktam – fintorogtam, majd a l�nyok elmentek. Egyed�l maradtam Becc�val meg Flore-al.

- L�tod, Hermione, megmondtam, hogy Tom tudja! B�r elk�pzelni sem tudom, hogy j�tt r�, mindenesetre t�nyleg egy zseni – �rvendezett Flore. – El sem tudom viszont k�pzelni, hogy lehet ez a fi� Mardek�r Malaz�r ut�dja...

- Mindegy, a l�nyeg, hogy kider�lt az igazs�g – k�sz�r�ltem meg a nyelvem.

- Igen. Rem�lem, kir�gj�k, azt�n Azkabanba ker�l! – bokszolt bele a p�rn�j�ba gy�l�lk�dve Becca.

- �, nem hinn�m, m�g kiskor�, �s sim�n r� lehet fogni, hogy k�nyszer�tett�k, vagy ilyesmi... �rtitek – vontam meg a v�llam, de legbel�l nagyon sajn�ltam szeg�ny Hagridot. Ebben az id�ben m�g nem is nagyon tal�lkoztam vele... de m�r nem is fogok. – Gondolom, most az igazgat�iban vallatj�k.

- H�t igen. Meg is �rdemli. Tom meg minimum egy tr�fe�t meg�rdemel ez�rt.

- Igen – feleltem, majd az �gyamra d�ltem �s nem akartam semmi, de semmi m�st, csak aludni...

���

M�snapra kider�lt, hogy nem bocs�tj�k el Hagridot, hanem Dippet r�parancsolt a gondokra, hogy tan�tsa be vad�rnek. Szeg�ny, szeg�ny Hagrid... de h�t el�re tudhattam, hogy ez lesz. Tom pedig az „�rdemei�rt” hamarosan meg fogja kapni az „�nzetlen�l az iskol��rt” d�jat, persze � ezt m�g nem tudja.
Reggelin�l k�l�n�sen komor volt, m�r amennyire a t�vols�g ellen�re l�thattam. Ellenben mindenki m�s arc�n tal�n �r�m, �m megk�nnyebb�l�s biztos l�tszott. Kiv�ve Dumbledore-�n... �s persze Tom�n. �k valami�rt nem voltak �hesek, csak n�zel�dtek a teremben eg�sz reggel; meg voltam arr�l gy�z�dve, hogy Dumbledore professzor Tom tekintet�t keresi, Tom pedig �pp ezt igyekszik elker�lni.

- H�t az a gyilkos m�gis maradhat vad�rnek – kente meg unottan a kenyer�t Becca. – Ez egyszer�en nem igazs�gos. Embert �lt, k�ny�rg�m, nem n�zhetj�k t�tlen�l, hogy meg�ssza, csak mert kiskor�! – csapott v�g�l az asztalra k�t �k�llel.

- Igazad van, de mit tehetn�nk? – s�hajtotta lemond�an Flore, mik�zben t�kl�t t�lt�tt mag�nak. – Egy�bk�nt az is lehet, hogy nem volt sz�nd�kos, vagy pillanatnyi elmezavar...

- Az mindegy, ugyan�gy gyilkos, �s nem kellene hagyni, hogy az ilyenek szabadon m�szk�ljanak! – d�h�ng�tt megint Becky. – Most hi�ba der�lt ki minden, a di�kok nem mernek majd �jszaka a folyos�n m�szk�lni, nehogy megint megism�tl�dj�n az eg�sz!

- Nem is lenne szabad �jszaka odakint j�rk�lni – sz�rtam k�zbe. – �s szerintem Florence-nek van igaza. Lehet, hogy csak pillanatnyi elmezavar.

- A t�lzott igazs�g�rzeted miatt szerintem j� helyed lenne a Wizengamotban – mosolygott Flore, mire Becca csak egy les�jt� pillant�st vetett fel�. �gy l�tszott viszont, Florence j�kedv�t semmi sem szegheti. – N�zz�k a j� oldal�t! V�ge a retteg�snek!

Szeg�ny Flore, mekkor�t t�vedett! A retteg�s?! Az ink�bb csak most kezd�d�tt el igaz�n...