Hegym�sz�s �s �jabb csetepat�

Dr�ga Hermione!
Annyira hi�nyoztok a csajokkal, hogy le se tudom �rni. Itt minden annyira unalmas n�lk�letek; �s persze Tom�k n�lk�l. El sem hiszem, hogy hi�nyzik a hangzavar! Tudod, �n is egyke vagyok, mint te, a sz�leim pedig nagyon maguknak val� emberek. �n is im�dok olvasni, tanulni, de n�ha kikapcsol�d�sra is sz�ks�g van, nem igaz? Annyira sajn�lom, hogy elm�sz t�l�nk. Az�rt a j�v�ben rem�lem m�g tal�lkozunk! Hi�nyozni fog a bar�ts�god, �szintes�ged �s kedvess�ged. �s rem�lem, te is kedvelsz engem. Nekem nem nagyon voltak soha bar�taim, �s ez�rt, ezen a ny�ron �rzem legjobban a hi�nyukat – most, hogy v�gre lettek.
T�nyleg, most jut csak eszembe. Florence k�ld�tt egy levelet nekem, miszerint egy h�t m�lva lesz Becca tizenhetedik sz�let�snapja. �gy gondolja, meg�nnepelhetn�nk valami bulival, n�luk. Azt �rja, neked is k�ld�tt, de mivel manaps�g sok levelet elfognak... sz�val �gy gondoltam, jobb, ha k�tszer kapod meg az �zenetet, mint ha egyszer sem. Megh�vott titeket Tommal �s Ginnyvel. Ha elj�nn�tek, ne csak nekem �rj, hanem Flore-nak is, hogy meg tudjuk idej�ben besz�lni, hogy hogy legyen. �gy legal�bb m�g tal�lkozhatunk mindannyian m�g egyszer, �s csaphatunk egy fergeteges partit. Egy�bk�nt j�l vagy? Eg�szs�gesek vagytok mindny�jan?

Bar�ti �lel�ssel,
Minerva

Miminek j� volt a meg�rz�se, mert t�nyleg nem kaptam levelet Flore-t�l. Mindenesetre �r�l�k, hogy ilyen el�rel�t� bar�tn�m van, mert igaz�n zokon vettem volna, ha lemaradok az utols� alkalomr�l, amikor egy�tt lehet�nk mindannyian.
Gyorsan lefirkantottam n�h�ny sort:

Kedves Mimi!

Szerencs�re kit�n� eg�szs�gnek �rvend�nk �n, Tom �s Ginny is. Igazad van, a levelet nem kaptam meg, de amint befejeztem ezt, �rok Flore-nak is, hogy elfogadjuk a megh�v�st. Legal�bbis �n elfogadom �s Tom�knak sem hiszem, hogy b�rmi kifog�suk lenne ez ellen. Meg�rtem, hogy hi�nyzik a zaj, hisz a Roxfortban minden volt, csak nyugalom �s b�ke nem ebben a tan�vben. De h�t ez nem felt�tlen�l rossz, v�g�l is, kamaszok vagyunk, vagy mi.
Itt elmosolyodtam.
�s te hogy vagy? Minden rendben m�r a macsk�d k�r�l?
Mimi az el�z� level�ben mes�lte, hogy a macsk�ja m�r annyiszor t�rte �ssze a v�z�kat, piszk�totta be a sz�nyeget �s a garnit�r�t, hogy az anyuk�ja azzal fenyegette meg, hogy kidobja az �llatot.
Na most m�r nem sz�vegelek tov�bb, k�s� van �s m�r f�radt is vagyok.

Tov�bbi minden j�t,
Hermione

�lmosan a fali�r�ra n�ztem, ami f�l tizenkett�t mutatott. Azt�n vagy k�t sort �rtam Florence-nek is, majd mindkett�t r�k�t�ttem R�me� l�b�ra – aki m�r nem is volt olyan kicsi bagoly –�s kinyitottam az ablakot. Megk�nnyebb�lve s�hajtottam. Vele sem volt sok gondom; a szob�nkba �gy sem n�ztek be m�g egyszer sem, ami�ta itt vagyok; friss �gynem��rt vagy takar�t�szerek�rt eg�szen a mosod�ig el kell menni, �s magunknak kell csin�lni mindent (pedig m�r �gy kezdtem megszokni a Roxfort k�nyelm�t...). Ezut�n f�radtan pislogtam m�g egy darabig, majd a szekr�nyemb�l el�kotor�sztam a h�l�ingem �s a fogmos� k�szletem, majd elindultam a f�rd�szoba fel�. El�g k�zel volt, a folyos� v�g�n �s ennek �n most nagyon tudtam �r�lni; m�r nem v�gytam semmi m�sra, csak hogy v�gre bed�lhessek az �gyba �s szund�thassak egy j�t.
Ugyanis holnap kir�ndul�s �s ki kell pihennem magam.

�pp hogy betettem a l�bam a k�sz�bre, Dor�t l�ttam fogat mosni, t�r�lk�z�be csavarva; nyilv�n most v�gzett a zuhanyoz�ssal. �pp a vizet k�pte ki, amikor hozz�sz�ltam.

- Most mosakodt�l? – Teljesen ostoba k�rd�s volt. De hallani akartam a hangj�t.

- Igen. – Egy sov�ny kis t�mondat. Ennyit kaptam �n; �n, aki a sz�vemet is kitettem volna �rte...

- Elengedsz? – h�ztam el a sz�mat l�tsz�lag �rdektelen�l, mire Dora utat engedett a sz�k f�rd�szob�ban, majd az egyik zuhanyf�lke fel� vettem az ir�nyt. Le akartam vetk�zni �s be akartam �llni zuhanyozni, de nem tudtam. F�lre�rt�s ne ess�k: nem voltam sz�gyenl�s egy m�sik l�ny el�tt. De nem b�rtam tettetni az �rdektelent tov�bb. Dora �szrevehette a nagy k�zmos�sban, hogy b�mulom, �s d�h�sen r�m f�rmedt:

- Mit b�mulsz?

A v�konyka hangj�n ez el�g groteszk�l hatott, mint ahogy az is, ahogy �jra elmosolyodott. Szeretet, f�jdalom, g�ny, ir�nia, szomor�s�g, k�j, k�r�r�m... ezek mind benne voltak a mosoly�ban, amit�l szinte rettegtem. �s att�l is, hogy �gy fogva tart lelkileg. Nem f�gghetek t�le.

- Semmit – feleltem remeg� hanggal, mire Dora csak felhorkantott �s m�r el is t�nt. Erre �jb�l fels�hajtottam. R�j�ttem m�r r�g mindenre. Theodora Holmesban olyan rengeteg sok lehet�s�get l�tok, �s ha azt l�tom, hogy mindezeket �s a j� tulajdons�gait is rosszra haszn�lja, �n �rzem magam b�n�snek miatta. M�gpedig az�rt, mert �ntudatlanul is sokszor �gy �rzem, �n vagyok a felel�s miatta, mintha csak a mentora lenn�k; egy olyan mentor, akit a tan�tv�ny nem fogad el, mert nem � v�lasztotta, hanem az �let. Meg nem form�lt anyagot l�tok benne, �s azt, hogy ezzel az anyaggal, ha �n megform�ln�m, mi mindent tehetn�k. Igazi, j� ember v�lna bel�le, er�nyes, m�gis olyan, aki tud gondolkodni, nem csak azt szajk�zza, amit �ton-�tf�len hall; igazi, gondolkod� emberr� tenn�m, olyann�, aki term�szetszer�leg v�gyik a szabads�gra, de nem �nt�rv�ny�, aki elismeri, ha m�snak van igaza, m�g ha megsz�gyen�l is emiatt, legf�k�ppen pedig aki olyan, mint �n...
Ha hagyn�, szem�lyes k�pm�somm� tenn�m. De egy embert nem tan�thatsz meg gondolkodni, ahogy j�nak lenni sem. Vagy tudja, vagy nem. Sajnos ez m�r nem fog v�ltozni; �s �n sem.

���

- Mio – b�gta valami a f�lemben amit�l megborzongtam. Lassan megfordulva Tommal tal�ltam szembe magam, aki �gy hozz�m d�rg�l�z�tt, mint egy kiscica. – �breeedj, ma van a kir�����ndul�s – vigyorgott, a takar�mon �s rajtam fekve. M�g gyakorlatilag fel sem �bredtem, Tom m�ris nyomta.

- Tudom – morogtam, majd megpr�b�ltam elfordulni, de Tom r�m nehezed� s�ly�t�l ez nem igen siker�lt. – Hagyn�l m�g egy kicsit aludni!?

- Be kell pakolni a h�tizs�kot! – v�laszolta olyan hangnemben, mintha ez mag�t�l �rtet�d� lenne.

- Mif�le h�tizs�kot? Tom, azt mondtad, a h�bor� miatt lef�jt�k az ott �jszak�z�s! Akkor meg minek vigyek csomagot!?

- Az�rt, mert piszok hossz� �t lesz �s jobb, ha elteszel legal�bb egy liter vizet �s ennival�t – mosolygott, majd elkezdett f�ty�r�szgetni, mik�zben �n nagy �lmosan kik�sz�l�dtam a pihe-puha �gyik�mb�l �s nagy kom�tosan els�t�ltam a szekr�nyemig. Let�rdeltem �s kinyitva a szekr�nyajt�t, sz�tn�ztem, hogy mit vegyek fel a kir�ndul�sra. Kivettem a legnagyobb h�tizs�kom – igaz, csak kett� volt -, majd egy pillanatig a szemmel l�that�lag j� kedv� Tomra tekintettem.

- De j� kedved van ma – k�z�ltem s�hajtozva, mik�zben a kezembe vettem egy zoknit, feh�rnem�t meg egy r�zsasz�n p�l�t. N�h�ny pillanatig vacill�ltam, hogy mit vegyek fel; megakadt a tekintetem ugyanis azon a kopott farmernadr�gon, amit akkor viseltem, amikor idejutottunk Ginnyvel. Mosolyogva kivettem a szekr�nyb�l �s kihajtogattam a leveg�ben Tom el�tt.

- 1996-os divat – vigyorogtam b�szk�n. – Farmernadr�gnak h�vj�k. Hogy tetszik? Szerinted felvegyem?

- Sz�p... viszont itt el�g h�ly�n fognak r�d n�zni, ha megteszed. M�shol meg ne vedd fel.

M�r majdnem v�laszoltam, amikor v�gre eljutott az agyamig; az, hogy „m�shol” nem vegyem fel, a j�v�re vonatkozott, ’96-ra. Remek. Ink�bb befogtam a cs�r�met �s �jra nekil�ttam a ruhakeres�snek. Amint befejeztem, j�les�en nyugt�ztam, hogy m�r vissza is fek�dhetek aludni, majd indul�s el�tt m�g elmegyek friss szendvics�rt a konyh�ra. Tomt�l m�g mindig nem szabadultam.

- Mit csin�lsz? – f�rmedt r�m, amikor l�tta, hogy r�vetem magam az �gyra.

- Aludni pr�b�lok, nem l�tod?!

- Ilyenkor?

- HAJNALI N�GY �RA VAN, TOM ROWLE DENEM!!! – �v�lt�ttem vicsorogva.

- J�l van na, halkabban is lehetett volna, m�g a v�g�n fel�brednek...

A mondatot nem fejezhette be, mert Ginny m�r kezdett is �bredezni, Dora pedig szerencs�nkre j� alv�nak bizonyult; csak fordult egyet az �gy�ban. Amint v�r�s haj� bar�tn�m fel�bredt, r�gt�n k�v�ncsiskodni kezdett; term�szetesen vulg�ris kifejez�sekkel, amiket ink�bb nem soroln�k fel. Mindenesetre sokszor emlegette Tom felmen�it, meg azt az �r�t, ami �tsz�li foglalkoz�st v�gez a falon. V�g�l is megnyugodott nagy nehezen.

- Nagyon elemedben vagy – vicsor�totta fogait Ginny. – Nem akarsz ink�bb az ideges�t�s�nk helyett t�z k�rt futni az �rvah�z k�r�l!?

- De – vigyorgott, majd fogta mag�t �s kis�t�lt az ajt�n. Ginnyvel �sszen�zt�nk.

- Te, ez most t�nyleg kiment futni? – n�zett ki az ablakon. – Esik az es�! Hogy megy�nk �gy kir�ndulni?

- �, szerintem csak a konyh�ra ment kaj��rt – vigyorogtam, majd �n is meg�llap�tottam, hogy esik. – Majd el�ll addigra. Aludjunk.

���

H�t nem �llt el. Dehogyis; igaz�b�l az lett volna a csoda, ha nem esik az es�. V�g�l is elindultunk a nagy zuh�ban is. Pedig tiszt�ra Olaszorsz�g hangulatom volt.
Nagy �r�m�mre Mandy – az igazgat� l�nya, akivel a roxmortsi jelmezboltban ismerkedt�nk meg, �s akit nagyon kedvesnek tal�ltam – is vel�nk tartott a kir�ndul�son, pedig eddig m�g nem l�ttam az �rvah�zban. Igyekezett lelkes�teni a gyerekeket, f�leg a kicsiket, de az�rt mosolyogva odak�sz�nt nek�nk is, �s besz�lgett�nk is egy keveset.
Azt hiszem elmondhatom, hogy nem volt egy nagy kir�ndul�s; mindenesetre fantasztikus volt saras latyakban szoros egym�sut�nban menetelni, mint a katon�k. Nem is sz�moltam, h�ny ember l�b�ra l�ptem r�, vagy hogy h�nyan l�ptek az �n l�bamra. Eserny�t azt�n hozott Ginny, de k�zben kider�lt, hogy nem lehet haszn�lni, ez�rt csak felesleges ny�gnek hordozta fel Tom a hegyre, pedig egy�bk�nt sem volt k�nny� megm�szni, m�g akkor sem lett volna, ha nem esik.
El�sz�r is az�rt, mert el�ttem ment Charlotte �s bar�tn�i, �l�k�n Dor�val. Sz�rny� volt m�r csak Charlotte-ot is hallgatni, a bar�tn�it v�gk�pp, Dor�t pedig k�sz k�nszenved�s. Dor�n k�v�l mindannyian panaszkodtak az es�re, a koszra meg mindenre, mik�zben �lland�an r�h�gtek valamin; Dora meg nevetett vel�k egy�tt. H�t ha sz�zszor nem ment fel bennem a pumpa, akkor egyszer sem. De Tom vagy Ginny mindig megnyugtatott idej�ben; m�g miel�tt odacsaptam volna k�z�j�k.
Nem voltam hozz�szokva a hegym�sz�shoz, sz�val m�r az elej�n sz�rnyen kif�radtam.

- Fenn vagyunk m�r?! Uhh... mindj�rt meghalok – lihegtem sokadik alkalommal, amikor meg�lltunk pihenni. Tom elvigyorodott, majd balra tekintett.

- Ne! – ny�gtem, amikor megl�ttam a szinte �gig �r� hegyet nem sokkal el�tt�nk. – Csak azt nem mondd, hogy ez csak egy kis domb volt!

- De – nevetett fel Ginny is.

Nagyon saras lettem, latyakos, vizes, t�bb sz�zszor r�l�phettem Charlotte-�k l�b�ra, �s az utols� t�z m�tert, amikor m�r szinte f�gg�legesen kellett haladni, n�gyk�zl�b tettem meg, de b�szk�n kijelenthetem: megm�sztam a hegyet!
Amint megpillantottam a cs�csot, minden neh�zs�get elfelejtettem, minden f�jdalmat, ami ide vezetett. A hegy tetej�n f� ter�lt el, a d�li sz�l�n�l pedig, ahova mi �rkezt�nk rengeteg szikla szab�lytalan sorrendben, k�z�tt�k is f� n�tt. Olyan gy�ny�r�s�ges volt, hogy nem gy�ztem b�mulni.

- Felmegy�nk a kil�t�ra? – k�rdezte Ginny mosolyogva t�lem, amikor l�tta, hogy egy nagy ny�g�ssel elter�l�k a z�ld f�v�n. R� emeltem a tekintetem, �s �gy n�ztem r�, mintha meg�r�lt volna.

- Egy l�p�st sem tov�bb! – zih�ltam. – Nem megyek innen sehova!

- F�l �ra m�lva indulunk vissza – vigyorgott Tom, aki, ha nem izzadt volna meg, azt mondom, hogy nem is m�szott fel a hegyre, olyan j� kondiban volt. Mindegy, �gy csak m�g jobban n�zett ki. Ekkor megfogta a kezem �s elkezdett felh�zni, v�g�l talpra �ll�tott. – Ha el is kell vonszoljalak od�ig, de elj�ssz!

T�nyleg elmentem, nem tudom, mi�rt. Viszont t�ny, hogy megint majdnem el�jultam, amikor megl�ttam, hogy a kil�t� k�r�lbel�l hatvan m�ter magas �s a deszk�kat rajta m�r csak a l�lek tartja �ssze.

- �n ide fel nem m�szok! – h�rd�ltem fel, amikor a magasba pillantottam, majd lent is k�r�ln�ztem. Rajtunk k�v�l nem volt itt senki, a t�bbi gyerek �s gondoz� a f�k m�g�tt volt, vagy k�tsz�z m�terre t�l�nk. – Ez vesz�lyes!

- M�g ha fel is m�szn�l a legtetej�re �s leugorn�l onnan akkor sem lenne semmi bajod; �n v�gt�re is itt vagyok – vigyorgott Tom, majd megcs�kolt. – Nem lesz semmi bajod. �g�rem.

Bizonytalanul meg�leltem, �s tudom�sul vettem, hogy itt �gysem az van sosem, amit �n akarok. M�r meg kellett volna szoknom.

���

- �h – sik�tottam nagyon hangosan.

- Hermione, Hermione, ez csak egy l�tra! – h�zta el a sz�j�t Tom. Na j�, val�ban csak az els� „emeletre” akartam felm�szni, de a l�tra jobb oldal�n nem volt a szint f�j�hoz r�gz�tve, �gy h�t �lland�an billegett, amikor m�sztam rajta. Az sem seg�tett, hogy vasb�l volt �s �gy m�g cs�szott is. K�pzelem, hogy n�zhettem ki, amikor m�sztam, de ink�bb azzal t�r�dtem, hogy �pen �s eg�szs�gesen feljussak. Meg persze az j�rt m�g a fejemben, hogy ha felfel� ilyen nehezen mentem, hogy fogok lefel� menni... ja, �s azt ki ne hagyjam: t�k�letesen el tudtam k�pzelni, hogy �n itt most leesek, �s kit�r�m a l�bam �s visznek a k�rh�zba. Micsoda v�zi�k!
V�g�l Tom karj�ba kapaszkodva feljutottam. El�sz�r bizonytalanul kezdtem l�pkedni az alattam nyikorg� deszk�kon, azt�n egyre magabiztosabban. Ler�ttam vagy h�rom k�rt a k�t l�tra k�z�tt; az egyik, amin felj�ttem, a m�sik meg, amin feljebb lehet menni. Ezut�n el�gedetten kif�jtam magam, �s k�zeledtem a felfel� vezet� l�pcs�h�z, hogy �n menjek fel el�sz�r; mostanra m�r megj�tt a b�tors�gom. M�r majdnem a l�tr�n�l voltam, amikor hirtelen nagy reccsen�st hallottam a bal l�bam al�l, �s elugrottam; persze sik�tozva. Helyben vagy h�rom deszka le is szakadt �s a f�ldre zuhant.
�gy most h�rom deszk�nyi hely v�lasztott el Tomt�l �s Ginnyt�l, akik k�zvetlen�l a l�tra mellett �lltak, velem szemben. A hi�nyz� helyekn�l lepillantottam a f�ldre; ami csak maximum t�z m�terre volt a f�ldr�l, de...

- Musz�j tov�bb menn�nk? – k�rdeztem reszketve Tomt�l. Erre � kedvesen elmosolyodott, majd egyszer�en �tl�pett a hi�nyz� helyen, majd megfogva a kezem elkezdett h�zni, hogy menjek vele.

- �s ha ezek is leszakadnak? – k�rdeztem f�lve. Tom halkan nevetve a kez�be vette az arcom, majd azt suttogta:

- B�zz bennem. – Mint mindig, most is elpirultam �s beleborzongtam Tom szavaiba. V�g�l is �tl�ptem a m�sik oldalra, a l�tra mell�; mik�zben Tom a kezem fogta. Miut�n �tl�pt�nk, m�g mindig nem engedett el, hanem megszor�totta a tenyerem.

- Most �n felmegyek el�sz�r – n�zett r�m, majd Ginnyre. Azt�n megint r�m. – Ut�nam te j�ssz. Addig k�nytelen leszek elengedni a kezed, de ut�na megint megfoglak. M�g a v�g�n t�nyleg leesel itt nekem, azt meg ugye nem akarjuk – kacsintott, majd t�nyleg elengedett, �s elkezdett m�szni, a lehet� legnagyobb lelki b�k�vel. �n agg�dva figyeltem a felfel� vezet� l�tr�t, ami megint csak vasb�l volt, �s megint csak �gy billegett, mint az els�, ha m�g nem jobban. De Tom minden jajsz� �s f�lelem n�lk�l, t�z m�sodperc alatt m�r fent is volt a m�sodik „szinten”. Feln�ztem; m�g h�rom szint van felfel�; �sszesen teh�t �t. Hogy ne higgyenek nagyon gy�v�nak, a m�sodikra m�g felm�sztam, de a harmadikn�l m�r kijelentettem, hogy ezt nem.

- M�gis mi�rt nem? – lomboz�dott le Ginny, aki legal�bb annyira �lvezte az eg�szet, mint Tom.

- El�sz�r is. A l�tra egyik v�ge sincs r�gz�tve fel�l – mutattam r� d�h�sen az eml�tett t�rgyra. – M�sodszor: beismerem, f�lek. Nem akarok l�b vagy k�zt�r�ssel k�rh�zba ker�lni.

- De... – kezdett akad�koskodni Ginny, de Tom leintette, mik�zben er�teljesen a szemembe n�zett.

- Hagyd, Gini. Ha �gy akarja...

Felh�zott szem�ld�kkel n�zt�nk r� a bar�tn�mmel mindketten; ugyanis Tom �gy ejtette a nev�t, hogy Gini.

- Nem vagyok Gini! – f�jtatott d�h�sen. – A nevem Ginevra, k�vetkeztet�sk�ppen: Ginny!

- Akkor Ginni – vigyorgott Tom. – De egy n-el jobban tetszik. Csak az�rt gondoltam, hogy j� lesz ez a n�v, mert ha m�r Hermione is Mio, akkor te meg legy�l Gini. Nem tetszik?

Ginny �pp k�zbe akart sz�lni, amikor mosolyogva leintettem.

- Hagyjad. Ha m�r egyszer elnevezett Gininek, t�bb� nem fog m�shogy h�vni. �n is Mio lettem, pedig nem akartam. N�zd el szeg�nynek. Tudjuk, hogy nem norm�lis. – Itt Tom oldalba b�k�tt, mire elnevettem magam. J�, csak vicceltem! De akkor sem megyek tov�bb.

A korl�tnak t�maszkodtam �s len�ztem a m�lybe; a kb. 15 m�teres m�lybe. Hirtelen t�madt �tletem miatt visszafordultam Ginny�khez.

- �n nem megyek tov�bb – ism�teltem, majd megint len�ztem a f�ldre, �s megint r�juk. – Ink�bb kiugrom, de nem visztek f�l.

- M�r nagykor� vagyok, �s ak�r fel is lebegtethetlek – vigyorgott Tom, nem v�ve komolyan az el�bbi mondatomat. Azt�n azzal a h�res-h�rhedt Denem-mosoly�val odas�t�lt mell�m, a korl�thoz, �s � is len�zett. – El�bb ugrok ki �n – vigyorgott a k�pembe. – Te �gy sem mersz.

- �n... – Valami j�t akartam mondani, de sehogy sem j�tt a sz�mra semmilyen besz�l�s. – J�, akkor ugorj, ki, tess�k – fontam keresztbe a karomat durc�san. M�g hogy �n nem merem!

- J� – egyezett bele k�szs�gesen, �s m�r emelte a l�b�t a korl�thoz. – De ha �n leugrok �s esetleg meghaln�k, nem lesz Voldemort, jobb, ha t�lem tudod.

- H�, megl�khetlek? – csillant fel Gini (jesszus, m�r �n is �gy h�vom) szeme. Tom csak rosszall�an meredt r�, majd megint r�m emelte azt a k�t csodasz�p szem�t.

- J�ssz, vagy maradsz?

- Ez k�sz �ngyilkoss�g – csikorgattam a fogaim f�lelmemben.

- H�sz m�ter? Te viccelsz? – nevetett fel. – T�bb ezer m�ter magasb�l is leugrottam m�r!

Nyeltem egyet.

- M�gis honnan?

- A Roxfort tetej�r�l. Azt hiszem, negyedikes voltam – r�gi, nosztalgi�z� arcot v�gott. – Eml�kszem m�g, hogy vis�toztak a tan�rok! R�juk akartam ijeszteni. Leugrottam a legfels� toronyb�l, azt�n h�vtam a sepr�m �s az utols� h�sz m�terben r�pattantam.

- Nem mondtad, hogy ilyen �ngyilkos hajlamaid vannak – ny�sz�r�gtem hal�lra v�ltan. Ez volt az a pillanat, amikor t�nyleg nem lehetett eld�nteni, hogy csak bl�ff�l-e vagy t�nyleg megt�rt�nt ez az eset. N�la sosem lehet tudni...

- Nem k�rdezted – nevetett fel. – Na. Ugrunk? Fogd meg a kezem, �s ne v�gj ilyen arcot. Milyen sz�p lenne, ha egy�tt ny�vadn�nk meg! Mint R�me� �s J�lia!

A „ny�vadn�nk meg”-re k�ptelen voltam nem nevetni.

- Lehet, de R�me�nak �s J�li�nak nem loccsant sz�t a feje, mert leugrott h�sz m�ter magasr�l. Csak mag�ba sz�rta a t�rt, R�me� meg m�rget ivott.

- Na, el�g legyen m�r a fecseg�sb�l! – ki�ltott r�nk Gini. – Most akkor ugrotok, vagy megy�nk? D�nts�tek m�r el!

- �n ugrok! – Miel�tt m�g sz�lhattam volna, fel�llt a korl�tra, �s... �s egyszer�en leugrott!

���

- Tom! – sikoltottam, �s �gy, de �gy f�ltem, mint m�g soha, majd h�trafordultam a bar�tn�mh�z. – Ginny, most...?

- Most m�r nem kell agg�dnod, Mio! – Sz�momra teljesen �rthetetlen�l, Tommal tal�ltam szembe magam. Szinte let�madtam az �lel�semmel.

- Tom, hogy mert�l...? Hogy mer�szelt�l...? Na de v�rjunk csak! Hogy ker�lsz te ide? Most ugrott�l le! Ugye nem...? – a korl�tra t�maszkodtam �s len�ztem a f�ldre. Semmi.

- Tudod, van egy olyan utaz�si eszk�z, amit hoppan�l�snak h�vnak – vigyorgott. – B�rhonnan b�rhova menet lehet haszn�lni. Igen praktikus.

- Mi�rt hozod mindig a fr�szt r�m? – f�rtam bele a fejem a v�llg�dr�be, mik�zben egyre jobban hozz�b�jtam.

- Mert olyan j� l�tni a k�ts�gbeesett arcodat! – sz�lesedett ki m�g a vigyora.

���

Iszonyatosan k�ves volt lefel� az �t. Nem tudom m�r, kinek az �tlete volt, hogy most az �szaki oldalon menj�nk le, de sz�vesen elbesz�lgetn�k azzal egy-k�t crucio t�rsas�g�ban. Er�s volt a gyan�m, hogy Mandy keze volt a dologban.
Mivel nem haladtunk egyforma temp�ban, ez�rt sokan le-lemaradoztak, vagy m�sik �sv�nyen indultak el; v�g�l is mind ugyanarra vezetett: lefel�.
Igaz�b�l azt hittem, lefel� m�r k�nnyebb lesz, de t�vedtem. A sok kavics �s nagyobb k� a v�konyka cip�m�n �t rendesen kikezdte a l�bamat, k�tsz�z m�ter ut�n m�r alig b�rtam menni. Egyszer csak, a nagy panaszkod�somban – amit Tom �s Gini is figyelmesen hallgatott – v�letlen�l f�lrel�ptem, �s miut�n le�ltem nagy jajgat�sok k�zepette, Tom meg�llap�totta, hogy kibicsaklott a l�bam.

- Ne f�lj, ez itt mindennapos – mondta, mik�zben a Ginit�l k�lcs�nk�rt kend�vel szorosan �tk�t�tte a bok�m, majd r� �s a bar�tn�mre t�maszkodva fel tudtam �llni. Tom ezut�n kedvesen megk�rte Mandyt, aki el�tt�nk, haladt, hogy vigye m�r le az �n h�tizs�komat, ami el�g neh�z, mert �gy is csak bajosan tudok lejutni majd a hegyr�l, �s m�g f�l�ton sem j�runk.

- Mi�rt nem gy�gy�tasz meg var�zslattal? – k�rdeztem Tomt�l csod�lkozva.

- Pszt! – tette a mutat�ujj�t a sz�ja el�. – Legal�bb halkabban! Az eg�sz �rvah�zban csak mi, Charlotte �s Mandy vagyunk var�zsl�k!

- �s ha megv�rn�nk, am�g a t�bbiek le�rnek, �s majd lassan ut�nuk menn�nk? – H�tran�ztem. Vagy k�t-h�rom sr�c elkezdett k�romkodni, hogy mi�rt nem megy�nk m�r. A k�ves �sv�ny el�g keskeny volt, a bok�ig �r� f�ben �s a kisebb-nagyobb k�veken pedig csak nem g�zolhattunk �t. Haladnunk kell a temp�val.
�sszeszor�tottam a fogaim, majd Tomra �s Ginire t�maszkodva lassan, botork�lva megindultam. Illetve ink�bb ugr�ltam, a jobb l�bammal egyre el�bbre. El�g lassan ment ez, de mivel m�g a h�tunk m�g�tt is t�bb sz�z gyerek volt, k�nytelenek voltunk sietni. N�ha letettem a bal l�bam is, �s ilyenkor feljajdultam a bele-bele nyilal� �les f�jdalomt�l. K�sz k�nszenved�s volt le�rni, �s b�r m�sf�l �r�n�l nem lehetett t�bb, egy eg�sz napnak t�nt, mire lent voltunk. Utols� akad�lyk�nt egy nagy kupac feh�r k� m�g volt el�ttem, de azt gyorsan megm�sztam �s v�gre sima f�ldet �rt a jobb l�bam. A balra m�g mindig nem tudtam f�jdalom n�lk�l r�l�pni.

Itt m�r meg�lltunk egy kicsit. Tom meg tudta v�gre gy�gy�tani a l�bam, mik�zben Mandy, aki m�r r�g lent volt, odaadta a h�tizs�kom. Ezut�n egy�tt indultunk vissza az �rvah�zba.

- L�thatunk majd m�g, vagy csak a kir�ndul�sra j�tt�l? – k�rdeztem Mandyt�l, mire � kedvesen elmosolyodott.

- Most csak erre j�ttem. Mi�ta feln�ttem m�r csak a kir�ndul�sokra j�v�k vissza, kisgyerekk�nt m�g gyakran j�tszottam az itt l�v�kkel.

- Ha nem illetlen a k�rd�s... h�ny �ves vagy?

- Huszonhat. Tudom, nem n�zek ki annyinak, sokan mondt�k m�r – h�zta a sz�j�t f�lmosolyra.

- �s mi�ta ismeritek egym�st Tommal?

- R�g�ta – vigyorodott el Mandy. – Kilenc �ves voltam, amikor Tom megsz�letett. Im�dtam dajk�lni. Elzavartam a gondoz�kat �s sokszor �n etettem, itattam, �n tettem tiszt�ba... ennival� baba volt!

- Khm... – k�sz�r�lte meg a tork�t Tom, majd r�m n�zett.

- �s te, amikor m�r nagyobb volt�l megszeretted �t?

- Persze – vigyorodott el erre m�g sz�lesebben. – Mindenf�le �rtelemben.

- Sz�val...? – pirultam el.

- Tom! – pir�tott r� Mandy. – Megbesz�lt�k...

- Az m�r r�gen volt – legyintett Tom, szigor�an n�zve a l�nyra, majd r�m. – � volt az, aki... �gymond beavatott az �let dolgaiba...

- �s nem vagyok r� b�szke – s�t�tte le a szem�t zavartan Mandy. – Tom m�g tizen�t �ves sem volt, persze sokkal id�sebbnek n�zett ki... �n m�r t�l voltam a h�szon... csak �gy megt�rt�nt. De ink�bb ne besz�lj�nk err�l.

���

M�r este volt, amikor Tomnak �s Ginnynek besz�moltam Becca sz�let�snapi bulij�r�l. Nekik semmi ellenvet�s�k nem volt, ami nem is lepett meg. Gini mag�n k�v�l volt, hogy �jra egy�tt lehet�nk, �gy, mint a Roxfortban.

- Jaj, de v�rom m�r! – sik�totta Gini a p�rn�j�ba f�rva a fej�t. M�g nem voltunk pizsam�ba �lt�zve, pedig m�r el�g k�s� volt.

- Akkor halkabban v�rd – v�gott k�zbe unott hangon Dora, aki eddig hangtalanul az �gy�n lapozgatott egy jogi k�nyvet. Most, hogy sz�lt, megny�lazta az ujj�t �s lapozott egyet. – Szeretn�k olvasni, ha nem l�tn�d.

- Mi meg szeretn�nk besz�lgetni – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Tom. Rosszat sejtettem. – K�v�l t�gasabb, tudod.

Idegesen v�ltogattam a tekintetem Tom �s Dora k�zt, azt v�rva, hogy mikor t�r ki a k�sz�l�d� vihar. Nem akartam, hogy egym�ssal veszekedjenek; Tomot szeretem, de Dor�t is. A szeretteim pedig ne veszekedjenek.

- K�rlek, hagyj�tok b�k�n egym�st – �lltam a k�t f�l k�z�, m�g mindig v�ltogatva a tekintetem k�z�tt�k. Dora kit�r� reakci�j�t viszont nem tudtam megakad�lyozni.

- Nem te vagy itt az Atya�risten, Tom Denem – pr�szk�lte. – Ne mondd meg, mit tegyek! Ezzel a kis hercegn�vel azt csin�lsz itt, amit akarsz, de engem hagyj �lni!

- Hercegn�? – ki�ltottam feld�h�dve. – Mi�rt pont hercegn�?

- H�t az�rt – pattant fel a hely�b�l Dora kifejez�stelen arccal -, mert �lland�an �gy viselkedsz, mintha magasabb rend� lenn�l n�lunk! �gy viselkedsz, j�rk�lsz k�zt�nk, k�ztem �s Lotty k�zt, mintha te mindent tudn�l! Csak tetteted itt az eleg�ns h�lgyet azzal, hogy sokszor nem sz�lsz vissza, �s az �sszes reakci�d is erre vall! �gy k�pzeled, �n csak egy kis senki vagyok, aki �gy ugr�l, ahogy te f�ty�lsz!

Az utols� mondat volt a v�gsz�. K�zelebb l�ptem hozz�, �s k�ts�gbeesett arccal v�laszoltam neki.

- Csak j�t akartam neked! – k�z�ltem, mik�zben tehetetlen�l kit�rtam a karjaimat. – J� bar�tn�d akartam lenni, de te ezt nem engedted! Gy�l�llek!

Dora �jra elvigyorodott. Azzal az angyali-�rd�gi arc�val. Gy�l�ltem azt, hogy szeretem. Nem akartam szeretni. De honnan is ismer�s ez nekem!?

- Magad is tudod, hogy ez nem igaz. T�ls�gosan szeretsz. Az nem j�.

- Te pedig �rzelmileg zsarolod! – v�gott k�zbe hirtelen Ginny. – Kegyetlen vagy! Hogy tehetsz ilyet azzal, aki ennyire szeret!?

- K�nnyen – adtam meg a v�laszt keser�en Dora helyett. – Az ut�bbi egy h�tben elhideg�lt�nk egym�st�l; de nem miattam. Mi�rt!? – A k�rd�sem Dor�hoz int�ztem, �s �gy sz�geztem r� a tekintetem, mintha az �letem f�ggne t�le.

- Egyszer�en r�j�ttem – k�z�lte m�rhetetlen k�z�ny�ss�ggel azt, ami sz�momra nagyon fontos. Gy�l�l�m �rte -, hogy nem azonos a st�lusunk �s az �rdekl�d�si k�r�nk.

- Ez nem kifog�s! – sik�tottam, �s nem sok hi�nyzott hozz�, hogy els�rjam magam. – Te nem lehetsz Sullivannel, nem mert �n... �n jobban szeretlek... �n jobban, ak�r egy testv�rt...

- M�gis mi�rt? – k�rdezte halkan, a fej�t cs�v�lva, ez�ttal minden gonoszs�g n�lk�l. Ez volt az, v�gre! Az igazi Dor�m, az �n Dor�m! – Csak magadat teszed t�nkre. Ne szeress. Egyszer m�g bajod lesz bel�le.

- Nem �rdekel – v�gtam r�, majd k�nnyes szemekkel a v�ll�ra borultam. – Szeretlek, te h�lye, fogd m�r fel! – zokogtam a v�ll�n, ak�r egy kisgyermek. Sz�rnyen groteszk jelenet volt; Tom �s Ginny meg sem sz�laltak, csak figyelmesen n�ztek minket. Dora sem mondott semmit, de � gondolom a meglepet�st�l. Azt�n hirtelen mag�hoz t�rt, �s ell�k�tt mag�t�l, a f�ldre tasz�tott, majd kirohant.

A f�ld�n m�g jobban zokogni kezdtem, m�g akkor is ezt tettem, amikor Tom �s Ginny felh�zott a f�ldr�l �s le�ltetett az �gyamra. Tom mag�hoz h�zott, �s addig cs�kolta az arcom, am�g meg nem nyugodtam teljesen.

- H�, semmi baj. Ne legy�l miatta szomor�, nem �rdemli meg. Senki sem �rdemli meg a k�nnyeid – pr�b�lt vigasztalni Ginny, mik�zben a h�tamat simogatta, Tom pedig a hajamat.

- Mi�rt kellett ilyen jelenetet rendezni? M�r kezdtem f�lt�keny lenni... – h�zta el a sz�j�t Tom.

- Ja, olyan buta vagy! – nevettem fel a k�nnyeim k�z�l is, majd puszit nyomtam Tom ajk�ra.

���

�jszaka nem tudtam aludni. Sz�ntelen r�m�lmok gy�t�rtek; �jra �s �jra el�j�tt a csal�dott Harry k�pe, aki k�ptelen tudom�sul venni, hogy el�rultam... ezen az �jszak�n sz�rnyen meg is izzadtam, ez�rt �gy d�nt�ttem, felkelek kicsit, �gy sem b�rtam volna m�g aludni. Nagy nehezen kik�sz�l�dtam az �gyamb�l, majd eld�nt�ttem, hogy kimegyek a mosd�ba zuhanyozni. M�r a kilincsen volt a kezem, amikor meghallottam, hogy valaki suttog:

- Hova m�sz, Mio?

- A mosd�ba, Tom – v�laszoltam szint�n halkan. – Hogyhogy �bren vagy?

Majd l�ttam, hogy a bar�tom lek�sz�l�dik az emeletes �gyr�l, �s odas�t�l mell�m. El�g s�t�t volt, de az�rt lehetett l�tni.

- Hermione, szeretn�k veled besz�lni.

- H�ha, nagyon komoly a hangod – suttogtam vissza, mire Tom megfogta a kezem, �s elvezetett az �gyamig. Mindketten le�lt�nk.

- Csak hallgass meg – Itt s�hajtott, majd belekezdett. – Biztos sz�rny� lehet, hogy Dora nem szeret t�ged, te pedig a sz�vedet is kiteszed neki, de m�g ez sem seg�t.

- Az is. Sz�rny�.

- Most akkor k�pzeld el – h�zott k�zelebb mag�hoz. – Ha � is ennyire f�j neked, akkor �n mennyire f�jn�k... ha m�r elmenn�l...?

- Ezt m�r ezerszer megbesz�lt�k –s�hajtottam a kellet�n�l kicsit hangosabban, mire Tom lecsit�tott. Folytattam. – Nem tehetem.

- Hermione. Senki m�s nem szeret �gy, mint �n. Nem is szerethet. Az�rt vagy te itt, hogy megakad�lyozd, hogy Voldemort legyek. Erre m�g nem is gondolt�l?

- M�r gondoltam r� – pirultam bele, �m ezt Tom nem l�thatta a s�t�tben -, de ez nem t�l val�sz�n�. S�t...

- De nem lehetetlen! – r�zogatott meg finoman a v�llamn�l fogva. – Ak�rmekkora kicsi is az es�ly, de van es�ly!

- Maradn�k �n, de...

- K�rlek! Csak most az egyszer hallgass a sz�vedre! – A szemembe n�zett, azzal a k�t sz�p gy�ny�r� szem�vel, aminek sosem tudtam ellen�llni; egyszer�en megbabon�zott. �s �n is megbabon�zva, a pillanatt�l �s a szerelmemt�l mindent elfelejtve ejtettem ki a b�v�s szavakat:

- H�t j�, rendben van. Maradok.