A l�tszat n�ha csal

Becky�k h�za nem volt nagy, de nagyon sz�p volt. Nem Londonban laktak, de az �rvah�zb�l az �t nem volt t�bb egy �r�n�l; �s hogy hogy engedtek el minket? Term�szetesen Tom tr�kk�z�tt j� szok�sa szerint; m�r nagykor� �s egy egyszer� kis b�b�jjal elint�zte az eg�szet. Igaz�b�l elhitette az igazgat�n�vel, hogy az egyik - az „egyetlen” - nagyon id�s �s beteg rokonomat l�togatom meg, aki m�r annyira le�p�lt, hogy nem tudott gondoskodni r�lam, rajta k�v�l pedig nem �l senki a csal�domb�l – �s ez�rt is ker�ltem ide. Tom b�mulatosan meggy�z� tudott lenni, de az�rt a var�zslat is beseg�tett kicsit.

A vid�ki h�zat nagyobb udvar vette k�r�l; sz�p, egyszer� kis csal�di h�z volt. �gy volt megbesz�lve, hogy Beckynek meglepet�s lesz az �rkez�s�nk.
El�sz�r is a k�sz�b�n be�rve megismerkedt�nk Becca �desanyj�val. Maga az �nnepelt h�tul volt a kertben, Flore �s Ryan vitt�k oda, am�g a t�bbiek meg�rkeznek �s elkezd�dhet a parti. Mi �rkezt�nk els�nek; am�g v�rtunk, Becca anyuk�ja - aki egy apr� termet�, mosolyg�s asszony volt – m�ris friss s�tivel �s forr� te�val k�n�lt. Besz�lgett�nk egy darabig h�rmasban; kider�lt, hogy Becc��k �sszesen �ten vannak: Az �desanya, az �desapa – aki csak ritk�n tal�lkozik feles�g�vel �s gyerekeivel, mert a h�bor�ban tiszt -, Becca �s Ryan, az ikrek; �s Becca b�tyja, aki orvos �s szint�n a fronton betegeket gy�gy�t. Az anyuk�ja – a konyh�ban magukat suvickol� ed�nyekb�l ad�d�an – boszork�ny lehetett, az apa pedig mugli.
Hamarosan azonban meg�rkezett Minerva – �j, v�llig �r� frizur�val, ami nagyon j�l �llt neki -, azt�n Vicky �s Cherry is.

A nagyszob�ba tereltek minket, ahol m�r a k�t fal k�z�tt ki volt fesz�tve egy sz�les, piros szalag, „Boldog sz�let�snapot, Becky �s Ryan!” felirattal. Ekkor jutott csak eszembe, hogy mivel ikrek, egyszerre van a sz�linapjuk is. Becky anyuk�ja ekkor behozott egy sz�p, saj�t s�t�s� tort�t, majd a szalag alatti nagyobb asztalra rakta. Az asztal k�r�l pontosan annyi sz�k volt, ah�nyan voltunk �nnepeltest�l, sz�l�st�l, bar�tostul. N�h�ny m�sodpercet kellett csak v�rnunk, Becky hamarosan megjelent; term�szetesen bek�t�tt szemmel. Florence n�m�n, egy legyint�ssel, vigyorogva k�sz�nt nek�nk. Ryan ekkor levette a l�ny szem�r�l a kend�t, aki hirtelen t�gra ny�lt szemekkel b�mult minket, majd a f�l�tt�nk l�v� szalagot. Term�szetesen Ryan mindenr�l tudott; Florence pedig Becca tudt�val volt ott m�r sokkal hamarabb. Eg�szen eddig a kertben sz�rakoztak, hogy addig a t�bbiek titokban meg�rkezhessenek.
Mi persze r�gt�n, egy emberk�nt harsogtuk:

- Boldog sz�linapot, Becky! Boldog sz�linapot, Ryan!

A l�ny n�h�ny m�sodperces d�bbent csend ut�n sik�tott egyet �s a hozz� legk�zelebb es� szem�ly nyak�ba ugrott – aki t�rt�netesen �pp Tom volt. � persze r�gt�n, nyomdafest�ket nem t�r� szavakkal illette az �nnepeltet, persze csak halkan, �gy, hogy csak �n �s Becca hallhassuk. Ennyit r�la.

- Szent Merlin, ti meg hogy ker�lt�k ide? – Volt az els� reakci�ja, mire Florence m�g sz�lesebben vigyorgott.

- �n szerveztem a bulit. Eg�sz holnapig itt maradnak.

A nagy �rvendez�s ut�n �s miut�n megett�k a finom epertort�t, Becky kiterelt minket a kertbe. Mit mondjak, csod�s id� volt: a nap h�t�gra s�t�tt, felh�knek nyoma sem volt az �gen. Az ikrek elvezettek minket egy nagy fa al�, ami �pp j� �rny�kot adott. Egy kiter�tett pokr�cra le is �lt�nk, majd besz�lgetni kezdt�nk, mint r�gen, a Roxfortban. Ginny Ryan v�ll�ra d�lt, �gy mosolygott.

- Azt hittem, hogy m�r sosem l�tjuk egym�st.

- �n is! – ki�ltott fel Becca.

- Szerintem Ryanre gondolt – jegyezte meg Vicky cs�ndesen, vigyorogva. Becca egy les�jt� pillant�st vetett fel�.

- Sz���val... mi �js�g? – k�rdeztem mosolyogva, az �nnepeltekre n�zve.

- Vel�nk? Ink�bb veletek! Szerintem a ti �letetek picivel izgalmasabb – v�gta r� Ryan.

- H�t... elmondjuk nekik, Tom? – k�rdeztem dr�g�t�l vigyorogva, aki vigyorogva kacsintott.

- JESSZUS, ELVETT FELES�G�L?

- Nan�, Florence. Csakis – felelte Tom flegm�n, szok�s�hoz h�ven.

- Komolyan!?

- Nem. A nagy h�r annyi, hogy �gy n�z ki... Hermione itt marad!

- Jesszus, komolyan? – sik�totta Florence, a nyakamba vetve mag�t. – �s Ginny?

- Nem tudom – v�laszolta a l�ny, zavartan Ryanre n�zve, akinek a szeme tele volt szomor�s�ggal.

N�h�ny m�sodpercig zavart cs�nd telepedett r�nk; v�g�l Florence csattant fel.

- A fen�be is, besz�lj�nk vid�m t�m�kr�l! Tom... Barbi m�g mindig zaklat titeket?

- Ez neked vid�m? – pr�szk�lte a bar�tom, majd k�szs�gesen v�laszolt. – Nem is engem zaklat, ink�bb Mi�t. Kezd elegem lenni abb�l a csajb�l. T�nyleg, Cherry... hogy siker�lt elszabadulnod ap�dt�l? Megsz�kt�l, vagy mi? – A k�rd�st viccesnek sz�nta, �s teljesen megd�bbent, amikor Cherry ezt mondta:

- Aha. – �s vigyorgott.

���

- NEM! NEM �S NEM �S NEM!

- DE �S DE �S DE! – vigyorgott a k�pembe Tom, mire durcizni kezdtem.
A t�ma nem volt nagyon v�szes – felelsz vagy merszezni akartak a t�bbiek. M�r k�s� este volt ekkor; mindenki pizsam�ban volt �s elvileg aludnunk kellett volna. De h�t milyen ott alv�s buli az, ahol �jszaka v�gig alszanak? Becca �s Ryan szob�j�ban aludtunk, �sszesen kilencen; v�g�l is megegyez�sre Ginny Ryan mellett aludt VOLNA, Becca mellett pedig �n, a t�bbiek pedig a sz�les padl�n; s�t, Vicky olyan kis pici volt, hogy az ablak melletti kis „fat�bl�n”, ahogy Becca nevezte, is elf�rt volna. De mint mondtam: nem aludni k�sz�lt�nk. Sajnos.

- Ne legy�l ilyen �nnepront�, Mio! – sz�l�tott fel Tom a lehet� legkomolyabb hangj�n.

- Legut�bb is ezt mondtad. Ut�lok felelni �s merni is!

- Akkor nem j�tszol, de legal�bb maradj vel�nk �s nevess. �gyis meggondolod magad k�zben.

V�g�l t�nyleg �gy lett. Miut�n Ryannek v�rfarkast kellett j�tszania az ablakon bes�t� hold el�tt, �s Miminek szerelmet kellett vallani Becca bugyis fi�kj�nak... (aki mellesleg kit�n� sz�n�szi k�pess�gekr�l tett bizonys�got – na nem a bugyisfi�k, hanem Mimi)... nos, �gy d�nt�ttem, semmi baj nem lehet, v�g�l is ez csak egy j�t�k. Na j�, legut�bb majdnem meghaltam miatta, de m�giscsak az egyik legjobb bar�tn�m sz�linapja volt!
Becca p�rgetett �s az �veg n�lam �llt meg. Vettem egy nagy leveg�t �s v�rakoz�an tekintettem a pont velem szemben �l� bar�tn�mre; aki val�sz�n�leg az el�bbi durciz�som miatt meg akart b�ntetni, �s amikor nagy b�tors�gr�l t�ve tan�s�got mertem, azt a feladatot kaptam, hogy cs�koljam meg Ryant. Pirultam rendesen, de azt hiszem Ryan �s Ginny is. Tom persze l�tsz�lag hal�los nyugalommal �lt, de a szem�n l�thattam, hogy szikr�kat sz�l a m�sik fi� fel�. V�g�l a nagy eszemmel kital�ltam valamit. Felkeltem, majd mosolyogva megpusziltam Ryan arc�t.

- Ez nem... – akart sz�lni Flore, amikor k�zbev�gtam.

- Azt nem mondt�tok, hogy hol.

Ezzel le is z�rtam a t�m�t; Tom fell�legzett, Ryan megint vigyorgott. Ginny am�gy sem tulajdon�tott nagy jelent�s�get az eg�sznek, szerintem neki t�kmindegy volt, hiszen ez csak egy j�t�k. De h�t Tom f�lt�kenys�ge ugye messze f�ld�n h�res...
Becca kicsit m�rgesebb lett. Ezut�n �n p�rgettem, �s Cherryn�l �llt meg az �veg v�ge. � csak felelt; megk�rdeztem t�le, hogy mondjon valami olyan k�nos dolgot, amit�l f�l. V�g�l nagy pirulva bevallotta, hogy f�l egyed�l v�gigmenni egy zs�folt utc�n.

- Ez nem is vicces! – v�gott k�zbe Flore.

- Hermione k�rdezte – vont v�llat Cherry, majd r�m mutatott.

- Anyuk�d nem tan�totta, hogy nem illik mutogatni? – rebegtem, majd r�gt�n befogtam a sz�mat, amint r�j�ttem, hogy �rz�keny t�m�t tapintottam.

Cherry n�h�ny pillanatig csendben volt, v�g�l halv�nyan vigyorogni pr�b�lt. Megp�rgette az �veget, ami Tomn�l �llt meg.

- Na v�gre! – pattant fel az megk�nnyebb�lten; ugyanis eddig m�g nem ker�lt r� a sor; gondolom, bizony�tani akart. – Mit csin�ljak? S�lyt emeljek? Menjek le az udvarra kukacot szedni?- Nagyon lelkesnek t�nt, �s a szeme k�l�n�sen csillogott a kukac sz�ra.

- F�j – intette le Cherry. – Ez undor�t�.

- De j� �tlet – vigyorodott el gonoszan Becca.

- Sz�val... iz�... – Cherry valami nagyon j�t akart kital�lni Tomnak; v�gig is n�zett a d�szes bag�zson. – Mondjuk... cs�kold meg... Becc�t!

Tom �pp sz�lni akart, amikor Cherry helyesb�tett.

- Rendesen, a sz�j�n. �s ne csak olyan sz�npadi cs�k legyen, hanem mintha szerelmes lenn�l! Most legal�bb megmutathatod azt az �ll�t�lag legend�san j� sz�n�szi k�pess�gedet, amit olyan sokszor hangoztatsz...

Tomnak szeme se rebbent; nekem se, igaz�b�l csak kicsit meglep�dtem. Becca arca tiszta piros volt. Igaz�b�l mondhatjuk azt, hogy egy�ltal�n nem �rdekelt VOLNA, ha nem l�tom azt, amit l�tok. A bar�tom Becca mell� s�t�lt, felh�zta mag�hoz �s se sz�, se besz�d megcs�kolta. L�ttam m�r sz�npadi, minden �rz�s n�lk�li cs�kot, �s b�r Cherry azt mondta, ilyen nem lehet, m�gis t�bbnek �reztem ezt, mint sz�n�szked�st. Sokkal szenved�lyesebbnek t�nt... �gy n�ztek ki, mint egy szerelmes p�r...
El�sz�r azt hittem, csak nekem t�nik ilyennek. �m amikor a t�bbiek arc�ra pillantottam, �k is d�bbenten meredtek a p�rosra, akik m�g mindig szorosan egym�s mellett �lltak �s m�g mindig nem hagyt�k abba. Az arcom �gett, �gy �reztem, hogy izzadok... de h�t a l�tszat n�ha csal, nem!?
Nem?

���

Becky hamarosan sz�gyenl�sen elh�zta a fej�t. Tom egy pillanatig zavartan �lldog�lt; a zavara val�sz�n�leg abb�l �llt, hogy mindenki k�rd�en szegezte r� a tekintet�t; n�h�ny m�sodpercig a szemembe n�zett, �n pedig kisz�radt sz�jjal meredtem r�.

- Mi van?- k�rdezte �szinte d�bbenettel a hangj�ban, majd t�relmetlen�l dobbantott egyet a l�b�val. – Na, nehogy m�r... most meggy�z�dhettetek arr�l, hogy milyen j� sz�n�sz vagyok!

Majd elfoglalta a hely�t mellettem. �n egy pillanat gondolkod�s n�lk�l hozz�b�jtam.

- Nyugodj m�r meg! Nevets�ges, hogy ennyire komolyan veszitek! Ez csak j�t�k! – s�gta a f�lembe, amit�l megborzongtam.

A hangja valahogy... kicsit m�rges volt, mert senki nem hitt neki. M�r persze rajtam k�v�l, mert �n t�k�letesen megb�zom benne.
Ezut�n Ryan �s�tott egyet.

- Sr�cok, �n m�r f�radt vagyok. Nem akartok aludni?

- Aludni? – n�zett r� megr�k�ny�dve Florence, mintha nem �rten�, hogy mondhat b�rki olyan sz�t ki ezen az est�n, hogy „aludni”. – �szn�l vagytok?

- Akkor mit csin�ljunk? Kicsit unalmas m�r a felelsz vagy mersz – v�gta r� Ryan.

Mindenki elgondolkodott.

- Szedj�nk kukacokat – vetett fel az �tletet Tom, mire Flore lelkesen csillog� szemekkel b�logatni kezdett.

- Ti teljesen h�ly�k vagytok - intettem le �ket sz�nakoz�an.

�k ketten v�llat vontak majd elindultak az ajt� fel�. Amikor kimentek, mi csod�lkozva b�multunk ut�nuk.

- Mes�lj�nk r�mt�rt�neteket – ind�tv�nyozta Becca, mik�zben lekapcsolta a villanyt.

Teljes s�t�ts�g borult r�nk, de ez nem tartott sok�ig: Becky el�vette az eleml�mp�j�t �s az �ll�n�l felfel� ford�totta. �gy n�zett ki, mint egy komplett idi�ta; vagy mint egy szellem.

- Ismeritek a V�res K�zt?

- Ki nem? – felelte Mimi �s�tva.

- �n nem – sz�ltam k�zbe.

Nem igen szoktam r�mmes�ket hallgatni a Roxfortban. Valahogy Parvati �s a t�bbiek nem ezek�rt voltak oda...
A t�bbiek egy emberk�nt fordultak fel�m, majd Becca a k�v�ns�gomra elmondta.

- �n vagyok a V�res k�z, itt vagyok a h�tad m�g�tt... – b�gta az utols� sort k�s�reties hangon. Eddig nem f�ltem t�ls�gosan, �m enn�l a sorn�l hirtelen elakadt a l�legzetem; ugyanis k�t k�z �rt a v�llamhoz. Sik�tottam egyet.

– Van egy sebtapaszod? – s�gta egy l�gy hang a f�lembe.

N�h�ny pillanatig �rtetlen�l pislogtam, majd elnevettem magam. Igaz�b�l kicsit t�nyleg megijedtem az el�z�k miatt, de h�t m�gis csak r�msztori lett volna, nem?

- Tom, van fogalmad r�la, mennyire...? – Erre az b�rsonyosan kacagni kezdett.

- Van, de nyugi. V�g�l is semmi bajod nem lett.

- Hol voltatok?

- Kukacot szedni. Nem eml�kszel?

- De akkor... – akadt el a szavam, amint r�j�ttem mindenre.

Elkerekedett szemmel felugrottam egy �lt� helyemb�l; Ryan ek�zben felkapcsolta a villanyt. Sik�tozni kezdtem, �s mindek�zben k�ts�gbeesetten pr�b�ltam leszedni magamr�l azt az egy hihetetlen nagy giliszt�t a v�llamr�l, amit Tom rakott oda. Amint siker�lt leverni, elkezdtem kiab�lni Tommal.

- M�gis hogy a fen�be k�pzelted ezt? Tudod, hogy ut�lom a cs�sz�-m�sz�kat! Annyira h�lye vagy! – b�ktem ki azt, ami �ppen a nyelvemre j�tt. Tom persze maga a megtestes�lt mennyei b�ke.

- Csak azt akartam el�rni, hogy fel�llj.

- Megk�rhett�l volna! – vakkantottam. – De m�gis mi�rt?!

Tom k�hintett egyet, majd komolyan let�rdelt el�m, �s feltette a Nagy K�rd�st.

- Leszel a menyasszonyom?

Vagy egy percig d�bbenten �lltam; val�sz�n�leg ezzel a t�bbiek is �gy voltak.

- Kezd zsibbadni a t�rdem – adta tudtomra Tom v�g�l, �s csak megsz�laltam:

- Ezt komolyan k�rdezed!?

- Nem �gy t�nik?

- Nem.

- Komolyan k�rdezem. Na?

Megsz�lalni is alig b�rtam, hisz m�g mindig nem hittem el, hogy...

- Nem korai ez m�g? Hivatalosan m�g mindketten kiskor�ak vagyunk...

- Azt nem mondtam, hogy m�ris elveszlek, csak azt, hogy legy�l a menyasszonyom.

- De akkor meg...?

- �gyis megk�rn�m a kezed el�bb-ut�bb. Akkor meg nem t�k mindegy?

H�t ez a st�lus... ha eddig nem hittem el, hogy � val�ban Tom, akkor erre most r�c�folt.

- Iz�... nem! – b�ktem ki nagy nehezen a v�laszt, ami nem is lehetett volna �rtelmesebb.

- Nem k�nyszer�telek – t�rt bele a haj�ba. – Csak gondoltam... de �gy sincs semmi. Csak ciki. - n�zett k�r�l a t�bbieken, akik m�r vigyorogtak.

- Meg�g�rtem, hogy maradok, teh�t enn�l fogva... t�nyleg mindegy lenne. De nem akarom elk�telezni magam – cs�szott ki v�g�l a sz�mon, mire Tom arc�r�l lefagyott a mosoly.

Komoran b�lintott, fel�llt, majd kiviharzott az ajt�n. Val�sz�n�leg futhatott, mert nemsok�ra m�r az ablakban l�ttuk, hogy az udvaron van. Az es� �gy zuhogott, mintha d�zs�b�l �nten�k. El akart menni.

- Nem k�ne ut�na menni? – kock�ztatta meg a k�rd�st Flore remeg� hanggal n�h�ny perc cs�nd ut�n, mintha f�lne, hogy megb�ntana. Hihetetlen gyorsan �szhez kaptam; kirohantam s szob�b�l, lefutottam a l�pcs�n, eg�szen a h�z el�, �m ekkora m�r Tom �tl�pte a kaput, �s a zuhog� es�ben elhoppan�lt.

- M�r mindegy – hunytam le a szemem egy s�hajjal. Tudtam, hogy Tomot nem az b�ntotta, hogy nemet mondtam... hanem hogy nem akarom elk�telezni magam. Nagyon megs�rtettem a b�szkes�g�ben; hisz biztos volt benne, hogy igent mondok, de �gy dupl�n k�nos volt a jelenet, hogy a t�bbiek is ott voltak. A hideg vaskapuhoz nyomtam a forr� homlokom. Nagyon f�ztam, hisz csak a h�l�ingem volt rajtam. A k�nnyeim is hamarosan eleredtek... az es�t nem �reztem; ugyan hogy is gondolhattam volna most olyan ostobas�gra, mint hogy el�zok!? Sz�ntelen�l csak s�rtam. Lerogytam a f�re, �s a vasba kapaszkodtam... nem �reztem az id�t sem. Hogy egy perc m�lva vagy k�t �ra m�lva, nem is tudom... lassan elf�radtam �s ott, helyben, a zuhog� es�ben elnyomott az �lom.

���

Forr�nak �reztem a testem; mindenem �gett. Amikor az ajkaimat kinyitottam, h�s�t�, hideg �s p�r�s leveg� �ramlott a t�d�mbe. De ez is csak egy pillanatig tartott; a forr�s�g nem sz�nt meg. �gy �reztem magam, mintha egy kemenc�ben �ln�k a fel-felcsapdos� l�ngok k�z�tt.
Halv�nyan �reztem, hogy a puha, nedves f�r�l valaki felemel; egy n�i kezet �reztem a derekamn�l; de mintha nem is egy ember, hanem ketten emeln�nek.
A szememet is kinyitottam lassan; nagyon hom�lyosan l�ttam, azt hittem, hamarosan meg fogok vakulni. De nem, a l�t�som egyre tisztult, b�r m�g mindig nem l�ttam t�k�letesen.
Mell�lem �s a h�tt�rb�l apr� besz�dfoszl�nyok hallatsz�dtak.

- Hermione..!

- J�l vagy...?

- Sz�lj m�r, t�rj magadhoz, Hermione!

Nagy nehezen tudtam csak v�laszolni.

- Mi... mi t�rt�nt!? Nagyon melegem van.

Ekkora m�r felvittek Becc��k szob�j�ba, �s befektettek a bar�tn�m �gy�ba, j�l be is takartak. Egy nedves, �m hideg k�z a homlokomhoz ny�lt, majd a h�l�ingem kiv�gott felsej�n�l megtapintotta a b�r�m.

- Uramisten, te nagyon l�zas vagy! – ki�ltotta Becky anyuk�ja, akit m�g �gy is felismertem. A l�nyok �s Ryan az �gyam sz�l�n �ltek. – Val�sz�n�leg nagyon megh�lt�l. Mit kerest�l te odakint? �s ti mi�rt hagyt�tok, hogy kinn aludjon? – n�zett a l�ny�ra szikr�kat sz�r� szemekkel.

- Tetszik tudni... – sz�lt k�zbe Flore b�nb�natos hangon. – Mi elment�nk aludni, azt hitt�k, hamarosan felj�n � is...

- Mi nem tudtuk – sz�gezte le Becky, mire az anyja cs�p�re tette a kez�t.

- Ak�rmi is t�rt�nt... mindenesetre �gy nem engedem vissza az �rvah�zba. Itt kell maradnia, am�g meggy�gyul.

Amikor ezt meghallottam, k�ts�gbeesetten, fuldokolva besz�lni kezdtem.

- Nem maradhatok...! Besz�lnem kell..! Tom...! Besz�lnem kell vele...

- Az az a fi�, aki m�g az este elment?

- Igen, anya. Hermione... nos, kicsit megs�rtette – t�n�d�tt Becca.

- B�rmi is t�rt�nt, most m�r mindegy. Most csak az a fontos, hogy fel�p�lj – sim�totta meg kedvesen a homlokom Becky anyuk�ja.

���

Annyira megbetegedtem, hogy k�rh�zba kellett vinni. Negyven fokos l�zam volt, majdnem negyvenegy... �n pedig �gy �reztem magam, mint egy f�lhalott. Az orvosok azt mondt�k, hogy ezt nem fogom t�l�lni, mert a szervezetem nem fogja kib�rni. Ebben a korban, s�t, m�g az �n id�mben is s�lyosnak sz�m�tott ekkora l�z... Tom be sem j�tt eg�sz id� alatt megl�togatni. �gy l�tszott, nem �rdeklem... Ginny persze amilyen gyakran csak tudott, elj�tt, a l�nyok is; Becca, az anyuk�ja �s Vicky mivel k�zel laktak, minden nap megl�togattak; id�k�zben majdnem negyvenk�t fokos l�zam lett.

S�rtak az �gyamn�l; azt mondt�k, nem l�ttak m�g olyan embert, aki ezt t�l�lte volna. Mondogatt�k, hogy �n er�s vagyok, �s azt is, hogy v�g�l is van rem�ny... �n nem hittem nekik. Olyan v�gtelen�l gyenge voltam, hogy nem hittem, hogy valaha is fel�p�lhetek. De v�g�l ak�rmennyire is elhagyott az �leter�m... nem haltam meg. Min�l ink�bb akartam, ann�l jobban lettem. Tal�n az �g b�ntet�se volt r�m n�zve, de...
Majdnem k�t h�tig voltam k�rh�zban. Az els� egy h�tben voltam igaz�n beteg, ut�na m�g �t napig m�g benn kellett maradnom. Becky �desanyja a Mung�b�l hozatott nekem k�l�nb�z� f�zeteket, hogy ne szenvedjek maradand� k�rokat att�l, hogy sok�ig voltam l�zas, �gy a bels� szerveim is �pek maradtak; hisz megtudtam: a var�zsl�k a l�zat k�nnyebben tudj�k gy�gy�tani, m�r ann�l is fogva, hogy egy boszork�ny vagy var�zsl� teste �s immunrendszere �ltal�ban er�sebb, mint a muglik�.

De ett�l f�ggetlen�l m�g mindig belehalhattam volna, ez�rt is s�rtak annyit Becky�k. Az orvosok val�s�gos csod�nak gondolt�k a gy�gyul�somat. Persze azt az�rt nem mondom, hogy t�k�letesen rendbe j�ttem, ut�na m�g j� darabig nehezebben vettem a leveg�t �s sok�ig cs�ny�n k�h�gtem...
Utols� napom volt a k�rh�zban. Ebben az id�szakban sokat s�rtam, ami meg is l�tszhatott rajtam. V�r�sl� szemekkel n�ztem, hogy Becky bepakolja a ruh�imat a b�r�ndbe; igaz�b�l �n is k�pes lettem volna erre, de am�g csak lehetett, �gyban maradtam. K�zben term�szetesen besz�lgett�nk; megosztottam vele a titkomat Dor�r�l.

- Sz�val ennyire szereted? De mi�rt? – Megpr�b�ltam Becc�nak r�viden elmagyar�zni, �s �gy t�nt, hogy meg�rtette. V�g�l n�h�ny m�sodperc cs�nd ut�n az ajt� kiny�lt, �s Ginny l�pett be rajta... Tom t�rsas�g�ban. A fejem igyekeztem elford�tani fel�le, mintha nem is �rdekelne.

- Sziasztok. M�ris visszaengednek? – k�rdezte Ginny l�tsz�lag vid�man.

- Igen – b�lintott Becca helyettem. – Szerencs�re m�r sokkal jobbam van. Bele sem merek gondolni, hogy ak�r...

- Jobb, ha erre nem gondolunk – v�gott k�zbe Tom, azzal a b�rsonyos, finom hangj�val. �sszerezzentem; milyen r�gen hallottam m�r ezt a hangot! – Temess�k el a m�ltat, az m�r mit sem sz�m�t.

R�m n�zett. Azok a szemek!

- Visszaj�ssz? – k�rdezte Ginny l�tsz�lag �rdektelen�l. – Az �rvah�zba...

- Vissza – b�lintottam. – Mi m�st tehetn�k?

���

Tom nem sz�lt hozz�m; nem �rtettem �t. Bocs�natot k�rni nem mertem, s�t, sz�lni sem. Olyan komor volt, mint m�g sosem, �s ez valahogy olyan f�lelemmel t�lt�tt el, amilyet m�g nem tapasztaltam...
Becca �s anyuk�ja elk�s�rtek az �rvah�zig. Onnant�l egyed�l ment�nk tov�bb. N�m�n vonultunk a folyos�kon – �n kiss� szipogtam -, am�g el nem �rt�nk a szob�nkig. Tom m�r �ppen nyitotta volna a kilincset, amikor az egyik pedag�gus sietve megjelent a folyos� v�g�n. R�nk n�zett �s �gy Tom nem nyomta le a kilincset, hanem megv�rta, am�g a n� k�zelebb j�tt.

- Ti vagytok Ginevra Weasley �s Hermione Granger? – Ginnyvel �sszen�zt�nk, majd b�lintottunk.

- Egy id�s... khm... �r keres benneteket – k�hintette.

- Id�s �r? – h�zta fel a szem�ld�k�t Tom.

- Furcsa id�s �r, nagy szak�llal. Valamif�le �rdekes neve volt. Az igazgat�iban v�r titeket.

Ginny �s �n teljesen elfeh�redt�nk; Tomnak az arca sem rezzent.

- Dumbledore... – rebegte Ginny f�lve. – Ez azt jelenti...?

- Val�sz�n�leg – b�lintott Tom, majd egy nagy leveg�t v�ve fel�m fordult.

- Besz�lhetn�nk kicsit, Hermione? Mondja meg, hogy �t perc m�lva mennek – int�zte szavait a pedag�gusnak.

- Nem vagyok h�rviv� – csattant az fel. – Ha azt mondt�k, hogy menjenek, akkor menjenek!

A n� elment, majd Tom beinvit�lt a szob�ba, am�g Ginny felaj�nlotta, hogy el�re megy.
Le�ltem a r�gi �gyamra; Tom mell�m �lt.

- Mit akarsz mondani? Amint l�thatod, nem �rek r�. – Nem akartam durva lenni, s�t, bocs�natot akartam k�rni, ami�rt megs�rtettem, de a k�vetkez� mondata miatt teljesen led�bbentem �s mindent elfelejtettem.

���

A sz�m kisz�radt, a torkom is; egyszer�en k�ptelen voltam elhinni, hogy azt mondta... ilyen lehets�ges? Hogy valaki ilyen j� sz�n�sz legyen? Hogy ennyire gonosz?

- Nem szeretlek – ism�telte meg nemes egyszer�s�ggel. – Sosem szerettelek.

T�gra ny�lt szemekkel b�multam. �gy �reztem, hogy �g az arcom... tudtam, hogy komolyan mondja. Legsz�vesebben els�llyedtem volna sz�gyenemben... hogy is hihettem el...? Hogy egy ilyen fi� engem...? Ekkor l�ttam csak be: v�gtelen�l naiv voltam, �s ennek most l�tom csak a k�r�t. Ugyan, Voldemort lesz bel�le! Mit is v�rhattam, mit is v�rtam?! Nem lehet j� ember! H�nyszor, de h�nyszor gondoltam erre, �s h�nyszor vetettem el ezt az �tletet arra hivatkozva, hogy minden az ellenkez�j�re utal! �s most bevallotta! �s t�nkretett mindent...

���

- Sorban elmagyar�zok mindent, nem mintha ez enyh�t� k�r�lm�ny lenne – s�hajtott. – �n...m�r az �v elej�n nagyon megtetszett�l; elhat�roztam, hogy megszerezlek. Ez nem ment olyan k�nnyen; egy�ltal�n az is sok�ig tartott, am�g bevallottad, hogy szeretsz. De �n ezt tudtam – horkant fel. – Ilyen k�ls�vel b�rkit el tudok k�pr�ztatni, akit csak akarok... mindig is �gy volt ez. Nem �rdekelt�l k�l�n�sebben, csak akartalak �s k�sz, mint m�r annyi embert. Id�k�zben persze... tal�n kicsit jobban kedveltelek, mint a t�bbieket. Megmentettem t�bbsz�r is az �letedet; ezzel is csak azt akartam el�rni, hogy jobban b�zz bennem. Hogy megk�rtem a kezed... nem vettelek volna el: gondolom, �rted, hogy mire akartalak ezzel r�venni... Mit tehetn�k? – fakadt ki. – Nem vagyok annyira �rtatlan, mint amennyire te hiszed. Szerettem j�tszani veled, szerettem, hogy annyira f�ggsz t�lem, hisz �n vagyok az, akit a legjobban szerett�l... szeretsz ebben az id�ben. Mit tagadjam, mindez gy�ny�rrel t�lt�tt el.
N�h�ny cs�kn�l t�bb m�gsem t�rt�nt k�zt�nk, pedig ez volt az egyik c�lom veled. Egyik n� vagy a m�sik, nem mindegy?! De t�l makacs volt�l, t�l elsz�nt; ezzel csak m�g jobban tetszett�l... �s amikor a m�ltkor berontott Dora a szob�ba, amikor mi... nos, akkor m�r tudtam, hogy semmi nem lesz abb�l, amit veled... De persze t�bb c�lom is volt. Az egyik ez, a m�sik az, hogy �lveztem veled j�tszani, a harmadik... – �desen felnevetett, mire megborzongtam. – Megmondjam, mi volt a harmadik?
Tudtam, hogy rejtegetsz valamit. T�l titokzatos volt�l; v�g�l szilveszterkor bevallottad, hogy a j�v�b�l j�tt�l, �s k�s�bb az eml�keidet is megmutattad; el�rultad, hogy hatalmas �r leszek. Ez engem... annyi gy�ny�rrel t�lt�tt el, annyira lelkes�tett... r�g �r�ltem m�r valaminek is. Az, hogy az eny�m leszel, csak az eg�sznek a megkoron�z�sa lett volna, hab a tort�n.
Eddig nem voltam biztos magamban. De ezut�n m�r tudtam, hogy a bennem rejl� k�pess�gek... az, amire k�pes vagyok... egyszer teljes�lni fog mindaz, amire v�gyom. F�lelmetes �s hatalmas �r leszek, a legnagyobb a F�ld�n.
Hatalom... erre van sz�ks�gem. Sz�ks�gem, mint egy poh�r v�zre... �rted!? De hisz mit gondolok, �gy sem �rted! – sziszegte. – Nem �rted, mert nem nevelkedt�l ilyen koszf�szekben, mint �n, nem vagy egyed�l, vannak bar�taid, boldog vagy. Nem tudod, mire k�pes valaki, ha mag�nyos. De ez persze nem felt�tlen�l h�tr�ny. Senkim nincs, semmit sem vesz�thetek, ami roppant nagy el�ny. Neked t�l sok vesz�tenival�d van... p�ld�ul �n.
Sebezhet� vagy. Gyenge vagy. Semmi se vagy; de �n vagyok �s leszek, senki sem �ll�that majd meg. De az�rt h�l�s vagyok neked... mostanra m�r t�k�letesen biztos vagyok abban, hogy mit kell tennem. K�sz�n�m, Granger. – �s elmosolyodott, �gy, mint m�g soha.

K�r�r�mmel, gonoszs�ggal, k�jjel... �s m�g valamivel, amit nem tudtam beazonos�tani, de nem is �rdekelt. Abban a pillanatban semmi sem �rdekelt. Becsapott, hazudott, �tvert... �s gyeng�nek nevezett. H�t csak az�rt sem vagyok gyenge! Nem �n! Annyira f�jt, majd megszakadt a sz�vem: de ha megszakadt is, nem szabad mutatnom. Ak�r egy k�szikla, olyannak kell mutatkoznom. Nem vagyok gyenge, er�s vagyok...! Nem gy�z�tt. M�g nem... bossz�t fogok �llni. Addigra lesz er�m... kell lennie...

Az arcom t�n meg se rezzent. A szememb�l egy k�sza k�nnycsepp v�gigfutott a forr� arcomon, de ett�l f�ggetlen�l nem mutattam �rzelemnek a jel�t. Tudtam, ezt nem szabadott volna... de nem tudok teljesen �rz�ketlen�l viselkedni. Nem tudom teljesen elhitetni senkivel, hogy nem f�j a lelkem, de megpr�b�lhatom.

- Nem mondom, hogy sajn�lom – vonta meg a v�ll�t. – J� utat. �s sok szerencs�t. Tudom, hogy gy�l�lsz.

Tom m�g mindig semmi �rz�st nem mutatott. Az arca olyan volt, mint egy �larc: �rz�stelen, rideg. Megpr�b�lt k�zelebb hajolni hozz�m, hogy utolj�ra megcs�kolhasson, de elh�ztam a fejem. Remegve, hevesen dobog� sz�vvel lassan kis�t�ltam a folyos�ra, �s az igazgat�i fel� vettem az ir�nyt; Tom nem pr�b�lt k�vetni. �gy �reztem, h�nyingerem van �s mindj�rt ott helyben �sszesek; a leveg�t is nagyon nehezen vettem. A torkomban gomb�c n�tt, de tartottam magam.

Hamarosan benyitottam az igazgat�iba, ahol val�ban Dumbledore v�rt.
Sz�lni akartam, �v�lteni, meg akartam gyan�s�tani, hogy � hozott ide, de nem b�rtam. Sz�tlanul, mint egy f�lhalott – pedig nem voltam l�zas... - les�t�ltam az �rvah�z el�, majd Dumbledore megk�rt minket Ginnyvel, hogy kapaszkodjunk a karj�ba, mert hoppan�lni fog.
Hamarosan a Roxfortban tal�ltuk magunkat a b�jitaltan teremben. Lumpsluck professzor k�sz�nt nek�nk; val�sz�n�leg � k�sz�tette a f�zetet, �s ez�rt az igazgat� megosztotta vele a titkunkat.

- Hermione, Ginny. �lljatok k�zvetlen�l az �st m�g�. Hermione... fogd meg ezt. – Diszn�p�zsit volt a kez�ben. �n elvettem. – A b�jital �sszetev�it ford�tott sorrendben kellett belerakni. Mivel a diszn�p�zsitot rakn�nk bele egy�bk�nt els�nek, ezt kell a legutolj�ra beledobni, hogy a j�v�be vigyen, ne a m�ltba. Merem rem�lni, hogy Lumpsluck professzor pontosan m�rt ki mindent �s val�ban visszajuttok az id�ben. Mivel ilyet m�g sosem k�sz�tett, ez�rt b�rmi megeshet... de ez az egyetlen es�ly, hogy visszajuttok. Ha felk�sz�ltetek, akkor bele is dobhatod, Hermione.

S�hajtottam egyet, de nem k�l�n�sebben gondolkoztam. Ginny �pp k�rdezni akart valamit, amikor beledobtam a diszn�p�zsitot az �stbe. Az hirtelen hatalmasat robbant, �s azt hiszem, �jb�l el�jultam.

���

A feh�r plafont b�multam. �ppens�ggel nem volt szokatlan l�tv�ny, ennyi betegs�g �s miegym�s ut�n m�r megszokhattam volna. Az �rdekesebb az volt, hogy amikor kinyitottam a szemem �s kitisztult a l�t�som, az �gyamra �lve k�t r�g nem l�tott szem�lyt fedeztem fel. A hangom elakadt a d�bbenett�l. Elfelejtettem mindent, azt is, hogy gyeng�lkedek, �s a hozz�m legk�zelebb �l�, fekete �st�k� fi� karjaiba vetettem magam.

- Harry! Ron! Istenem!

Harry elmosolyodott, amikor elengedtem.

- Mintha olyan r�gen l�tt�l volna minket. Ron teljesen k�ts�gbe volt esve, hogy mikor t�rsz m�r magadhoz.

- Nem is igaz – felelte az zavartan.

- Mi�rt, meddig voltam eszm�letlen�l? �s Ginny? Mi t�rt�nt egy�ltal�n?

- Amikor felrobbantottad az �st�t, Ginny �s te is el�jultatok. Piton nagy kegyesen megengedte, hogy felvigy�nk titeket a gyeng�lked�be – kapott a m�sik t�m�n Ron. – Ginny m�r hamarabb fel�bredt; nem tudni, mi�rt, Dumbledore felh�vatta mag�hoz. T�nyleg, j�, hogy eszembe jut. T�ged is h�v.

Kiss� zavartan b�lintottam, majd s�hajtva felt�p�szkodtam.
�gy, ahogy voltam, felmentem az igazgat�iba. A k�sz�rny, b�r nem tudtam a jelsz�t felengedett; biztos Dumbledore utas�totta.
M�g mindig nem t�rtem magamhoz. N�h�ny m�sodperc alatt a saj�t id�mben tal�ltam magam. �s Tom sehol... de h�t csak j�tszott velem! Megmondta... de h�t akkor mi�rt �rdekel m�g mindig?!
Benyitottam a szob�ba, ahol a professzor Ginnyvel besz�lgetett.

- �, Ms. Granger! - mosolyodott el, amikor megl�tott. – J�jj�n, csak j�jj�n. Tal�n tudja, mi�rt h�vattam.

N�m�n b�lintottam, majd Ginny mellett az egyik sz�ken helyet foglaltam. M�r kezdtem megem�szteni mindazt, ami velem t�rt�nt, de am�g az igazgat� nem sz�lalt meg, �n sem.

- Arra szeretn�lek k�rni titeket... nos, az lenne a legjobb, ha err�l a kis kalandotokr�l senkinek sem besz�ln�tek, m�g a legjobb bar�taitoknak se. Nem lenne aj�nlatos.

- Professzor �r, lenne egy k�r�sem.

Azt hiszem, ekkorra m�r teljesen magamhoz t�rtem.
Fel�lltam, majd el�sz�r d�h�s tekintettel, majd... igen, majd k�ny�rg�en meredtem Dumbledore-ra, aki imm�r az eg�sz tov�bbi �letem megv�ltoztatta. El�sz�r k�ny�r�gni akartam, hogy azt�n hozz�v�ghassak mindent, de mindent, ami nyomja a sz�vem. Az els� mondatom volt m�gis a legfontosabb.

- Kit�r�ln� az eml�kezetem?