Abban a pillanatban, mikor Nagini a nyakába mélyesztette a fogait, Perselus Piton egyáltalán nem érezte magát ártatlan áldozatnak. Majdnem tizennyolc éve várta a megváltó utolsó percet, mikor végre átléphet az árnyékvilágba.

Felderengett előtte Lily Evans képe. A hetedéves, fiatal, tüzes, szerelmes Lilyé, aki akkor még csak az övé volt, senki másé. Mindent fehér köd borított el, csak a lányt látta. Mosolyogni próbált, de csak egy fájdalmas, hörgő fintorra futotta, amint vér lepte el a száját.

Hirtelen ott találta magát Lily mellett, amint kéz a kézben sietnek végig a Roxfort folyosóin. Érezte a lány kezének melegét, haja édes virágillatát, látta, ahogy a vidáman lépkedő lány dús, vörös fürtjei táncolnak a fekete talárral borított kecses vállakon. Érezte a lányból áradó heves érzelmeket; a forró, mindent felperzselő szerelmet, a vágyakozást, a várakozást, a ki nem mondott sürgetést. Halványan elmosolyodott.

A lány elengedte, majd sietősen háromszor elsétált az egyik fal előtt, amin ekkor megjelent egy míves, gyönyörű ajtó. A lány elkapta a kezét, és behúzta az ajtón.

A szobát csupán egy fényforrás világította meg, egy kandallóban égő tűz fénye táncolt a padlón és a falakon. A kandallóval szemben egy hatalmas ágy állt, és az egyik falon egy óriási függöny mögött valószínűleg ablak lehetett.

Amint az ajtó becsukódott mögöttük, Lily azonnal csókolni kezdte. Az ajkai teltek voltak és kívánatosak, a nyelve forró és céltudatos. Perselus viszonozta a csókot, és egészen elkábult a rátörő érzések tömkelegétől. A lány egyre hevesebben csókolta, kezei a haját simogatták, ő pedig hagyta, hogy a lány által gerjesztett sodrás magával ragadja. Magához szorította a vékony, törékeny testet, teljesen megőrülve csókolta a szeretett lányt, itta a teste, édes virágillatát, bőrének selymét, édes-nedves ajkát…

Nem érzékelte, mikor indultak el az ágy felé, vadul hajigálva szét ruhadarabjaikat. Mikor a lány lehúzta a fejéről a talárt, egy pillanatra szétszakadt a szájuk, Lily gyönyörű szeme rávillant, a lány pedig halk, felajzott hangon szólalt meg.

- Szeretlek, Perselus!

A fiú elveszett a zöld szempár mélyében, úgy érezte, örökké megigézte az a tekintet.

Újra a Szellemszállás padlóján hevert, a nyakán tépett sebből ömlött a vér. A zöld szempár azonban nem tűnt el, még mindig ott volt, csakhogy a szemek most nem szerelemtől izzottak, hanem gyűlölettől. Lassan eloszlott a fehér köd.

Harry Potter ott állt mellette, arcára ráfagyott a gyűlölet. A haldokló férfi lassan, minden milliméternyi mozdulatért megküzdve felemelte kezét, ujjai ráfonódtak a fiú talárjára, lehúzta magához. Minden erejét összeszedve, végső erőfeszítéssel kikényszerített magából néhány szót.

- Vidd… el… Vidd… el…

Újra elveszett egy hallucinációban.
Ismerős emlékképek bukkantak fel a fejében. Egy játszótéren bokrok közül két kislányt figyel. Egy erdőben beszélget a gyermek Lilyvel. A 9 és 3/4 -edik vágányon hallgatja Lily és a nővére vitáját. A Roxfort Expresszen Lilyvel szemben üldögél. A Teszlek Süveg a Griffendélbe osztja be Lilyt. A kastély parkjában sétálgatnak. Véletlenül, dühében és megalázottságában „sárvérű”-nek nevezi Lilyt. A Kövér Dáma portréja előtt bocsánatért esedezik a lánynak. Az ismerős játszótéren megcsókolják egymást…

„Nem, ezt nem!” kiált egy hang az elméje mélyén, és agya gyorsan továbblép.

Immár felnőtt férfi, egy dombtetőn Dumbledore-nak könyörög, hogy védje meg a szeretett nőt. Vadállatként üvölt az igazgatói szobában Lily halála után. Harryről veszekszik Dumbledore-ral. A bejárati csarnokban az egyre erősödő Sötét Jegyről beszélgetnek. Megmenti Dumbledore-t a Gomold-gyűrűn ülő átoktól. Ezúttal a parkban beszélgetnek Harryről. Dumbledore tájékoztatja, hogy Harrynek meg kell halnia Voldemort keze által. Dumbledore portréjával beszél Harry kimenekítéséről. Egy ivóban Mundungusszal találkozik. Harry üldözése során az egyik halálfalónak szánt átok célt tévesztve George Weasleyt találja el. A Black-házban Lily levelét és fényképét szorongatja. Griffendél kardjával kisiet az igazgatói szobából…

Mikor feleszmélt, látta, hogy Harry az emlékeket egy fiolába töltötte. Tehát a kötelességét megtette, nem maradt több feladata.

Biztatólag megpróbált elmosolyodni, de csak hörgésre futotta már. A fiú most már inkább iszonyattal és némi szánalommal nézte, nem gyűlölettel. Harry végigfuttatta szemét a rángatózó, haldokló férfin…

Lily mohó pillantással végigméri a fiú sovány, sápadt, meztelen testét. Ő szinte ráveti magát a fehérneműben lévő lányra, fölé hengeredik, ész, gondolatok nélkül csókolja. Keze bejárja a gyönyörű test minden porcikáját. Jóformán letépi róla a maradék ruhát, a lány imádattal néz rá…

A földön heverve érzi, elfogyott a vére. Utolsó szívdobbanásaival még gyűjtött annyi erőt, hogy megszólalhasson, közben érezte, kezéből elszáll az erő, a talárt markoló karja lehanyatlott.

- Nézz… rám…

A fiú ráemelte a szemét. Perselus elmerült a zöld szempárban. Az anya tekintetét kereste a fiúéban, és végül rátalált. A felismerés még elvergődött kihunyó tudatáig: helyesen cselekedett, szentesítette Lily áldozatát és saját szerelmét. A testet elhagyni készülő, sokat szenvedett lelket elöntötte a büszkeség, és még valami, amit sosem tapasztalt: a tisztaság érzése. Minden rossz, amit életében elkövetett, egy nagy, nemes célt szolgált, közvetve vagy közvetlenül, és ezt a célt elérte…

Újra megjelent Lily Evans, ezúttal azonban nem látomás formájában. Odalépett a haldokló férfihoz, lehajolt hozzá, csókot lehelt vértelen ajkaira. Felállt, majd kinyújtotta a kezét Perselus felé. Ő habozás nélkül megfogta a kinyújtott kezet, valódi teste azonban mozdulatlan maradt. Lassan feltápászkodott, és szerelmét maga mellett tudva, vele kéz a kézben, arcán üdvözült mosollyal elment.

Ebben a pillanatban kihunyt a fény a fekete szempár mélyén. A férfi élete ellobbant, akár a gyufa lángja, és úgy kellett meghalnia, hogy az élők között nem volt senki, aki szereti…

A túloldalon azonban, a holtak között azok vártak rá, akiket szeretett: Elieen Prince, Albus Dumbledore, és Lily Evans.