Harry Potter fáradtan lépett ki házából. Meggyötörte a csata, a sok elvesztett barátja… és a rajongói is idegesítették. Egyik sarkon vagy utcán sem hagyták békén, és már elege volt belőle.

Eközben egy másik ember mogorva álarca mögé bújva elfogyasztotta reggelijét, és ránézett a halom papírmunkára. Ő volt Perselus Piton. Épp azon gondolkodott, hogy el kellene mennie tintát vásárolni - amit hamarosan meg is valósít. Magára kapta fekete talárját, és elindult a hideg, csípős őszi időben Roxmorts belsejébe.

Eközben Harrynél:
- Harry Potter! Adna nekem egy autogramot? - szólította meg egy 8-9 éves forma gyerek.
- Persze, hogy adok… - Ráfirkantotta a nevét a papírra, és továbbállt.

Majd elindult célja felé, a Mézesfaláshoz. Vágyott egy kis édességre, gondűzőnek. A boltot már nem sikerült elérnie, egy halom rajongó vette körbe, és ki sem bírt szabadulni az ördögi körből, ahova sodródott.

Eközben a mi Perselus Pitonunk elindult, hogy ő is bevásároljon. Kissé fázva ment tovább, közben gondolkodott. Hogy lehetnek ekkora idióták az emberek? Még mindig félnek, hogy Voldemort visszatérhet. De nem fog, mert az az átkozott Potter legyőzte a Nagyurat, mindenki örömére. S nagy szó, még ő is örült ennek.

Jó negyedórás sétája közben meglátta azt a nagy csoport embert, ahol maga Harry is állt, segítséget várva, hogy kiszabadulhasson a körből. Minek is védjem meg? Megérdemli, amit kapott – gondolta Piton, de mégis a szíve győzött, és odament, hogy segítsen a szerencsétlen kölykön. Az emberek mind undorodva néztek a férfire, de őt ez sem hatotta meg, megfogta Harry csuklóját, és elkezdte húzni.

- Maga meg mi a fenét csinál itt? - kérdezte Harry dühösen.
- Csak nem akarod, hogy azok az emberek szétszedjenek téged? - csattant a professzor hangja.
- Nem, nem szeretném, de az Ön segítsége nélkül is megvagyok! - sziszegte Harry.
- Inkább ott várod meg a halált, minthogy megköszönnéd, hogy segítek… - morgott vissza Piton.

Sietősen visszatértek a házba, Perselus levette a talárját, utána Harry is így tett, majd csend telepedett rájuk. Jó öt perc múlva a férfi megszólalt.

- Kérsz valami italt? Esetleg Lángnyelv Whiskyt, vagy valamit? - kérdezte a szokottnál furcsábban.
- Igen, a Lángnyelv Whisky megfelel, köszönöm.
- Rendben, mindjárt jövök. - Azzal eltűnt egy ajtó mögött. Körülbelül öt perc múlva két teli pohárral tért vissza a szobába. Az egyiket Harry kezébe nyomta, majd megszólalt. - Egészségedre… – Azzal koccintottak, majd mindketten megitták az italt.
- Kérsz még? - Kérdezte a nyilvánvalót Perselus, mire Harry csak bólintott.

Már nagyjából az ötödik körnél tartottak, Harry egyre furcsábban viselkedett és a feszültség is oldódott köztük. Perselusban is volt már ital, de ő még úgy-ahogy beszámítható állapotban volt. Ahogy teltek a percek, úgy csökkent Harry tűrőképessége, majd Perselus egyszer csak azt vette észre, hogy egy ajak az övéhez nyomódik, hevesen csókolva őt, bebocsátást nyerve a szájba. A férfi magán is meglepődött, de visszacsókolt.

Régen volt már együtt valakivel, annyira, hogy már el is felejtette milyen is valójában. És most elvesztette a fejét, eszeveszetten csókolta a fiút, ott ahol csak érte. Harry nagyon élvezetes volt, jól esett csókolni a vérvörös ajkakat, táncba hívni a nyelvét, egyszóval minden tökéletes volt. Annyira jó, hogy még a zsémbes, mogorva bájitalmester eszét is elvette.

Nem tudta, mikor és hogyan, de róla is meg a kölyökről is lekerült a pulóver, ezt követte a pólójuk. Harry erre várhatott eddig a pillanatig, mert egyből elindult lefelé, a férfi mellkasa felé, hogy végigcsókolja, majd visszatért a szájához. Erre Perselus fölkapta a fiút, bevitte a hálószobájába és lefektette az ágyra, majd úgy folytatták tovább azt, amit elkezdtek. A férfi már Harry nadrágövével bajlódott, majd mikor az engedett, lehúzta a sliccet és benyúlt a nadrágba, mire Harry jólesően felnyögött.

Teljesen meztelenek voltak, Perselus egyre lejjebb haladt a testén, elérte a fiú kőkemény merevedését, végignyalta, majd bekapta és elkezdte kényeztetni őt. De ez sem tartott sokáig, mert a Harry kissé rekedten ugyan, de megszólalt.

- Csináld! Nem vagyok teljesen részeg, akarlak… Kérlek… - nyögte kissé rekedten, és halkan, és Perselus elvesztette a fejét.

Hasra fordította őt, majd benyálazta az egyik ujját, és gyengéden becsúsztatta a fiúba, aki erre egy kicsit megremegett, és felnyögött. Perselus elkezdte mozgatni az ujját, majd azt követte még kettő, utána pedig óvatosan belehatolt, mire Harry óriásit nyögött. Lassan elkezdett mozogni a fiúban, majd egyre gyorsabban és gyorsabban…

Már mindketten nyögtek a jóleső érzéstől, ami körülvette őket. Perselus gyorsan mozgott benne, közben csókolta a nyakát, hátát, mindenét, amit csak ért, majd pár lökéssel később a fiúba élvezett, majd Harry is követte.

Pár órával később a fiú kissé álmatagon kelt föl. Érezte, hogy valaki simogatja, majd kinyitotta a szemeit, melyek Perselus fekete tekintetével találkoztak. A férfi, mikor meglátta, hogy felébredt, óvatosan megcsókolta a „kölyköt”, bár már aligha nevezhette annak, hiszen a szemében nagyot nőtt most a fiú.

Vége