Fájt a feje. Szörnyen kimerültnek, éhesnek és kifacsartnak érezte magát. Valójában még csak azt sem tudta, hogy mennyi idő telhetett el a ˝baleset˝ óta, de nem látott fényeket. - Vagyis már éjjel van, de még csak észre sem vették, hogy egész nap nem láttak - gondolta -, de persze mire is számítottam? - Megpróbálta kicsit megmozgatni a tagjait, hogy visszatérjen beléjük az élet, majd feltápászkodott az ágyra. A pálcája ott feküdt nem messze a lábától, de semmilyen látszólagos változás sem volt rajta. Felvette, majd alaposan végigmérte. Tényleg nem látott rajta semmilyen fizikális változást, de persze ez nem jelentett semmit. Viszont frissen érkezett hivatalos levelet se látott, és ezt furcsállta. Biztos volt benne, hogy a minisztérium nem hagyja szó nélkül, ha ő varázsol, de hát akkor mi történhetett?

Nem volt biztos a dolgában, de ki kell próbálnia a pálcát. Csak abban reménykedhetett, hogy hasonló ˝baleset˝ nem fog történni. Pálcáját ráirányította a párnájára, majd elmormolt egy ˝Vingardium Leviosa˝-t. A párna felemelkedett, és ő sem érzett semmi különöset. Várt egy pár percet, de semmi. Hát mégis sikerült?- gondolta. Egy pici reménység töltötte el, hogyha rendesen felkészül, talán mégis lehet valamicske esélye, ha Voldemort ellen még nem is, de Piton ellen... Igen, ez lesz a legfontosabb dolga a horcruxok megkeresése mellett. Meg kell találnia Pitont, és ha a sors úgy hozza, végez vele.

Ekkor egy földöntúli dallamot hallott. Úgy érezte, hogy ez a gondolatai között szól, csak ő hallja, de mégis annyi megnyugvással, vigasztalással és békével volt tele, hogy biztos volt benne, ez valóságos. Egyetlen élőlényt ismert, aki ilyet el tudott érni az embereknél, de Fawkes elment Dumbledore halála után, és azóta nem is látta senki. Körbenézett, hátha megjelenik a főnix, de nem történt semmi. A dallam elhalt, de maga után hagyta a nyugodtság érzését.

Végül úgy döntött, hogy lefekszik aludni, és holnap megkezdi a tényleges tanulást.
___________________________________________________________________________

Másnap reggel még mindig hullafáradtnak érezte magát, de már nagyon éhes volt, így ideje volt felkelni. Kiment a fürdőszobába, hogy felfrissítse magát, majd magára kapott egy kopott farmernadrágot, egy kiszürkült pólót, és lement a konyhába. Petúnia néni épp a reggelit készítette Vernon bácsinak és Dudlinak, Harrynek pedig ki volt készítve két szelet száraz pirítós és egy darabka sajt. Fintorogva leült, hogy elfogyassza szegényes reggeliét, majd visszament a szobájába és magára zárta az ajtót, hogy senki ne zavarhassa gyakorlás közben.

A sok könyv közül nem is tudta, hogy melyikkel kezdje, bár végül úgy döntött, hogy a sötét varázslatokat tartalmazó köteteket utoljára hagyja, így az okklumenciáról szóló könyvét vette a kezébe. Erre volt jelen pillanatban a legnagyobb szüksége, hogy ha esetleg Voldemort megkísérelne betörni az elméjébe, ne tudjon meg semmit a titkukról. És igazából azért is, mert tudta, ha szembekerülne például Scrimgeourral, ő sem félne legilimenciát használni, hogy megtudja a titkukat, vagy éppen bármit, amit felhasználhat Harry ellen.

Kényelmesen elhelyezkedett az ágyán, majd felnyitotta a könyvet a 263. oldalon, ahol éppen azt magyarázták, hogy mi módon lehet egy kép segítségével háttérbe szorítani a gondolatainkat és emlékeinket. Harry sokkal érdekesebbnek találta ezt a fajta magyarázatot és alkalmazást, mint amit Pitontól volt kénytelen tanulni, és már sokat gondolkozott rajta, hogy számára milyen kép lenne a megfelelő gondolatai megvédésére, de még mindig nem találta meg. Azt írták, hogy egy semleges képnek kell lennie, ami se nem jó, se nem rossz emlékeket nem kelt benne, így első ötletét, a Roxforti kastélyt rögtön elvetette. Fawkes-ra is gondolt, de erre meg túlzott nyugodtság-érzet öntötte el, ami mellett nem biztos, hogy koncentrálni tudott volna. A könyv ajánlotta a természeti képeket, de mindenkinek meg kellett találnia azt, amiben gond nélkül elmerülhet, amivel egyesülhet és elbújhat mögé, ha kell. Harry ezt még nem sikerült. Gondolt a négy elemi erőre, de mindegyik felébresztett benne egy pici kellemetlen érzést, így egyik sem felelt meg. Mikor végigjutott ezen a fejezeten, úgy döntött, hogy ezt a problémát kis ideig félreteszi, de megpróbál majd minden este gondolkodni rajta, hogy mi lehet számára a megfelelő kép.

Mikor letette az okklumenciáról szóló könyvet, egy kuvik szállt le az ablakpárkányra, és kopogtatta meg a csőrével a zárt ablakot. Harry gyorsan odament és kinyitotta, hogy beengedhesse a madarat. Az egy elég nehéznek tűnő csomagot szállított, amit lepottyantott Harry ágyára, majd leszállt az ágytámlára, hogy kicsit kipihenhesse magát. Harry odatette elé Hedvig itatóját, majd nekiállt kibontani a csomagot. Körülbelül 20-25 lekicsinyített könyv volt a csomagban egy kis levélkével kiegészítve, amiben megköszönték a vásárlást. Mikor kipakolta őket, mindegyik visszaalakult eredeti méretére. A könyvek egy része az általános mágiát taglalta - különféle pajzsok, bűbájok, átkok és rontások voltak bennük. De a többi könyv már a mágia magasiskolájával foglalkozott, a szinte áthatolhatatlan pajzsoktól kezdve az érzelem alapú, kombinált varázslatokon és a transzformációkon át a szeretetmágiáig minden megtalálható volt bennük, sőt, volt egy elég vaskos könyv is, ami a pálca nélküli varázslatokat taglalta. - Ki tudja? Bármilyen helyzetben jól jöhet, és az ellenséget is meglephetem vele - gondolta Harry.

Égett benne a tettvágy, hogy már tegyen valamit, de mivel nyugton kellett maradnia, minden erejét belevetette a tanulásba. Először a nonverbális varázslásról szóló könyvet vette a kezébe, és kezdte olvasni, a fontosabb részeket kijegyzetelve, néha pedig meg-meglendítette a pálcáját, hogy lássa, sikerül-e a varázslat. Eleinte nagyon csalódott volt, mert szinte semmi nem akart sikerülni, még mindig csak a ˝Lumos˝ és ˝Wingardium Leviosa˝ szintjén ment neki, semmi más, még egy egyszerű ˝Capitulatus˝ vagy ˝Protego˝ sem. Úgy volt vele, hogy a francba az egésszel, és inkább a földhöz vágná a könyvet, de akkor mindig eszébe jutott Dumbledore, majd Piton arca, és újult erővel lendült bele a tanulásba. A könyv hátuljában talált pár oldalt, ami csak tanácsokat adott és különböző praktikákat ajánlott azoknak, akiknek egyszerű tanulás útján nem ment ez a fajta varázslás. Harry végigolvasta, és egy tanácson megakadt a szeme. Idáig mindig azzal próbálkozott, hogy magában simán kimondta a varázsigát, és elvégezte a megfelelő pálcamozdulatot, de úgy látszik, ez kevés. Azt írják, hogy amellett, hogy kimondjuk magunkban a varázsigét, arra kell gondolnunk, hogy mit akarunk végeredményként megkapni, bár a hatalmas mágusoknak egy idő után nincs szükségük arra, hogy magukban kimondják a varázslatokat, csak a végeredményt kell, hogy kigondolják.

Ezen Harry kicsit elgondolkodott.- Ha valaki csak egy varázslat végeredményére gondol, és nincs szüksége varázsszavakra, akkor olyan varázslatokat is el tud végezni, amik esetleg nem is léteznek? Vagy új varázslatokat tud kitalálni? Ez különös... - De nem gondolkodott ezen tovább, hisz ilyesmire maximum Dumbledore és Voldemort, meg esetleg Piton lehet képes. Még mindig megvillant Harry szeme, ha Pitonra gondolt, de az okklumencia segítségével már elég gyorsan le tudta nyugtatni magát. Nem gondolta, hogy ez valódi okklumencia lenne, de legalább haladásnak lehet tekinteni, hogy már nem árulja el az arca az érzelmeit. Az okklumenciával nem is foglalkozott tovább, tudta, hogy ez nem megy neki egyedül, így majd ha az Odúban lesz, megkéri Remust vagy Mordont, hogy segítsen neki.

Gondolatait visszairányította a nonverbális varázslásra, és még egyszer elolvasta a tanácsot, majd úgy döntött, hogy ennek segítségével megpróbálja újra. Olyan varázslatot keresett, amit idáig biztos nem tudott elvégezni némán, majd meglendítette a pálcáját, magában kimondott egy ˝Invito penna˝-t, és elképzelte, hogy azt a kezében fogja. Majdnem eltátotta a száját, mikor a penna valóban szép lassan megindult felé, bár még kicsit lassan és akadozva, de végül a tenyerében landolt. Vigyorra húzta az ajkait. - Végre sikerült! - gondolta. Egész nap gyakorolta a nonverbális varázslást, még ebédelni se ment le, bár mikor később kiment a mosdóba, az ajtaja előtt talált egy tányér levest. - Hm, különös - gondolta, de annyiban hagyta.
___________________________________________________________________________

Másnap sokáig aludt. A madár huhogása ébresztette fel, aki a bájital-hozzávalókat, valamint egy vaskos szakkönyvet hozott. Őt is megitatta Hedvig edényéből, mint előző nap a kuvikot, majd útjára bocsájtotta. Már készült a madár érkezésére. Előkészítette az üstjét, és hozott fel a konyhából egy deszkát és kést. Mielőtt az Odúba megy, el akart készíteni egy túlélő-csomagot bájitalokból, bármilyen eshetőségre. A keresés alatt nem biztos, hogy lesz idejük vásárolni vagy főzőcskézni. Már csak a tűzzel volt egy kis problémája, így felcsapta az egyik átváltoztatástan könyvet: ˝Transzformációk különböző helyzetek megoldására˝, és valamilyen tűzzel kapcsolatos igét keresett. Remélte, hogy létezik ilyen, mert biztos volt benne, hogy egy varázslónak nem okozhat gondot a tűzrakás, még ha egy szobában is van, és nincs kéznél kandalló. - Áh, megvan. Ehhez az igéhez körül kell határolni egy területet a szobában, ahova kiterjedhet a tűz. - Szerencsére a körülhatárolást tavaly tanulták, így nem okozott Harrynek nehézséget az elvégzése, majd kimondta a varázslatot, amit előzőleg kikeresett a könyvből, és jól begyakorolta: ˝Lux Lucis Praeparat˝. Nem is próbálkozott rögtön nonverbálisan, egy ismeretlen igével még nem merte megtenni, aminek még nem látta az eredményét. De a varázslat sikerült. Azon a 30 cm-es átmérőjű helyen, amit kijelölt, a föld felett 10 cm-rel lebegve megjelent a pici tűz. Harry ujjongott magában, hogy egy ilyen nehéz varázslatot ő maga is el tudott végezni mindennemű magyarázat nélkül. De most jön még csak a neheze: a bájitalok. A szoba ajtajára elmormogott egy ˝Disaudio˝-t, hogy Dursleyék ne hallják az esetleges robbanást, majd felütötte a szakkönyvet, hogy egy viszonylag egyszerű főzettel kezdje, amire bármelyik nap szüksége lehet. -Lázcsillapító, ez jó lesz. - És ahogy átfutott a recepten, emlékezett valami hasonlóra a Félvér Herceg könyvéből is. Ilyenkor azt kívánta, hogy bárcsak meglenne még a könyv, de úgy gondolta, csak lesz még valamikor esélye visszamenni a Roxfortba, és visszaszerezni.

Közben elkezdte előkészíteni a hozzávalókat, aprított és szeletelt. Próbált mindent a könyvben leírtak szerint, aprólékosan elkészíteni. Most könnyebbnek érezte, nem volt meg az a feszültség, ami a bájitaltan órák folyamatos velejárója volt, így másfél óra múlva a főzet a könyvben leírtak szerint halvány sárgán rotyogott az üstben lassú tűzön, majd tíz perc múlva leemelte, varázslattal lehűtötte, és fiolába töltötte a kész bájitalt. Mikor az utolsó cseppje is el volt raktározva, Harry száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el, és a levegőbe bokszolt. - Hát sikerült. Mindenféle segítség és különleges könyv nélkül is el tudtam készíteni egy bájitalt. Ezt kapd ki, Pipogyusz! Jólesően lefeküdt az ágyára, és a kezébe vette a bájitalkönyvet, hogy memorizálhassa a receptet. Ezen kívül délig még hat egyszerűbb receptet tanult meg, amit úgy döntött, hogy holnap el is készít - könyv nélkül.
___________________________________________________________________________

Minden nap így ment: délelőtt bájitalokat főzött, és memorizálta a recepteket, délután pedig különböző átkokat, rontásokat, pajzsokat, bűbájokat és transzfigurációkat tanult. Este mindig olvasott pár oldalt az okklumenciás könyvből, noha még mindig nem találta meg a megfelelő képet, amiben elmerülhet.
___________________________________________________________________________

Július elején egy szép napos reggel szokás szerint hét órakor megérkezett a Reggeli Próféta aznapi száma. Harry továbbra is a minisztérium szócsövének tartotta a lapot, viszont legalább megtudhatta belőle, hogy történt-e támadás, és hogy kik haltak meg, így járatta az újságot. A szokásos öt knútot belerakta a madár lábához kötözött erszénybe, majd lehuppant az ágyára, és elkezdte olvasni az újságot. Harry tekintete elsötétedett. Rögtön az első oldalon öles szalagcímmel hirdették:

Behatoló a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában

Tudósítónk értesült róla, hogy tegnap este pontban 9:00-kor behatolás történt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola területére. Albus P. W. B. Dumbledore halála óta a Roxfort egy újonnan, tanárok által felhúzott védvonala immár a Sötét Jegyet viselő halálfalókat - köztük Perselus Pitont - is jelzi az iskola igazgatójának, valamit az iskola védelmére kijelölt auroroknak. Mint tudjuk, ez a vonal ezelőtt azért nem létezhetett, mert Perselus Piton maga is a tanári kar tagja volt, így mindig is tartózkodott egy Sötét Jegyet viselő halálfaló az iskolában. Feltételezhetjük, hogy a tegnapi behatolást is Perselus Piton hajtotta végre, mert a mágikus rezdüléseit felismerte az iskola védelmi rendszere. Amennyire nyomon tudtuk követni, Perselus Piton a tónál járhatott, közvetlen Albus P. W. B. Dumbledore sírja mellett, mikor felfedezték, és nagy sajnálatunkra sikerült elmenekülnie.

Újra felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon Dumbledore professzor hogy engedhette, hogy egy halálfaló tanítsa a diákokat az iskolában, ugyanis megbízható forrásokból értesültünk, hogy a professzor tisztában volt Piton valódi kilétével, mégis szabad kezet adott neki az iskolában, és mint értesültünk, ezt ki is használta. Belső forrásokból értesültünk róla, hogy Perselus Piton többször indokolatlanul bűntette a ˝Kiválasztottat˝, és megkeserítette a Roxfortbeli életét. Hogy hagyhatta ezt a volt igazgató? Mi késztethette eme kérdéseket és kétségeket felvető döntésére. Teóriáinkat a 9. oldalon olvashatják.

Harry összegyűrte az újságot és félredobta. - Még hogy teóriák!? Az egésszel csak azt akarják elérni, hogy valahogy lejárathassák Dumbledore-t, még így a halála után is. És Piton. Hogy merészelt Dumbledore sírja körül ólálkodni. A szemét dög, csak találkozzak vele, megkeserüli, amit Dumbledore-ral tett.
___________________________________________________________________________

Eközben egy férfi szintén a Reggeli Próféta cikkét olvasta, majd egy dühös morgás és egy sóhaj kíséretében így szólt:

-Fawkes, azt hiszem, itt az ideje, hogy meglátogasd Harryt.