Harry egy erőteljes vállrázásra ébredt. Álmosan túrta ki szemébe lógó haját, miközben félálomban motyogta.

- Csak adj még egy percet, Sirius. Mindjárt kelek… - azzal a másik oldalára fordult.

- Biztosíthatlak róla, nincs egy perced sem, hacsak nem akarod elszalasztani a reggelid a Nagyteremben.

Harry ijedt kiáltással pattant ki az ágyból, és rémülten nézett az ajtóban tornyosuló, szokásos fekete talárját viselő Pitonra, majd az ismeretlen környezetre.

- Hol vagyok? - nyögte.

- Neked is jó reggelt! A ruhád a fürdőben találod - mondta magyarázat helyett a férfi, és kilépett a szobából.

Harry zavartan nézett körül. Nem tudta, hogy került ide, de már biztos volt benne, hogy ’apja’ lakrészében volt, a saját szobájában, ahogy a férfi ígérte.

A szoba falai a várttal ellentétben nem a mardekár sötétzöld-ezüst színeiben pompáztak, bár zöldnek mégis zöld volt. Bármennyire is nem akarta Harry észrevenni, a fal színe leginkább szeme színéhez volt hasonlítható. Hirtelen nem is tudta bosszankodjon-e vagy örüljön. Ízlésesen, mégis egyszerűen berendezett szoba volt. Harry úgy döntött, inkább mégis bosszús lesz, mikor végignézett a könyvekkel telepakolt polcok láttán. Amennyire Pitont ismerte, nem fog addig nyugodni, míg az összes könyvet ki nem fogja olvasni. Kimászott az ágyból és most vette észre, hogy pizsamát visel. Arra sem emlékezett, hogy került ide, arra meg végkép nem, hogy került rá a pizsama. Elpirult a gondolatra, hogy Piton keze van a dologban. Jobb kéz felé megpillantott egy ajtót, ami elképzelése szerint a fürdőbe vezetett. Sóhajtva lépett be. A tágas fürdőszoba látványa lenyűgözte. Az ajtóval szemben egy jókora fürdő volt besüllyesztve a padlóba, ami medencének is beillett volna. A fürdő bal oldalán egy ajtó volt, felirata alapján az illemhelyiséget rejtette, a medence mögött, Harryvel szemben egy másik ajtó is volt. A fiú kíváncsian lépett az ajtóhoz, de mikor lenyomta a kilincset, nem történt semmi. Az ajtó zárva volt. Nem törődött vele tovább, inkább a mosókagylóhoz lépett, és megeresztette a hidegvizet. A mosdó melletti fürdőszobaszekrényen talált egy váltás ruhát. Feketét. Bosszankodó hangot hallatva húzta magára a tőle idegen ruhát, és mikor végignézett magán a vele szemben lévő földig érő tükörben, teljesen megértette ellenérzését. Nem ismert magára. Sosem volt egy vaskos típus, de a fekete hosszú ujjú ing és nadrág tovább vékonyított a látványon. Végül rántott egyet a vállán, felvette iskolai talárját, visszatért a szobájába, majd onnan az előtérbe.

Piton az asztalnál ült és türelmetlenül dobolt az ujjával. Mikor meglátta a fiút, felvonta a szemöldökét, végigmérte, de nem kommentálta az észrevételét.

- Igyekezz a Nagyterembe, ha nem akarsz lemaradni a reggeliről – mordult inkább.

Harry végigmérte a sápadt férfit, de végül nem kérdezett semmit, csak némán megfordult és kilépett az ajtón

Ron és Hermione már a helyükön ültek, és szemlátomást megkönnyebbültek, mikor Harry belépett a terembe.

- Minden rendben, Harry? – kérdezte aggódva Hermione.

- Igen, persze – mondta halkan Harry. Mi mást mondhatott volna?

- McGalagony mondta, hogy lenn alszol Pitonnál – súgta alig hallhatóan Ron. – Mi ütött beléd?

Harry a pincéből a Nagyterembe vezető úton már végiggondolta, mit fog válaszolni barátai kérdezősködésére. Csak azt érezte, nem áll készen arra, hogy az igazat felelje, így csak megvonta a vállát.

- Úgy gondolta, itt az ideje, hogy megismerjük egymást. Szerinte több időt kell együtt töltenünk. – mondta hanyagul, és gondosan kerülte, hogy barátai szemébe nézzen. – És különórákat is akar tartani. – Közben megkent két kenyeret lekvárral és enni kezdett, hogy addig se kelljen beszélnie. Mialatt falatozott, nem kerülte el a figyelmét, hogy Piton is belépett a Nagyterembe és a helyére sétált. Töltött magának egy pohár italt - Harry feltételezése szerint kávét –, és merőn nézett a griffendél asztala felé. A fiú egy ideig állta a másik tekintetét, majd elfordult és a tányérjára szegezte tekintetét.

- Milyen óráink lesznek ma, Hermione? – kérdezte a reggeli végén. – Még fel kell mennem a szobánkba, hogy összeszedjem a könyveim.

- Nincs rá szükség, haver. Magammal hoztam őket – mutatott rá Ron egy kupacra. Gondoltam, épp elég bajod lesz e nélkül is.

- Ma Bűbájtannal kezdünk, majd Legendás lények oktatása jön, utána Átváltoztatástan, Jóslástan és dupla Bájitaltan a mardekárral – sorolta az órarendet Hermione. A lány Harry nyögése hallatán biztatóan szorította meg a karját. – Ne aggódj, idén biztos sokkal normálisabb lesz veled.

Harry ebben koránt sem volt olyan biztos, de ennél többről is volt szó. A nyári szünet alatt Dursleyéknél nem volt lehetősége, hogy a házi feladatait elvégezze, az utána következő időszakot pedig Voldemortnál „vendégeskedve” töltötte, ahol kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Most azonban feszengve gondolt az előtte álló napra.

- Menjünk – sóhajtotta, és a három jóbarát elindult a bűbájtanterem felé vezető folyosó irányába.

Ahogy Harry sejtette, az apró termetű Flitwick professzor szinte az óra elején közölte, hogy az elvégzett nyári feladatokat óra végén mindenki tegye az asztalára kifelé menet.

Ezután pedig rátért az ötödéves anyagra.

- Mint tudják, az ötödik év RBF év. Jövőjük nem kis mértékben függ a vizsgáik eredményeitől, ezért itt az ideje, hogy eltöprengjenek, mivel szeretnének foglalatoskodni felnőttkorukban. A vizsgákig minden eddiginél keményebben fogunk dolgozni, ezért kérek mindenkit, vegye komolyan a tanulást és a felkészülést. Az óra végéig gyakoroltatta velük a begyűjtőbűbájt, ami szinte biztosan szerepelni fog a vizsgák gyakorlati részei között.

Harry unott pálcamozdulatokkal hívta magához a tanár által felsorolt tárgyakat, amivel kivívta a pöttöm tanár elismerő biccentését.

Óra végén a diákok egymás után tették le tekercseiket a tanár asztalára. Már csak Harry téblábolt zavartan a pöttöm tanár előtt. A félkobold professzor felnézett papírjairól.

- Tehetek önért valamit, Mr. Potter? – kérdezte érdeklődve.

- Öhm…, elnézést tanár úr – kezdte halkan -, de nem én nem tudtam elkészíteni a házi feladatom a nyáron.

- Hát ez nagyon sajnálatos, Mr. Potter, de mivel tudatában vagyok a nyáron történt eseményeknek, ennek tükrében kap egy hetet, hogy pótolja. Ellenkező esetben kénytelen leszek pontot levonni a házától.

- Köszönöm, tanár úr.

Harry megkönnyebbülten sietett barátai után, akik a folyosón várták, hogy együtt menjenek a következő órára. Harry aggodalmára, nem Hagrid tartotta az órát. Suette-Pollts. Harrynek csak most tűnt fel, hogy előző nap sem Hagrid, hanem az előző évben is helyettesítő tanárnő várta az elsőéveseket a vonatnál.

- Hova tűnhetett Hagrid? – kérdezte halkan. – Ugye nem eshetett baja?

- Nem hiszem – rázta meg a haját Hermione -, akkor már biztos tudnánk róla.

A tanárnő órája kifejezetten érdekes volt.

- Gyertek utánam – közölte, mikor mindenki felsorakozott félkörben.

Hagrid háza felé terelte őket, és a ház mellett újonnan felépített egyik fészer sarkából kiinduló hamucsíkra mutatott, amely a fészer sötétebb, homályosabb részébe vezetett, majd ott eltűnt.

- Ki tudja megmondani nekem, mi lehet ez? – kérdezte a tanárnő.

- Egy kupac hamu – morogta halkan Ron Harry fülébe.

Hermione azonban már magasra lendítette a kezét, és meg sem várta, hogy a professzor felszólítsa, izgatott hangon válaszolt.

- Ez-ez egy ashwinder.

- Úgy van. Öt pont a Griffendélnek. Ki tudja megmondani, mi azok az ashwinderek és mi a jellegzetességük?

- Az ashwinder a hosszabb ideje égő, őrizetlenül hagyott mágikus tüzek parazsában keletkezik. A vékony, sápadt-szürke, siklószerű lény születése után nyomban elhagyja a tüzet, és elkúszik az épület sötétebb részei felé. Útját hamucsík jelzi. Az ashwinder egyetlen óráig él. Miután talált egy félreeső helyet, s ott lerakta tojásait, egyszerűen elporlad. Tojása izzóvörös színű és tűzforró. Ha nem hűtik le a megfelelő bűbájjal, percek alatt felgyújtja a lakóépületet. Aki tehát észreveszi, hogy egy vagy több ashwinder szabadult el a házban, azonnal eredjen a nyomába, és sürgősen kutassa fel az ashwinder-fészket. A lehűtött tojás a szerelmi bájitalok értékes hatóanyaga, egészben elfogyasztva pedig gyógyítja a maláriát.

- Kitűnő, Miss Granger. Újabb öt pont a Griffendélnek. Ezt a hamucsíkot pontosan az óra előtt fedeztem fel, tehát még jó esélyünk van, hogy felfedezzük az ashwinder-fészket. Kérek mindenkit, szóródjon szét a fészerben, és kezdjen hozzá a kutatáshoz. Ha rábukkan, azonnal kezdje el hűteni. A megfelelő varázsige: conservare, és az érintett terület körbehatárolása után körkörös pálcamozdulattal érik el a kívánt hatást.

Gyorsan elismételtette velük a megfelelő pálcamozdulatot és a varázsigét, majd mindenki elindult a fészer belseje felé.

Végül Neville volt az, aki rábukkant a fészekre, amely már erőteljesen füstölt, és félő volt, hogy azonnal lángra kap.

A fiú idegesen húzta elő pálcáját.

- Conservera – nyögte, de a varázsige hatástalan maradt. – Conservere, izé conservera, jaj nem is… Harry a füstre figyelt fel, és rögvest odaszaladt a fiúhoz.

- Conservare – mondta ki határozottan a megfelelő igét és a hatás nem is maradt el. A füstölés lassan alábbhagyott, és mire a tanárnő megérkezett, a fészekben levő hat tojás is kezdett kihűlni.

- Remek munka, Mr. Potter. Szép munkát végzett. Öt pont a Griffendélnek. Köszönöm a munkáját mindenkinek. Már éppen indulni készültek, mikor a tanárnő megállította Harryt.

- Mr. Potter, egy szóra kérem…

Harry intett a távolabb várakozó barátainak, hogy egy perc és ő is megy, majd a tanárnő felé fordult.

- Igen, tanárnő?

- Megkérném, hogy ezeket – ezzel lehajolt, felvette a tojásokat és a talárja zsebéből előhúzott gyapotkötegbe csavarta azokat - adja át Piton professzornak. Bizonyára fel tudja használni majd a tojásokat.

Harry a szemét forgatta a kényelmetlen feladat hallatán, de bólintott.

- Átadom a professzornak.

Mielőtt távozott volna, feltette az őt leginkább foglalkoztató kérdést.

- Tanárnő, lehet tudni, hogy Hagrid mikor tér vissza?

Suette-Pollts professzor jobbra-balra ingatta a fejét, mielőtt válaszolt.

- Erről az igazgatót kell megkérdeznie. Engem csak felkértek, hogy pár hónapra vegyem át a tanítást. Roppant sajnálom, ha a tanítási módszerem nem felel meg az ön ízlésének. – A nő hangja hűvösen csengett.

- Nem erről van szó – visszakozott Harry -, csak kíváncsi voltam. Elnézést kérek, ha megbántottam. Nem állt szándékomban… – Harry nem feledkezett meg az elemi udvariasságról, mert mélyen benne élt, mit lesz a vége, ha Piton fülébe jut, hogy nem viselkedett megfelelően egy tanárral szemben.

A nő meglepődött, és egy főbiccentéssel jelezte, hogy bocsánatkérés elfogadva.

Az átváltoztatástan óra nem hozott meglepetést. McGalagony professzor is a Rendes Bűbájos Fokozat vizsga fontosságára hívta fel a figyelmét. Külön kiemelte, hogy csak az a diák vehet részt a következő évben a RAVASZ előkészítő kurzuson, aki legalább várakozáson felüli eredményt ér el a vizsgáin. Ennél a mondatnál egyenesen Harryre nézett, és a fiú elég kényelmetlenül érezte magát.

Az órán az eltűntető varázslatokkal foglalkoztak, de az óra végéig csak Hermionénak sikerült látványos eredményt elérnie. Csigája háza eltűnt, és asztalán csak egy meztelen csiga árválkodott. Ron talárja nyakába kuncogott a látványon, de a professzorasszony szigorú tekintete belefojtotta a jókedvet. Természetes volt, hogy ezek után házi feladatként ezt kapták gyakorlásnak.

Harry már meg sem lepődött, mikor óra végén a tanárnő megkérte, hogy maradjon még egy kicsit.

Mikor mindenki elhagyta a termet, Harry a tanárnő asztalához lépett.

Az idős professzorasszony tekintete részvétet és megértést sugárzott, amit Harryt még inkább zavarba hozta.

- Tudom, Mr. Potter, hogy ez a nyár nem teljesen úgy alakult az ön számára, ahogy szerette volna. Szeretném, ha tudná, hogy az ajtóm mindig nyitva áll, ha úgy érzi, valakivel meg kell beszélnie a nehézségeit.

- Köszönöm tanárnő, de valahogy majd megoldom. Lassan megszokom, hogy az én életem sosem úgy alakul, ahogy én szeretném. És most elnézést, de nem szeretnék elkésni a következő órámról.

Már majdnem elindult, mikor eszébe jutott valami fontos.

- Tanárnő, azért lenne valami, amiben a segítségét kérném.

- Igen, Mr. Potter?

- Mivel a nyáron nem igazán volt alkalmam befejezni a házi feladatokat, szeretném megkérni a tanárnőt, hogy hadd kapjak egy kis haladékot…

McGalagony hosszan nézte a sápadt fiút, mielőtt válaszolt volna.

- Rendben, Mr. Potter. Kap egy hetet, hogy bepótolja. Jövő pénteken óra végén szeretném a kész munkát az asztalomon látni.

Harry jóslástan óra elején még nagyon szerette volna, ha mielőbb vége van az órának, mert a tanárnő az óra nagy részén az ő leendő halálának körülményeit taglalta az osztálynak. Aztán eszébe jutott, mi lesz a következő órájuk, és máris elment a kedve mindentől. De hát az időt nem lehet megállítani, így Harry és a többiek az óra végeztével kénytelenek voltak a bájitaltanterem felé venni útjukat.

Hermione biztatóan mosolygott rá, de Harry érezte, hogy a nap legrosszabb órája várja.

Harry még a táskájában kotorászott Penna után, mikor a terem ajtaja kivágódott, és beviharzott rajta Perselus Piton.

Megállt az osztállyal szemben, tekintetét végighordozta a diákokon, egy pillantásra elidőzött Draco Malfoyon, majd Neville Longbottomon – itt szája sarka gúnyosan felkunkorodott – majd megállt Harryn. Harry fáradtan nézett vissza a férfire. Piton még meg sem szólalt, de Harry már tudta, mi következik.

- Mielőtt elkezdjük a mai órát, kérek mindenkit, hogy tegye ki a nyáron elvégzett házi feladatát asztala sarkára. Draco, kérlek, szedd össze mindenkitől, és tedd az asztalomra.

A szőke fiú készségesen felpattant, körbejárt a teremben és összeszedte a tekercseket. Mikor Harryhez ért, és látta, hogy a fiú padja üres, kárörvendő mosolyra húzódott szája, majd továbblépett Ron és Hermione felé.

Közben Piton tovább beszélt.

Jövő júniusban komoly vizsgán kell számot adniuk tudásukról. Tudom, hogy egyeseket lehetetlen feladat elé állít, de akkor is elvárom mindannyiuktól, hogy tudások legjavát nyújtsák. Mivel pedig a vizsgák még messze vannak, így kénytelenek lesznek addig is, míg csúfosan elbuknak, tanulni és készülni óráról órára.

Draco közben a tanári asztal elé ért és karja tele volt az összegyűjtött papírtekercsekkel.

- Köszönöm, Draco. Mindenkitől összeszedted? – kérdezte fennhangon. Harry gyomra összeszorult, és megpróbált felkészülni a várható megalázásra.

- Nem, tanár úr. Potternek nem volt az asztalán.

A férfi Harryre meredt.

- Megtudhatnám, Mr. Potter, hogy a mondat melyik felét nem értette? Ha jól emlékszem azt mondtam, most szeretném látni az elkészült feladatokat. Mi okoz akkora nehézséget, hogy kitegye az asztalára? Feltétezem, már a nyár folyamán elkészítette, igaz?

Harry nagyot nyelt, de állta a férfi pillantását. Jól tudta, a férfi csak arra vár, hogy ő türelme végére érjen, mert ezáltal elérheti, hogy örökre eltiltsa Siriustól. Mivel pont ezt nem akarta, nyugalmat erőltetett magára, és halkan megszólalt.

- Nem tudtam elvégezni a nyáron, uram.

- Szóval tévedtem. – Piton hangja elégedettnek tűnt. – És megtudhatnám, miért nem? Ó, hát persze, tudom. Ezzel volt tele a Próféta. Néhány hétig a Sötét Nagyúr vendégszeretetét élvezte. Ám ha jól tudom, ez csak a nyári szünet második felében történt. Gondolom, maga is pont annyira semmirekellő és mihaszna, mint azok, akik az utolsó pillanatra hagyják feladataik elvégzését.

A mardekárosok halkan összenevettek, míg a griffendélesek halkan zúgolódtak. Pitont azonban nem hatotta meg mindez, csak a fiát figyelte, aki dacosan nézett vissza rá, de elsötétült szemein kívül semmi sem mutatta, mi zajlik a belsejében.

Lehajtotta fejét, úgy válaszolt.

- Biztos igaza van, tanár úr. Nincs mentségem.

Piton szeme egy pillanatra elkerekedett, majd lassan biccentett.

- Ebben az esetben egy hét büntetőmunka, Mr. Potter.

Hermione ezt már nem bírta tovább, és jól hallhatóan megszólalt.

- De hát ez nem igazság, és ezt ön is jól tudja, tanár úr. Harrynek lehetősége sem volt elkészíteni a házi feladatát. A rokonai sosem engedték, hogy otthon ezzel foglalkozzon.

Harry szeme most villant meg először mérgesen, ahogy odasziszegett a lánynak.

- Hallgass!

- De Harry, ez az igazság! – szólt közbe Ron is.

- Te is fogd már be a szád! – sziszegte mérgesebben -, ne ronts tovább a helyzeten. – Majd hangosabban a tanár felé. – Elnézést, tanár úr.

Piton felváltva nézte a három griffendélest.

- Öt pont a Griffendéltől, Miss Granger, amiért kritizálta egy tanár hozzáértését, és további öt pont Mr. Weasley és Potter magatartása miatt.

És most végre rátérnék a tananyagra. A mai órán a béke elixírjét kíséreljük meg elkészíteni. – Pálcája intése nyomán, a táblán megjelentek az összetevők és az utasítások. Ez a főzet a szorongás csillapítására és az izgalom csökkentésére szolgál. Legyenek elővigyázatosan az alapanyagokkal, mert túlzott adagolásuk örök álmot okozhat. Most szólok, óra végén néhány kiválasztott egyén megkóstolja az előállított főzetét, ezért figyeljenek a munkájuk során.

Mindenki összeszedte a tároló szekrényből a szükséges alapanyagokat. Mikor Harry lépett a szekrényhez, Piton mellé lépett.

- Maga nem, Mr. Potter. Hozza a könyveit és egy pennát a tanári asztalhoz, és kezdje el megírni az elmulasztott házi feladatát.

Harry halkan felsóhajtott, összeszedte a könyveit és pennáját, és leült a tanári asztalhoz, Piton helyére.

Bemártotta pennáját a tintába, vett egy mély levegő, és felírta a feladat címét a papírtekercs tetejére.

„A holdkő legfontosabb mágikus tulajdonságai és bájitalokban történő felhasználása”

Hamar belefeledkezett a munkájába, és már a csak azt vette észre, hogy Piton megszólal.

- Mondja, Longbottom, milyen színűnek kéne lennie a bájitalának?

A fiú elvörösödött, majd elfehéredett, és dadogni kezdett.

- E-e-ezüstösnek ta-tanár úr…

- És maga szerint ez milyen színű? – förmedt rá a férfi a fakó arcú félénk fiúra.

Harry felnézett a papírjáról, és látta, hogy Neville főzete barnás füstöt ereget felfelé, ráadásul furcsán édeskés, mégis áthatóan büdös szag terjeng a levegőben – ami gyaníthatóan Neville üstjéből jön. Gyorsan visszahajolt az asztalra – legszívesebben még a fülét is becsukta volna -, hogy ne lássa osztálytársa megszégyenítését, már az első iskolai napon. Ahogy sejtette, Piton jól hallhatóan alázta meg, nevezte ostobának, idiótának, féleszűnek barátját. Végül, mint, aki jól végezte dolgát, elbocsátotta az osztályt, és még csak meg sem itatta senkivel sem az elkészült főzetet. De azért, arra, ami ezután következett, még ő sem számított.

- Nem értem Pitont – rázta meg fejét zavartan Hermione. – Az ember azt várná, hogy ezentúl emberségesebb lesz legalább a saját fi…

Harry villámgyorsan fogta be a lány száját a kezével.

- Elment az eszed, Hermione? - kérdezte halkan, sziszegő hangon, miközben gyanakvóan körülnézett. A folyosó falán függő festmények érdeklődve pillantottak rájuk, de mikor szembetalálkoztak Harry tekintetével, egyből úgy tettek, mintha aludnának. - Nem akarod inkább egyből hangosan szétkürtölni a Nagyteremben?

- Bocs… - nézett vissza a lány esdeklő szemmel -, elfeledkeztem magamról. Akkor is felháborító volt, ahogy viselkedett.

- Hát ez igaz… - dörmögte Ron, majd Piton mély hangját utánozva folytatta. - A mai munkája is értékelhetetlen, Potter. Nem is engedte, hogy elkészítsd azt a nyavalyás bájitalt. Nem mintha olyan nagy élmény lett volna… És nem is értem, mért pisszegtél le, mikor igazat adtam Hermionének… csak az igazat mondtam.

Harry bosszúsan megrántotta a vállát.

- Talán, mert nem akartam, hogy megtudja? Hogy bárki más is megtudja? Hagyjuk a fenébe… menjünk inkább enni…

Egyikük sem vette észre, hogy minden körültekintésük ellenére valaki mégis fültanúja volt párbeszédüknek.

Piton, miután elengedte az osztályt, még egy ideig matatott az asztalán. Kibontotta a csomagot, amit Harry tett az asztalára, mielőtt távozott volna. „Suette-Pollts professzor küldi önnek, uram.” Jól látta, hogy a másik két griffendéles csatlakozik az ajtóban fiához, és kíváncsiság vett erőt rajta. Vajon, ha nincs más hármójukon kívül, hogyan reagál a fiú az órán történtekre?

Előre megtervezte a mai órát. Nagyon is jól tudta, hogy nincs kész a feladata a fiúnak. Elég időt töltött vele az elmúlt egy hónapban, hogy erre rájöjjön. Ám azt is jól tudta, hogy felkészületlenül nem engedheti, hogy egy veszélyes bájital főzésébe kezdjen. A béke elixírjének főzéséhez pedig elengedhetetlen, hogy az illető tisztában legyen az alapanyagok tulajdonságával. Nem volt véletlen, hogy épp a holdkő tulajdonságait adta fel nyári feladatként. A porított holdkő bájitalba keverve instabillá válhat, és hajlamos gejzírként felbugyogni, ha nem megfelelő hőmérsékletű az üst alatti láng. Tisztában volt vele, hogy Potter - nem, nem Potter - szóval Harry bájitalfőző képességei bőven hagynak kívánnivalót maguk után, és nem igazán örült volna, ha már az első tanítási napon a gyengélkedőn köt ki néhány égési sérülést összeszedve. Éppen lesz Longbottomra figyelni… Direkt próbálta provokálni a fiút. Meglepve vette észre, bárhogy is próbálja Harryt meggondolatlan kijelentésekre ösztönözni, a fiú erőt vesz magán, és nem reagál rá. Még a barátaira is rászól, mikor azok ki akarnak állni érte, és elnézést kér érte. Érdekes… Egy hirtelen ötlettől vezérelve előhúzta pálcáját, egy gyors kiábrándító bűbájt szórt magára, és óvatosan követte a triót.

Harrynek nem volt sok étvágya ezelőtt sem, de mikor átpillantott a főasztal felé, és szembetalálta magát Piton áthatóan vizsgálódó szempárával, végképp elment a kedve az evéstől. Kirúgta maga alól a széket, és felállt.

- A könyvtárba mentem tanulni.

Hermione és Ron megrökönyödve néztek utána. Még csak az első tanítási napon voltak.

Harry halkan kopogott, majd belépett Piton dolgozószobájába. Piton az asztalnál ült és pont a nyári feladatokat osztályozta. Félretette az éppen javított esszét, és felállt.

- Gyere velem.

Harry szó nélkül követte a férfit, csak akkor nézett kérdőn, mikor kevéssel később megálltak a bájital tanterem előtt.

Harryt a tanári asztal mellett ott várta az üstje, mellette felsorakozva ott voltak rendszerezve a délelőtt elvégzendő bájital alapanyagai.

Piton intett a pálcájával, mire a táblán megjelent az elixír receptje.

- Kezdj hozzá!

Harrynek már a nyelve hegyén volt a kérdés, hogy „minek”, de jobbnak látta, ha inkább nem teszi.

- Igen, tanár úr - mondta helyette.

Harry viselkedése szemlátomást megváltozott az elmúlt néhány napban, és Piton ösztönei, amely eddig is életben tartották, most szinte kiabáltak, hogy figyeljen oda erre a megváltozott, tiszteletteljes viselkedésre. Ez nem az a Harry Potter, akit az elmúlt négy évben ismert! Tegnap is kiállt érte a NAGYÚRRAL szemben. Vállalta, hogy őt is megfenyítse. Erről még beszélniük kell! Harry nem szállhat szembe ostoba módon a Sötét Nagyúrral. Bár az igazat megvallva jóleső melegséggel töltötte el, hogy volt valaki, aki ezt megtette. Töprengéséből Harry hangja riasztotta fel.

- Professzor, megtenné, hogy arrébb lép pár lépést? Nem látom a táblát.

Harry éppen végzett az összetevők kimérésével, majd szeletelésével, porításával, zuzmósításával, és morzsolásával. Éppen beleöntötte volna az első összetevőt, a kamillakivonatot, mikor Piton megfogta a könyökét.

- Várj - mondta.

Lejjebb vette a lángot az üst alatt, elmormolt egy hűsítő bűbájt, amellyel az üst hőmérsékletét csökkentette, miközben halkan magyarázott.

- Ha túl meleg az üst, a kamilla megég és elveszíti hatóanyagtartalmát. - Intett a fiúnak, hogy most már beleöntheti a folyadékot. - A citromfű magas hőfokon szintén veszít hatékonyságából. - Előhúzott talárja zsebéből egy ezüstös színű kést, és a Harry által összevagdosott citromfüvet a kés lapjával összenyomkodta. A összevágott, és most már összenyomkodott citromfű zúzalék azonnal érezhető citromos illatot árasztott a levegőben és a levelek zöld színe olajosan csillogott. - Így könnyebben kinyered a növényben található, rendkívül sok mindenre hatásos citromolajat. - mormogta. - Válaszolj! Mire jó a citromfűolaj?

Harry, aki eddig is megkövülten bámulta a férfit, most csak dadogni tudott.

- Öö, lá-lázcsillapításra - nyögte végül, majd a férfi helyeslő bólintására nyugodtabban folytatta. - Gyomorpanaszokra, sebek gyógyítására, és nyugtató hatású főzetek alapanyaga.

- Valóban. Emellett erős baktériumölő, kiváló frissítő, és elengedhetetlen kelléke többek között a kalapkúra bájitalnak és a kijózanító főzetnek a fejfájás-csillapító hatása miatt.

A fiú közben beletette az üstbe a citromfű zúzalékot, kavart rajta hármat az előírás szerint és már nyúlt is a porított holdkő után. Beleszórta, újra kavart rajta hármat, ezúttal az ellenkező irányba. Fél szemmel Pitont leste, aki most már végig ott állt mellette, és halk közbeszúrásokkal, magyarázatokkal tarkította a sajátságos bájital órát. Mikor végre elkészült a Béke elixírje, Harry ritka - bájitaltan órán eddig még sosem érzett - büszkeséget érzett. Főzete felett ezüstös pára lebegett, kellemes illat áradt belőle. Piton megtöltött két üvegcsét, eltakarította a maradékot, intett a fiúnak, hogy tegye rendbe az asztalt, majd miután mindennel elkészültek, bezárta a tanterem ajtaját és visszatértek a férfi dolgozószobájába.

- Akkor most itt az ideje a tesztnek - mondta, mikor bezárta maguk mögött az ajtót, és egy hangszigetelő bűbájt szórt rá.

Harry félénken, enyhén reszkető kézzel és összeszűkült gyomorral nyúlt a fiola felé. Egyrészt érezte, hogy az elkészült bájital jó, másrészről kételkedett abban, hogy nem rontott-e el mégis valamit. „Bár talán azt még Piton sem akarná, hogy örök álomba merüljön. Ki mentené meg akkor a varázsvilágot?” Ezen elmosolyodott, erőt vett rajta griffendéles bátorsága és behunyt szemmel lehajtotta az üveg tartalmát.

A vele szemben álló férfi összehúzott szemmel figyelte Harry minden rezdülését. Látta annak bizonytalanságát, a hirtelen átszáguldó kósza gondolatot, majd a büszkeség és a bosszúság egyvelegével figyelte, mikor Harry eltünteti az üveg tartalmát.

Hogy megmutassa a fiúnak, mennyire lett jó az elkészült bájital, megvárta, míg kinyitja szemét és ránéz. Akkor ő is a szájához emelte az üvegcsét, és lenyelte.

Várt pár másodpercet, míg a bájital hatni kezdett, és csak utána szólalt meg.

- És most itt az ideje, hogy beszélgessünk…