Kifejezetten frissen ébredt, ahhoz képest, hogy nem aludt többet öt óránál.

Jókedve egész nap kitartott, az órákon jól teljesített, egészen az utolsó órájáig, ami Sötét Varázslatok Kivédése volt. Már az első nap óta figyelemmel kísérte az új tanárnőt. Göndör barna haj, fitos orr, folyton mosolygó arc, kerekded formák, formás láb - már amennyit a talár látni engedett -, ez jellemezte az új SVK tanárnőt, Miss Heather Hoopert. A hölgy Harry meglátása szerint is igen csinos volt, de a tanárnő után megforduló fiúk feje azt mutatta, tetszésével nincs egyedül. Szívesen kifaggatta volna a Weasley ikreket, akiknek már volt órájuk a nővel, vajon milyen órát tartott nekik, de az utóbbi napok eseményei miatt kiment a fejéből. Így hát a többi griffendélessel együtt ő is izgatottan várta az utolsó óráját, ahol végre megtudja, milyen lesz az új tanárnő. Reggeli közben azt is észrevette, hogy Piton - egyszerűen nem akart rá apjaként gondolni - szóba elegyedik vele, és a férfi lebiggyesztett szájából ítélve, a nő nem nyerte el a tetszését. „Ez még jobb” - gondolta - „ami Pitonnak nem tetszik, csak jó lehet”.

Halk beszélgetéssel telt az idő, míg a nő belépett a terembe. Előresétált a katedrához, szembefordult a diákokkal és lassan körbehordozta rajtuk a szemét. A névsort böngészve, tekintete egy pillanatra megállt Dracon, aki biccentett neki, majd továbbhaladt. Mikor Harry nevéhez ért, rápillantott a fiúra. Harry összerezzent, mikor sebhelye egy pillanatra felizzott. Harry tekintete megkeményedett és mélyen a nő szemébe nézett. „Ki lehet ez a nő?” A fájdalom ugyan csak egy pillanatra tűnt fel, de Harry szíve hevesebben kezdett el kalapálni, és azonnal elhatározta, hogy az első adandó alkalommal megemlíti ezt valakinek. Majd itt rögtön el is akadt. Kinek mondja el? Sirius letartóztatva, Pitont úgy sem érdekelné, Dumbledore-t nem zaklathatja folyton, Remus… - igen Remus jó lesz - határozta el. Míg ezen elmélkedett - észre sem véve, hogy a sebhelyét kapargatja - a tanárnő elkezdte az órát. Mindenki megdöbbenésére levette talárját, és a széke háttámlájára terítette.

- Üdvözlök mindenki - kezdte. - Ez egy rendhagyó óra lesz, ezért felhatalmazok mindenkit, aki úgy érzi, zavarja a mozgásban a talárja, nyugodtan vegye le. Szerintem, nem fogja megbánni.

Pusmogás vette kezdetét, és Ron vigyorogva mutogatott körbe a teremben. Jó néhány mardekáros elvörösödött fejjel rázta a fejét, de a griffendélesek közül is voltak, akik kínosan rángatták magukon talárját.

- Még jó, hogy Fred és George előre figyelmeztetett – röhögött fel halkan Ron, és fejét belefúrta Harry vállába.

Harry felvont szemöldökkel nézte barátját, és nem értette, mi a mulatság oka.

- Te nem érted… - kacagott még jobban Ron. Próbálta köhögésnek álcázni, mert a tanárnő éles, szigorú szemmel figyelte a vörös hajú fiút. - Az aranyvérű családokban a férfiak általában nem viselnek a talár alatt nadrágot. - Ron még jobban nevetett. – Otthon én sem mindig szoktam, de Fred és George tegnap külön félrehívott, hogy közölte: nem szeretné, ha a Weasley család egyetlen tagja is kínos helyzetbe kerülne. Remélem, rajtad van nadrág - váltott komolyabb hangnemre, és kacsintott barátjára. Most Harryn volt a vörösödés sora.

- Hát persze hogy van - morgott felháborodottan, és levette talárját.

- Természetesen nem kötelező - vonta meg a nő a vállát, és elmosolyodott. Most pedig lépjenek el az asztaluktól.

Alig tettek eleget a felszólításnak, a nő pálcamozdulatára az asztalok és a padok felsorakoztak a fal mellé.

- Miután úgy tudom, minden évben más tanáruk volt, úgy gondoltam az a legbiztosabb módja, hogy megbizonyosodjam tudásukról, hogy próbára teszem azt. Ha jól tudom, egyetlen év volt az elmúlt években, amikor vizsgán kellett számot adniuk gyakorlati tudásukról. Ez alól csak Mr. Potter kivétel, aki a Trimágus Tusán bizonyíthatta rátermettségét.

Újra végignézett a felsorakozott tanulókon, Harry már szinte várta a pillanatot, mikor szólítja a nő, de helyette Craket, Monstrot, Ront és Seamust hívta előre.

- Nem a szó szoros értelmében vett párbajt szeretnék kezdeményezni, Mr. Crak. – mondta a tanárnő, mikor a nagydarab mardekáros fiú máris szabályos párbajpózt vett fel a nővel szemközt. - Saját részemről csakis olyan rontásokat, bűbájokat és varázsigéket használok, amelyeket az elmúlt években tanulniuk kellett. Maguk a képességüknek megfelelően védekezhetnek, illetve támadhatnak. Cél az ellenfél ártalmatlanná tétele.

A négy gyerek idegesen nézett a tanárukra és a többiekre. Harry bátorítóan megszorította Ron kezét és sok szerencsét kívánt a két griffendélesnek.

Mikor a négy fiatal félkörívben felállt a tanárnővel szemben, nő pálcáját a többiek felé fordítva elsuttogott néhány varázsigét, amit Harry nem hallott, de hatásától bizseregni kezdett a bőre. Óvatosan előrenyúlt, majd kezét rázogatva sziszegte vissza is rántotta. Miss Hooper gúnyosan elmosolyodott.

- Az önök védelmében egy pajzsot vontam a terem hátsó részébe, így semmilyen ártás, átok nem találhatja el magukat.

A párbaj elkezdődött.

Harry jól látta, hogy Ron maga elé tartott kezében enyhén remeg a pálca. El tudta képzelni barátja idegállapotát. Ron még sosem használta éles helyzetben pálcáját.

A nő még csak fel sem emelte saját pálcáját, csak tartotta lefelé lógatott kezében, de Harry jól látta, hogy arca megfeszült az összpontosítástól.

Végül a nagydarab Gregory Monstro nem bírta tovább a feszültséget, és elkiáltotta magát.

- Capitulatus!

Egy pillanat műve volt. Az eddig nyugodtan ácsorgó nő, maga elé kapta pálcáját, és ellentámadásba lendült.

- Protego! - védte a pálcáját, majd egymás után kimondott három varázsigét.

- Rictusempra!

- Locomotor mortis!

- Tarantallegra!

A csiklandozó bűbáj telibe találta Craket, aki nyomban összegörnyedt és vihogni kezdett. Még a szeméből is folyt a könny. A gumilábrontás eltalálta a hirtelenszőke Seamust, aki összerogyott és zavartan csavargatta lábait, és nézte a hatását. A tarantallegra Ronra irányult, de a vöröshajú fiú már az első szótag felhangzásakor félreugrott, így az átok nem talált. Nem várt tovább, ő is elkiáltotta magát.

- Obstructo! - A nő csak arrébb mozdult pár lépést, de Monstro, aki mögötte állt, balszerencséjére nem volt ilyen fürge, és Ron ártása pont őt találta el. A fiú repült vagy két métert, majd fenekén földet érve nyöszörögve fogdosta a fájó testrészét.

Már csak Ron volt talpon. Büszkén hátrapillantott, de ez lett a veszte. Hooper tanárnő kihasználta az alkalmat, megpöccintette pálcáját, és kimondta:

- Invito Ron Weasley pálcája!

A fiú pálcája kirepült kezéből, és tanárnője kezében landolt.

Az SVK professzor odalépett Crakhez, egy finitével megszüntette a bűbájt, majd átsétált Seamushoz, feloldotta a rontást, és felsegítette a griffendélest. Továbblépett a még mindig földön ücsörgő Monstrohoz, és őt is megvizsgálta. Megszüntette a többieket elválasztó pajzsot, és helyére küldte a négy tanulót. Bosszankodva csóválta meg a fejét.

- Ez rosszabb, mint amit vártam. Ron Weasleyn kívül egyikük sem próbált meg ellenállni vagy legalább félreugrani. Öt pont a Griffendélnek, Mr. Weasley teljesítményéért. Van valaki, aki megpróbálja újra? Ezúttal önként jelentkezőket kérnék.

Draco Malfoy kihúzta magát, és azonnal előlépett.

- Én, tanárnő - jelentette ki gőgösen, majd kihívóan Harryre nézett. - És te, Potter?

Harry nem válaszolt, de előrelépett, és bólintott a tanárnőnek.

- Még valaki? - kérdezte a nő.

Hermione habozni látszott. Arcán tisztán látszott a vívódás, de végül griffendéles énje győzött, és ő is előrelépett.

- Én is megpróbálnám, professzor.

- Nagyon helyes. Egy hölgy is. Rendben, uraim, hölgyem, akkor kezdjük.

Ám ekkor mindenki megdöbbenésére Neville Longbottom is odacsoszogott Harry mellé.

- É-é-én i-i-is sze-szeretném - dadogta idegesen. A tanárnő csak bólintott. Újra felvonta a többiek köré a pajzsot.

Elhelyezkedtek, és felvették a párbajpózt. Harry nem lepődött meg túlságosan, mikor a tanárnő másik oldalán, pontosan vele szemben Malfoyt látta meg.

„Szóval erre játszol?”

Harry nem csak a tanárnőjét, de Malfoyt is szemmel tartotta. Ahogy sejtette, a szőke mardekáros kezdte meg a támadást.

- Relaxo! - Harry igyekezett ugyanarra az irányba ellépni, mint barna hajú tanárnője, így a szikraeső a Harry háta mögötti falba csapódott, fekete égésnyomott hagyva maga után. Hermione szinte Malfoyjal egyszerre kiáltotta el magát.

- Petrificus totalus!

- Protego! - kiáltotta a tanárnő, majd pálcájával a lányra mutatott és elsuttogta a lefegyverző átok varázsigéjét.

- Capitulatus! - de már az első szótag kimondásakor Harry rákiáltott a lányra.

- Ugorj Hermione! - A leány gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Neville, aki eddig idegesen tekintgetett körbe, most támadásba lendült.

- Capitulatus - kiáltotta, de annyira remegett a keze, hogy elvétette a célpontot. Harry közben arrébb araszolt, hogy ne legyen célpont, ha Malfoy újra támad. Jól is tette.

- Serpensortia- mondta ki Malfoy a varázsigét, mire a pálcájából kirepült a már jól ismert pápaszemes kobra és egyenesen a tanárnő lába előtt landolt. A kígyó dühösen emelkedett magasba, és ingatta fejét a tanárnő előtt, aki egy másodpercre megbénultan nézte a kígyót, mielőtt megmozdult volna. Harry maga sem értette miért, de nem akarta, hogy a kígyónak baja essen.

- :Menj innen, menekülj!: - kiáltott rá a kígyóra párszaszóul. A kígyó elfordult a nőtől és a szemüveges varázsló felé fordult.

- :Nem hallod, menekülj, tűnés innen!: - ismételte Harry, de már későn.

- Evanesco! - a professzor megpöccintette a pálcáját és a kígyó fekete füstpamaccsá válva eltűnt.

Harryt valami borzasztó düh fogta el, ami szinte nem is a sajátja volt. Felemelte pálcáját, amit eddig csak maga mellett szorongatott, és elkiáltotta magát.

- Stupor! - a tanárnő éppen hogy csak fel tudta húzni a pajzsát, mikor Harry átka elérte, de Harry nem állt meg.

- Percutio! Obstructo! Verbero! - miután mindegyik átok hatástalanul csattant a tanárnő pajzsán, Harry szeme összeszűkülve állapodott meg a távolabb álló, és némán kacagó Malfoyon. Ráemelte pálcáját és mire a fiú észbe kapott volna, Harry őt használva nehezékül a taroló átkot használva a professzorhoz vágta.

Az egész tanteremnyi diák súlyos néma döbbenettel bámulta a tomboló Harryt. Ám a fiú hirtelen megfordult, keze mintha rugóra mozdult volna, egy mozdulattal megszüntette a diákokat védő pajzsot, és kirohant a teremből.

Hermione és Ron aggódva nézett egymásra. Azt már csak Hermione látta, hogy miközben Harry egymás után szórta az átkokat, szeme vörösbe váltott.

Harry ziháltan állt meg Piton ajtaja előtt. Maga sem tudta, miért pont apja lakosztálya felé rohant, de most nem gondolkozott. Egyszerűen csak jól esett elrejtőzni a kíváncsi szemek elől a saját szobájában. Remegve rogyott ágyára, és ejtette ki kezéből a pálcáját. Hasra fordult, fejét a párnájába fúrta és ziháltan lélegzett.

Miután a nő beszámolt az órán történtekről, és távozott, Dumbledore hosszú ideig ült egyhelyben és szakállát simogatva gondolkozott. Kandallójához lépett és a bájitaltantermet hívta.

- Perselus, át tudnál jönni egy percre?

- Máris ott vagyok, igazgató úr!

Harry legszívesebb sarkon fordult volna, de elkapta Piton pillantását, és dacosan felszegett fejjel leült a helyére, Hermione és Ron közé.

- Jól vagy, Harry? - kérdezte aggódva a lány, mikor Harry leült mellé.

- Persze - morogta válaszul, majd mielőtt a lány tovább kérdezősködött volna, megrázta a fejét. - Légy szíves ne most… csak most ne… - később mindent elmagyarázok, rendben?

A lány engedelmesen bólintott, és végigsimított a fiú hátán.

Harry próbált úgy enni, hogy egyszer se nézzen a tanári asztal felé, de így sem kerülte el figyelmét, mikor apja a bal alkarjához kapott, és pár pillanat múlva felállt az asztaltól és kisietett a teremből.

Harry körülnézett, súgott pár szót Ronnak, majd ő is távozott az asztaltól. A bejárathoz sietett, hogy ott várja be Pitont. Tudta, apja előbb a lakosztályába siet, hogy magához vegye halálfaló öltözékét.

Piton, mikor észrevette a bejárat árnyékában ácsorgó Harry lassított léptein, és várta, hogy Harry csatlakozzon mellé, de a fiú nemet intett a fejével.

- Most nem engem vár - mondta halkan.

- Akkor miért vagy itt? - kérdezte élesen a férfi. Harry válaszul megvonta a vállát. Ő sem értette teljesen, de úgy érezte, ez így helyes.

- Te tudod, miért hívat a Nagyúr. - Ez nem kérdés volt. Harry lesütötte a szemét.

- Menjen, és meglátja - suttogta.

- Idióta kölyök, mit műveltél már megint? - Piton maga felé fordította, és alaposan megrázta a fiút, de Harry kifordult a férfi markából.

- Erre most nincs idő - morogta -, majd ordíthatsz kedvedre, ha visszajössz. Ne mérgesítsd fel Tomot. - észre sem vette, hogy elkezdte tegezni és kifelé tuszkolni apját az ajtó irányába.

Apja viszont igen. Felhúzott szemöldökkel nézte egy másodpercig a sápadt fiút.

- Menj a szobádba. Ne a Griffendél Toronyba, a sajátodba, megértetted? És maradj ott. Indulj! Ha visszajöttem, beszélünk.

Mielőtt kilépett az ajtón, még intett egyet a pálcájával, majd kisietett az alkonyatba.

- Azért hívattalak ide titeket, mert van néhány bejelentenivalóm. Tegnap este érdekes beszélgetést folytattam egy fiatalemberrel, aki korához képest meglehetősen éles eszű, és ravasz. Áh… úgy látom, te már tudod, kiről beszélek, Perselus barátom. - nézett az előtte térdeplő Pitonra. - Igen, valóban Mr. Potterről, vagyis jobb, ha ezentúl valódi nevén nevezzük, Mr. Pitonról van szó.

A teremben suttogás, mormogás hallatszott, s Voldemort ajaktalan szája mosolyfélére húzódott.

- Foglaljatok helyet barátaim, semmi szükség rá a hajbókolásra. – Körbemutatott a teremben levő székekre. - Ahogy arról közületek többen is értesültek az elmúlt hét során, Harry Potter sosem létezett. Ő valójában az én jobbkezem és bájitalfőzőm, Perselus fia, még ha e hirtelen jött apaság ténye magát az érintetteteket is meglepte. És bár Perselus büntetést érdemelne, elnézem, hogy tizenöt évvel ezelőtt hamis próféciát hozott nekem, amely kis híján a vesztemet okozta.

A mormogás ezúttal még erősebb volt.

- Igen, a jóslat hamis. - erősítette meg ismét a Nagyúr. - Hogy is lehetne igaz, ha arról szól, hogy olyan emberek gyermekeként születik, akik háromszor dacolnak velem? - kacagott fel élesen. - Hacsak nem tételezzük ezt fel Perselusról…

Piton egyenesen Voldemort Nagyúrra nézett, de mikor tiltakozásra nyílt a szája, a másik leintette.

- Nincs szükség, magyarázkodásra, Perselus. Nem ezért hívattalak. Jöjjetek a fogadóterembe, mindent elmagyarázok.

Miután mindenkinek kiosztotta a feladatát, Perselus és Lucius kivételével elküldött mindenkit.

- Fiad viselkedése az utóbbi időben nem nyerte el a tetszésem - sziszegte. - Nem tűröm el az engedetlenséget senkitől. Ha Mr. Malfoy valaha is az apja nyomdokába akar lépni, meg kell tanulnia követni a parancsaimat. És az én határozott parancsom az volt, hogy nincs több nyílt provokáció az ifjú Piton ellen. Mai napon ennek pont az ellenkezője történt. Remélem, beszélsz vele, és meggyőzöd a helyes viselkedésről, ellenkező esetben kénytelen leszek belefolyni az ifjú Malfoy nevelésébe. Most elmehetsz…

- Értem Nagyúr. Elnézésed kérem a fiam viselkedése miatt. Biztosíthatlak, hogy többször nem fog előfordulni.

Néhány perccel később a cruciatus átok elhalt. Lucius Malfoy lassan feltápászkodott, és nehezen lélegezve, görnyedten távozott, Voldemort pedig a némán várakozó Pitonhoz fordult.

- Gondolom, hallottál róla, mi történt a mai Sötét Varázslatok Kivédése órán.

- Dumbledore tájékoztatott róla, Nagyúr - felelte Piton. - De azt még ő sem tudta megmondani, mi váltotta ki a fiú heves viselkedését. Gondolom, köze volt hozzá Draconak… és neked is.

- Szeretem, hogy éleseszű vagy, Perselus - dicsérte meg emberét Voldemort, és hidegen felkacagott. - Rád vár, hogy belevesd magad fiad nevelésébe. Harry olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek nagy hasznomra lehetnek, ezt nem tagadom, de vannak olyan személyiségvonásai, amelyektől mihamarabb meg kell szabadítani őt. Ezután Piton mélységes meghökkenésére ledobta magáról eddig viselt álcáját, és megmutatta mostani alakját. - A fiad tette ezt velem - vonta meg a vállát.

- Nem értem, Nagyúr - csóválta a fejét. - Mit művelt veled, Pot… a fiam?

- Semmit, és mindent… A fiú túl sok olyan vonással rendelkezik, amely úgy tűnik, rám is hatással van. Ezért van rád szükségem. Kétségtelen, hogy a fiú igazi griffendéles - mondta a Nagyúr maró gúnnyal. - Sürgősen ki kell nevelnünk a griffendéles hősködési mániájából, a megmentési kényszeréből, és abból, hogy irgalmas szamaritánusnak képzeli magát. Ma például egy kígyót sajnált meg…

- Egy kígyót? - ismételte meg Piton, miközben összehúzott szemmel nézte, miként simítja végig a Nagyúr kedvencét, Naginit. - Már volt elképzelése az SVK órán történtekről, de óvakodott véleményének hangosan is helyt adni. - Felteszem, a kígyó Draco pálcájából került elő… - egy bólintás volt a válasz - Nagyuram, mit vársz tőlem pontosan? - tudakozódott óvatosan.

- El kell nyerned a fiú bizalmát, hogy megkezdhesd a kiképzését.

Piton azt hitte, rosszul hall.

- Engedelmeddel uram, ez nem olyan egyszerű. A fiú gyűlöl engem. Sosem fog tőlem tanulni. Erre bőségesen elég bizonyíték az órai munkája.

- Tudatában vagyok. Ahogy annak is, hogy az érzés kölcsönös. És mindketten jól tudjuk, hova vezethet, amikor a gyűlölet elhatalmasodik felettünk. A saját érdekedben mondom, Perselus, jobban teszed, ha áttöröd a fiú ellenállását, vagy te is arra a sorsra jutsz, mint a te apád. És az enyém… És most mondom, ha választanom kell közületek, egy percig sem kétséges, kit választok…

- Megértettem…

- Van még valami. Harry és én megállapodást kötöttünk. Beleegyeztem, hogy elérem, szabadon engedjék a keresztapját és felmentsék minden vádpont alól.

Perselus Piton sokáig hallgatott, mielőtt némi hezitálás után megkérdezte.

- Megtudhatom, mi lesz alku… Harryre eső része?

- Idővel mindent megtudsz… most térj vissza a Roxfortba.

Mikor Piton az ajtóhoz ért, Voldemort visszatartotta.

- És csak hogy tudd: Harry mugli gyámjai lemondtak a fiúról. Ha nem lépsz időben, Caramel lecsap a fiúra. És biztos vagyok abban, hogy már Dumbledore-nak is megvan a maga jelöltje erre a feladatra.

- Nem hagyhatjuk, igaz Nagini, nem hagyhatjuk megbosszulatlanul, ha bántanak minket?

A kígyó, mintha helyeslően bólintott volna.

- Miss Hooper beszámolása szerint Harry az óráján olyan varázsigéket használt, amelyeket nem, hogy nem lenne szabad megfelelően használnia, de még ismernie sem kéne – mormogta halkan az igazgató. – Feltételezhető ugyan, hogy Harry fogsága idején látta a halálfalók edzései során, de ez még nem magyarázza meg, hogyan tudta egy képzett boszorkány igen erős pajzsbűbájait nonverbálisan feloldani. Szeretném, ha ezekre a kérdésekre is válaszokat keresnénk, Perselus. Csak remélni tudom, hogy Voldemort nagyúr nem szállta meg Harryt. Nagyon elkeserítő lenne, ha ki tudná használni a köztük levő kapcsolatot.

Piton elgondolkodva bólintott. Ő is csak azzal tudta magyarázni, hogy Harry olyan varázsigéket használt, amiket nem is ismert, hogy nem is ő, hanem a Nagyúr varázsolt helyette. Ehhez azonban igen erős kapcsolat szükségeltetett.

- El kell kezdenünk Harry felkészítését. Azt hiszem, te leszel a legalkalmasabb személy, hogy Harryt okklumenciára tanítsd.

Piton nem is ellenkezett, hiszen ez pontosan egybevágott a nagyúrtól kapott utasításaival.

Arról is hallgatott, hogy a Nagyúr kinézete változni kezdett. Úgy gondolta, addig, amíg ő maga nincs tisztában a változás természetével, nem osztja meg senkivel. Voldemort figyelmeztetéséről sem számolt be, ám megemlítette, hogy a Nagyúrnak nem tetszik Draco viselkedése és

Miután visszatért a szobájába egy ideig nézte a pamlagon békésen alvó gyereket, majd leült az asztalához és nekiállt a dolgozatok kijavításának.

A férfi kiegyenesedett, majd felállt és kinyújtózott. Csak ezután látta meg az őt figyelő szempárt. Pálcáját megsuhintva fényt varázsolt a szobában, majd következő intésére egy kanna tea és két csésze jelent meg az asztalon.

- Ha jól emlékszem, vár ránk egy beszélgetés fiatalember…