Másnap egy fekete talárba burkolódzó alak hopponált Roxmortsban. Sietősen szedte a lábát Roxfort felé. Sietnie is kellet, mivel Harrynek azt mondta, hogy csak sétálni megy egy kicsit. Azon kívül meg eléggé hideg is volt…Utált a fiúnak hazudnia, de ezt most meg kelet tennie, az pont az Ő érdekében. Bár tudta, hogy, még ha beszél is volt tanárával, azzal még nincs vége, hiszen rá kell beszélnie Harryt is, hogy találkozzon az Apjával. Ez volt a legkellemetlenebb rész a tervében. Előző éjszaka sokat gondolkozott. Reggel még próbált beszélnie kedvesével, de Ő mereven elzárkózott a téma elől, azt tettetve ezzel, hogy ha nem beszél róla, akkor az nem is történt meg. Ami ugyebár meglehetősen naiv és hülye elképzelés.- Hermione arcán erre a gondolatra egy mosoly suhant át.- De hát Harry mindig is fafejű és makacs volt…
A kastélyhoz érve elcsodálkozott azon, hogy bár itt nem rég még ádáz harcok dúltak, az épület sérülései alig látszottak már. Alig egy honapja támadta meg őket itt Voldemort, de sikeresen visszaverték, de a kastély eléggé megrongálódott. Úgy látszik a manók gyorsan, dolgoztak.
– Rabszolga munka – motyogta maga elé.- fizetés meg nuku…
– Gyermekem, micsoda meglepetés! – köszöntötte Dumbledore, ahogy belépett Roxfortba. – Mi járatban vagy?
– Jó napot igazgató úr! Csak beszélni szeretnék Piton profeszorral. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan rendbe hozták!- nézett körbe a csarnokban.
– Úgye-e? szebb, mint újkorában! És a varázslatokat is megújjítottuk! De, hogy visszatérjünk jöveteled okára, a professzor nincs itt!
– Nincs? De .. hol akkor hol van?- kérdezte döbbenten a lány.
– Hát a házában! A régi Piton kastélyban. Eddig úgyan it lakott, de most, hogy nincs Voldemort, már nem is tanít. Bár én kértem, hogy maradjon, de – csóválta meg a fejét Albus – nem maradt, most kereshetek egy tanárt!
– Oh! És meg tudná mondani, hogy hol van a Piton kastély?
– Írország egyik kis csücskében. Régen a családjáé volt egy jó nagy terület, de mára persze nincs meg a nagyja, csak a nagy birtok és körülötte még pár száz hold, meg néhány falu…
– Jesszus…őőő nem is tudtam.. ilyen gazdag? – hökkent meg Mione.
– A varázsló nemesség egyik legrégebbi családjából származik.
– Oh, persze. Na akkor én megyek, uram! Viszontlátásra!
– Ég áldjon, gyermekem!- Dumbledor fejcsóválva nézett az elviharzó leány után. Neki ez nagyon gyanús volt. Hermone nem szívlelte bájitaltan tanárát nagyon sohasem, most mégis idejön Londonból hirtelen és keresi. Valami azt súgta a lelke mélyén, hogy nem egy bájital miatt kereste a férfit a lány….


*** *** ***


- Megjöttem!
- Na végre! Hol voltál?- kérdezte Harry miközben odaszaladt a lányhoz és elvette a csomagokat.- oké, hülye kédés? Mit vettél?
- Csak kaját, és virágot. A piacon voltam. – válaszolt a kedvese mosolyogva.
- Mmm, ok. Mi lesz az ebéd?
- Már megint én főzök?
- Miért ki fözzön? Te vagy a…
- Na ki vagyok én?- vágott a szavába Hermione dühösen- Ha azt mondod, hogy azért kell nekem főznöm, mivel én lány vagyok, akkor szégyelheted magad ezért a szexista mondatért, Harry James Pott...er…- akadt el a lány hangja, mikor rájött mit mondott.
- Mi van? Miért álltál meg? Jól vagy? – kérdezte Harry aggódva.
- Persze, csak tudod….
- Jajj, ne gyere már megint azzal! – a fiú elengedte a lány karját, melyet akkor ragadott meg, mikor a lány elsápadt.
- De. Akkor jövök vele, amikor csak akarok! Harry nem teheted meg azt, hogy tudomást sem veszel róla!- mondta nyugodtam a lány, miközben lerakta a maradék csomagot a konyhaasztalra. – tegnap ezt még elnéztem, mert össze voltál zavarodva, de már másnap van, már aludtál egyet rá!
- Na és? Az én életem! Azt csinálok vele, amit csak akarok!
- De ez nem csak rólad szól! Gondolj egy kicsit apádra is!
- Az én apám halott! Érted? Halott!!- kiabálta kétségbeesetten.
- Nem! Nem értem! Harry nem teheted ezt!
- Dehogynem! Miért szerinted mit tegyek! Szaladjak oda hozzá, öleljem a ˝keblemre˝, -óh, Apám- felkiáltással- hadonászott a kezével felindultam Harry, miközben egyre csak járta a köröket a konyhában. – váltaztassam meg a nevemet, és felejtsek el mindent! Ahogy viselkedett velem 7 éven keresztül? Ezt várod tőlem? – állt meg végül a lány előtt.
- Dehogy! Ne ilyen végletesen gondolkozz! Én csak arra célzok, hogy menj oda és beszélj vele! És akkor azt is megkérdezheted, hogy miért viselkedett veled úgy, ahogy. Oké? Kérlek!- Hermione szinte esdekelve nézett a fiúra. Két kezébe fogta kedvese kezeit, úgy kérte- kérlek! Legalább az igazság kedvéért! Édesanyád kedvéért!
- Jajj. Ez övön alúli volt kicsim! -Sóhajtotta Harry. -Tudod mit?- kérdezte pár perc múlva most már megnyugodva- adj nekem még egy napot, oké?
- Jó. De holnap döntened kell!
- Oké. Egyáltalán tudod hol van Pito…vagyis az …apám?- nyögte ki a szavakat akadozva.
- Igen! Megkérdeztem Dumbledoret! Mert igazából ma elősször a Roxfortba mentem, és ott mondták, hogy nincs ott, de tudom, hogy hol van, de úgye nem haragszol? – hadarta a lány egy szúszra, és közben igyekezett minél ártatlanabbúl nézni.
- Húú, a kis szervezkedő!- nevetett föl barátja- nem, nem haragszom! Rád nem lehet!- ölelte magához a lányt!
- Reméletem is! – dünnyögte Hermione, és Harry-hez bújt…